Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-02-23 / 8. szám

Zsinati Híradó 1992. február 23. # A ZSINATI TÖRVÉNY TERVEZETE Előadója: dr. Okolicsányi Pál, a bizottság elnöke A ZSINAT M (1) A Magyarországi Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház - a továbbiakban a Magyarorszá­gi Evangélikus Egyház - törvényalkotó (alkotmányo- zó) és legfőbb rendelkező, határozathozó szerve a zsinat. A ZSINAT ÖSSZEHÍVÁSA 2. § (1) Az Evangélikus Egyház a zsinatot az előző zsinat befejezésétől számított 20-25 évenként rendszeresen megtartja (rendes zsinat). (2) Ha az Evangélikus Egyház életét érintő - alkot- mányjellegű - kérdésben való döntés szükségessége indokolja, vagy az Országos Elnökséghez az egyház­megyéken keresztül eljuttatott - megalapozott indo­kolással ellátott - írásbeli előterjesztésben a jogi sze­mélyként elismert egyházközségek 2/3-ad része ezt kéri, az esetben rendkívüli zsinat hívható össze. (3) A zsinatot az Országos Közgyűlés határozata alapján az Országos Egyházi Elnökség készíti elő és hívja össze. A ZSINAT HATÁSKÖRE 3. § (1) A szabályszerűen összehívott zsinat - külső (nem egyházi) befolyástól mentesen - az egyház belső életét, szervezetét, intézmnyeinek működését rendező és eljá­rási szabályokat tartalmazó új törvényeket alkot, ha­tályos törvényeket módosít, kiegészít vagy helyez ha­tályon kívül. (2) A zsinat megállapítja a kötelező hitvallások körét, hitelvi, történeti-teológiai nyilatkozatokat tesz, nem­jogi jellegű életrendeket hivatalossá emel és ezekkel összefüggő hitéletet érintő alapelveket fogad el. (3) A zsinat megvizsgálja és végérvényes határozattal elbírálja a hozzá intézett, hatáskörébe tartozó azon panaszokat és beadványokat, melyek a zsinat üléssza­kának megkezdése előtt vagy a zsinat tartama alatt a zsinati irodába beérkeztek. (4) A zsinat az (l)-(3) bek.-ben megjelölteken felül ellátja mindazon feladatokat, melyeket egyházi tör­vény a zsinat hatáskörébe utal. A ZSINAT ÖSSZETÉTELE .íWU^C?. UVKI/. ldJ.WhS-, 4. § (1) A zsinat tagjai: a) hivataluknál fogva: az országos egyházi felügyelő, az egyházkerületek püspökei és felügyelői, az országos jogtanácsos ill. állásuk üresedése esetén helyettesük. b) Választás alapján: „A" változat 1. Az egyházmegyék képviselői éspedig minden egyház­megyéből 10 vagy ennél kevesebb betöltött gyülekezeti lelkészi állás után 2 képviselő, 10-nél több betöltött gyülekezeti lelkészi állás után 4 képviselő, 25-nél több betöltött gyülekezeti lelkészi állás után 6 képviselő úgy, hogy a lelkészek és nem-lelkészek aránya egyenlő le­gyen. „B" változat 1. Az egyházmegyék képviselői éspedig minden egyház­megyéből 20 vagy ennél kevesebb betöltött gyülekezeti lelkészi és másod-lelkészi állás után 2 képviselő, 20-nál több betöltött gyülekezeti lelkészi és másod-lelkészi állás után 4 képviselő úgy, hogy a lelklészek és nem­lelkészek arányának egyenlőnek kell lennie. „C" változat 1. Az egyházmegyék képviselői, választás útján, oly mó­don, hogy minden egyházmegye, az igazolt egyházta­gok minden megkezdett 4000 tagja után választhat egy küldöttet. A küldötteknél a lelkészek és nem-lelkészek aránya egyenlő legyen. 2. Egyházkerületenként 2 lelkészi és 2 nem-lelkészi kül­dött. 3. Az Országos Egyház 3 lelkészi és 3 nem-lelkészi küldöt­te. 4. Az Evangélikus Teológiai Akadémia 2 oktatója. 5. Az országos hatáskörrel rendelkező egyházi főiskolák és középfokú iskolák 2-2 küldötte, egyéb ilyen egyházi intézmények 1-1 küldötte. 6. Az evangélikus alapfokú iskolák és nevelőintézetek egyházkerületenként 1-1 küldötte. 7. Egyházkerületenként a missziói intézmények és diako- niai intézmények 1-1 küldötte. 8. Az egyház által nyilvántartásba vett egyesületek részé­ről közösen megválasztott 2 küldött. (2) A választás alkalmával a zsinati tagok számával egyenlő számú póttagot is kell választani. (3) Betöltött gyülekezeti lelkészi állásnak minősül az, amit választás vagy kinevezés alapján a presbitérium által megszövegezett és jóváhagyott díjlevéllel rendel­kező lelkész lát el. •> (4) A zsinati képviselői tisztség ellátása szempontjából az a személy minősül lelkészi küldöttnek, aki egyház- községén belül választás, kinevezés vagy alkalmazás alapján lelkészi feladatok ellátását szolgálja vagy eb­ből a minőségből vonult nyugállományba. * A Zsinati törvényt időhiány miatt nem tudta az ülésszak végig tárgyalni. Az 1. § (1) bek. felett nyitot­tak vitát és megszavazták, hogy a zsinat törvényafkotó (alkotmányózó) testület. Erről részletesebben szól dr. Boleratzky Loránd cikke á hatalmi ágak széivátászíá- sáról. * A Zsinati törvényt az ötödik ülésszakon tárgyalják tovább, a tervezet szövegének közlését következő Zsi­nati Híradónkban folytatjuk. A zsinat elfogadta a hatalmi ágak szétválasztásának elvét A zsinati bizottságok segítik egymást Az Evangélikus Egyház zsinata az 1992 február 8-án tartott ülésén nagy többséggel hozott elvi hatá­rozatával állást foglalt a hatalmi ágak szétválasztásának szükséges­sége mellett. Eddigi zsinataink, köztük az 1891-94. évi, az 1934-37. évi, nem­különben az 1966. évi nem válasz­totta szét a hatalmi ágakat. Ez az összefonódás a zsinatnál akként jelentkezett, hogy a zsinatot az „egyház törvényhozó és legfőbb intézkedő testületévé” nyilvánítot­ta. Az elmúlt száz esztendő alatt ennek ellenére a zsinat lényegében csak törvényhozó szervként járt el, akkor is, amikor 1948-ban az ál­lam és az egyház közti egyezményt elfogadta és akkor is, amikor a zsinat a hitvallási alapról döntött. Az 1934. évi zsinatot megelőző­en az egyházi közvéleményt igen széles körben foglalkoztatta a ha­talmi ágak szétválasztásának kér­dése. Ennek újbóli időszerűségét az 1966. évi retrográd törvényho­zási szabályozás hozta felszínre. Nevezetesen irritálólag hatott a törvénynek az a rendelkezése (II. törvény 121. §), amely lehetővé tet­te, hogy az Országos Presbitérium két zsinat közti időben olyan ügy­ben, amelyben a zsinat nem rendel­kezett, törvényerejű rendeletet al­kosson. Ez a szabályozás az állami életben jelentkező, azóta azonban már megszüntetett Elnöki Tanács mintájára a centralizáció megerő­sítését jelentette és nem eléggé szabatos megfogalmazásával an­nak félremagyarázását tette lehe­tővé. De miért is van szükség a hatal­mi ágak szétválasztására? Politikai síkon már Arisztote­lész, de később John Locke, illetve Montesquieu fejtette ki, hogy „minden el volna veszve, ha a kivá­lasztottak egy csoportja, legyen ez bár nemeshez tartozó, avagy a néphez, ezt a három hatalmat gya­korolná: törvényeket bocsátana ki, közhatározatokat hajtana vég­re és magánszemélyek vitáiban, valamint bűncselekményeiben bí­ráskodhatna.” Az 1780 évi masse- chusettsi alkotmány pedig egyene­sen megtiltja a három hatalmi ág egyesítését, hogy „az államban a törvények uralma, ne pedig az em­berek uralma álljon fenn.” Csak a szervezeti elkülönülés biztosíthatja a jogszerűséget, csak így lehet el­várni a visszaélések elkerülését. Nem lehet ugyanis várni attól a szervezettől, amely a legfőbb ha­talmat egyesíti kezében, hogy a tör­vényhozói minőségben hozott jog­szabályokhoz tartsa magát, amikor azt közigazgatási vagy bíráskodási tevékenysége során minden további nélkül áthághatja. Meg kell azon­ban állapítani, hogy a montesquieui elveket egyházi síkon teljes merev­séggel nem lehet és nem is szabad alkalmazni. Ennek oka az, hogy egyházi területen - eltérően az álla­mitól - nem jelentkeznek „tiszta” jogviszonyok, értve ez alatt elsősor­ban a törvénykezési jog területére tartozó fegyelmi ügyeket, melyek zömmel nem igazi törvénykezési •ügyek, hanem, mint Baltigh Árpád korábban találóan megjegyezte: „a bíráskodás ma: ítélkező közigazga­tás”. Joggal támaszthat kétséget az ügyek tárgyilagos, pártatlan elinté­zése tekintetében, hogy ugyanazok az egyházkormányzati szervek, amelyeknek a törvénykezési eljárás megindításánál, vagy az eljárás fo­lyamán bizonyos szerepük volt, a bíráskodásnál is szerephez juthat­nak. Ezért helyesnek látszana, ha az egyházi bíróságok elnöksége szaba­don választandó, független, szak­képzett egyházi és nem egyházi ta­gokból állana. Joggal lehet végül azt a kérdést feltenni, hogyha a hatalmi ágak szétválasztását akaijuk, akkor mi­ért illeti az egyes önkormányzati fokozatok közgyűlését szabályren­deletalkotási jog, amely jogsza­bályalkotás. Ezt nyilván célszerű­ségi okok magyarázzák. Ti. a zsi­nat által hozott törvények általá­ban kerettörvények, a joghézagok­nak a kitöltésére szükség van. De ezek a szabályrendeletek másodla­gos jogforrások, ami azt jelenti, hogy az országos törvényekkel el­lentétben nem állhatnak és hatá­lyosságuk is - az országos közgyű­lés által hozott szabályrendelet ki­vételével - partikuláris jellegű. Minden elmélet annyit ér, amennyi abból a gyakorlatban megvalósul. A szétválasztás elve sem varázsszó, amely egyszerre mindent megold. Mégis, ha a zsi­nat a részletek kidolgozása során következetesen alkalmazni fogja a hatalmi ágak szétválasztását, je­lentős lépésekkel fog továbbhalad­ni a jogbiztonság, a jog uralmának a megszilárdítása felé. Dr. Boleratzky Lóránd A zsinati szakbizottságok mun­káját jelentéseikből, beszámolóik­ból már eddig is megismerhettük. Érdemes azonban abba is betekin­teni, hogyan segítik egymás mun­káját. Á harmadik és negyedik ülésszakon mutatkozott meg a szakbizottsági munka eredménye, de különösen az utóbbin hangzott el tanácsolás, hozzászólás a megal­kotott törvénytervezethez egészé­ben és részleteiben. A Teológiai Bizottság elnöke dr. Hafenscher Károly olvasott fel hozzászólást a 3. sz. bizottság ed­dig közreadott tervezeteihez. A bi­zottság saját feladatát így látja: „teológiai reflexióval és kreatív hozzájárulásával a zsinat munká­jának medret szab, vigyáz az evan­gélikus egyház tanításának érvény­re juttatására és alapvető teoló­giai-egyházi fogalmak tisztázásá­ban a többi bizottságnak szolgál.” Nézzük meg ezután azt, hogyan végzi a Teológiai Bizottság saját maga által megszabott feladatát. A most befejeződött ülésszakon hozta meg első megszövegezett törvényét a zsinat az egyháztag­ságról. Lapunk első oldalán egy­más mellé állítottuk a tervezet első változatát és a végső, megszava­zott szövegét. Van különbség a két szöveg között. Abban, hogy erre a szövegre eljutott a zsinat, benne van az a néhány tanács és hozzá­szólás, melyet a jelentésből most ide idézünk. A törvénytervezet bevezetőjében szerepel egyházunk teljes neve, az „ágostai hitvallású” kifejezéssel együtt. Ehhez tette hozzá a Teoló­giai Bizottság, hogy általában evi­dens a meghatározás, mégis meg­kérdőjelezendő, hogy hitvallási irataink közül miért csak ez szere­pel. Ugyanígy említi a bevezetés azt is hogy egyházunk szolgálata, hogy „Isten igéjét tisztán és igazán hirdesse.” Az igehirdetés éppen az Ágostai Hitvallásban evangélium- hirdetésként kerül megemlítésre és ez éppen a specifikuma evangéli­kus egyházunknak.” E megjegyzés eredménye a törvényterve^e) vitá­jában az a tisztázás volt, hogy az „evangélium” szó szerepeljen, mert abba kezdettől fogva beleértették a törvényt és az evangéliumot és így értjük ma is. A szentségeknél használt „kiszolgáltatás” kifejezést ma pejoratív értelemben használ­ják. (Kiszolgáltatottság). Ezért jobb a kiosztás. Sőt az úrvacsorá­val kapcsolatban felmerült a kül­földön is gyakran használt kifeje­zés: az úrvasora ünneplése. Az egy­háztagság részletezésében használ­ja a törvénytervezet a háromszintű egyházfogalmat (lásd dec. 8-iki Zsinati Híradó 3. old.), erre a bi­zottság megjegyzése: „A három­szintű egyháztagság kifejezés vala­miféle piramidális egyházi struktú­rára utal, ami idegen az evangéli­kus gondolkodásmódtól.” Mai számunkban közöljük az egyházközség törvénytervezetét. Ehhez is volt néhány hozzászólása a bizottságnak. „Az egyházközség fogalma sem evidens. Hitvallási iratainkban az egyház vagy gyüle­kezet formában jelenik meg, vagy univerzális közösség formában. A congregatio, communio, Ge­meinde, Gemeinschaft, Korche stb. (különféle nyelvek azonos ki­fejezései. Szerk.) kifejezések nem A zsinat technikai háttere A zsinat működésében szüksé­ges volt bizonyos technikai felada­tokat is megoldani. Ha valaki be­lép a zsinati terembe, látja, hogy az emelvényen az elnöki asztalon, á pulpituson és az asztalsorok kö­zött mikrofonokat helyeztek el. Minden felszólalás, előteijesztés a mikrofonokon keresztül magnó­szalagra kerül és így rögzítik pon­tosan a jegyzők számára a történ­teket. A negyedik ülésszakon ösz- szesen 9 db 90 perces kazettát használtak el. Ezeket hallgatják le a jegyzők és az anyag birtokában írják meg a zsinati naplót és a zsi­nati jegyzőkönyvet. Technikai fel­adat a tervezetek és egyéb szöve­gek sokszorosítása. Ezt a „nyom­dai munkát” a zsinati iroda végzi. Legközelebb erről fogunk beszá­molni. jogi fogalmak. Végig gondolandó, hogy az „egyházközség” nem rej­ti-e magában a katolikus egyház fogalmát, a magyar törvénykezés­ben Szent István óta érvényben lé­vő alapelvet: minden község, tele­pülés valamelyik plébániához tar­tozik. Minden történelmi egyház ezt ismételte eddig. Egész orszá­gunk többszörösen lefedett így (katolikus, református, evangéli­kus jurisdictiós egységek, ha nem is azonosak.) Itt a mélyben a nép­egyházunk útja 1992-ben” rímmel a zsinat világi elnöke nyi­latkozott az Evangélikus Élet ja­nuár 19-i számában. Az ebben ki­fejtett néhány fundamentális gon­dolathoz teszem hozzá az alábbi nézet-tégláimat. „Egyházunk jövője azon múlik, tudunk-e hiteles választ adni ko­runk kihívásaira” - írja a zsinat elnöke. Hiteles választ az egyházi hier rarchia jelenlegi közéleti megjele­nése csak féloldalasán adhat meg. Mert e hierarchia pártállami „sike­res” elferdítését még nem sikerült kiegyenesítem. Nevezetesen a pártállam előtt egyházpolitikánkat a történel­münkben elöljáró egyházi önkor­mányzatunk világi vezetői alakí­tották ki - a klerikusokkal egyez­tetve. A pártállam - minden ön- kormányzat esküdt ellensége - ezt nem szenvedhette s a katolikus me­gyéspüspökhöz hasonló episcopá- lis vezetést, egyes esetekben episco- pális „kádereket” preferált. (En­nek lett részbeni eredménye egyhá­zunk „ancilla rei publicae” arcula­ta, befelé pedig „ancilla theolo- giae” jellege.) Kétségtelenül hozzájárult ehhez a világi vezetés meggyengülése vagy ellehetetlenülése, a világiak lényegesen szorosabb pártállami függősége miatt. Kérdés - és ez a zsinat egyik fő egyházi struktúra átvétele és to- vábbélesztése rejlik. Mérlegelendő, hogy egyfelelől szabad-e feladni ezt a területi jellegű beosztást, másfelől mennyire felel meg a va­lóságos egyházi helyzetnek?” Csak néhány példát ragadtunk ki, hogy megmutassuk, mennyiben társak a különböző bizottságok, hogyan segítik elő a tényleges meg­vitatást és a végső törvény-szöve­gek kialakulását. problémája - éljen-e tovább de­mokráciánkban az episcopális jel­leg, vagy visszatérhetünk-e az ön- kormányzatból kiemelkedő vilá­giak hajdani egyházpolitikai ka­lauzolásához. Ez a nézet nem fe­lejtheti, hogy egyházi önkormány­zataink lefojtottságukból csak ne­hezen térnek magukhoz - hason­lóan a köz iránti érdektelenséghez. Egyházunk kapui mindenki előtt kitártak. De a jobbára csak ősz fejek mellé hogyan hódítsuk meg a szabad istenhitet, a demok­ráciát csak kóstolgató nemzedé­ket? Úgy véljük, erre egyik lehető­ség az egyházi önkormányzat ele­ven élete. Ehhez tágabbra kell nyitni egy­házi önkormányzatunk kapuit a sportot, a kirándulást, a videózást kedvelők, a lelket-testet épitő szó­rakozás előtt. Egyházunk közéleti, írói, tudományos és más jelesei pe­dig eme önkormányzatok rendezé­sében jelenhetnének meg a fóru­mon, vethetnék fel vitázva tömege­ket vonzó s azokból gyülekezetei formáló eszméiket. Ilyen és hasonló módokon kap­hatna lábra az egyházunkat nem­csak megtámasztó, de annak fun­damentumát adó önkormányza­tunk. 1992. február 4 Dr. Pataky Ernő egyetemi magántanár volt egyházi felügyelő és bíró tszm SZAVAK „A valódi realizmus a szavak tiszteletbentartásával kezdő­dik” - írta Pilinszky János. Furcsa, hogy az evangélikus zsinat kapcsán egy katolikus ember gondolatai jutnak eszembe, de hát az ő esetében ez a szó valóban egyetemességet jelent. A teljességből akart valamit megérezni, a csodából, mely a kimondott szó, az isteni te­remtő erő misztériuma ebben a világban. A költő szavai lassan redukálódnak. A jelző nélküli mondatok világába, a sziklakeménységű és mégis annyi szeretetet hordozó mély gon­dolatokéba. Szavak szeretete. Mennyi mindent takarhat ez a gondolat! Nemcsak szeretetet, de önszeretetet is. Manipuláló szavakat, hallani vélt, bár el nem hangzott mondatokat, bántó, másokat semmibe vevő gondolatokat. Szavak szeretete... Valódi reali­tásként mimindent tehet egy szó! Megállíthat időt és gon­dolatmenetet. Semmibe veheti hosszú hetek, hónapok munká­ját. Szavak... Ismételgetésükkel álljt kiálthatunk minden fölmu­tatásra váró sikernek. A részeredménynek és persze így a végső célnak is. Szavak... lassan devalválódó hangsorok. Demokrácia, türe­lem, változtatni akarás... Egy nap, aztán még egy lassan befejeződött. Ez is a valóság­hoz tartozik! És a kérdés is persze, hogy milyen eredménnyel? Mégis jó lenne, ha az a valódi realizmus jellemezne minket, mely a szavak, az előrevivő, cselekvőképes forrástiszta szavak tiszteletbentartásával kezdődik. Nagy László Lábra kap-e egyházi önkormányzatunk?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents