Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1992-09-06 / 36. szám
Evangélikus 57. ÉVFOLYAM 36. SZÁM 1992. SZEPTEMBER 6. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 12. VASÁRNAP Szavak tettek nélkül ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Elet csak szégyenünkre válnak. Tertullianus ÁRA: 12 Ft A TARTALOMBÓL „MEGYÜNK, AMÍG ÉLÜNK” EVANGÉLIZÁCIÓS HÉT PILISCSABÁN BUDAKER OSZKÁR EMLÉKEZETE MAGYAROK VILÁGKONGRESSZUSA - ÖTVENNÉGY ÉV UTÁN A napi sajtóból, rádióból és televízióból ismeretes a Magyarok Világszövetségének elhatározása, hogy világtalálkozóra hívja meg az egész világban szétszórt és a határaink közvetlen közelében élő magyar testvéreinket. Utoljára a második világháború küszöbén, 1938-ban volt ilyen találkozó Budapesten. Voltak lelkes segítői, munkásai és voltak, akik kudarctól féltették a vállalkozást. Végül mégis létrejött, megvalósult és több napon keresztül örömmel volt együtt a három régióból összesereglett magyarság. A megnyitó előestéjén került sor az egyházak megszólalására, vagy inkább így mondom, Isten nevének segítségül hívására, ugyanazon órábáh, öt felekezet templomában. Deák téri templomunkba vártuk egyházunk tagjait. Az istentisztelet liturgiáját dr. Harmati Béla és Szebik Imre püspök végezte, akik mindjárt köszöntötték is a közelrőPtávolról összegyűlteket. Elmondták, hogy a rendszerváltás óta hogyan alakult egyházunk élete, milyen kihívásoknak kellett megfelelnie gyülekezeteknek és egyházvezetésnek. Visszakapott iskolákról, az evangélikus nevelés és oktatás feladatairól esett szó, és arról, hogy spirituális növekedés is tapasztalható. Megtettük, amit lehetett, hogy a krisztusi élet növekedjék tanárok és tanulók között. Az istentiszteletnek két igehirdetője volt. Előbb Pátkay Róbert az Angliai Evangélikus Egyház elnöke szólt, majd Gémes István Stutt- gart-bietigheimi lelkész, a KÉ- MELM elnöke. Mindkét igehirdetés eligazítást adott a találkozás alkalmát e napokban átélő híveinknek. Pátkay Róbert textusa Péld 14,34 verse volt. „Az igazság felmagasztalja a nemzetet, a bűn pedig gyalázatára van a népeknek.” Igehirdetését hálaadással kezdte. „Örömmel adunk hálát Istennek azért, hogy egy függetlenné vált hazában a háromtagoltságú - a hazai, a kisebbségben és a világszórványban élő - magyarság képviselői e napokban Magyarországon találkozhatnak... E helyen Isten színe előtt állva a hálaadás mellett a magunk egyéni és nemzeti elesettségünket is megvallva, múltunkat idézzük és Isten igéjén tájékozódunk.” A bárhol megsértett emberi igazság kapcsán hangsúlyos részünk kell legyen a tiltakozó kiáltásban, szellemi szolidaritás vállalásban. Ilyen nemzetpolitika és állampolgári magatartás a magyar sérelmek orvoslásához is kedvezőbb nemzetközi hajlandóságot tud ébreszteni... Isten szere- tetét ma az egyház a kiengesztelés szolgálatával taníthatja hitelesen. „A világjelenségen belül a hazai társadalmat is mételyezi a minden emberi kapcsolatot rontó bizalmatlanság, nyers önzés, mohó anyagiasság, politikai törtetés. Egyéni és családi életekben nap mint nap tanúi lehetünk ki nem engesztelt családi gyűlölködéseknek, romlott légkörű hivatali, munkahelyi kapcsolatoknak. Az egyház ebben a helyzetben hirdeti és újra hirdeti, hogy lehet másként... Krisztuson keresztül, aki elénk lépte a kereszténységet és közel hozta hozzánk Isten kegyelmes szeretetét. Ezért szólunk és tanítunk a kegyelemből, hit által való megigazulásról... A hit próbája a kiengesztelődés képessége.” Gémes István Jézus főpapi imájának egy mondatát olvasta alapigeként: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem, hogy őrizd meg őket a gonosztól." (Jn 17,15) Nem szabad leragadni annak taglalásánál, hogy mi a világ, amelyből az Úr nem akar kivenni bennünket. Jézus tanítványai számára megszállva tartott országuk és az egyisten hitüket fenyegető valláskeveredés, minden erő, mely Istentől el akarta távolítani őket -, jelentette a világot. A reformáció korának hívei számára az éppen uralkodó öntelt egyház, a Skandináviába menekülteknek más volt, mint a Brazíliába került magya- roknak, vagy azoknak, akiknek háta mögött vagy orra előtt egyik napról a másikra új határt vontak, és milyen rémes világként éltük át az ötvenes éveket a maguk könyörtelenségével. A világ megszakítás nélkül változhat, más-más formákba, keretekbe öltözhet... így lehet mindig más és más minősítéssel „istenellenes” mert létünkben fenyegető valóság. Ennek az evangéliumnak, de az egész szentírásnak legfontosabb mondata szerint Isten úgy szerette éppen ezt a világot, hogy az ö egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz benne el ne vesz- szen, hanem örök élete legyen. (Jn 3,16) „Gyülekezeteinkben mindig újra megkaphattuk az erőt, hogy a leküzdhetetlennek látszóval is megbirkózzunk, az útmutatást, hogy a labirintusnak látszó helyzetekben végül is eligazodjunk, a világosságot, hogy áldozataivá ne váljunk a sokarcú sötétségnek. De főleg ahhoz kaptunk erőt, hogy megtanuljuk elfogadni, tisztelni, sőt szeretni a másikat, az egészen másként gondolkodót és élőt...” Az istentiszteleten a Fóti Kántorképző augusztusi tanfolyamának hallgatóiból alakult énekkar szolgált, igen jó bizonyságot adva komoly készülésükről, munkájukról. Szokolay Sándor, Győrffy István és Kodály Zoltán két művén kívül az tette még ünnepélyesebbé az alkalmat, hogy ősbemutatóként énekelték Sulyok Imre: Kínok árnyékaiból szólok hozzád Istenem c. kompozícióját. Az ugyancsak evangélikus költő, Weöres Sándor versére írta ezt a művet (432. számú énekünk). A szerző 1991-ben prelúdiumot is írt a műhöz, melyet Finta Gergely mutatott be az orgonán. Az énekkart ifj. Hafenscher Károly lelkész-karnagy vezette. A világtalálkozóról következő számunkban közlünk még beszámolót. Járjon gyermekünk hittanórára Az új tanév megkezdődött. Újra döntés elé kerültünk, hogy járassuk-e gyermekünket hittanra. Több nézetet hallottunk az elmúlt időben, sokszor teljesen ellentéteseket, ezért elbizonytalanodtunk, hogy mit is csináljunk. Gondoljuk végig a hallottakat közösen, s így keressük a feleletet. A legáltalánosabb vélemény: minek járni, mikor a többi nem jár? Ezt a gyerekek szokták felvetni, mivel ok először a hittanban csak egy tantárgyat látnak, amit tanulni kell. Az elmúlt 40 év kudarca mutatja, hogy lehet téves az is, amit sokan csinálnak. Ha az elmúlt nyáron gyerekeink részt tudtak venni hittantáborokon, amit egyházunkban sokfelé rendeztek, akkor a gyerekek is rájönnek arra: lehet, hogy az iskolában kevesen vannak a hittanosok, de azért az országban sokan vannak. Még országos hittanverseny is folyik a Fasori Gimnáziumban. Tudóspárti felnőttek mondják: jáijon a gyermek inkább németangol különórára, vagy matematika szakkörre a hittan helyett, mert az több hasznot hoz. Esetleg sportoljon inkább, hogy egészséges legyen. Aki számára nem fontos az üdvösség kérdése, az könnyen ad hangot ilyen véleménynek. De aki megfeledkezik Istenről, könnyen megfeledkezik az emberről, és annak jövőjéről is. Az elmúlt évek környezetkárosítása szomorú példa erre. Feleslegesnek mondják mások a hittant, mert ők úgy gondolják, a jó iskola megvalósítja a humanista és keresztyén erkölCsiséget. Csak a jót tanítsák az iskolákban s a gyermekek majd örömmel teszik a jót. Az élet azonban megcáfolta ezt az idealista véleményt is. Ma már mindenki tudja, hogy káros a dohányzás, mégis hány orvos és pedagógus dohányzik. Nem elég a jóról tudni, azt cselekedni is kell. A keresztyén embert ne mások véleménye irányítsa, hanem Jézus Krisztus akarata. Jézus missziói parancsában világosan meghagyta, hogy a tanításon-tanuláson keresztül leszünk az Ő tanítványai, akik aztán alkalmasakká is válunk, hogy továbbadjuk a gyerekeinknek, unokáinknak az örömhírt. A mai szülők legnagyobb része nem járt hittanra, ezért nem érzi fontosnak a hittant. De ha Jézus parancsa erre kötelez bennünket, akkor tudatosan elfordulunk Jézustól, ha nem követjük akaratát. A keresztyén ember örömmel járatja gyermekét hittanra, mert Isten szeretetéről tanulnak ott. A rohanó világban egyre jobban érezzük, hogy szükségünk van arra a szeretetre, amely a gyengét elfogadja, az öreget segíti, vagyis ami érdemünk nélkül is javunkat akarja. így lesznek a napi problémáink elhordozható kérdésekké, mert ha Isten a mi üdvösségünkért még Fiát is odaadta, akkor a többi kérdésben, amik naponként érintenek bennünket, hogy ne segítene. Erre a hitre gyerekeinknek is szükségük van. Missura Tibor Johannita Lovagi Napok Pápán Az ispotá- lyos - keresztes - Johanniták első magyarországi megtelepülése II. Géza Király (1147- 1162) uralko- esik. Amikor dásának idejére ugyanis a második keresztes hadjárat vitézei átvonultak hazánkon, II. Géza „Isten, a Szűzanya és Szent István tiszteletére” templomot és szálláshelyet építtetett Jeruzsálemben. Ennek őrizetét bízta az akkor már lovagrenddé szervezkedett ispotályos lovagjaira az Esztergom mellett fekvő Abony egykori földterületén. Itt épült a johanniták első rendháza és kórháza is. A Szentföldön tartózkodó lovagok és ispotályosok feladata pedig a sebesültek ápolása és gondozása volt. A történelem viharai miatt hazánk sok viszontagság után ismét csak a múlt század ötvenes éveiben kapcsolódhatott ismét be a rendi szeretetszolgálat munkájába. Elsőként - párhuzamosan a katolikus Máltai Lovagrend működésével - a német protestáns brandenburgi tartomány lovagrendjébe báró Prónay Gábor, majd Radványszky Antal nyert felvételt. A két világháború között 13-14 tagot számlált a magyar tagozat. 1945 után pedig a nyugati magyarság protestáns vezetői szervezték meg a Johanni tarend Magyar Tagozatát. Amikor három évvel ezelőtt a hazai szeretetszolgálat átmeneti jelleggel lehetővé vált, több tiszteleti lovag nyerhetett ünnepélyes felvételt előbb a burgenlandi Léka várában, majd Niederweiseiben, Genfben, tavaly a fasori evangélikus, idén pedig a pápai református templom falai között. A genfi ünnepségen lett elkötelezve Harmati Béla püspökünk és Tőkés László is. Az idei, augusztus 17-18 napjain megtartott Lovagi Napokon Vermes László kommendátor vezetésével és Harsányi András amerikai református püspök igeszolgálatával nyolc újabb tiszteleti lovag állt a pápai dagytemplom úrasztala előtt. Köztük volt Szentágothai János professzor is. A résztvevők megtekintették a híres kollégiumi könyvtárat, s az ünnepi közgyűlést követően Pápa polgármestere munkatársai kíséretében fogadáson látta vendégül a mintegy tíz országból érkezett vendégeket. Itt számos köszöntő értékelte a rend segítőszolgálatának eddigi működését. Az evangélikus egyház köszöntését - pápai esperesünk külföldi útja miatt - Németh Tibor vanyolai lelkész tolmácsolta a Veszprémi Egyházmegye nevében. A hölgyvendégek a közgyűlés idején társas kirándulásra utaztak a Herendi Porcelángyár megtekintésere. A Rend idővel hazatelepülő Magyar Tagozatának hivatalos állami elismerésére a közeli hetekben kerül sor. Ekkor látogat hazánkba a rend Nagymestere (Herrenmeister) Károly Vilmos porosz királyi herceg (II. Vilmos császár unokája), akit Göncz Árpád államfőnk fogad majd. Terv szrint meglátogatja Evangélikus Múzeumunkat, a kerepestarcsai szeretetotthonunkat és a Ráday-gyüjteményt is. Fabiny Tibor Dr. Sólyom Jenő kutatóprofesszort, címzetes egyetemi tanárt, a Déli Egyházkerület felügyelőjét a Köztársaság elnöke, az Eötvös Loránd Tudományegyetemre egyetemi tanárrá nevezte ki. Tanári működésére Isten áldását kérjük. Teológiai továbbképzés a kánikulában A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ Kossuth Lajos születésének 190-ik, halálának 100-ik évfordulója alkalmából az Országos Emlékünnep sorozat keretében hálaadó istentiszteletet és ünnepi közgyűlést tart Tállyán, az evangélikus templomban, 1992. szeptember 13-án, vasárnap délután 4 órakor. Igét hirdet: Szebik Imre püspök Előadást tart: Az evangélikus Kossuth címen dr. Fabiny Tibor teológiai professzor A politikus Kossuth címen dr. Jeszenszky Géza külügyminiszter Erre az ünnepi alkalomra minden érdeklődőt szeretettel hív és vár A Magyarországi Evangélikus Egyház Elnöksége Ha nyár van, akkor vakáció. így volt ez mindig, amíg a szükség törvényt nem bontott és a tudományos továbbképzés olyan erős szükség, hogy a vakáció törvényét felbontotta. Eddig is voltak teológiai konferenciák, továbbképzések, de most egyetemmé felnőtt Teológiai Akadémiánk szervezésében „Posztgraduális továbbképző tanfolyamon" vehettek részt önként jelentkező lelkészek nem csupán egyházunk, hanem a református, baptista és metodista egyházakban szolgálók közül. A tanfolyam vezetője dr. Cserháti Sándor professzor volt. A befejező napon vele és a résztvevőkkel beszélgettünk el az Akadémián. Lehet-e a befejezés pillanatában gyors értékelést adni a lezajlott tanfolyamról? Evekkel ezelőtt határoztuk el, hogy valamilyen formában, közös erőfeszítéssel megvalósítunk egyfajta továbbképzést. A protestáns akadémiák professzorainak kívánsága volt ez. Miután megpályáztuk és megnyertük a Világbank segítségét, itt volt a kitűnő alkalom a megvalósításra. Négy héten át, hat teológiai tudományszak területén, 2-2 héten át tartottunk előadásokat külföldi és hazai előadókkal. Mindenki kutatási területének legfrissebb eredményeit hozta. A teológiai gondolkodás és fáradozás folyamatát indította be a ■ hallgatókban. Sajnos, a program későn készült el, későn tudtuk meg a támogatás odaítélését, így a rövid előkészület miatt várakozása- ink nem váltak be. Kemény, gondolkodást igénylő tanfolyamra kevesen vállalkoztak - bizonyos teológiai fáradtságot is találhatunk a lelkészi karokban. Volt szak, melyen 5-6-an, másikon 10-15-en, de volt ahol 20-25-en vettek részt. De a kis létszámnak is volt haszna: intenzívebb beszélgetések voltak. Program szerint folytak az előadások, egyedül dr. Eberhard Jüngel tübingeni professzor nem tudta vállalt előadásait megtartani, kórházba kellett bevonulnia. Helyette asszissztense, Hans Peter Grosshaus tartotta meg eszkatológiáról szóló előadásait, melyekhez saját véleményét is adta. Az evangélikusok és reformátusok aránya kb. egyforma volt és mellettük voltak baptisták és metodisták is. Hálát adunk Istennek, hogy megtehettük ezt a vállalásunkat. A külföldi előadók közül dr. Georg Sauer, a Bécsi Egyetem Evangélikus Teológiai Fakultása ótestámentomi tanszékvezetője elmondta, hogy legújabb kutatásai állottak előadása középpontjában. A zsidó bölcsesség-irodalommal foglalkozik, Jézus Sírák könyvének válogatott fejezeteit ismertette. Előadásait hatan látogatták, de nagyon intenzív, magas nívójú beszélgetések voltak. Arra a kérdésünkre, hogy milyen benyomásai vannak a tanfolyamról, azt válaszolta, hogy nagyon pozitívak, és határozottan azon a véleményen van, hogy folytatni kell a munkát. Az előkészítésben nagy volt a befektetés, a visszhangnak még nagyobbnak kell lennie. Megkérdeztünk a hallgatók közül is néhányat, mit kaptak, mit visznek magukkal? (Folytaás a 3. oldalon) I*nőin xi ifi: t im i Dl ík Sc IK .ill•< lí'U
