Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-07-04 / 27. szám
r 7 • ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 58. ÉVFOLYAM 27. SZÁM 1993. JÚLIUS 4. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI NEGYEDIK VASÁRNAP : 18 Ft Úgy élj, hogyha meghalsz, mosoly maradjon arcodon. Jókai A TARTALOMBÓL „A VÉGEK DICSÉRETE” A TEOLÓGIAI AKADÉMIA A DIAKONISSZA-SZOLGÁLAT az 1993-1994-es tanévre ÚJRAINDULÁSA újból dékánná választotta dr. Reuss Andrást, 50 ÉV UTÁN RÁBAPATYBAN a rendszeres teológiai tanszék professzorát. TRÓPUSI SZŐTTES CARACASBÓL +1+ 25. Deutscher Evangelischer Kirchentag München 1993 + |"í" 9. bis 13. Juni FOGADJÁTOK BE EGYMÁST - NEHMET EINANDER AN A 25. Német Evangélikus Egyházi Napokról szóló beszámolónkat egy általános kép felrajzolásával kezdjük el. Az Egyházi Napok nevezetessége nem csupán az volt, hogy jubileumi (huszonötödik), hanem az is, hogy a két Németország egyesülése óta ez volt az első, melyre az egész ország valamennyi tartományi egyháza hivatalos volt. Bajorország és fővárosa katolikus többségű, éppen ez magyarázza azt a témát, melyet címünkben is olvashatunk, mely türelemről, egymás befogadásáról, másként fogalmazva az igazi ökumenizmusról szól és arra akar rávezetni. A Bajor Evangélikus Egyház „kisebbségi” egyház ugyan az országban, de ez azt jelenti, hogy a lélekszáma 2,7 millió. 1520 gyülekezetben, mintegy 1700 lelkészi állásból jelenleg 48 betöltetlen. Több ezer laikus egyházi alkalmazott, egyházzenész, gyermekekkel foglalkozó személy és gazdasági kérdésekkel foglalkozó szakember foglalatoskodik az egyházban. Az Egyházi Napokra a münchenieken kívül mintegy 122 000 vendéget vártak, közöttük nem csupán evangélikusokat. A bevezető sajtókonferencián dr. Erika Reihlen (Berlin), az Egyházi Napok elnöke így nyilatkozott: az Egyházi Napok ökumenikus perspektívában az egyház felelősségének gyakorlására és arra akar buzdítani, hogy legyen jellé és szolgálati közösségben éljen a társadalomban. Az országban feszítő társadalmi gondokat nem kerülték meg, nem hallgatták el, hanem amint a programból kiderült, nyílt vitára bocsátották az idegengyűlöletet, az erőszakosságok, a lakások felgyújtása kérdéseit (Mölln, Solingen) de azt is, hogy mit jelent idegennek lenni egy országban, otthontalanul vagy befogadottan élni egy társadalomban. A kelet-nyugati téma is erősen foglalkoztatta előadókat és hallgatókat, hiszen a befogadás igénye az egyházra is vonatkozik. Az Egyházak Világtanácsa még 1988-ban meghirdetett egy tízéves programot: Nők és férfiak közössége az egyházban - címmel. Ennek lebonyolításában félidőhöz érkeztek és igyekeztek több előadásban és dialógusban felmérni, amit tettek és tervezték a jövőt. Több női előadó, igehirdető vett részt az egész konferencia programjában, közöttük az első német női püspök is, Maria Jepsen (Hamburg). Nemcsak protestánsok fórumának szánták az alkalmat, hanem az egész keresztyénség ünnepének. Ezért programba vettek közös alkalmakat, istentiszteleteket, dialógusokat, közös utakat (pl. Dachauba, a volt koncentrációs tábor helyére, egy emlékünnepre), reggeli bibliatanulmányokat, közös úrvacsorái alkalmakat, éneklést, táncot, meditációt, csendes alkalmakat, zenei rendezvényeket, különösen is a németeknél olyan kedvelt fúvós zenekarok szolgálatát. Öt napon keresztül zsúfoltak voltak a közlekedési eszközök, embertömegek hömpölyögtek a városon keresztül, mert színhely volt a müncheni vásárváros is, de közel száz temploma a városnak, az egyetem aulája, az olimpiai csarnok és olykor a szabad ég alatt egy-egy téren rendeztek közös alkalmakat. Legközelebb a két legnagyobb ilyen rendezvényről is tudósítunk majd, a nyitó- és a záróistentisztclctről. Egyházunk képviselete sokoldalú volt. Ökumenikus Tanácsunk szervezésében egy csoportban református és baptista lelkészek is kijutottak, külön meghívtak egy csoportot a bajor egyház vezetői. A közeli Schrobenhausen városának gyülekezete már korábban testvérgyülekezeti kapcsolatban állott a budavári, budahegyvidéki és a szentendrei gyülekezetünkkel. Mindháromból voltak résztvevők. Ők kint laktak Schronbhausenben és ónnak hozták őket be naponként az eseményekre. Ugyancsak ott kaptak családoknál szállást a Mondák Kórus (a Kántorképző kórusa) tagjai is, akiknek a szolgálatát beépítették a rendezvényekbe, így több alkalommal számos helyen szolgáltak, Hafenscher Károly esperes és Balás István vezetésével. Az egész küldöttséget Szebik Imre püspök vezette, részt vettek az említett gyülekezetek lelkészei is. Sajtóosztályunktól azt is kérték, hogy egy kiállítási teremben, adott pavilonban, bemutassunk valamit egyházunkról. Ennek igyekeztünk is eleget tenni. Külön pavilont kapott a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat. Legközelebb az Egyházi Napok spirituális munkájáról közlünk beszámolót. Ülésezett az Ökumenikus Tanács 1993. június 15—17-én Ez alkalommal is a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának 50 éves évfordulójával kapcsolatos események, teendők adták az ülés fő napirendi pontját. A június 26-i Kálvin téri ünnepséggel nem ért véget a megemlékezések sora. A jubileum által is motiválva, az Elnökség november 24-28. köztt Debrecenbe hívja az európai ökumenikus tanácsok főtitkárait szokásos évi találkozójukra. A négynapos munkaértekezlet lehetőséget ad arra, hogy az európai ökumenikus tanácsok képviselőivel együtt adjunk számot eddigi tevékenységünkről és keressük a jövőbeli közös nemzetközi szolgálat lehetőségét. Az évforduló jegyében kerül sor a Protestáns Napok megrendezésére októberben, amely egy ökumenikus teológiai szemináriummal egészül ki lelkészek számára november 4-6. között. Az eseményekkel és programokkal párhuzamosan készül egy jubileumi emlékkönyv, amely megemlékezéseket, értékeléseket és további terveket tartalmaz. E könyv reménység szerint októberben jelenik meg. Egyebek mellett az Elnökség köszöntötte továbbá a Magyar Cserkészszövetségen belül megalakult ICHTHYS-Munkaközösséget. Annak hit- és erkölcsbeli támogatását szívesen vállalja, anyagi szükségeinek megteremtésére és kezelésére alapítványt hoz létre. Támogatta továbbá az Elnökség egy ökumenikus pénzintézet (bank) létrehozásának gondolatát. A részletek és a feltételek kidolgozására, tárgyalások folytatására az elnököt és a főtitkárt felhatalmazza. Az Elnökség sajnálattal vette tudomásul Muzslainé Nagy Etelka „Isten gyermekei vagyunk” című könyvének római katolikus ellenes, az ökumenikus mozgalmat Kárpátalján és Magyarországon egyaránt romboló kitételeit. A Kárpátaljai, valamint a Magyarországi Református Egyház Elnökségéhez csatlakozva, a Magyaországi Egyházak ökumenikus Tanácsa elhatárolja magát a könyv tartalmától, és ezúton is kéri tagegyházainak iratterjesztóit, hogy e könyv terjesztésétől tartózkodjanak. Az Elnökség meghallgatta a Főtitkár Géniben, az ökumenikus központban, és Münchenben, a Kirchentagon szerzett tapasztalatairól szóló beszámolót. VISSZAKAPTUK Bolvérot - Lkx5tvá/o» Bodap«it Föviro* V. korútól öfTkorminyioU PokjArmootor dr. Harmati Béla Püspök Úrnak Budapest Tisztelt Püspök Úr! Tájékoztatom, hogy Belváros-Lipótváros V. kér. Önkormányzat Képviselő-testülete 1993. június 9-i ülésén úgy döntött, elfogadja a VIII. kér. Önkormányzat által felajánlott épületet a Budapest V., Sütő u. 1. szám alatti Általános Iskola elhelyezésére. Örömmel közlöm, hogy ezzel elhárult minden technikai akadály, miszerint az V. kér. és az Egyház között az átadás-átvétel pontos időpontjáról, annak lebonyolítási módjáról a tárgyalásokat lefolytassuk. Ismételten szeretném megköszönni az Evangélikus Egyháznak és személyesen a Püspök Úrnak az eddigi humánus és korrekt együttműködést. Budapest, 1993. június 11. Üdvözlettel: Mihályi Gábor polgármester A DEÁK TÉRI GIMNÁZIUM ÉPÜLETÉT EGY MÉRFÖLDKŐHÖZ VALÓ ELJUTÁSRA EMLÉKEZÜNK (4) Az „Evangélikus Élet" legutóbbi három számában megkíséreltük a 19. század elejétől kezdve összefoglalni a keresztyének közti egységkeresés főbb eseményeit, amelyek azután elvezettek a 45 évvel ezelőtt Amszterdamban tartott nagy ökumenikus tanácskozás létrejöttéhez. Ezen hivatalosan és véglegesen megalakult az „Egyházak Világtanácsa". Az ökumenikus mozgalom „szele" azonban Magyarországot már korábban megérintette, mert már a 20. század elején sok olyan keresztyén élt hazánkban, akiknek szívügye volt az egyházak egységéért való imádkozás és az azért végzett munka. A két világháború között az egyházak hivatalos vezetősége is egyre nagyobb érdeklődést tanúsított ilyen mozgalmak iránt és ennek a bizonyságaként tekinthetünk egy ötven esztendővel ezelőtt történt fontos eseményre: a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának a megalakulására. Ezen szervezel létrejöttéért adott hálát az Egyház Urának 1993. június 26-án a Kálvin téri templomban a magyar keresztyénség sok-sok képviselője. Mostani, utolsó cikkünkben megkíséreljük megrajzolni az „Egyházak Viláigtanács"-ának a megalakulásáig vezető út utolsó 10 esztendejét, majd röviden ismertetjük az alakuló gyűlés lefolyását. Szomorú történelmi események sem tudják megakadályozni, hogy az egyházak rálépjenek az egység felé vezető útra Múlt heti beszámolónkat azzal zártuk, hogy 1937 nyarán tartott gyűléseiken mindkét ökumenikus mozgalom javasolta az Egyházak Világtanácsa megalakítását és e célból egy esztendővel később a mozgalmak által kijelölt kiküldöttek a hollandiai Utrecht városában gyűlést tartottak és kimondták az Egyházak Világtanácsa szervezésének a megindítását. A szervezet első főtitkárául meghívták a Keresztyén Világ-diákszövetség akkori főtitkárát, Dr. Willem A. Visser't Hooft hollandiai református lelkészt, aki nagy energiával látott neki a szervezési munkának. A szervezet székhelyéül Genf városát jelölték ki, ahol azonnal megnyitották annak az irodáját. Mindezért a „Továbbviteli Bizottság” volt felelős, amelynek az elnökévé W. Temple anglikán érseket választották meg, míg egy szükebb, ún. „Adminisztratív Bizottság” élére Marc Boegner lelkész, a Franciaország Református Egyházának a vezetője került. Hamarosan kidolgoztak egy alkotmányjavaslatot, amelyet még 1938 vége előtt a világ szinte minden egyházához eljuttattak. 1939 januárjában, egy Párizs mellett tartott ülésen már eldöntötték azt is, hogy a hivatalos megalakulásra 1941-ben, Amszterdamban kerül sor. A béke veszélyeztetett volta azonban ekkor már előrevetette árnyékát és annak megtartása érdekében - még a fegyverek megszólalása előtt - az „Adminisztratív Bizottság” egy felhívással fordult a világ egyházaihoz. Ugyanakkor részt vett az alakulóban levő Egyházak Világtanácsa az ökumenikus ifjúsági szervezetekkel (KIÉ, KLE, Keresztyén Világ-diákszövetség) egyetemben a Keresztyén Ifjúság első világtalálkozójának a megrendezésében. Erre 1939 nyarán került sor. Ez a találkozó 70 ország fiataljait gyűjtötte össze Amszterdam városában. Az azon résztvevők egy üzenettel fordultak a világhoz, amelyben - többek között -ez állt: „Míga nemzetek és népek egyre jobban eltávolodnak egymástól, a keresztyének egyre inkább közelednek egymáshoz.” - Az együttléten gyakran énekelt „Győzelmet vettél, ó Feltámadott” kezdetű ismert ének különös értelmet nyert annak záró-összejövetelén, mert akkor már sok jel mutatott arra, hogy ilyen világkonferenciára sokáig nem kerülhet sor. Bár a második világháború 1939. szeptember 1-jén kitört, az „Adminisztratív Bizottságinak még sikerült 1940 januárjában egy ülést tartani, amely a világhelyzet megváltozott voltára való tekintettel fontos határozatokat hozott. Ezek közé tartozott a hadifoglyok és menekültek lelki gondozásának a megszervezése, sokféle segélymunka elindítása és a háború utáni feladatokra való felkészülés megkezdése. Jó döntésnek bizonyult az, hogy az ideiglenesen megalakult Egyházak Világtanácsa központi irodáját Genfben nyitotta meg. Svájc semleges ország maradt e világháború során is és ezért innen - ha nem is könnyen lehetett kapcsolatokat tartani a világ igen sok országában szolgáló egyházzal. Néhány másokkal hadban álló országba eljutottak néha az Egyházak Világtanácsa központi irodájának a munkatársai. így Nils Ehrenström svéd lelkipásztor, a tanulmányi ügyek előadója, 1943-ban meglátogatta Magyarországot és biztatására megalakult ekkor a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa, amely - különösen a háború utáni években - fontos szerephez jutott. Ezen események fél évszázados évfordulóját ünnepelte meg ezen a nyáron hazánk keresztyénsége. Az európai fegyverszünet megkötése után újabb feladatokkal kellett az egyházak eme fiatal szervezének szembenézni. Még 1945 májusában sor került New Yorkban a „Továbbviteli Bizottság” első háború utáni ülésére, amely üzenettel fordult az egyházakhoz és legfőbb feladatának az egyházak egymás iránt érzett bizalmának a helyreállítását tartotta. Ez sikerült is és még ugyanabban az évben még a német egyházakkal való együttműködés is megvalósult. Ugyanebben az évben megalakult az „ Újjáépítési Osztály”, amelynek Cockburn skót református lelkész lett az igazgatója, továbbá az egyházaknak anyagi segítséget nyújtó részleg, amelynek Sylvester Michelfelder, a Lutheránus Világszövetség első főtitkára lett a vezetője, a menekültek gondjait viszont Stewart W. Herman amerikai evangélikus lelkész hordozta. Ő 1946 őszén meglátogatta Magyarországot és benyomásairól könyvet írt. 1946 februárjáig, amikor a „Továbbviteli Bizottság” Genfben ülést tartott, a két alapító mozgalomhoz tartozó 50 egyház mellé még 50 kérte felvételét az Egyházak Világtanácsába. Ezen határozták el, hogy a végleges megalakulásra 1948 augusztusában Amszterdamban kerül sor. Ugyancsak itt jelentették be, hogy John D. Rockefeller adományából lehetővé válik, hogy Genf mellett megalakulhasson a Bossey-i Ökumenikus Kutatóintézet. A háború alatt elhalálozott Temple érsek helyére öt elnököt választottak Fischer Canterbury-!, Eidern Uppsala-i, Germanos Thiatia-i érsekek, valamint Dr. John R. Mott és Marc Boegner lelkész személyében. Erőfeszítések történtek a keleti (orthodox) keresztyének megnyerése érdekében, de csupán a konstantinápolyi patriarkátussal kapcsolatban levők fogadták el az alakuló gyűlésre szóló meghívást. Az 1948-ra összehívott világgyűlés fő témája „Az ember zűrzavara és Isten terve” lett. Ezt négy altéma által dolgozták fel. Ezek a következők voltak: 1. Ez egyetemes egyház Isten tervében; 2. Az egyházak bizonyságtevése Isten tervéről; 3. A társadalom zűrzavara és az egyház, valamint 4. A nemzetközi zűrzavar és az egyház. Ezen témákkal kisebb bizottságok komolyan foglalkoztak és az előkészítő munka anyaga még idejében eljutott a részvételüket bejelentő egyházakhoz a témák további tanulmányozása céljából. 1948. augusztus 22-én, az amszterdami „Új templonT’-ban került sor az alakuló gyűlés megnyitására, amelyen 147, 44 országban szolgáló egyháztest 351 hivatalos delegátusa, rajtuk kívül sok száz helyettes delegátus, tanácsadó, vendég, ifjúsági képviselő, munkatárs és újságíró vett részt. Nem képviseltették magukat a nagy tagsággal rendelkező egyházak közül a római katolikus, sem pedig az Európa keleti részén élő keléli (orthodox) egyházak. A Református Egyház teljes számú delegációt küldhetett ki Magyarországról erre a gyűlésre, míg a Magyarországi Evangélikus Egyház delegációjának a vezetője, Ordass Lajos püspök nem kapott kiutazási engedélyt az akkori kormánytól, így egyházunkat az akkor éppen magyar útlevéllel külföldön tartózkodó fiatal lelkészek és egy laikus képviselték. Ordass püspök helyett az egyik reggeli áhítatot Vájt a Vilmos ösztöndíjas lelkész tartotta meg. A megnyitást követő napon, azaz 1948. augusztus 23-án alakult meg hivatalosan az Egyházak Világtanácsa, majd megválasztotta az elnökség tagjait ésjcözponti bizottságát. Ebbe magyar részről Dr. Papp László budapesti református teológiai tanár, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára került be. A világgyűlés természetesen elvégezte a fentebb felsorolt témákban megjelölt tanulmányi munkát, sok egyéb kérdést megbeszélt, működési szabályokat fogadott el, majd üzenettel fordult minden keresztyén felé. A kezdeti lelkesedést némileg lefékezte a hír, hogy Ordass Lajos püspök letartóztatásával nehéz helyzetbe került a Magyarországi Evangélikus Egyház. A szeptember 4-i záróistentiszteleten Dibelius berlini püspökkel az összes résztvevő imádkozott a meggyőződése mellett bátran kiálló magyar püspökért. Ezzel megkezdte az Egyházak Világtanácsa 45 éve folyó szolgálatát, amely - főleg az útkeresés és a keskeny úton való haladásért folytatott küzdelem sok nehézsége ellenére - Jézus főpapi imádsága központi kérésének, hogy tanítványai „mindnyájan egyek legyenek” -, a teljesülésért munkálkodott, egyben szolgálatával sok áldást is jelentett a világ keresztyénsége és - e közösség tagjaként - a magyar keresztyénség számára is. Adja Isten, hogy ez - a világ több mint 300 egyházát közösségbe foglaló szervezet - a jövőben mindig felismerje, hogy mi az Isten akarata és annak hűséges követője lehessen! Pósfay György
