Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1992-09-20 / 38. szám
57. ÉVFOLYAM 38. SZÁM 1992. SZEPTEMBER 20. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 14. VASÁRNAP A gyermek az élettel kapcsolatos dolgokat magától tanulja meg. De az égiekre oktatni kell. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Goethe ÁRA: 20 Ft MHNVHHHHI A TARTALOMBÓL AZ EISENACHI B0NH0EFFER-K0NFERENCIA „MAGYAR KEDVENCE” ÖRÜLÜNK, HOGY ELJÖTTEK! SIÓFOKI ÉVFORDULÓ A Deák téri Gimnázium tanévnyitó istentisztelete Néhány gondolat az abortusz-vitához i Az Európai Nőorvostársaság Magyarországi Tagozata 1992. június 1-jén „A civil társadalom és az abortusz” címmel tudományos ülést szervezett más szakmabéli orvosok, szociológusok, világi és egyházi személyek bevonásával. Magam az „Abortusztól a fogamzásgátlásig” című kerékasztal vitájában vettem részt, zömében nőgyógyászok társaságában. Az előttem szólók megdöbbentő adatokat szolgáltattak arról, mennyire növekvőben van a tizenévesek terhességének és terhességmegszakításának, és az ilyenkorú leányanyáknak a száma. Valamennyien a „szexuális felvilágosítás” módszereit, kiszélesítését követelték e negatív tendenciák megelőzésére. Hozzászólásoniban két alapvető dolog motivált: keresztyénnek vallott mivoltom és gyermekgyógyász képesítésem. Ezért a vitában csak az újszülött-ifjúkor közötti életperiódus vonatkozásában éreztem magam autentikusnak, következésképp e korosztályokkal kapcsolatban fejtettem ki néhány gondolatot. A teenagerek abortuszvitájához abból a tényből kell kiindulni, hogy e korosztály szomatikus (testi) fejlettsége a pozitív szekuláris trend, vagy akceleratio miatt jelentősen előtte jár mentális (szellemi) fejlődésének. Sajnos, ehhez a többségnél - tisztelet a kivételnek - morális nihilizmus társul. Ebből egyértelműen azt a következtéit vonom le, hogy e korosztály - .imára nem elegendő a „szexuá- - felvilágosítás”. Ha ugyanis ? tizenéves a televízióban azt 'Íja, hogy a szexuális élet szájra normális, egészséges, jó ’ög, de vigyázni kell a nemkí- ítos terhességre, ebből - .érni és etikai aktuális állapoÍ an - csak azt hallja ki, hogy az korában mindez már természeti És ez nem az ő hibája! I Nem kapott ugyanis sehonnan er- őlcsi mintát, tanítást! ' Ezért összekeveredik benne a s zabadság és a szabadosság. Ha «dig a szabadság átfogó fogalmá- ' ól leszűkülök a lelkiismereti szabadság fogalmára, felmerül a kérdés, tudja-e a mai tizenéves miből All össze a lelkiismeret? Kialakult-e benne az a belső, lelki szabályozórendszer, ami nem velünk született csoda, hanem évekig tartó, folyamatos nevelés eredménye? ' Lehet egyáltalán „szexuális lelkiis- , méreté” a mai tizenéveseknek? j Honnan legyen, amikor minden- ' honnan a szexuális szabadosságra való buzdítás áramlik felé (televízió, video, kortársak, idősebb ge- neráció(!)). Ugyanakkor a szülők, a pedagógus társadalom felkészületlensége, vagy tudatos problémaelhárítása mindezt a hatást nem tudja kompenzálni. Ha tehát küzdeni akarunk a tizenévesek korai szexuális élete, teherbeesése és abortusza ellen, akkor a „szexuális felvilágosítás” előtt szisztematikusan szervezett erkölcsi nevelést kell biztosítani számukra. Ebben pedig az egyházak lelkészeinek, a keresztyén szakembereknek és az arra valóban alkalmas pedagógusoknak, meghatározó szerepet kell vállaM. Ehhez kötelező jelleggel vissza kéne állítani a hit és erkölcstan-oktatást az általános iskolában. Természetesen a szülő döntési joga, hogy gyermekét hittanoktatás keretében neveljék. Aki ezt nem kívánja, annak gyermekét is kötelező jelleggel erkölcsi oktatásban kell részesíteni, az elméletet pedig a gyakorlatban megkövetelni. Ez a fajta „szellemi felkészítés” elengedhetetlen, mielőtt a szexuális felvilágosítást megkezdjük. Ilymódon talán van esély arra, hogy a felnövekvő fiatal generáció a lelkiismereti szabadság birtokában a saját, a partner és a megszületendő gyermek iránti felelősség biztos birtokában kezdje el felnőtt életét. Saját gyakorlatom szomorú tapasztalata a testi-szellemi károsodással született gyermek, aki jóllehet családi harmóniába születik, mégis a vele kapcsolatos gondok deformálják a már kialakult életvitelt. Olymódon terheli a szülőket, ami aztán az egészséges testvér(ek) testi-lelki fejlődését is hátráltatja, mert egy ilyen gyermek otthoni gondozása teljes embert, heroikus, sajnos gyakran eredménytelen küzdelmet kíván. A jézusi szenvedés értünk történt tudatos vállalásán kívül nem ismerek a Bibliában olyan erkölcsi intelmet, vagy kritériumot, ami az embert a szenvedés, a rossz felvállalására ösztönzi. Annál inkább az emberi élet igenlését, a boldogság, az öröm keresését, melyet a szere- tetben találunk meg. A születendő gyermek Isten áldása, nem pedig átka! Ezért úgy gondolom, hogy mindazon „orvosi” esetben, amikor a terhesség az anya, vagy a magzat szempontjából későbbi tragédia forrása, ha a mai korszerűnek mondott eszközökkel nem előzhető meg, a megszakítása megengedhető, sőt kötelezővé tehető. Minden tudományos eredmény akkor igazán értékes, ha ember- központú, a földi élet harmoniku- sabbá tételében segít. A korszerű diagnosztikai módszerek, noha esetleg abortuszt indikálnak, a fentiek értelmében így válnak ember- centrikussá. E néhány gondolattal kívántam a Konferencia vitájának gondolat- menetét a sokszor csak száraz szakmai vetületről a lelki szféra felé terelni, természetesen a teljesség igénye nélkül. Dr. Blatniczky László Bajor egyházi küldöttség látogatása hazánkban Augusztus 31. és szeptember 2. között négytagú küldöttség látogatott el egyházunkhoz a Bajor Evangélikus Egyházból. Dr. Dieter Haack zsinati elnök, Hermann von Loewe- nich egyházfőtanácsos, Friedrich Nagelsbach lelkész és Helmut Winter sajtószerkesztő az egyházunk és a bajorországi egyház közötti testvéregyházi szerződés előkészítése ügyében tárgyalásokat folytattak egyházunk vezetőségével, valamint gyülekezeteket és egyházi intézményeket látogattak. A testvéregyházi szerződéstervezetet szeptember 25- én tárgyalja majd az Országos Presbitérium és november 23-27. közötti zsinatán pedig a bajor egyház. A küldöttség meglátogatta Szekszárd, Bonyhád és Majos Tanácskozás az Egyetemes Egyház irodájában Bonyhádi találkozás Fotó: G. Mierau gyülekezeteit, a bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumot, a Budapest-Hűvösvölgyi Diakóniai Intézetet, a Piliscsabai Béthel Otthont, a Budapest Fasori Gimnáziumot és a Teológiai Akadémiát. Vasárnap délután volt. Rendkívüli időpont a fél ötös kezdés a Deák téri templom életében, de mégis nagy a mozgás, ünneplő ruhás iskolások, diákok és szülők foglalják el helyüket. Tanévnyitó istentisztelet a Deák téri gimnazisták számára. Dr. Harmati Béla püspök Lk 12,32 alapján a valóban „kicsiny nyájnak” prédikál. Két osztálynyi gyermek, de évről évre fejlődik majd. Jézus sem kezdte nagy csapattal, csak 12 tanítvánnyal, ebből lett az egyház. Jelentős, értékőrző kisebbség ez. Ennek az iskolának indítása volt a legnehezebb. A mustármag példázata szerint a kicsiny kezdetből hatalmas fa fejlődik. Nagy örökséget, gazdag tradíciót kapnak a diákok - teremtő kisebbségnek kell lenni. Az ige a család képét hozza elénk. A mai nap negyven év után újra belekapcsol abba a csapatba, ahol együtt és egymásért, a meny- nyei Atya gyermekeiként, egy nagyobb közösségben élhettek. Isten országa átfogja az egész világot. Beletartoznak az ápostolok, Pál és Luther, e régi iskola tanárai és diákjai. A tálentumokat tovább kell gyarapítani, hogy több legyen a szeretet, a megértés és békesség. A templomból a régi iskola dísztermébe vonult át a gyülekezet. Bár az épületet csak egy év múlva kapja meg az iskola, de ezt az ünnepélyt itt tarthatták meg. Schulek Mátyás megbízott igazgató üdvözölte a dísztermet megtöltő diákokat, szülőket és volt növendékeket. Ott volt az egyházi vezetők mellett a kerület polgármestere is, egykori tanárok és diákok. Költőné Jánky Zsuzsanna, az iskola volt növendéke szavalta el dr. Győry Aranka, az iskola egykori tanárának versét a tanári hivatásról. Zászkaliczky Péter igazgató-lelkész egy 1948. június 2-án tartott Pesti Evangélikus Egyház képviselőtestületi jegyzőkönyvből való kivonatot hozott a hallgatók elé, melyben drámai hangon hallható egyházunk akkori tiltakozása és az iskolák megmentése érdekében való felszólalása. A dokumentum szövege a következő: „A pesti evangélikus egyházközség vezetői, presbiterei és hívei annak a tanítási jognak és megbízatásnak a birtokában, melyet az Ur Jézus Krisztustól kaptak, az egyház, az evangélium és a tudomány szeretetétől áthatva, példás áldozatkészséggel létesítették közel másfél évszázaddal ezelőtt az első pesti evangélikus iskolát. Hogy ebben a szerény kezdetben megnyilvánuló iskola iránti szeretet és áldozatkészség nem lanyhult a múló évtizedekkel, annak ékes bizonysága az, hogy az egyház- községnek ma két gimnáziuma és két általános iskolája van. Az ostrom alatt szenvedett rongálódásokat az egyház- község részben rendes bevételeiből, részben önkéntes adományokból, minden jelentősebb külső segítség nélkül rendbehozatta, a felszereléseket pótolta s a tanítást 1945. telén már akkor megkezdte, amikor még sem az állami, sem a fővárosi iskolák nem tudtak működni. Az áldozatkészség mértékét mutatja többek között az is, hogy az iskolák újjáépítése érdekében az egyházi alkalmazottak híványban biztosított fizetésűk egy részéről lemondtak. Megállapítja a képviselő-testület azt is, hogy a pesti evangélikus iskolák tanításában és nevelésében nemcsak 1945-től kezdve, de már azelőtt is a demokrácia tiszta és nemes szelleme érvényesült! Sem a felvételeknél, sem a kedvezmények juttatásánál, sem a minősítéseknél soha semmiféle felekezeti vagy társadalmi szempont nem érvényesült. Sőt amikor 1944-ben a tanulók egy csoportja eltiltatott az iskolától, az egyházközség iskola-bizottsága a kitiltottak részére titokban tanfolyamot szervezett, hogy tanulmányaikban kárt ne szenvedjenek. Megállapítja a képviselő-testület azt is, hogy a pesti evangélikus iskolák mindig példás eredménnyel neveltek és tanítottak. Kitűnik ez mind az állami iskolalátogatók tárgyilagos jelentéseiből, mind pedig az országos tanulmányi versenyek eredményeiből. Mindezek alapján a képviselő-testület, a pesti evangélikus egyházközség vezetői, presbiterei, iskolái és tantestületei, valamint 16 ezer híve nevében úgy határoz, hogy nem akarván hűtlen lenni Urához és Megváltójához, akitől a tanításra jogot és megbízatást nyert -, sem az ősökhöz, akik az iskolákat alapították, sem az iskolákhoz, melyek közel másfél évszázad óta eredményesen és demokratikusan működtek -, sem pedig a magyar szabadságküzdelemnek ez évben ünnepelt nagy vívmányához, az 1848. évi törvényeikhez, mely elismeri és biztosítja az evangélikus egyház iskolafenntartási jogát -, jogainak és igazságának tudatában ragaszkodik iskoláihoz, azokról önként lemondani nem hajlandó, államosításuk ellen tiltakozik és azok megmentése érdekében kéri és várja a felsőbb egyházi hatóságok alkotmányos és törvényes erőfeszítéseit, s egyúttal azzal a kéréssel fordul a kultuszminiszter úrhoz, hogy az egyházi iskolák államosításának kérdését, mint olyan tervet, mely a magyar lelkek kívánatos békességét felboríthatja, vegye le a napirendről.” A dr. Kékén András akkori igazgató-lelkész által előteijesztett nyilatkozat ma is jelzi, hogy iskoláinkat nem adtuk önként és tiltakozás nélkül át annakidején. Az Országos Egyház és a Déli Egyházkerület nevében dr. Sólyom Jenő kerületi felügyelő szólt az ünneplőkhöz, elsősorban a diákokhoz, hiszen őérettük van az iskola. Annak a reményének adott kifejezést, hogy új szellem, evangélikus szellem valósul meg az iskolában. Az egész egyház a sajátjának tekinti a Deák téri iskolát, amint a többit is. Schulek Mátyás megbízott igazgató évnyitó beszéde egy különös évnyitó képét mutatta fel. Különös, mert sok felnőttet látni, nemcsak szülőket, de az iskola volt növendékeit is. Különös, mert a díszteremben otthon vagyunk is meg nem is, hiszen az épületet csak egy év múlva kapjuk meg, hogy benne taníthassunk. Különös, mert mindössze 54 elsőosztályos számára nyílik meg az iskola. Szólt az iskola megindítása körüli vitákról és küzdelmekről is, de a jövendő munkát így jellemezte: „Tanár és diák belekerül egy olyan erőtérbe, Isten igéjének olyan hatókörébe, amely áthatja mindennapjainkat, olyan iránytűvé válik bennünk, ami egy életen át mutatja a helyes irányt.” (A beszédet későbbi számunkban teljes terjedelemben közölni fogjuk.) Szeptember elsején a tanítás megkezdődött, egyelőre az Arany János u. 10. sz. alatt. tszm 44 év után tanévnyitó a bonyhádi Petőfi Sándor Gimnáziumban A bonyhádi, de talán túlzás nélkül állítható, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház életében is jelentős dátum 1992. augusztus 31-e. Ezen a napon ünnepelte a Bonyhádi Evangélikus Gyülekezet apraja-nagyja tanévnyitó istentiszteleten, hogy a nagy hírű gimnázium újra egyházi kezelésbe került. Az 1806-ban még Sárszentlőrincen alapított, később, 1870-ben Bonyhádra került alma mater sok jeles egyéniséggel gazdagította a hazai szellemi életet. E kiváló intézmény tanulója volt többek között még Sárszentlőrincen Petőfi Sándor, majd Illyés Gyula és Ordass (Wolf) Lajos püspök is. Az iskolát 1948-ban államosították. Nehéz idők jártak akkoriban. A tolnabaranyai evangélikusság mintegy kétharmadát kitelepítették német származására hivatkozva, jöttek a diktatúra évei... Az egyházmegye elveszítette kb. 30 000 tagját, iskoláit A lelkészek emberfeletti vállalással látták el a szórvánnyá lett gyülekezetek gondozását, napi megélhetési gondokkal küszködve. 44 év után gyökeresen új fordulatot vettek az események. Bonyhád város önkormányzata és az Evangélikus Egyház korrekt eljárás során megállapodott abban, hogy a gimnázium visszakerül egyházi tulajdonba és kezelésbe. Volt hát mit ünnepelni a tanévnyitó istentiszteleten és ünnepélyen. Dr. Harmati Béla püspök a templomi istentiszteleten Mt 22,34-40 alapján a nagy parancsolatról hirdette az igét. Szeretni Istent, szeretni az embert, mindig konkrét szituációban. Ahogy a kereszt egyik szára az ég felé mutat, Istenre utal, a másik szára a horizontális világot fogja át, így kell a keresztyén embernek is jézusi módon élnie. Ez a gimnázium egyik fontos feladata: tudatos, érett, egészséges kegyességű fiatalokat nevelni. Jó volt látni, hogy a többségében nem evangélikus tanári kar élénk figyelemmel kísérte az igehirdetést. Harmati püspök kitért meg arra is, hogy az ez évben induló új középiskoláink közül a bonyhádi került a legkönnyebben újra egyházi tulajdonba. Korrekt tárgyalások zajlottak, a vitás kérdéseket sikerült valóban megnyugtató módon rendezni. Zárszavában a püspök áldást kívánt az új gimnázium tanáraira és diákjaira, gyülekezetre és városra. Az ünnepség a gimnázium tanévnyitó ünnepélyével folytatódott. A Himnusz eléneklése és egy szavalat után a megbízott igazgatónő, Sántha Lászlóné beszéde következett. Az igazgatónő szavaiból kicsendült, hogy a minőségi munkára- nevelésre helyezi a hangsúlyt. Az egyház képviseletében dr. Frenkl Róbert professzor, országos felügyelő köszöntötte az iskola tanárait és diákjait. Külön megköszönte azoknak a tanároknak a helytállását, akik ugyan nemmel szavaztak az egyházi tulajdonba kerülésről, de nem hagyták ott az új helyzetben levő tantestületet. Ez a magatartás teszi hitelessé a korrekt viszonyt. Szép példa ez - hűség a hivatáshoz. Oroszky István polgármester megemlítette, hogy az „Állami Gimnázium” még mindig ott van a homlokzaton (eltávolítása építészeti beavatkozást igényelne) mert az egyház nyilván nem a külsőségekre törekszik, hanem a meglevő format igyekszik jó tartalommal megtölteni. Dr. Harmati Béla püspök áldást kívánt az itt folyó munkára, majd szavalat és a Szózat eléneklésével ért véget az ünnep. Varsányi Ferenc MEGHÍVÓ A Békéscsabai Evangélikus Gyülekezet Telekgerendási Leányegyházközsége nagy .örömmel és Isten iránti hálával közli, hogy az eddig templom nélküli településen felépült az evangélikus templom. Az új templomot 1992. szeptember 20-án, vasárnap délután 2 órakor szenteli fel dr. Harmati Béla püspök. Az ünnepi istentiszteletre szeretettel hívja és váija a Telekgerendási Leányegyházközség Vezetősége
