Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-06-13 / 24. szám
Evangélikus Élet 58. ÉVFOLYAM 24. SZÁM 1993. JÚNIUS 13. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI ELSŐ VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 18 Ft A hit legmagasabb foka: hinni, hogy Isten akkor is a legjobb, ha keveseket üdvözít, s akkor is a legigazságosabb, ha egyeseket kárhozatra ítél. Luther A TARTALOMBÓL EVANGÉLIKUSOK DUNAÚJVÁROSBAN MEGKÉRDEZTÜK... UTAK, LÉPÉSEK AZ EVANGÉLIKUS TEOLÓGIAI AKADÉMIA 1993. június 19-én, szombaton de. 11 órakor tartja TANÉVZÁRÓ ISTENTISZTELETÉT és ÜNNEPI ÜLÉSÉT a Budapest-Zuglói evangélikus templomban. (Budapest XIV., Lőcsei út 32.) Az istentisztelet igehirdető szolgálatát dr. Muntag Andor teol. tanár végzi. Erre az alakalomra minden érdeklődőt szeretettel várnak. Az ünnepi ülés rendje: 1. Megnyitó 2. Dékáni jelentés 3. A végzős hallgatók búcsúzása 4. Bizonyitványosztás 5. Jutalmak osztása 6. Az 50 és 60 évvel ezelőtt végzettek köszöntése. 7. Himnusz. Licistáink ballagása a Deák-kútnál Sopron, 1993. május 15. A második világháború előtti licista-ballagások szelleme lengte körül nemcsak az iskola zászlaját, melyre a 92 búcsúzó negyedikes szalagja felkerült, hanem a résztvevők szívét is átjárta ez a régi szellem a Líceum 436. ballagásán. Hogy ez a régi lelkűiét ma is eleven és friss, annak örök jele a Deák-kút csobogó forrásvize, mely üdítően hat arra, aki iszik belőle. Mi ez a régi és mégis friss szellemiség és lelkűiét? Dr. Lampérth Gyula igazgató búcsúbeszédében tárta fel lényeges vonásait. HŰSÉG ISTENHEZ. „Az első az, hogy őrizzék meg a hitet teremtő Istenükben, hitet abban, hogy érdemes élni, tanulni, dolgozni, érdemes alkotni. Minden becsületes emberi tevékenységnek van értelme, és nem biztos, hogya az pénzzel mérhető. Őrizzék a reményt! A reményt, hogy minden elbukás után van talpraállás... Legfontosabb azonban a szeretet, amint Pál is írja. A szeretet, amely legyőz minden nehézséget, és nem a maga hasznát keresi, mindig a másik ember felé fordul és részesíti azt Isten jóságában...” Szinte lelkipásztori szeretettel fordult a búcsúzó diákok felé, akik még nem evangélikus líceumban kezdték tanulmányaikat, zömében nem kaptak egyházias nevelést. Imádkozunk azért, hogy ébredjen bennük is az irántuk hűséges Istenhez való hit és ezt őrizzék meg hűségesen!” HŰSÉG A HAZÁHOZ! A Deák-kút felirata ma is aktuális, mely a ballagási meghívón olvasható és végkicsengése: „Ifjú, szeresd a hazát.” Ezt, az elmúlt öt évtizedben gyakran eltömődött forrást nyitogatta dr. Mersits Endre öregdiák beszédében, amikor Mastalir Márta a ballagó diákok nevében kérte a felvételt a Líceumi Diákszövetségbe és serlegünkből szimbolikusan ivott a Deák-kútból. Talán ez is jelezte azt a folytonosságot, amely a hazaszeretetben is összekapcsolja az öregdiákokat a fiatalokkal. A Líceum igazgatója is elemezte a hazaszeretet fontosságát. „Magyar eleink számára a haza mindjárt Isten után következik... Talán ebben a szabad hazában kicsit nehezebb szeretni, bizony könnyebben és gyorsabban jön a kritika, de az erő kevés. Tegyenek bármilyen kicsit, ami jó és helyes, nagy lépés lesz az, és az igazi embernek a feladatokkal együtt az ereje is növekszik. Erőnkön felül az Úr nem próbál minket... Amit tesznek váljon Isten dicsőségére, a haza javára és saját boldogulásukra”. - Mátray László temesvári színművész a maturálókat köszöntő szavaiban áttételesen a „hollandul megtanulni” hangsúlyozásában nemcsak a mindenkori tanulás szükségességét akarta szívükre helyezni, hanem az anyanyelv fontosságát, melyben döntően tudjuk kifejezni, megélni a hazaszeretetet. HŰSÉGES SZERETET AZ EMBERTÁRSHOZ, felebaráthoz. A talentumról szóló példázat (Mt 25) felolvasása egyik diák ajkáról hangzóan erre a hűségre is utalás volt. Aki elrejti a talentumot, a felebarátot is megkárosítja. Az igazgatói intelmek itt is személyesek. „Ismerjék meg a másikat, fogadják őt el és segítsék, hogy önökkel együtt jobb legyen. Aiszkülosz szerint az őszinte, igazságos és nemeslelkű nem arra törekszik, hogy jó embernek lássék, hanem, hogy valóban az is legyen.” Szívükre helyezte az iskolájuk iránti hűséget is. „Most pedig a Líceum, az Alma Mater nevében búcsúzom. Az ősi falak, a továbbélő, de állandóan megújuló szellem, amelyből mindanynyian táplálkoznak, adjon erőt, hitet és reményt! Ne . feledjék, hogy a kapu jelképesen mindig nyitva áll á volt növendékek előtt. Térjenek is vissza, amikor csak lehet! Most pedig Isten velük!” A napfényes ballagást keretezte a Takács Andrea tanárnő vezényelte líceumi kórus éneke, diákok búcsúszavai és szavalata, szülők, nagyszülők, keresztszülők, búcsúzó diákok és tanárok, osztályfőnökök csillogó szeme, lelkészek csendes imádsága, a lőveri erdő fáin felcsendülő madárdal és a Deák-kút vizének halk csobogása... Amikor Szózatunk „Hazádnak rendületlenül” még az erdőben is visszhagzott, gondolataimban ez fészkelt: valószínű könnyebb megtanulni a „holland nyelvet”, mint hűségesen, mindvégig megállni a hitben és a hazaszeretetben. De erre a nehezebbre is kérhetünk és kaphatunk erőt! Szimon János MEGHÍVÓ Gyenesdiási „Kapemaum” Otthonunk júniusban ünnepli fennállásának 60. éves évfordulóját. Ez alkalomból 1993. június 20- án du. 3 órakor jubileumi megemlékezést tartunk Kapernaumban. (Cím: Gyenesdiás, Béke út 43.) A megemlékezés sorrendje: 1. Istentisztelet - Igét hirdet: dr. Harmati Béla püspök. 2. Emlékező előadás - Hemád Tibor ny. lelkész*. 3. Köszöntések. Erre a hálaadó ünnepségre minden érdeklődő testvérünket szeretettel hívunk. (Szállást nem tudunk biztosítani.) EGY MÉRFÖLDKŐHÖZ VALÓ ELJUTÁSRA EMLÉKEZÜNK (1) Ötven évvel ezelőtt - 1943-ban - alakult meg a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa. Öt évvel megelőzte az Egyházak Világtanácsának amszterdami megalakulását. A jubileum alkalmából cikksorozatban tárjuk fel az ezt megelőző időszak ökumenikus törekvéseit. Dr. Pósfay György, aki az események nagy részének szemtanúja volt, írja le folytatásokban, miképpen alakult a helyzet, melynek következménye az Egyházak Világtanácsának megalakulása lett. Szerkesztő 1993 nyarán lesz 45 esztendeje annak, hogy a keresztyénség egységét kereső úton az egyházak eljutottak egy fontos mérföldkőhöz: 1948 augusztusában - sok imádság és munka után - azok egy részének a kiküldöttei Amszterdam városában elhatározták, hogy létrehoznak egy szervezetet, az Egyházak Világtanácsát, amelynek feladatává teszik a Krisztust megváltójuknak elfogadók között az egység építését. Mint minden történelmi eseménynek, e mérföldkő elérésének is hosszú előtörténete volt. A most következő összefoglalásban, valamint lapunk további számaiban közöltekben szeretnénk erről beszámolni. A keresztyénség egységéért való felelősség felismerése a 19. században Nem szeretnénk, ha olvasóink közül valaki is azt gondolná, hogy csak a 19. század keresztyénéit bántotta az anyaszentegyház szétszakadottságának az állapota. Az ezt megelőző évszázadoknak szinte mindegyikében voltak egyének és közösségek, amelyek szerettek volna valamit tenni az egyház egysége érdekében. Azonban mégis elmondhatjuk azt, hogy a 19. században különösképpen megszaporodott ezek száma és az akkori politikai, társadalmi és kulturális helyzet alakulása hozzájárult ahhoz, hogy e cél elérése érdekében új meglátások, lehetőségek és szervezkedések kerüljenek előtérbe. Ezek közül nem egy alkalmas módon támogatta a keresztyéneket az egységhez vezető úton való járásban, némelyik azonban nem számlálható ezek csoportjába. Mindjárt a század elején, 1817- ben, a lutheri reformáció kezdetének 300 esztendős évfordulója alkalmával, a Porosz Királyságban kísérlet történt az evangélikus és református egyház egyesítésére. Mivel ez csak egy országra korlátozott és uralkodói parancsra történt egységesítés volt, az akkori német államok egyházainak a legtöbbje nem követte ezt az utat. Ennek a következménye az, hogy a mai Németországban vannak evangélikus, református és egyesült evangélikus egyházak. A missziói területeken is voltak hasonló kísérletek. így például a 19. században megszületett egypár évtized után felmondott - megállapodás, amely szerint a Jeruzsálemben és a Közép-Kelet egyes területein élő protestánsok püspöke egyszer egy anglikán, egyszer egy evangélikus lelkész lesz. Magyarországon Kossuth Lajos és több bárátja fáradozott - szinte eredménytelenül - az evangélikus és református egyházak szervezeti egyesülése érdekében. A hivatalos egyházi testületek egyesítése vagy egymáshoz való közelebbjuttatása mellett a 19. századbeli, főleg Angliában és Észak- Amerikában nagy befolyásra szert tettébredési mozgalmak játszottak nagy szerepet a keresztyének egymáshoz való közelebbhozásában. Ezek gyakran azt a véleményt hirdették, hogy a hitvallásos és a történelmi hagyományok akadályokat képeznek az egységhez vezető úton és ezek jelentőségét nem minden esetben ismerték fel. Emiatt hatásuk sokszor korlátozott volt, sőt a történelmi fejlődést nem eléggé értékelő beállítottságuk ellenhatást is kiváltott, mert éppen a 19. században alakult meg sok, ma is fennálló és fontos szolgálatot végző hitvallási alapokon álló világszervezet, így az anglikán és episzkopális egyházak közössége, a 10 évenként ülésező „Lambeth Konferencia”, a világ református egyházainak a világszervezete, a methodisták, a kongregacionalisták hasonló célokat a zászlajukra tűző közösségei, a római katolikus egyházból az első Vatikáni Zsinat után kivált részeinek, az ókatolikus egyházaknak nemzetek feletti egyesülése. Ezeket - már a 20. században - a baptisták világkongreszusa és az evangélikus egyházak világszervezetének a kialakulása követte. Azonban az említett ébredési mozgalmak által megérintett keresztyének és a Krisztust követők egységéért felelősséget érző egyéb személyek összefogásából olyan szervezetek is keletkeztek a 19. században, amelyek egyrészt az Egyházak Világtanácsának a létrejöttében fontos szerepet nyertek, vagy pedig, sajátos feladatokat vállalva, ezeken a területeken, mind a mai napig fontos szolgálatokat végeznek. Ezek közé tartozik az Evangéliumi Alliansz nevű egyesülés, amely azokat az egyéneket próbálta közösségbe tömöríteni, akik az egységhez vezető utat legfőképpen a Szentírás szövegének az egységes megértése és közös tanulmányozása, valamint egyéni és együttes imádkozás gyakorlásában látták, és akik nagy hangsúlyt helyeztek a csoportjaikba tartozók megújult keresztyén életére és hitben való járására. Különösképpen a fiatalok közti szolgálat végett alakult meg a Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIÉ, angol rövidítése: YMCA), amely mind a mai napig főleg a fiú-ifjúsággal foglalkozik, valamint testvérszervezete, a Keresztyén Leányok Egyesülete (KLE, angol rövidítése: YWCA). Mindkettő hamar elterjedt és Magyarországon nagyrabecsült munkát végzett a fiatalok összegyűjtése terén (így közreműködött a cserkészmozgalom ismertté válásában is). Csak örülhetünk, hogy évtizedes szünet után a KIE-szervezet ismét munkálkodik Magyarországon. - Ugyancsak a 19. század végén alakult meg a Keresztyén Diákok Szövetsége, amely - különösképpen a két világháború között - fontos munkát végzett az egyetemi hallgatók és fiatal értelmiségiek körében. Az említettt szervezetek mindegyikének a világ sok országában vannak nemzeti szövetségei, amelyek azután nemzetközi közösségekbe tömörültek. Ezek irodái Genfben vannak. Megemlíthető még a „CE Mozgalom” (angolul: „Christian Endeavour”, ezt magyarra „Célegyenest Előre Mozgaloménak szokták fordítani), amely az evangélium továbbadására, az a szerint való életre, valamint a felebarát szolgálatára komolyan elkötelezett keresztyéneket gyűjtötte közösségbe. Ennek a mozgalomnak nagy szerepe lett a 20. század elején Magyarországon, amikor e mozgalomtól megérintett egyes keresztyének és csoportok a protestáns egyházak megújulásáért kezdtek imádkozni és munkálkodni. Dr. Pósfay György MEGHÍVÓ ÖTVENÉVES AZ ÖKUMENIKUS TANÁCS A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Elnöksége tisztelettel meghívja az évfordulóról való ünnepélyes megemlékezésre az érdeklődőket. Az ünnepség a Kálvin téri református templomban lesz 1993. június 26-án, szombaton de. 10 órakor az ökumenikus istentiszteleten igét hirdet: dr. Hegedűs Lóránt református püspök. Az ünnepi közgyűlést megnyitja: dr. Harmati Béla evangélikus püspök az ökumenikus Tanács elnöke. Az ökumenikus Tanács 50 éve címmel előadást tart: dr. Bóna Zoltán főtitkár. Az ökumenikus mozgalom kihívásai címmel előadást tart: Győri Kornél, a baptista egyház főtitkára. Közreműködik a Budapesti ökumenikus Énekkar. Az ÉSZAKI EVANGÉLIKUS PÜSPÖKI HIVATAL 1993. június 24-én új székhelyére költözik. Címe: 1125 BUDAPEST Szilágyi Erzsébet fasor 24. Tel.: 176-23-35 Megközelíthető a Moszkva térről induló 56-os villamossal, illetve az 56-os autóbusszal. Budagyöngye megállónál keli leszállni.
