Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1992-02-23 / 8. szám
Zs inat i ^Híradó Az Evangélikus Élet 57. évfolyama 8. számának zsinati melléklete 1992. FEBRUAR 23. I s A ZSINAT NEGYEDIK ÜLÉSSZAKA: FEBRUÁR 7-8. E bben a számunkban beszámolunk a negyedik ülésszak eseményeiről. A megnyitó áhítatot Bence Imre bakonycsernyei lelkész, zsinati jegyző tartotta. (Lapunk más helyén közöljük.) A két nap folyamán 10 ülésben tárgyalták a zsinat tárgysorozatát. Az üléseken dr. Reuss András, Szebik Imre, dr. Frenkl Róbert, dr. Andorka Rudolf felváltva elnökölt. A kezdés formai bejelentései között adta tudtul az elnök, hogy három póttagot hívtak be helyettesként: Márkus Géza, a veszprémi egyházmegye, dr. Schu- lek Mátyás, a Budapesti Evangélikus Gimnázium és dr. Gadó Pál, a pesti egyházmegye küldötteként vett részt az ülésszakon. Napirend előtt kért szót dr. Harmati Béla püspök, aki rövid tájékoztatást adott a Rádió-Televízió műsorpolitikájával kapcsolatos problémákról és a Deák-téri iskola munkájának beindításáról, dr. Frenkl Róbert országos felügyelő pedig az országos presbiteri választásokról. Jóváhagyták az előző ülésszak jegyzőkönyvét, az ülésszak időbeosztását és napirendjét, majd a Gazdasági Bizottság elnöke: dr. Török Gábor adott rövid jelentést munkájuk megkezdéséről. Ez a bizottság foglalkozik majd az egyházfenntartás anyagi kérdéseitől kezdve, az egyházközségek és felsőbb egyházkormányzati testületek anyagi, gazdasági ügyeivel. Az elmúlt ülésszakon megkezdett törvénytervezet vitáját folytatták ezután. Az egyháztagság pontos és helyes jogi megfogalmazása akkor nem fejeződött be. A jelen ülésszak eredménye, hogy megfogalmazták és elfogadták az egyháztagságról szóló törvényt. December 8-i Zsinati Híradónkban közöltük ennek törvénytervezetét, ki-ki visszalapozhatja, de ha nem volna kéznél, most egymás mellé tesszük a tervezet szövegét és az elfogadott törvény szövegét. A törvényt a zsinat 53 igennel, ellenszavazat nélkül és a* c# . fJOvk núpjtú UOitfJH) i>» K 7?|fW»* V?»» »vr **** - '»n* 2 tartózkodással fogadta el. A megnyitó ülés elnöke: dr. Reuss András és dr. Smidéliusz László, Piri Magdolna jegyzők. Bence Imre lelkész igehirdetése Dániel 6,20-28 Kedves Testvéreim! Az Isten hatalmáról, görcsöket feloldó, bűnöket bocsátó irgalmáról tesz bizonyságot igénk. Dárius lelkiismerete nem volt nyugodt. Hát hogy lett volna nyugodt, hisz ártott. Engedett a rosszakarat indulatainak, •-engedett "azoknak, " akik sunyi módon akarták dicsőségét szolgálni, engedett a talp- nyalóknak, a sleppnek. S így ártott kedves főkormányzójának, az Istent félő Dánielnek. Dárius lelkiismerete nem volt tiszta, ezért nem tudott aludni, ezért indult sietve már hajnalban az oroszlánok verméhez, s ezért kiáltott szomorú hangon. De vajon a mi lelkiismeretünk mindig nyugodt és tiszta? Bizony, engedve a hatalom és a dicsőség fals szorgalmazóinak, pozíciót védve és tekintélyt féltve gyakran hozunk olyan döntést, amely árt, árt a másik embernek, árt az egyháznak, s vét Isten ellen. Nem lehet nyugodt a lelkiismeretünk addig, amíg meg nem győződhetünk arról, hogy az emberi szándékok, indulatok és a rosszakarat ellenére az Úr tartja meg a népét, az Úr megtartja népét. Nem a körülmények védik meg az egyházat. Mint ahogy nem az oroszlánok váltak vegetáriánussá Dániel verembe pottyanásakor. Az Úr az, aki munkálkodik, s cselekszik úgy, hogy a külső körülményeket a próbák ellenére is megtartó irgalmának kifejezésére, megmutatására használja. Lehetünk emberi 'dicsőséget hajszolok, érdekeinket, hatalmunkat, tekintélyünket görcsösen védők, lehetünk olyanok, akik féltve saját pozíciójukat, foggal körömmel ragaszkodunk tisztünkhöz, vagy nyaljuk azok talpát, akiktől az előmenetelünket várjuk, de az Isten ügye valóban az Isten ügye. Gyülekezeti vezetőként, zsinati tagként hozhatunk rossz döntéseket, egyházi vezetőként sodortathatunk a korszellem i elvárásaival, a ránk bízottak , yezetése helyett fé^ygsítjjptjv-m saját dicsőségünket és figyelmen kívül hagyhatjuk azt, hogy lépéseink mennyire felelnek meg Krisztus szándékának, de arról nem szabad megfeledkeznünk, hogy az Úr az, aki őrzi, védi, megtartja külső és belső ártások és ármányok ellenére is a népét. Megőrzi még akkor is, amikor mi dáriu- si lelkülettel rosszat akarunk, vagy rosszul lépünk. De a mélyben, Dániel sorsát átélve, sem bízhatjuk el magunkat. Nem Dániel volt erős ahhoz, hogy befogja az oroszlánok vicsori száját, nem az ő műve volt a fenevadak elcsen- desítése. Isten tudta megmenteni, Isten zárta be az oroszlánok száját, s ezért húzhatták ki Dánielt sértetlenül a veremből. S ekkor ott új korszak kezdődött, mondhatnám így is: rendszerváltás. Az Isten megtartó irgalmának tapasztalása mindig új kezdethez ad erőt. Dárius elveszejti azokat, akik a nyugtalan lelkiismeretét okozták, s akik rosszul diktáltak neki. Mert nincs azokra szüksége, akik őt a belső békét megbontó praktikákkal akarták vezetni. Békességetek növekedjék! - hirdetteti ki az új kezdetet. S a békesség köszöntése azóta többször is felhangzott. Új kezdetet jelentett ez, amikor Betlehem mezején az angyalok szózataként zengett, s akkor is amikor a Feltámadott köszöntötte övéit: Békesség néktek! Valódi békességünk a múlttal való leszámolás és a rendszerváltás által ugyan nem lesz, de a tényleges újhoz ez is hozzátartozik. Békességünk növekedése abban a Jézus Krisztusban van, aki'értünk vállalta az emberspr^^s a halált, aki fel-! támadt és hozzánk lép, velünk van ma is. ő megment, megszabadít. ő az Ura az egyháznak - benne kicsiny Evangélikus Egyházunknak is. S ahogy ezernyi jelen és csodán keresztül eléri a dáriusi lelkülettel élőket, hogy ne a saját dicsőségükben és hatalmukban bízva éljenek, úgy érezteti őrző kegyelmét és hatalmát a dánieli sors hordozóival is. Nem tehetünk mást, csak azt, hogy Reá bízzuk magunkat. Kezébe tesszük életünket, egyházunk életét, zsinatunk munkáját, s gyülekezeteink jelenét és jövőjét. Ha magunk erejében bízunk, elbukunk. Ha külső körülményekre építünk, megszégyenülünk, de ha Benne bízunk, erőnk megújul, új kezdetnek lehetünk részesei, mert megbékéltetett Benne az Isten magával minket. Éljünk az általa felkínált új kezdet lehetőségével. Ámen. „ MnJnie v Ifi- Bence Imre Az ötödik ülésszak tervezett napirendi pontjai 1992. június 26-27-28. A Magyarországi Evangélikus Egyház meghatározásáról szóló törvénytervezet. Egyházközségekről szóló törvénytervezet. Zsinati törvény tervezete. A zsinat etikai bizottságának megválasztása. A Teológiai Bizottság vezetőjének újonnan választása. A Gazdasági Bizottság jelentése. Az Ügyrendi Bizottság módösító javaslatai. A törvénykönyv alapkérdéseinek megvitatása. Az egyháztagságról szóló törvénytervezet tárgyalása A 3. ülésszakon kezdte meg a zsinat a törvénytervezet általános tárgyalását. Akkor visszaadta a bizottságnak kiegészítésre és javításra. A megadott szempontok szerint hozott a bizottság új szöveget, melyet részletes tárgyaláson alaposan megvitatott a 4. ülésszak. Általában kialakult a zsinat munkamódszere és ez sok tekintetben hasonlít a parlamenti tárgyalásokhoz, hogy ti. először általánosságban szólnak hozzá a zsinati tagok, s ha szükséges visszateszik a szakbizottsághoz, esetleg más bizottságnak is odaadják véleményezésre (pl. Teológiai Bizottságnak), ezután kerül vissza a zsinat ülésére és a részletes tárgyalás után szavaznak a törvény végleges szövegéről, így történt ez most is. Egymás mellett a tervezett és a megszavazott törvényszöveget olvashatjuk. TÖRVÉNYTERVEZET AZ EGYHÁZTAGSÁGRÓL 1.1. A Magyarországi Evangélikus Egyház tagja az a magyar, állampolgár, vagy az a Magyarországon élő személy, aki keresztségben részesült, a Szentíráson alapuló hitvallásos tanítását (A var.) a Szentíráson és egyházunk hitvallásán alapuló tanítását (B var.) a Szentíráson alapuló és hitvallási irataiban is megfogalmazott tanítását elfogadja, illetve irányától nem tér el. (C var.) elfogadja. (D var.) elfogadja, illetve irányától nem tér el, és evangélikusnak vallja magát. Az egyháztagság rendszerint egyházközségi tagságban jelentkezik. 1.2. Az egyházközség tagja az az egyháztag, aki annak gyülekezeti életében és fenntartásában lelki, szellemi és anyagi erejével (E var.) fenntartásában szellemi és anyagi erejével részt vesz, nyilvántartásában szerepel, és általában az egyházközség területén lakik. 1.3. A Magyarországi Evangélikus Egyház az egyház kormányzásába csak a törvényben meghatározott feltételeknek eleget tevő tagjait vonja be. (F var.) TÖRVÉNY AZ EGYHÁZTAGSÁGRÓL 1. A Magyarországi Evangélikus Egyház tagja az a magyar állampolgár és az a Magyarországon élő személy, aki keresztségben részesült, az evangélikus egyháznak a Szentíráson alapuló hitvallásos tanítását elfogadja, vallja, és képességei mértéke sze-' rint megtartani igyekszik. 2. Az egyháztagság rendesen egyházközségi tagságban valósul meg. Az egyházközség tagja az az egyháztag, aki annak gyülekezeti életében és fenntartásában lelki, szellemi és anyagi erejéhez képest részt vesz, és általában az egyházközség területén lakik. Az egyházközség a tagjairól nyilvántartást vezet. 3. Minden egyházközségi tag, aki az egyházi törvényekben megfogalmazott feltételeknek megfelel, jogosult a Magyarországi Evangélikus Egyház kormányzásában részt venni.. A ZSINATI TAGOK KÖZÖSSÉGE A zsinat tagjait az egész ország területéről, az összes egyházmegyéből választották meg. Vannak közöttük, akik még soha nem voltak ilyen egyházi munkaközösségben, szellemi „kohóban”, amelyben az aktív részvétel mindenkitől egyformán megkívántatik. A negyedik ülésszak után már képet lehet alkotni arról, hogyan „rázódott össze” ez a munkacsapat. A felszólalásokból kitűnik, hogy kinek a véleménye kihez áll közel. Ki tudja jobban tolerálni mások véleményét? A problémákat ki milyen oldalról közelíti: teológiai vagy jogi, humánus, vagy valamilyen ke- gyességi típus oldaláról. De mindenki elmondhatja, hogy nem fojtották bele a szót, meghallgatták. . A közösséget erősítik az ebédidőben és a szünetekben folytatott beszélgetések is. A gimnázium új étkezőjében kényelmes és hangulatos körülmények között folyik a közös étkezés, a konyha igazán kitesz magáért és csak hálásak lehetünk azoknak, akik odaáldozzák a hétvégét azért, hogy a zsinat munkája zökkenő- mentes legyen. Többen vannak, akiknek nincs a fővárosban szálláshelyük. ők a Teológus Otthonban kapnak szállást és ott alkalmuk nyílik arra, hogy megrövidítsék éjszakájukat és meghitt beszélgetéseket folytassanak egymással. Régi évfolyamtársak, lelkészek és nem lelkészek között folynak ezek a beszélgetések és tovább erősödnek barátságok vagy éppen újak kötődnek. A zsinatnak lesz egy ilyen következménye is: erősödik a közösség az ország különböző vidékéről összejött egyháztagok között.
