Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-03-08 / 10. szám

1

|j EGY GYÜLEKEZET - örömök és gondok között - ÉL

Két nap Nyíregyházán

Evangélikus Élet 1992. március 8.

ÉLNI AKARUNK!-Tisztújítás Komáromban

(Folytatás az 1. oldalról)

Találkozás a gyülekezettel. Este hat órakor a zsúfolásig megtelt gyülekezeti teremben dr. Frenkl Róbert tájékoztatót tartott egyházunk legfontosabb kérdéseiről. Az egyházi ingatlanok visszakerülésével kapcsolatban hangsúlyozta, hogy nem kárpótlásról van szó. Ezt a kifejezést nem tartjuk megfelelőnek az egyházban, kiindulási alapunk nem a múlt vizsgálata, hanem Jézus Krisztus missziói parancsa. Annyi épületet szabad csak visszaigényelni, amennyit jó felkészültséggel és gazdag tartalommal, a célnak megfelelően tudunk kitölteni. Beszélt a médiákról, a médiák szerepéről és itt is hangsúlyozta a minőségi szolgálat fontosságát. Végül méltatta a zsinat munkáját és annak a reményének adott kifejezést, hogy a jövő év végére egyházunk törvényalkotó testületé be tudja fejezni munkáját. A fórum, a beszélgetés nagyon élénk volt, a feltett kérdésekre a püspök és a felügyelő válaszoltak. Az est befejező áhítatát Szebik Imre püspök végezte Zsoltár 127,1 alapján. Visszacsengő gondolat, hogy milyen sokszor éli át az ember, hogy hiába fáradozik. A zsoltár azonban nem abba akar erősíteni, hogy hiába, hanem, hogy ne egyedül, ne az Úr nélkül fáradozzunk. Vegyük komolyan a zsoltárból kicsendülő bátorítást, akit az Úr szeret, annak még álmában is ad eleget. Az Úr szeret bennünket, k

Szerda, február 19.

A városházán Mádi Zoltán Nyíregyháza I város jó megjelenésű, fiatal polgármestere fogadta I reggel hivatalában a vendégeket. Szívélyes, jó légkör- | ben folytatott beszélgetésen a társadalom és a város i gondjai mellett az egyházi ingatlanok kérdései is meg- í vitatásra kerültek. Nyíregyháza Megyei Jogú Város 1 önkormányzati testületé a városban működő öt törli ténelmi egyházzal tíz évre szóló megállapodást kötött í az egyházi intézmények visszaadásának sorrendjéről. Az előzetes tárgyalások, ha nehéz vitákkal zajlottak is, a város vezetősége, lakossága és az egyházak szemig pontjából egyaránt rendkívül értékes és megnyugtató i eredményt hoztak és döntő, hogy helyben lehetett i rendezni ezeket a fontos kérdéseket. így tudtuk meg- I előzni az évekig tartó, mindig megújuló vitákat.

L M K . A borsod-hevesi és a hajdú-szabolcsi egy- I házmegyék nyugdíjas és aktív lelkészei részére tartott I ülés úrvacsorái szolgálatát Szebik Imre püspök végez- I te lKor 9,24-27 alapján hirdette Isten igéjét. Német I katolikus pap által elmondott példa szíven ütött ben- I nünket, és őszinte önvizsgálatra késztetett. Egy misz- I szionárius Kínában szolgált rövid ideig. Megismerkedett egy kínai lánnyal, akibe beleszeretett. Vissza kel- ] lett térnie hazájába, ahol elhatározta, hogy tökélete- I sen megtanulja a kínai nyelvet. Néhány évi kemény

!) munka után a nyelv ismeretének birtokában visszatért Kínába, s amikor találkozott a lánnyal, kiderült, hogy elmúlt szívéből a szerelem. Nem szűnt-é meg, vagy legalábbis nem kopott-e meg az Isten iránti szeretet? I Gyónásra és úrvacsoravételre készülő lelkészeknek

I nagyon segített az igehirdetés abban, hogy igazi töre- delemmel álljunk az Úr Jézus előtt, és kérjük életet újító erejét, hogy pályánkat végig futhassuk.

Dr. Frenkl Róbert „Szabadság és rend az egyházban” címen, előírt LMK-témáról tartott előadást. [ Jogos ennek a témának a kitűzése, ez foglalkoztatja I az egyházi közvéleményt. Csapda lehet számunkra pl. j a zsinaton, hogy úgy véljük, hogy a zsinat egy az | egyben egyházi parlament. Úgy zsinatolunk, mintha I egy többpárti parlament lennénk, pedig valójában egy egypárti zsinat vagyunk. Egy egyházból vagyunk és a I jó értelemben vett sokszínűségnek ezen belül kell meg- I nyilvánulni. Ez az alapvető gond akkor, amikor a j társadalmi feszültségek egyházi megjelenését kezelni I próbáljuk. Kezelni pedig kell, mert az egyház az egyik I oldalon Jézus teste, a másik oldalon egy intézményrendszer. Tehát amikor ezt a kérdést vetjük fel, akkor az intézményrendszert közelítjük meg, de ebben a megközelítésben is tudnunk kell, hogy az egyház vertikálisan determinált. Istentől függ, és ez az istenfüggőség adja az identitását. Amikor a rend és a szabadság fogalmáról beszélünk, akkor nagyon jól kell tudnunk, hogy ezek lényegében másodlagos fogalmak. A rend, mint érték, eszközértékkel bír, és nem célértékkel. A rend módszer. A rend evidencia, de eszközevidencia és módszerevidencia. Rend nélkül nem lehet létezni, ha nem fogadjuk el az emberi együttélésnek bizonyos szabályait, ha nem alakítjuk ki, bármilyen intézményrendszerben ezeknek a kapcsolatait, akkor valóban fenyeget az anarchia. Az a leckénk, hogy az egyházban úgy alakítsuk ki a rendet, mint módszert, mint eszközt, hogy a törvény egyfajta garanciát jelentsen az egészséges működésre, ha jó a törvény és jól fejezi ki a közakaratot és az érdeket. A rend és a szabadság az egyházban azt jelenti, hogy az egyházban, mint intézményrendszerben, és az egyháztagok életében hogyan látjuk ma a keresztyén ember szabadságát, amikor a társadalomban óriási etikai feszültségek vannak. Az Istenhez fűződő viszonyunkból következik az életvezetésünk. Szabadságunk nem valamilyen mindentől és mindenkitől független szabadság, hanem a Krisztusban megváltott ember felszabadított, mégis Istenhez kötődő lelkiismeretének szabad cselekvése az ő akaratának megfelelően.

A maroknyi komáromi gyülekezetünk csak Trianon után szerveződött gyülekezetté. Az ősi Révkomáromi Gyülekezet a Duna északi partján terül el szép barokk templomával. Ma mindkettőnek segítségre van szüksége. Odaát a folyamatos magyar nyelvű szolgálatot várják, nálunk pedig az elmúlt év márciusa óta nincsen betöltve a lelkészi állás, mert Kiss Péter többévi lelkészi szolgálat után fizetés nélküli szabadságot kért és kapott. Az egyházkerület püspöke - Sze- ' bik Imre - ugyan Nagy Edinát (azóta félje után Oláh Edinát) küldte a gyülekezetbe Nagysimo- nyiból a szolgálatok ellátásának folytatására, aki azóta hűséggel gondozza a gyülekezetét szórványaival (Ács, Nagyigmánd, Bábolna, Almásfüzitő) együtt, de az óhajuk mégis az, hogy előbb-utóbb megválasztott, rendes lelkésze legyen a gyülekezetnek. Az elmúlt évben nagy segítséggel a külsejéhez méltó módon megújult mind az

imaház, mind a lelkészlakás belseje, február 16-án pedig a lelkésznő kérésére új tisztikart iktatott be Lábossá Lajos esperes-püspökhe- lyettes, miután a gyülekezet közgyűlése Hidi Lászlói felügyelővé, Kovács Zoltánt gondnokká, Hidi Ernőt kántorrá, dr. Bíró Lászlónét jegyzővé, Czanek Gyulánál pénztárossá, Varga Ernőt presbiterré választotta.

Beiktató beszédében az esperes Máté 9,9-13 alapján Jézus megszólító, elhívó szavára mutatott rá, aminek nem lehet ellenállni, hanem az eddigi életvitelt és gondolkodásmódot felhagyva, a látszólag biztos egzisztenciából, a bizonytalanba kell elindulni. De ezt örömmel teszi mindenki, aki megtapasztalta Jézus múltat eltörlő, bűnbocsátó szeretetét, minek következtében alkalmas eszközzé, országa, gyülekezete építőivé avat. A mai, sok mindenből kiábrándult, elbizonytalanodott ember várja a Jézus-követők szavát és magatartását, ami nem lehet más, mint a Jézusé, aki irgalmas szeretetével testünket, lelkünket akarja meg- gyógyitani úgy, hogy „asztalunkhoz” ül, megszólít, szóba áll velünk, meghallgat, egyben követésére hiv. Jézus eme hívásának szeretne eleget tenni a gyülekezet új tisztikara és ezzel is bizonyságát adta a gyülekezet további élni akarásának. Egyúttal Isten iránti hálával kell megemlékeznünk azokról, akik az elmúlt nehéz évtizedekben is hűséggel helytálltak és szívükön hordozták gyülekezetük sorsát. Az elhunytak közül mindenekelőtt dr. Pataky László, volt felügyelőről, de az életben lévőkről is Endrédi Imréről, Révbiró Adorjánról, dr. Pazár Lászlóról, dr. Kovács • Tibornéról, Blalaskó Károlynéröl és sok másról, akikre örömmel és hálával gondolt, illetve köszöntött az esperes, akik 40 év előtti komáromi káplánsága idején is hű segítői voltak az akkori esperes-lelkésznek, dr. Schulek Tibornak.. L. L.

A gimnázium épülete

A homiletikai előkészületet Veczán Pál diósgyőri lelkész tartotta. A két egyházmegye lelkészeit a Szeretetotthon látta vendégül.

A gimnáziumban Szedlák Richárd igazgató fogadta dr. Frenkl Róbert felügyelőt, Szebik Imre püsököt és Szemerei Zoltán pénzügyi osztályvezetőt, akiket elkísértek dr. Bánszki István, Laborcziné Sztankó Gyöngyi és Bozorády Zoltán. A díszteremben megjelent tanárok és technikát személyzet előtt Szebik Imre püspök tartott tájékoztatót, ez a második alkalom volt, hogy találkozhatott a gimnázium tanári karával. Rajta kívül még Frenkl Róbert és Szemerei Zoltán más-más aspektusból számoltak be a már működő egyházi iskolák életéről. Az előterjesztéseket beszélgetés követte, mely még a folyosókon is tovább folytatódott.

Bár néhány tanárban van bizonytalanság, kisebb félelem a változástól, mégis nagy többségben nemcsak tudomásul veszik, hanem el- és befogadják az egyházat. Nagyon nagy köszönettel tartozunk ezért Szedlák Richárd igazgatónak, aki ebben az átmenetben minden segítséget megad, hogy tanárok és diákok részére a legkisebb zökkenővel történhessen meg a változás.

Az országos felügyelő és kerületünk püspöke, valamint Szemerei Zoltán osztályvezető látogatása lehetőséget kínált arra, hogy felvillantsuk egyházunk Isten irgalmából él, és örömök, gondok között végzi küldetését.

Bozorády Zoltán

HOGYAN ÁLL AZ EGYHÁZI INGATLANOK ÜGYE?

Az egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről 1991-ben hozott törvényt az országgyűlés. Ez az 1991. XXXII. törvény a 11. § (1) bekezdésében kimondja, hogy az egyházak az ingatlanátadásra vonatkozó igényeiket a művelődési és közoktatási miniszterhez nyújtják be. A törvényben adott 90 napos határidő 1991. október 31. volt. Egyházunk vezetése gondos vizsgálatok, megbeszélések után határidőre benyújtotta igényeinket.

A Művelődési és Közoktatási Minisztériumban febr. 21-én sajtó- tájékoztatón ismertette Platty Iván, az Egyházi Kapcsolatok Főosztályának vezetője az igénylések további sorsát, a törvényes rendezés menetét. Mindenekelőtt tisztázódott a főosztály helyzete és jogállása. Az Egyházi Kapcsolatok Főosztálya 1989. augusztus 1-jétől

segíti (állami eszközökkel) a magyarországi egyházak újbóli talpra állását. Nem egyházpolitikai tevékenységet, hanem koordinációs, ügyintézői feladatokat lát el. Nem engedélyező, nem tiltó, hanem döntés-előkészítő és végrehajtó szervezeti egység. Ez a főosztály bonyolítja az egyházaknak a költségvetésben megszavazott támogatások finanszírozását, az iskoláknak megállapított normatív állami hozzájárulást, a hitoktatók díjazását és az egyházak közvetlen támogatását.

Az ingatlanokkal kapcsolatos eljárások, az egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezése számos feladatot adott a művelődési tárcának. E teendők végrehajtására a Főosztályon belül Egyházi Tulajdonrendezési Iroda alakult. A törvény azon beépített vagy azzal egy tekintet alá eső ingatlanokra teljed ki, amelyeket az egyház hitéleti, oktatási, egészségügyi, szociális, kulturális célra használt és amelyek 1948. január 1-je után kerültek kártalanítás nélkül állami tulajdonba. Tizenhárom egyház nyújtott be 6167 ingatlanra igénybejelentést. Most folyik ezek átnézése. Amennyiben a kérelem a törvényben előírtaknak megfelel, az elidegenítési és terhelési tilalmat bejegyeztetik az ingatlannyilvántartásba és erről értesítik az önkormányzatot és a jelenlegi kezelőt. Megtudtuk, hogy egyházunktól 439 igény érkezett, ebből 341 megfelelt a követelményeknek, 98 esetben kiegészítésre, hiánypótlásra van szükség.

Ha jól akarjuk megérteni az egész ingatlanügyet, nem az ingatlan felől kell elindulni, hanem a lakossági igényből elindulva lehet a korábbi elvett ingatlant igényelni. Nem szabad ezt a törvénytés- lehetőséget a kárpótlással összetéveszteni. Az első lépés az, hogy a helyi önkormányzattal kell megegyezni, ha ez nem jár sikerrel, akkor kerül feljebb az ügy egy bizottság elé, mely dönt a kormányhoz való felterjesztésről. Végső döntés esetén sem történik átadás azonnal, hanem elosztva, tíz év alatt kapják meg az egyházak a visszaigényelt ingatlant.

Megtudtuk azt is, hogy ma 80 intézmény van egyházi kezelésben, jövőre a szám kb. a duplája lesz. Egyelőre tehát nem kell félni attól, amiről világi lapok híresztelnek, hogy valamiféle „keresztyén kurzus” bontakozik ki hazánkban az oktatási és szociális intézmények egyházi kezelésbe vétele folytán.

tszm

PÁLYÁZAT

Az Evangélikus Sajtóosztály és a Református Sajtóosztály közös pályázatot ír ki

bibliai tartalmú jelenetek, rövidebb színdarabok

írására.

Az ünnepkörökhöz (karácsony, húsvét, pünkösd, reformáció) és egyéb egyházi és gyülekezeti ünnepekhez kapcsolódó pályaművek megírásánál fontos szempont, hogy gyülekezeti alkalmakon is előadhatók legyenek (pl. gyülekezeti szeretetvendégség, templomi ünnepély, gyermek és ifjúsági alkalmak stb.).

Kívánatos, hogy a választott témák magyar protestáns hagyományokra támaszkodva kerüljenek feldolgozásra.

A beérkező pályamunkákat közös evangélikus-református bírálóbizottság értékeli és a legjobbnak ítélt művek nyomtatásban kiadásra kerülnek. Szerzőik az érvényben lévő szerzői jogdíjat kapják pályadíjul. A kéziratokat kéijük a nyomdai előírásoknak megfelelő formában (30 sor * 60 leütés) 2 példányban beküldeni.

A pályaművek beküldési határideje: 1992. augusztus 31.

A pályamüveket jeligésen lehet benyújtani az Evangélikus Sajtóosztály (1088 Budapest, Puskin u. 12.) vagy a Református Sajtóosztály (1146 Budapest, Abonyi u. 21.) címére. Kéijük, a jeligét használó nevét és címét lezárt borítékban mellékelni.

Í

rri ft» rr

Teli mező

'KTyirkos, januári reggel. Autóbuszunk, mely éhesen I 1V falja a kilométereket, hirtelen lelassít. Felütöm I fejemet könyvemből és előre nézve, próbálom kideríteni I a sebességcsökkentés okát. A közelben nincs buszmeg- I álló, nem látok torlódó járműveket, embereket sem, akik akadályoznák a forgalmat. A kihalt téli határban [ valaki vagy valami mezei nyulakat riasztott fel vackuk- I ról s ezek száguldva mentik irhájukat. Fejvesztett me- ['. nekülésük közben keresztezik előttünk az országutat.

I Szép látvány, amint sorban, egymás után, hatalmas • ugrásokkal, barnán ívelnek át a szürke úttesten. Kecses : mozgásuk Fehérlófiát juttatja eszembe a megfilmesített fi és karácsony táján a tévében vetített nagy Kodolányi- i, regényből (Julianus barát). Vágtat, suhan az a fehér |j ló, át ligeteken, mezőkön, erdőlcön és száguldásának gyönyörű koreográfiáját semmi meg nem zavarhatja. Járművünk meglassudása teljes sikerreljárt: a látvá- Pj nyosan menekülő nyúlcsapat egyetlen tagja sem fejezte j be életét behemót járművünk kerekei alatt. Átvágtak az I úton és mind távolabb hullámzott víg vágtájuk a taka- ! rójukat levetkőzött, szabadföldeken. Sofőrünk kíméleI

tessége életet jelentett a mező szülöttei számára.

Nincsen ez másképpen akkor sem, ha nem a mező vadjairól, hanem a teremtés koronájáról az emberről van szó. Kíméletre szorul az ember is. Már születésétől kezdve. Mi lenne az emberpalántával kímélet híján, anélkül a védelem, ápolás, gondozás, táplálás, felügyelet, vigyá- zás nélkül, amit ez a kifejezés magában foglal? Elpusztulna, kétségen kívül. S később, amikor az ember már meg tud állani a saját lábán, képes magára vigyázni, magáról gondoskodni, akkor sem nélkülözhet bizonyosfajta kíméletet, óvó, támogató, segítő bánásmódot.

Már a régi görögök megállapították, hogy az ember j zoon politikon, azaz társas (sőt társadalmi) lény. Eb- I bői a tényből következik, hogy az életet segítő és meg- I tartó kíméletesség csak kölcsönös lehet, mindenki egy fi személyben haszonélvezője és gyakorlója is a kíméletesj

___________I_____■ ■ '' -_________I_______■_______

ség

nek. Ellenkező esetben felborul a társadalom egyensúlya.

Az élővilág általában a kíméletlenséget példázza. Egyedei életükért küzdenek és e harc közben más életeket elnyomnak, háttérbe szorítanak, elpusztítanak. Növények és állatok élete elpusztult növényi és állati életek televényéböl fakad.

Másként van ez az embervilágban. Nálunk nagy érték minden egyes emberi élet. Orvosok sokasága, a tudomány ezer csodájával felszerelt gigantikus kórházak állanak az embermentés, -kímélés szolgálatában. Nagy eröbedobással küzdünk a szegénység ellen, hogy mindenkinek legyen mit ennie, ruhája, amit magára öltsön és fedél a feje fölött. A végtelenségig lehetne folytatni azoknak a tényeknek a felsorolását, amelyek azt mutatják, hogy valóban legfőbb érték az ember.

Teológiai hallgató koromban jó darabig a Várkerületen laktam Sopronban. Szállásadó házigazdám olasz volt, magyar feleséggel és szerény üzlettel, ahol bőröndöket, esernyőket és más efféléket árult. Az első világháborúról, melyben ő is részt vett, beszélgettem vele egyszer. Katonakorában járta a mondás: inkább harminc ember pusztuljon el, mint egy ló, mert az embert (a katonát) könnyebb (olcsóbb) pótolni, mint a lovat.

A soproni beszélgetés óta több mint fél évszázad telt el. Jött a második világháború, katonát, civilt egyaránt pusztító vérzivatara. A békekötés a háborút nem zárta le, csak a jellegét változtatta meg. A hidegháborús korszakban nálunk kötelezővé lett a másik ember gyűlölete az osztályharc alapján. Soha nem hangoztatták ennyire, hogy legfőbb érték az ember és soha nem tombolt úgy az embertelenség, mint ekkor. Most szabadságban élünk, amely sokakat szabadosságra, gátlástalanságra, a homo homini lupus állapotának megteremtésére késztet.

Mindez bizony jámbor óhajtásának, naiv álmodozásnak minősíti az emberi kíméletességet.

Nem is lehet másképpen, hiszen már a Szentírás legelején találkozunk Káinnál, aki nemcsak hogy megölte testvérét Ábelt, hanem határozottan, szinte kihívóan elhárított magától a testvérével kapcsolatos mindenféle felelősséget. Úgy látszik, ez a kíméletlen kaini lelkűiét a meghatározója általában az embernek. Ezért sötét a múltunk, homájyos a jelenünk, reménytelen a jövendőnk.

Nyilvánvaló, hogy rajtunk egyedül legfőbb Urunknak, Istennek a kíméletessége segíthet, óvhatja meg falevél életünket, mentheti ki azt a végső romlásból. Sokak szerint nem lehet Isten kíméletességéről beszélni, hanem sokkal inkább a kíméletlenségéről, hiszen teremtett világában a jó helyett a rosszat engedi érvényesülni, amely testi-lelki szenvedések özönét, végül az értelmetlen halált zúdítja az emberekre.

Kíméletlen Isten? Igen. Tulajdon Fiát sem kímélte (Róm 8, 32/a). Az isteni szeretet dialektikájának csodája, hogy Fia iránti kíméletlenségének köszönhetjük megkimélésünket - megváltásunkat.

Nem kímélte szent Fiát sem 0 nagy szeretetében,

Kárhozatból hogy kimentsen,

Odaadta énértem. (Ekv. 53,3.)

Sághy Jenő

13-a péntek ?

A Sátán tragédiája, hogy minden Isten elleni támadása önmagára hull vissza. Pl. az ősi egyházi liturgiában az Istent dicsőítő imádság említést tesz „Adám édes bűnéről”. Ti. épp ez tette szükségessé a „második Adám", az Úr Jézus általi megváltást. (Róm 5,12-18) És így az első Adám mintegy a második Adám kiábrázolása. Luther is említi ezt.

Gyakran halljuk: a fiatalok, idealisták „világmegváltó" elgondolásaikra kijózanító elutasításként: ne akard megváltani a világot. Egyszer akarta Valaki tizenharmadmagával ezt és egy pénteki napon tragikus halállal kudarcot vallott... Nem tudni, ki alkalmazta először a történelem folyamán ezt a mondást, de tapasztalati tény, hogy a 13-as szám és a pénteki nap széles körben szerencsétlennek számit babonás emberek között. Annyira, hogy pl. szállodákban sokszor nincs 13-as szoba. „Modern" emberek, akik mindent vallási babonának

tartanak, megrezdülnek arra a gondolatra, hogy pl. pénteken valami üzleti vállalkozásba kezdjenek stb. 13-a és péntek: a kettő együtt baljóslalúan figyelmeztetőnek hangozhatott. Ez a körülmény hívja felfigyelmünket az Űr Jézussal kapcsolatosan beteljesedett próféciák egy érdekességére. Már maga Jézus is emlékeztet egy érdekes természeti jelenségre Mt 24,28- ban: ahol a dög, odagyülekeznek a keselyűk. Feltűnhet, hogy miért emlegeti a Sátán előszeretettel a pénteket és 13-at a szerencsétlenség, kudarc jellemzőiként. Épp ez hívja fel a figyelmet arra, hogy utánanézzünk és tudatosítsuk a „szerencsepróféciákat" .

Nos, épp az Úr szenvedéstörténetének, halálának legmegra- gadóbb próféciája Ézs 53. Onnan kezdve, hogy szinte lehetetlen volt megszületnie Bethlehembe s megmenekülnie a heródesi gyermekgyilkosságból. „Mert mégis felnőtt, s mint gyökér a száraz földből" a hitet igénylő prófécia szerint: „ki hitt a mi tanításunknak?" És a „kínos halál után így foglalja össze ezt az életutat a prófécia: ,jó szerencsés lesz" Isten szabaditása őáltala. (Ézs 53,10.)

Sőt már a születése, az Ige testté tétele is (Jn 1,14) a Szerencse jegyében történik, hiszen ugyanaz az Ézsaiás (55, r.) így fogalmazza meg a minden emberi értelmet, elgondolást meghaladó ige testté tételét, Isten szent Fiának küldetését: „szerencsés lesz ott, ahová küldöttem" (55,11. v.). Egy másik babonába esnénk, ha különbséget tennénk számok és napok között s a másik oldalra esve, éppen a 13-at és a pénteket tartanók „szerencsésnek".

Az ördög ravasz támadása épp a helyes igetanulmányozásra indít s akaratán kívül gazdagítja bibliaismeretünket. Egy másik szólás analógiájára hitünk épp az eddigiek alapján úgy fejezheti ki magát a jézusi prófécia szerint (4Móz 24,17), hogy a betlehemi csillag Jézus „Szerencsecsillaga" volt. Mint küldetésére Ézs 55,11 azt prófétálja: „szerencsés lesz ott, ahová küldöttem."

íme, a Sátánnak szinte az egész világon elterjedt sugalma is így segít helyes bibliatanulmányozásra és a hívők örömét munkálja, mint az ősi „Adám édes bűne" liturgiái imádság a „Második Adóimnak" Isten terve szerint „minden emberre elhatott" szerencsés győzelme. Hiszen Jel 6,2 szerint Ő e nem kétséges győzelemért jött, már küldetésében is előre megjelentve.

Győri János

nuHumrai.;Mimfiui i,ií ?iííu;u ií »;mjiMIWtöáriJl fii íBIffi L'.ill ÜtUífi'-ifl liifElSESi 'Mu 1-