Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-10-18 / 42. szám

Evangélikus Élet 1992. október 18.

QUO VADIS MAGYAR ÖKUMENÉ?

Úgy tapasztaljuk és érezzük, hogy a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa életében megtorpanás észlelhető, nehéz,

g

roblematikus korszakot élünk át.

ikumenikus munkánk sok tekintetben egy helyben topog, szükség van a megújulásra! Reménységünk az, hogy ez megtörténhet és uj lendülettel mehetünk előre közös Urunk tiszteletében és szolgálatában, egymást segítve az úton.

A múlt kötelez! Jézus Urunk főpapi imádságának tanítványai egységére vonatkozó szakasza (Jn 17,20—21) századunkban a Szentlélek fényszórójába került s a közös küldetés érdekében az egyes keresztyén felekezetek felismerték, hogy az egység munkálása élet- szükséglet, hogy elhiggye a világ, az Atya küldte Jézust megmentésünkre. „A magyarországi történelmi protestáns egyházak kezdettől fogva meleg érdeklődéssel fordultak az ökumenikus mozgalmak felé és a maguk részéről is bekapcsolódtak az ökumenikus munkába” - olvassuk az 1948-ban megjelent „Az egyház a világban” című könyvben (Bp. 1948), amely az Egyházak Világtanácsa I. világ- gyűlésére készült magyar hozzájárulás. Már az amszterdami világgyűlés előtt 1943-ban megalakult az Egyetemes Egyháztanács Magyarországi Bizottsága Ehrenström Nils, a genfi tanulmányi osztály vezetőjének látogatása idején. E bizottság vezetője dr. Ravasz László és dr. Radvánszky Albert volt. A háború után ez a Bizottság kérte fel dr. Pap Lászlót az egyházi újjáépítés megszervezésére és vezetésére. 1947 júniusában a Bizottság

8 nevet vett fel: Magyarországi kumenikus Bizottság, elnökei továbbra is Ravasz püspök és Radvánszky felügyelő, ügyvezető alel- nök Pap László és titkár dr. Nagy Barna. Az 1948-as világgyűlésen a Magyarországi Evangélikus Egyházat Ordass püspök megbízásából Leskó Béla és Pósfay György képviselte, a Magyarországi Református Egyház részéről jelen volt Bodoky Richárd, Pákozdy László, Victor János és Tóth Péter. A résztvevők listáján szerepel még Vájta Vilmos, Ravasz László és Va- sady Béla is. Ajelölő bizottságban helyett" kapott Ordass Lajos püspök és Pap László professzor is. - Belpolitikai nehézségek sem akadályozták meg a magyar protestantizmust és a később csatlakozó orthodoxiát, hogy az ökumenikus mozgalmak összefogó szervében részt vegyen. Politikailag legnehezebb időkben sem szigetelődött el a magyar tagegyházak sora a világ keresztyénségétől, sőt kívülállók is jelentős szerepet tulajdonítottak a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa szolgálatának.

Hol tartunk ma? Helyzetünk elemzése nem egyszerű, de nem is lehetetlen, sőt minden tagegyház számára szükséges a kibontakozás érdekében. Nem vagyunk sötéten- látók, hanem a valóságot írjuk le, amikor megállapítjuk, hogy meg- fáradás, visszalépés és egy bizonyos gyanakvás észlelhető a tagegyházak körében jelenleg.

Megfáradás: a magyar ökume- né gyengélkedik. Tagegyházaink saját belső kérdéseikkel, bajaikkal, feladataikkal vannak elfoglalva oly mértékben, hogy szinte nincs erejük a másik testvéregyházzal törődni. Néha elvi, máskor személyi torzsalkodás gyengíti a missziói munkát. - Európa feszült és válságos helyzetben vergődik, a magyar társadalom súlyos kérdésekkel küzd és érezhetően feszült légkörben él - ebben az állapotban különösen is szükséges, hogy Jézus Krisztus Urunk adta megbízást teljesítsük, az evangéliumot hirdessük, a megtérés szükségességét prédikáljuk, az egyház népe Krisztusért járván követségben Istennel és egymással való megbékélésre hívjon fel mindenkit. Minden meglévő feszültség, személyi probléma, önző befelé fordulás csak gyengíti hívó szavunk erejét és hitelét. - Újra felvetődött egy-egy ta^egy- hazban a hűség kérdése a saját fe- lekezethez és ökumenikus nyitottság viszonya. Másfelől az evangéli- záció és az ökumenikus munka látszólagos * ellentétének problémája. Többen azt is kérdezik, hogy sajátosan egyházi feladat-e társadalmi kérdésekben, vagy világméretű ügyekben hallatni szavunkat? - ezért is vonakodnak többen a tevékeny részvételtől.

Visszalépésnek, tekintjük például, hogy több baptista gyülekezetben megszűnt a helyi ökumenikus imahét és ahol megtartják, ott is felhagytak a közös úrvacsoravétellel. - Vannak pozitív kezdeményezések is: ökumenikus óvodák, iskolák létesítése, de sajnos nem ezek a jellemzőek. - Visszalépésnek tekintjük, hogy megszűnt a MEÖT német és angol nyelvű tájékoztató kőnyomatosa (HCP).

Ilyen módon külföldi hittestvéreink nem értesülhetnek a magyar ökumenikus életről. Az egy év óta ülésező, Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinata az elmúlt júniusban ún. Zsinati Hitvallásában ismét hitet tett ökumenikus elkötelezettségéről, de ugyanezt nem lehet elmondani más tagegyházakról. Különösen kérdésessé vált a volt SZÉT keretében működött egyházak csoportjának ökumenikus magatartása. - Sokakban gyanakvás él - minden teológiai alapot nélkülözve -, hogy az ökumené kommunista tevékenység és kizárólag a pártállamnak volt szüksége a keresztyén egységmozgalomra. A rendszerváltás óta megszűnt az ökumenikus mozgalom létének értelme. Ez a mind történelmileg, mind teológiailag tarthatatlan nézet sok hívünkben elevenen él, mások a Keresztyén Békekonferencia fiókintézményeként látják az Egyházak Világtanácsát. - Ugyanakkor, amikor a Magyarországi Római Katolikus Egyház - minden belső feszültsége, paphiánya, megoldatlan kérdése ellenére is látható módon erősödik, egy gyengélkedő MEÖT tragikus helyzetet teremthet, mindenfajta dialógus sürgetése értelmét veszíti, ha megszűnik partnernek lenni. Nem akarunk versenyezni a magyar római katolicizmussal, mégis jelentős pozícióvesztésnek érezzük az ökumené gyöngülését.

Merre menjünk? Meggyőződésünk, hogy továbbra is együtt kell és lehet maradni és haladni orthodox és protestáns testvéreknek, tagegyházaknak. Kiegészítjük egymást - így mérhetetlenül szükségünk van egymásra (lKor 12). Társadalmunknak is szüksége van a protestáns és orthodox értékekre. - Nem kell mindenestől az újat hajszolnunk, ami jó, azt őriznünk kell, az elavultat ki kell hagyni munkánkból és figyelnünk kell, hol, miként kezdhetünk valóban újat,

, ahol ez szükséges. Hisszük, hogy a Szentlélek ma is végzi közöttünk őriző és megújító munkáját. - Fórumra készülünk, ahol múltunk, jelenünk kiértékelése és a jövőnek tervezése folyhat. Október 24-én, 10-16 óráig a Ráday Kollégiumban találkozunk, ahol két előadást hallgatunk meg Reuss András és Pásztor János professzorok szájából és egy panel diszkusszió tanúi lehetünk a tagegyházak vezetőinek részvételével. Ezen a fórumon minden jelenlévő alkotó tevékenységére, kritikájára és javaslataira számi tunk.Nem kergetünk illúziókat, de lehetségesnek tartjuk, hogy ez a Fórum az első lépés majd a kátyúból való kilábalásra.

dr. Hafenscher Károly, a Teológiai és Keresztyén Egység Bizottság

nevében és megbízásából

Egyházi óvodaszentelés Tótkomlóson, parókiamegáldás

Mezőhegyesen

DR. SZABÓ LAJOS ÉLETRAJZA

Szabó Lajos 1953. július 30-án született a Vas megyei Kissom- lyón. Édesapja id. Szabó Lajos 27 éven át kissomlyói lelkészként és a Vasi Egyházmegye espereseként, majd kőszegi lelkészként szolgált 16 évig. Édesanyja, Ihász Magdolna gondozóként dolgozott a kőszegi Református Csecsemőotthonban.

Középiskolai tanulmányait a kőszegi Jurisich Miklós Gimnáziumban végezte, ahol 1971-ben érettségizett. Teológiai tanulmányait 1972-ben kezdte meg az Evangélikus Teológiai Akadémián. 1977-ben tett záró szigorlati vizsgát jeles eredménnyel.

; 1976-ban; még teológiai hallgatóként kapott megbízást kisegítő szolgálatra a vasas-marázai gyülekezetben, Pécs mellett. 1977-től a pécsi gyülekezet segédlelkésze, majd másodlelkésze. 1983. október 16-tól a zuglói gyülekezet lelkésze.

1976-ban kötött házasságot Mátrai Marianna lelkésznővel. Két gyermekük van: András és Gergely.

Az 1980-81-es tanévet ösztöndíjasként a nyugat-németországi erlange- ni egyetemen töltötte. Itt Christofer Frey, Jürgen Roloff és Manfred Seitz professzorok előadásait, illetve szemináriumait látogatta.

Ezután két nemzetközi szervezet munkájába kapcsolódott be: az Európai Protestáns Felnőttképzési Konferencia, továbbá az Európai Egyház és Iskola Munkaközösség. Számos konferencián vett részt, és a külföldi tanulmányokon túl itt kapott indíttatást arra, hogy a gyülekezeti tanítói szolgálat kérdéseivel tudományos szinten foglalkozzon. 1979-től tíz éven át részt vett a gyenesdiási országos ifjúsági konferenciák megszervezésében és lebonyolításában.

A Teológiai Akadémia oktatói munkájában 1985-től vesz részt, először alkalmi helyettesítésekkel,'1987-től pedig rendszeresen. 1988-ban asszisztensi megbízást kapott, 1990-ben pedig a Teológus Otthon igazgatói teendőit is ellátta. 1990 szeptemberétől az Országos Presbitérium választása alapján mint akjunktus a gyakorlati tanszék munkájának jelentős részét látja el. Emellett egyházunk jelenleg folyó zsinatán az oktatási bizottság vezetője.

Szabó Lajos 1989. május 23-án jelentkezett doktori vizsgára a gyakorlati teológia tárgykörében a gyülekezetépítés szakterületéről. 1992-ben a németországi loccumi Valláspedagógiai Intézetben Jörg Ohlemacher igazgató irányításával tanulmányúton vett részt. „A tanítás szolgálata a gyülekezetépítés tükrében” című doktori értekezését 1992. május 19-én nyújtotta be. A Teológiai Akadémia tanári kara 1992. szeptember 10-én az értekezést elfogadta. Szabó Lajos az értekezést 1992. szeptember 12-én nyilvánosan megvédte. A Tanári Kar az értekezést és nyilvános megvédését „Cum laude” minősítéssel elfogadta.

Szentpétery Péter adjunktus, kari jegyző

Augusztus 29-e nagy napja volt a tótkomlósi gyüle- ' kezetnek. Nemcsak a levegő volt forró ezen a szombat délelőttön, de a szívek is átforrósodtak attól a látványtól, amiben

részesülhettek.

Gyekiczky János lelkész álma és a gyülekezet igénye megvalósult. Egyházi óvodát állíthatott szolgálatba az egyházközség.

A nagy tótkomlósi templom megtelt az ünnepi ruhába öltözött hívekkel. Az oltár- térben ott ültek az egyházi óvoda kicsiny növendékei, akikért mindez történt, de ott voltak a szülők és nagyszülők, a presbiterek és a gyülekezet érdeklődő tagjai. Jelen voltak az ünnepségen a nagyközségi önkormányzat vezetői és a képviselő-testület tagjai.

Az istentisztelet szolgálatát dr. Harmati Béla, a Déli Egyházkerület és a Nyugat-Békési Egyházmegye esperesével lépett az oltár elé. Az ősi szlovák liturgia énekes imádságával, a „Nejsvetejsi”-vel kezdte az alkalmat. Igehirdetésének alapigéjéül Márk evangéliumából a 10. rész 13-16. verseket, a „gyermekek evangéliumát” választotta. Jézus szereti a gyermekeket és minket is felelőssé tesz értük. Az egyházi óvoda az a hely, ahol a kis gyermekek megismerkedhetnek Jézussal, és általa az emberi együttéléshez nélkülözhetetlen szeretettel - hangsúlyozta a püspök.

Ezután a tótkomlósi fúvószenekar szép muzsikájában gyönyörködhettek az ünnepség résztvevői.

■ Majd az óvoda vezető óvónője,- -Vxirga Fér értené, továbbá Kaliska Jánosné.Imre Anikó, Viplach Lász- lóné, Deák Fogarasi Andrásné, Nagy György Irma óvónők és Les- tyán Györgyné, Dávidot Henrikné és Kmetykó Pálné dajkák léptek az oltár elé, akiket Isten igéjével és áldásával szolgálatba állított a püspök. Az ünnepség megható színfoltja volt az óvodások mozdulatokkal kísért éneke és szavalata.

A vezető óvónő beköszöntő szavai után az Oktatási és Művelődési Minisztérium képviseletében dr. Mikecz Pálné meleg szavakkal köszöntötte az egybegyűlteket, és szólt a most megnyíló óvoda jelentőségéről. A Nyugat-Békési Egyházmegye részéről e sorok írója köszöntötte a szolgálatot végző püspököt, aki a Zsinat üléséről jött el erre a nagyon fontos eseményre. Egyházunknak más jellegű óvodái már vannak, a tótkomlósi azonban egyedülálló szlovák nemzetiségi jellegével - hangoztatta az esperes, majd az induló egyházi oktatási intézményre Isten áldását kérte.

Az „Erős vár a mi Istenünk” kezdetű ének 1. versének eléneklé- sével ért véget az ünnepély első része, amely alatt minden résztvevő megtapasztalhatta a Luther

A Magyar Keresztény-Zsidó Tanács állásfoglalása a nacionalizmusról és antiszemitizmusról

A Magyar Keresztény-Zsidó Tanács azzal a céllal alakult meg 1990 nyarán, hogy a keresztények és zsidók kölcsönös közeledését, a múlt sebeinek gyógyítását és a kiengesztelődést munkálja. A Mindenható Istennek adunk hálát, hogy ennek szép és megnyugtató megnyilvánulásai vannak. Minden vallási felekezet képviselői egymás hitének és hagyományának kölcsönös tiszteletbentartásával együtt tudnak munkálkodni és közösen tudnak bizonyságot tenni ebben a hazában a történelem Urának szabadító tetteiről. Hitük szerint minden ember Isten képmására teremtetett, bármely nép fia legyen és bármely meggyőződést valljon is, és minden népre kiterjed Isten szeretete, Aki azt kívánja, hogy az 0 világossága minden nemzet világossága legyen, üdvössége pedig eljusson a Föld határáig (Ezsaiás 49,6). Ezért a különböző etnikai, vallási és kulturális közösségek együttélésében nem veszedelmet látnak, amely ellen védekezni kellene, hanem a teremtő Isten gazdagságának megnyilvánulását és az Ő ajándékát, amelyet hálás szívvel fogadnak.

A Tanács, amelyhez a különböző vallási közösségek hivatalosan tartoznak, arra buzdít minden hívőt - keresztényt és zsidót -, hogy tekintsék feladatuknak a közjó munkálását. Tegyenek meg mindent a demokrácia érvényrejuttatásáért, vállaljanak felelősséget a gazdasági, politikai, társadalmi életben. Kövessenek el mindent egy olyan új értékrend kialakításáért, amely mindenki számára biztosítja az emberhez méltó életet.

A Tanácsot aggasztják az utóbbi időben hangot kapott szélsőséges nacionalista és antiszemita megnyilvánulások. Veszélyesnek tartja ezeknek a napi politika szintjén való jelentkezését, de még veszélyesebbnek magát a jelenséget! Ezeket a leghatározottabban elítéli és kér mindenkit, hogy határolja el magát a fenyegető veszélytől és küzdjön a szélsőséges megnyilvánulások ellen. Elutasítja azt a próbálkozást, amely a nemzeti nézeteltéréseket vallási vagy faji alapon igyekszik igazolni, mert azok így még élesebbé válnak.

A Tanács meg van győződve, hogy a vallásos emberek túlnyomó többsége így gondolkodik, és minden igyekezetükkel a szélsőséges megnyilvánulások visz- szaszorítására törekszenek. A jelen helyzetben a humánus egyensúly emberei kívánnak lenni és nem emlegetnek antiszemitizmust, ahol az nincs, de nem hagyják említés nélkül az antiszemitizmust, ahol megjelenik.

Mindezeket tekintetbe véve, a Tanács kér mindenkit, hogy bármely felekezethez tartozzék, tegyen meg mindent a kirekesztés szándéka ellen. A történelem Ura előtt felelősséggel tartozunk tetteinkért, döntéseikért és mulasztásainkért. Legyünk a megbékélés emberei !

Budapest, 1992. október 2.

A Magyar-Keresztény Zsidó Tanács

énekében foglalt bizonyságtételnek az igazságát Isten oltalmazó és újat ajándékozó erejéről.

Istentisztelet után az ünneplő gyülekezet átvonult az óvodához, amelyet az egyház államosított, majd visszaigényelt iskolaépületéből alakítottak ki 6 és fél milliós költséggel, amelyből 2 milliót egyházunk, 2 milliót az önkormányzat, 500 000,- Ft-ot a külföldi Gusztáv Adolf Segélyszerv adott a tótkomlósi gyülekezetnek.

Az óvodánál a fúvószenekar a Himnuszt játszotta, majd Mataisz István kivitelező, aki nagyon jó minőségű munkát végzett, átadta az óvoda kulcsát a püspöknek, aki felszentelte és ezzel szolgálatba állította az intézményt.

Juhász Pál polgármester az egyház és az önkormányzat jó kapcsolatáról és az óvoda megvalósítása terén megnyilvánuló együttműködésről szólt ünnepi beszédében.

Az ünnepségen részt vett és az eseményt országos összefüggésbe állítva értékelte a körzet ország- gyűlési képviselője, Varga Zoltán.

Imre Anikó óvónő szlovák nyelven köszöntötte az egybegyűlteket, majd a jelenlevők a fúvószenekar kíséretével elénekelték a Szózatot.

Az ünnepség után az óvónők, dajkák és a gyermekek birtokba vették a szépen berendezett óvodát, majd a püspök és a nagy számú gyülekezet megtekintették az intézményt. A látottak nyomán olyan vélemény alakult ki, hogy ez a szépen elkészített óvoda akár a fővárosban is működhetne.

A Deák Fogarasi András iskolaigazgató, fafaragó művész udvaron felállított alkotása, a gyermeket oltalmazó kezek szimbolikus megfogalmazása a felelős és sok szerete- tet igénylő óvodai munkának.

Befejező aktusként az önkormányzat ebéden látta vendégül az egyház vezetőit.

A gyermekek barátja, Jézus, áldja meg azokat a kicsinyeket, akik ebben az egyházi intézményben kezdik az ismerkedést a világot alkotó Istennel és az ő teremtett világával, hogy Istenben hívő, szüleiket és embertársaikat tisztelő, hazájukat szerető felnőttek váljanak belőlük. A gyülekezet lelkészének és vele együtt fáradozó tagjainak pedig Isten adjon új erőt és sok örömöt önfeláldozó munkájukért.

*

Délután a püspök és kísérete Mezőhegyesre látogatott, ahol a püspök istentiszteletet tartott a kis szórvány gyülekezetnek. Zsolt

33,12 alapján hangsúlyozta, hogy nem a gyülekezet nagysága, hanem az Isten nagy kegyelme teszi boldoggá övéit. Ezután a templom szomszédságában lévő, újonnan kialakított 90 m2-es, összkomfortos lelkészlakásba ment át a gyülekezet, amelyet a püspök Isten igéjével és áldásával átadott szolgálatra. A gyülekezet és az önkormányzat összefogásának szép példája ez a lelkészlakás, amelyre a város vezetése 650 000,- Ft-ot adott.

Isten áldja meg ezért az ügyért is fáradozó Gyekiczky János lelkészt és a mezőhegyesi gyülekezetei támogató Kassai Béla polgármestert.

Akik részt vettünk e nap eseményein, hálás szívvel tapasztalhattuk, hogy „Az Úr csodásán működik” a „Viharsarokban” is.

Pintér János

Egy vatikáni levél,

amely problémássá teheti az evangélikus-római katolikus kapcsolatokat - jelentette ki a Lutheránus Világszövetség főtitkára

Madrasz - India, 1992. szeptember 17. (LWI)

A Vatikán legutóbbi nyilatkozatai problematikussá tették a világ evangélikus egyházai és a római katolikus egyház közötti kapcsolatokat - mondta a Lutheránus Világszövetség főtitkára a világméretű testületnek adott beszámolójában itt szeptember 14-én. Dr. Gun- nar Stálsett arról „a komoly problémáról beszélt”, amely katolikus oldalról vetődött fel, egyben azonban arra intett, hogy ez az ügy nem szabad, hogy akadályt gördítsen a római katolikus-evangélikus kapcsolatok elé. „Nem szabad megengednünk, hogy pillanatnyi hátralé- pések vízióinkat elsötétítsék.”

Stálsett úgy jellemezte az első anglikán-római katolikus nemzetközi bizottság végső jelentésére adott vatikáni hivatalos választ, mint ami csalódást keltett. Merevnek, tartózkodónak és nem megfelelőnek nevezte a december 5-én kelt választ az anglikán-római katolikus nemzetközi bizottság első dokumentumára. A vatikáni nyilatkozat jelentős módon elmulasztotta elfogadni az úrvacsoráról, lelkészi szolgálatról és ordináció- ról szóló megegyezéseket, mint amik lényegileg megegyeznek a katolikus hittel.

Stálsett kijelentette, hogy ezt az ügyet is megtárgyalták vezető vatikáni tisztségviselőkkel, bíborosokkal, mint pl. Edward Cassidy és Josef Ratzinger, azon a hivatalos lutheránus világszövetségi látogatáson, amit az elmúlt április 22-24- én tettek a Vatikánban. Cassidy a vezetője jelenleg a Keresztény Egység Titkárságának, ez a vatikáni hivatal felelős az ökumenikus ügyekért (új neve: Pontifical Council for Promoting Christian Unity). Ratzinger a Hittani Kongregáció prefektusa.

Stálsett azonban legélesebb kritikáját egy legutóbb keltezett levélnek szentelte, aminek ez a címe: „Néhány szempont az egyháznak mint communio-nak megértéséhez”. Ezt a levelet Ratzinger hivatala minden katolikus püspöknek megküldte. Stálsett úgy nyilatkozott, hogy „ez a levél valóságos skandalum, botránkoztatás a szó igazi értelmében”. Maga a levél szövege május 28-án keltezett és a Vatikán június 15-én bocsátotta közre. Ebben a levélben a nemkatolikus egyházak és keresztény közösségek úgy szerepelnek, mint az egyház testének sebei”.

Stálsett a levelet „fájdalmasan páratlannak” nevezte, mivel abban a pápaság jelenlegi formájában úgy szerepel, mint a világegyház közösségének szükségszerű központja. „Az egyetemes egyházat azonosítani a mai római katolikus egyházzal azt jelenti, hogy jelentősen visszaléptünk a II. Vatikáni Zsinattól,” - a világ római katolikus püspökeinek zsinati véleményétől, amelyet az 1960-as évek elején vallottak.

Megjegyezvén, hogy a vatikáni levél megjelenése egybeesett a Római Katolikus Egyház és az evangélikus egyházak közössége 25 éves párbeszédének ünneplésével, Stálsett kifejtette, hogy „ez a levél egyfelől nem veszi komolyan, másfelől teljesen érzéketlen a haladást illetően”, ami az egység irányában történt a tárgyalások megkezdése óta.

Stálsett beszámolt arról a levélről, amit ő küldött Cassidy bíborosnak, amelyben megkérdőjelezte a Vatikán szándékát a római katolikus-evangélikus dialógus ügyét illetően. „Ha a kétoldalú ökumenikus dokumentumokat végül is a Hittani Kongregációnak kell jóváhagyólag elfogadnia és ha a május

28-i levél mutatja a Kongregáció álláspontját, nem tehetünk mást, minthogy megkérdezzük, vajon valóban lehetséges-e további közeledés és vajon a római katolikuslutheránus párbeszéd 25 éve komolyan vétetett-e az egész római egyház által” - úja Stálsett levelében.

Ford. H. K.

auMN/ «uiHMffMBnii fit t-;U iftüftó nJfflOB i'-5* JMLtlIEiUÉlS