Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1992-09-13 / 37. szám
Evangélikus Élet 1992. szeptember 13, GYERMEKEKNEK WINDY MORNING , Kíváncsiság Mondj el, mondj el nekem mindent! Mitől lesz tél, azután tavasz? Melyek a gyermekpillangók? Miért pislognak az emberek? Hol laknak a madarak? A darazsak szeretnek szúrni? Mondj el, mondj el nekem mindent! Mondd el nekem, én is tudni akarom! Mitől nőnek a levelek olyan alakban, ahogy nőnek? A nyuszik miért mozgatják az orrukat? Csak megszokásból? Hová megy a szél, amikor elszalad mellettünk? Mondd már! Vagy a felnőttek sem tudják... ? CSODÁK A felhők Cirmi cica és Peti kutya jó barátok voltak. Közös tányérból ettek, mindketten szerették a csirkelábat és egyformán utálták a kenyérmorzsát. Egy napon elhatározták, hogy kirándulni mennek a malom mögötti rétre. Gyönyörű idő volt, a nap vidáman mosolygott az égről a két játszópajtásra, akik boldogan kergetöz- tek a magas fűben. Egy-egy dombocska mögül kikandikált egyikük föle, vagy éppen farkincája, de hirtelen el is tűnt, hogy újra végigguruljon a nyári gyepen. Azután kicsit fáradtan leheveredett egymás mellé a kutyus meg a cicus, és együtt kémlelték az eget.- Nézd csak, Cirmi cica, az a felhő olyan mint egy elefánt, ez a másik meg mint egy velőscsont. Látod? Vajon miért nem egyformák?- Először is nem vagyok vak, és különben is, hogy kérdezhetsz ilyen bolondságokat? Már, hogy lennének egyformák, hiszen finom édes tejszínhabból vannak!- Ugyan már, honnan van ennyi tejszínhab, és ki vitte fel őket az égre? - kérdezte Peti kutya mérgesen.- De buta vagy! - korholta Cirmi - A tejszínhabfújó angyalról még sohasem hallottál?- Hogy kiről? - húzta össze a szemöldökét Peti.- A tejszinhabfiújó angyalról. Ott ül fenn a felhők fölött, és egy óriási szalmaszálat mártogat egy hatalmas tálba, amiben persze tejszínhab van. A szalmaszálon keresztülfelszippantja és kedvére fújja, olyan alakúra, amilyenre csak akarja! De jó lenne, ha egyszer én is fújhatnék egy felhőcskét!- Kvák-kvek-kvak, hát persze, és be is falnád egyből, ugye? - szólalt meg egy lapulevél alól valaki. Mindketten qdané2-:, tek, és egy zöld levelibékát pillantottak meg. '- A felhők alakja - folytatta a béka - attól függ, hogy milyen magasan alakulnak ki. Ha nagyon magasan vannak, akkor kis lúdpelyhekre emlékeztetnek, mintha úgy söpörték volna őket össze.- Tényleg látok is egy olyat ott arra!- kiáltott fel Peti kutya.- Igen, de mi a helyzet azokkal ott ni!- duzzogott Cirmi, és báránybundához hasonló felhőkre mutatott; nem akarta elhinni, amit a béka mondott.- Azok alacsonyabban vannak -, mondta nyomatékosan a kis leveli -és a szél jobban formálja őket, így hasonlíthatnak a barikákhoz.- Igen, és te honnan tudod mindezt ?— kérdezte Cirmi.- Én itt lakom, nekem a rétek, a mezők az otthonom, ismerek minden fűszálat, kis virágot. A fecskék a barátaim, ők magasan szállnak, és ők mesélték ezt el nekem.- Akkor nem is tejszínhabból vannak a felhők? - kérdezte csalódottan Cirmi.- Sajnos nem, hiszen az angyalokat nem erre teremtette Isten, hogy tejszínhabot fújdogáljanak, nekik sokkal fontosabb dolguk van. Isten úgy rendezte el a felhőket, hogy azokra ne legyen külön gondja. — mondta a béka a két figyelő fekete szempárnak. PRÓBÁLD MEG! Gyöngyvarázs Gyöngyből sok szép dolgot lehet készíteni. Láncon kívül övét, karkötőt, kitűzőt, de még falidiszeket is. Próbáld meg először ezzel a mintával! A számozás a fűzés sorrendjét mutatja. JÁTÉK Betűkirakó Az alábbi betűkből próbáljatok meg bibliai férfineveket kirakni. Egy betűt annyiszor lehet csak felhasználni, ahányszor a sorban van, de a betűket tetszés szerint csoportosíthatjátok. Egy-egy név pontszámait a betűk alatt szereplő számok adják meg. Természetesen az új névhez ismét az összes betűt fel lehet használni. A csillag tetszőleges betűként felhasználható JOKER. BeKÉSZÍTETTÉK: Sándor Éva, Krahulcsán Borbála, ng Barbara, Antal Tünde, Koczor Tamás. Cím: 2373 Dabas, Luther n. 14. küldési határidő: szeptember 20. A megfejtéseket a gyerekrovat címére küldjétek! CAJ + ÁIFNKOÓHJ + ÉZSS 418233791268459437 FÜLÖP ÉS BIBI Bemutatkozunk Sziasztok! Fülöpnek hívnak, őpedig Bibi, a barátom. Bibi mindent tud. Legalábbis majdnem mindent. Azért, mert nagyon öreg. Több, mint ezer éves! Nincs keze, hogy játsszon velem, de mindig ráér. Kéznél van. Azt szeretem, ha jó nehezet kérdez. Néha olyan nehezet, hogy apa se tud egykönnyen válaszolni. Anyu is megáll egy picit. Na, ez jó fogós kérdés, kisfiam! Kösz, Bibi! Amikor kicsi voltam, a nagyi mesélt belőle. De most már tudok olvasni, és egyedül is forgathatom. Egyszer fejre ejtettem szegényt. Nem a nagyit, Bibit. A Könyvet. Nagyi vette föl, leporolta. Utána azt mondta, jobban is vigyázhatnék Rá, mert Ő a családunk legféltettebb kincse. Csak azt nem értem, miért. Bocs, Bibi mutasd csak! Igen. Ráírták a hátadra, hogy 215 forint. Az autónk az biztos drágább. A mosógép segít anyának, tud centrizni is. A perselyben van ötszáz forintom, de ennyi pénz még gördeszkára is kevés... Szóval nem tudom. Gyerekek! Rajzoljátok le nekem a legjobb barátotokat! Aki már tud, írhat is. Én majd felolvasom Bibinek. Mindenkinek válaszolunk! 3íiiöp, **> ÜBI FIATALOK NAK A REMÉNYSÉG NEM SZÉGYENÍT MEG Ifjúsági konferenciák a Balaton partján Hitetek Istenbe vetett reménység is legyen! lPt 1,21. Erre az igeire, a reménység köré épült az idei balatonszárszói ifjúsági konferencia. A reggeli áhítatok igeszakaszai Péter első leveléből voltak. Délelőtt előadásokat hallhattunk a hétköznapi és a mégis-reménység- ről. Dr. Prőhle Károly professzor a reménység teológiájáról tartott előadást. Az igazi keresztyén reménység a jövő felől nézi a világot. Reménységünk alapja, hogy Jézus Krisztus újra eljön. Eljön ítélni élőket és holtakat, s nekünk meg kell jelennünk ítélőszéke előtt. Minden cselekedetünkért, szavunkért, mondatunkért felelnünk kell. Jézus maga akadályozza az ítéletre eljövetelt, hiszen még van megmenteni való ember. Uj, igaz életre hív bennünket. Mit jelent ma a reménység? Számítunk rá, hogy még van időnk, s ez az idő nem értelmetlen. Jézus Krisztusnak fontos az ittlétünk, fontos az életünk. Bennünket, érdemteleneket érdemesnek tartott az evilági életre. Örülnünk kell, hogy értelmes életet adott nekünk. Számomra nagyon sokat jelentett professzor úr előadása. Jézus, Pál es Péter útján keresztül mutatott rá, hogy ha Isten országának igazságát keressük, legelőször nekünk leéli igaz életet élni, szeretni ellenségeinket is. Nem ítélni másokat, mert „amilyen mértékkel mértek, olyannal mérettek ti is.” Elménknek kell megújulnia, megváltoznia, hogy felismerjük Isten ,jó, kedves és tökéletes akaratát”. Jó volt mindezt átgondolni. Jó volt utána elcsendesedni és elpihenni szelíden Isten tenyerén. Ezt a csendet, ezt a boldog csendet hoztam magammal Balatonszárszóról. A reggel tiszta csendjét, a délutáni meleg csendet, az éjszaka borzongató csendjét. Ültünk a Balaton partján, néztük a naplementét, a hullócsillagokat a fényes égen és csendben voltunk. Voltak közülünk, akik magukkal vitték Gryllus Dániel dalait, vagy egy-egy József Attila verset Udvaros Béla előadáséban. Vannak, akik dr. Fabiny Tibor az egyház múltjáról és jövőjéről tartott előadására, vagy a Laborczi Géza nyíregyházi lelkész, országgyűlési képviselő vezette politikai beszélgetésre gondolnak. Mások a tihanyi kirándulásra, a hajóútra, az áhítatra a siófoki Makovecz-temp- lomban, melyet Kajcsa László olt- szakadáti lelkész tartott. Pénteken megérkezett Fabiny Tamás kőbányai ifjúsági csoportja, akik közül sokan ott voltak az V. Gyenesdiási Konferencián. Ölyan öröm volt újra találkozni, újra megölelni egymást! A tábortűz mellett Gyenesre emlékeztünk. Közös élményeinkre, lelki gazdagodásunkra, megújulásunkra. Mert lehet-e elfelejteni Koczor Tamás istentiszteleti prédikációját? Szeresd az Urat teljes szívből! Fájt-e már neked ez a mondat? Hagytad-e begyógyulni ezt a sebet magadon? Lehet-e elfelejteni szerda esti áhítatát? Én lettem hűtlen, de te sohasem. Uram! Eltévelyed- tem, letértem az útról, szívem lázadt ellened, nem álltam ellent kísértüknek és kísértéseknek, nem szerettelek mindennél jobban. A fontos, hogy Te szerettél, megtartottál, visszavezettél utadra. Lehet-e elfelejteni a konfirmációi vallástétel alapján végigvett előadásokat, az áhítatokat, a beszélgetéseket helyünkről és szerepünkről e világban, a bibliaversenyeket, a pingpong- és röplabda- meccseket? Lehet-e elfelejteni azt a hangulatot, azt az érzést, ami átjárja szívünket, mikor 90 ember együtt imádkozik, együtt énekel és öten kísérik gitáron? Áldjad lelkem az Urat és egész bensőm szent nevét! Lehet-e elfelejteni a búcsú éjszakáját, a bemutatkozásokat? Ä lázas, forrón fájdalmas és könnyes éjszakát ott kint, a kertben? A körmünkre égett gyertyacsonkokat, az elhaló szavakat, imádságokat? A barátokat, a köszöntéseket: Békesség néktek! Lehet-e felejteni Gyenest? Reménységünk, hogy mi, gyene- si ép szárszói fiatalok évközben és jövő nyáron újra látjuk egymást! Köszönjük ezeket a konferenciákat a lelkes szervezőknek: Koczor Tamásnak és Fabiny Tamásnak. E. B. „Szerenád az Úrnak ”- Fúvós-tábor Kismányokon Magyarországon az evangélikus ifjúság nyaranta több helyen is találkozik: Gyenesdiáson, Pilis Csabán és Foton, a kántorképzőn. Ezek közül Főt volt eddig az egyetlen zenei tábor. Itt harmonium- és orgona-tanítás folyik. Többekben megfogalmazódott az igény a közös zenekari muzsikálásra, hogy a gyülekezetek zenei életét így is*gazdagítsák. Az ötletből valóság lett akkor, amikor Johann Gyula zenetanár - jelenleg teológiai hallgató — meghirdette a jelentkezést az első nyári fúvós-táborra. 1992. július 26-án sokan szálltunk fel különféle hangszerekkel a Nagymányok felé haladó vonatra. Célunk a kismányoki evangélikus parókia volt, hogy ott töltsünk el egy hetet szorgos munkában. A hatvan főre berendezett ház óriásinak tűnt a mi húszas létszámunkhoz képest, de a későbbiek folyamán több szempontból is igen rpegfelelőnek bizonyult ez a méret. A résztvevők sokféle hangszeren játszottak. Volt fuvola, oboa, klarinét, fagott, trombita,_ kürt, tenorkürt; harsona; tuba. így egy teljes fúvószenekart ki tudtunk állítani és nagyobb művekkel is próbálkozhattunk. Kisebb kamaraegyüttesek is alakultak, triók, kvartettek, duók és kvintettek. Ezek a csoportok naponta öt órát gyakorolhattak ,fúvós munka” címszó alatt. A program reggeli áhítattal kezdődött, majd 9-11 között gyakorlás, ezután pedig bibliaköri beszélgetés következett. A bibliakörök témája az Apostoli Hitvallás első része volt. A közös beszélgetések mellett feladatul kapta egy-egy csoport a másnap reggeli áhítat kidolgozását is. Ezeken az áhítatokon szólalt meg a kismányoki templomban a tábor alaptémája: azért jöttünk össze, hogy az Urat dicsérjük. Néki énekel a természet, a történelem, Krisztus szeretetét dicsérik az apostolok. Mi is ezt teszszűk zenénkkel. A sorozatok összeállítója és a tábor lelkipásztora Bre- bovszky Éva Budapest-Deák téri lelkész volt. Ebéd után pihenő következett, melyet sokan pingpongozásra használtak fel. Ezután ismét találkoztak a bibliakörök, majd beindultak a szobákban és a templomban a hangszeres próbák. A kismányokiak becsületére legyen mondva, hogy igen türelmesen viselték el egész héten a próbákat. Érdeklődésüket mutatja, hogy nagy számban vettek részt a záró istentiszteleten. Ezúton is köszönjük nekik, hogy befogadtak minket. A munkás napokat esti áhítat zárta le a környékbeli lelkészek szolgálatával. Gazdagította a tábor életét az a két előadás is, amelyet az istentiszteleti életről és a liturgiáról hallgattunk. Meg kell említeni még „házi koncertjeinket" is, amelyeken kamaraegyütteseink mutatták be munkájuk gyümölcsét és szórakoztattak minket zenéjükkel estéről estére. Természetesen nem hiányzott a vidámság a tábor életéből, sőt energiánkból még egy kirándulásra is futöiiá. A hét szinte' észrevétlen gyorsasággal telt el a kemény munkában. Eljött a vasárnap, amikor az egész heti munkánk „vizsgáját” tartottuk a záró ünnepi istentisztelet keretében. A zenei szolgálatot mi láttuk el a kamaraegyüttesekkel és a nagy zenekarral. Az igehirdetést dr. Cserháti Sándor teológiai tanár végezte. Az első fúvós-tábor ezzel végétért. De az a reménységünk, hogy egyházunkban megújul a zenei élet ezen a téren is és jövőre még szélesebb kör igényli ezt a továbbképzést a fiatalok részéről. Itt szeretnénk köszönetét mondani a MEVISZ- nek anyagi támogatásáért, ami lehetővé tette a tábor zavartalan működését. Szabó Dániel « Egy könyvről - a MVSZIII. világtalálkozójára figyelve Lisztóczky László „Szűkülő vagy táguló horizontok?” - Magyarok a változó világban címmel megjelent tanulmánykötetét azokban a napokban kaptam meg, amikor a magyarok III. világtalálkozója zajlott. Olvastam az előadásokat, melyek egy részén én is ott voltam, amikor a zürichi székhellyel működő Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör, 1991. őszén Egerben tartotta találkozóját. A Luganói Tanulmányi Napok rendezésével tizenhat éve szolgálják hűséggel az egyetemes magyar kultúra ügyét - s kiadványaikon keresztül az egész világban. A tanulmánykötetben helyet kaptak svájci, sepsiszentgyörgyi, kassái, pozsonyi, kolozsvári, jugoszláviai (Ada), ungvári, burgenlandi írók, tudósok írásai, Hervay Katalin neves erdélyi grafikus illusztrációival. Az előadások és grafikák sokszor elvontnak tűnő összeállítása a haza határain túl élő, de lélekben, gondolatban a szülőföldtől, az anyanyelvtől soha elszakadni nem tudó értelmiség évtizedes küzdelmét is tükrözik. És megvilágítják azoknak az áldozatos munkáját, űkik világszerte - de magyarként élnek, vállalják sorsukat. A magyar kultúra svájci műhelye 1976-ban, az 56-os események 20. évfordulóján alakult. Előzményeit, működési formáját olyan, már nagy hagyománnyal büszkélkedő alakulattól vették, mint az 1951-ben létesült hollandiai Mikes Kelemen Kör, melynek pártfogói között volt Kerényi Károly, Cs. Szabó László, Szabó Zoltán. Hasonló céllal alakultak folyóiratok és könyvkiadók: Pax Romana (Róma), Európai Protestáns Ma- gyar Szabadegyetem, amely az Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferenciából nőtt ki; a bécsi Bornemisza Péter Társaság, az ajigliai értelmiséget összefogó Szepsi Csombor Kör, az 1973-ban alapított párizsi Magyar Műhely Munkaközössége. Különbözőképpen indulva, de egy irányba haladó értékes láncszemek a több milliós magyar összetartásához, akiket háromnegyed évszázada államhatárok választanak el egykori hazájuktól, nemzetüktől, de akik idegenben élve is magyarok maradtak. (Néha az itthonmaradottak távolabb vannak egymástól!) Emberek, távolról is figyelő, az összetartozás láncszemeit egy szóval, mondattal, szerény tettel erősítő emberek. Csoóri Sándor a Magyar Világszövetsége újraválasztott elnöke elmondta: sokan nem akarták, hogy ezt a találkozót megrendezzék, mert úgy vélekedtek, olyanok a külpolitikai viszonyok, amelyek ettől csak nehezebbek lesznek. „Amit csak sejtéseimre alapoztam, most már tudom, hogy azt a rengeteg embert, aki ide jeljött, érzelmi hozzájárulása nagy mértékben segítette, hogy ilyen megerősítő, gazdagító 2-3 napot éltünk meg együtt kihúzott derékkal, fölegyenesedett sziszifusznépként, amely a százados kő- görgetést abba akarja végre hagyni, mert akik itt voltak, valóban örültek a meghitt találkozásnak... A világméretű szétszakítottságban élő magyarság életében ilyen méretű találkozás soha nem volt...” - mondta az MVSZ elnöke. A találkozás sikere feletti örömet sokszor láthattuk a televízióban is a megszólaltatottak, kérdezettek arcán, szemén, bár elgondolkoztató, átgondolt szavaikat sem szabad felejteni. Mint ahogy a találkozás eseményeit figyelve és közben a Lisztóczky-Saáry Eva-B. Szabó Péter összeállította könyvet lapozgatva -, meggyőződésem, hogy a MVSZ III. világtalálkozójának sikerében jelentős szerepe van a fentebb említett 20-30-40 éve működő egyesületeknek is. Sebeiken Pálma Clementis György Ez év augusztus 25-én volt 18 éve annak, hogy elhunyt Clementis György az erdőkürti gyülekezet kiváló levitatanítója, akinek hívő élete és tanítói szolgálata sokakat Urunk táborába irányított. Csodálatos volt az a békesség és öröm, ami ott lebegett körülötte otthonában, a tanteremben, valamint a gyülekezetben. Önkéntelenül is azt érezte az ember: „Isten itt jelen van...” Anyagyülekezetének lelkésze többször is mondotta: „Szeretnék én is ilyen jó lelkipásztor lenni, mint amilyen ez a mi Gyurkánk!” Mert ő pl. nemcsak jól ismerte gyülekezetének tagjait, de ismerte súlyos gondjaikat és bajaikat is és segített nékik elhordozni azokat. Segített a gyülekezetünkön kívül lévőkön is. Jó barátja volt a katolikus kántortanító is, akivel szinte naponként találkozott. Az ő nyaralása minden évben abból állott, hogy besegített a mezei munkába. Megfigyelte, hogy hol megy nehezen a munka, öregség vagy betegség miatt ilyen helyen, aztán sietve megjelent szerszámokkal felszerelve, önzetlenül jó kedvvel másoknak is kedvet csinálva dolgozott. Valami vidámság, testvéri szeretet szinte sugárzott egész lényéből. A gyerekek is szerették. Sokszor megállt az utcán is beszélgetni és játszani velük. Érdekes volt az is, hogy tanítványai még egymást is fegyelmezve vigyáztak arra, nehogy megszomorítsák Őt, aki mindig olyan jó hozzájuk! Tanítás közben sokszor figyelmeztette a gyerekeket is, hogy csendesebben énekeljenek, mert az ének jobban megajándékoz így, szövege mondanivalójával és dallama szépségével. Családja az édesanyja és mozgássérült bátyja volt. Édesanyja a híres Pongrácz családból származott. Bizonyára tőle örökölhette a zene szeretetét és az áldozatkészséget, mert amije csak volt, szívesen megosztotta másokkal is. így gazdagodik az ember - mondotta mosolyogva - mert valamilyen úton-módon mindég visszakapja azt, amivel másokon segített. Híres kertjük volt, aminek csodájára jártak, mert ott minden megtermett. Mozgássérült testvére művelte tudással, szakszerűen, bár ő elhárított minden dicséretet: „Ugyan mit tudnék is én tenni az Úr Jézus nélkül? Gyurka már idős korában tanult meg biciklizni, hogy az „örömhírt távolabbra is elvihesse” és szeretteit meglátogathassa. A politikai helyzet az ő lelkiszolgálatát is kikezdte, mindenfélét kitaláltak ellene, el kellett hagynia tanítói szolgálatát és lakását is. Egy ideig megnyitották házukat számára a gyülekezet tagjai, majd végül a budai szeretetotthonunkba talált helyet magának. Itt is halt meg. Hamvait rendelkezése szerint édesanyja sírjába helyeztük el, Erdőkürtön. Pálfi István 1J
