Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1992-04-05 / 14. szám
57. ÉVFOLYAM 14. SZÁM 1992. ÁPRILIS 5. BÖJT 5. VASÁRNAPJA ÁRA: 12 Ft Krisztus egyszeri áldozata mindörökre érvényes s mi üdvözölünk, mert hiszünk benne. Aki valami egyebet is melléje állít ennek az áldozatnak, istenkáromlást cselekszik. Mert csak egyetlen áldozat van. Az, amelyet Krisztus mutatott be halálában bűntől való örök tisztulásunkra. Luther Az ősi hagyományok szerint ezen a napon kezdődött az áldozatok válogatása. Szakértők vizsgálták az áldozatra kijelölt állatokat. Nincs e valami rejtett hibájuk. Az Ür elé csak hibátlan ajándékkal állhatok. Így remélhetek irgalmat, bocsánatot bűneimre, gondolta az ótestamentu- mi ember. »Uram indulj irgalomra Sión iránt.” 14. vers. Ha őszintén állok Isten elé, csak az a lehetőségem, hogy irgalmas lesz hozzám. Cselekedeteim tele vannak önzéssel, áhítatomat is beárnyékolja az önelégültségem, szeretetem is fogyatékos. „Csak az Úrnak nagy kegyelme, hogy még nincsen végünk.” Hallelujah: 332. ének. A szabadság, az új lehetőségek szinte az ölünkbe hullottak. Tanítsuk meg az utánunk jövő nemzedéket hálára, az Űr dicséretére. Különben a szabadság szabadossággá válik. Isten elé csak alázatosan, csak kegyelmében bízva mehetünk. „Meg kell ezt írni a jövö nemzedéknek, hogy dicsérje az Urat.” 19. vers. Meg kell tanítani a következő nemzedéket is az Úr dicséretére. Ne parancsra tegyék ezt, bizonyságtételünkből döbbenjenek rá arra, hogy Isten az Ür, szívünkből csodálkozzanak az Ür tettein, és csorduljon ki belőlük az Úr dicsérete. Balassi Bálint sok dicsőség, és megalázkodás közben istenes verseiben Istentől kéri a bátorságot is, neki köszöni meg a sikereket és versei végén mindig Isten dicséretére hív. „Teljes éltemben kiért dicsérjem, Üram, felségedet, Adj erőt arra, hogy segítségül hívhassam nevedet, írasd be, kérlek, az te könyvedben én könyörgésimet. Emlékezetre kik mindenkoron lef yenek előtted, Is ne bocsássák bosszúállásra szent istenségedet, Te szent fiadért kinek örökké legyen nagy dicséret.” Judica: Szolgáltass nekem igazságot „Istenem”. Zsolt. 43,1. Urunk ezt örömmel megteszi Jézus Krisztusban. Mi nem tudnánk Isten elé hibátlan ajándékot vinni, amit feláldozhatnánk megváltásunkért. A Mennyei Atya talált, egyetlen fiát Jézus Krisztust, aki Főpap és áldozat, kőzbeqjáró és ajándék, ő az ígéret beteljesítője. Vére az Újszövetség. Általa Isten kegyelme ragyog fel. Benne vaksi szemeink megláthatják a szerető Atya közeledését. Így a felzaklatott szívünk nyugalmat talál. Otthon vagyok. Látom Atyámat. Milyen nagy öröm a kis gyermeknek is, ha egy nehéz helyzetben meglátja szüleit. Az atyai házban engem szeretnek. Itt már a teher is könnyebb. Atyánk Jézus Krisztusban bünbocsánattal vár. Ahol bűnök bocsánatát veszi egy szív, ott egymás között terjed a megbocsátás, a megbékélés. Ott, ahol mindenki csak a saját igazságát kereste, most Isten tesz igazzá, alkalmassá egymás meghallgatására. Közeledik az ünnep. Az igazi ünnep, ha az Atya tesz igazzá. Az igazi ünnep, ha gyermekeim is dicsérik az Urat, az átélt bűnbocsánatért és békességért. Az igazi ünnep új látás Isten és ember kapcsolatáról. Atyámnak látom őt Jézus Krisztusért. Szabó Vilmos LELKÉSZEK KÖZÖSSÉGE Az év első napjaiban részt vehettem a Bács-Kiskun Egyházmegye Lelkészi Munkaközösségének ülésén Dunaegyházán. Nem „vendégségbe” készültem, hiszen 38 évet töltöttem el szolgálatom idejéből ebben az egyházmegyében. Úgy éreztem, haza megyek. így is volt! Nagy létszámú összejövetel volt. A lelkészeken kívül meghívást kapott az egyházmegye tisztikara és presbiterei és a gyülekezetek felügyelői is. Mindenki, aki érdeklődik a lelkészek teológiai munkája iránt, vagy érdekli őket, hogy miként viszonyulnak egymáshoz a fratemitás megélésében. A hívás eredményeképpen mintegy harmincötén voltunk együtt azon a napon. Amolyan „kis egyházmegyei közgyűlés” volt együtt. A szolgálatban legfiatalabb lelkész, Kecskeméti Pál kiskőrösi diakónus-lelkész osztotta az úrvacsorát, odairányítva figyelmünket a közösség erejére. Az ilyen év eleji találkozók programja mindig az elmúlt év teológiai munkájának áttekintése szokott lenni. Káposzta Lajos esperes adott áttekintést a végzett munkáról, olykor kibővítette az elhangzott dolgozatok mondanivalóját vagy ösz- szegezést adott korábban elhangzott problémák utóbb történt megoldásáról. Mindenki előtt nyilvánvaló volt, hogy ez nem csupán a felolvasóra vonatkozik. Mindenki magára vehette akár valamennyi igényét is. Az ilyen szavakra általában tiltakozás, elhárítás, vitatkozás vagy sértődés szokott következni. Nem történt meg mindez. Ki-ki magára vette, ami reá tartozik. Volt ebben valami a megbánásból, a belátásból, a javítani akarásból. Mindenesetre győzött „a legnagyobb dolog, az összetartozás!” A másik mozzanat egy nagyszerű közös beszélgetésben nyilvánult meg ebéd után, amikor nem hiányzott a humor, a vidámság, a csipkelődés és a csendes bírálat sem. Minden vasárnap hangzik a lelkészek ajkán, a karácsonyi evangéliumból: „az emberekhez jóakarat...” Ez lenne az eredménye, ajándéka Jézusnak szolgái számára?... Jó volt ebben a közösségben. Nem csupán a múlt emlékei miatt. Hiszen voltak „viharosabb” együttlétek is. De a közösség megmaradt közösségnek, összecsiszolódott, emberségesebbek lettek egymáshoz és feszesség vagy feszé- lyezettség helyett tudtak vidámak lenni, noha a legkomolyabb dolgaikról, szolgálatukról adtak számot és vallomást. Jó volt újra közöttetek lenni! Tóth-Szöllős Mihály Ha szabad ezt a szót használni egy ilyen összejövetelre, nekem az volt az élményem, hogy hangulata volt ennek az együttlétnek. Két mozzanattal is bizonyítani tudom ezt. Az esperes többek között így fordította a szót: „Igénylem a pontosságot! Ez vonatkozik rám. Azután sorolta, hogy mi mindenben igényli a pontosságot. A kezdésben és a befejezésben gyermek- és felnőtt alkalmon egyaránt, - pontosságot a liturgiában; a pontosság nem taszít, hanem felkészít az igehallgatásra, - a szembenézést, mert aki nem néz az emberek szemébe, mellébeszél, - a pontos fogalmazást - a pontos adminisztrációt és tervkészítést. Nélküle nem tudom, hol tartok, - a rendezett külsőt, mert a megjelenés is prédikáció és hozzátartozik az igehirdetés hivatalához.” Keményen kop- pantak a szavak, a mondatok. Szeretni: nem puszta szó, a szeretet „élő való” - mondja 574-es énekünk. így készül a hartai gyülekezet 1992. június 21-re, templomszentelési ünnepére, mely egyben a német nemzetiségi gyülekezetek országos találkozója is lesz. Szeretni a templomot, a nagy család közös otthonát, amiben és ami által megajándékozottak vagyunk, őseink hitének, munkájának, áldozatának áldott valóságában, az elő Isten életet megújító, üdvösséget hirdető, ajándékozó szeretetében, $ az egymással való új közösség örömében. Szeretni ezt a hazát, ahol élünk és szolgálhatunk. Ezt is hirdeti nekünk a hartai templom, a toronysisak piros színével, a szép fehér falakkal, s a zöldre festett ablakokkal. Szeretni az Isten igéjét, a bizonyságtételt, a tiszta, igaz emberi szót minden nyelven! A délelőtt 3/4 10 órakor kezdődő ünnepi istentiszteleten dr. Harmati Béla püspök végzi az igehirdetés szolgálatát német nyelven. A programban szerepel még szombat délEgyházi hetilapunkban ma Bács-Kiskun megye evangélikussága mutatkozik be. Bizonyára vannak olyan testvéreink, akik még nem jártak ebben a megyében. A Duna-Tisza közén, észak-déli irányban Kunszentmiklóstól-Hercegszántóig, kelet-nyugati irányban pedig Lakitelektől-Soltig terjedő terület a mi megyénk. Petőfi az Alföld című versében így vall e tájról: „Lenn az Alföld tengersík vidékén, ott vagyok honn, ott az én világom. Szép vagy Alföld, legalább nekem szép,"... Mindannyiunknak szép ez a táj, mert sokaknak szülőföldje, sokaknak, otthonává lett ez a megye. Itt vannak az ősök eltemetve, itt gyökereztek meg sokan, építettek házat, eresztettek gyökeret. Itt küzdöttek meg a gyülekezetszervezés, templomépítés sok gonddal járó, de hitet edző, lelki örömöt adó valóságával. Sok vihart, történelmi vihart látott ez a vidék. Gyülekezeteink javarésze a török hódoltság utáni időkben keletkezett. Úgy születtek gyülekezetek, hogy az elnéptelenedett falvakba szlovák és német ajkú híveket telepítettek. A nagy kiterjedésű megyében csak 10 evangélikus gyülekezetünk van, kb. 20-25 ezer lelket tartunk nyilván. Van közel tízezer lelket számláló gyülekezetünk és van 2-300 lelkes egyházközségünk. Van, ahol a szolgálatok ellátása a gond, annyi az alkalom és van ahol a lelkésznek világi állást is kellett vállalnia, mert gyülekezete nem tudja eltartani. A feljegyzések értelmében kecskeméti gyülekezetünk a legrégebbi. Már a mohácsi vész utáni időkben 1560 táján van evangélikus gyülekezet. Anyakönyvei 1792-től őrzik a gyülekezet történetét. Híres és szép templomát Ybl Miklós tervezte. A kívül-belül rendbe- tett templom a város egyik ékessége. Kiskőrös Petőfi városa. Tízezer evangélikus, öt lelkész és több gyülekezeti munkás gondozásában. Mozgalmas egyházi életet él. Egyházzenei élete is említésre méltó. Finnországi és erdélyi testvérgyülekezeti kapcsolata van. Külön számot lehetne írni az ősökről, egyszerű parasztemberekről, akik elüldözött papjaik helyett prédikáltak, tanítottak, pásztorolták a nyájat. Soltvadkert jelenleg esperesi székhely, a megye második legerősebb gyülekezetével. Minden épülete példamutatóan rendben van. Igen mozgalmas egyházi életet él. Néhány éve kétnyelvű egyházi óvodát indítottak. Egyházszeretetükre jellemző, hogy a gyülekezet sokszorosított történeti összefoglalóját minden konfirmandus kézhez kapja, megismeri, hogy a múlt bennük jövővé váljon. Harta. A megye legimpozánsabb egyházi épület- együttesét mondhatja magáénak. Templom, papiak, gyülekezeti ház egy összefüggő teret alkot. Körülötte sétáló park. Már hagyománya van a nyári egyházzenei alkalmaknak a templom és a gyülekezeti ház közötti téren. Csengőd-Páhi-Kaskantyú. A fiatalabb gyülekezetek közé tartozik. Története a múlt század végén, a XX. század elején kezdődött. Iskola-templom jellemző rá. Két temploma Páhiban és Kaskantyún hétközben iskola volt, vasárnap templom. Néhány éve csak egyházi szolgálatokat töltenek be az épületek. A szép csengődi templom 1950-60 között épült. A nagy kiterjedésű gyülekezetét fiatal szolgatársunk gondozza. Dunaegyháza. A gyülekezet születésének dátuma 1715. Ekkor jöttek a szlovák anyanyelvű telepesek, - első lelkészüket is magukkal hozván - Nógrád megye több gyülekezetéből. Műemlék jellegű, szép templomának egyik ékessége a Bp. Rákóczi úti szlovák gyülekezettől megvásárolt Than Mór festmény. A nagyméretű oltárkép a gecsemánei kertben imádkozó Jézust ábrázolja. Ez a gyülekezet is az egyházmegye stabil gyülekezetei közé tartozik. Apostag. Története megegyezik Dunaegyházéval. Ide is felvidéki telepesek érkeztek, ők a gyülekezet alapítói. Nagyon szép temploma pár év eltéréssel, közel egyidős a dunaegyházi templommal. Néhány éve betöltetlen a gyülekezeti lelkészi állás. A kis gyülekezet élni akarását fejezi ki, hogy az elmúlt évek alatt a parókiát és templomát kívülről renoválta. Kisapostag. 1951 óta önálló gyülekezet. Azelőtt Dunaegyháza leányegyháza volt. Parókiát és templomot épített. Néhány éve Dunaújváros is hozzá tartozik. Most igen nagy feladat előtt állnak, gyülekezeti házat, templomot, lelkészlakást kell építeni Dunaújvárosban. Ez az ügy egész egyházunk ügyévé kell hogy legyen. Szép és csodálatos feladat lesz, minden evangélikus testvér szívére helyezzük ezt az építkezést. Baja. Végvár. Nagy, másvallású tengerben maroknyi kicsi evangélikus nyáj. Temploma kívül-belül felújításra szorul. Ha magunkra nézünk azt mondjuk, lehetetlen, az ige tanít rá: Istennél semmi nem lehetetlen. Lelkésztestvér, bajai testvérek legyen hegyeket megmozgató hitetek. Végvári harcosnak lenni nemcsak a török időkben volt nehéz, ma sem könnyebb. Kiskunhalas. Bérelt helyiségekben volt az istentiszteleti helyük. Templomra sohasem futotta. Ma a parókia testéből erre a célra, egyházmegyei segítséggel, átalakított gyülekezeti terem az istentiszteleti hely. Szórványsors, ahol valóban hangsúlyos az egy lélekért való fáradozás. Isten előtt semmivel sem kevesebb, mint a tömbgyülekezetben való szolgálat. Itt élő testvérek, ezt ne feledjétek! Egyházmegyénk tíz gyülekezetének története könyveket tenne ki, ez az írás csak a bemutatkozást kívánta szolgálni. Megbecsüljük a múltunkat, őseinket, gyülekezeteket alapítókat, templomokat építőket. Ma sem kisebb a feladat. Gazdái vagyunk a reánk bízott telkeknek, épületeknek, azaz pásztorai. Isten legyen velünk ezután is. Szabó István NEMZETISÉGI GYÜLEKEZETEK AZ EGYHÁZMEGYÉBEN Szlovák kegyesség Dunaegyházán után németországi táncegyüttes műsora, vasárnap kiállítás megnyitása a lakossági kézműipar, a gyülekezet tagjainak munkáiból, valamint erdélyi magyar festőművészek alkotásainak bemutatása, árusítással egybekötve. Vasárnap du. 1/2 5-kor félórás orgonahangversenyt tartunk a templomban, öt órakor kezdődik a Templom térén az óvodások és iskolások német nyelvű rövid műsora, a hartai népitánc együttes szereplése, térzene füvó- segyüttes közreműködésével, valamint sport- bemutató és sakkverseny is lesz. A találkozóra való jelentkezéseket és az ebédet is igénylők létszámát szeretettel kérjük május 3l'ig a hartai lelkészi hivatal elmére elküldeni. A gyülekezet nevében az 574-es ének üzenetét és meghívását adom át kedves testvéreinknek: Mi Jézustól tudjuk: mi az igaz szeretet, az igaz szabadság, az igaz remény, akiben van ma is új közösségi Szabó Vilmos Béla bába és a keresztszülő. Ma hány gyermek él, hogy nincsen megkeresztelve. Hány szülő nem érzi hitbeli felelősségét gyermekéért. A család légköre más volt, mint a mai. A családfő imával, énekkel kezdte a napot. Vasárnaponként az istentisztelet után, otthoni áhítat volt, együtt énekelt a család, a Tranoscius sok-sok nemzedéknek volt a Biblia mellett lelki erőforrása. Elszomorító, hogy a falu széli szeméttelepen régi egyházi könyveket, Tranosciust is találni. Aid nem becsüli ősei hitét, nem becsüli a magáét sem. Minden nap volt reggeli könyörgés a templomban. S az iskolában is imával kezdődött a nap. A földmíves minden munkáját imával kezdte, s amikor egy-egy nagy munkát befejezett, Istennek mondott köszönetét. Testvér, aki e sorokat olvasod, meghajtod-e fejed, hogy napi munkádhoz Isten áldását kérd, s a nap végeztével van-e köszönet, hálaszó ajkadon? Az istentiszteletek több óráig tartottak, mert a Tranoscius énekeskönyv énekei között nem ritkák a 10-20 versszakosak, sokat énekeltünk, a lelkész is hosszabban prédikált. Ez volt a természetes. Ma sokaknak az egy óra is hosszú, de többen mondják, nem érek rá, rengeteg a dolgom. Az igazság az, hogy mindig arra érek rá, amire akarok. S ha valakiben nincs lelki szomjúság az ige után, az nem ér rá templomba menni. Szép színfoltja volt nemzetiségi életünknek, hogy a jegyesek háromszor mentek a templomba kihirdetéskor, s a menyasszony már az esküvői, díszes ruhájában ment, csak koszorú nem volt a fején. Az istentisztelet után a koszorús lányokkal körülvéve sétáltak az utcán, hogy a kapuknál ülő idősebbek láthassák, ki lesz az új asz- szony. Nálunk a fiatal asszonyok népi ruháján az egyházi esztendő liturgikus színei hímzésekben, szalagokban kifejezésre jutottak. Szép összhangja volt ez az egyházi évnek, az istentiszteletnek és népi öl- tözésnek. Mennyivel szegényebbek lettünk ma nemcsak az öltözésben, de a szokásainkban is. Régen a temetések háztól történtek. Az első szobában ravatalozták fel a halottat. Családtagok virrasz- tottak mellette. A gyászmenet a Fu- nebrálból énekelt. Sokat énekeltünk, hiszen az utcán a háztól a sírig szólt az ének. Az emberek kezében ott volt az énekeskönyv, a gyülekezet együtt mondta az Apostoli Hitvallást és a Miatyánkot. Mennyivel szegényebbek lettünk ezen a téren is, sok evangélikus felejti már otthon az énekeskönyvét, s az imádságnál is mennyivel halkabb már a hívek szava. Szlovák életünk néhány mozzanatát elevenítettem fel. Mi még ebben éltünk gyermekkorunkban. Szép volt és igaz. A mai modemnek mondott élet megszegényedett, lélekben kell ismét megújulnunk, hogy egyházi életünk szép szokásai ne csak múzeumi tárgyak, tények legyenek, hanem gazdagítsák életünket ezek a szép szokások, melyeket érdemes őrizni, s továbbadni gyermekeinknek, unokáinknak. Dudla Imre EVANGÉLIKUSOK BÁCS-KISKUN MEGYÉBEN Harta - nemzetiségiek találkozóra készülnek Őseink, akik Nógrád megye fal- vaiból jöttek, hogy itt letelepedve új otthont építsenek, vallási szokásaikat is magukkal hozták. Az igazi szlovák kegyesség fő jellemzője, hogy átfogta az egész életet, születéstől a halálig. A mi nemzedékünk még ebben a kegyességben nőtt fel. Mi még átéltük azt, amiről röviden szólni szeretnék. Ma már sok minden csak emlék. Bennünk idősebbekben él, de szeretnénk, ha szlovák kegyességünk értékeit átörökíthetnénk a mába, unokáink, a most felnövő nemzedékek életébe. A megszületett csecsemővel az édesanya első útja a templomba vezetett. Az édesanyát elkísérte a