Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1992-03-22 / 12. szám
Evangélikus Élet 1992. március 22. E3 jfo GYERMEKEKNEK MINDENHOL VÉR Izráel népének egyre rosszabb sora volt. Mózes azt hitte, hogy Isten elhagyta őket. Akkor Isten újra szólt és bátorította őket, hogy menjenek a fáraó elé. A fáraó nem akart hinni a szemének. Hogy lehet az, hogy ezek az emberek újra itt vannak? Nem volt elég még a büntetésből? Ráadásul most nem is csak ünnepelni készülnek, hanem egyenesen azt kérik, hogy engedje el a rabszolgák ezreit Egyiptom földjéről. Ki kellene húzni a lábuk alól a talajt. Hátha elbizonytalanodnának, ha valami különleges dolgot kéme tőlük.- Ha valóban olyan nagy a ti Istenetek - szólt megvető hangon -, akkor tegyetek valamilyen csodát az o nevében! Mózes Áronra nézett.- Dobd le a botodat - suttogta neki. Áron ledobta a botját. Azonnal kígyóvá vált, ahogy az ÚR megígérte. A fáraó összébb húzta magát trónusán, bár tudta, hogy elég messze van ahhoz, hogy a sziszegő fenevad eléije őt.- Ez is valami? - kiáltotta gúnyosan, hogy a meglepődését palástolja. - Az én varázslóim is tudják ezt a trükköt. Gyertek ide mind! Az udvari mágusok és varázslók előálltak, ők is eldobták botjaikat és azok is kígyóvá váltak. Áron kígyója azonban fölfalta ezeket a kígyókat. Végül újra csak Isten kígyója maradt a trónus előtt. Áron megfogta és a kígyó újra bot lett. Szomorúan jöttek ki a fáraó elől, de már tudták azt, hogy az események gyorsan fognak peregni. Az este csendjében újra megszólalt az ÜR. Másnap a Nílushoz ment Mózes és Áron. Szép reggel volt. A Nílusból száz és száz csatorna indult ki. Ezek táplálták Egyiptomot. A vízemelő szerkezetek már működtek. Az emberek merték az életet jelentő vizet földjeikre. A fáraó is a Nílushoz tartott. Minden reggel kijött ide azért, hogy lássa a víz magasságát és hogy imádkozzék a folyóhoz. Egyiptom sorsa függött azon, hogy a Nílus elég vizet ad-e. A folyóparton Mózessel es Áronnal találkozott.- Az ÚR, a héberek Istene küldött engem hozzád ezzel az üzenettel:- Bocsásd el népemet a pusztába, - szólt Mózes hangosan,-, de te nem engedelmeskedtél. így szól ezért az ÚR: Erről tudod meg, hogy én vagyok az ÚR: Én a kezemben levő bottal ráütök a Nílus vizére és az vérré változik. A Nílus halai elpusztulnak, a Nílus maga pedig megbüdösödik, úgyhogy az egyiptomiak undorodni fognak attól, hogy vizet igyanak. Azzal a bottal ráütött a vízre. Azonnal vörös lett a vértől. A gyönyörű folyó rémületesen undorító lett. Az emberek megálltak a munkával és mindenki csak bámulta a vöröslő vérfolyamot. A halak elpusztultak és percek alatt a döglött halak tetemei lepték el a felszínt. Vér volt mindenütt. Mózes szomorúan ment haza. Botján még ott vöröslött a vér, a Nílus vizéből lett vér. fiatal oknak Ma Krisztus követése a témánk — Éppen tegnap beszélgettünk barátommal arról, hogy régi ifi körünkből miért mentek többen el szabadegyházi, ún. neoprotestáns gyülekezetekbe. Az okok között szerepel az is, hogy hitünk nem nyilvánult meg közös cselekedetekben. Ezért adom közre ezeket az búsokat. Samáriában Lk 9,51-56 KI VAGYOK ÉN? 1. ember 1. Küldetésem van. 2. Jól viselem a tengeri utazásokat. 3. Szeretem, ha Isten meg is teszi, amit ígért. 4. Ami vagyok, abban kicsi vagyok. 2. ember 1. Nem nagyon szeretnek az emberek. 2. Két nevem is ismert. 3. Jézus szerint orvosra volt szükségem. 3. ember 1, Két testvérem van. 2. öcsém nagy veszélyben volt. 4. ember 1. Hat társam mellett én voltam a hetedik. Az elmúlt számban kicsit elméreteztem a határidőt. Aki már tudta, hogy kiről van szó, küldje be minél gyorsabban, mert a március 26-i dátumig már több meghatározást is láthattok. Ezt a megfejtést - és majd a többit is - a lap megjelenése utáni KEDDIG kell feladni postára. Címem: Koczor Tamás 2373 Da- bas-Gyón, Luther u. 14. AZ ORSZÁG-VÁROS játék pontszámai előtt is elmondom, hogy a tárgyak számát figyeltük, nem azt, hogy egy-egy tárgyat hányszor találtatok meg. Kicsit küszködtem magamban, de csak az olyan tárgyakat tudtam értékelni, amik a Bibliában vannak. Tehát a pontszámok a fémből készült tárgyak után: 1092 pontos: Kollár Gábor és Tamás - Dunaegyháza 838 pontos: Kohuth Jolán - Da- bas-Gyón 719 pontos: Sinkó Laura - Tét 697 pontos: Pityer Gabriella - Sopron 517 pontos: Soltvadkerti Ifjúsági Kör 416 pontos: Lukács Lívia - Gal- gaguta 385 pontos: Zalán Eszter - Bp. -»»ríiy H9Jt Atirl ,VíI<L,.o* mi * 330 pontos: Marthon Ildikó - Bököd 295 pontos: Bánki Renáta - Várpalota 285 pontos: Illés Adél - Egyhá- zasdengeleg 275 pontos: Bobák Attila - Bp. xvn, 255 pontos: Mészáros Szilvia - Homokbödöge 251 pontos: Benke Zsuzsanna - Ajka 194 pontos: Fintha Zoltán és Attila - Bakonycemye 102 pontos: Bajnok Ildikó - Súr 51 pontos: Aradszki Tímea - Békéscsaba 50 pontos: FridrichJános-Boba 42 pontos: Rapcsák János - Da- bas-Gyón 30 pontos: Szaller Éva - Lajos- komárom 18 pontos: Smidéliusz Örs - Slu'd 16 pontos: Palányi Ildikó - Ne- meskolta,-, 12 pontos: ButhiEndre n-- Beled. Karaba Melinda - Ácsa Szabó Mihály - Bököd Két hete, amikor Cezárea-Filip- pi környékén jártunk, ezt a kérdést hallottuk: Kicsoda Jézus? Erre a kérdésre nem jól válaszolt a sokaság, és félreérthető választ adott Péter. Jézus mondta el magáról kicsoda ő: az Emberfia, akié minden hatalom, akinek szenvednie kell, aki elvettetik, akit megölnek, és aki feltámad. A szenvedés és a dicsőség egysége benne van mai igénkben is, egyetlen szóba sűrítve: felemeltetés - ez ugyanis egyformán jelenti a keresztrefeszítést és a menybemenetelt. Múlt héten a Tábor-hegyén időztünk. Jézus megdicsőülésekor egy hang hallatszott: őt hallgassátok! Jézus az, akire figyelnünk kell, akit követnünk kell. De mit is jelent az ő követése? Erre a kérdésre szeretnénk választ kapni mai igénkből. Ez a történet Samáriában játszódik. Nem tudjuk, hol - valamelyik faluban. Samária — a zsidók két tartománya, Galilea és Júdea között fekszik. Akkor keletkezett ez a nép, amikor Izraelt fogságba vitték az Eufrátesz folyó mellé. Akkor más leigázott népeket telepítettek ide, akik összekeveredtek az ittmaradt zsidókkal. Fölvették ugyan az egyisten hitet, s nagyjából ugyanazt a vallást követték, mégis elszakadtak a zsidóságtól, mert a fogságból visszatérő zsidók nem vállalták velük a közösséget, nem engedték őket segédkezni a jeruzsálemi templom újjáépítésénél sem. Ezért a samarítánusok ellentemplomot építettek Garizim hegyén. Jézus korában a két nép ellentéte különösen is éles volt. Nem sokkal Jézus működése előtt pl. a samarítánusok egyik pászka ünnepen megszentségtelenítették a jeruzsálemi templomot, emberi csontokat szórtak szét benne. S lehetőleg megakadályozták a zarándokok útját Jeruzsálembe. Ezért is - aki csak tehette, megkerülte Sámánét,-Jézus-nem, Pedig tehette volna. Evvel is jelezte: ő a népek közötti megbékélést akarja. Ezt fontos észrevennünk. Magyarországon sokféle nép él együtt. Sohasem volt erősségünk az egység. Gyakran hadilábon álltunk a szomszéd népekkel. Olykor jogosan, máskor kibogozhatatlan ősi viszályok miatt, olykor önhittségből. Ma is vannak ellentétek (menekültekkel, idegenekkel, cigányokkal). Biztosan ti is tudnátok közeli példákat mondani ilyen ellenségeskedésekre. De Jézus világosan utat mutat: nem az egymás elkerülése, az elkülönülés a megoldás, hanem a köze- lebb-kerülés, amikor mindenki felismerheti a másik értékeit. Merjünk mi is belépni a mi Samáriánk- ba: ellenségeink, a kevésbé szinpa- tikusok közé! Jézus elment tehát Samáriába. Követeket küldött maga előtt - ez alapvető illem és gondoskodás is, hiszen várható, elképzelhető, hogy valahol nem látják szívesen. így is történt. Nem kaptak szállást, főleg, hogy megtudták: Jézus a jeruzsálemi ünnepekre készül. Persze érthető emberei, Jakab és János mérgelődése, átkozódása. ők, akik látták a Tábor-hegyén Jézus dicsőségét, mennyei fennségét, erejét, felháborodtak, hogy ilyet csináltak Jézussal. Bárki mással meg lehet ezt tenni, de Isten Krisztusával nem! Isten Felkentjével nem! Még mindig nem értik, nem ismerik Jézust. Elfeledték Jézus szavát: sokat kell szenvednie. Hányszor elfelejtjük mi is. Pedig Jézus a követőinek sem ígért jobbat. Sőt azt mondta: Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként keresztjét, és kövessen engem. Megtagadni magamat - ebben van, hogy leteszem emberileg érthető indulataimat! Jakab és János emlékezett, hogyan kért Illés tüzet az égből, hogy megégessg az ellene jövő katonai egységeket. Illés így kezdte mondanivalóját: „Ha Isten embere vagyok.” Jakab és János nyilván erre gondoltak. Ha Jézus Isten Krisztusa, Fölkentje - mint Illés -, ahogy Péter mondta, akkor őt is megilletik azok a jogok és a hatalom, mint Illést. Miért ne kérhetnének tüzet „Az utóbbi években mindinkább megismertem és megértettem a keresztyénség evilágiságát; nem homo rehgiosus (vallásos ember), hanem éppenséggel ember a keresztyén, mint Jézus - Keresztelő Jánossal ellentétben - ember volt. /Nem<.-a felvilágosodollnak, a serénynek, a kényelmesnek, a szemérmetlennek a sekélyes evilágisá- gára gondolok, hanem a mély evi- lágiságra, amely telve van fegyelemmel, s melyben a halál és a feltámadás megismerése szerintem mindig jelen van. Azt hiszem, hogy Luther ebben az evilágiságban élt...” „.. .Később megtapasztaltam - s máig is tapasztalom -, hogy az élet teljes evilágiságában tanulunk hinni. Ha egészen lemondtunk arról, hogy magunkból valamit csináljunk - legyen az akár egy szent ember, akár egy megtérő bűnös vagy egy egyházi jelentős személyiség, akár egy igaz vágy nem igaz Múlt héten hallottuk a Táborhegyi szózatot: őt hallgassátok. Ne Illést, aki tüzet kért az égből, hanem Jézust, aki elszenvedi a ki- vettetést és továbbmegy. Bár természetes az indulat, de Jézusban más lélek lakik, ő nem emberek szerint gondolkodik, hanem Isten szerint. Őbenne az Úr lelke van, ahogy Názáretben hirdette: hogy evangéliumot - jó hírt - hirdessen. Nem azért jött* hogy elpusztítson embereket, hanem azért, hogy életet adjon. S ha az Emberfia, akié minden hatalom, azért jött, akkor követése éppen ezt jelenti: életet megmenteni - nem pusztítani. Ez ellentétes az emberi ösztönös cselekedettel. Az emberi lélek felkapja a fejét, ha megsértik, igyekszik visszavágni szóval vagy fegyverrel. Az emberi lélek utolsó erejéig védekezik, ha támadják, s nem törődik avval - vagy csak későn, ha valami kárt okoz. Isten Lelke pedig azt nézi: mit tud a másik érdekében tenni. Isten Lelke nem önmagának hirdet szabadulást, hanem a foglyoknak, nem saját szeme megnyitásán, saját látókörének tágításán fáradozik, hanem, hogy a vakok szeme megnyíljék. Jézust követni azt jelenti, hogy Isten Lelke szerint cselekszem. Ehhez viszont szükséges, hogy elmondhassuk Jézussal együtt: az Úr Lelke van énrajtam. - De hogyan jutok az Úr Leikéhez? - erre a kérdésre keresünk választ, mikor Betániába érkezünk meg. ember, akár egy beteg, avagy egészséges -, én ezt nevezem evilá- giságnak. Evilágiság ugyanis: azt jelenti, hogy a feladatok, a kérdések a sikerek, az eredménytelenségek, tapasztalatok, tanácstalanságok teljességében clunks* és akkor egészen Isten karjaiba vetjük ma-, gunkat. Ekkor a saját szenvedésünket nem vesszük komolyan, hanem Isten szenvedését a világban -, együtt virrasztunk Krisztussal a Getsemánéban. Meg vagyok győződve, ez a hit, az a metanoia a »megtérés«, és így leszünk emberek, keresztyének: (Jer 45)” (Válogatás Bonhoeffer legismertebb müveiből 109. o.) KRISZTUS KÖVETÉSE Egészet adni - sohase felet, vállalni mindent - bármit is jelent. Egészet adni - mindent, ami van, ami csak vagyok - maradéktalan. (Szent-Gály Kata) IMÁDSÁGOK - NEKTEK TAVASZ Mi lenne, ha egyszer nem zöldülnének ki a fák? Mi lenne, ha egyszer nem jönnének vissza a gólyák? Mi lenne, ha egyszer nem fakadnának ki a virágok? Mi lenne, ha egyszer tél maradna? Akkor megtudnánk, hogy mindezt Te adod. Ez ugyan igaz, de mégis kérlek, hogy ne próbáld ki... az égből?! Bencze András Berki Viola kiállítása Olajfestmények, rézkarcok, gouache akvarellek, ceruzarajzok színes, nyugalmat árasztó világa fogadja a látogatót a Hidegkúti Galériában. Berki Viola szép kiállításán. „Tanyán töltött gyermekkorom meghatározó volt későbbi életszemléletem alakulásában. A belém gyökerezett természetszeretet és az élőlények tisztelete nem engedett avantgárd utakra tévedni... Csak a természetelvű irányzatok érdekeltek és ezen belül is főleg a kora reneszánsz művészet" - vallja képeinek történetét, indítékát magyarázva. De talán nála is hitelesebben vallanak a képek - Mátyás és Beatrix, Nosztalgia, Álomváros, Pannóniától a Via Appiáig, az Indiai mese, a Pannonvázlatok - a történelmi pillanatokat felelevenítő rézkarcok, kitűnő portréi, a nekem egyik legkedvesebb gouache akvarellje, az Idegen táj. Kitűnő megfigyelő, s amit lát, nagy gonddal, türelemmel, aprólékos kidolgozással igyekszik képein érthetővé, de elgondolkoztatóvá is tenni. Berki Violával többször találkoztam kiállításokon, koncerten, a Protestáns Közművelődési Egyesület előadásain, vagy a piacon, amikor különleges madarainak keresett magféleségeket - csendes, szerény ember, de mindenre erősen figyelő és a mindennapokban látottak a legkülönbözőbb formában tükröződnek nyugalmat árasztó olajfestményein, akvarelljein. Nincsenek rikító színei - kiállított képeit a harmónia kapcsolja össze: ezért is érezheti a látogató nemcsak az „Álomváros” című műve előtt, mintha kicsit a mesevilágban járna. Schelken Pálma HANS CHRISTOPH PIPER: Betegágyon A szerző kórházlelkész Hannoverben, és követője annak az USA-beli iskolának, amely a hatvanas években érte el Európát, és amelynek lényeges tanítása, hogy a kórházlelkész ismerje meg a beteg lelkivilágát, érzelmeit, félelmeit, aggodalmait, hallgassa meg türelemmel, figyeljen rá, és amikor válaszol neki, úgy beszéljen hozzá, hogy valóban személyiségére szabott legyen a szó; hiszen lélek és test bonyolult kölcsönhatásai ma már nem kétségesek; a betegségek jórészéről tudjuk, hogy pszichoszomatikus eredetűek, s a gyógyulásban is mérhetetlen a lélek egészségének szerepe. A kézikönyv nagyon elkél nálunk, ahol még ritka az ilyen jellegű szakirodalom, holott a kórházlelkész feladata egyike a legnehezebbeknek. Az ősi szabály, miszerint a jó prédikáció alapja a jó pasztoráció, mert utóbbi alapján ismerheti meg a lelkész híveit, itt nem érvényesíthető, mert a „gyülekezet" napról napra változik ; mindig újak, idegenek szorulnak a lelkész empátiájára, és mégis, minden nehézség ellenére át kell adnia nekik az Evangélium üzenetét és vigaszát. Itt csak a Kegyelem segít, és a kimeríthetetlen emberszeretet, de pszichológiai ismeretekre is szükség van, hogy a különböző betegség-fázisokban leledző ember megértése és lelki vezetése sikeres lehessen. Ez a kis könyv is ilyen bevezetés (eredeti címe: Betegnek lenni). Első felében a beteg lelkiállapotaira irányítja reflektorát; a második rész a környezet (orvos, nővér, család, látogatók, lelkész) viselkedéséhez ad tanácsokat; végül zárófejezetei a lábadozás, gyógyulás témakörét érintik. A szerző „az odafigyelés eredményének" mondja munkáját, tapasztalatai gyűjteményének, hiszen gondosan jegyezte beszélgetéseit és megfigyeléseit. A kitűnő betegábrázolások mellől azonban - s ez az egyetlen kritizálható oldala a könyvnek - hiányolhatjuk a kultikus-kulturális terápiát. Ma, amikor a pszichológia már ott tart, hogy külföldön kórházkönyvtári bibliográfiák jelennek meg a különféle betegségekhez ajánlott művek jegyzékével, arra vonatkozó tanácsok is elkelnének, hogy milyen olvasmányokkal, zenével vigasztaljuk, gyógyítsuk és neveljük (mert ez az idő erre is alkalmat ad) a beteget. Láttam már olyan beteget is, aki bőröndnyi könyvvel érkezett a kórházba, és miközben derűs nyugalmával és meséivel tartotta a lelket betegtársaiban, az orvosokat és nővéreket is ellátta olvasnivalóval; következésképpen egyszerre vidámabb lett az osztály légköre. Ennek a légkörnek állandósításán ki fáradozhatna inkább, mint éppen a kórházlelkész?! Pipertől sem idegen az irodalom, idézetei, verses és prózai meditációi mutatják ezt, azonban ezek a betétek a lelkészekhez szólnak elsősorban. A jól használható kis kötetet Bodrog Miklós fordította, (különös szépséggel a benne foglalt meditációkat), a megjelentetés pedig a Szolorg Kiadónak köszönhető. Bozóky Éva A paksi gyülekezet története Nem mindennapi egyháztörténeti munkát vesz kezébe az olvasó, ha fellapozza Sólyom Károly nyugalmazott esperes-lelkész 600 példányban megjelent könyvét. A Paksi Evangélikus Egyházközség kiadásában napvilágot látott művet több mint 300 oldalon dolgozta fel a már teológus korában egyháztörténeti érdeklődésű szerző, aki két évtizeden át alkotó tagja volt Teológiai Akadémiánk Egyháztörténeti Szakcsoportjának is. Időközben - nehéz időkben - a püspökhelyettesi tisztet is el kellett vállalnia esperesi és lelki- pásztori munkája mellé. Ennek ellenére hangyaszorgalommal gyűjtötte és most nyugdíjas éveiben közkinccsé tette Paks evangélikusságának a múltját. Hiszen Paks városa életének mintegy a felét otthonként és szolgálati helyként töltötte ki és most is ott tölti nyugdíjas éveit. Nem mindennapi e gyülekezettörténet abból a szempontból sem, hogy fellelhetjük benne Paks régmúltjának vallási emlékeit a pannoniai keresztyénségtől a honfoglalás utáni időkig, majd a reformáció, a pietiz- mus és a felvilágosodás nagy szellemi áramlatai mellett nemcsak minden lelkészének életrajzát, hanem - mintegy ötven oldalon keresztül - írásos dokumentumokat, metszeteket, újságkivonatokat és ma már ritkaság számba menő fényképeket a gyülekezet kulturális, lelki és egyházpolitikai életéből. A dunaparti város meghitt parókiája és magas dombon épült neoklasszikus temploma nemcsak sok lelkész által látogatott esperesi központ volt, hanem - különösen jelen századunkban - számos neves külföldi egyházi vendéget fogadott. A könyv erről is szemléletesen beszél. Jelentősége mégsem ez, hanem inkább a szerzőnek az a törekvése, hogy „mindeneknek szorgalmasan végére járjon”, ami érdekes lehet az átlagolvasó számára. Nem a tudományos igényességet akarta megvalósítani - erre utal a jegyzetek hiánya is - hanem gyülekezetének a tagjait és az egyházi múlt iránt érdeklődők körét tartotta szem előtt. Ezért ajánljuk a sok képpel illusztrált, olvasmányos és könnyen érthető munkát Paks leszármazottainak és a „história domus” iránt érdeklődők figyelmébe. • Fabiny Tibor
