Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1992-05-24 / 21. szám
Evangélikus Élet 1992. május 24 Hármas találkozó Soltvadkerten Három egyházmegye találkozójára invitált a meghívó Káposzta Lajos esperes aláírásával : április 6- ra, Soltvadkert- re. Ha nem is túl sűrűn, de azért előfordul, hogy több egyházmegye lelkészei találkoznak. Évenként legalább egyszer így van ez a Tolna-Baranyai és a Bács-Kiskun egyházmegyével is. Az új, az örömteli az volt, hogy harmadikként egy határon túli magyar egyházmegye lelkészei jöttek közénk: IS lelkész látogatott 3 napra a Brassói Egyházmegyéből Magyarországra. A vendéglátó esperes és gyülekezete a község határában levő tó partján szállásolta el a hosszú útról érkezőket. A hármas lelkésztalálkozót megelőző nap programja erdélyi testvéreink számára a kiskőrösi Petőfi-ház megtekintése után Kalocsa felé vezetett. Dr. Dankó László érsek vendégeiként a csoport rendkívüli élményben részesült. A székesegyház és az érseki palota megtekintése után a könyvtárban kézbe vehettek eredeti Me- lanchthon és Luther műveket, majd a megújult orgona hangjában gyönyörködhettek. Az út Hartán át Kecskemétre vezetett, ahol a város polgármestere adott fogadást. Este az egyházmegye gyülekezetei hívták szolgálatra a vendégeket. Szerda reggel a vadkerti templomban találkoztunk - immár mindhárom egyházmegye tagjaival, hogy közös napunk az Ige és az Úrvacsora forrásából merítsen. Három esperes szolgálatával élhettük át a közösséget egymással és közös Urunkkal. A házigazda mellett Raduch Zsolt brassói, és Lack- ner Aladár gyönki esperes végezte a liturgiát. Káposzta Lajos a Tamás-történet alapján az eltávolodott tanítványt is visszahívó jézusi szeretetről beszélt. Ez a szeretet formált minket gyülekezetté nem csak a templomban, hanem az istentiszteletet követő értekezleten is, amelyet mély mondanivalójú bemutatkozó kör indított. A rövid mondatok hosszú gondolatokat ébresztettek, hisz mindegyikük mögött egy élet, s egy korszak történelme állt. Meleg hangon, s a tőle megszokott frappáns tartalommal köszöntötte a lelkészeket Frank Ferenc, a gyülekezet felügyelője. A találkozó témáját Csepregi András előadása határozta meg. Hitvallási irataink talaján elindulva gondolkodott együtt a jelenlévőkkel arról, mi is az egyház, s mit jelent tagjaként élni. Az ebéd és a szünetek jó lehetőséget adtak az eszmecserékre, egymás helyzetének megismerésére, örömeink, gondjaink megosztására. S közben alkalom nyílt a gyülekezeti óvoda megtekintésére is. Értekezletünket Raduch Zsolt áhítata zárta, melyet énekes liturgia keretében tartott. A Duna túloldalán élő egyházmegye lelkészeinek elbúcsúzása után még iskolalátogatás és közös vacsora várta a brassói vendégeket. Bárhonnan is jöttünk, mind meggazdagodva távoztunk. Megismertünk új arcokat, örülhettünk régieknek, s együtt tapasztalhattuk meg Krisztus határokat és politikai feszültségeket nem ismerő sze- retetét. Reméljük, hogy folytatása következik! ifj. Hafenscher Károly • • Ökumenikus ifjúsági fesztivál Schwabachban 1992. április 20-25-ig nemzetközi ökumenikus fesztiválon vettünk részt a németországi Schwabachban. Ezt az évenként megtartott ifjúsági találkozót az angliai St. Albans-i anglikán egyházkerület szervezi olyan módon, hogy minden második évben saját St. Al- bans-i katedrálisuk, a közbeeső években pedig valamelyik külföldi egyház ad otthont a találkozónak. Ennek a találkozónak már évek óta van magyar résztvevője is, így az idei részvétel már egy korábban megkezdett folyamat folytatása volt. Egyházunk hivatalos küldötteiként négyen juthattunk el Schwabachba, a „St. Albans”-i fesztivál idei színhelyére, a hitét bátran megvalló evangélikus egyház számára különösen is fontos történelmi városba. Most azonban nem azon volt a hangsúly, hogy hogyan valljuk meg hitünket a lutheri reformáció követőiként, hanem éppen ökumenikus szellemben voltunk együtt a Szentírás örömöt szerző híradásai- ra figyelve, húsvét örömét ünnepelve. Tehát ökumenikus környezetben, sőt éppen az ökumenikus egység által éltük át azt az evangéliumot, aminek alapján mi magunkat evangélikusoknak nevezzük! PAUL HANSEN 1920-1992 A találkozás hídja Testvérgyülekezeti kapcsolat erdélyiekkel Magyarországi látogatása során történt 1974-ben, hogy Debrecenben egy vasárnap az istentiszteleten részt vett és a gyülekezetét köszöntve a szovjetunióbeli német evangélikusokról beszélt: semmi különöset vagy veszedelmeset nem mondott, egyszerűen a tényeket közölte, és reménységét hangoztatta, hogy az Evangélikus Világszövetség annyi évtized után fel tudja velük venni a kapcsolatot. Budapesten nem dicsérték meg ezekért a szavakért. Két év múlva azonban a szovjet hatóságoktól engedélyt kapott a németek meglátogatására, és én kaptam feladatul, hogy beszámolóját ismertessem az Evangélikus Életben (1977. június 12.). Ez a kis epizód jellemzően villantja fel azt a szolgálatot, melyet Paul Hansen Kelet-Európábán és így Magyarországon is végzett. Az Evangélikus Világszövetség kisebbségi egyházak titkáraként, majd Európa-titkáraként 1959-től nyugdíjazásáig, 1980-ig volt feladata, hogy elsősorban Európa keleti felének evangélikusaival tartsa a kapcsolatot és hídépítő legyen. Voltak időszakok, amikor szinte ő volt az egyetlen kapcsolatunk a külvilággal. Személye közelhozta hozzánk a világ evangélikusságát. Megjelenése erősítette bennünk az összetartozás tudatát és azt az érzést, hogy vannak testvéreink, akik számontartanak. Csaknem minden évben eljött Magyarországra, s ilyenkor mindig több gyülekezetben is járt, emberekkel találkozott. Könnyen és gyorsan teremtett kapcsolatot. Szeretettel fogadta látogatóit genfi irodájában. Nagyon sok evangélikus lelkészt és családját, nagyon sok renoválási munkával terhelt gyülekezetét ismert meg: számontartot- ta őket, később is rájuk kérdezett. Sokan gondoltak úgy rá, hogy szinte lelkipásztoruk, aki bátorítást és vigasztalást ad. Mindig testvérként és barátként, nem pedig számonkérőként vagy oktatóként érkezett, de talán nem volt olyan alkalom, hogy ne mondott volna olyan megjegyzést, ne tett volna fel olyan kérdést - lelkészek, egyházi vezetők vagy akár állami képviselők előtt -, amely tanúsította, hogy nemcsak elfogad, hanem más szempontokat is ismer, nemcsak meghallgat, de mást is tud, mint amit az adott pillanatban lát és hall. Józanul számolt az adott lehetőségekkel, de szívósan fáradozott, hogy az egyházak lehetőségei szélesebbek legyenek. Sokszor emlegettük úgy, mint egyházunknak vagy a magyaroknak meghitt barátját, és kétségtelenül az volt. Barátnak mutatkozott velünk való őszinteségében, amikor kellemetlen dolgokat is mondott. Barátnak mutatkozott már nyugdíjasként is, amikor még mindig szívügyének tekintette egész Kelet-Európa evangélikusainak sorsát. Mert ahogyan mi a barátot láttuk benne, ugyanígy tekintettek rá a lengyelek, a szlovákok, az erdélyi magyarok és szászok, s szlovénok, a horvátok, az észtek, lettek és litvánok. S ez semmiképpen sem kisebbíti, hanem inkább növelheti előttünk alakját. Amikor pedig a dán evangélikus egyház érdeklődését igyekezett felkelteni Kelet-Európa iránt, akkor nemcsak barátai és testvérei javán fáradozott, hanem honfitársainak az ökumenikus elzárkózását is nyito- gatni igyekezett. Nem akármilyen időkben képviselte az Evangélikus Világszövetséget közöttünk, és nem mindennapi nehézségekkel, csábításokkal és kihívásokkal kellett szembenéznie. Paul Hansennek, a dán embernek és evangélikus lelkésznek, a Teológiai Akadémia tiszteletbeli doktorának az alakja ezért összefonódik a korral, a kor egyházi életével és azoknak emlékeivel, akik barátként ismerték meg őt. Dr. Reuss András (Folytatás az 1. oldalról) nít, az alapvető egészségügyi és viselkedési szabályokat igyekszik meghonosítani a faluban. Szaka- dáton, amely a Kárpát-medence magyarságának legdélibb szórványa, csodálatosan talál egymásra egyház és nemzetiség. De láttuk az itteni emberek nyomorúságos küzdelmét a megélhetésért, a gazdátlanságot vagy az alkohol kísértését is. Hiányzik az orvos, a fogorvos, a vízvezeték, sőt olykor az ezekre való igény is. Az állatorvos egy tűvel oltja végig a falu összes állatát, esetleg így terjesztve a járványt. Évtizedekben mérhető a lemaradás. Lélegzetelállító a Fogarasi- havasok falujukból is tisztán látható vonulata, szívszorító az ápolt szász falvak és templomok elnéptelenedése, tiszteletet parancsoló az ortodoxia ősi hagyománya - de a legnagyszerűbb a találkozás az erdélyi emberrel. A csöpp gyerekkel, aki kedvesen mondja a verset vagy járja a táncot, a fiatallal, aki naponta megvívja harcát a megmaradásért, a be-nem-olvadásért, az öreggel, aki könnyes szemmel meséli a megpróbáltatásokat, amelyeken ő maga, családja és népe keresztülment. Két évvel ezelőtt sokan nekibuzdultak nálunk, az országban PÁLYÁZAT A nyolc évfolyamos Fóti ökumenikus Általános Iskola az 1992-93-as tanévre felvételt hirdet az alábbi pedagógus munkakörök betöltésére:- tanító 1-4 osztály- magyar - történelem- biológia - földrajz- alsó és felsőtagozatos napköBEIKTATÁS KriszTYus? Z1S . - testnevelés - fiú technika - kémia - német szakos pedagógusok részére. Képesítés: főiskolai v. egyetemi végzettség Cím: 2153 Fót. Vörösmarty tér 2. A Budavári Németnyelvű Evangélikus Gyülekezet lelkészi állásába a Württembergi Tartományi Egyház kiküldetésében Gémes l. Pál segédlelkészt fogadta a gyülekezet új lelkészeként. A beiktatás ünnepi isten- tisztelet keretében történt április 26- án a Bécsikapu téri templomban Sze- bik Imre püspök szolgálatával. Öröme volt a gyülekezetnek, hogy ez alkalomból újszülöttet is kereszteltek. Testvéregyházak képviselői is köszöntötték egyházunk vezetői mellett az új lelkészt, aki Gémes István bitigheimi (Németország) lelkész fia. Évekig harcoltam az Akadémia nyelvészeivel azért, hogy a helyesírási szabályzatban ne vegyék vagylagosnak a „keresztény” és a „keresztyén” szavakat. Mindkettőt megengedte a szabályzat. Végre 1986-ban egyértelműen a „keresztény" szót írja elő kötelezően a szabályzat. Hála Isten! Tisztelettel kérdezem: nem vette észre ezt a kötelező előírást az evangélikus és református sajtó? Ez ugyanolyan helyesírási vétség, mintha a „vetés” szó helyett következetesen és makacsul „vetyés”-t imánk és mondanánk. Mert miről van szó? Mi az etimológiája a „keresztény” szónak? Tudjuk, hogy az első Krisztus-követőket Antió- chiában nevezték el Mesterükről „krisztusiaknak”, („cristiani”). Tehát a Nem volt ez konferencia, ahol bármiféle dokumentumot megfogalmaztunk volna, nem volt továbbképző szeminárium sem a szó hagyományos értelmében, mégis a közösen átélt húsvét-ünneplés „továbbképzés” volt valamennyiünk számára: újra tanulhattuk húsvét örömét, újra átélhettük a testvérek szeretetközösségének áldását, az úrvacsora közösséget formáló erejét, s mindazt, ami a keresztyének életét örömtelivé teszi. És ebben bizony jó helye volt a közös énekléseknek, imádságoknak, de a városnézéseknek, koncerteknek, sőt a kávézókban folytatott beszélgetéseknek, a tekepartiknak és még a táncnak is. Mindennap az istentiszteletek voltak a program középpontjában, az egyes munkacsoportok ezekre készültek, ki az énekkar tagjaként, ki a színjátszó-csoportban, ki liturgikus táncával, vagy egyszerűen egy ige felolvasásával, vagy az általános könyörgő imádság egyes részeinek mondásával. Igyekezett mindenki a maga részét hozzátenni ahhoz a hatalmas Isten-dicsőítéshez, mely mintegy kétszáz ajakról csendült fel akkor is, mikor angolul, németül vagy spanyolul énekeltünk, de akkor is, mikor ki-ki a maga anyapyelvén egyszerre imádkozta az Úrtól tanult imádságot. .Mindennap más liturgia szerint, de minden esetben úrvacsorával tartottuk a déli istentiszteleteket. Meggyőződhettünk arról, hogy Jézus Krisztus testének és vérének vétele közösséget teremt, testvérekké tesz, függetlenül attól, hogy mit „enged meg” vagy mit tilt" valamelyik felekezet tanítása. A Krisztussal átélt közösség valóban nem a teológiai finomságokat kereső rendszerezett tanításból, hanem a Mestertől tanult szerétéiből fakad! Ez a szeretetközösség pedig valóban megvalósulhat, mert igaz az az ének, melyet napról napra újra elénekeltünk: There is one Lord, one faith, one baptism, there is one God, who is Gather of all. Egy Úr van és egy a hit, egy a keresztig; egy Isten van, aki mindeneknek Atyja. Ezért mi is, akik részt vettünk ezen a találkozón, de azok is, akik csak e cikk olvasása során kaphattak valamit a fesztivál szívet-lelket vidámító hangulatából, hitet erősítő s keresztyén örömünket tápláló lelkületéből, igen, mi valameny- nyien küldetésben vagyunk, s a küldetésünk ünneplésre szól! Szabad ünnepelnünk és kell is, mert a mi Urunk feltámadt és él, Ő igazság és élet, és Ő az egyedüli út akkor is, ha sokan sokféleképpen dicsőítik szentségét. Vető András és az egyházban is, egyenesen divattá lett az erdélyi kérdés. Aztán a nagy lelkesedés sokaknál alábbhagyott, csupán a búfelej- tővé silányított székely himnusz maradt. Pedig az ott-maradot- tak, - Sütő András szép szavával - a Nagy Romlás alatt élők, akiktől a kiáltás joga is elvétetett, minden támogatást megérdemelnek. Anyagit és szellemit, de legfőképpen a személyes találkozásban testet öltőt. Az országhatárok brutális valósága, ahol megalázó várakozásnak és vizsgálatoknak van kitéve az utazó, nem szegheti senki kedvét. Menni kell és segíteni. Ahogy lehet. Csak aztán segítés címén nehogy saját megosztottságunkat, pártoskodásunkat, sekélyességünket akarjuk hozzájuk elvinni! Nem útibeszámolót akartam írni. Ezért nem is szóltam a Dunától az Öltig vezető utunk olyan állomásairól, mint Arad, Déva, Nagyszeben, Fogaras, Halmágy, KőrösMagyar segélyszállítmány Bosznia-Hercegovinába Slavonski Brod: a helyi gyülekezet önkéntesei kirakják a segélyszállítmányt fő, Kolozsvár. Csak a találkozás hídját próbáltam bemutatni, amely átível tér és idő, országhatárok és történelem, megpróbáltatások, szenvedés és gyűlölet fölött. A találkozás hídján kétirányú a forgalom. Fabiny Tamás A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat - hazai protestáns, ortodox egyházak, bel-, ill. külföldi magánszemélyek karitatív egyesülete - 20 tonna, mintegy négymillió forint értékű ételkonzervekből álló segélyt szállított 1992. április 17-én Bosznia-Hercegovina határán fekvő Slavonski Brodba. A küldemény 60%-át továbbítják Boszniába. A fennmaradó mennyiség szétosztását a slavonski brodi protestáns segélyszervezet (Jacob Mrcela lelkész és munkatársai) végzi, szorosan együttműködve a helyi önkormányzattal és a szociális válságstábbal. A segélyszállítmányra igen nagy szükség volt, hiszen a Száva partján fekvő városban jelenleg több mint húszezer, főként boszniai menekült van, akik a Bosanski Brodban folyó heves harcok elől menekültek Slavonski Brodba. Jelenleg is naponta több száz menekült érkezik a városba. Jacob Mrcela, evangélikus lelkész, . Slavonski Brod 1 „Krisztus” szóban „t” hang szerepel, nem „ty”. (Nem Krisztyus!) Hogyne tudnám, hogy volt erre a szóra egy szlovák hatás, mely a „t”-t „ty”-re lágyította. Régi írások, Pázmány is, - használták a „keresztyén” szót. De ez a szlovák beütés bennünket ne kössön meg! Kérem az Egyházvezetést és a sajtót, menjünk vissza az értelemszerű „krisz- tusi”-hoz, „keresztény”-hez. Az emigrációban élő protestáns honfitársaink ezt már évekkel ezelőtt megtették. Az ökumenizmus korában ne csak a Miatyánk és a Credo legyen közös szövegű. Ne különcködjünk azzal, ami értelmetlen „csakazértis”! Dr. Szatmáry Antalné nyelvész, ny. tanárnő 3. BUDAPESTI BACH-HET a Deák téri evangélikus templomban június 1-től 7-ig Hétfő: Orgonaest Peskó György orgonaművész Kedd: Motetta est Debreceni Kodály Kórus vezényel: Kamp Salamon Szerda: Hegedű-csembaló szonáták Falvay Attila Dobozy Borbála Csütörtök: Cselló szólószonáták Onczay Csaba Péntek: Zenekari est Magyar Virtuózok kamarazenekar Szenthelyi Miklós Szombat: Orgonaest Uwe Karsten Gross Vasárnap: Kantáta est Lutheránia Ének- és zenekara BWV. 140. 160. 6. vezényel: Kamp Salamon 9wf — i i Igehirdetés minden este. A rendezvényt a Posta Bank támogatja.
