Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-08-09 / 32. szám

Evangélikus Elet 1992. augusztus 9. 10 JÍ*iS GYERMEKEKNEK L 0 K N K TOVÁBB AZ ÍGÉRET FÖLDJE FELÉ Hosszú időt töltöttek még el a hegy lábánál: csaknem két esztendőt. Az Egyiptomból való kivonulás évfordulóján megünnepelték a szaba­dulás emlékét: ugyanúgy bárányt vágtak, mint az ottani utolsó estén, ugyanúgy kovász nélkül sütött kenyeret fogyasztottak: páskavacsorát ünnepeltek. Az ünnep megtartását a közöttük lakó vándo­rokra és jövevényekre is kiteijesztették. A nép engedelmeskedett Istennek. A második esztendőben aztán tovább in­dultak a Sinai hegytől. Fegyelmezett menet­ben, törzsenként szervezve indultak útnak. Meglátogatta őket Jetró is, Mózes apósa. Ő vezette őket észak felé, a pusztai úton ke­resztül. Együtt követték a fényes felhőt. Néhány nap múlva panaszkodni és siránkozni kezdett a nép. Az Úr haragra gerjedt a népe ellen, és tűz ütött ki a táborban. Csak Mózes imádsága mentette meg őket. De nem tanultak a figyelmeztetésből, lázong­tak a manna miatt.- Egyiptomban olcsón ettünk húst és halat, uborkát, dinnyét, hagymát! Itt pedig csak man­nát látunk! Mózes keserűen ült sátrában.- Uram, miért tettél ilyet a szolgáddal? Miért raktad rám ennek az egész népnek a gondját? Honnan vegyek húst, honnan adjak ennivalót ennek a népnek? Tamáska ötéves és a középső csoportba jár. Sok barátja van az óvodában, szeretnek vele játszani, mert halk beszédű, al­kalmazkodó természetű. A já­tékszereket a helyére rakja, ha más tevékenységet kell végezni. Kedvencei a színes ceruzák. Hosszú ideig leköti egy-egy kép rajzolása. Majd a színes ceru­zákat szépen egymás mellé rak­ja a dobozba. Étkezésnél ügye­sen használja a kést és a villát. Ügyel arra, hogy a morzsákat ne szórja szét. Egyik alkalommal amikor otthon ebédelnek, észreveszi, hogy a nagymamája csak ül az asztalnál. Ekkor rászól : Nagy­mama miért nézed a levest?- Tamáska, én imádkoztam.- Taníts meg engem is imád­kozni.- Örömmel - válaszolt a nagymamája. „Jövel Jézus légy vendégünk, áldd meg amit ad­tál nékünk. Ámen.” ' Tamáska gyorsan megtanul­ta az imádságot, s nemcsak ott­hon, de az óvodában is imád­kozott ebéd előtt. Kinézett az ablakon, s magában mondta az imádságot, de a kis szája moz­Jövel Jézus... gott. Kati óvó néni megkérdez­te: Tamás miért mozog a szád?- Imádkozom, óvó néni.-Kati óvó néni megsimo- gattta Tamás buksi fejét: Imádkozz mindig Tamáska, veled lesz az Úr Jézus. Már iskolás volt Tamás, és több imádságot is tudott könyv nélkül. Lefekvés előtt is mindig imádkozott. Feltűnt neki, hogy csak ő és a nagymamája imád­kozik, az anyukája nem. Gon­dolkodott egy ideig, majd így szólt: Nagymama amikor te fi­atal voltál akkor is hittél az Is­tenben? ,,rr,Igen, akkor„is.,Miért kér-:- Csak azért, mert arra gon­doltam, hogy ha anyukám megöregszik, ő is fog hinni az Istenben és az Úr Jézusban.- Tamás, te hiszel Istenben?- Hiszek nagyi!- Akkor imádkozzunk ket­ten, és hamarább fogja megta­lálni az Úr Jézust az anyukád. Tamás összekulcsolta a ke­zét, sugárzó szemmel nézett a nagymamája szemébe, s csengő hangon mondta:- Jövel Jézus légy az én anyukám vendége is, hogy ő is úgy szeressen, mint én és a na­gyi. Ámen. Fenyvesiné Unatényi Magdolna Holtig kíséri azt a szeretet, Ki szeretettel környez másokat. Kigyúl a fénye, szétömlik sugára, Ha már felhőkbe hanyatlott a nap. Ki önmagáért él, fárad csupán, Az emberek közt gyűlölt, idegen. Az önzésnek gyümölcse elhagyottság, A szeretet szere tetet terem. D. Kovács Sándor A Népek Parlamentje- Hívd a nép véneit a kijelentés sátrához és én majd beszélek velük. Mózes bizonytalanul válaszolt:- Hatszázezer gyalogos van ebben a népben. Vajon lehet-e annyi juhot és szarvasmarhát vág­ni, hogy elég legyen nekik? Kemény válasz hangzott:^- Hát olyan kevés az Úrnak ereje? Majd meglátod, hogy beteljesedik-e a beszédem vagy sem! összegyűltek a vének: rájuk szállt az Úr Lelke és ők is meghallották az Ur szavát! Estére szél támadt. Ismét fürjeket sodort a táborra. Fölkelt az egész nép. Egész éjjel gyűjtöt­ték a fürjeket. Akik mohók és telhetetlenek vol­tak, azokat rettentő büntetés sújtotta, szörnyű kínok között meghaltak. Ekkor Áron is, és Mirjám is, Mózes nővére, fellázadtak a testvérük ellen:- Vajon csak Mózes áltaJ szólt az Úr? Mózes alázatosan hallgatott. Az Úr leszállt a felhőoszlopban :- Az Úr prófétájához látomásban szólok, de szemtől szembe beszélek Mózessel! Amikor eltávozott a felhő, Mirjám egész tes­tét leprás fekélyek borították. Mózes könyörgött érte:- Uram, Istenem, kérlek, gyógyítsd meg őt! Hét nap múlva megtisztult Mirjám és vissza­tért a táborba. Az igazságos Európáért A Strasbourg-i templomok kép­viselőket fogadtak, A Saint Aure- lie pedig parlamentté változott. A népek küldöttei - többségükben fiatalok - gyűltek össze tanácsko­zásra, hogy a maguk sajátos eszkö­zeivel segítsék Európa átalakítását. Szeretnék megakadályozni Eu­rópa bezárkózását. „No to forte­resse Europa” hangoztatták újra meg újra június S. és 10. között e különös parlamenten. Közülük so­kak számára nem eléggé hatéko­nyak a jelenlegi országvezetési módszerek, nemhogy a diktatúrá­ké, de még a demokráciáké sem. Ezért a küldöttek egy jelentős cso­portja felkereste az Európa Parla­mentet és ott igényelte, hogy a vá­lasztott képviselők hallgassák meg legfőbb követeléseiket: A különbözőségek ellenére ... Két-három fiatal lelkesen vállal­ta, hogy Fehérvár néhány gyüleke­zetébe ellátogatva, ökumenikus fo- ci-partyt szervez. Szombat reggel a szélrózsa minden irányából gyüle­keztek a „Gödörben” és a Vasvári Pál Általános Iskola udvarán az evangélikus, a Hit Gyülekezete- beli, a katolikus, mormon és pün­kösdi fiatalok. Jöttek, nem egymást meggyőzni, hanem legyőzni; focitudásukat összemérni. Az igazi cél azonban mégsem a győzelem volt, hanem, hogy jól érezzük magunkat. Ez meg is történt. Sőt, talán azt is elértük, hogy ezentúl nem me­gyünk el egymás mellett ismeretle­nül. A lelátóról nem repült pénztár­szalag, nem durrogtak a petárdák. Amikor helyzetek maradtak ki, nem hallatszott káromkodás. Bí­róra sem volt szükség. Mégis1 - vagy éppen ezért: jó volt a hangu­lat. De nemcsak ez az erkölcsiség, hanem úgy érezzük, valami más is összekapcsolt. kfiQfl ünket.,., További terveink is vannak egy­mással, egyelőre még a sport terü­letén. A következő fordulót szep­temberben tervezzük - reméljük még több résztvevővel. * (Ez a rövid írás a Fejér Megyei Hírlapban jelent meg evangélikus fiatalok tollából. Ott nem lett volna szép az eredményeket közzétenni, mert kérkedésnek tűnhetett volna, hiszen jobb gólkülönbséggel a pün­kösdieket megelőzve lettünk elsők. Hurrá!)- mindenki számára jusson ele­gendő élelem,- az állampolgári jogok közé kell iktatni a lakás és az egész­séges környezet biztosítását,- válogathassák meg az embe­rek szabadon azt a helyet, ahol lakhatnak, beleértve ebbe a vándoréletet is. Az egyik kápolnában kerekasz- tal-megbeszélést folytattak, más­nap pedig ökumenikus ünnepség volt a Saint Paul templomban. így érthető volt, miért szólt az egyik részvételi meghívás egy magyaror­szági evangélikus lelkésznek. A kairos, a kihívás, az új kezdet mozgalmának gyökerei Assisibe és Bázelbe nyúlnak vissza; tanítása az igazságosság, a béke és a terem­tett világ védelmének gondolatso­rára alapul. A parlamenti munka értékelése alapján azonban az a benyomás alakulhatott ki, hogy ez esetben is meg kell küzdeni az elvilágiasítási törekvésekkel. A keresztyének Is­ten előtti felelősséggel, a Krisztus nyomába lépve válnak békekövet­té. E szolgálatot nagyon komolyan kell vennie mind a történeti egyhá­zaknak, mind a keresztyén bázis­közösségeknek. De meg kell tanul­ni a valódi igazságosság érdekében az együttélést is a nem keresztyén, de jóakaratú emberekkel. Ilyen világos szándékkal és fele­lősséggel vállaljuk az év végén - várhatóan októbqr második felé­ben — Budapestre készülők kö­szöntését, szolgálatát, követve az üdvözlők és segítők sorában a Strasbourg-i ökumenikus taná­csot, és más egyházi elöljárókat. Dr. Széchey Béla VARGYAY GIZELLA Ima ma Atyánk! Kit a Végtelenben űrtechnika el nem érhet, csak alázat közelíthet, csak a fohász jut elébed, oltalmazza a kegyelmed - hisz most Földünk lázas-beteg a népeket, nemzeteket. Ments tévelygőt, i adj sok pásztort: tisztaszívűt, igazszájút. Add, hogy Igéd örök fénye legyen vezetők Vezére. Emlékezés az ifjúsági konferenciákra. Ebéd a sátor alatt Tessedik Sámuelre emlékezhetünk A múlt századvégi Millenium hangulatát feleleve­nítő városligeti Mezőgazdasági Múzeum leg­újabb időszakos kiállítása a két és fél évszázaddal ezelőtt született Tessedik Sámuel életét, sokoldalú munkásságát reprezentálja. A rokokó varázsát megje­lenítő Mezőgazdasági Múzeum egyik kicsiny, hatszög alapú köríves termében kaptak helyet a néhai szarvasi evangélikus lelkészre és mezőgazdászra emlékeztető könyvek, metszetek, s egyéb kultúrtörténeti doku­mentumok. Tessedik Sámuel (1742-1820) életútjának állomása­it, mezőgazdasági újításait - talán ez utóbbit nagyobb nyomatékkai - képviseli a feltehetően őszig nyitvatar- tó tárlat. Az első tárló Tessedik családi múltját, isko­laéveit hozza közel a látogató számára. A családfán kívül megtalálható iskolavárosainak (Pozsony, Deb­recen, Erlangen) egykorú képe, valamint - rendha­gyó illusztráció gyanánt - dr. Nádor Jenő (1889-1975) Tessedik-kutató lejegyzése Tessedik egyházi elöljáróiról. Életpályájával kapcsolatos források között szerepel egyebek mellett német ön­életírása is, amelyet Zsilinszky Mihály 1873-ban -tett hozzáférhetővé. A második tárlótól a hatodikig már a szarvasi pré­dikátor agronómiái és infrastrukturális tevékenységé­ről kaphatunk színes összeállítást. A második tárló az iskoláért síkraszálló lelkész munkáját állítja közép­pontba. Tessedik a XVIII. század második felének legkorszerűbb agrotechnikai és mezőgazdasági isme­reteit tapasztalati úton sajátította el, Szarvason felállí­tott mezőgazdasági szakiskolájában pedig módszerei­nek megismertetésére, illetve közvetett alkalmaztatá­sára került sor. A harmadik tárlóban a faluért áldozatot vállaló, arra energiát fordító lelkipásztor alakja rajzolódik ki. Eredetiben vehető szemügyre matematikai pontossá­gú faluterve, továbbá „A paraszt ember Magyaror­szágban mitsoda és mi lehetne” című híres, eredetileg német könyve Kónyi János testőríró fordításában (Pécs, 1786). Ezen kívül megpillantható - Tessedik munkásságának mintegy kisugárzásaként - szarvasi molnárok és ácsok pecsétje is. A negyedik tárló és a hozzá kapcsolódó, gazdag képanyag megismertet a gazdálkodásért munkálkodó Tessedikkel. A lucerna- és lóherefélék meghonosításá­ban élenjáró szerepet töltött be korában, de a rét- és Jegelőjavítás terén sem jelentéktelenek kezdeményezé­sei. A talajjavítás érdekében szorgalmazta fűzfa és hársfa betelepítését Szarvasra és környékére. Foglal­kozott gyógynövénytermeléssel is: hagyomány szerint száznál több gyógynövényt forgalmaztatott. Érdekes­ségként látható az „Új módja a’ rétek’ igazításának” című munkája (1801), amelynek melléklete Tessedik rét- és legelőterve. (A tárló szomszédságában a Tesse­dik révén betelepített növények ládában elültetett egy- egy példánya teszi teljesebbé a kiállítást.) Az ötödik tárló Tessedik globális működési terüle­teinek impulzusairól ad számot. Az európai hatások sodrából kiemelkedik Comenius, Francke, Basedow, míg a magyar elődök és kortársak világából Bél Má­tyás, Festetics György, Hatvani István, Kisszántói Pethe Ferenc, Mitterpacher Lajos, Nagyváthy János és Örményi József. Tessedik oktató-nevelő munkásságá­nak tanügyi háttereként van kiállítva a Mária Terézia által 1777-ben kiadott Ratio Educationis eredeti és 1806-os revideált lenyomata. A kiállítás utolsó tárlója előtt valódi kuriózum fi­gyelhető meg üveg alatt: egyik, kéziratban maradt latin nyelvű prédikációja (1769), háttérben Luther- kabátos képével. Az utolsó, a hatodik tárló betekin­tést enged a sokrétű Tessedik-irodalom régebbi és újabb sajtótermékeibe. A Tessedik-kutatók sorából a képviseltek közül említésre méltók Weltmann Imre, Penyigey Dénes, Tóth Lajos, Szabó Miklós, Vincze Ferenc, Nádor Jenő. Az időszakos kiállítás felszereltsége, információ- gazdágsága harmonikusan illeszkedik a Tessedik- évforduló magasztosságához. A kiállítás rendezői va­lóban exegi monumentum aere perennius, vagyis ércnél maradandóbb emléket állítottak Tessedik előtt. A kétszázötven éve született Tessedik Sámuel egész életművével tette hitelessé vallomásnak is beillő, meg­fontolásra ajánlható szavait: „Aki érez, az cselekedjék és segítsen, amint lehet. Aki nem tud érezni, az legalább hagyja a jót és ne harcoljon ellenségképpen azokkal, akik többet adnak tettre, mint az üres szóra." Erre kívánt rámutatni a Mezőgazdasági Múzeum Tessedik Sámuel emlékkiállítása. If}. Tompó László Közösségépítés Soltvadkerten Ki ne ismerné e szép helységnevet szerte a magyar rónán és hazai lutherániánkban: Soltvadkert. Most azonban nem példás templombajárásáról, nagyszerű anyagi lehetőségeiről és kiemelkedően szép áldozat- vállalásáról kívánok írni. Akik 1956-57-ben a lelkészi pályára indultak egy­házunkban, s immár 30 éve a szolgálatban állnak, Soltvadkerten adtak hálát Uruknak azért, hogy szol­gálhatnak. Nemcsak ők és hitveseik, de ázok a társaik is, akik velük kezdték a felkészülés éveit, és politikai vagy személyes okokból más pályára sodródtak. Ők is, mi is, mégis úgy éltük meg, hogy a közös Úr szolgálatában állunk, ezért soha nem szakadt meg a kapcsolat az együtt indultak két serege között. Dr. Reuss András teológiai tanár, akit adoptált az évfolyam Szűcs Kálmán farádi kollégánkkal együtt - vállalta az igehirdetést köztünk. Megáldalak és áldás leszel ősi igéje nyotnán bontakozott ki az aktuális üzenet: ha Isten nem áll mögöttünk, hiábavaló minden erőlködésünk. Őrá mindig hagyatkozhatunk. Ezért re­ménységünk, hogy áldássá válhatunk gyülekezetben, községben s városban, az egész társadalomban. Együtt térdeltünk az Úr oltáránál, lelkészek, taná­rok, polgármester, televízió felelős szerkesztője, hitve­sek és a soltvadkerti gyülekezet kibővített elnöksége. MUyen tarka kép. Talán modellértékű korunkban, ahol a rétegérdek és a csoportszándék előnyt élvez az „egész” szempontjaival szemben. Krisztus teste és vé­re egységet, közösséget teremt, a Szétdobáló elidege­nít, s aztán elszigetel. Hitelességünk feltétele az össze­tartozás vállalása, a lelki közösség. Boldogan éltük át sokféleségünkben. Mint annyiszor, most is a gyüleke­zet vendégszeretetének számtalan jelével találkoz­tunk. A modern parókia otthonos hangulata fogadott bennünket Káposzta Lajos esperesék kedvességével. A gyülekezet vezetői örömmel vezettek végig bennün­ket új óvodájuk szépen berendezett termein. Ékes rend és élni akarás sugárzik a templom és környéke épületeiből éppúgy, mint a tekintetekből. A több mint háromezer evangélikus a község legnagyobb felekeze- te, összetartó ereje a lakosság előtt is példaértékű. Jóhangulatú együttlét, éjfél utánba nyúló beszélge­tések hosszú sora jelezte összetartozásunkat. Szabad­dá lett társadalmunk örömei és gondjai egyszerre ke­rültek terítékre. De a legtöbb szóváltás mégis egyhá­zunk holnapjáról hangzott. Iskolákról, melyek nem csupán elitképzők, hanem evangélikus értelmiségünk szellemi otthonai. Ingatlanokról, melyek az új gon­dolkodás szellemi tűzhelyei lehetnek s lelki kohók az ifjúság nevelésében. Hajnalodott már, amikor néme­lyek nekivágtak a hazafelé vezető útnak, mások meg­várták a reggelt a hangulatos tóparti házakban. Öregdiákok találkoztak, akik 35 éve kezdték tanul­mányaikat, s azóta mélyülnek az Ige tudományában, edződnek a szolgálat tüzében vagy más pályán, de egy Urat szolgálnak. Reméljük, még sokáig. Sz. i. I mmmm

Next

/
Thumbnails
Contents