Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-12-27 / 52. szám

A KARÁCSONY ESTE IGÉJE A MEGÍGÉRT megváltó

Evangélikus Élet 1992. december 27.

ÉNEKESKÖNYV 161. ÉNEKE

„Eljöttél értein vérzeni.

Jel 22,16-17.20

Elcsendesült a világ zaja, leállt a forgalom, az emberek templomba igyekeznek. Ma este Jézus Krisztus születésének örömhíre tölti be a Földet. Ma este Máté, Lukács és János karácsonyi visszaemlékezései után olvassuk el a Jelenések Könyvének utolsó fejezetét is. Ha megtesszük, akkor megtudjuk, hogy karácsony Gyermeke így vall születése titkáról:

„Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag. Aki szomjazik, jöjjön! Aki akaija, vegye az élet vizét ingyen!" A világ Megváltója, aki magára vette a világ bűneit, egy ősi család saljaként született meg Dávid király kései leszármazottjaként. Ez a család apáról fiúra hagyományozta a prófétai ígéretet, és biztos hittel várták a beteljesedését még akkor is, amikor teljesen elszegényedtek. Jézus az Isten Fia, egyértelműen vállalja emberi származását, szereti és tiszteli szüleit. Ennek legszivbemarkolóbb példája, amikor a kereszten, haláltusája közben is gondoskodik édesanyjáról.

Karácsony a Menny és a Föld közös ünnepe, a megajándékozottak ünnepe. Karácsony csillaga Jézus felé indítja és vezeti az igazságra szomjazókat, a békére vágyódókat, a tisztaszívű szegényeket. Jézusban az üdvösség született meg a Földön. Az ö védtelennek tűnő kicsinysége igazi Dávidként győzte le az ördögi erők Góliátját. M^ este ő is velünk akar ünnepelni. Mi hívjuk:

, jöjj, Uram Jézus!”—és ő így válaszol : „Bizony, hamar eljövök.” De mi készen vagyunk a fogadására? Van a karácsonyfánk alatt olyan ajándékcsomag amire az van írva hogy JÉZUS? Mi mit adunk ma este neki? ha hívásunkat hallva valóban közénk jön? Lehet, hogy egy olyan ember képében kopog az ajtónkon, aki már nem bírta tovább a magányát elviselni; és hogy megőrizhesse az életét, emberek közé kell mennie. Hány gyermek keresi ma is a családját? Mennyi otthontalan, vagy otthonában egyedül élő embertársunk szive keseredik meg ma este? Hányán keresik karácsony békéjét a menekülttáborokban, idegen emberekkel összezárva; és hány családi otthonban jelzi csupán egy letörött fenyőgallyacska az asztalon hogy karácsony van, mert egész fát már nem tudtak megvásárolni, még a legkisebbet sem?

Mielőtt elkeserednénk és mások örömét is elvennénk, nézzünk Jézusra! Az ö születését milyen környezetben „ünnepelték” szülei? Egy idegen ház istállójába szorulva, a legteljesebb szegénységben. Az újszülött gyermeknek még kiságya sem volt ahová édesanyja lefektethette volna. Jobb híján a jászolba tette, hogy ne a földön feküdjön mellette. Ki az, aki ilyen karácsonyt kívánna magának? Jézus karácsonya mégis ilyen volt. A fény nem a karácsonyi díszekből sugárzott, hanem belőle, az Új Emberből. Nekünk is erre a hajnalcsillagfényre van szükségünk, mely belül, a szívünkben világít. Ezzel ajándékozzuk meg egymást!

Ma a Megváltó emberré születésére emlékezünk. De ne feledkezzünk meg arról, hogy amikor elénk ment a jövőbe, egy újabb ígéretet hagyott ránk: „Bizony, hamar eljövök.” Ma erre a második karácsonyi érkezésére is gondolva mondjuk: „marana thai”, jöjj, Uram Jézus! Előkészületként a holnapi úrvacsorái istentiszteletre Túrmezei Erzsébet : „Betlehemi beszélgetés” című versének utolsó soraival így imádkozzunk: „Kis Jézusom, szememben most hálakönny ragyog.

Nem kérsz tőlem semmi szépet, nemeset, nagyot,

Csak a rosszat! Fogadd hét el bűnös szivemet, És cserébe add a tisztét, add a tiedet!

Még az örök életre is elég lesz nekem,

Ott is téged dicsér érte hélaénekem.” Ámen Rezessy Miklós

ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1992. december 24.

I-, Bécsikapu tér du. 4. Madocsai Miklós. Pesthidegkút, I., Báthory u. 7. du. 5. Csizma- zia Sándor. Csillaghegy, III., Métyés lür. út

31. du. 2. Donáth László. Óbuda, III., Dévai Biró M. tér du. 3. dr. Nagy István. V., Deák tér 4. du. 4. Pintér Károly, du. 6. Zászkalicz- ky Péter. VII., Városligeti fasor 17. du. 4. Szirmai Zoltán. VIII., Üllői út 24. du. S. Kertész Géza. Vm., Vajda Péter u. 33. du.

3. Fabiny Tamás. IX., Thaly Kálmán u. 28. du. 3. dr. Rédey Pál. Kőbánya, X., Kápolna u. 14. du. 4. Fabiny Tamás. Kelenföld, XI., Bocskai út 10. du. 1/2 5 Karácsonyi éneklés, du. S. Csepregi András-Missura Tibor. Bu- dahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. du. 3. Kőszeghy Tamás. XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György. XIV., Lőcsei út

32. du. fél 4. orgonazene: Finta Gergely, du.

4. dr. Szabó Lajos. Pestújhely, XV., Templom tér du. 3. gyermekek karácsonya Bízik László. Újpalota, XV., Hártyán köz du. 3. Rákospalota, Kistemplom, Juhos u. 28. du. 4. Bolla Árpád. Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere du. 4. dr. Kamer Ágoston. Cinkota, XVI., Batthyány I. u. éjjel 23. Szalay Tamás. Rákosbegy, XVII., Tessedik S. tér du. 3. Fe- renczy Zoltán. Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. du. 3. Detre János. Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. gyermekek karácsonya: Havasi Kálmán. Kispest, XIX., Templom tér 1. du. 3. Széli Bulcsú. Pestszeut- erzsébet, XX., Ady E. u. 89. du. 3. Győri János Sámuel, éjjel fél 12. Győri János Sámuel. Csepel, XXI., Katona J. u. du. Mezősi György. Budafok, XXII., Játék u. 16. du. fél 4. Rőzse István.

KARÁCSONY ESTE az oltárterítő színe: fehér. Az istentisztelet oltár előtti igéje: Jn 7,28-29; az igehirdetés alapigéje: Jel 22.16-1.20

Karácsony a fény ünnepe is. S ez még nem sajátosan keresztyén üzenet, hiszen a karácsony helyén nagy pogány ünnep állott: a legyőzhetetlen Nap ünnepe. De a zsidók decemberi templomszentelési ünnepe, a hanukah is többek között a fény, az égő gyertyák ünnepe. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a keresztyén karácsony fénye csupán valamiféle pogány és zsidó gyökerekből táplálkozó „utánérzés”. Az első karácsony alapvető örömüzenete, hogy a betlehemi mező sötétjében „az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége...” - olvassuk Lukács tudósításában. Vagy ahogy a kissé elvontabb teológus, János evangélista fogalmaz a testté lett Igéről: „Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be...”

Nem véletlen hát, hogy az igazi karácsonyi ünnepléshez hozzátartoznak a sajátos ünnepi fények a gyertyától, a csillagszóróig. De ha most Gerhardt Pál gyönyörű éneke negyedik-ötödik versének üzenetéről akarunk komolyan meditálni, akkor az ünnep fénye helyett, annak sötét árnyékával kell szembesülnünk. Gerhardt Pál ugyanis mint vérbeli lutheránus énekszerző jól tudja, hogy karácsony ünnepének valódi, hamisítatlan, isteni fénye kirajzolja, előrevetíti már a kereszt árnyékát. Betlehemben nem egy érzelgős gyermekmese vette kezdetét, hanem az emberiség történelmének legnagyszerűbb drámája, a megváltás drámája, ami nem nélkülözi a sötét, véres fordulatokat sem.

A hatalmas ellentétet egy tömör, drámai kérdéssel érzékelteti az énekszerző: „De jászolágy a fekhelyed, Te fényes égi Csillag?” S jól tudjuk, hogy ez még csak a ke- resztút igen csöndes kezdete. Hiszen hamarosan megmozdul a zsarnok Heródes hatalmas gyilkoló gépezete, hogy már a csecsemő Jézussal végezzen. A jászlat még szalma béleli, bár a szerző féltő szeretettel jelzi: „széna hozzád nem való...”, de mi már tudjuk, néhány évtized, s törékeny testét durva gerendákra szögezik föl.

S mindez nem tragikus tévedés, nem egy „álruhás királyfi” félreismerése, félreértése, hanem isteni küldetésének betöltése, ő nem azért jött, hogy megajándékozzon egy szép ünneppel, amikor néhány órára letesszük a fegyvereket és el- játszuk a szeretet szirupos ünnepét. Ő nem azért jött, hogy születése ünnepének ürügyén ügyes kereskedők mindent eladhassanak és mi mindent megvegyünk, ami életünk valódi szegénységét, ürességét talán ideig-óráig eltakarja. 0 azért született, hogy meghaljon, hogy mi vi99

szont ne csupán azért szülessünk, hogy egyszer végleg meghaljunk. „Eljöttél értem vérzeni, hogy vállalj terhet, vétket. Te szenvedsz szívesen, hogy üdvöt adhass énnekem. Nem tilthatom meg néked!” - hangzik Gerhardt Pál gyönyörű hitvallása. Mi többnyire csak arra gondolunk, néha kesernyés megadással: Isten ítéletének, haragjának úgy sem lehet gátat vetni. Énekszerzőnk ennél sokkal többet, nagyobbat fedezett föl, az evangélium szive közepét: nem tilthatjuk meg, hogy Isten a Legdrágábbat is odaáldozza értűnk, s vajon meddig lehet ellene állni még Isten határtalan, magával ragadó szereteté- nek?!

Nem ünneprontás hát karácsony fénye mellett bátran szólni az ünnep „árnyékáról”, legmélyebb értelméről: a keresztről, hiszen egy másik énekidézettel élve a „keresztfa titka tündököl”... Ahogy ezt nagytarcsai oltárképünk is hirdeti, ahol a betlehemi csillagról keresztalakban árad szét a fény, ahol a betlehemi istálló képe mögött ott sötétlik, vagy inkább ott fénylik a Golgota.

Legyünk mi is hasonlóvá a legendabeli negyedik bölcshöz, s lelki rokonához Gerhardt Pálhoz, akik a jászolbölcső felé indultak el, de végül odatalálnak, megérkeznek a kereszthez.

Gáncs Péter

KARÁCSONY ÜNNEPÉNEK IGÉJE

SZABADlTÓNK SZÜLETETT

Rom 5,18-21

Hiába keressük ebben az igében Betlehem városát, a juhokat őrző pásztorokat, vagy az égen világító csillagokat, egyiket sem találjuk. Lehet akkor ezt a bibliai részt karácsonykor igehirdetés alapjául kiválasztani?

Tegyünk különbséget karácsony hangulati elemei és karácsony lényege közt. A betlehemi istálló, a pásztorok kicsiny csapata vagy az égen világitó csillagok azért fontosak, mert túl mutatnak önmagukon. Betlehem azt akarja hirdetni nekünk, hogy Isten szavát megtartó, mert korábban így ígérte meg Isten a prófétán keresztül (Mik 5,1-3). Az istálló arról beszél, hogy Isten szeretete milyen mélyre hajlik, még a szegény embert is felöleli. A pásztorokat lebecsülték Jézus korában, mégis nekik jelent meg az angyalok serege. A csillag meg azt hirdeti, hogy Jézus születése kozmikus, az egész világnak szóló esemény.

Karácsony lényege: „egynek igazsága minden ember számára az élet meg- igazulásává lett” Ez a karácsonyi örömhír! Ez érvényes a szegény betlehemi emberre és a lenézett pásztorra, sőt reánk is, akik sokszor csak karácsony hangulatát keressük és nem a Szabaditót.

Miért keresnénk a Szabadítót, hisz nem érezzük magunkat fogolynak? - szólal meg bennünk egy hang. De nézzünk csak a határainktól délre, azok a népek sem érezték magukat foglyoknak, s most milyen megdöbbentő módon tudják egymást irtani, mennyire a gyűlölet foglyai és hamis elképzelések rabjai. Az ilyen gondolkodásmód és indulat csiráit nem találjuk meg saját életünkben? Talán a cigányok ellen- érzünk hasonlóan, vagy a másként gondolkodókra gondolunk indulattal - mutatja, hogy mi is rabjai vagyunk az érzéseinknek és indulatainknak, tehát szükségünk van a Szabadítóra.

Új gondolatkört érint a törvény kérdése, ami „közbejött”. Mit akar ez neISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1992. december 25.

I., Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván, de. 10. német Friedrich Albrecht, de. 11. (úrv.) Szebik Imre, du. 6. Szitás Attila. II., Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Pesthidegkút, L, Báthory u. 7. de. fél 11. Takács József. Csillaghegy, III., Mátyás kir. út 31. de. 10. Donáth László. Óbuda, ül., Dévái! Bíró M. tér de. 10. dr. Nagy István. Újpest, IV., Leibstück Mária u. 36-38. de. 10. (úrv.) Blázy Lajos. V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Pintér Károly; de. 11. (úrv.) dr. Harmati Béla; du. 6. Zászkaliczky Péter. VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (úrv.) Szirmai Zoltán, de. 11. (úsv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Fodor Viktor. VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza. VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza. VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. szlovák Cselovszky Ferenc, déli 12. magyar Kertész Géza. VIII., Vajda Péter o.

33. de. fél 10. (úrv.) Fabiny Tamás. IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Fabiny Tamás. X., Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) dr. Szabó Lajos. Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Missura Tibor, du. 6. Csepregi András. XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Csepregi András. Bodahegyvidék, XII., Tar- tsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Kőszeghy Tamás, de. 11. (úrv.) Kőszeghy Tamás, du. fél 7. Takács József. XIII., Kassák Lajos u. 22. de.

10. (úrv.) ifj. Kendeh György. XIII., Frangekünk mondani? Talán a közlekedési törvények segítenek el a megértéshez. Azok igen szükséges, hogy elkerüljük a baleseteket. Rajtuk keresztül vesszük észre, hogy mennyiszer hibázunk az életben és vétünk a közlekedési rend ellen. De megőrizni nem tudnak attól, hogy ne hibázzunk és ne okozzunk balesetet. Semmilyen törvény, legyen az egyházi vagy világi, világnézeti vagy politikai,'úém tud bennünket megszabadítani vagy megakadályozni, hogy ne vétkezzünk. Csak felmutatja azt az állapotot, megmutatja azt a helyet, ahová jutottunk. Ezért kiált fel az apostol: Óh én nyomorult ember, kicsoda szabadit meg...

Erre a kétségbeesett felkiáltásra felel a karácsonyi örömhír: megszületett a Szabadító, a mi Szabadítónk, aki bennünket is meg akar és meg tud szabadítani. Sőt Ö uralkodik is, mert le tudja győzni a szívek indulatát. - Hányszor hallottuk már, hogy fegyvemyugvásba egyeztek meg a gyűlölködő felek a karácsonyi ünnepekre. A magunk szívében is észrevettük, hogy egy-egy jó jé- zusi gondolat, hogyan szabadított meg különböző indulatoktól és haragtól. Neki erre is van hatalma, mert övé a hatalom mennyen és földön. Sőt hatalma olyan, hogy az örök életbe is bevisz!

Ezért legyen hát boldog karácsonyi ünnepünk, mert az a Szabadító született meg, aki uralkodik bűnön és halálon, életkörülményeinken és indulatainkon, bevisz az örök életbe, de már most is adja mennyei örömének elöízét a karácsonyi ünneplésünkben, hogy erősödjön hitünk és reménységünk.

Missura Tibor

IMÁDKOZZUNK

Mindenható Atyánk, aki Fiadat testbe öltöztetted, hogy szereteted nagyságát bemutassad, kérünk Téged formáld szívünket a hit által olyan otthonná, ahová Fiad is szívesen betér és a karácsony fénye kiárad a környezetre is. Ámen.

pán u. 43. de. 8. (úrv.) ifj. Kendeh György. XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) dr. Szabó Lajos. XIV., Gyarmat n. 14. de. fél 10. (úrv.) dr. Szabó Lajos. Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Bízik László. Rákospalota, Kistemplom, XV., Juhos u. 28. de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere de. 10. (úrv.) dr. Kamer Ágoston. Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11! (úrv.) Szalay Tamás. Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de.

9. (úrv.) Szalay Tamás. Rákoshegy, XVII., Tessedik S. tér de. 9. (úrv.) Detre János. Rákoscsaba, XVII., PéceÚ út 146. de. 9. (úrv.) dr. Vámos József. Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Detre János. Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) dr. Vámos József. Pestszentlörinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Havasi Kálmán. Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. (úrv.) Havasi Kálmán. Kispest, XIX., Templom tér I. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú. XIX., Kispest, Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú. Pestszenterzsé- bet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel. Csepel, XXI., Katona J. u. de. fél 11. Mezősi György. Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. (úrv.) Rőzse István. Budaörs, Ref. Imaház de. 9. (úrv.) Rőzse István. Törökbálint, Szent István út du. fél 3. (úrv.) Rőzse István. Budakeszi de. 8. (úrv.) Takács József.

KARÁCSONY ÜNNEPÉN az oltár- terítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltár előtti igéje: Jn 1,14-18; az igehirdetés alapigéje: Rm 5,18-21.

Ötven évvel ezelőtt, 1942. november 4-én indultunk el Kőszegről a második világháborúban a Don-kanyar- ba. Zubbonyom bal felső zsebében, a szívem fölött az édeseanyámtól kapott Újtestamentum volt.

Tizenegy napig utaztunk háborús körülmények között vonattal, míg az ezer km-re lévő Kurszk környékére érkeztünk. Innen az orosz télben gyalog indultunk a 150 km-re lévő téli állásúnkba, 60 krti-Wctz " orosz fronttól.

Ezek a súlyos túrák azt a célt szolgálták, hogy hozzászoktassanak bennünket az orosz téli viszonyokhoz.

Többnyire térdig érő hóban - 30 °C körüli fagyban meneteltünk. Kimondhatatlanul sokat szenvedtünk. Volt olyan bajtárs, aki ököllel mutatott az ég felé „Te vén szakállas, ha vagy, miért engeded ezt!?” Számtalan alkalmam volt a bizonyságtevésre, bár magam is sokat szenvedtem. Azt dudorásztam magamban: „Súlyos napokban csak Jézusra nézz!” Erőt kértem az Úrtól a teher elhordozásához. Közben esténként egy-egy orosz faluban szálltunk meg. Hétnapi gyaloglás után érkeztünk téli szálláshelyünkre. Itt kilakoltatott házakban laktunk.

Advent előtti napok egyikén napiparancsban az alábbiak hangzottak el: Hálát adunk az Istennek, hogy az úton és eddig semmi bajunk nem történt. Remélem mindenki parancs nélkül is imádkozik. Most imaórákat fogunk tartani. Mivel nincs tábori lelkészünk, a protestánsoknak Istenes karpaszományos fogja végezni, aki már otthon is végzett hasonló szolgálatot.

Ennek előzménye az volt, hogy a Kőszeg melletti szülőfalumban voltam evangélikus lévitatanitó. Ott vasárnaponként istentiszteleteket tartottam. Parancsnokom régebben, egy vasárnapon édesanyámék- nál járt. így részt vett a délutáni istentiszteletemen. Ezért bízhatta rám a fronton is ezt a szolgálatot.

ÁDVENT

Adventi vasárnapokon istentiszteletet tartottam. Advent első vasárnapján jöttünk össze először a szobámban 30-an. Előre lemásoltam több példányban a Jöjj népek Megváltója c. éneket. Kiosztottam. Ének után imádkoztam. Máté 3. rész 1-12 verse alapján beszéltem a megtérésről az ádventi gondolat jegyében. Imával fejeztük be, majd elénekeltük az Erős vár a mi Istenünk című éneket és a Himnuszt.

Meghatódott szívvel, alázatos lélekkelálltam bajtársaim elé. Éreztem, hogy rajtam keresztül szól az Űr.

Áhítatos figyelemmel, könnyező szemmel hallgatták bajtársaim. Hiszen mindannyian tudtuk, nem ez-e az utolsó alkalom.

Eddigi életem legszebb élménye és áldása volt 1942. november 29-e, advent első vasárnapja.

így hálás szívvel hajtottam álomra a fejemet. A többi ádventi istentiszteletet nem a szobámban, hanem falvakban, az egymástól távoli egységeknél tartottam. Partizánveszélytől, sőt farkasoktól is tartani kellett. Kísérőt kaptam mellém.

A szülőfalumból való egykori tanítványomat, Pbnder Palit Választottam, aki távoli rokonom isivaU*

A következő ádventi istentiszteletemen húszán voltunk protestánsok. A már említett ádventi éneket énekeltük. Ima után Máté 11,2—18 ige alapján beszéltem. Itt is csodálatosan megáldott az Úr az igehirdetésben. Megható volt itt is látni áhitatosan hallgató bajtársaimat. Csakúgy csillogtak a szemek.

A következő vasárnapon tizennyolcon jöttek össze istentiszteletre. Boldogan tettem bizonyságot az Úrról. Éreztem áldását, örömteli szívvel szóltam az Úrban való örömtől.

KARÁCSONY

1942. december 24.

Hajnal 3-kor éjjeli gyakorlat. Nem jó jelnek veszik a bajtársak. Bár mi nem akarunk támadni. Inkább az orosztól félünk. Elég közel vannak.

A napiparancs szerint: „Istenes karpaszományos ne vonuljon ki. Hadd készüljön karácsonyra”. A holnapi prédikációmon elmélkedtem.

Ebéd után örömteli szívvel men- . tem el az egymástól elég távoli falvakban lévő egységekhez a karácsonyi istentisztelet ügyében. Az úton megköszöntem az Urnák, hogy szolgálhatok itt „a halálvölgye árnyékában". Minden helyen sikerrel jártam.

Bajtársaim közben krumplipogácsát sütöttek. Ezzel leptek meg. Úgy látszik, hogy eddigi vacsorakészítéseimet akarták meghálálni karácsonyi ajndékképpen. Jó érzés volt! A szeretet és az egymásrautaltság összeköt.

Karácsonyfát és díszeket szereztem. Közösen feldíszítettük a szobánkban. Estefelé az irodában gyülekeztünk karácsonyi ünnepélyre. Elénekeltük a Mennyből az angyal című éneket, majd a hadnagy úr beszélt, de nagyon sírt. Mi is köny- nyeztünk. „A hazát, a családot védjük ma itt. Gondolatban találkozzunk otthoni szeretteinkkel" - mondotta. Ezután az őrmester cigarettát osztott. Az ostffy-asszonyfai evangélikus nőegylet csomagját osztották szét. Az egyikben egy szép Krisztus-képecske volt. Azt nekem adta a hadnagy úr. Nagyon örültem neki. A mi karácsonyfánkon helyeztem el.

Vacsora után a szobánkban lévő karácsonyfa gyertyáit gyújtottuk

meg. Elénekeltük a Mennyből az angyal című éneket. Ezután én álltam a karácsonyfa elé, és szóltam a szobatársaimhoz: „A hadnagy úr azt mondta, a hazáért, a családért harcolunk. Nem hagyhatom szó nélkül: keresztyén hitünkért, a karácsony eszméjéért, az istentelenség ellen is. Hát azért vagyunk itt. Azért áldozta fel már sok honfitársunk az életét. Amikor befelé vonultunk üfalvakban'láttuk az ateizmus

YEyQtiQQilttimo rrtif nf»«» wi •«» i*. ?*.•

Ki tudja mi vár ránk? Mi lesz velünk ? Mindezek ellenére ma mégis karácsony van: Csüggedésünk, kétségeskedésünk ellenére mégis karácsony van. Ez az eszme ítéletet fog mondani nemcsak az itt tapasztaltakon, nemcsak szovjet földön, hanem a mi keresztyén Európánkban is.

Most pedig befejezésül hadd hangozzék el a betlehemi mezők angyali seregek szózata (Lukács 8, 10-14).

A többiek még sokáig elbeszélgettek. Én több példányban lemásoltam a karácsonyi istentiszteletre a Mennyből jövök most hozzátok című éneket. Elmélkedtem a holnapi prédikációmon. A szenteste varázsára elálmosodtam. Lelkem az ég Urához szállt hálaimával, ajándékáért. Otthoni szeretteimre gondolva elaludtam, miután rámborult a „csendes éj".

1942. december 25.

Karácsony szent ünnepére ébredtem, távol otthoni szeretteimtől. Jól, édesen aludtam. Azt álmodtam, hogy otthon tanítok. Karácsonyi dalt dudorászva, imát rebegve keltem fel.

Kilenc órára a 11-es házba mentem karácsonyi istentiszteletet tartani. Örültem, hogy szolgálhatok az Úrnak itt a „Kínok földjén". Amint elindultam, láttam, hogy László Jenő alezredes úr, zászlóaljparancsnok is jön. Találkoztunk. Kezet fogott velem. Bementünk a szobába. Vigyázzt vezényeltem. Jelentettem: Alezredes úr, alázatosan jelentem, 30 fő evangélikus bajtárs karácsonyi istentiszteletre jelen van. Kérek engedélyt annak megtartására.- Pihenj! Leülni!- volt a vezényszó.

Ezután a már előre kiosztott énekpéldányokból elénekeltük a Mennyből jövök most hozzátok éneket. Rövid fohász után felolvastam a karácsonyi evangéliumot, amit állva hallgattak meg. Majd , elmondtam az igehirdetésemet. Ima és áldás után elénekeltük az Erős vár a mi Istenünk éneket és a Himnuszt.

Olyan csodálatosan még soha sem áldott meg az Úr. Hangsúllyal, alázattal beszéltem. Éreztem, hogy velem van az Úrnak lelke. 0 szól általam. Nagy öröm töltött el. A szemek csillogtak. Itt-ott könny szökött elő. Az alezredes úr is áhítattal hallgatta. Köztünk volt az Isten. Olyan jó volt együtt lenni a kis csapattal. Istentisztelet után az alezredes melegen és hosszan megszorította a kezemet: „Köszönöm önnek, hogy olyan szépen és áhítattal végezte ezt a szolgálatot”.

Mi még egy ideig együtt maradtunk. Szóltam a hit csodálatos erejéről. Imádkozásra buzdítottam.

Utána elmentem a géppuskásokhoz. Ott 40-ből 18-an voltak evangélikusok. Itt egy romházban^, szinr te a szabad ég alatt tartottam meg az istentiszteletet. A hideg ellenére áldott összejövetel volt.

Ebéd után a szűk egyórányi távolságra levő 9. századhoz mentünk Palival. Az úton farkasok fenyegettek. Lőni csak végveszélyben volt szabad. Hála Istennek mégis megérkeztünk. Itt 40 katolikus és 9 evangélikus bajtárs volt. A szomszéd szobában a katolikusok is hallgatták az istentiszteletet. Ez is áldott összejövetel volt.

Utána Palival visszatértünk otthonunkba a mély hóban, nagy hidegben. Mikor elváltunk, kitartó imádkozásra és igeolvasásra buzdítottam. Neki is volt Újtestamentuma, amit ő is a zubbonyának bal, felső zsebében hordott.

Ezután egyedül tértem haza a szállásomra. Az úton hálát adtam az Úrnak, hogy olyan gazdagon megáldott ma a szolgálatban. Örömmel számoltam be szobatársaimnak a mai nap eseményeiről. Megvacsoráztunk. Meggyújtottuk a karácsonyfánk gyertyáit. Elcsendesedtünk otthoni szeretteinkre gondolva. Különösebb fáradtság nélkül elaludtam életem eddigi leg- áldottabb napja után.

Befejezésül beszámolok az eddig elmondottakkal kapcsolatos legújabb történetéről.

Zarándokút a Don-kanyarba.

Egykor a Donnál harcolt, .még élő bajtársakkal és az ott elesettek özvegyeinek egy csoportjával a múlt év júniusában zarándokúton jártunk a Don-kanyarban, hogy leróhassuk kegyeletünket a közel 120 ezer jeltelen tömegsírokban nyugvó honfitársunknak.

Sikerült eljutnom arra a helyre, ahol 1942 ádventjén és karácsonyán istentiszteleteket tarthattam bajtársaimnak.

Persze semmit sem ismertem fel, csak felsóhajtottam: Köszönöm Uram, hogy ezt megengedted élnem. Sőt Novo-Uszpenkán, ahol kétezer honfitársunk nyugszik jeltelen tömegsírokban, ökumenikus áhítatot tartottam.

Egykor, élő bajtársaimnak hirdettem az igét, és velük imádkoztam. Itt elhunyt honfitársainkért, örök nyugalmukért imádkoztam.

Keresztet állítottunk. Elmondtuk a Miatyánkot, és elénekeltük a Himnuszt.

Istenes József

Advent - karácsony a don-kanyarban- Harctéri naplóm alapján -