Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-01-24 / 4. szám

..........................................................................................—

üvangeiiKus met 1993. januar 24.

EED iftS GYERMEKEKNEK Jt

Rám sokan mondták már, hogy nagyon rossz fiú vagyok. A múltkor is beírt az egyik tanító néni az ellenörzökönyvembe. Otthon aztán jól leszidott apu is, anyu is. Néha elhatározom, hogy megváltozom, de valahogy mindig bejön valami rosszalkodás. Jó lenne megjavulni, de hát nem akar ez nekem sikerülni! Az egyik hittanon azt hallottam, hogy Jézus szerette a gyerekeket. Vajon a rosszabbakat is, vagy azokkal szóba se állt? Ha itt lenne közöttünk, én biztos oda mernék menni hozzá. Anyu szerint Ő ma is szeret mindenkit, akkor engemet is! Azért lehet, hogy ha nagyobb leszek, nem fogok annyi rosszat csinálni!

FÜLÖP ÉS BIBI

Mindennek megvan a maga ideje

Préd 3,1-8

Sziasztok! Mi újság? Nálunk semmi jó. Beteg vagyok. Ráz a hideg és a láztól nagyon rosszakat álmodok. A Pisti nem jöhet be hozzám. Pedig már alig vártam, hogy megmutassam, mit kaptam karácsonyra. Bibit majdnem bevágtam a sarokba. Azóta nem merek ránézni se, itt van a párna alatt. Két unokatestvéremet vitték be a kórházba az ünnepek alatt. És tegnap meghallottam, hogy a kis Ricsi meghalt. Szilveszterkor volt a temetése. Még csak hathónapos volt szegény. A legkisebb a családban.

Anyukám most miattam aggódik. Nem mehet szabadságra, ezért napközben apa van velem. Ki lesz a következő? Elment a legkisebb. De miért? Megszületett, aztán még nem is élt. Miért ö? Miért nem a mozgássérült Peti, vele úgyis olyan sok a gond. Vagy... Nem! Akkor már inkább én. Én szívesen meghalok, ha ez megvigasztalja a nénikémet.

Nemrég volt itt a mama. Kérdezte, hogy mit ennék szívesen. Kicserélte a borogatást Mondtam, hogy meséljen valamit. Hogy meddig él a bálna és a szúnyog? Azt mondta, hogy szerinte a hollók és az óriásteknősök élnek a legtovább. Kb. kétszáz évig, és mégis sok kis tekit felfalnak a ragadozók, alig. hogy kikeltek a tojásból. És hallott egy tízéves paradicsomfáról, ami vígan terem kétszer is egy évben. Pedig a társai nem élik túl az első telet sem. Ezekben a furcsa dolgokban is érezni a Teremtő keze nyomát. Nekem most az a dolgom, hogy meggyógyuljak. Megsúgtam neki, hogy én nem engedem, hogy ő is elmenjen. Harcolni fogok... Csak nevetett, és azt mondta, hogy minden a maga rendje szerint történik, ezért nem lehet elszökni a végső hazatérés elől. Aztán együtt imádkoztunk, fogta a kezem, amíg el nem aludtam.

Most egyedül vagyok. Kezdek jobban lenni. Megírom nektek ezt a levelet. Elővettem Bibit is, nem haragszik. Sőt! Előbányászott egy jó hírt: Jézus meghalt érted is! „Örüljünk hát az örök életnek. Isten ajándékának!”

■•'vji-’r1 eb

JÁTÉK

Ügy fussatok, hogy elnyerjétek

I Kor 9,24

Mivel a szerkesztésben több hetes szünet volt, ezért most az eredménylistát is összevonva közlöm. A sorrend a 7. sorozat utáni állást követi, de az 5. és a 6. sorozat utáni helyzetet is feltüntetem. Az első szám az 5. a második a 6. és az utolsó a 7. sorozat utáni eredményeket jelenti.

I. Zalán Eszter Bp. VIII. 75-90-105 Fancsali If], Kör 75-90-105

2. Kollár Gábor és Tamás - Dunaegyháza

72-87-102

3. Illés Adél - Egyházasdengeleg 68-83-98

4. Sárszentlörinci hittanosok 70-79-94

5. Szügyi Serdülők 60-71-86

6. Bánki Renáta - Várpalota 61-68-83

7. Donáth Ferkó - Ózd 52-59-74

8. Benke Zsuzsanna - Ajka 47-55-70

9. Zimmermann Erna - Szügy 48-49-64

10. Rapcsák János - Dabas-Gyón 52-52-52

11. Zsugyel Kornél - Miskolc 31-31-31

A 9. sorozat megfejtései:

1. Az Elízeust csúfoló gyerekeket - 2 Kir 2,23-24

2. Dániel - Dán 6,17

3. A filiszteusok - lSám 6,1-12

4. Az egyiptomi nép - 2 Móz 8,1-11

5. Mózes - 2Móz 4,3-4

11. sorozat

1. Kinek a foglalkozása volt tímár? - 5 méter

2. Kinek a foglalkozása volt sátorkészítő? - 4 méter

3. Kinek a foglalkozása volt pék? - 3 méter

4. Kinek a foglalkozása volt ács? - 2 méter

5. Kinek a foglalkozása volt halász? - 1 méter

A megfejtéseket a gyerekrovat dabasi címére küldjétek a lap dátuma utáni hétvégéig postázva. A lapra írjátok rá: 11. sorozat!

PRÓBÁLD MEG!

Rács

Kctrct, négyrét vagy még több rétegben egymásra hajtogatott papírcsíkot mindkét oldalon vagdossatok be!

Ha elkészült, terítsétek ki, és a két végénél fogva húzzátok meg, hogy szétnyíljon! így kell rögzíteni a megfelelő helyre. A fotón négyrét hajtott papírból készült rács látható.

KÉSZÍTETTÉK:

Antal Tünde, llg Barbara, Krahulcsán Borbála, Sándor Éva, Koczor Taniás

A gycrckrovat címe: 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14.

F I A

T

A címet a Magyar Nemzet december 29-i számában megjelent cikktől kölcsönöztem. Gátfalvi István rögzítette a fölöttébb gondolatba ejtő adatokat, hogy közel 14 milliárd Ft-ot költött az elmúlt évben az ország lakossága különböző hagyományos és új sorsjegyekre. Néhány sorban felsorolja, hány totó- és lottószelvényt vásároltunk, s mennyi sorsjegyről kapartuk le a festéket. Aztán ugyanolyan hosszan szól a nyereményekről - összesen több mint 5 milliárd Ft-ról. Aztán levonja a következtetést : „az ország valamennyi polgára - a csecsemőket is beleértve - az elmúlt évben átlagban 500 forint körüli összeget nyert a szerencsejátékban.” S végül „A játékszerencsével mindenesetre - úgy tűnik - nem állunk hadilábon.”

Tudom, az efféle cikkek csak érdekességeket közölnek, korántsem a teljesség vagy a pontosság igényével. Valaki elolvassa, és boszszankodik: Én nem lehettem benne a szerencsés kétszázban, akik autót nyertek! A másik dicsekedve-irigykedve mondja barátjának: azt a 131 milliót a szomszédom ismerőse nyerte. Én pedig számolni kezdtem: Ha átlagban mindenki 500 Ft-ot nyert és 1400 Ft-ot költött szerencsejátékra, akkor közel kétszerese a veszteségünk az állítólagos nyereségünknek. A dolog persze nem ilyen egyszerű, hiszen a bevétel jórésze az államot gyarapítja, vagy valamilyen közérdekű célt - pl. a sportot - szolgál, így tulajdonképpen ez önkéntes plussz-adónak is tekinthető. Nem kis összeg heti 20 Ft!

De vajon ki lottózik abból a megfontolásból, hogy ezáltal az államot segítse? Inkább játék az egész. Egy hét izgalom. Az időseknek pedig egyfajta eszköz arra, hogy legyen mit várni. Futnak a napok szürke egymásutánban. Havonta egyszer eljön az orvos, azután le lehet sétálni a patikába. Olykor benéznek a gyerekek meg az unokák, s a szomszédasszony. De ez nem elég. Ez a szelvény jó arra, hogy ritmust adjon a hétnek, hogy legyen mit várni. S ha lesz egy kettes vagy egy hármas, semmi nem változik, egy kis sikerélményt ad.

Ám a cim - volt szerencsénk? - sokkal személyesebb találkozásra, várakozásra utal. Amikor nem egy szelvénnyel és öt számmal találkozik az ember, hanem egy másikkal, akivel meg lehet beszélni a napi eseményeket, akinek elmondhatja, mit főzött ebédre, akinek elmesélheti kislánykorát.

A L 0 K N A 8

Volt szerencsénk?

Karácsonykor, igen akkor meglátogatták nemcsak a gyerekek, hanem a fiatalok is a gyülekezetből - de régen nem lehetett már, templomban, ami szintén ritmust adott a hétnek! Kedvesek voltak ezek a fiatalok, éne keltek, imádkoztak - de már el múltak az ünnepek. Nincs mi várni. Csak az újabb lottó-sorso lást.

Bencze Andrá

Lázár feltámasztása- ez a címe a fenti képnek. Az ifjabb Lucas Cranach munkája. Előtérben a megrendelő Meyenburg-család tagjai címereikkel. Hátul Coburg vára - a család egyik ágának védjegye. Bal oldalt egy igazi érdekesség: a reformátorok köre - Luther, Spalatin, Bugenhagen, Justus Jonas, Cruciger, Förster és Gregor Brück, a kancellár. Ez önmagában még nem lenne érdekes. A reformáció festői gyakran ábrázolták a reformátorokat bibliai jelenetek résztvevőiként. Az érdekesség abban áll, hogy ott van társaságukban Rotterdami Erasmus, a kiváló humanista, Luther vitapartnere. Talán a művész, talán a megrendelő család fejének álma az, hogy ezeket a kiváló, ám különböző nézeteket valló férfiakat egységben tudhassa.

Középen láthatók a történet szereplői: Mária, Márta, Lázár és Jézus. A szereplők láthatók, s nem a történet egy pillanata. A képen ugyanis mindannyian Jézust, az Urat imádják. Mi beszélünk közeledésről, ráfigyelésről, benne való hitről - imádatról ritkán. Bárcsak olykor-olykor legalább, mikor hatalmának fénye beragyogja napjainkat, bárcsak olyankor tudnánk borulni mi is előtte, csak le tudnánk mondani ségünkről, sikereinkről - és dűl Neki adni dicsőséget! olykor-olykor elhallgatnának a tárok, elmaradnának ifjúsági borok, nagyszerű élmények - hogy megtapasztaljuk: egyedül Ő minket egyben - és ezért dicsőítenénk Őt, ahogy ezek a térdelő alakok mind-mind imádják Jézust.

1586. január 25-én halt meg ifj. Lucas Cranach.

. . Anti

MEGHÍVÓ

Országos Színjátszó Fesztivált rendez a KIÉ (Keresztyén Ifjúsági Egyesület) Kiskőrösön 1993. április 23—25-ig. Jelentkezni lehet gyülekezeti, ill. KIÉ ifjúsági csoportoknak, részletes információt és jelentkezési lapot a KIE-irodából lehet kérni. Cím: 1114 Bp. Eszék u. 10. II/l. Tel./Fax: 1 855- 246. Jelentkezési határidő: 1993. február 28.

Petőfi Eperjesen*

325 éves eperjesi kollégium falui között sok szellemi kiválóság fordult meg vendégként. Közéjük tartozott Petőfi Sándor is.

Petőfi Pesten ismerkedett meg az eperjesi származású költővel, Kerényi Frigyessel. (Róla már írtunk az Evangélikus Élet

1992. június 21-i számában.) Kerényi meghívta barátját Eperjesre.

1845 áprilisában Petőfi hosszabb felvidéki útra indult. Ennek első állomása Eperjes volt. Április 4-én érkezeti ide. Kerényi örömmel fogadta barátját, aki egy hónapon át vendégeskedett nála.

Az eperjesi evangélikus kollégium diáksága a reformkori eszmékért lelkesedett, Vandrák András és más kitűnő tanárok hatására. Ezek a fiatalok nagyon szerették Petőfi verseit. A költő ideérkezése ezért nagy érdeklődést keltett. A német nyelvű Pester /eilung közölte eg)’ névtelen eperjesi olvasója április 9-én kelt levelét: „a mi falaink közé látogatott az új életre kelt Csokonay, Petőfi Sándor, a „ Vitéz János költője. ” (Német anyanyelvű lévén, a„ vitéz"-! családnévnek gondolta...)

Petőfi megérkezése után nemcsak Kerényivel találkozott, hanem másik barátjával, Tompa Mihállyal is. (Ez utóbbi ekkor házi tu ni tóként Eperjesen lakott.) Hármasban sok burát i estét töltöttek együtt. Petőfi eg)'ébként eg)1 helybeli költővel is megismerkedett: Novelly József gyógyszerésszel. Ez utóbbi - aki Tol - dy Ferenc irodalomkritikus unokaöccse volt németül irt verseket.

Ezekben a hetekben Petőfi többször találkozott a kollégium két tanárával: Vandrák Andrással és Krayzell Andrással. A költő sok kollégista diákkal is megismerkedett. Egyikük: Polgár Lajos versel is írt „Petőfi hozzánk érkeztekor" címmel. „Annyi barátot szerzettem mugamnak, hogy kész lajstrom lenne, hu azokat leírnám" - emlékezett vissza később a költő, hozzátéve: ebben a városban „elsőpillanatban otthon voltam. Tudj’ Isten, oly kedves város nekem ez az Eperjes: csinos, szép, zajos, vidám tekintetű."

Április 16-án Petőfi meglelem a kollégiumi Magyar Nyelvmüve• Január I-jón voll l’clőfi születejének 170. évfordulója. Ez alkalomból közöljük cikkünkéi. Szerkesztő.

lő Társaság 50. ülésén. Este pedig a diákság fáklyászenével tisztelte meg a költőt. Kerényi lakására ment a nagy sokaság. Endre ffy Károly joghallgató köszöntötte Petőfit.

A nagy költő ig)' válaszolt: „Édes barátaim! Kedvesebbek nekem e fáklyák lángjai, mint éveken át tömlőé mélyében tespedö rabnak az első nap sugarai. Ha éltem ege egykor elborul, s a sors macskazenével tisztel meg, a mai estére gondolok és fumigálom minden bajaimat." Eg)’ másik visszaemlékezés szerint Petőfi szavai így hangzottak: „Barátaim! E szíves s engem valóban meglepő megtiszteltetésük éltem legszebb napjai közé tartozik, s ha egykoron a sárga halál macskazenéjével megtisztelend, akkor is e szép napomra fogok visszaemlékezni." Ma már nem lehet megállapítani, melyik változat a hiteles, bár nagy különbség nincs a kettő között...

Április 26-án Petőfi - Tompával együtt - megjelent a nyelvművelő társaság újabb ülésén. Meghallgatta a diákok saját szerzeményű verseit. Ezután Petőfi lépett a dobogóra és ezúttal szavalóként mutatkozott be; Vörösmarty Szép Ilonkáját adta elő. Ezzel is élményt szerzett az evangélikus kollégium tanulóinak.

Petőfi e négy hét alatt számos verset irt. (Csak néhány címet emeljünk ki: „Mi kék az ég!" „Ki a szabadba!" „Magyarország".) Barátaival gyakran kirándult a környékre. Egy ilyen alkalomhoz fűződött az itt írott versek közül a legjelentősebb.

Egy áprilisi napon a lászlóhegyifürdőből tért haza Petőfi, Tompa és Kerényi, két barátjuk társaságában. Beszéltek arról, hogy érdemes lenne „költői versenyt" rendezni. A Hideg-patak partján megálltak eg)’ kunyhó előtt. Egyik barátjuk, Irányi István felkiáltott: „ íme, itt a közös dal tárgya!" Mindhárman azonnal verset írtak ugyanarról a témáról: a kis erdei lakról. Petőfi saslelke ezúttal is magasra szárnyalt. Az erdei lak című versében pompás tájleírást adott. A végén a zivatar után megjelenő szivárványt „a megengesztelödött Isten mosolygóm"-nak nevezte.

Petőfi, Tompa és Kerényi híres költői versenye irta be leginkább Eperjes nevét a magyar irodalomba. A kollégium kezdeményezésére 1885-ben emlékoszlopot emeltek a kis kunyhó szomszédságában. Mikszáth Kálmán pedig „A gavallérok" című művében megemlíti az erdei lakot, „ Eperjes legnagyobb nevezetességét, melyről három költő irt versenypoémát..."

Petőfi május 2-án hagyta el Eperjest. Szép és kedves emlékekkel távozott innen. Eperjesi tartózkodása során nemcsak életképekhez és tájversekhez kapott ihletet. Úti jegyzeteiben egy helyen megállapította: „Kora reggelenként kimentem a város keleti oldalán emelkedő Táborhegyre, hol hajdan Caraffa ágyúi ordították e mártír-városra: rettegj!"Ez nem véletlen. Petőfi a kollégiumi diákoktól sokat hallott az 1687-es Caraffa-terrorról. Már ekkor elhatározta, hogy erről a témáról írni fog.

Később meg is alkotta drámáját az eperjesi vérengzésről. Igaz, ez a mű csak töredékben maradt ránk. Ez a 20 oldalas részlet azonban így is tanulságos. Elítéli Caraffát, mint a zsarnokság jelképét. „Ha szólok, karóba húznak, s ha hallgatok, megpukkaszt a düh” - mondja a drámában egy eperjesi evangélikus polgár.

Petőfit nem vezérelte valamiféle vallási elfogultság. Ellenkezőleg: drámájában kitűnően érzékelteti, hogy az evangélikusokat gyilkoló pribékek egyáltalán nem hivő katolikusok. Hatásos, amikor leírja Caraffa kérdéseit és az egyes hóhérok válaszait. íme néhány kérdés és felelet: „Mire való az igazság? - Hogy porba tiporjuk."„Hány isten van?- Miattam lehet akárhány.„Ki az istened? - Az ördög. ”

Sokáig azt hitték, hog)’ ez a drámatöredék 1849-ben, Petőfi életének utolsó heteiben keletkezett. Németh László is igy vélekedett „Petőfi Mezöberényben" című drámájában. Az újabb kutatások azonban kiderítették, hogy ilyen nagyszabású mű nem keletkezhetett volna a menekülés bizonytalan körülményei között. Mezősi Károly irodalomtörténész szerint ez a dráma töredék 1848 nyarán keletkezett, amikor „Petőfi figyelme sokkal inkább, mint korábban, a magvar történelem felé fordult." A dráma azért maradt töredékben, mert a szabadságharc kitörése után Petőfinek sürgősebb feladatai is voltak...

Petőfi 1845-ös eperjesi útja hét évtizeden át kedves hagyománynak számított az eperjesi evangélikus kollégiumban. „A város gazdag irodalmi múltja hatott rám. Én még láttam azt az Erdei lakot, ahol Petőfi, Tompa és Kerényi nemes versenye zajlott"- emlékezett vissza dr. Merényi Oszkár irodalomtörténész, egykori eperjesi diák.

Sajnos, azóta az eperjesi magyar evangélikus kollégium megszűnt. Az Erdei lak viszont - bár nehezen megközelithetően - ma is megtalálható.

Dr. Merényi László

Evangélikus egyházzenei napok Szombathelyen

Másfél évvel ezelőtt a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola az ének-zene tanár képzés keretében megnyitotta az egyházkarnagyi képzést. A tanszak megnyitásával egyidőben megoldandó feladat lett az evangélikus egyházzenészek oktatása is, minthogy kezdettől fogva két evangélikus hallgatója is volt e szaknak. A zömében katolikus tanárok és hallgatók számára azonban kérdés maradt, tulajdonképpen mi is az evangélikus egyházzene specialitása. Ezért e tanszak vezetősége 1992. december 11-re és 12-re evangélikus egyházzenei napokat szervezett, amelynek keretében módunk volt bemutatkozni. A megnyitón az egyházkarnagy-szakos hallgatók kórusa énekelt Vinczeffy Adrienne tanszakvezető vezényletével, és a két evangélikus hallgató, Laborczi Erzsébet és Szebik Attila orgonajátékával. Bevezetésként általános témáról, a gyógyító zenéről szólt Varvasovszkyné Vélsz Dóra zenepszichológus, majd ezt Földes Imre zenetörténész előadása követte Bach kantáták és passiórészletek elemzésével. A másnapi programot Szebik Imre püspök előadása nyitotta meg „Az evangélikus istentisztelet liturgiája” címmel. Az evangélikus kórusirodalom és az ige kapcsolatáról Martin Hopfmüller felsőlövői (Oberschützen) egyházzenei iskolaigazgató beszélt. A rendezvény a Kálvária-templomban folytatódott, ahol egy külföldi építésű kiváló, barokk stíluskópia orgona áll. Itt Trajtler Gábor tartott előadást az evangélikus orgonazenéröl korálfeldolgozások bemutatásával. A program az evangélikus templomban tartott áhítattal zárult. Igehirdetéssel Fehér Károly lelkész szolgált, aki egyben az evangélikus hallgatók liturgikatanára is. A záró áhítaton a soproni Sonitus kórus énekelt Laborczi Erzsébet karnagyuk vezényletével.

Reméljük, e szép és nemes kezdeményezésnek lesznek másutt is követői, hiszen ma már számos zenei oktatási intézményben van egyházzenész-képzés, többségükben azonban hiányzik a protestánsok oktatása. T- G-