Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1992-09-27 / 39. szám
Evangélikus Elet 57. ÉVFOLYAM 39. SZÁM 1992. SZEPTEMBER 27. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 15. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 12 Ft Magának ki-ki sokkal könnyebben és szívesebben megbocsát, mint másnak. Széchenyi István ~ A TARTALOMBÓL “ JÉZUS A FÉNY, Ml A SZÍNEI EGYHÁZUNK A MAGYARSÁG ÉLETÉBEN TANÉVNYITÓ ÜNNEPSÉGEK Dr. John Vikström finn crsck Magyar evangélikus értelmiséget nevelünk! Augusztus 31-én, hétfőn reggel gyülekezett a tanulóifjúság a fasori templomban. Már az istentisztelet megkezdése előtt jelentették: kicsi a templom, nem fér be mindenki. Tíz híján 600 diák, a tanári kar és a szülők nagy számban, bizony úgy megtöltötték a templomot, hogy még a bejárati lépcsőkön is álltak. A zsúfoltság ellenére fegyelmezetten és csendben vettek részt az istentiszteleten. Az igehirdetés alapigéje Zsolt 90,12 verse volt: „ Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” E sorok írója - mint fasori öregdiák - végezte a szolgálatot. Az orgonánál is öregdiák ült: Peskó György orgonaművész. A zsoltáros Istenhez folyamodik. Isten tanit! Mózes tudta ezt, hiszen fenn a Sinai hegyen Istentől tanulta a tízparancsolatot. Megismerte Isten akaratát. Isten ma is tanít, minket is: tanárokat, diákokat, szülőket, mindnyájunkat. Ne szégyenünk beülni Isten iskolájába. Szükségünk van erre, hogy megtanuljuk, mi a jó és mi a rossz. Mi többet tudunk Mózesnél, mert Jézusunk van, aki betöltötte és erőt ad betöltéséhez. Azért vagyunk itt, éppen ebben az iskolában, hogy megtanuljunk eligazodni az élet dolgaiban, tartást kapjunk. Úgy folytassuk életünket, hogy megnyerjük ezt az életbölcsességet, „bölcs szívhez jussunk.” Ezzel az imádsággal kezdjük az évet, imádkozzunk gyakran az év folyamán is. A gimnázium dísztermében folytatódott az évnyitó ünnepély. Dr. Gyapay Gábor igazgató beszédében megemlékezett arról, hogy három evvel ezelőtt indult meg a tanítás az iskolában és most csupa olyan diák van jelen, akik már itt kezdték a gimnáziumot. Beszédében három gondolatot emelt ki és helyezett a tanuló- ifjúság szívére. Az első jellemzője az iskolának, hogy magyar iskola. Azt szeret-, ném, ha az ifjúság érezné, hogy a tanárok mindazt az értéket, érzést, fájdalmat, amit a magyar múlt, a magyar közösség jelent, - képviselik. Egyik kezüket a múlt felé nyújtják ki és onnan gyűjtik az értékeket, másik kezüket felétek nyújtják és szeretnék, ha minél többet átvennétek az értékekből, mert, hogy mit jelent magyarnak lenni, nem könnyű feladat. A másik jellemző, hogy evangélikus iskola vagyunk. Ebben az iskolában arra kell törekedni, hogy mindenki a tízparancsolathoz mérje életét. Tudnunk kell, hogy bűnös emberek vagyunk. Tanárok is, diákok is. A bűntől csak bűnbánattal tudunk szabadulni és akkor jön a felszabadító bűnbocsánat, ami Isten kegyelméből adódik. A harmadikjellemző, hogy mi értelmiségi ifjúságot akarunk nevelni. Ez azt jelenti, hogy olyan réteggé kell lennetek, amely adott esetben a saját, egyéni érdekeit mellőzve, a közösség érdekeit tartja szem előtt. Az értelmiség legfontosabb funkciója, hogy a közösség lelkiismerete, agya és gondolati vezetője legyen. Meg kell tartani az élet minden Évnyitó a fasori gimnáziumban területén az igényességet. Meg kell adni a másik ember iránti tiszteletet. Az értelmiségnek az aktív keresés, a szellemi izgatottság állapotában való érdeklődés légkörében „Erős vár a mi Istenünk, jó fegyverünk és pajzsunk. Ha 0 velünk ki ellenünk?” hangzik - az utóbbi évtizedekhez képest szokatlan erővel - a 46. zsoltár 1992. augusztus 31-ének délutánján a több mint 200 éves soproni evangélikus templom falai között, amikor a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum 436. tanévének tanévnyitó istentiszteletét és ünnepélyét tartja. Az elmúlt tanév elején újra evangélikussá lett líceum tanévnyitója ez. Weliler Sándor igehirdetésében a következő gondolatok hangzottak el. A protestáns örökség-listán minden korban előkeld helyen szerepeltek az iskolák. Drága, féltett, megbecsült kincseink voltak egészen a legutolsó időkig. Most, hogy néhány évtizedes kényszer- szünet után sorba visszakapjuk őket, a régiek lelkesedésével, felelősségével és szeretetével kell felkarolnunk ezeket az iskolákat. Mint a protestáns örökség részét, a jó gazda gondosságával kell óvnunk az iskolaépületet, amely a féltő gondoskodás eredményeképpen két év alatt kívül és belül is megszépült, az átalakítások után köny- nyebb lesz benne a munka. Az Úrnak útját készítve, ösvényeit egyengetve: „Tegyük, amit tennünk kell”. Az iskola szellemi örökség is. Az elmúlt évszázadokban sok itt-taní- tó tanár munkája becsülendő örökség. A szellemi örökségnél még egyházi iskolákban is arra kell tenni a hangsúlyt, hogy magyar, őrizni, ápolni, vigyázni kell értékeinket; minden egyes tantárgyban azt kell megtanítani elsősorban, ami magyar. Tanuljuk meg, ismerjük meg, amire magyarságunk hivatott: „Tudjuk, amit tudnunk kell”. Ez az iskola - mivel'egyházi iskola - lelki közösség is. Évszázadok óta az evangélikusok szolgálatában állt; ezért evangéliumi lelkületű intézmény, keresztyén értékrendet képvisel, a Jézus Krisztusról szóló evangéliumot helyezi a középpontba felekezetektől függetlenül. „Emlékeztetek mindenkit Jézus Krisztusra, akinek nevére megkereszteltettünk; szeressük Őt, mert Ő előbb szeretett minket, higgyünk Krisztusban: Higgyük, amit hinnünk kell”. Elhangzott tehát az útravaló erre a tanévre: „Tegyük, amit tennünk kell! Tudjuk, amit tudnunk kell! Higgyük, amit hinnünk kell!” Az evangélikus líceum egy évvel ezelőtti évnyitóján a püspöki igehirdetés alapigéje: „Nem a csügge- dés lelkét adta nekünk az Isten” (2Tim 1,7); azon a tanévnyitón dr. Lampérth Gyula igazgató az Útmutató évi igéjével - „Akik az Úrkell élnie. Hiszem, hogy iskolánkban ez a légkör már él és mégin- kább élni fog a jövőben. - E gondolatok jegyében indult el a munka a gimnázium 133. tanévében. Tóth-Szöll6s Mihály ban bíznak, erejük megújul” (Ézs 40,31) - nyitotta meg a tanévet. Miért emlékezünk erre? Olyasmi történt a tanév folyamán, amire akkor nem is gondoltunk, hogy megvalósulhat... de mégis megvalósult, hogy Isten kegyelméből az ősi Líceum szellemének és oktatási-nevelési rendszerének megfelelően megindulhat már ebben az 1992/93-as tanévben a 8 osztályos líceum első osztálya, a 10 éves gyermekekkel. Már itt ülnek ők is 30-an, csillogó, csodálkozó tiszta tekintetükkel a többi 119 első osztályossal és 97 második osztályos tanulóval együtt, de itt van összességében az iskola 447 diákja, szülők, líceumi öregdiákok közösségében. Az igazgató, dr. Lampérth Gyula ünnepi beszédében köszöntötte a megjelenteket. Különös szeretettel szólt a Líceum legfiatalabb növendékeihez: „Ti az első osztály tanulói lesztek; gimnazisták... Úgy fogad benneteket az öreg iskola, hogyha a Jóisten is úgy akarja, nyolc évig jártok majd ide. Tudom és remélem, hogy a nagyok szeretnek majd benneteket”. Az iskola igazgatója kérte a tanárokat a szeretetteljes gondos munkára, mert - Jókai szavaival - „A világ olyanná alakul, amilyennek a fiatalságot nevelik”. ...„Végezetül az Úr áldását kérem mindannyiunkra, iskolánkra, városunkra, magyar népünkre és az egész teremtett világra. Kívánom, hogy úgy zárhassuk majd be a tanévet, hogy elmondhassuk, megtettük, amit kellett.” Az évnyitó irodalmi műsorát Dárdai Árpádné tanárnő állította össze; a gimnáziumi énekkar Takács Andrea vezényletével énekelt. Az énekkar és Barna Mária főiskolai hallgató Bach műveket adott elő. Idézet hangzott el Csoóri Sándor: Nappali Hold c. kötetéből, és két verset hallhattunk Fitos Vilmos költő-filozófustól; a költő üzenete: „... ha nem hevítnek dúló századok, Teremtni töijön izzó lázatok”. Az évnyitó a Himnusz hangjaival ért véget. Dr. Lang Jánosné ORSZÁGOS IFJÚSÁGI NAP KŐBÁNYÁN Október 3-án, délelőtt 10 órától délután öt óráig tartó ifjúsági nap lesz Kőbányán, ahol a különböző nyári táborokban résztvett fiatalok találkozhatnak újra. Cím: Budapest X., Kápolna u. 14. A soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium tanévnyitója John Vikström finn evangélikus érsek az Európai Egyházak Konferenciáján moderátor volt, levezető elnök. Szeptember 5-én este még vezette a Nagygyűlés plenáris ülését, szeptember 7-én hétfőn reggel ismét ott ült az elnöki asztalnál! Közben 6-án Helsinkiben részt vett a finn bibliafordítás 350 éves jubileumi ünnepségén, amit az állam rendezett. Megkérdeztem a finn érseket, egyházunk régi barátját és ismerőjét, mi történt előző nap Helsinkiben. Kérdésemre a következő választ adta írásban: Ebben az évben Finnországban két fontos jubileumot ünnepelünk: Finnország önállóságának 75 éves évfordulóját és az első finn nyelvű bibliafordítás 350 éves jubileumát. finn Biblis Augusztus első vasárnapján ünnepi istentiszteletet tartottak minden egyházkerületben. A fő ünnepi istentisztelet Ábo-ban (Turku) a dómtemplomban volt, ezt mind a rádió, mind a televízió közvetítette. Ezen az istentiszteleten a textusokat a 350 évvel ezelőtti fordításban olvastuk. Az elmúlt vasárnap (szeptember 6-án) nemzeti ünneplést tartottunk Helsinkiben, a Nemzeti Színházban, a kormány és az országgyűlés tagjainak részvételével. A különböző egyházak és kulturális szervezetek képviselői is megjelentek. Ezen az alkalmon ünnepélyesen emlékeztünk meg a finn nyelvű bibliafordítás különleges jelentőségéről, a finn nyelvre gyakorolt hatásáról, és arról, hogy általában mit is jelentett e fordítás a finn kulturális és társadalmi élet számára. Az ünnepi beszédet a kulturális miniszter, Tytti Isohookana-Asun- maa tartotta. A program kiemelkedő eseménye egy színdarab bemutató előadása volt. A szerző a jólismert író, Paavo Rintala. A darab címe: Via dolorosa. A finn Biblia, ennek vallási és kulturális jelentősége, amit ez a darab dokumentált, igazán megnyerő módon és sokrétűen. Finnországban a Nemzeti Múzeumban ebben az esztendőben kiállítás látható a finn Bibliáról. (Svédből fordította: Hafenscher Károly) Lelkészavatás és lelkésziktatás Nyírszőlősön Augusztus 15-én délután rendkívüli alkalomra hívogatott a nyír- szőlősi evangélikus templom harangja. A Nyíregyháza közelében, mintegy 10 km-re fekvő település közel 1400 bejegyzett evangélikust tart számon. Az istentiszteleti alkalmakat eddig nyíregyházi lelkész látta el. Most népes - immár önállóvá vált - gyülekezet várta meghívott felszentelendő új lelkészét - Győri Mihályt - a szépen felújított templomban. Az Erős vár a mi Istenünk kezdetű ének felcsendült dallamai alatt lépett az oltár elé dr. Szebik Imre püspök, Bozorády Zoltán esperes, és Magyar László lelkész, őket követte Győri Mihály gyülekezeti munkatárs és a lelkészek. A püspök 2Tim 2,24-25 verse alapján hirdette az igét: „Kettős ünnepre jöttünk, felszentelésre és beiktatásra. Isten megengedi, hogy önálló lelkésze legyen e gyülekezetnek, hogy mindazok, akik még nem ismerik Jézust, megtérjenek és boldogan szolgálják az Urat! Pál maga fogságban van, de biztatja a fiatal Timóteust, hogy hitben meg ne lankadjon! Isten lelkészt ad, az Úr szolgáját. Szolgálatának emberi alapja a humanitás, szakmai alapja a teológia ismerete, szolgálatának lelki alapja a szelíd szó! De’ az ige mindnyájunknak szól, hogy kevesebb legyen a viszály a hívek életében! Merjünk újat kezdeni minden nap, és az evangéliumhoz méltóan viselkedni! Az igehirdetés után a nyíregyházi ifjúság zenés énekszámot adott elő, majd énekkarunk két énekkel szolgált. A lelkészi eskü elhangzását a lelkész! meghívólevél átadása követte, majd az esperes beiktatta a diakónus-lelkészt szolgálatába a nyír- szőlösi gyülekezetbe. A felavatott lelkészt testvéri csókkal, majd áldással köszöntötte a püspök. Végül a Konfirmát énekelték a segédkező és a jelenlévő lelkészek. Győri Mihály - immár a nyír- szőlősi gyülekezet megválasztott lelkészeként Márk 3,35. versét választotta igehirdetésének alapjául. Mondanivalójában kiemelte: „Mindenki szeretne valamilyen formában teljes életet élni, de rájön: emberileg ezt nem tudja megvalósítani. Ezért sokan kilépnek az életből, vagy pótszerekhez folyamodnak, okkult dolgokhoz. Lásd be! - életed önmagad megélni nem tudod. Szíved trónjáról vesd le magad és Jézust helyezd oda! Jézus azt mondja: vedd fel a Keresztet, tedd rá óemberedet, hogy meghaljon, és Isten az 0 Szentlelke által újjászül téged. És ebben az új életben lehet megélni a teljes életet!! Az igehirdetést az úrvacsora kiosztása követte. Az istentisztelethez közgyűlés csatlakozott, ahol a nyírszőlősi gyülekezet felügyelője üdvözölte az ünnepre egybegyűlteket, majd köszöntések sora következett. Elsőként a nyírszőlősi gyülekezet fiataljai versekkel, virágcsokrokkal köszöntötték megválasztott lelkészüket és feleségét. Majd a Nógrád megyei lelkészek nevében Meggyaszay László szólt. Nagyon megható és személyes hangvételű volt, amint a sámson- házi és lucfalvi gyülekezeti tagok búcsúztak szeretett gyülekezeti munkatársuktól, feleségétől és négy gyermekétől. Kis alkalmi énekkaruk szép énekszámmal is szolgált. Mindnyájunk szívét átjárta az a szeretet, amit magukkal hoztak. Köszöntötte az önállóvá vált nyírszőlősi gyülekezetét és lelkészét a település görög-katolikus lelkésze dr. Cselényi István Gábor is. Reményét fejezte ki, hogy egyetértésben fogják szolgálni a községben az evangélium ügyét. S végül Bozorády Zoltán esperes - úgy is, mint a gyülekezet volt lelkésze - zárta be az ünnepi közgyűlést. Az istentisztelet résztvevőit terített asztallal várták az újonnan kialakított Gyülekezeti Házban a nyírszőlősi gyülekezet tagjai. Hálatelt szívvel tértünk otthonunkba és köszönetét mondtunk az Úr Istennek azért, hogy ismét gyarapodott az Úr szolgáinak száma. Pelles Ferencné Tanévnyitó istentisztelet Orosházán a gimnázium evangélikus egyházi tagozatos tanulói részére A cím korrekciója az Evangélikus Élet 1992. augusztus 23-i számában megjelent hírnek, amely az orosházi evangélikus gimnázium tanévnyitó istentiszteletéről tájékoztat. A valóság azonban az, hogy Orosházán ez év szeptemberétől nem önálló egyházi gimnázium indult, hanem a Táncsics Mihály Gimnázium keretében egy evangélikus egyházi tagozatos osztály. Az orosházi evangélikus gyülekezet, amelyet a népegyházi adatok szerint a legnagyobb magyar erpdetű evangélikus gyülekezetként tartottak számon, 1948-ig egy jól működő iskolarendszert tartott fenn, amit most szeretne visszaállítani. Azonban itt a „Viharsarokban” az elmúlt évtizedekben a fokozott lelki terror elidegenítette a gyülekezettől a fiatalabb nemzedékeket. Ezért csak kicsiben, alulról építkezve ésszerű az iskolarendszer visszaállítása. Már 1991-ben egyházi óvodai csoportokat szerveztünk. Ennek és az óvodai hitoktatásnak a következménye, hogy ez év szeptemberében megfelelő számú jelentkezővel két evangélikus általános iskolai tagozatos első osztályt indíthattunk abban az iskolában, amelyet az önkormányzat gyülekezetünknek 1996-ban visszaad. Ezek és a további osztályok tanulói, valamint az addig is hitoktatásban részesülő több száz gyermek belenőve a középiskolás korba, tömegbázissá válnak az önálló evangélikus gimnázium megvalósításához. Annak, hogy mégis tanévnyitó istentiszteletet tartottunk augusztus 30-án a középiskolások részére, a magyarázata az, hogy az egykori evangélikus gimnáziumunk öregdiákjai 1991-ben alapítványt létesítettek az orosházi evangélikus gimnázium újraindítására. Ezen felül, Istennek hála, volt igény az egyházi középiskolai oktatásra. Mivel egykori gimnáziumunk épületét lebontották, ezért csak az állami gimnáziumon belüli egyházi tagozatos osztály indítására volt lehetőségünk. Ennek feltétele volt az önkormányzat támogató hozzájárulása és az állami gimnázium igazgatójának ügyünket felvállaló jószándéka. Ilyen előzmények után augusztus 30-án a délelőtt 10 órakor kezdődő istentiszteletre hívogató harangok zúgása közben vonultak be az orosházi műemlék templomba az egyházi tagozatos gimnáziumi osztály ünnepi ruhába öltözött tanulói, osztályfőnökük, Pál Tamás- né vezetésével, a tanításokat felvállaló tanárok és a gyülekezet presbiterei kíséretében, hogy Isten nevében kezdjék a tanévet. Felemelő volt a pillanat! A gyülekezet tagjai átélhették Isten új lehetőséget teremtő csodáját. Az igehirdetésben e sorok írója a vasárnap igéje alapján hangsúlyozta, hogy minden munkának, így a tanulásnak és a tanításnak is szolgálattá kell magasztosulnia egymás javára és Isten dicsőségére. Később egyháztörténelmi jelentőségűnek nevezte az egyházi tagozatos gimnáziumi osztály indulását, majd köszöntötte az osztály tanulóit, osztályfőnöküket, tanáraikat, valamint a jelenlévő többi középiskolást, akik közül a hitoktatásban részesült felsőbb osztályosok kis csapata gitárral és énekkel szolgált. Pintér János
