Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-05-30 / 22. szám

angelikus Élet 1993. május 30. NAPRÓL NAPRA Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkem­­mel! Mondja a Seregek Ura. Zak 4,6. VASÁRNAP „Bizony, többet ér az engedelmesség az áldo­zatnál". l'S'ám 15,22 (Kol 1,9; Jn 14,23-27; ApCscl 2,1-8; Zsolt 118.1-14; ApCsel 2,36-41) Az engedelmesség Isten akarata iránti teljes életprogram. Az áldozat életünknek csupán egy kis szelete, noha nem jelentéktelen szelete. De bizonyos, hogy ez a könnyebb, és mi szeretjük a könnyeb­bet választani. Isten azonban nem elégszik meg életünk kis részletével, hanem egész emberi valónkat igényli. Szentlel­ke azért munkálkodik bennünk - bennem „hogy egészen az övé legyek”. HÉTFŐ „Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatla­nok” Róm 11,29 (Hós 3,5; Mt 16, 13-19; lKor 12,4-11; Zsolt 118,15-29; ApCsel 2, 42-47. Modern világunk és benne mi magunk is mindenben a tényszerűséget keressük. Isten ajándékai és elhívása valóságos események. Krisztus valóban szenvedett és meghalt a kereszten, valóban feltá­madt. Mindennek tanúi vannak. Keresztségünk. és benne Isten elhívó szeretete ugyancsak tény. Mindezeket pedig az idő fékczhctetlen rohanása - amivel pedig annyit küzkö­­dünk sem tudja érvényét vesztetté tenni. Isten felénk forduló szeretete változatlan, „örökké tartó” szeretet. Légy tanúja szeretetének! Erre való hívása is érvényben van, s ennek a világnak égetően szüksége van arra, hogy megis­merje az Ő szeretetét. KEDD Jézus mondja: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága" Jn 8,12 (Zsolt 18.29; ISám 3,1-14; ApCscl 6.1-7) Kuszáit világunkban, ahol és amikor egyre nagyobb méreteket ölt a gyűlölet és az emberi gonoszság, mind gyakrabban halljuk a reménytelenség hangját, egyre nehe­zebb valami fénysugarat találni. Jézus az a fény, akinek jelenléte kioltja a gyűlöletet, szeretete szeretet cselekedetei­re indít, s az üdvösség reménységével tölt el. Életünk gör­cseit Ő tudja megoldani. SZERDA „Ki ítélne kárhozatra? A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és esedezik ér­tünk?” Róm 8,34. (Ézs 50,8; Jn 16, 5-15; ApCsel 6,8-15) Egész életünkről, minden cselekedetünkről számadással tartozunk Istennek. Munkánkkal, családi életünkkel, gyer­mekeink, unokáink nevelésével, szórakozásunkkal. Isten­hez való viszonyunkkal, mindennel. Eszünkbe jut mindez egyáltalán?! Ha igen, és megrendít, akkor lesz igazán fon­tossá az örömhír számunkra: Van Valakink az Atya jobb­ján, aki értünk szót emel, a feltámadt Jézus Krisztus. S így születhet meg szívünkben és ajkunkon a vallástétcl is: „én Uram és én Istenem". CSÜTÖRTÖK „Uram, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl cl szükség idején? Zsolt 10,1 (Zsid 10,23; Ef 4.11 16; ApCsel 7,1-16) Sokszor fogalmazódik meg bennünk ez a panasz Isten felé, vagy Istennek szemben. Talán ott a baj, hogy Istent csak szükség idején keressük, és csak életünk nagyjelentőségű eseményeinél igényeljük segítségét. Teljes bizalomra van szükségünk. Akkor meglátjuk a valóságot: nincs távol tőlünk, nem rejtőzik előlünk. Nála „idején kész a segítség”. PÉNTEK „Ne veszítsétek cl tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy Isten akaratát cselekedjétek és így beteljesüljön rajta­tok az ígéret” Zsid 10,35-36. (Ézs 40,27; Gál 3,1-5; Ap­Cscl 7,17-29) A bizalom nagyon ingatag, könnyen semmi­vé váló valami szívünkben. Ezért szól így az énekköltő: „Hitem pedig mint a változó hold, hamar elfogy.” Legyen hát naponkénti imádságunk: Jöjj, teremtő Szentlélek, mert gyönge a mi hitünk és nem vagyunk képesek megőrizni. SZOMBAT „Nagyok és csodálatosak a te müveid, min­denható ÚR Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya”. Jel 15,3 (Dán 3,33; lMóz 15,7-18; ApCscl 7,30-43.) Nézz körül nyitott szemmel ebben a teremtett világban! Bár bűnünk miatt sok mindent tönkretettünk, mégis hódolattal kell megállnunk Isten előtt: csodálatos az amit teremtettél. Nézz Jézus keresztjére és húsvéti üres sírjára! Saját ítéletre méltóságunk tudatában tudunk bol­dogan kiáltani: légy áldott szabadosodért, s az üdvösség örökségéért. És ha valami akadályoz abban, hogy mindezt meglásd, könyörögj a Lélckért, hogy segítsen meglátni Isten nagy és csodálatos dolgait. Blatniczky János PÜNKÖSDVASÁRNAP IGÉJE A SZENTLÉLEK AJÁNDÉKKOSARA ApCsel 2,36-41 Csodálatos volt az a pünkösdi nap, amelyen az Úr Jézus ígérete szerint elküldte a Szentlelket. A lélek erejével betöltött tanítványok felbá­torodva kezdik hirdetni Isten igéjét. Péter apostol világosan és egysze­rűen beszél a prófétáknak adott ígé­retek teljesüléséről és arról, hogy a keresztre feszített Jézus valóban a Krisztus, akit Isten feltámasztott. Határozottan mutat a hallgatókra, ti feszítettétek keresztre Jézust. Az ott egybegyűltek közül valószínűleg sokan nem voltak Jeruzsálemben akkor, amikor Krisztust keresztre feszítették. De megértették, hogy Krisztus kereszthalálához minden­kinek van köze, és szerettek volna mindent úgy cselekedni, hogy éle­tünkre nézve ennek áldása legyen. Ezért kérdezték, mit cselekedjünk. Péter apostol így válaszolt: „tér­jetek meg és keresztel kedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevé­ben, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándé­kát.” (38. v.) A felszólítás és az ígéret nekünk is szól. Komolyan kell venni a megtérést, fel kell ismernünk, hogy mindaddig, amíg szívünkben ellen­kezünk Isten akaratával, nem já­runk helyes úton. A megtérés tehát azt jelenti, felismerem és elfoga­dom Isten igéjének ítéletét életem­re nézve várom a bocsánatát és teljes szívből törekszem élni neki tetsző módon. A másik felszólítás: keresztel­­kedjetek meg Jézus Krisztus nevé­ben, nekünk akik már megkeresz­­telkedtünk, azt jelenti, hogy na­ponként élnünk kell a keresztség drága lehetőségével. Szükségünk van arra, hogy az ó emberünk na­ponként el legyen temetve Krisztus halálában, és vele együtt feltámad­jon a mi új emberünk. Ha fentiek szerint élünk, meg­kapjuk a Szentlélek ajándékát. Ez nem egyetlen dolgot jelent csupán, hanem olyan, mint egy ajándékko­sár. A Szentlélek által tudjuk mon­dani, a mindenható Istennek AB­BA, Atyám. Milyen nagyszerű ki­váltság. Szentlélek által értjük meg Jézus Krisztus isteni és emberi ter­mészetének csodáját. Kereszthalá­lának és feltámadásának összefüg­gését saját életünkre nézve. A Szentlélek által terem életünk jó gyümölcsöt, mely az ige szerint: „...szeretet, öröm, békesség, türe­lem, szívesség, jóság, hűség, szelíd­ség, önmegtartóztatás, mértékle­tesség" (Gál 5,22). Bozorády Zoltán IMÁDKOZZUNK! Istenem köszönöm neked, hogy meg va­gyok keresztelve. Köszönöm neked, hogy munkálod megtérésemet. Köszö­nöm, hogy egyre közelebb lehetek Fiad­hoz, az Úr Jézus Krisztushoz. Köszö­nöm neked, hogy megkaphatom a Lélek ajándékát. Ámen. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1993. május 30. I. Bécsikapu (ér de. 9. (úrv.) Madocsa, Miklós, de. 10. német Gémes Pál, de |; (úrv.) Szebik Imre, du. 6. II. Torockó tér de fél 9. Balicza Iván. Pesthidegkút, II. Báthon u. 8. de. fél 11 (úrv.) Kőszeghy Tamás. Csü. laghegy, III. Mátyás kir. út 31. de. 10. Do­­náth László. Óbuda, III. Dévai Bíró M. té, de. 10. Újpest, IV. Leibstück Mária u. 3^-3* de. 10. Blázy Lajos. V. Deák tér 4. de. 9 (úrv.) Takácsné Kovácsházi Zclma, (de. 11 (konfirmáció - úrv.) Pintér Károly, du. 6 Zászkaliszky Péter. VII. Városligeti fasor \i, de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. (ifi. Muntag Andorné. VII. Üllői út 24. de. fél 11, Kertész Géza. VIII. Karácsony S. u. 31-33’ de. 9. Kertész Géza. VIII. Rákóczi út 57/b! de. 9. szlovák, Cselovszky Ferenc. VIII. Vaj­da Péter u. 33. de. fél 10. Fabiny Tamás. IX. Thaly Kálmán u. 28. de. 11 dr. Rédey Pál Kőbánya, X. Kápolna u. 14. de. fél 11. Fabiny Tamás. X. Kerepesi út 69. de. 8. Göllner Pál. Kelenföld, XI. Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Csepregi András, de. 11. (úrv.) Csepregi András, du. 6. Fercnczy Erzsébet. XI. Né­metvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor. Buda­­hegyvidék, XII. Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Takacs József de. 11. (úrv.) Takács József du. fel 7 Kőszeghy Tamás. XIII. Kassák La­­jós u. 22. de. 0 (urv.) ifj. Kcndeh György. XIII. Frangepán u. 43. de. 8. (úrv.) ifj. Ken­­deh György. XIV. Lőcsei út 32. de. 11. (kon­firmáció - úrv.) dr. Szabó Lajos. XIV. Gyar­mat u. 14. de. fél 10. Göllner Páí. Pestújhely, XV. Templom tér de. 10. Bízik László. Újpa­lota, XV. Hártyán köz du. 5. ökumenikus. Rákospalota, Nagytemplom, XV. Régifóti út 73. de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály, XVI. Hősök tere de. 10. dr. Kamer Ágoston. Cinkota, XVI. Batthyány I. u. de. fél 11. Szalay Tamás. Mátyásföld, XVI. Prodám u. 24. de. 9. Szalay Tamás. Rákoshegy, XVII. Tessedik S. tér de. 9. (úrv.) Detre János. Rákoscsaba, XVII. Péccli út 146. de. 9. (úrv.) dr. Selmcczi János. Rákoskeresztúr, XVII. Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Detre János. Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) dr. Selmeczi János. Pestszentlőrinc, XVIII, Kossuth tér 3. de. 10. Havasi Kálmán. Pest­­szentimre, XVIII. Rákóczi út 83. (ref. temp­lom) de. háromnegyed 8. Havasi Kálmán. Kispest, XIX. Templom tér 1. de. 10. Széli Bufcsú. XIX. Kispest, Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú. Pestszenterzsebct, XX. Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel. Csepel, XXI. Katona J. u. de. fél 11 Mezősi György. Budafok, XX.II. Játék u. 16. de. 11. (úrv.) dr. . . Jr. Zsig­mondy Árpád. Budakeszi de. 8. Kőszeghy Tamás. ÉLŐ VÍZ Pünkösdi meditáció ApCsel 2,1-13 Talán még nem késő együtt elgondolkozni: mi is történt az első pünkösd­kor - és mi is történt gyülekezetünkben pünkösdkor? Talán nem árt újra elővenni a pünkösdi történetet, a fent jelölt igét és csendben Isten előtt, elgondolkozva végigolvasni. Most ne a keretekre, ne a történetre, ne az eseményekre nézzünk. Lássuk meg, a Szentlélekről szóló bizonyságtétel emberi szó a szavakba alig önthetőről, a megfoghatatlanról. Ezért használ Lukács apostol is, a könyv szerzője képeket. Gondolkozzunk el együtt ezeken a képeken. Meditáljunk együtt a pünkösdről. Egyházunkon és gyülekezeteinken senki más nem segít, semmi más nem segít, mint Isten ébredést adó Szentlelke. SZÉL „Hirtelen hatalmas szélroham­hoz hasonló zúgás támadt az ég­ből"... olvassuk igénkben. Szélvi­har? Milyen félelmes, megrendítő tud lenni. Ciklonok, viharok - mennyi jelentést olvasunk ilyen eseményekről. És ha talán már ma­gyarázatot tudunk is adni rá mai tudásunkkal, azért a régi igének mégis igaza van: „Az ember nem tudja hatalmában tartani a szelet, bezárni sem tudja a szelet.” A régi fordításban a „feltartóztatni” igét olvastuk. Mindegyik igaz. Nincs hatalmunkban a szél. Mi tudjuk: Isten hatalmában van. Feltartóz­tathatatlan erő, aminek igazán csak hatásait érezzük. De nem er­ről beszél Jézus is, amikor Nikodé­­must tanítja? Nem korholja, mert csak éjszaka jött, de nem is megy bele általános kérdésekbe, hanem kijelenti: „Bizony, bizony mon­dom néked, ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.” S amikor Nikodémus hitetlenkedő, értetlenkedő kérdé­sét felteszi, akkor mondja, hogy az újjászületés „víztől és Lélektöl” történik, valósul. S amikor a Lélek munkájáról szól, akkor olvassuk ezt a mondatot is: „A szél arra fúj, amerre akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lé­lektől született.” Talán többen ismerik és olvas­ták is azt a német könyvet az ébre­dés történeteiről: „Ha Isten szele fúj”. Semmiképpen sem a könyvet akarom ismertetni, bár egyszer jó lenne az ébredés történetével is foglalkozni ebben a rovatban, de itt most erről gondolkozzunk el: fúj az Isten szele? Ha Isten szele fúj, megmozdít, megújít. Ahogyan a bezárt tanítványokat kimozdí­totta, úgy mozdítja meg a gyüleke­zeteink állóvizét, mert bizony vall­juk meg őszintén: erről van szó nálunk általában. De ha Isten szele fúj, megmozdulnak szívek, meg­mozdul a kéz, megmozdul a láb, megmozdul a gyülekezet is. Aho­gyan Blumhardt életében és szol­gálatában egy kislány megszaba­dulása után. Egymás után jöttek a gyülekezeti tagok, akik eddig ke­ményen élték életüket, beletemet­keztek munkájukba, megrögzött szokásaikba, sőt megkötöttségeik­ben most jöttek: „lelkész úr, gyón­ni akarok." - Lelkész Úr, hirdesse a bünbocsánatot.” - És az ébredés átjárta a inöttlingeni gyülekezetei. Nem erre van szükségünk ma is? Gondolkozzunk el: mi történt, történt valami pünkösdkor a gyü­lekezeteinkben? Vagy ez az ünnep is elment szépen, de voltaképpen hatástalanul? És történt-e valami a Te életedben? Meg tudott-e moz­dítani Téged Isten „szele”, a Lé­lek? Ha végigtekintünk gyülekeze­teink életében, nem úgy látjuk-e, hogy mintha mozdíthatatlan nép lenne, ha nem is tömeg? Ezt a moz­dulást, újulást, ha olykor „viharo­san" is, de csak és egyedül Isten Lelke adhatja meg. Törjük a fejün­ket a megújuláson, nem vagyok ezeknek ellene, de látjuk-e, hogy a megújulás gyökere, forrása Isten Lelke? Akik így látják, látjuk, azok legyünk láthatatlan imakö­zösséggé és kérjük: „fújj Isten szele nálunk is, támadjon elevenítő vi­harod, jöjj el, Teremtő Szentlélek, és ébreszd fel egyházunkat, gyüle­kezeteinket, bennünket.” Keveházi László IMAVEZÉRFONAL Ébredés II. Az újkori lelki népvándorlás, a lázas belső keresés annak a bizonyítéka, hogy az ember nem pusztán természeti lény, hanem benne Isten Lelke műkö­dik, Istenre nézve teremtetett. Evan­gélikus gondolkodó (Kierkegaard) mondta, hogy az a lehetőség, hogy az ember lelkileg kétségbeeshet, jobban bizonyítja az állatvilágtól való külön­bözőségét, mint a lábon járás. A kö, a teknősbéka nem esik kétségbe. Az em­bert azonban, aki az elsőszülöttségi jo­gát, hogy a teremtettség ura legyen, eladta egy tál lencséért, aki a disznók közé ül. ahelyett, hogy a csillagokra tekintene, az embert előbb vagy utóbb elfogja a kétségbeesés, hogy diaboiikus erők játékszere lett (diaboiikus: össze­vissza dobáló, összekuszáló, felforgató erő). A megújulás, ébredés ott kezdődik, hogy ráébredünk valós helyzetünkre és szembenézünk magunkkal. Luther nagyra értékelte a magángyónást, a bű­nök kimondását, megvallását és gya­korolta is azt (a gyónás kényszerét és a bűnök kötelező felsorolását tartotta igcellcncsnck). A XVIII. századtól kez­dődően veszett ki lassan ez a reformá­cióban is megőrzött gyakorlat egyhá­zunkban. Erre a szembenézésre nemcsak saját, személyes bűneink szempontjából van szükségünk de a nagyobb, a páli uni­verzális összefüggés szempontjából is. Valamiképpen mi is okai vagyunk a világ széthullásának! Régen nem járjuk Ábrahám útját! Ábrahám által megál­danak a föld nemzetségei azáltal, hogy hite, kockázatvállalása, áldozatvállalá­sa példa és erőforrás lett az évezrede­ken keresztül. Megelégedhetünk vala­mi újkori középszerűséggel hit dolgá­ban? Vannak megtérési élmények, ame­lyekben a pszichológiai elem nyomon követhető és bizonyos vérmérséklettel, kultúrával is összefüggésben vannak. Tisztelettel tekintünk rájuk, ha Krisz­tusról és a benne való megbékélésről tesznek bizonyságot. Néha jó tömege­ket látni Isten ügyében! Nekünk evangélikusoknak azonban a kegyességnek olyan egyszerű útja adatott a reformációban, amely nem törekszik tömeghatásra. Luther mindig idegenkedett a természetellenes meg­nyilatkozásokról. Jézus ügye mindig a gyengéké, kévéseké volt, de úgy hatott, mint a só és kovász. - Az evangélium örömüzenetétől megérintett embert Is­ten nem idegeníti el a világtól, az abban való rendjétől, hanem éppen visszahe­lyezi igaz belső és külső rendjébe azál­tal, hogy kiinduló pontot ad gondolko­dásának, döntéseinek, cselekvésének. Ez a kiinduló pont, akihez mérni lehel döntéseinket, cselekvésünket Jézus Krisztus, az egyetlen EMBER és IS­TEN FIA. Jézus emberi mivoltában emberi utakat is mutatott, példát adott. A Biblia jobb kortörténeti isme­rete elmélyítheti ezt az élményünket. De Jézus Krisztus, az Isten Fia, az örökkévalóság szempontjából tanít meg élni és cselekedni. Mi ebben a fe­szültségben élünk ezen a földön a na­ponkénti megtérés által. A kcrcsztyénség mindig követést is jelent. (IPt 2,21.) A követést a közép­korban különleges szenvedések, le­mondások vállalásában. Jézus sorsá­nak utánzásában látták. Protestáns vo­nalon a „felébredtség” gyakran korlá­tok, belső törvények vállalását jelentet­te, ami igen gyakran az igazi öröm, igazi szabadság gátja lett. Talán itt is tágítsuk a horizontot: minél inkább a gátlástalanság szelleme uralkodik el egy bizonyos korban, szükséges, hogy legyenek keresztyén gyülekezetek, vagy a gyülekezetekben legyen legalább néhány ember, aki szembe mer úszni az árral. Kellenek emberek, akik állhatatosságukkal falat építenek, amelyre a megrázkódtatások és próbák idején a többiek támaszkod­hatnak és belekapaszkodhatnak. A ke­resztyéneket gyakran kinevették „beü­tésük” miatt, de egyre inkább szükség lesz a világban azokra, akik áldozatot tudnak vállalni. Krisztus követése ma talán éppen ezt jelenti. KI. PÜNKÖSDHÉTFŐ IGÉJE MELYIK EGYHÁZRA SZAVAZ ISTEN? ApCsel 2,42-47 Pünkösd első napjának igéje az­zal zárul, hogy a hitre jutottak megkeresztelkedtek és azon a na­pon háromezer ember csatlakozott az apostolokhoz. Négy fontos jellemzője volt a gyülekezeti életnek: 1. Részt vettek az apostoli taní­tásban. A frissen megtért emberek, - akiknek életében felejthetetlenül megmaradt a pünkösdi ünnep cso­dálatos élménye, - nem gondoltak arra, hogy egy meghallgatott ige­hirdetés után már minden hitisme­ret birtokába jutottak. Nem kezd­tek el vitatkozni az apostolokkal hitbeli kérdésekről, hanem kitar­tóan hallgatták azoknak tanítását, akik Jézus mellett elvégeztek egy hároméves teológiai szemináriu­mot. 2. Részt vettek a közösségben. Jól érezték magukat egymás társa­ságában, az apostolok társaságá­ban, Jézus társaságában. Napról napra egy szívvel-lélekkel állhata­tosan együtt voltak a templomban. Életük mindennapi törődése, fá­radtsága, gondja, megaláztatása és gyötrelme után boldogság volt együtt lenni egymással és azzal, akit elfogadtak mindnyájan Uruk­nak és aki életükben, gondolkodá­sukban jelentős szemléletváltozást és új életvitelt munkált. 3. Részt vettek az Úrvacsorá­ban. Talán szeretetvendégség és úrvacsorái közösség nem határoló­dott el teljesen egymástól minden alkalommal, de boldog örömuj­jongással ünnepelték a Krisztus testében való részesedés lehetősé­gét. Tiszta szívvel vágyakoztak ar­ra, hogy mindent megkapjanak Jé­zustól, amit kereszthalálával és fel­támadásával szerzett az embernek. 4. Részt vettek az imádkozás­ban. Semmi részletes felvilágosí­tást nem kapunk arra nézve, hogy milyen volt ez a közös imádkozás. Meg vagyok győződve arról, hogy ennek nincs is nagy jelentősége. Annak azonban van, hogy kitar­tóan, egy szívvel, egy lélekkel, ver­sengés nélkül, az új élet spontán örömével. Ennek lehetett követ­kezménye az, hogy szabadokká lettek az anyagiakhoz való ragasz­kodástól, észrevették, kik, miben szenvedtek szükséget és úgy ada­koztak javaikból, mintha az nem is a sajátjuk lenne. Mert úgy gondol­koztak, hogy ők és minden amivel rendelkeznek: Isten tulajdona. Az elveszett juh példázatának végén ^zt mondja Jézus, hogy egyetlen bűnös megtérése fölött nagy öröm van a mennyben. El­gondolhatjuk, milyen nagy öröm volt a mennyben, amikor ez a há­romezer ember megtért és járt az új élet útján. Isten igent mondott éle­tükre és úgy áldotta meg szolgála­tukat, hogy napról-napra növelte a gyülekezetei az üdvözülőkkel. Milyen egyház, milyen gyüleke­zet, milyen keresztyének vagyunk mi? Vajon igent mondhat-e ránk Is­ten. Vajon jellemző-e életünkre az első gyülekezet életének négy jel­lemzője? Ámulok Isten szeretetén és hálá­val tölt el, hogy bár az apostoli tanítás helyett sokszor vitatko­zunk, a közösségről többet beszél­tünk, mint éltünk, gyülekezetünk tagjai rendszeresebben vesznek Úrvacsorát, de kevesebben élnek vele mint régen, az imádkozás he­lyett pedig sokszor panaszkodásra és vádaskodásra fordítottuk az időt, Isten mégis, ha nem is látvá­nyosan, de növeli a gyülekezeteket az üdvözülök számával. Mondjunk ma igent Isten nagy kegyelmére. Bozorády Zoltán IMÁDKOZZUNK! Uram bocsáss meg nekünk, mert gyak­ran mondunk nemet hívásodra. Fogadd hálánkat, mert Te mégis igent mondtál ránk. Tégy szabaddá bennünket arra, hogy kitartóan figyeljünk szavadra, részt vegyünk a gyülekezet közösségé­ben, örömmel fogadjuk testedet és vére­det és ne legyünk restek az imádkozás­ban. Ámen. HAZAI ESEMÉNYEK Hitmélyítő csendeshétre várjuk azo­kat a testvéreket, akik szeretnék elmé­lyíteni Krisztusban nyert hitüket. Al­kalmunkat 1993. július 24-31 -ig Nagy­­velegen tartjuk. Jelentkezés 1993. július 10-ig. Bővebb felvilágosítás: Evangéli­kus Lelkészi Hivatal, 8065 Nagyveleg, Kossuth u. 17. A Budavári gyülekezetben Bécsika­pu téri templomban pünkösd hétfő­től kezdődően minden este 6 órakor egyhetes evangélizációs sorozat lesz. Témája: „A Lélek gyümölcse”. Igét hirdet Balicza Iván, a gyülekezet lel­késze. Apróhirdetés Keresem a találkozást, hitben elő nőlcst­­vérrel, aki magányos, és otthonát szívesen megosztaná, Vele egyhiten levő testvérrel. Jelige: Nyugdíjas ápolónövér Keresem azt a lányt, akihez közel áll a Biblia és elfogad egy 45 éves, 182 cm magas műszerész szakmunkást szerctetszövetség­­ben egy életre. Választ „Hármas kötés" jeli­gére a kiadóba kérem. Lábszárfekély, érszűkület, diabetes, vér­nyomásproblémák és kapcsolatos panaszok kezelése magánrendelésen. Dr. Magéra Judith adj., 156-30-73 PÜNKÖSD ÜNNEPÉN az oltárterítő szí­ne: piros. A délelőtti istentisztelet oltár előtti igéje: Lk 11,9-13; az igehirdetés alapigéje: ApCsel 2,36-41. ÖRÖMHÍR címmel egyházunk műsorát közvetíti a TV1 Pünkösd vasárnapján 16.35- kor. A műsorban közreműködik: dr. Harmati Béla, ifj. Hafenscher Károly, Gryllus Vilmos, Levente Péter. EVANGÉLIKUS RÁDIÓMISSZIÓ: 19.05-19.20-ig (41 m-cs rövidhullám. 7160 kHz) Május 29. szombat: Gycrmckprogram - Győri János Sámuel 30. vasárnap: Áhítat - Antal Béla. Levelezési cím: Evangélikus Rádiómisszió. 2142 Nagytarcsa, Postafiók 19 Budapesten, 1993. május 31. I. Bécsikapu tér de. II. (úrv.) Balicza Iván, du. 6. Balicza Iván. Pesthidegkút, II. Báthory u. 8. de.,fél II. Takács József.,Csillaghegy, III. Mátyás kir. út. 31. de. 10. Donath László. Óbuda, III. Dévai Bíró M. (ér de. 10. Újpest, IV, Leibstück Mária u. 36-38.'de: 10: Blazy Lajos. V. Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Pintér Karoly, de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter, du. 6. Bach-hét hangverseny. VII. Vá­rosligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) dr. Muntag Andorné, du. 6. Fodor Viktor. VIII. Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza. VIII. Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza. VIII. Rá­kóczi út 57/b. de. 9. szlovák Cselovszky Fe­renc. VIII. Vajda Péter u. 33. de. fel 10. Fabiny Tamás. IX. Thaly Kálmán u. 28. de. 11 dr. Rédey Pál. Kőbánya, X. Kápolna u. 14. de. fél 11. Fabiny Tamás. Kelenföld, XI. Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Fcrenczy Erzsé­bet. de. 11. (úrv.) Fcrenczy Erzsébet, du. 6. Missura Tibor. XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Budahegyvidék, XII. Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Kőszeghy Tamás de. 11. (úrv.) Kó-Ä Tamás. XIII. Kassák Lajos u. 22. de. Kendeh György. XIII. Frangepán u. 43. dé. 8. ifj. Kendeh György. XIV. Lőcsei út 32. de. 11. 10. Pestújhely, XV. Templom tér de. 10. Bízik László. Üjpalota, XV. Hártyán köz du. 5. ökumenikus. Rákospalota, Nagy­templom, XV. Régifóti ót 73. de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály, XVI. Hősök tere de. 10. dr. Karner Ágoston. Cinkota, XVI. Batthyány I. u. de. lel 11. Szalay Tamás. Mátyásföld, XVI. Prodám u. 24. de. 9. Szalay Tamás. Rákoshegy, XVII. Tessedik S. tér de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákoscsaba, XVII. Péce­­li út 146. de. 9. Marschulkó Gyula. Rákoske­resztúr, XVU. Pesti út 111. de. fél 11. Feren­czy Zoltán. Rákosligct, XVII. Gózon Gy. u. de, 11. Marshalkó Gyula. Pestszentlőrinc, XVIII. Kossuth tér 3. de. 10. (presbiterikta­tás) Bolla Árpád. Pestszcntimre, XVIII. Rá­kóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Havasi Kálmán. Kispest, XIX. Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsu. XIX. Kispest, Hun­gária út. 37. de. 8. Széli Bulcsú. Pestszentcr­­zsébet, XX. Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel. Csepel, XXI. Katona J. u. de. fél 11. Mezősi György. Budafok, XXII, Játék u. 16. de. 11. dr. Zsigmondy né Kozma Evamária. PÜNKÖSD 2. NAPJÁN az oltárterítő szí­ne: piros. A délelőtti istentisztelet oltár előtti igéje: Lk 12,32-34; az igehirdetés alapigéje: ApCsel 2,42-47. Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: TÓTH-SZÖLLÖS MIHÁLY Szerkesztőség és kiadóhivatal Postatiók 500. BUDAPEST 1447. Telefon: 138-2360 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés Fényszedö Központ Kft. (930031/20) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 92002-220053. PETŐFI Nyomda Ff*, Kecskemét Felelős vezető: SEBESVÁRI LÁSZLÓ vezérigazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivatalában közvetlenül vagy postautalványon. Templomi terjesztés az Evangélikus Elet Kiadóhivatala útján. Előfizetési díj: fél évre 480 Ft, egy évre 960 Ft, Csekkszámlaszám: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents