Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-07-18 / 29. szám
Evangélikus Elet 58. ÉVFOLYAM 29. SZÁM 1993. JÚLIUS 18. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI HATODIK VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 18 Ft Amint a kérlelhetetlen igazság a legnagyobb irgalmatlanság, úgy a hivalkodó kegyelem a legnagyobb kegyetlenség. Luther HHHI " A TARTALOMBÓL ~ HÍRADÁS A DÉLI VÉGEKRŐL A JÖVŐÉRT VALÓ FELELŐSSÉGÜNK LELKÉSZEK A VERSENYPÁLYÁN ÁTÖLELT ISTEN NAGY KEGYELME Az ökumenikus „menet” a Marienplatz felé tart 25. Deutscher Evangelischer Kirchentag München 1993 9. bis 13. Juni Evangélikus Egyházi napok - katolikus ünnep Az Egyházi Napok nyitó istentiszteletét (június 9.) követően volt Friedrich Wetter bíborosnak. München katolikus érsekének egy elszólása, amin a hallgatóság jót derült. Üdvözlő beszédében „Evangelischer Kirchentag” helyett „Evangelischer Katholikentag”-ot mondott. (Evangélikus Egyházi Napok - Evangélikus- Katolikus Egyházi Napok.) Véletlen elszólás volt? A bíboros helyesbített, a következő napnak azonban volt egy olyan eseménye, amely a bíboros elszólásának szimbolikus jelentőséget ad. Június 10., a Kirchentag első munkanapja katolikus ünnep volt, Űrnapja, és a hagyományos katolikus úrnapi körmenettel egy időben indult egy evangélikus „menet” is. A két menet különböző útvonalon haladt, mi evangélikusok fehér és lila szalagokkal a kezünkben vonultunk, a katolikusok fehér és sárga szalagokkal, mindkét menet a saját egyházi színeivel, majd egymással találkozva az utolsó 300 métert együtt tettük meg, és szalagjainkat összecsomóztuk egymással. Az esemény záróakkordja ökumenikus áhitat volt München főterén, a Marienplatzon. Johannes Hanselrnann bajor evangélikus püspök egyháztörténeti jelentőségűnek nevezte az eseményt, amely sok hívő számára „túláradó örömöt” jelentett. Martin Bogdahn müncheni evangélikus körzeti dékán ugyancsak az „egyháztörténeti jelentőségű” minősitést használta, és hozzátette: „Felemelő érzés volt, hogy olyan történelmi előzmények után, amikor mi evangélikusok itt, Münchenben, mindig a nagy katolikus egyház árnyékában éreztük magunkat, most egy jelentős katolikus ünnepen, München főterén, így tudtunk együtt ünnepelni. Ha tartogat is még számunkra nehézségeket a jövő, ezt a napot már nem lehet meg nem történtté tenni.” Miért olyan nagy dolog ez a közös úrnapi ünneplés? Azért, mert a katolikus többségű országokban, Bajorországban éppúgy, mint hazánkban, az úrnapi körmenet a protestánsok számára katolikus erődemonstrációnak számított, amely „meglelemlítőleg” hatott rájuk - ahogy egy újságcikk írta. A múlt században még erőszakkal kényszerítették a protestánsokat Münchenben, hogy térdet hajtsanak a körmenet előtt. Erre gondolva valóban felemelő érzés volt felszabadultan, testvéri szívvel együtt ünnepelni, és magyar evangélikus szemmel nézve csak elismeréssel és tisztelettel adózhatunk bajor katolikus testvéreink ökumenikus nyitottságának. Nagy dolog volt, hogy a katolikus München négy napon keresztül egy 120 ezer embert megmozgató evangélikus rendezvénysorozatnak adott otthont. Nagy dolog, hogy a rendezvények egy része katolikus templomokban zajlott le. Nagy dolog, hogy a nyitó istentiszteleten az evangélikus igehirdetés a Máriaszobor tövéből szólhatott, amely sokak számára az ellenreformáció szimbóluma - ismét Wetter bíborost idézve. Nagy dolog volt végül a közösen megtett 300 méter. Némely szkeptikus kommentátorok megjegyzik ugyan, hogy az ökumené több, mint holmi közös séta, az ilyen közös séták azonban újabb lendületet adhatnak az ökumené meg-megtorpanó menetének. Liska Endre A Mandák Kórus Münchenben Több alkalommal hírt adtunk a júniusi müncheni egyházi napok magyar vonatkozású eseményeiről. E sorok keretében most az egyházzenei vonatkozások kerüljenek elő. Lehetne általános beszámolót tartani arról, milyen zenei programok kínálkoztak az öt nap alatt. Lehetne írni a különböző istentiszteleteken felcsendülő sokszínű muzsikáról, s a számtalan koncertről, amelyben az ősi egyházzene, a barokk, a klasszikus éppen úgy képviseltette magát, mint a „könnyű” műfaj, az utcasarkokon megszólaló bibliai témájú rock-, és a sportcsarnokban megszólaló beat-oratórium. Magyarország egyik egyházzenei képviselője a Kántorképző énekkara, a Mandák Kórus volt. Nem volt könnyű az érettségi és .vizsgaidőszakban összeszedni az elsősorban diákokból álló csapatot. Ez az egyházzenei palettánkon fontos színt képviselő csoport, harmincöt fiatallal mégis próbált igazi magyar lelkületet vinni szolgálatainak színhelyére. Természetesen meghívó testvéreinket nem Bach, Schütz vagy más német szerzők műve érdekelte. A repertoárváltást egyértelműen meghatározta az igény: ha teljes képet nem is, de ízelítőt adjunk a magyar egyházi kórusmuzsikából. így került előadásra Kodály Zoltán több nagy darabja: Adventi ének, Sík Sándor Tedeuma, Szép könyörgés... Kisebb motetták is felcsendültek Szokolay Sándor, Csorba István. Györjfy István szerzeményei közül. Újra ünnep volt a kórus számára, hogy a tavalyi bemutató után ismét műsorra került a müncheni Szent Mihály-templomban Sulyok Imre csodálatos műve: Kínok árnyékaiból szólok hozzád, Istenem... Gárdonyi Zsolt orgonakíséretes kompozíciója a „Nagy hálát adjunk az Atyaistennek” című énekünkre. Ez már állandó műsorszámmá vált. Minden művet felsorolni nem lehet, hisz a fentieken kívül népdalfeldolgozás és más motetta is elhangzott. Dr. Balás István és Hafenscher Károly a legkülönbözőbb helyszínen állt a kórus elé. Dirigálták csapatukat kis templomban és hatalmas vásárcsarnokban, visszhangos katedrádban és meghitt belső udvarban, utcasarkon és fehér asztal mellett. Ahol kíséretre volt szükség, ott Finta Gergely ült az orgonapadra. A visszajelzések szerint a Mandák Kórus méltó módon képviselte egyházunkat, és zenei életünket.-r-y Kirchentag, 1993- Müncheni mozaik -A budavári, Buda hegyvidéki és szentendrei gyülekezetek schrobenhauseni testvérgyülekezete példás vendégszeretettel vette körül az Egyházi Napok magyarországi látogatóit. A müncheni napokon több alkalommal is együtt szolgáltak a vendéglátók a magyar csoport tagjaival, két kórusával és tánccsoportjával. A nyitó istentiszteleten, mint a bajor egyház társegyházának magyar képviselője Szebik Imre püspök beszélt a mottó („Fogadjátok be egymást”) aktualitásáról. A „Schrobenhausen - Budapest" stand, s a mellette lévő pódiumon éneklő lelkes Buda hegyvidéki ifjúság, s a vári tánccsoport sok érdeklődőt vonzott; megható találkozások színhelye volt a Frauenkirche környéke. A programfüzetbe pillantva a bőség zavarával küszködtünk: egy-egy nap ugyanazon órájában 15-20- fele program közül lehetett választani. Jó volt személyesen is látni, többezres hallgatóság körében hallani az eddig csak könyvekből ismert lelkészeket, teológusokat (Jörg Zinket, Dorothee Söllét, Ulrich Parzanyt és Konrad Raisert). A Kirchentag számomra szemléletében kissé mást, újat hozott, mint azt idehaza az evangélikus egyházban megszokhattuk. A „Fogadjátok be egymást” jelmondat szellemében nagyon (egyesek szerint túlzottan is) toleráns, nyitott egyházat ismerhettünk meg. A számtalan rendezvény mellett (különböző közösségek diakóniai munkájáról szóló bemutatók, látványos multimédia-programok a Bibliából és Bibliáról, vitaestek, utcai zenekarok koncertjei) volt lehetőség az elcsendesedésre is. A Kirchentagra érkezettek túlnyomó többsége fiatal volt, ezért a város szinte csak úgy pezsgett. A német evangélikus egyház itt talán népszerűbb arcát mutatta: a záró istentiszteletet inkább „happening”-nek nevezném. Mindazonáltal: „Ami jó, megtartsátok, ami rossz, elvessétek” (IThessz 5,21-22). Nem szabad elfeledkezni arról, hogy ez a pár nap mennyi készülődést, reménységet, áldozatot igényelt. A schrobenhauseni gyülekezetnek is köszönhetően, a Kirchentag remek alkalom volt a kikapcsolódásra és a feltöltődésre. ♦ Már a budapesti induláskor megragadott, hogy az utat elcsendesedéssel kezdtük: imádkozással, a napi ige meghallgatásával. Nagyon szívesen emlékszem vissza a schrobenhauseni testvérek vendégszeretetére. A vendéglátó családok első pillanattól kezdve befogadtak, figyelmességük, törődésük megannyi jelével halmoztak el. Lelki gazdagodást is leginkább a schrobenhauseni alkalmak jelentettek: a fogadó istentisztelet, a beszélgetések és a búcsúest. Jó volt érezni a jelenlévőkből - mind magyarokból, mind németekből - áradó hitet, szeretetet. Mindez megszépítette azokat a dolgokat is, amelyekkel esetleg nem értettem egyet, így hát elmondhatom: „Csak a jóra emlékezem”. a Kirchentag szentendrei résztvevői ÖTVENÉVES AZ ÖKUMENIKUS TANÁCS Ünnepi megemlékezés a Kálvin téri református templomban Az Ökumenikus Tanács tagegyházai közös imádságban, igehallgatásban és értékelő előadások hallgatásában ünnepeltek együtt június 26-án. A liturgia bevezető részében Szebik Imre evangélikus, Jr. Kocsis Elemér református püspök, Révész Árpád baptista egyházelnök és dr. Márkus Mihály református püspök szolgált. Az igehirdetést dr. Hegedűs Lóránt református püspök ApCsel 17,31 verse alapján tartotta. Hangsúlyossá tette a textusban szereplő .földkerekség" (oikumené) szót. Isten a földkerekség végső határáig terjesztette ki az üdvösséget, amikor Jézust küldte el a világba. Az Ökumenikus Tanácsban e földkerekség egységét képviseljük a teremtés, a megváltás és a megszentelés alapján. Bár tudjuk, hogy a teremtettségben nem a Föld a középpont, nem a föld körül forog minden más, de a „Krisztus-fordulat” a földet mégis középponttá tette. A mi kicsi Földünkön lett a világmindenség öntudatossá. Isten Jézusban lejött a Földre, hogy mi olyanok lehessünk, mint O. Mi valljuk az egész földkerekség egységet. Ezt az egységet csak úgy vallhatjuk, ha látjuk a földkerekség egyetemes, Istentől való elhajlását. Egy a földkerekség a bűnben és kárhozatban. Erre mutat az ötven évvel ezelőtti alakulás. A 2. világháború szörnyűségei között született, a totális diktatúra nyomorúságai között képviselte a folyamatosságot az evangélium hirdetése által. Sola gratia, sola fide és soli Deo gloria! A liturgia záró részét dr. Berki Feriz ortodox esperes adminisztrátor, Gálity Vojiszláv szerb ortodox esperes helynök és dr. Kenéz Ferenc református lelkész imádsága és áldásmondása fejezte be. Ünnepi közgyűlés volt a megemlékezés második részében. Ezt elnöki megnyitó előadásával dr. Harmati Béla püspök, a MEÖT elnöke nyitotta meg. Beszédét e szavakkal kezdte: „Jézus főpapi imádsága áldásának csodája és kötelezése jegyében ünnepeljük a MEÖT megalakulásának ötvenedik évfordulóját ... ,hogy mindnyájan egyek legyenek'... (Jn 17,21). Visszanézünk a megtett útra és előretekintünk azokra a kihívásokra, amelyeket korunk és helyzetünk vetnek föl számunkra, magyarországi és más országokban élő egyházak számára. Az ökumené, a lakott Föld teljességére vonatkozó elhívás kapcsán az egyház életére vonatkozó alapkérdések kerülnek elő.” A fél évszázados történelem eseményeire emlékezve két kihívást emelt ki, melyek egyházaink és az ökumené életét végigkísérték. Az egyik a keresztyénség identitásának, belső lényegének keresése, a másik az ökumené azon törekvése, mellyel az egyházak társadalmiközéleti funkcióját kereste. Ma egyformán jellemzi korunkat a Marx és Engels müveire épített világnézetek egyházellenes és vallásellenes programjának hirdetése és ugyanakkor a transzcendens, spirituális dolgok iránti éhség, ami nem jelenti egyben az egyházak, mint intézmények utáni éhséget is. Az ökumenikus mozgalom jelentősége: ráébresztette az egyházakat saját identitásuk keresésére, a „saját üzenet” megfogalmazására, aminek összefoglalása Jézus Krisztus. A második kihívás azzal kezdődött, hogy az éppen csak megalakult ökumené egyházai gyülekezeteiket arról kellett tájékoztassák, milyen tiltakozást nyújtottak be a kormánynál a zsidók üldözése, deportálása és megsemmisítése ellen (1944. június). A háború utáni újjáépítésben, a menekültek segítésében szükség volt a prófétai szó megtalálására. Emellett „az ökumené sokszor vált a világi, politikai hatalom kísérő-liturgiájává, békeharc és termelőszövetkezeti mozgalom, Afganisztán megszállása vagy Csehszlovákia 1968-as lerohanása kapcsán. Egyháztörténeti szakemberek feladata, hogy ezeket a tényeket kutassák és dokumentálják". A mai helyzetben viszont öröm, hogy Ökumenikus Szeretetszolgálatunk segélyprogramokat bonyolít le a környező országokban és itt Budapesten is van szociális segítő központunk. Beszédétbe szavakkal zárta a püspök: „Ötvenéves történetünk nehézségeit és tennivalóit a kezdetnél Auschwitz, most pedig Szarajevó neve jelzik. Cselekvő szeretetet vár tőlünk a világ abban a helyzetben, amikor ember a másik ember számára pokollá tud válni. Az Ökumenikus Tanács nem önmagáért van, hanem másokért, hogy utat mulasson, segítsen, békességet teremtsen. ...Az az indulat legyen bennetek, ami a Krisztus Jézusban is megvolt...” A fél évszázados történelmet dr. Bóna Zoltán, a MEÖT főtitkára foglalta össze. Ismertette a kezdetet. Dr. Nils Ehrenström, az akkor alakulóban lévő Egyházak Világtanácsa Tanulmányi Osztályának vezetője jelenlétében, 1943. június 26-án, a református egyház nevében Ravasz László püspök, az evangélikus egyház nevében pedig Radvánszky Albert egyetemes felügyelő alapították meg az Egyetemes Egyháztanács Magyarországi Bizottságát (ez volt akkor a neve). Evangélikus titkárrá Wolf (Ordass) Lajosi, református titkárrá pedig dr. Pap Lászlót választották. Megalakulásához segített az a tény, hogy egyházaink már addig is részt vettek külföldi konferenciákon, melyek ebbe az irányba mutattak. Az ifjúsági munka megelevenedése is hozzájárult ehhez. Végül praktikus feladat is adódott, a menekültek segélyezése (lengyelek és zsidók menekülése). A 2. világháború után „kényszerpályára” szorult az ökumené. A demokratikus intézményrendszer elsorvasztásával az Ökumenikus Bizottság operatív tevékenységére sem szükség, sem lehetősége nem volt. Mindezek mellett „hálával kell emlékeznünk arra a tényre, hogy nyilván súlyos kompromiszszumok árán, de ilyen módon meg tudtuk őrizni kapcsolatunkat a nyugati testvéregyházakkal, nemzetközi egyházi szervezetekkel és közvetetten általában a vasfüggöny naposabb oldalával”. 1957-ben bővült a tagok köre a Baptista és Metodista Egyházzal és ettől kezdve használták a MEÖT elnevezést. Megélénkült a gyülekezetekhez fűződő kapcsolat, szervezetté váltak az imahetek. Elkészült a Biblia ökumenikus fordítása és egy énekeskönyv is. A 80-as évektől felgyorsult a nemzetközi kapcsolatok, utazások, látogatások szervezése és megélénkült hazai szinten a katolikus egyházhoz való viszony is, melynek eredménye lett napjainkban a közös imaheti alkalmak tartása, a MEÖT és a Katolikus Püspöki Kar közötti hivatalos kapcsolatfelvétel. Az új alapszabály alapján csatlakoztak több, más keresztyén társadalmi szervvel együtt, megfigyelői státusban. A nemzetközi-politikai kérdések felől a hazai társadalmi kérdések felé fordulás napjainkban azt jelenti, hogy az Ökumenikus Tanács magára talált. „Adja a mindenható Ur Isten, hogy a MEÖT és a benne testvériséget kereső és munkáló egyházak és közösségek az evangélium igenjét és nemjét hirdessék és éljék a magyar nemzet boldogulására, az egész teremtés javára és Isten dicsőségére” - fejezte be beszédét a főtitkár. Az ökumenikus mozgalom kihívásairól Győri Kornél, a Baptista Egyház főtitkára beszélt. A mozgalom jövőjét egyrészt abban látta, hogy „teljes valójában kibontakozáshoz segítsük azt, ami már eddig is az ökumenikus mozgalom meghatározója volt, másfelől meg kell felelnünk az újonnan felismert kihívásoknak is”. Vizsgálta a kisegyházak (szabadegyházak) és a nagyegyházak (népegyházak) közötti ellenvetéseket is. „Mindenféle perfekcionizmussal leszámolva, tudomásul kell vennünk végre, hogy az ökumené nem az egytől egyig minden tagjában valóságos szenteket fölmutató egyházak felhőtlen közössége. A bünbocsánat szükségességét fölismerő és abból élő emberek ügyéről van itt szó. Az ökumenikus mozgalom lényegében a több-kevesebb kérdésben eltérő, de alapjában Krisztus-hitet valló tagokból álló - hitet eltérő istentiszteleti keretek és kegyességi formák között megélő felekezetek, gyülekezetek Isten által munkált alkalmi és rendszeres közössége. Széthúzó világunkban olyan felbecsülhetetlen érték, amellyel újra meg újra foglalkoznunk kell.” Az ökumené - bár emberek részvételével valósul meg - valójában Isten müve. A gyülekezetek Ura tágabb külső körök felől akar minket egyre nagyobb azonosulást igénylő belső körök felé eljuttatni. Az első kör a diakóniai vagy szeretetszoglálan kör. (Ökumenikus Szeretetszolgálat, Lepramisszió stb.) A második kör az ökumenikus istentiszteletek igehallgató közös(Folytatás a 3. oldalon)
