Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-07-26 / 30. szám

Evangélikus Elet 1992. július 26. KÖRMEND Az Őrség kapujában SZOMBATHELY Gyülekezet a megyeszékhelyen i Körmend két fő közlekedési út­vonal kereszteződésében fekvő, korán kialakult mezőváros, a 16. század végétől a Batthyány család birtoka volt. A reformáció doku­mentáltan az 1560-as években érte el a várost, ekkor lett evangélikus­sá a körmendi templom. A 16. szá­zad végétől azonban a; egyre erő­södő kálvinista irányzat sokakat eltérített a lutheránus hittől. Meg­maradtak evangélikusnak a kör­nyékbeli és körmendi németaj- kúak, valamint a hegyháti telepü­lések magyar lakosai. Az ellenreformáció idején Ne- mescsóba jártak a körmendi, hegy­háti és őrségi evangélikusok igét hallgatni és úrvacsorát venni. Az 1783-as újjáéledés nyomán a min­tegy 150 éves elnyomatásból ele­ven, aktív és áldozatot vállaló gyü­lekezet bontakozott ki Körmen­den. Csatlakozott az itteni evangé­likusokhoz Őrimagyarósd és kör­nyéke (1861-ig tartozott filiaként a gyülekezethez), Nádasd (1949-ig), Szarvaskend, Katafa, Hegyhátho- dász lakossága is. A gyülekezet múltjából kegyelettel őrizzük azoknak a lelkészeknek az emlé­két, akik talán a legtöbbet tették e kicsiny evangélikus nyáj fennma­radásáért. Cancriny András a Tü­relmi Rendelet után a gyülekezet újjászervezője, a Vasi Közép Egy­házmegye első esperese. Turcsányi Andor, a nagy iskolaépítő, jelentős külföldi kapcsolatokat tartó, mű­vészekkel barátságban álló poli­hisztor. Foglalkozott nyelvészet­tel, régészettel, néprajzzal, festé­szettel. Ő volt kísérője Herman Ot­tónak őrségi tanulmányúján. Tur­csányi lelkész idejében épült (1888- ban) a páratlan szépségű neogóti­kus evangélikus templom, mely azóta is Körmend egyik legszebb épülete. Itt lelkészkedett 1904-től 1916-ig Kapi Béla, aki az első vi­lágháború vérzivatarában erősítet­te a hitet és a kitartást nemcsak az itthon maradottakban, hanem a fronton szolgáló katonákban is. Irodalmi munkásságának is jelen­tős része esik körmendi éveire. Őt követte Zongor Béla, a szigorú es­peres, aki szintén gyülekezetéért élt és a mai idősebb generáció az ő szolgálata alatt indult el a hit útján. Farádi Mihály 1942-től 1980-ig volt itt lelkész - azokban az években pásztorolta a gyülekezetét, amikor az egykori erős, népes egyházkö­zség az államosítások nyomán el­vesztette anyagi bázisát, megszűnt a hitoktatás és lassacskán felütötte fejét a hit dolgaival szembeni kö­zöny, vagy ellenséges magatartás. Gazdag és reprezentatív törté­nelmünk mellett szerényen húzó­dik meg jelenünk. Örömeink és problémáink nem sokban külön­böznek az ország többi evangéli­kus gyülekezetétől. Körmendre jellemző, hogy a 60-as, 70-es évek­ben kétirányú szociográfiai moz­gás volt érzékelhető. Egyrészt el­maradt a település fejlődése a ha­tár közelsége miatt; nagyon sok fiatal értelmiségi másutt keresett boldogulást magának. Az egykori gyülekezet törzsét alkotó városi polgár- és iparoscsaládok csaknem teljesen eltűntek. Másrészt azon­ban fejlődött is Körmend az ipar- telepítési politika hatására: egész utcasorok épültek az egykori őri- magyarósdiak, hegyháthodásziak, nádasdiak, szarvaskendiek és má­sok betelepülésével. Ez a társadal­mi átrendeződés azonban nem volt kedvező az evangélikus egyház számára: sokan nem jelentkeztek a gyülekezetben, egyházi adójukat is nemegyszer a régi helyen fizetik (a szüleik?). Az evangélikus gyülekezet a vá­ros legkisebb történelmi egyháza, lélekszám szerint 350-en tartoznak hozzánk Körmendről. Kb. ugyan­ennyit tesz ki a vidékiek létszáma is. Szarvaskend, Hegyháthodász és Katafa a jelenlegi filiák. Volt gyü­lekezeti ingatlanainkat visszaigé­nyeltük, melyek közül a Kapi Béla által építtetett körmendi konvent- házat ez év februáijában vissza is kaptuk. Reménységünk szerint ez az épület is hozzájárul majd, hogy istentiszteleteinket a fűthetetlen templom helyett méltó körülmé­nyek között tarthassuk és fiatalja­ink összejövetelei céljára megfelelő helyet biztosíthassunk. Hitoktatás a gyülekezet területén 6 iskolában folyik, emellett a lelkész heti 8 órá­ban orgonaórát tart a kántorután­pótlás céljából fiataloknak. A templom renoválása, mely Zügn Tamás lelkész idekerülése óta (1988) gyakran ad helyet városi hangversenyeknek, 1990-ben kez­dődött és az épület 105 éves évfor­dulójára, 1993-fog Isten dicsőségé­re elkészülni. Ezután következik az orgona teljes átalakítása koncertor­gonává, valamint terveink szerint évről-évre a visszakapott ingatla­nok átvétele, ütemterv szerint. Megfelelő békességben élünk a másként gondolkozókkal és luthe­ri keresztyén vallásunkat továbbra is békesség jegyében kívánjuk gya­korolni. Legfőbb reménysége gyü­lekezetünknek a most keresztelt, illetve most hittanra járó gyerekek csoportja: hitre jutás nemegyszer ott (is) tapasztalható, ahol hiány­zik az imádságos szülői háttér. Gyülekezeti munkánk célja az 1990-ben újraválasztott presbité­riummal, élén dr. Nagy Árpád fő­orvossal, mint a gyülekezet fel­ügyelőjével és Kántor Jánosné pénztárossal, hogy a körmendi evangélikusságot evangélikus ke­resztyén öntudatra neveljük és egykor majd a most induló fiatalok szájából is hitelesen hangozzon énekünk: „Jézus Krisztus az, Isten szent Fia, Ő a mi diadalmunk!”. Zügn Tamás Rábamenti gyülekezetek Az 1500-as évek közepéig visszavezethető eseményekben rendkívül gaz- URAIŰJFALU dag, ám kihívásoktól nem mentes múlt alatt volt példa arra, hogy anya- és leánygyülekezetek (pl. Ostffy asszony fa és Csönge, Uraiújfalu és Jákfa) nem isi egyszer- szerepet cseréltek;■ az azonban elképzelhetetlen volt, hogy 'egyszer majd< a> 3 anyagyülekezet közül'két tőnek meg kell tanulnkrazzal élni, hogy üres a lelkész lakása. A csöngei és az ostffasszonyfai gyülekeze­tekben már ez a különleges szükséghelyzet állt elő! Ezen több szempontból sajnálatos helyzetnek azonban nem csupán negatív, hanem pozitív hatása is van. Itt talán legszembetűnőbb az, hogy lassan megszűnnek a beidegzö- dött gyülekezeti határok. Sokáig a Rába volt az, amely elválasztotta a Ke- menesalji gyülekezeteket az ún. Rábamentiektől. Elég volt ez a mondás: „A rábán túliak" és a 7 km-re levő 2 egyházközség tagjai közül szinte senki senkit nem ismert. Évszázadokig tehát ez a folyó volt, ami elválasztott, ma azonban összeköt. Természetesen mindhárom gyülekezetnél bőven beszélhetnénk a jelentős egyháztörténeti múltról, a történelmi emlékekről, az itt élt vagy itt járt kiemelkedő személyekről (Szelestey László, Petőfi Sándor), Weöres Sán­dor) e rövid bemutatkozás címén azonban a Csönge-Ostffyasszonyfa-U- raiújfalui Gyülekezet egy-egy különleges emléke alapján hadd mutassunk rá a jelen és jövő egy-egy fontos feladatára. CSÖNGE A kívül-belül egyaránt gyö­nyörű templom előtt egy Tesse- dik-akácnak nevezett, kb. 200 esztendős akácfa áll, mely test­vérpárja a hagyomány szerint a féltett szarvasi akácnak. 200 év­ről árulkodik ez a fa, de néhány lombos ág jelzi, hogy benne élet van! A több mint 1000 lelkes gyüleke­zet Kenyéri nevű imájával együtt 370 főre apadt. A tények és a szá­mok ellenére, az egyik legdöntőbb feladat mégis az kell, hogy legyen, hogy a nagy múltat emlegetve ne hitessük el magunkkal, hogy nincs jövő! A Csöngei Egyházközség nem kihaló közösség! OSTFFY ASSZONYFA Az Ostffyak és általuk jó néhány család kitartó hűsége nyomán 1917 ádvent első vasárnapján templomot szenteltek Ostffyasz- szonyfán. Az egyik legrejtettebb része árulkodik legjobban a mai napig a gyülekezet hitvallásossá­gáról! Ez a következő: az oltár mögött található egy kis földkoc­ka, ahova évtizedek óta öntetik a kehelyben maradt úrvacsorái bor és a kancsóban maradt keresztvíz! Az itt élő 400 evangélikus nem arról híres, hogy mutogatná ősi hitét, de VAN és észrevétlenül a következő generációknál öröklő­dik tovább! Erre épülhet a gyü­lekezeti munka is. A feljegyzések szerint, a ma is álló türelmi rendeleti templomunk előtt ideiglenesen fából készült kis templom felszentelésekor Perlaky Gábor püspök Ézs 54,11-12 alap­ján hirdette Isten igéjét. „Ó te nyo­morult, vihartépte, vigasztalan! íme én drágakövekre építem falai­dat!” Az uraiújfalui gyülekezet az év­tizedek és évszázadok során meg­tanulta, mit jelent az üldözés, de mindig várta és néhányszor át is élte az éledést. Minden bizonnyal napjainkban az utóbbiban élünk, így szemléljük a 450 lelkes anya­gyülekezetben, a 130 főt számláló jákfai, 160 fős vasegerszegi és 50 fős rábapatyi filiákban a sok tenni­valót és az új feladatokat. Három sajátosság és három fel­adat a temérdek közül: Tessedik-akác - tudatosítás: van élet Oltár mögötti „szent” hely: hit­vallásosság őrzése Ézs 54,11-12. - a felszíni éledés után igazi mélyülés Az egyik gyülekezeti krónika megörökíti, hogy mekkora harc folyt évtizedekig a templomi pado­kért, ki hova üljön, mennyit fizes­sen. Ilyen küzdelem nem fenyegeti napjaink gyülekezeti tagját, de hisszük a tragikusan csökkenő számadatok ellenére, a jelen és a jövő nem kilátástalan,^Krisztus né­pe Isten nagy CSODÁJA. Fatalin Helga segédlelkész ALSÓSÁG Egy 450 esztendős gyülekezet Kemenesaljának egyik legna­gyobb és legrégibb, már az őskor­tól lakott helye a Sághegy tövében elterülő Alsóság. Evangélikus gyü­lekezete a reformációval közel egyidős, az 1538 után Wittenberg- ből bevándorolt néma ajkú csalá­dok alapították. Virágzó anyagyü­lekezetté fejlődött, 1626-tól 1732- ig, az ellenreformáció viharáig, hét lelkész szolgált a gyülekezetben. Ebben a virágzó időben Dömölk - a későbbi nagy kemenesalji evan­gélikus központ - is Alsóság filiája volt. Az ellenreformáció idején, 1732- ben az alsósági gyülekezet templo­mát és vagyonát elvették, erőszak­kal a katolikus gyülekezetbe ol­vasztották. A hitükhöz hű evangé­likusok' az 1681-es soproni or­szággyűlés által artikuláris hellyé nyilvánított dömölki gyülekezet­ben gyakorolták vallásukat. A gyülekezet szétszóratása 60 esz­tendőn át tartott, míg 1791-ben, a Türelmi Rendelet után, a megma­radt hívek, a katolikus egyházból kiválva, leánygyülekezetet szervez­tek, és még ugyanebben az évben iskolát építettek, tanítót fogadtak. 1862-ben lélekszámban növeked­ve, anyagiakban erősödve gondol­hatott már a gyülekezet a templom építésre, melyet 1863 januátjában fel is szenteltek. 1930-ban már több mint 1200 evangélikus élt a gyülekezet terüle­tén, így egészen természetes, hogy az önállósodásra vágyódtak. Kapi Béla püspök, megértve a gyüleke­zet jogos igényét, Balázs Béla lel­készt bízta meg az önálló gyüleke­zet megszerzésével. Balázs Béla lel­kész, az újjászerveződő anyagyüle­kezet első lelkésze, 49 esztendőn át pásztorolta hűséggel az alsósági híveket. A templomépítés 125. évfordu­lójára a gyülekezet kívül-belül megújította templomát. A gyüle- ket lélekszáma ma a hozzátartozó három filiával - Izsákfa, Kisköcsk és Kemeneskápolna - 1400 fő. A hitoktatás az iskolában négy csoportban folyik mintegy 50-60 gyermeknek. Vasárnaponként az istentiszteletekre átlagosan 30-40 fő jár el. Gyülekezetünk jelenleg mintegy 10 hónap óta lelkész nélkül van, azonban május 31-én a gyülekezet meghívta lelkészéül Vető Istvánt, aki augusztus 1-jén foglalja el állá­sát. Új lelkészünket reménységgel váijuk és reméljük, hogy közöt­tünk végzett szolgálata Isten dicső­ségét és gyülekezetünk hitéletének megerősödését hozza. Józsa Ernő gyülekezeti felfigyelő Közel kétezer esztendős város - viszonylag későn, 1861-ben szerve­zett gyülekezetét. Borostyánkő-út, Isis-szentély maradványok és négy év múlva százesztendős templom. Lassan talán a százezres lélekszám felé tartó nagyváros és benne más­fél-kétezres lélekszámú gyülekezet. Valamikori lerobbant városszél, amely lassan a centrum, a táguló központ része, annak minden elő­nyével és hátrányával. Ezek azok a tények, amelyek nemcsak külső körülményeinket sejtetik, hanem gyülekezeti életünk tartalmi vonat­kozásaiba is belejátszanak. Bizonyára a lenyűgöző történel­mi környezet, valamint a temp­lomépítő Kiss János lelkész és munkatársai igényességének és re­ménységének eredménye, hogy az akkor maroknyi gyülekezet mére­teiben és kivitelezésében egyaránt impozáns templomot épített. Az eredeti szépséget és igényességet a pénztelenség diktálta egyszerűsíté­sek és a második világháború utol­só napjaiban elszenvedett pusztítá­sok miatt a kedvezőbb körülmé­nyek között, eredeti épségében ma­radt környékbeli és burgenlandi, azonos tervező templom-testvérei sejtetik. De ami telik tőlünk, tesz- szük. Szinte tíz esztendeje, hogy a hatalmas területen fekvő, temp­lom-, lelkészlakás-gyülekezeti te­rem együttes folyamatos renoválás során újul. Munka azonban bőven marad a felnövekvő nemzedék szá­mára is. Számarányunk, a nagyvároson belőli szórvány-voltunk nem kese­rít bennünket. A történelmi egyhá­zakkal való százados együttélés, az új vallási áramlatok jelentkezése saját azonosságunk megélésére és őrzésére, a közös keresztény kincs közös gyakorlattá váltására törek­szünk. Boldogok vagyunk, ahol ehhez partnerekre találunk. Az új vallásos jelenségek kritikus és önk­ritikus feldolgozására pedig szeret­nénk felnőni, segíteni egymást a gyülekezetben. A gyermekek és fiatalok közötti munkában azon gyötrődünk - de szívesen -, hogyan adhatnánk át a ránk bízott evangéliumot úgy, hogy komolyan vesszük fiatalsá­gukat és közben már a holnap és holnapután felnőtt gyülekezetét látjuk bennük. Szinte a körmünkre égett a fel­nőttek keresztyén tanítása, hiszen hitünk ábécéjét sokan vagy meg sem tanulták, vagy talán már félig el is felejtették. A gyülekezet életének tervezésé­ben és irányításában a formális pa­ritáson túl szeretnénk megtalálni a szívük és tudásuk szerint valóban a helyükön lévő, vagy helyüket/el­ismerő „igavonókat”. A tennivaló mennyisége és sokfélesége bizony agyonnyomhatna bennünket. Ezért inkább a megunhatatlan és nélkülözhetetlen ősi könyörgésbe kell kezdenünk. „Ha kibocsátód Lelkedet, élet támad...” . Fehér Károly SÁRVÁR A reformáció egyik bölcsője 1 L A városhoz és a várhoz sok ki­emelkedő magyar evangélikus egy ­háztörténeti esemény kapcsolódik. Itt telepedett meg Nádasdy Tamás. aki feleségével Kanizsai Orsolyával együtt alapított meg egy iskolát. Jellemző, hogy hébert, görögöt, la­tint is tanítottak ebben. A witten­bergi egyetemmel szoros kapcsola­tot tartottak tanárok és diákok. Sylvester János itt Sárváron fordí­totta magyar nyelvre az Újtesta­mentumot, amely az itteni nyom­dában jelent meg. Ez az első Ma­gyarországon nyomtatott magyar nyelvű könyv. 1576-ban a sárvári evangélikus lelkészt választották a dunántúli terület püspökéül. Sárvári lelkész volt Magyari István, aki egyik könyvében elemezte az ország tör­ténelmi helyzetét. Főúri megbíza­tásból Pázmány Péter válaszolt er­re éles hangon, a katolikus szem­pontok felsorakoztatásával. A ké­sőbbiek során a vitairodalom egyik központja volt ez a város. Nádasdy Ferenc 1644-ben főúri rendeletévé! szüntette meg az evan­gélikusok szabad vallásgyakorla­tát. Szomorú emlék kapcsolódik a vár börténéhez. 1675-ben több mint egy évet szenvedett nyomorú­ságos körülmények között 8 evan­gélikus és 7 református lelkész. A kínzások következtében egyikük itt halt meg. ezek a lelkészek nem kerültek a gályákra mint a többi társuk, de elmondhatatlan meg­próbáltatásban volt részük. A Türelmi Rendelet után a sár­vári evangélikusok 1794-ben kap­tak engedélyt templom építésére és 1806-tól lelkészt alkalmazhattak. 1829-ben tűzvész pusztította el az összes egyházi épületet. Az új temp­lom 1834-35-ben Geschrey Sámuel terve alapján épült. Egyedi építészeti megoldásáért, egységes stílusáért ma műemlék. A ma gyülekezetének egyik Fontos kap­csolatteremtő lehe­tősége a kéthavon­ta megjelenő idő­szakos kiadvány az Eleijei. íme az utol­só szám címlapjá­nak részlete. Solymár Gábor SZENTGOTTHÁRD-ŐRISZENTPÉTER Őrségi gyülekezetek A Vasi Evangélikus Egyházme­gye egyik legnagyobb szórványte­rülete. Szolgálatom útján, melyen napfény és árnyék egyaránt kísért, az az ige segített és segít, melyet 1964-ben beiktatásom alapigéjéül választottam: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít”. 1973 augusztusától Szentgotthárdra költözve, e város­sal s néhány községgel bővült a szórvány területe, s nőttek még na­gyobbra a távolságok. Szomorú, hogy az elmúlt mar­xista rendszer elsorvasztotta őrségi evangélikusságunkat. Szorgalmas­tehetős gazdák voltak, szinte kivé­tel nélkül a Hortobágyon kötöttek ki. Bűnük hűségük, szorgalmuk és hazaszeretetük volt. Az idősek mi­kor lehetett, meghalni visszatértek, de a fiatalok, ha vissza jöttek is a szülőkkel, rákényszerültek, hogy elmenjenek. Az őrségben néhány község kivételével eltemettük híve­inket! Szentgotthárd most kezd életre kelni, 18-20 éves fiatalokat keresz­telünk, jönnek, vagy utcán szólíta­nak meg - tisztelendő úr én is evangélikus vagyok. Más szelek kezdenek fújdogálni, mikor ide költöztem járáshoz, megyéhez je­lentették és kérték: ezt az izgága papot tegyék el keletebbre! Most mint képviselő testületi tagnak meghallgatják véleményemet s így híveinkét is! Eddig a templomunk sem volt a miénk - környéke isko­la-udvar volt, itt szabad volt min­den labdajáték, templomablak- törés, falrongálás. Most miénk az iskolánk a templommal, parókiá­val közös udvarunk. Kiürítettünk és eladtunk egy régi örökölt há­zunkat, az iskolából ima- és hittan­termet létesítettünk, külső és belső tatarozással (hasonló volt a vissza­maradt szovjetlakta épületekhez). Hiába, a lélek egy volt, nem a mi­énk hadd pusztuljon! Templo­munkat külsőleg renováltuk más­fél millió Ft-os költséggel. Vissza­kértük és kaptuk Rábafüzesen levi­tatanítói lakásunkat, az iskolát 5 év múlva kapja itt vissza gyülekeze­tünk! Öröm a pezsdülő élet, a ten- niakarás az eddig visszahúzódó, egyház hozzájárulást küldözgető híveink megjelenése a templomban. Mint sok más evangélikus gyü­lekezet, úgy a Nagysimonyi Gyüle­kezet is két évszázados múltra te­kinthet vissza. A Türelmi Rendeletet megelőző időszakban az evangélikus csalá­dok rendszeresen eljártak a közel­ben lévő artikukáris helyre: Ne- mesdömölkre. Majd miután lehe­tőség nyílott arra, hogy saját temp­lomuk legyen - élve a lehetőséggel - 206 évvel ezelőtt a falu szélén felépítették templomukat. Az ősök által oly nagy becsben tartott és gyakran látogatott temp­lom fehér egyszerűsége - ott a falu szélén - felveti az emberben azt a kérdést, hogy vajon nem szorul-e ki sokak életéből a hit fontossága és nem kerül-e utolsó helyre az Is­tenhez és gyülekezethez való tarto­zás kérdése. Bár az élet több területén a kö­zömbösség uralkodott el az utóbbi időben, mégis örömmel tudjuk nyugtázni gyülekezeten belül azt a Nagy ünnepeinken boldogan jönnek az Őrségből is, hisz temp­lomunk csak itt van. Őriben és Szalafőn imaházunk, az előbbit Isten kegyelméből most szándé­kozunk tatarozni. Templomunk renoválása utáni közel százezer Ft értékű anyagot Szentgotthárd oda ajándékozta, öregek a mun­kás kezek, a fiatal állatorvossal, 80 évesek verték a vakolatot, két hittanóra közt én is közibük áll­tam, de többnyire tényleg csak álltam rozoga egészségem pa­rancsszavára. így élünk az őrségben a Rába völgyében. Istenünk kegyelme hordoz minket! Molnár Jenő tényt, hogy az elmúlt néhány esz­tendőben megnövekedett az isten­tiszteleten résztvevők száma. Néhány év leforgása alatt több jelentős munkát is elvégzett a gyü­lekezet a templommal kapcsolat­ban: renoválta kívülről a templo­mot, elkészült a padfűtés, üzembe helyezték a falak vizesedését gátló műszert. Mindezek aprócska életjelek, bi­zonyítékok arról, hogy a gyüleke­zet fenn akar maradni; múltjából táplálkozva reménységgel próbál a jövő felé tekinteni A két faluban együttvéve 500 evangélikus él. A gyülekezet egyik legfőbb gondja jelen pillanatban az, hogy nincsen helyben lakó, választott lelkésze. Úgy látszik, hogy ez a probléma hamarosan megoldódik, és így a gyülekezet lelkészével együtt haladhat előre azon az úton, amelyet az elődök jelöltek ki. Babka László s. lelkész NAGYSIMONYI-SITKE Fehér templom a falu szélén

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents