Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-02-23 / 8. szám

Zsinati Híradó 1992. február 23. I s I JÍ í I fi K dés alapján társul korábbi leányegyházával, illetve lét­rejöhet missziói egyházközségből is. 1.2. A társulást az abban érintett egyházközségek köz­gyűlései határozzák el és mondják ki. Ezeken az espe­res és az egyházmegyei felügyelő, illetve azok helyette­sei elnökölnek, és azt az egyházmegyei közgyűlés hagy­ja jóvá. A jóváhagyást csak az egyházi alkotmányt sértő részletekre hivatkozva lehet megtagadni. 1.3. A társegyházközséggé társult egyházközségek az egyházközségi jogok és kötelességek tekintetében egyetlen egységként szerepelnek. Belső ügyeik intézésé­re önállóan jogosultak, kivéve a társulási egyezmény­ben rögzített azon vitás kérdéseket, amelyekben az egyházmegyei presbitériumot kérik fel a döntés megho­zatalára. 1.4. A társegyházközséggé társult egyházközségeknek közös lelkészük és felügyelőjük, de külön presbitériu­muk, tisztségviselőik és külön pénztáruk van. A társu­lásban résztvevők külön választanak saját hatáskörű felügyelőt, akik közül az egyik egyúttal a társegyház­község közös felügyelője, míg a másik, illetve a többi a másodfelügyelője. 1.5. Az egyházközségi közgyűlések a társulás elha­tározásával egy időben megállapítják a társgyüleke­zet lelkészi díjleveléhez és általában az egyházkö­zség anyagi fenntartásához szükséges hozzájárulás mértékét, valamint a társult egyházközségek presbi­tériumainak nagyságát az egyházközségek lélekszá- mának megfelelően. Megállapodnak a társegyház­község székhelyében is. 1.6. A társegyházközség tagjai helyzetük kedvezőbbre fordulásával vagy egyéb okokból a társult viszonyt bármikor megszüntethetik ugyanazon a módon, aho­gyan a társulás létrejött. 2. Missziói egyházközség (C. var.) Alakuló egyházközség. (D. var.) Szerveződő egyházközség. 2.1. Missziói egyházközség a szervezés alatt álló egy­házközség, amelyben az egyházközség feltételeinek esetleg még nem mindegyike található. A missziói egy­házközség a szerveződés időszakában is ugyanazokat a jogokat gyakorolja, amelyek az egyházközséget megil­letik. 2.2. A szórványok, a fiók; ég Je4qyegyházközségek akár egy, akár több egyházközséghez tartoznak, az illetékes egyházmegyei esv egynázkeruleti köz­gyűlés jóváhagyásával missziói egyházközséggé szerveződhetnek. Egyházi érdekből az egyházme­gyei közgyűlés az egyházkerületi közgyűlés jóváha­gyásával missziói egyházközség megalakítását ren­delheti el. 2.3. A missziói egyházközség a megalakuláskor elhatá­rozott időtartam (pl. 5 év) után önálló, anya-, társ- vagy szórványegyházközséggé válik, ha addig az egyházköz­séget meghatározó feltételeket képes megteremteni, il­letve megtartani. 3. Szórványegyházközség 3.1. Szórványegyházközség az az egyházközség, amelyben az egyházközségi tagok számának több mint ötven százaléka nem az egyházközség székhelyén éi, hanem szórványokban, esetleg leány- illetve fiókegy­házközségekben is. (E. var.) több, mint harminc százaléka. (F. var.) több, mint hatvan százaléka. MAGYARÁZAT A SZÖVEG- TERVEZETHEZ 3. Szórványegyházközség Törvényi megkülönböztetése korábban nem volt, de a gyakorlatban élt, a kategória tág határok közötti értelmezé­sében. Meghatározása és ennek rögzítése azért fontos, mert egészen más, ha egy erős, önmagában is életképes egyház- községnek vannak szórványai, mint az a helyzet, amikor az egyházközség székhelyén is egy kis létszámú, erőtlen egyházi közösség él, és emiatt támogatásra szorul. Ezzel a gyakorlat­ból törvényileg is elismertté váló és pontosan meghatározott kategóriával az országos szórványofTertóriumból vagy az egyéb módon történő segítése is rendezettebbé válhat. TÖBB KÖZIGAZGATÁSI TERÜLETEN FEKVŐ EGYHÁZKÖZSÉGEK RÉSZEI 1. Anyaegyház 1.1. Anyaegyház az egyházközség azon része, ahol az egyházközség székhelye van, és amelyhez legalább egy leány-, illetve fiókegyház tartozik. (G. var.) A^ anyaegyház az egyházközség azon része, ahol az egyházközség székhelye van, és amelyhez legalább egy leány- vagy fiókegyház, illetve szórvány tartozik. 1.2. Az anyaegyh áz kötelessége, hogy az egyházköz­séghez tartozó leány- és fiókegyházakat gondozza és segítse. 2. Leányegyház 2.1. Leányegyház az egyházközség azon része, amely­nek nincs önálló lelkésze és felügyelője, de saját presbi­tériummal (élén gondnokkal), önálló gazdálkodással és saját istentiszteleti hellyel rendelkezik. Az anyaegyház­község gondozása alatt áll, gazdálkodását az anyaegy­házközség számvevőszéke is ellenőrzi. 3. Fiókegyház 3.1. Fiókegyház az egyházközség azon része, amelynek nincs önálló lelkésze, felügyelője, presbitériuma és gaz­dálkodása, saját istentiszteleti hellyel sem rendelkezik, de a helyi ügyek intézésére és szervezésére gondnokot választ, akit az anyaegyházközség presbitériumába de­legál. Az anyaegyházközség gondozása alatt áll. 3.2. A fiókegyház a megfelelő feltételek teljesítésével, saját elhatározásából, az anyaegyházközségnek törté­nő bejelentési kötelezettséggel leányegyházzá szerve­ződhet 4. Szórvány 4.1. Szórvány az egyházközség azon része, ahol helyi egyházközségi szervezetek és gazdálkodás nélkül egy­házközségi tagok élnek. 4.2. A szórvány a megfelelő feltétel teljesítésével, saját elhatározásából, az egyházközségnek történő bejelenté­si kötelezettséggel fiókegyházközséggé szerveződhet. AZ EGYHÁZKÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATI SZERVEI 1. Egyházközségi közgyűlés 1.1. Az egyházközség legfőbb kormányzó és képviseleti szerve a közgyűlés, amely az egyházközség nagykorú tagjaiból áll. (H. var.) Az egyházközség legfőbb kormányzó és képvise­leti szerve a közgyűlés, amely az egyházközség azon nagy­korú tagjaiból áll, akik legalább egy éve annak bejegyzett tagjai, és teherviselésében folyamatosan részt vállalnak. 1.2. A közgyűlésnek hivatalból tagjai a lelkészek, a lelkészi és gyülekezeti munkatársak, a felügyelő, a másodfelügyelő, a gondnok(ok), a pénztáros, a számve­vőszék elnöke, a jegyző, a megválasztott kántor és a presbiterek. (I. var.) ­1.3. A közgyűlésről a közgyűlési tagokat tájékoztatni kell. A közgyűlés időpontját, témáját és az eldöntendő kérdéseket legalább két, egymást követő vasárnapon az istentiszteleti alkalmakon meg kell hirdetni Amennyi­ben az egyházközség valamely részében istentisztelet nincs minden vasárnap, így a kétszeri hirdetés a köz­gyűlés sürgőssége miatt nem biztosítható, a hirdetés* személyre szóló meghívókkal, levél útján is lehetséges. A közgyűlési tagok jogosultak a döntéshez szükséges iratokba betekinteni vagy szóbeli tájékoztatást kérni, illetve előzetesen írásos hozzászólást benyújtani. 2. Egyházközségi képviselőtestület 2.1. Az egyházközség választott szerve a képviselőtes­tület, amely az egyházközségi közgyűlés feladatait látja el kivéve a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe utalt ügyeket 2.2. Képviselőtestületet azokban az egyházközségekben kell választani, ahol az egyháztagok száma a 4000 főt meghaladja. Azokban az egyházközségekben is lehet képviselőtestületet választani, ahol az egyháztagok száma meghaladja a 2000 főt. A képviselőtestületet a közgyűlés választja tagjai közül 6 évre úgy, hogy tagjainak száma 50 főnél kevesebb és 100 főnél több nem lehet. 2.3. A társegyházközségek és az olyan egyházközsé­gek, amelyeknek közös vagyonuk, illetve közösen fenntartott intézményük van, közös képviselőtestüle­tet alakíthatnak a közös ügyek vitelére. Az így ala­kított képviselőtestületek hatásköre csak a társuló egyházközségek közgyűlése által átadott ügyek inté­zésére terjed ki. 2.4. A képviselőtestületnek hivatalból tagjai a lelké­szek, a lelkészi és gyülekezeti munkatársak, a felügye­lő, a másodfelügyelő, a gondnok(ok), a pénztáros, a számvevőszék elnöke, a jegyző, 9 megválasztott kántor és a presbitérium tagjai. 2.5. A képviselőtestület üléseire tanácskozási joggal két egymást követő vasárnapon történő szószéki hirde­tés útján meg lehet hívni az egyházközség minden tag­ját. 3. Egyházközségi presbitérium 3.1. Az egyházközség általános hatáskörű képviseleti szerve a presbitérium, amelyet a közgyűlés választ 6 évre, konfirmált tagjai közül. A presbitérium választott tagjainak száma 6 főnél kevesebb és 40 főnél több nem lehet. 3.2. Két közgyűlés, illetve képviselőtestületi ülés között . a presbitérium minden egyházközségi ügyben döntést hozhat, kivéve azokat, amelyek a közgyűlés, illetve képviselőtestület kizárólagos hatáskörébe tartoznak. 3.3. A presbitériumnak hivatalból tagjai a lelkészek, a lelkészi és gyülekezeti munkatársak, a felügyelő, a másodfelügyelő, a gondok(ok), a pénztáros, a számve­vőszék elnöke, a jegyző és a megválasztott kántor. 4. Egyházközségi elnökség 4.1. Az egyházközség ügyviteli (operatív) végrehajtó szerve az elnökség. Tagjai a lelkész (igazgató-lelkész) és a felügyelő. ' 4.2. Fontosabb ügyekben, valamint testületi ülések előtt kibővített elnökségi ülést kell tartani, amelynek tagjai a/éldökségen kívül a gyülekezeti lelkészek, a másodfel­ügyelő, a gondnok(ok), a pénztáros, a számvevőszék elnöke, a jegyző és a megválasztott kántor. A törvénytervezetet és kisérő szövegét a 3. sz. Alkot­mány, struktúra (modell) zsinati szakbizottság tárgyalta, fogalmazta és fogadta el a Budapesten 1991. december 14-én és 1992. január 18-án tartott teljes ülésein, valamint a Szombathelyen 1991. december 28-án, Tatabányán 1992. január 4-én, Budapesten 1992. január 4-én, és Mezőberény- ben 1992. január 8-án tartott részbizottsági üléseken. 13 =* Egy újonc élményei a zsinaton Dr. Tőrök Gábor, a Gazdasági Bizott­ság elnöke, jelentését olvassa KOMMÜNIKÉ A Magyarországi Evangélikus Egyház törvényalkotó zsinatának Budapesten 1992. február 7-8-án tartott IV. üléssza­kán megvitatták és elfogadták az egyház­tagságról szóló, a sokféleséget figyelembe vevő nyitottan megfogalmazott törvény- tervezetei mely kimondja: „A Magyaror­szági Evangélikus Egyház tagja az a ma­gyar állampolgár és az a Magyarországon élő személy, aki keresztségben részesüli az evangélikus egyháznak a Szentíráson alapuló hitvallásos tanítását elfogadja, val(ja és képességei mértéke szerint meg­tartani igyekszik. Az egyháztagság egy­házközségi tagságban valósul meg.” A zsinat ezután megvitatta az egyház- község fogalmát és a zsinatról szóló tör­vény tervezetét Megerősítette azt a gyakorlatot, hogy a zsinat törvényhozó, alkotmányozó, de nem rendelkező, vég­rehajtó testület. A zsinat következő ülésszakát 1992. június 26-27-28-án tartja. Budapest, 1992. február 8. Az Evangélikus Egyház Zsinatának elnöksége Póttagként először most, feb­ruár 7-8-án vehettem részt a Ma­gyarországi Evangélikus Egyház zsinatának ülésein. Nagy érdeklő­déssel és némi szorongással tettem eleget a meghívásnak, amit főként az indokol, hogy több barátom már hátat fordított ennek a mun­kának, míg ugyanennyi szeretett keresztyén testvérem nagy felelős­ségérzettel vállalja ezt a feladatot. Az előző ülésszakoktól nem befo- lyásoltan értékeltem mindazt, amit e két nap alátt láttam, hallottam. Kifogástalannak találtam a ta­nácskozás külső körülményeit. A Fasori Gimnázium díszterme technikai felszereltségével méltó környezetet biztosít a zsinat ülései­nek. Az írásos előterjesztések nagy része korszerű formában, jól szer­kesztve, áttekinthető módon, meg­felelő időben áll a zsinati tagok rendelkezésére. Tiszteletreméltó a zsinati tagok részvételi aránya az üléseken és az egységes közös szándék, hogy a célul kitűzött munkát: az egyház működési elveinek, hitbeli hátteré­nek tisztázását, törvények megal­kotását elvégezzék. A hangulatot testvérinek, barátinak, együttmű­ködőnek, alkotónak éreztem. Ilyen körülmények között intellek­tuális örömöt jelentett a részvétel a közös gondolkodásban, a törvé­nyek legmegfelelőbb megfogalma­zását célzó munkában, amikor a két nap alatt néhányszor erre sor került. Az előterjesztéseket és a vitát követve, úgy tűnt számomra, hogy kevés a felvetett kérdésekben szak­mailag igazán hozzáértő tag és nem hagyatkoznak eléggé a meg­választott szakbizottságok tudásá­ra. A helyszínen rögtönözve, a kol­lektív fogalmazás szándékának csapdájában vergődve, sok esetben percek alatt esett darabjaira a bi­zottság hosszú munkával átgon­dolt előterjesztése. így azután min­denki sikerélménye elmarad. Ku­darcot él meg az előkészítő csoport a visszautasítás által, kudarcot szenved az ülés, mert törvény alko­tása helyett ismétcsak a bizottság­hoz utalja vissza a témát átdolgo­zásra és kudarcként fogadja egy­házunk közvéleménye, hogy újból eltelt egy ülésszak nagyon kevés eredményt hozva, csekélyke „kész terméket” alkotva. Nagyon alapos szakértői előké­szítésre; a szakértői előterjesztése­ket tiszteletben tartó, fegyelmezet­ten a lényegi kérdések vitatására szorítkozó plenáris tárgyalásra és határozott, célratörő üléselnöki ténykedésre lenne szükség ahhoz, hogy a zsinat jobb hatásfokkal dolgozhasson. Megnyugvással ol­vastam a zsinati anyagokban és hallottam felszólalásokban, hogy több zsinati tag és vezető ezt nálam sokkal világosabban látja és meg­fogalmazza, sőt tesz a javulásért. Adjon Isten átütő sikert a józan erőknek ezekben a kérdésekben. Mivel nem gondolom, hogy eh­hez én döntő mértékben hozzájá­rulhatnék, nem bánom, hogy pót­tagként csak esetenként vár rám az a feladat, hogy részt vegyek a zsi­nat munkájában és örülök, hogy életem mostani szakaszában em- berközelibb szolgálatot bízott rám Jézus Krisztus Uram. Minden tisz­teletem azoké, akik a kétségkívül szükséges törvényalkotási munka terhét hordozzák, idejük és energi­ájuk egy részét ennek szentelik. Dr. Gadó Pál Először a zsinaton Egyházunk legmagasabb fóru­máról számolok be abból az alka­lomból, hogy először vettem részt zsinatunk nagy munkájában. Az egyházmegyénk által koráb­ban megválasztott Kiss Zoltánná Németh Margit zsinati tagunk ugyanis lemondott, így póttagból lettem rendes zsinati taggá. A Veszprémi Egyházmegye vá­lasztott meg a Somlószőlősi Egy­házközséghez tartozó Somlóvecsei Leánygyülekezetből: mint egyhá­zat ^pítő és bizonyságtevő evangé­likust először a Veszprémi Egyház­megye presbitériumába, majd ke­rületi közgyűlési küldöttnek, utá­na Zsinati póttagnak. Zsinatunknak erre az ülésszaká­ra kaptam először meghívást. Nagy benyomást tett rám, hogy a zsinati testvérek milyen nagy szere­tettel és megbecsüléssel fogadtak. A zsinat elnöksége, bizottságai és minden tagja nagy felelősséggel, jóakarattal végzi munkáját. Nagy aktivitással dolgoztunk az előt­tünk álló nagy feladatokon. Isten Szentlelke engem is úgy vezérelt, hogy már az első napon kifejtsem, mi a megújulás mellett őseink hit­alapjait feltétlen megőrizzük. Az Ágostai Hitvallás és a teljes Szent­írás legyen hitünknek az alapja. Új törvényeinknek a szellemét-betűit is ez hassa át. A nagyon sok felszólalás egy Id­'s csit lassítja a munka ütemét, de mindenki azon igyekszik, hogy Is­tennek tetszőén a gyülekezetek nagy megelégedéssel fogadják az új egyházi törvényeket. Kérem, a Jóistennek Szentlelke vezéreljen minden zsinati tagot a munkában és adjon mindenkinek bölcsességet, hogy ezt a nagy mun­kát minél jobban és gyorsabban folytathassa, és befejezhesse egész egyházunk javára. Márkus Géza I i I A budapesti Evangélikus Gimnázium zsinati póttagja DR. SCHULEK MÁTYÁS a gimnázium angol- magyar-történelem szakos tanára. Helyetesként vett részt a 4. üléssza- on. Egyházunk vezetősége megbíz­ta őt az ősszel megnyíló Deák téri Evangélikus Gimnázium szervezé­si munkálataival. E G Y H Á Z K Ö Z S É G Törvénytervezet

Next

/
Thumbnails
Contents