Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1992-04-26 / 17. szám
Evangélikus Élet 57. ÉVFOLYAM 17. SZÁM 1992. ÁPRILIS 26. HÚSVÉT UTÁNI ELSŐ VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 12 Ft Nem azok vagytok, akik voltatok, hanem új emberekké lettetek. ... Mármost az apostol azt mondja, hogy mivel új teremtmény vagytok, másként kell élnetek. Ahogy eddig gyűlöletben éltetek, úgy kell most szeretetben járnotok. Mindenkinek az ellenkezőjére kell fordulnia. Luther Piliscsba - Konfirmációs tábor. A közösség születése KONFIRMÁCIÓI MOZAIK - 1992 „Add, hogy sose feledjék a te kegyelmed jelét” (Énekeskönyv 302. 2. vers) Útközben. Piliscsaba 1992. Quasi modo geniti Mint újszülött csecsemők - és fejünkben száguldanak a. jelzők. Az elragadtatottak, hogy aranyos, kedves és gyönyörű. A romantikusak, hogy tiszta és ártatlan. A felhősebbek: milyen védtelen és kiszolgáltatott! Fel kellene hagynunk ma nosztalgiával, romatnikával és édesbús gondolatokkal! A folytatásra kellene ügyelnünk. A csecsemők hamisítatlan tejet igényelnek. Nagy gonddal tápláljuk őket. etetésük kész szertartás. Higiéné, mennyiség, összetétel. Tiszta, megfelelő táplálék. Alapfeltétel. Nélkülözhetetlen az életbenmaradás- hoz, a fejlődéshez és növekedéshez. Tiszta táplálék. Egyre nehezebb rátalálni. Egy rádióműsorban tudósok jelentik ki a minap: Csernobil környékén még az anyatej is mérgezett. Tiszta lelki táplálék. Nem könnyű rátalálni. Reklámokra jobb nem hallgatni, azok csupa tökéleteset ígérnek. Közben teli a piac, az üzlet, a spájz, a könyv, a film, a politika, a „vallás” mérgezett eledellel. Fortélyokat ígér az egyik és praktikákat. Ha megrendeljük, kifizetjük, megtanuljuk, miénk a tiszta lélek, a könnyű álom, a boldogulás minden lehetséges variációja. ízlésünk szerint főz a másik. Rátalál a szavakra, amelyek kifejezik mérgünket, csalódottságunkat és agggodal- mainkat. Csak egy lépés, és megvan a bűnbak, persze a megoldás is. Észre se vesszük, csapdába csaltak bennünket. Divatos és „egészséges” vegyes tálat kínál a harmadik. Mindenből egy falatnyit Elkötelezned sehol sem kell magad. Egy csipet India, falatnyi Kelet, egy korty Amerika. Es mi vevők vagyunk mindenre. Pedig válogatnunk kellene. Hamisítatlan, tiszta táplálékot keresni. ízlik-e még? A kenyér, melyet nem kísér csinnadratta, de az Isten asztaláról származik. A víz, melyet nem kínálnak egzotikus, torzonborz figurák, de felüdít minden fáradtat, mert forrásvíz, élő víz, sőt az élet vize. Mint a csecsemők. Akikkel nem lehet mindent megetetni. Kacérkodtunk már ezzel is, azzal is. Hittünk már ennek is, annak is. Ideje volna visszatérni a hamisítatlan, lelki táplálékhoz, Isten igéjéhez. Olvasni újra, kíváncsian fölé hajolni, lesni a mondanivalóját, várni belénk áramló erejét. Kusza, tanácstalan, könyen csábítható életünket visszakormányozni a kenyérhez és a forrásvízhez. Újra megkóstolni. Hátha mégis az ismert, ezeréves ige tart életben, erősít az útra, vértez föl a harcra, ad gyönyörű, nyugodt perceket, halálba is útravalót. Ismerkedjünk a jól ismerttel! Ne hagyjuk magunkat becsapni! Aki régen adta, ma is kínaija. Mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjuk, hogy azon növekedjünk az üdvösségre. Szabóné Mátrai Marianna Együtt egymással. A kezdet kezdetén SZEMÉLYES ÉLMÉNY Nehéz lenne elfelejteni a kőszegi evangélikus templom oltárát és a 26 évvel ezelőtti konfirmációi istentiszteletet. Nem egyszerűen a zsúfolt templom vagy sok-sok fehér szegfűvel ékesített korona és az ünnepi hangulat képe él bennem mind a mai napig, hanem valami kimondhatatlan belső öröm. Egy folyamat kezdődött akkor, amely magával ragadott, és azóta is naponta éltet. Ki tudná megmagyarázni ezt? Ki lenne képes pontokba foglalni? A személyes élmény ereje legyőz minden ellenkező irányú próbálkozást. Sok mindent elfelejt az ember gyermekkorából, de az első térdeplést a templom oltáránál valahogy nem lehet a feledésnek átadni. Ugyanúgy eleven az a szombat délutáni izgalom is, amely a vizsgát előzte meg. Mi lesz; ha semmi sem jut eszembe? Keresztszülők, szülők és a gyülekezet előtt feleletbe belesülni borzasztó érzés! Ki gondolta akkor, hogy olyan mélyre kerülhet a misz- sziói parancs vagy a szereztetési ige az életemben? Mennyi minden jött még ezután! Ismeret, tananyag, eszme, s ez mégis mindenek mélyéről a legnehezebb órákban is felFiam konfirmációjára készülve, életemnek két korábbi eseménye jut most az eszembe. Úgy gondolom, közvetlenül vagy közvetve ezek hatással voltak az ő életére is. Az egyik az én sok évvel ezelőtti konfirmációm, ahol a lelkészédesapa áldó igéje valóban megerősítés volt egy induláshoz. „Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik." (Zsolt 37,5) A másik a fiam keresztelője, a helyszín azonos: a paksi templom. A lelkész-nagyapa első unokáját kereszteli. Az ottani ige újra csak erősítés, az induló életnek ugyanúgy, mint az édesanyának: „Kérdezzétek meg a jövendőt tőlem, fiaimat és kezeim munkáját csak bízzátok rám!" (Ézs 45,11) A családi örökség nagy ajándék, és ez megadatott fiunknak. Kicsi korától a templom közelében volt. Évekig járt gyermekistentisztelere, tör, hívogat, visszatérít és újra megerősít. Ha tudtam volna akkor, hogy mennyire szükségem lesz egész életemben arra a belső örömre, amelyet az első úrvacsoravétel jelentett, minden erőmmel lassítottam volna az ünnepet, hogy hatása nagyon sokáig tartson. De akkor ott olyan gyorsan és pontosan zajlott minden, hogy ez a sebesség is csak ezt erősítgette: egyszeri alkalom, több ilyen nem lesz az életemben! Mindez persze most vetődik vissza az akkori időre, hiszen akkor nagyon elfoglalt az első fekete öltöny viselésének gondja, no meg az, hogy miért nem állhatok a köszöntő mondatokkal éppen én a gyülekezet elé és a konfirmációi ebédig titokban tartott ajándékok iránti érdeklődés. Amennyire könnyű volt megtanulni a feleletet a „Mi a konfirmáció?” kérdésre, annyira nehéz volt egy percet is rögzíteni valójában az egész ünnepből. Azt hiszem, senki sem képes konfirmált, felnőtt gyülekezeti tagként végigülni úgy egy konfirmációi istentiszteletet, hogy a sajátja ne peregne le előtte a lehető legérzékenyebb módon. Teológiai szakterületen és zsinati asztal mellett sokat vitatott kérdés lehet a konfirmáció, de ereje és hatása nem vitatható ma sem. Az elmúlt évtizedekben úgy élhettünk vele, mint talán egyetlen fennmaradt és széles körben elevenen élő erővel. Sok személyes jellegű ünneplésünk kihalt és elveszett, de a konfirmáció megőrizte és megtalálta helyét evangélikus egyházunkban mind a mai napig. A GYŰJTÖGETÉS CSODÁJA Hányszor beleélte magát egy gyülekezet, egy lelkész a fájdalmas gondolatba: ez az utolsó konfirmióta újra indult, hittanórára. Cserkész, komolyan veszi lelkészei közvetlen felkészítését a konfirmációi vizsgára és az első úrvacsoravételre. íróasztalán ott a Biblia, naponta olvassa. És mégis...! Hitet nem a lelkész-nagyapa ad, nem a családi hagyomány teremt, hanem egyedül az isten Szentlelke. Nem az a legfontosabb, mit hall gyermekünk másoktól Jézusról, hanem hogy ő maga hozzátaláljon. Hitet kapni ajándék, de, csak e kincs birtokában lehet másokat vigasztalni, bátorítani, kemény szavakat csendesíteni, utat mutatni, megbocsátani, a szolgálatban elöl járni. Szükőként én sem kérhetek mést, mint azt, hogy konfirmandus fiam ebben a hitben részesüljön, és váljon ez számára életformává. Ezért helyezem imádságomban bizalommal életét a te kezedbe, Ura. Erősítsd meg őt egy életre. Osváth Lászlóné mációs csoport! Utána már a papírforma szerint nem jöhet senki. És mégis... Hányszor gondoltuk: ilyen konfirmáció többé nem lesz a gyülekezetben! Isten mégis megmutatja, hogy a sok változás es átalakulás közben is megtalálja és eléri a következő nemzedéket. Mekkora öröm kitakarítani egy kissé poros, itt-ott pókhálós templomot, mert több konfirmandus van a gyülekezetben, mint évek óta bármikor! Bátor gyűjtögetésre van szükségünk ma. Meg lehet szólítani elmaradt fiatalokat. Nem életkorhoz kötött alkalomra hívjuk őket, hanem egymással és Krisztussal való közösségre. Naponta élem át az örömöt, ahogy fiatalok megfogalmazzák szülők formai megközelítésével szemben: nekem nem azért kell konfirmálnom, mert szokás és kötelesség, hanem mert szeretem, és érzem, hogy szükségem van rá. Fogynak azok, akik csak „kikonfirmnálni” vagy „lekonfirmálni” akarnak, hogy túl legyenek egy elvégzendő feladaton. Észrevesszük-e? És tudjuk-e mi, felnőttek, hogy sokkal többet kellene törődnünk a konfirmandusokkal, sokkal nagyobb szeretettel kellene odafordulnunk Isten elhí- vottjai felé? A legnagyobb örömök soraba tartozik egyetlen fiatalnak is megmutatni, mit jelent az életre szóló Krisztus-követés. Istentől kapjuk a fiatalokat. Érezzük-e annak felelősségét, hogy amit rajtunk látnak, életünkből megéreznek, az vonzó vagy taszító erő lehet számukra? A gyűjtögetés csodája Isten műve. Bárcsak több bizonyságtevő és lelkesítő erő lenne felnőtt gyülekezeteinkben, hogy ott- hon és közösség légyen a konfirmáltak számára a ma élő evangélikus gyülekezet! ÚJ FORMÁK - GAZDAG LEHETŐSÉGEK Konfirmandusainkkal egy hétvégét Piliscsabán töltöttünk, ahol épületek és dolgozók egyaránt sugározták: nekünk közösséggé kell formálódnunk. Igaz, hogy itt-ott érthetetlen egy tizenéves számára a káténk, lehet, hogy nem izgalmas az egyháztörténet, de valahol a mélyben mégis megszólalt Isten ereje: nem magunkban, hanem egymás számára, együtt kell továbblépnünk. A konfirmáló kis csoportok igazi csodája az, ha átNagy feltűnést keltett a könyvpiacon több füzetecske, amit ország szerte „ponyván” árultak és elkapkodtak az érdeklődők, mivel régi jóslatokat olvashattak bennük századunkra vonatkozóan. Nostradamus (1503-1566) művéről van szó, aki 1555-ben Századok címen adta ki jóslatait. A proven- ce-i orvos a pestis járvány idején közmegbecsülést vívott ki magának gyógyító munkájával, mégis hírnévre az asztrológiai ténykedése miatt tett szert. Ebből is látható, hogy a jóslás és az asztrológia elválaszthatatlan egymástól. Mögötte az a világszemlélet áll, miszerint az egyes ember, a népek és az egész emberiség sorsa a csillagokban van megírva, amiket korábban istenségeknek is tartottak. Ahhoz, hogy az ember a jövőt megjósolhassa, hitük szerint, ehhez csak azokat a jeleket kell leolvasni, amik a jövőről, a megszületett csecsemő sorsáról árulkodnak. Ezeket a jeleket lehet leolvasni a csillagok mozgásából, helyzetéből, egymáshoz viszonyított állásukból. Ezeket állították össze a horoszkópokban születéskor, egy- egy fontos döntés esetén, vagy az élet sorsdöntő eseményei kapcsán. Ezeket a jeleket azonban nemcsak a csillagos égen keresték-kutatták, hanem a természetben - pl. madarak röptének, állatok májának vizsgálatával -, álomban, vagy varázseszközök segítségével állítotélik a tanítványi közösség összetartozását és örömét. Elviselhetetlenül merész egy mai, őszinte diák. A lehetetlenségig fokozza a vitatkozást, dacot. Agresszivitás és keménység is jelen van benne, de a harmadik együtt eltöltött nap délelőttjén mégiscsak egy a döntő érzés: ne menjünk haza! De jó itt együtt lenni! Konfirmációi csendesnapok és táborok nélkül nem szabadna oltár elé térdelniük fiataloknak, hiszen igaza van a régi mondásnak: lakva ismerjük meg egymást. Lelkész és fiatalok kis gyülekezete is csak a késő esti órákban elmondott, gyónásszerű vallomások után, együtt töltött napok után válhat testvérré, baráttá, lelki társsá. Kapuikat újra megnyitó középiskoláink helyhiánnyal küzdenek. Bárcsak hasonló lenne a helyzete megnövekedett számú, nyári ifjúsági konferenciáinknak! Bárcsak egyre több konfirmált fiatalt mozgatnának meg! Hiszen a gyülekezeti életek igazi jövője csak a ma konfirmáló fiatalok aktivitása lehet. Mit ér a szolgálatunk, ha a következő nemzedékek nem tudják megragadni és továbbvinni azt, amit mi is kaptunk és örököltünk? Ma kifogyhatatlan lehetőségünk van az ifjúsági munkára, mégis hány fiatal számára lesz a búcsúzás és elköszönés alkalma a konfirmáció! Kérjük Isten Szendéikét, tegye olyanná az ünnepet és az élményt, hogy ne befejezés vagy lezárás leták elő (kártyavetés, varázsgömb- nézés, jóskártya húzás, álmos- és jóskönyvek útbaigazítása, varázs- vessző, inga, stb. segítségével). Az égbolton szabad szemmel is megfigyelhetők a változások, a Nap, a Hold, bolygók és csillagképek látszólagos együttes mozgása, leírhatók egyedi pályájuk, megállapíthatók, hogy egymáshoz viszonyítva milyen szögben vannak, s ez hogyan változik. A változást észlelhetik 2 óránként, naponta, havonta, évszakonként és évenként. Az égbolton a Nap pályája jelöli ki az „állatövet”. Ennek 12 részét egy- egy, az égbolton jól látható csillagkép alapján határozzák meg. Fontos pontokat jelölnek ki a látóhatáron : pl. ahol az égi testek „felkelnek”, „lenyugszanak”... Az égboltozatot 12 változatlan mezőre (házra, tartományra) osztják fel s ezek a bolygók, a Nap és a Hold tartózkodási helyei. Az ókorban az égtájakhoz kapcsolható földrajzi helyek is fontosak voltak. Mindezek s változásaik együttesen hatottak az ember lelkére, testére és sorsára, valamint a történelemre, gazdasági és politikai folyamatokra, az asztrológusok hite szerint. Ma már azonban ők sem vállalják azt a determinizmust'", a szabad akaratnak azt a teljes hiányát, ami az embert felmentené az erkölcsi felelősség alól és kitenné a vak végzet kényének-kedvének. Inkább az állítják, hogy a horoszkóp Oltár előtt. Áldó ige. gyén a konfirmáció 1992 tavaszán, hanem a kezdet kezdete. Egyetlen gyülekezetünk se szánja, óvja vagy féltse energiáját a konfirmáló fiataloktól, hanem igyekezzen minél szebbé tenni számukra az ünnepet, hogy a mi gyarló emberi eszközeink is segítsék őket abban a küzdelemben, amely azért folyik, „hogy sose feledjék a te kegyelmed jelét”. Nem a konfirmáció léte a kérdés számunkra. Életünk nem nélkülözheti a megerősítő órákat sem fiatalon, sem idősebb korban, mert megerősödött hitű megújult életek nélkül nincs újulás és nincs igazi kezdet. Szabó Lajos csak segítség az embernek önmagára találásában. A jövőről pedig, mint az egyik lehetőségről beszélnek csupán. A Biblia még így is elveti. A csillagok nem az embereken uralkodó istenségek (lMóz 1,14-18). A jóslásnak minden formáját tiltja Isten Igéje (3Móz 19,31. 5Móz 13,2-5; 18,10. Csel 16,16-40). Firmicus Matemus a 4. sz.-ban egyik könyvében (Asztrológia) még komolyan veszi, de a másikban (A pogány vallások tévelygéséről) már leleplezi, ahogy teszi ezt az asztrológiával a mai tudomány is. Isten más távlatokat nyit számunkra : „Mily felséges a te neved az egész földön,... Ha látom az eget, kezed alkotását,... micsoda ... az ember fia, hogy gondod van rá?... Úrrá tetted kezed alkotásain” (Zsolt 8,2-7). Vagy gondoljunk Jézus születése eseményeire (Lk 2,8-20) és arra a történetre, amire ma emlékezünk: „Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, akijön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban.” (Mt 21,9). „Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa... (Mk 1,1,10). A mennyben békesség...” (Lk 19,38.)« Rőzse István * Determinizmus az a szemlélet, mely szerint az ember élete, sorsa, jövője, de még cselekedetei is előre meg vannak határozva és ez ellen az ember nem tehet semmit. Döntései is csak látszólagosak. Itt: az emberi életnek a csillagok által szükségszerű, ok-okozati meghatározottsága. NEMZEDÉKRŐL NEMZEDÉKRE Egy édesanya gondolatai VALLÁSI IRÁNYZATOK MAI VILÁGUNKBAN Az asztrológia
