Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1992-03-29 / 13. szám
i j i I D, KOVÁCS SÁNDOR (1869-1942) „Az oly vidék, mely terem ugyan, de csak fáradságos, gondos művelés esetén, mely se nagy bőséget, se nagy ínséget nem ismer, de a szükséges táplálékot megadja - munkás népet nevel. A Bakony és Vértes köze, a hol születtem s a hol gyermekkorom évei eltőltek (Veleg, Fehér-megye, 1869.), ilyen vidék. Családom: mind apai, mind anyai ágon régi jobbágy családból származom, de a falu megszállásakor (1725.) még a mi családunk nem lakott itt. Az anyai-ág, a Farkas-család Nyitra megye déli részéről a Mária Terézia korabeli vallásüldözések idején költözött Dunántúlra, s a múlt század végén Velegre. Az apai-ág a Győr megyei evangélikus diaspóra egyik félreeső pontjáról költözött falunkba 1835-ben. Mind apai, mind anyai ágon vallásos érzés szállt rám a munkaszeretet mellett örökségül; anyám ősei üldöztetést szenvedtek vallásukért; apai ágon pedig végigszenvedték őseim a pásztor nélküli nyáj sorsát, de templomtól távol, idegen nyájak között is megőrizték hűségüket hitükhöz...” D. Kovács Sándor egyszerű kisgazda családból származott, és rátarti büszkeséggel szokta emlegetni: „Én még első nemzedékbeli vagyok.” Mindennemű tevékenységét az hatotta át, hogy ízig-vérig magyarnak és evangélikusnak tudta magát! 1896-tól a pozsonyi Teológiai Akadémián, majd 1923-tól az Erzsébet Tudományegyetem soproni hittudományi karán volt a magyar protestáns egyháztörténet és az evangélikus egyházjog tanára. Egyházunk egyik legnépszerűbb énekköltője volt. 1935-ben Kiss István utódaként választották teljes egyhangúsággal a Du- .náninnenj, Egyházkerület püspökévé. „Kitöltőm lelkemet... véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak." (Jóéi 3,1.) Álomra és látomásra egyformán szüksége van az életnek. Amelyik nép nem becsüli meg múltját, s arról nem tud álmokat álmodni, annak ifjai gyökértelen, idegen reformok utolérhetetlen délibábjai után futnak. Amelyik nép pedig nem lát látomásokat a jövőjéről, nincsenek eszményei, az elsatnyul a nyárspolgári élet szűk keretei között, és így megy lassú, de biztos halála felé. Kovács Sándornak Isten együtt adta ajándékba a vének álmát és az ifjak látását. Ifjúkorától úgy szerette a múltat, ahogyan csak életútjukat már megfutott vének tudják azt szeretni; Ezért lett történettudós. Lehettek és lehetnek, akiknek egyháztörténeti tudása részletesebb és aprólékosabb volt, mint az övé, de kevés volt az olyan, aki oly szintézisben látta volna a múltat, mint ahogy ő. Akik lábainál ültek, mikor katedráján beszélt, emlékeznek rá, milyen mesteri módon tudta eléjük állítani egy-egy kornak a képét, szellemi arculatát. Olyan élményszerű volt, mintha kortárs vének emlékezése lenne, s olyan színes, eleven, amilyen csak az álom tud lenni. A vének álmait adta ajándékba neki Isten, ezért lett belőle már fiatalon öreg regős, akinek ajkán életre kelnek régi, kicsiny és nagy történetek vigasztalásul, okulásul, mulatságul azoknak, akik hallgatják. A vének álmait adta neki Isten, ezért volt a nyelve olyan zamatos, mint az óbor. Benne zengett a Fejér megyei falusi gyermek beszédének keresetlensége, s szeretett régi költőinek klasszikusan antik tiszta pátosza. D. Kovács Sándornak azonban ajándékba adta Isten az ifjak látomását is. A történelmen kívül még egy nagy szerelme volt, és ez a missziói munka. Ez mozdította ki újra meg újra „múzeumából”, az öreg fóliánsok közül, ültette vonatra, kocsira s indította el őt, a tudós professzort, majd egy egyházkerület püspökét, szolgálni törődött testtel, ifjakat megszégyenítő mozgékonysággal a templom nélkül való népnek, gyűjtögetni és életre kelteni a szétszórtan fekvő csontokat. Talán abban találjuk meg a két iránynak, a vének álmainak és az ifjak látomásainak összefüggését, hogy az, aki a vének szerelmével szerette az egyház történelmét, ezt szerette a szórvány és a misszióegyház szervező munkájában is, hiszen ez az egyházteremtő Szentlélek műhelye, ahol a szemeink előtt épül a holnap egyházának történelme. A vének álma és az ifjak látomása egyaránt földhöz kötött. Ezért volt Kovács Sándor is annyira odakötve ehhez a magyar földhöz, amelyből vétetett. Magyar volt ízig-vérig. Erényeiben és hibáiban is. Ezért szerette jobban a magyar történelmet, mint a világtörténelmet; ez volt egyházkormányzati működésének is vezérelve. Ezért kaptak sokkal többet tőle kortársai, mint ami maradandóan, írásban az utódokra szállt. D. Kovács Sándor az Úr szolgája volt. S az álmokat álmodó vén 73 évesen örök álomra szenderült 1942. március 31-én. Keresztyén hitünk szerint, a látomásokat látó ifjú átment a színről színre látás birodalmába. Mindez 50 esztendeje, a Nagyhéten történt. Április 2- án, Nagycsütörtök délutánján kísérték el utolsó földi útjára a Kerepesi úti temetőben. Az ítélkezés, méricskélés nem a mi dolgunk! A mi feladatunk csakis az, hogy világosan lássuk a mi bűneinket. Egy ember sem mondMindig új, izgalmas feladat a teológus életében, ha kimozdulhat az elméleti oktatás hétköznapi világából, és betekintést nyerhet egy-egy gyülekezet életébe. Szeretetet adni és kapni a földi élet legszebbike, és különösen az a teológus számára, aki Urunk üzenetével indul útnak. A február 23-i soltvadkerti teológusnapot is ilyen szeretetteljes készülődés előzte meg. Szabó Lajos zuglói lelkész vezetésével állítottuk össze bemutatkozó műsorunkat. A vezérfonal megegyezett a hatvanad vasárnapjának mottójával „Süketségből az Ige hallására”. Az Ige központi helyét emeltük ki életünkben hitvallásokkal, versekkel és dalokkal, úgy ahogyan azt mi megéltük gyermekkorunkban, a családban, a misszió felelősségével, és teológusként törekszünk még mélyebben megélni. A hajnali indulás fáradtságát és a drukkot már közvetlenül megérkezésünk után sikerült enyhítenie Káposzta Lajos esperesnek, és a gyülekezet presbitereinek meleg fogadtatásukkal. A reggeli családi istentiszteleten rögtön szembeszökő volt, hogy a gyülekezet és lelkésze milyen harmóniában él. Komoly figyelemmel és érdeklődéssel hallgatták Mária és Márta tanulságos törhatja el joggal önmagáról Isten színe előtt állva, hogy híven sáfárkodott talentumaival. A mi dolgunk, hogy világosan lássuk a mi kötelességeinket. Megtanuljuk a leckét, amire Kovács Sándor püspök életével akart megtanítani az élet Ura: hálásnak lenni Isten minden jótéteményéért. A mi dolgunk, hogy jól ismerjük hitünk alaptanítását: Isten előtt minden embernek egyformán ez a neve: elveszett! Áldott legyen Isten Báránya, aki Nagycsütörtök éjszakáján azért vívott haláltusát, hogy mi békés hazamenetelt lássunk a halálban; és Nagypénteken azért vette magára bűneink büntetését, hogy mi kegyelmet találhassunk Isten bírói széke előtt egykor. Ez a HIT éltette és vezette D. Kovács Sándort, s e hitének gyümölcse a következő verse: „Az örök szivárvány..."- Hiszek benned, teremtő Isten, Hiszek mindenható Atyám. Reményem, éltem szent kezedben Nap keltén és nap nyugatán. Fölém hajol gondviselésed. A menny és föld magasztal téged.- Hiszek tebenned, Üdvösségem, Hiszek megváltó Jézusom. Romlandó testbe szálltál értem, S győztél bűnön, kárhozaton. Keresztfádig hittel kísérlek. Halálod ára örök élet.- Hiszek áldott Szentlélek benned. Gazdag kegyelmed rám ragyog. Te ontasz a küzdőbe enyhet, S áléit fűszálra harmatot. Te gyújts fényt szívem rejtekében, Hogy örökké csak néked égjen. Szabó Magda ténetét Solymár Mónika és Haga Éva szolgálatával. Bócsán is kedves, érdeklődő hangulat fogadta Szmolár Attila prédikációját, és kis csapatunk liturgiái és zenei szolgálatát. Rendkívül nagy lelkesedéssel fogadtuk a soltvadkerti óvoda működését, amely igazán jó példa arra, hogy nem lehet elég korán elkezdeni az Úrban való életet. A záró esti alkalom közös nagy szívdobbanása elárulta, hogy most már mi is ebbe a gyülekezetbe tartozunk - Krisztus testének egységét a szeretet tartja össze. Hálás szívvel gondolunk a gyülekezet bátorító szeretetére, hordozó imádságaira, rendszeres anyagi és természetbeni adományaira, melyeket egész évben tapasztalunk. Közeleg a tavasz, a természet ébredezik mély álmából, a soltvadkerti tavon a hattyúcsalád melegségre vágyik, ahogyan mi is a viszontlátásra. A teológusnap résztvevői Szabó Lajos zuglói lelkész, Bakay Beatrix, Solymár Mónika, Smidéliusz Gábor másodéves teológusok, Haga Éva, Loós Zsuzsanna, Joób Máté, Lábossá György, Szmolár Attila, Tuska Tibor elsőéves hallgatók. Bakay Beatrix JELENTKEZES NYÁRI KANTORKEPZO TANFOLYAMOKRA Egyházunk Kántorképző Intézete három nyári tanfolyamot szervez, amelyeknek időpontjai: I. június 22-július 11. II. július 13-25. III. augusztus 3-22. A jelentkezéseket május 1-ig kell a Kántorképző Intézet címére (2151 Főt, Berda József u. 3.) beküldeni. A felvételi kérelemhez csatolni kell az illetékes lelkész ajánlólevelét és rövid életrajzot, melyben feltünteti a gyülekezetben eddig végzett tevékenységét és a zenei előképzettségét. A háromhetes tanfolyamok díja 4800 Ft, a kétheteseké 3600 Ft. A felvételről minden jelentkezőnek a Lelkészi Hivatalokon keresztül értesítést küldünk. Szeretettel vátjuk a kántorjelöltek jelentkezését. A Kántorképző Intézet Igazgató Tanácsa A TRANS WORLD RADIO (Monte Carlo) evangélikus műsora ÁPRILISBAN 17,30-17,45-ig a 31 m-es rövidhullámon (9435 kHz) 4- én, szombaton: Missziói negyedóra - Keveházi László. 5- én, vasárnap: Állítat - Győri János Sámuel. 11- én, szombaton: Gémes István sorozata. 12- én, vasárnap: Áhítat - Gáncs Péter. 18- án, szombaton: Zenés nagyszombati meditáció - Gáncs Aladár. 19- én, vasárnap: Áhítat - Varga Pál. 25- én, szombaton: Gyermekprogram Nagytarcsáról. 26- án, vasárnap: Áhítat - Antal Béla. • Dr. Frenkl Róbert nagydoktori minősítése Dr. Frenkl Róbert országos egyházi felügyelőnk évek óta végzett kutatásait összegezve nagydoktori értekezést készített „Hormonális és metabolikus edzettségi változások" címmel. Az értekezés nyilvános vitája március 12-én volt a Tudományos Minősítő Bizottság előtt igen nagy érdeklődés mellett. - Szeretettel köszöntjük felügyelőnket a magas tudományos eredmény elérése alkalmából. * * * Dr. Muntag Andort, Teológiai Akadémiánk dékánját, az ószövetségi tanszék tanszékvezető tanárát március 15-e alkalmából Apáczai Csere János díjjal tüntették ki a felsőoktatás-nevelés területén végzett munkájáért, valamint a pedagógiai gyakorlatot segítő kiemelkedő tudományos tevékenysége elismeréseként. - Szívből gratulálunk az elismerésért és kitüntetésért. Soltvadkerten jártunk Evangélikus Elet 1992. március 29. LÍCEUMI ALAPÍTVÁNY Körlevelet küldött dr. Lampérth Gyula, a Soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) igazgatója a Győr-Sopron, Vas, Veszprém, Zala és Komárom megyei lelkészeknek. Ebben a következőket írta: „Az Űr 1991. esztendejének július 1-jétől az ősi Ágostai Hitvallású Evangélikus Líceum (Főgimnázium) újra Evangélikus Egyházunk iskolája. Hála ezért a történelem Urának, aki megcselekedte azt, amire mi gondolni is alig mertünk. Az iskola a 435. tanévét éli, dolgozott az elmúlt 43 évben is, bár idegen szellemiséggel. Annak ellenére hagyományai jelentős részét megőrizte. Az új kezdet, a reményteljes folytatás ígérete már az iskola nevében is benne foglaltatik. Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum). Egyelőre 4-4 párhuzamos osztályban tanítunk 14-18 éves fiatalokat. Reményeink szerint 1993 szeptemberétől újra indul a nyolcosztályos gimnázium is. így 10 éves kortól tudjuk fogadni a testben és lélekben gimnáziumi tanulmányokra alkalmas gyerekeket. Kérem is a gyülekezet minden tagját, hogy hittel és szeretettel, de keresztyén felelősséggel küldje és ajánlja gyermekeit az ősi Líceumba! Az Úr a lehetőséggel mindannyiunknak feladatot is adott; tanár és diák legjobb tudása és hite szerint köteles munkáját végezni. A gyülekezet tagjait pedig kérem, hogy imádkozzanak érettünk! Kérem továbbá a nagyvonalú anyagi támogatást! A Líceumi Alapítvány az iskola működéséhez, feladatunk sikeresebb végzéséhez tud hozzásegíteni.” Alapító okiratából a következőket tudjuk meg: „A Magyarországi Evangélikus Egyház és az Északi Evangélikus Egyházkerület közös akarattal úgy határoz, hogy Líceumi Alapítványt hoz létre. Az Alapítvány segíti a Soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnáziumban az oktatási feltételek és az iskolai képzés színvonalának javítását. Az Alapítvány nyitott, így valamennyi magyar és külföldi állampolgár, jogi személy, valamint bármilyen magyarországi és külföldi közösség a célok megvalósításához sokoldalúan csatlakozhat, ha a jelen alapítványrendelés céljaival egyetért, azt anyagi vagy bármilyen más eszközzel támogatni kívánja. Az Alapítvány jogi személy, feladatai megvalósításában önálló. Az Alapítvány neve: Líceumi Alapítvány Az Alapítvány székhelye: Sopron, Széchenyi tér 11. Pf: 77 9401 Telefon: (99)-l2-250 Az Alapítvány célja: az iskolai szertárak fejlesztése, (általában az iskola technikai felszereltségének emelése), fizika, kémia, biológia, számítástechnika (a meglévő géppark bővítése), nyelvi laboratórium, földrajz, történelem (térképek, szemléltető táblázatok stb.), magyar (videó, magnó, lemezjátszó), ének, rajz (az emelt színtű képzéshez szükséges műalkotások, könyvek), testnevelés, - a gépek, eszközök működtetéséhez szükséges fogyó anyagok beszerzése. Az Álapítvány induló vagyona: 200000 Ft azaz kettőszázezer forint, amely nem használható fel. Az induló vagyon mellett az összes befizetés fele tőkésítésre kerül. A befizetések másik fele és a tőkésített vagyon (beleértve az induló vagyont is) kamatai használhatók fel a felsorolt célokra. A valutás befizetésekre azonos feltételek vonatkoznak." Az Alapítvány befizetéséhez csekkek a fenti címen kaphatók. A Győr-Sopron Megyei APEH engedélyezte, hogy az alapítványra történt befizetésekről a kuratórium igazolást állítson ki, melynek alapján a befizetett adomány év végén az adóalapból levonható. Pályázat tanári állásokra A Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) pályázatot hirdet matematika, fizika, számítás- technika, magyar, latin, történelem, angol, német, rajz és műalkotás- elemzés szakos tanári állásokra. Feltételek:- tanárszakos egyetemi oklevél,- legalább egy idegen nyelv ismerete,- evangélikus egyházhoz, esetleg más felekezethez tartozás. A pályázathoz csatolni kell:- önéletrajzot,- a pedagógiai elképzelések, célkitűzések kifejtését kb. 1 oldalon,- az oklevél, a konfirmációi emléklap és a nyelvvizsga bizonyítvány másolatát,- lelkészi ajánlást. A pályázatokat az iskola címére (9401 Sopron, Széchenyi tér 11. Pf.: 77. Tel.: (99)-12-250 kell megküldeni 1992. április 5-ig. OSCAR CULLMANN 90 ÉVES Ez év február 25-én töltötte be 90. életévét Oscar Cullmann professzor, világszerte ismert elzászi lutheránus teológus, aki Schweitzer Albert utódaként kezdte meg Strasbourgban tanári munkásságát. Itt ismerkedtem meg vele. Akkor egyben a szeminárium nagyon megértő, segítőkész igazgatója volt. Még a második világháború kitörése előtt Bázelben is hallgattam előadásait. Akkor egyidejűleg a párizsi Sorbonn-on is tanított. A háború után New Yorkba, Rómába és Párizsba is meghívták. Az Újszövetség kutatója volt. Három téma érdekelte főként: a korai, vagy őskeresztyénség életének kialakulása, az üdvtörténet és az ökuménizmus. „St. Pierre” címen Péter apostolról és vértanúságáról 1952-ben írt könyve Rómában is nagy feltűnést keltett és elmélyítette a közötte és VI. Pál pápa között szövődött barátságot. Az üdvtörténet kérdésével foglalkozik „Christ et le temps” (Krisztus és az idő) c. könyve. Benne rámutat a Szentírás sajátos, a görögökétől merőben különböző időszemléletére. Az új, átdolgozott kiadást megelőzően, még tengelici szolgálatom idején közöltem vele a könyv olvasása közben támadt gondolataimat. 1949. december 24-én írt levelében örömét fejezte ki, hogy „vele együtt gondoltam át könyvét” - noha úgy érzem, csak kísérletet tettem erre. Dedikálva küldte meg „Retour de Christ” című, Krisztus visszajövetelével foglalkozó könyvét és még két másik munkáját. Nagy' távlatokat.nyit a „Krisztus és az idő” c. kötete. Egy- rész megmutatja, hogy „Krisztus gyülekezetének legszerényebb munkája is beletartozik az üdvtörténetbe”, ugyanakkor arra is rámutat, hogy az Újszövetség szemléletében „az üdvtörténetnek az állam szolgálata is integráns, szerves része.” Amikor a nemzeti szocializmus hatására az állam minden- hatósága kápráztatta el az embereket „Isten és Cézár” c. munkájával segítette az eligazodást. A Krisztus visszatéréséről írt könyve szerint az egyház Krisztus visszatérését várva él és szolgál, létét Krisztus keresztje és feltámadása alapozza meg. Bátran valljuk, hogy a múltban megfeszített Jézus Krisztus mint Küriosz, mint Urunk uralkodik - bár rejtetten - a jelenben és imádattal kérjük, várjuk visszajöttél. Ez a kiáltás szólal meg az őskeresztyén imádságban: Maranatha - Amen, bizony jövel Uram Jézus. „Immortalité de fame ou resurrection des morts?” - „A lélek halhatatlansága vagy a halottak feltámadása?” c. könyve egy időben jelent meg franciául és németül. Miként annak idején Kamer Károly professzorunk ugyané témával foglalkozó könyve, Culhnanné is sokfelé váltott ki megütközést. Világosan mutatott rá ugyanis a görög Platón filozófiájában gyökerező lélek-halhatatlansága gondolata és a keresztyén feltámadás hit közötti nagy eltérésre. A lélek halhatatlanságába vetett hit a halál ítélet-jellegének bagatellizálásához vezet. A feltámadás-hit megrendítő. A teljes embert illeti. Új teremtés. Csoda. Pozitív megállapítás: az egész ember, aki valóságosan meghalt, Isten új teremtő aktusa által új életben részesül. A lélek- halhatatlanság negatív megállapítás: a lélek nem hal meg. „Csak ha az első keresztyénekkel egészén átéljük a halál szörnyű borzalmát, csak akkor tudjuk igazán megérteni, átérezni az őskeresztyének megrendült húsvéti ujjongását. Az Újszövetség egész gondolatvilágát a feltámadásba vetett hit domináns módon határozza meg.” A halál a Biblia szerint egyáltalán nem szép. A felbomlás szagát árasztja. Jézus halála sem szép. Csúnyának festi meg a középkor nagy festője Grünewald. De éppen ez indokolja, hogy miért tudta éppen ő, a nagypénteki riasztó látvány mellett, oly páratlan módon ábrázolni a nagy győzelmet, Krisztus feltámadását. Áki nem tudja átérezni a halál borzalmát, nem tudja Pál apostollal együtt énekelni: „Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?” Egyik Vas megyei lelkészi munkaközösségi ülésünkön foglalkoztunk Cullmann professzor e könyvével s megállapítottuk, hogy erre a „kemény eledelre” van szükségünk az egyházban és nem könnyű, „a la carte” étkezésre. Ez a visszhang örömmel töltötte el a professzort. Örülünk annak, hogy a 90 éves professzornak a munkásságát az egész ökumenében nagy megbecsüléssel fogadták. Adassék meg néki, hogy további tevékenysége segítse nagy álmának megvalósulását, az ökuméné kiteljesedését. Lehel Ferenc MEGHÍVÓ Az Ausztriai Magyar Lelkigondozó Szolgálat az 1992—1998-as időszakra megválasztott Egyháztanácsát Bécsben (Wien 7, Lindengasse 44), 1992. április 5-én, vasárnap délután, ünnepélyes keretek között iktatja be hivatalába. Erre az alkalomra az Ausztriában élőkön kívül szívesen látunk minden érdeklődőt a magyar nyelvterület nyugati peremvidékeiről. A belépés díjtalan, nagyobb csoportok (autóbusszal érkezők) részvételét kérjük előre jelezni. Az ünnepi műsor (pontos kezdés, televíziófelvétel). 16.00 Magyar nyelvű istentisztelet. Igét hirdet : D. Dieter Knall (Wien) püspök (összefoglaló fordítás). Liturgia: Szépfalusi István, aki szolgálati idejében utoljára iktat Egyháztanácsot. Énekel a Lutheránia (Budapest) énekkar, vezényel Kamp Salamon karnagy. Orgonái: Trajtler Gábor (Budapest), orgonaművész. Utána rövid ünnepi közgyűlés. Kávészünet (büfé). 18.15 Templomi hangverseny. A Lutheránia énekkar előadja J. S. Bach János passióját. A Magyar Állami Operaház szólistái: Fers Márta (szoprán), Németh Judith (alt), Marosvári Péter (tenor), Bercelly István (basszus), Kuncz László (basszus). Kontinuo: Trajtler Gábor orgonaművész. A Magyar Filharmónia Kamarazenekara. Hangversenymester: Módrián József Vezényel: Kamp Salamon karnagy. Meditáció: Zászkalicz- ky Péter (Budapest-Deák tér), lelkész. Vége kb. 20.30-20.45 órakor. A FÉBÉ BT „Virágvasárnaptól húsvétig” témakörben 9 ábrával és magyarázó szöveggel gyermekek számára színező füzetet adott ki 40.-Ft-os áron. 1992-es szitanyomásos húsvéti üdvözlő levelezőlapjaik pedig alábbi képünkön láthatók (eredetiben zöld/arany illetve zöld/ fehér). Ezek ára 18.—Ft. Megrendelési cím: 2081 Piliscsaba, József A. u. 7-9.