Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1992-08-09 / 32. szám
Evangélikus Elet 1992. augusztus 9. 10 JÍ*iS GYERMEKEKNEK L 0 K N K TOVÁBB AZ ÍGÉRET FÖLDJE FELÉ Hosszú időt töltöttek még el a hegy lábánál: csaknem két esztendőt. Az Egyiptomból való kivonulás évfordulóján megünnepelték a szabadulás emlékét: ugyanúgy bárányt vágtak, mint az ottani utolsó estén, ugyanúgy kovász nélkül sütött kenyeret fogyasztottak: páskavacsorát ünnepeltek. Az ünnep megtartását a közöttük lakó vándorokra és jövevényekre is kiteijesztették. A nép engedelmeskedett Istennek. A második esztendőben aztán tovább indultak a Sinai hegytől. Fegyelmezett menetben, törzsenként szervezve indultak útnak. Meglátogatta őket Jetró is, Mózes apósa. Ő vezette őket észak felé, a pusztai úton keresztül. Együtt követték a fényes felhőt. Néhány nap múlva panaszkodni és siránkozni kezdett a nép. Az Úr haragra gerjedt a népe ellen, és tűz ütött ki a táborban. Csak Mózes imádsága mentette meg őket. De nem tanultak a figyelmeztetésből, lázongtak a manna miatt.- Egyiptomban olcsón ettünk húst és halat, uborkát, dinnyét, hagymát! Itt pedig csak mannát látunk! Mózes keserűen ült sátrában.- Uram, miért tettél ilyet a szolgáddal? Miért raktad rám ennek az egész népnek a gondját? Honnan vegyek húst, honnan adjak ennivalót ennek a népnek? Tamáska ötéves és a középső csoportba jár. Sok barátja van az óvodában, szeretnek vele játszani, mert halk beszédű, alkalmazkodó természetű. A játékszereket a helyére rakja, ha más tevékenységet kell végezni. Kedvencei a színes ceruzák. Hosszú ideig leköti egy-egy kép rajzolása. Majd a színes ceruzákat szépen egymás mellé rakja a dobozba. Étkezésnél ügyesen használja a kést és a villát. Ügyel arra, hogy a morzsákat ne szórja szét. Egyik alkalommal amikor otthon ebédelnek, észreveszi, hogy a nagymamája csak ül az asztalnál. Ekkor rászól : Nagymama miért nézed a levest?- Tamáska, én imádkoztam.- Taníts meg engem is imádkozni.- Örömmel - válaszolt a nagymamája. „Jövel Jézus légy vendégünk, áldd meg amit adtál nékünk. Ámen.” ' Tamáska gyorsan megtanulta az imádságot, s nemcsak otthon, de az óvodában is imádkozott ebéd előtt. Kinézett az ablakon, s magában mondta az imádságot, de a kis szája mozJövel Jézus... gott. Kati óvó néni megkérdezte: Tamás miért mozog a szád?- Imádkozom, óvó néni.-Kati óvó néni megsimo- gattta Tamás buksi fejét: Imádkozz mindig Tamáska, veled lesz az Úr Jézus. Már iskolás volt Tamás, és több imádságot is tudott könyv nélkül. Lefekvés előtt is mindig imádkozott. Feltűnt neki, hogy csak ő és a nagymamája imádkozik, az anyukája nem. Gondolkodott egy ideig, majd így szólt: Nagymama amikor te fiatal voltál akkor is hittél az Istenben? ,,rr,Igen, akkor„is.,Miért kér-:- Csak azért, mert arra gondoltam, hogy ha anyukám megöregszik, ő is fog hinni az Istenben és az Úr Jézusban.- Tamás, te hiszel Istenben?- Hiszek nagyi!- Akkor imádkozzunk ketten, és hamarább fogja megtalálni az Úr Jézust az anyukád. Tamás összekulcsolta a kezét, sugárzó szemmel nézett a nagymamája szemébe, s csengő hangon mondta:- Jövel Jézus légy az én anyukám vendége is, hogy ő is úgy szeressen, mint én és a nagyi. Ámen. Fenyvesiné Unatényi Magdolna Holtig kíséri azt a szeretet, Ki szeretettel környez másokat. Kigyúl a fénye, szétömlik sugára, Ha már felhőkbe hanyatlott a nap. Ki önmagáért él, fárad csupán, Az emberek közt gyűlölt, idegen. Az önzésnek gyümölcse elhagyottság, A szeretet szere tetet terem. D. Kovács Sándor A Népek Parlamentje- Hívd a nép véneit a kijelentés sátrához és én majd beszélek velük. Mózes bizonytalanul válaszolt:- Hatszázezer gyalogos van ebben a népben. Vajon lehet-e annyi juhot és szarvasmarhát vágni, hogy elég legyen nekik? Kemény válasz hangzott:^- Hát olyan kevés az Úrnak ereje? Majd meglátod, hogy beteljesedik-e a beszédem vagy sem! összegyűltek a vének: rájuk szállt az Úr Lelke és ők is meghallották az Ur szavát! Estére szél támadt. Ismét fürjeket sodort a táborra. Fölkelt az egész nép. Egész éjjel gyűjtötték a fürjeket. Akik mohók és telhetetlenek voltak, azokat rettentő büntetés sújtotta, szörnyű kínok között meghaltak. Ekkor Áron is, és Mirjám is, Mózes nővére, fellázadtak a testvérük ellen:- Vajon csak Mózes áltaJ szólt az Úr? Mózes alázatosan hallgatott. Az Úr leszállt a felhőoszlopban :- Az Úr prófétájához látomásban szólok, de szemtől szembe beszélek Mózessel! Amikor eltávozott a felhő, Mirjám egész testét leprás fekélyek borították. Mózes könyörgött érte:- Uram, Istenem, kérlek, gyógyítsd meg őt! Hét nap múlva megtisztult Mirjám és visszatért a táborba. Az igazságos Európáért A Strasbourg-i templomok képviselőket fogadtak, A Saint Aure- lie pedig parlamentté változott. A népek küldöttei - többségükben fiatalok - gyűltek össze tanácskozásra, hogy a maguk sajátos eszközeivel segítsék Európa átalakítását. Szeretnék megakadályozni Európa bezárkózását. „No to forteresse Europa” hangoztatták újra meg újra június S. és 10. között e különös parlamenten. Közülük sokak számára nem eléggé hatékonyak a jelenlegi országvezetési módszerek, nemhogy a diktatúráké, de még a demokráciáké sem. Ezért a küldöttek egy jelentős csoportja felkereste az Európa Parlamentet és ott igényelte, hogy a választott képviselők hallgassák meg legfőbb követeléseiket: A különbözőségek ellenére ... Két-három fiatal lelkesen vállalta, hogy Fehérvár néhány gyülekezetébe ellátogatva, ökumenikus fo- ci-partyt szervez. Szombat reggel a szélrózsa minden irányából gyülekeztek a „Gödörben” és a Vasvári Pál Általános Iskola udvarán az evangélikus, a Hit Gyülekezete- beli, a katolikus, mormon és pünkösdi fiatalok. Jöttek, nem egymást meggyőzni, hanem legyőzni; focitudásukat összemérni. Az igazi cél azonban mégsem a győzelem volt, hanem, hogy jól érezzük magunkat. Ez meg is történt. Sőt, talán azt is elértük, hogy ezentúl nem megyünk el egymás mellett ismeretlenül. A lelátóról nem repült pénztárszalag, nem durrogtak a petárdák. Amikor helyzetek maradtak ki, nem hallatszott káromkodás. Bíróra sem volt szükség. Mégis1 - vagy éppen ezért: jó volt a hangulat. De nemcsak ez az erkölcsiség, hanem úgy érezzük, valami más is összekapcsolt. kfiQfl ünket.,., További terveink is vannak egymással, egyelőre még a sport területén. A következő fordulót szeptemberben tervezzük - reméljük még több résztvevővel. * (Ez a rövid írás a Fejér Megyei Hírlapban jelent meg evangélikus fiatalok tollából. Ott nem lett volna szép az eredményeket közzétenni, mert kérkedésnek tűnhetett volna, hiszen jobb gólkülönbséggel a pünkösdieket megelőzve lettünk elsők. Hurrá!)- mindenki számára jusson elegendő élelem,- az állampolgári jogok közé kell iktatni a lakás és az egészséges környezet biztosítását,- válogathassák meg az emberek szabadon azt a helyet, ahol lakhatnak, beleértve ebbe a vándoréletet is. Az egyik kápolnában kerekasz- tal-megbeszélést folytattak, másnap pedig ökumenikus ünnepség volt a Saint Paul templomban. így érthető volt, miért szólt az egyik részvételi meghívás egy magyarországi evangélikus lelkésznek. A kairos, a kihívás, az új kezdet mozgalmának gyökerei Assisibe és Bázelbe nyúlnak vissza; tanítása az igazságosság, a béke és a teremtett világ védelmének gondolatsorára alapul. A parlamenti munka értékelése alapján azonban az a benyomás alakulhatott ki, hogy ez esetben is meg kell küzdeni az elvilágiasítási törekvésekkel. A keresztyének Isten előtti felelősséggel, a Krisztus nyomába lépve válnak békekövetté. E szolgálatot nagyon komolyan kell vennie mind a történeti egyházaknak, mind a keresztyén bázisközösségeknek. De meg kell tanulni a valódi igazságosság érdekében az együttélést is a nem keresztyén, de jóakaratú emberekkel. Ilyen világos szándékkal és felelősséggel vállaljuk az év végén - várhatóan októbqr második felében — Budapestre készülők köszöntését, szolgálatát, követve az üdvözlők és segítők sorában a Strasbourg-i ökumenikus tanácsot, és más egyházi elöljárókat. Dr. Széchey Béla VARGYAY GIZELLA Ima ma Atyánk! Kit a Végtelenben űrtechnika el nem érhet, csak alázat közelíthet, csak a fohász jut elébed, oltalmazza a kegyelmed - hisz most Földünk lázas-beteg a népeket, nemzeteket. Ments tévelygőt, i adj sok pásztort: tisztaszívűt, igazszájút. Add, hogy Igéd örök fénye legyen vezetők Vezére. Emlékezés az ifjúsági konferenciákra. Ebéd a sátor alatt Tessedik Sámuelre emlékezhetünk A múlt századvégi Millenium hangulatát felelevenítő városligeti Mezőgazdasági Múzeum legújabb időszakos kiállítása a két és fél évszázaddal ezelőtt született Tessedik Sámuel életét, sokoldalú munkásságát reprezentálja. A rokokó varázsát megjelenítő Mezőgazdasági Múzeum egyik kicsiny, hatszög alapú köríves termében kaptak helyet a néhai szarvasi evangélikus lelkészre és mezőgazdászra emlékeztető könyvek, metszetek, s egyéb kultúrtörténeti dokumentumok. Tessedik Sámuel (1742-1820) életútjának állomásait, mezőgazdasági újításait - talán ez utóbbit nagyobb nyomatékkai - képviseli a feltehetően őszig nyitvatar- tó tárlat. Az első tárló Tessedik családi múltját, iskolaéveit hozza közel a látogató számára. A családfán kívül megtalálható iskolavárosainak (Pozsony, Debrecen, Erlangen) egykorú képe, valamint - rendhagyó illusztráció gyanánt - dr. Nádor Jenő (1889-1975) Tessedik-kutató lejegyzése Tessedik egyházi elöljáróiról. Életpályájával kapcsolatos források között szerepel egyebek mellett német önéletírása is, amelyet Zsilinszky Mihály 1873-ban -tett hozzáférhetővé. A második tárlótól a hatodikig már a szarvasi prédikátor agronómiái és infrastrukturális tevékenységéről kaphatunk színes összeállítást. A második tárló az iskoláért síkraszálló lelkész munkáját állítja középpontba. Tessedik a XVIII. század második felének legkorszerűbb agrotechnikai és mezőgazdasági ismereteit tapasztalati úton sajátította el, Szarvason felállított mezőgazdasági szakiskolájában pedig módszereinek megismertetésére, illetve közvetett alkalmaztatására került sor. A harmadik tárlóban a faluért áldozatot vállaló, arra energiát fordító lelkipásztor alakja rajzolódik ki. Eredetiben vehető szemügyre matematikai pontosságú faluterve, továbbá „A paraszt ember Magyarországban mitsoda és mi lehetne” című híres, eredetileg német könyve Kónyi János testőríró fordításában (Pécs, 1786). Ezen kívül megpillantható - Tessedik munkásságának mintegy kisugárzásaként - szarvasi molnárok és ácsok pecsétje is. A negyedik tárló és a hozzá kapcsolódó, gazdag képanyag megismertet a gazdálkodásért munkálkodó Tessedikkel. A lucerna- és lóherefélék meghonosításában élenjáró szerepet töltött be korában, de a rét- és Jegelőjavítás terén sem jelentéktelenek kezdeményezései. A talajjavítás érdekében szorgalmazta fűzfa és hársfa betelepítését Szarvasra és környékére. Foglalkozott gyógynövénytermeléssel is: hagyomány szerint száznál több gyógynövényt forgalmaztatott. Érdekességként látható az „Új módja a’ rétek’ igazításának” című munkája (1801), amelynek melléklete Tessedik rét- és legelőterve. (A tárló szomszédságában a Tessedik révén betelepített növények ládában elültetett egy- egy példánya teszi teljesebbé a kiállítást.) Az ötödik tárló Tessedik globális működési területeinek impulzusairól ad számot. Az európai hatások sodrából kiemelkedik Comenius, Francke, Basedow, míg a magyar elődök és kortársak világából Bél Mátyás, Festetics György, Hatvani István, Kisszántói Pethe Ferenc, Mitterpacher Lajos, Nagyváthy János és Örményi József. Tessedik oktató-nevelő munkásságának tanügyi háttereként van kiállítva a Mária Terézia által 1777-ben kiadott Ratio Educationis eredeti és 1806-os revideált lenyomata. A kiállítás utolsó tárlója előtt valódi kuriózum figyelhető meg üveg alatt: egyik, kéziratban maradt latin nyelvű prédikációja (1769), háttérben Luther- kabátos képével. Az utolsó, a hatodik tárló betekintést enged a sokrétű Tessedik-irodalom régebbi és újabb sajtótermékeibe. A Tessedik-kutatók sorából a képviseltek közül említésre méltók Weltmann Imre, Penyigey Dénes, Tóth Lajos, Szabó Miklós, Vincze Ferenc, Nádor Jenő. Az időszakos kiállítás felszereltsége, információ- gazdágsága harmonikusan illeszkedik a Tessedik- évforduló magasztosságához. A kiállítás rendezői valóban exegi monumentum aere perennius, vagyis ércnél maradandóbb emléket állítottak Tessedik előtt. A kétszázötven éve született Tessedik Sámuel egész életművével tette hitelessé vallomásnak is beillő, megfontolásra ajánlható szavait: „Aki érez, az cselekedjék és segítsen, amint lehet. Aki nem tud érezni, az legalább hagyja a jót és ne harcoljon ellenségképpen azokkal, akik többet adnak tettre, mint az üres szóra." Erre kívánt rámutatni a Mezőgazdasági Múzeum Tessedik Sámuel emlékkiállítása. If}. Tompó László Közösségépítés Soltvadkerten Ki ne ismerné e szép helységnevet szerte a magyar rónán és hazai lutherániánkban: Soltvadkert. Most azonban nem példás templombajárásáról, nagyszerű anyagi lehetőségeiről és kiemelkedően szép áldozat- vállalásáról kívánok írni. Akik 1956-57-ben a lelkészi pályára indultak egyházunkban, s immár 30 éve a szolgálatban állnak, Soltvadkerten adtak hálát Uruknak azért, hogy szolgálhatnak. Nemcsak ők és hitveseik, de ázok a társaik is, akik velük kezdték a felkészülés éveit, és politikai vagy személyes okokból más pályára sodródtak. Ők is, mi is, mégis úgy éltük meg, hogy a közös Úr szolgálatában állunk, ezért soha nem szakadt meg a kapcsolat az együtt indultak két serege között. Dr. Reuss András teológiai tanár, akit adoptált az évfolyam Szűcs Kálmán farádi kollégánkkal együtt - vállalta az igehirdetést köztünk. Megáldalak és áldás leszel ősi igéje nyotnán bontakozott ki az aktuális üzenet: ha Isten nem áll mögöttünk, hiábavaló minden erőlködésünk. Őrá mindig hagyatkozhatunk. Ezért reménységünk, hogy áldássá válhatunk gyülekezetben, községben s városban, az egész társadalomban. Együtt térdeltünk az Úr oltáránál, lelkészek, tanárok, polgármester, televízió felelős szerkesztője, hitvesek és a soltvadkerti gyülekezet kibővített elnöksége. MUyen tarka kép. Talán modellértékű korunkban, ahol a rétegérdek és a csoportszándék előnyt élvez az „egész” szempontjaival szemben. Krisztus teste és vére egységet, közösséget teremt, a Szétdobáló elidegenít, s aztán elszigetel. Hitelességünk feltétele az összetartozás vállalása, a lelki közösség. Boldogan éltük át sokféleségünkben. Mint annyiszor, most is a gyülekezet vendégszeretetének számtalan jelével találkoztunk. A modern parókia otthonos hangulata fogadott bennünket Káposzta Lajos esperesék kedvességével. A gyülekezet vezetői örömmel vezettek végig bennünket új óvodájuk szépen berendezett termein. Ékes rend és élni akarás sugárzik a templom és környéke épületeiből éppúgy, mint a tekintetekből. A több mint háromezer evangélikus a község legnagyobb felekeze- te, összetartó ereje a lakosság előtt is példaértékű. Jóhangulatú együttlét, éjfél utánba nyúló beszélgetések hosszú sora jelezte összetartozásunkat. Szabaddá lett társadalmunk örömei és gondjai egyszerre kerültek terítékre. De a legtöbb szóváltás mégis egyházunk holnapjáról hangzott. Iskolákról, melyek nem csupán elitképzők, hanem evangélikus értelmiségünk szellemi otthonai. Ingatlanokról, melyek az új gondolkodás szellemi tűzhelyei lehetnek s lelki kohók az ifjúság nevelésében. Hajnalodott már, amikor némelyek nekivágtak a hazafelé vezető útnak, mások megvárták a reggelt a hangulatos tóparti házakban. Öregdiákok találkoztak, akik 35 éve kezdték tanulmányaikat, s azóta mélyülnek az Ige tudományában, edződnek a szolgálat tüzében vagy más pályán, de egy Urat szolgálnak. Reméljük, még sokáig. Sz. i. I mmmm
