Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-07-11 / 28. szám

Diakónus lelkész-avatás Gyulán Evangélikus Élet 1993. július n. Orando et laborando Az elmúlt évtizedekben - ismeri okok miatt - hazánkban is jelentősen megfogyatkozott a lelkészek száma. Ez a megállapítás érvényes az összes hazai történelmi egyházra. így a mi egyházunkra nézve is. Több gyülekeze­tünk lelkész nélkül maradt. A megüresedett lelkészi állások betöltésére kiírt pályázatok igen sok esetben eredménytelennek bizonyultak. Ebben a nehéz helyzetben egyházunk illetékes vezetői új megoldást kerestek és találtak. Létrehozták, bevezették a diakónuslelkészi szolgálatot, mint át­meneti szükségmegoldást. Ennek lényege, hogy meghatározott teológiai tanfolyam sikeres elvégzése után az egyház diakónus lelkészi szolgálatra felavatja, illetve alkalmazza az ezt kérő személyeket. Ez történt Gyulán is június 5-én, amikor dr. Harmati Béla püspök dr. Fabiny Tibor professzor és Tá­­borszky László esperes közremű­ködésével diakónus lelkésszé avat­ta Liplákné Gajdács Máriát. Erre az alkalomra megtelt a gyulai gyülekezet szép kis templo­ma. Több lelkész kísérte az oltár elé a felavatandó diakónus lelkész­jelöltet, Békéscsaba szülöttjét, aki képzettsége szerint nyomdai üzem­mérnök, s öt gyermek édesanyja. Több mint egy év óta végzett kise­gítő lelkészi szolgálatokat a gyulai gyülekezetben. Dr. Harmati Béla püspök Lk 10,42 alapján hirdette az igét. A felavatásra váró Máriának és a jelen levő szépszámú gyülekezet­nek arról a Jézusról tett bizonysá­got, akinek a lábához ült egykor a bibliai Mária, s hallgatta beszédét. „Ez az ige egészen neked szól. Ugyanúgy, ahogyan régen szólt a másik Máriának. Halld meg most - ne az én szavaimat, hanem Jézu­sét” - mondotta a püspök szemé­lyesen megszólítva Liptákné Gaj­dács Máriát. „Jézus eljött hozzánk, s újra eljön. Emberek szaván keresztül ő szólít meg: Jöjj és kövess! Személyes hit nélkül nincs egyház, nincs gyüleke­zet. Pünkösd után lehet az egykori Máriát a mostanival, az akkori gyü­lekezetét a mostanival - a Szentlélek sodrásában eggyé tudni, mert össze­köt minket a Mester, az Úr” - szólt a püspök mindnyájunkhoz. „Mária a Mester lába elé ült. A »jobb részt« választotta. Vá­laszd és add tovább a »jobb részt«! Ez nem a gazdagság, a hatalom, a dicsőség. A »jobb rész« maga az Úr Jézus. Mindig reá figyelj, aki veled marad minden napon! A »jobb rész« vállalása nehézsé­gekkel is jár. Nem könnyű e szol­gálat, a Krisztus követése. Nem a korszellem után indulunk, hanem Jézus Krisztus után. Ő ad annyi eredményt, hogy so­ha el ne csüggedj, de majd annyi kudarcot is, hogy el ne bízd ma­gad,” - mondotta a püspök. A diakónus lelkész avató isten­­tisztelet ünnepélyes mozzanata volt a jelölt eskütétele, s az ezt kö­vető ősi áldás, a „Confirma”, ame­lyet a lelkészek együtt énekeltek, és az úrvacsora, amelynek szolgálatá­ban a püspök és az esperes mellett részt vett a felavatott diakónus lel­kész is. Az ünnepi istentiszteleten részt vett a református egyház képvisele­tében Nagy László esperes és Cs. lift c nnvri'j ■)r>?< ELŐZETES A PROTESTÁNS NAPOKRÓL A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Elnöksége határozatából ismeretes, hogy október 24. és 31. között Pro­testáns Napok lesznek hazánk­ban. Ez azt jelenti, hogy nem csupán Budapesten lesznek ese­mények, hanem országszerte. Ezután minden alkalommal kö­zölni fogjuk az újabb és újabb események színhelyeit, időpont­jait. Legelsőként a Tolna-Baranyai Egyházmegye jelentkezett. Szek­­szárdon október 28. és 30. között orgonaversenyt rendeznek, J. S. Bach és D. Buxtehude müveiből. Az orgonaversenyt fiatal (még ta­nuló, vagy már végzett, harminc éven aluli) orgonamüvészeknek rendezik. A verseny zsűrije: Herbert Wulf (NSZK) elnök, Kamp Salamon, Kar asszon Dezső, Ruppert István és Zászkaliczky Tamás. Jelentkezés­hez szükséges: önéletrajz (polgári, szakmai) és egy db. fekete-fehér fénykép. Részvételi díj nincs. Prog­ramfüzetet és más tudnivalót a rendezőknél lehet kapni. Cím: Evangélikus Esperesi Hivatal, H-7100 Szék szárd, Luther tér 1. Tel/fax/0036 74-311-653. Az orgonaversenyt a Magyar Bach Társaság támogatja, a Szek­szárdi Evangélikus Egyház rendezi szervezetek, közösségek és magán­­személyek segítségével. Kiss Andor lelkész, a római katoli­kus egyház részéről Réthy István apátblébános. Jelen volt dr. Sólyom Jenő akadémikus, egyházkerületi, és dr. Valentinyi Károly egyházmegyei felügyelő. Közreműködött a gyulai baptista gyülekezet énekkara. Az istentisztelet után terített asztal várta a jelenlevőket. A gyulai gyülekezet történeté­ben még nem volt lelkészavatás. Liptákné Gajdács Mária diakó­nus lelkésszé avatása és szolgálat­ba állítása emlékezetes marad min­den jelenlevőnek, és talán indítta­tást is ad némelyeknek, hogy meg­hallják az Úr Jézus hívó szavát és oda szánják magukat az Úr Jézus követésére és szolgálatára. Táborszky László Szeresd nagyon. Szeresd nagyon ezt a gyülekezetét. Nemcsak azért, mert nekem itt szin­te mindenki rokonom, mert itt élnek szüleim, testvéreim egy része, s azok családjai. Nemcsak azért, mert ne­kem itt mindenki ismerősöm. Nem­csak azért, mert én ebben a gyüleke­zetben kaptam nagyon sok ajándé­kot Istentől. Hanem azért, mert ez a szolgálatunk szíve gyökere. Ezek a gondolatok jutottak eszembe június 5-én szombaton dél­után 5 órakor. Ekkor iktatta be Lá­bossá Lajos a Fejér-Komáromi egy­házmegye esperese a Bokodi Gyüle­kezet lelkészi szolgálatába Csonká­­né Szabó Magdái. Az esperes a működőképes gyü­lekezetről beszélt, arról, hogy ennek személyi feltételei vannak. Ahhoz, hogy működjön egy gyülekezet, sok minden kell. Szükséges templom, parókia, gyülekezeti terem, anyagi eszközök, de kell Isten szavára in­duló pásztor és a Szentlélek indítá­sára mindig kész gyülekezeti tagok. Eljött az előd, Simonfay Ferenc, aki a meghívóra írt János evangéliuma­­beli igét idézte. Isten - akinek a szeretetéröl beszél a bokodi temp­lom oltárképe is, a Getsemáné kert­ben tusakodó Jézus, - szereti ezt a gyülekezetét. Sztruhár András, az 'egyházmegye felügyelője, az aznapi bibliaolvasó Útmutató igével áldot­ta meg az új pásztort. Cserági István a szülőfalu, Nagyveleg, és az egy­házmegye lelkészeinek nevében kö­szöntötte a beiktatott lelkészt. A helyi református gyülekezet ré­széről az ifjú szolgatárs Dóra Mag­da mondta el jókívánságait. A Nagyvelegi Gyülekezet felügye­lője is a szülőfalu üdvözletét hozta. Az ünnepet megtisztelte a falu veze­tősége nevében Vázsonyi Józsefné jegyző is. Az előző szolgálati hely­ről, Bakonybánkról és Ászárról né­­hányan személyesen osztoztak az örömben. Egyházunk vezetősége, püspökeink, teológiai professzo­rok, egy korábbi szolgálati hely, Nyíregyháza lelkészei, valamint Hántáról az özvegy papné, Jakab Miklósné táviratban egy-egy igével áldotta meg a messzi távolból az új lelkészt. Csonkáné Szabó Magda Jn 17,21-23 alapján az igehirdetésben, a köszöntésekre is válaszolva arról a küldetésről beszélt, amelyet Istentől kapott. De amelyért, amellyel sokat harcolt. A nap folyamán is szó esett: a női lelkészi szolgálatról. Őszintén be kell vallani, nehéz, meg nem ol­dott, föl nem dolgozott kérdés ez. A Bokodi Evangélikus Gyülekezet történetében is először van ilyen helyzet. Nem akarom ezt a kérdést itt és most megoldani. Csak a kezdő gondolat jutott eszembe: szeresse a gyülekezet is lelkészét. A Jézus Krisztus szeretete fogja össze, tegye eggyé lelkészt és gyüle­kezetét, itt Bokodon és mindenütt. Ezt kívánom imádságos szeretettel a Bokodi gyülekezetnek és minden gyülekezetnek. A késő délutáni nap sugarai erő­vel, melegen tűztek be a templom­ba, mikor elkezdődött az ünnep. Az istentisztelet és a közgyűlés után az udvaron és a gyülekezeti teremben folytatódott az ünneplés terített asztalok mellett. Előkerültek a te­endők is, s ez nem volt ünnepron­tás. Hiszen június 5-én Bokodon minden azért történt, hogy folyta­tódjon az élet, hogy legyen élet, hogy legyen munka a gyülekezet­ben. S bizony, a hold adott világos­ságot az udvaron, mire mindenki elköszönt, a lelkésznő és férje, a gyülekezet felügyelője Vida József és a gyülekezet vezetői. Bencéné Szabó Márta 1. Az Országos Presbitérium elrendelte, hogy minden tanév indulásakor készüljön országos nyilvántartás az iskolai és a gyülekezeti hitoktatásban részt vevő hitoktatókról, hitoktatói felkészültségükről és a tovább­képzési tervekről. 2. Az ökumenikus istentiszte­letekkel kapcsolatban az Orszá­gos Presbitérium elrendelte, hogy általában egyházak ren­dezésében helyi, területi és or­szágos események, ünnepek al­kalmával tartsanak ökumeni­kus istentiszteleteket. Politikai pártok rendezvényein istentisz­teletre evangélikus részvétellel lehetőleg ne kerüljön sor. 3. Igazgatói kinevezések: Pá­lyázatok alapján a Bonyhádi Talán ebben a formában is is­mert ez a latin mondás, ami a deb­receni Református Kollégium egyik épületének belső homlokzatán ol­vasható. Ez az imádkozásra és munkára buzdító jelige adott indí­tást imádsággal kezdendő munkára annak a mintegy ötven főből álló csoportnak, amelyik az egész or­szág különböző egyházi levéltárai­nak képviseletében gyülekezett ösz­­sze Debrecenbe a június 17-18-i kétnapos tanácskozásra. Az egybe­gyűltek már az első nap programja szerint megalakították az Egyházi Levéltárak Nemzetközi Szövetségé­nek Magyarországi Tagozatát. Ez a szervezet azért jött létre, hogy segít­se a különböző magyarországi egy­házi levéltárak szakmai tapasztalat­­cseréjét. Egyúttal bekapcsolódva a nemzetközi szervezetbe, részesei le­hetünk a levéltártudományi ered­mények megismerése és cseréje ré­vén a levéltári anyag korszerű táro­lását és kutathatóságát lehetővé te­vő technikának. Az egyházi levéltárak anyagá­nak jelentőségét, a történetírás szempontjából elengedhetetlenül figyelembe veendő fontosságát nem mindig tekintették egyértel­műnek. Valójában azonban tény, hogy egyes korok történetét egy­szerűen lehetetlen megírni az egy­házi levéltári források ismerete és Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium igazgatójaként 1993. július 1-jétől hat évre Sántha Lászlóné, a Budapesti Deák téri Evangélikus Gimná­zium igazgatójaként ugyanerre az időre Schulek Mátyás ka­pott igazgatói megbízást. A most újrainduló Békéscsa­bai Evangélikus Gimnázium igazgatójául 1993. július 1 -tői egy évre dr. Nánay Lászlót nevezték ki. A Budapesti Evangélikus Gimnázium (Fasor) igazgatói pályázatát a Presbitérium siker­telennek minősítette és új pá­lyázat kiírását rendelte el. A pályázat idejére dr. Vajda Fe­renc igazgatóhelyettes veszi át a Gimnázium vezetését. AZ ORSZÁGOS PRESBITÉRIUM 1993. JÚNIUS 24-ÉN TARTOTT ÜLÉSE HATÁROZATAI: felhasználása nélkül. Erre muta­tott rá dr. Benda Kálmán akadémi­kus előadása. Ma sem mindig be­csülik az egyházi levéltári anyagot igazi értéke szerint. Jó lenne, ha gyülekezeteink nagyon komolyan vennék az ősöktől örökölt és a ma létrejövő levéltári anyag őrzésének kötelezettségét. Az is igen fontos lenne, ha lelkészváltozáskor min­dig megtörténne a levéltár leltár­­szerű számbavétele és átadása. Gyülekezetek társulása, összevo­nása esetén, a parókia vagy a lel­kész új helyre költözésekor nem szóródna szét, veszne el a fontos történeti forrásértékű levéltári anyag, hanem az tovább szolgálná a történetírás érdekét. A konferenciának német és hol­land vendégei is voltak, akik egy­részt a nemzetközi szervezet jelen­tőségéről, másrészt saját egyházi levéltáraik munkájáról adtak ké­pet. Dr. Szögi László levéltárigaz­gató, miniszteri tanácsos a volt Ál­lami Egyházügyi Hivatal levéltári anyagának elhelyezéséről és kutat­hatóságáról adott tájékoztatást. A jelenlevő levéltári vezetők és munkatársak saját levéltáruk fel­adatairól, helyzetéről számoltak be. így ismerhettünk meg külön­böző római katolikus, református, evangélikus és baptista gyűjtemé­nyeket, tájékozódhattunk nehézsé­geikről és eredményeikről. A tech­nikai fejlődés új útjairól is kaptunk ismertetést. Örömmel vettük a Magyarországi Levéltárosok Egyesületével való együttmunkál­­kodás lehetőségét és az állami se­gítségnyújtás készségét. Minden előrevivő javaslat fontos lépés volt a levéltári munka szempontjából. Köszönet illeti a Tiszántúli Re­formátus Egyházkerület Levéltárát és annak vezetőjét, dr. Kormos László levéltárigazgatót a konfe­rencia megszervezéséért és a hazai egyházi levéltárügy ilyen értelmű előrelépésének felelős hordozásá­ért. Fontos funkciót szolgálunk, ha értéke szerint megbecsüljük le­véltárainkat. Vető Béla JELENTÉS A PÁLYÁZATRÓL Múlt év nyarán a Magyarorszá­gi Evangélikus Egyház és a Ma­­gyarorszgi Református Egyház közös pályázatot hirdetett gyüle­kezetben előadható vallásos jele­netek és színdarabok írására. Á je­ligés pályázatok elbírálása megtör­tént és a bíráló bizottság ajánlása szerint nem besorolás szerint díjaz­tak, hanem az arra érdemes pályá­zatokat egy gyűjteményes kötet­ben megjelentetik. A kötet a nyár végére kapható lesz a két sajtóosz­tály közös kiadásában. Ezzel kapcsolatos a kérésünk is. Két pályaműnek nem érkezett be a jeligét és szerzői nevet tartalmazó borítékja. így, bár a darabok a kö­tetben megjelenhetnek, de nem is­merjük azok szerzőit. A két jelige a következő: 1. Jézus Krisztus születése. 2. A boldogság országának nyolc lépcsője. Kérjük, hogy jelentkezzék a két darab szerzője, levélben, sajtóosz­tályunkon. (Cím: 1447 Budapest, Postafiók 500.) KEDVEZŐ TAPASZTALATOK Harminckilenc év után, 1991-ben érettségiztek is­mét diákok evangélikus gimnáziumban hazánk­ban, az 1989-ben újraindult Fasorban. 1992-ben már Sopronban, az ismét evangélikus Berzsenyi Dániel Gimnáziumban is egyházi iskolában érettségiztek a tanulók. Az igazi áttörés éve azonban 1993. A Fasorban érettségiző öt osztály diákjai már végig egyházi iskolá­ban folytatták középiskolai tanulmányaikat. Emléke­zetes, hogy 1989-ben a tervezett három osztállyal szemben ötöt kellett indítani, akkora volt az érdeklő­dés. 1993-ban a Fasor és Sopron mellett már Bonyhá­­don és Nyíregyházán evangélikus gimnáziumokban is érettségizhettek a diákok. A négy városban összesen tizenkilenc osztály - Fasor (5), Bonyhád (4), Nyíregy­háza (6), Sopron (4), - tanulói adtak számot felké­szültségükről. Természetesen ezek a diákok tanulmá­nyaik nagy részét állami iskolában végezték el, mégis bizonyára emlékezetes marad számukra az érettségi nagy élményén, izgalmán túl az is, hogy egyházi isko­lában váltak éretté. Az érettségi mindig szép és nagy lecke minden részt­vevőnek, tanárnak, diáknak, szülőnek, iskolafenntar­tónak. Egyházunk is vizsgázott, mint iskolafenntartó, ho­gyan tud eleget tenni kötelezettségének. A feladat egyik része az érettségi elnökök kijelölése. Egyházi iskolákban az egyház adja az elnököt, az államot miniszteri biztos képviseli, mintegy megfigyelő státus­ban. Lelkészek, esperesek, püspökök, felügyelők, presbiterek, igazgatótanácsi tagok vállalták a nem könnyű érettségi elnöki feladatot. Magam tavaly a fasori IV/a-ban estem át a tűzke­resztségen, amit megkönnyített, hogy ismerős tantes­tületben és ugyanabban a teremben kellett eleget te­gyek az elnöki teendőknek, amely teremben éppen negyven évvel ezelőtt érettségiztem. Idén igen megtisztelő volt, hogy több helyre is hív­tak. Úgy véltük, az új iskolákat kell válasszuk, ezért dr. Sólyom Jenő a Déli Kerület felügyelője a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban, én pedig a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimná­ziumban vállaltam egy osztályban az elnökséget. (Úgy véljük, a felügyelői munka fontos része az egy­házi oktatási-nevelési tevékenységben való részvétel. Ezt jelzi többek között elnökségem az Oktatási-Neve­lési Bizottságban, Sólyom Jenő elnöksége a Deák téri Gimnázium Igazgató Tanácsában.) Tapasztalataink - akárcsak a Sopronban és a Fa­sorban közreműködött elnököké - igen kedvezőek voltak. Nem szokványos udvarias szólam ez. Nem egysze­rűen a tanári munka eredményére, a diákok felké­szültségére gondolok, hanem arra, hogy a valóban jelentős előkészítést, folyamatos odafigyelést, szigorú előírások formai és tartalmi betartását igénylő munka példamutatóan ment végbe. Bizonyos, hogy az egyhá­zi iskolai létre átállás nem volt evidencia, okozott gondot, netán feszültséget, mindebből az érettségiken semmi nem látszott. Jó hangulatú, színvonalas, igé­nyes emberközeli csapatmunka eredményének örül­hettünk. Az is nyilvánvaló, hogy nem a változás vál­totta ki ezt, legfeljebb a megfelelő háttérrel rendelkező evangélikus igazgatók tisztességes, türelmes munkája tovább erősítette a korábbi értékeket. Érezhető volt az egészséges folyamatosság, igazgatóhelyettesek, ta­nárok törekvése a példamutató értékteremtésre. Megtisztelő erkölcsi kötelesség is számomra megál­lapítani, hogy indokolatlanok voltak a félelmek attól, hogy a korábbi rendszerben nevelkedett, dolgozott pedagógusok hogyan fognak helytállni az egyházi iskolában. Azoknak lett az eddigiekben igaza, akik bíztak a tanárnőkben, a tanárokban, nemcsak erköl­csileg, hanem szakmailag is, erősen eltúlzottnak tart­va a pedagógusok képzettségét megkérdőjelező kriti­kákat. Gondok mindenütt vannak, négy iskola ta­pasztalatai sem általánosíthatók, bizonyára lesznek a jövőben is problémák, de az idei érettségik ebben a négy iskolában örömteli képet mutattak. Néhány szó személyes élményekről, Nyíregyházá­ról. Mondták, szerencsém van, mert a hat osztály közül a IV/A volt a legjobb: nyelvi osztály, előzetes szelekcióval. Kétségkívül nem bukott meg végül sen­ki, a négy sikertelen matematika írásbeli „alkotója” is átment (a többi osztályban valóban magasabb volt már a sikertelen matematika írásbelik száma is). Ma­radandó élményt azonban elsősorban a magyar és a történelem feleletek, no meg elfogultságom miatt, a biológia nyújtották. Persze máris igazságtalan vagyok a többiekkel, főleg a nyelvtanárokkal, akik el is ták, hogy az ő munkájukat nem láthatjuk eléggé, hiszen a legjobbak állami nyelvvizsgát tettek. Nos a „mara­dék” is folyékonyan beszélt angolul vagy németül. Kállainé, Marika néni, Bajáné, Sylvia néni a legjob­­bakból esszé értékű feleleteket varázsolt elő (magyar és történelem). Időigényes volt ez, de nem bántuk. Legfeljebb a szülők, értsd a mamák idegeskedtek, akik nyíregyházi szokás szerint finom falatokat készí­tettek a reggeltől napestig ténykedő tanári karnak és az érettségizőket csak percekre elhagyható elnöknek. Szerencsére ilyenkor Bánszki István igazgató aki egyébként bölcsen siettette a munkát, nehogy a kevés­bé tapasztalt elnök a végén Nyíregyházán rekedjen és Filep Tibor újságíró, debreceni tanárember, a köz­­társasági megbízotti hivatal munkatársa, miniszteri biztos kisegített. Negyvenöt év után volt ismét a „Kossuthban”, mint evangélikus gimnáziumban érettségi. Odautazá­som előtt beszéltem dr. Gaizler Gyulával, a Keresztény Ökumenikus Baráti Társaság elnökével. Kiderült: 39- ben érettségizett a Kossuthban. Most már értem - öleltem meg hihetetlenül aktív katolikus testvéremet, akinek a lakása a nyolcvanas években rendszeresen adott otthont testvéri alkalmaknak - miért voltál megismerkedésünk óta rokonszenves a számomra. Túl a tréfán, ő is, ma is vállalja a lutheránus nevelés értékeit az életében. Szimbolikus értéket is hordozott, pedig a beosztás technikája alakította így, hogy negyvenöt év után az érettségi Faragó Ivett énekfeleletével kezdődött meg. Többek között Beethoven Örömódáját énekelte.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents