Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1992-07-19 / 29. szám
ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 57. ÉVFOLYAM 29. SZÁM 1992. JÚLIUS 19. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI VASÁRNAP ÁRA: 12 Ft Az igazi szeretet azonban nem csupán beszéd, hanem élő és megbizonyítható cselekedet, Krisztus beszédének megtartása. Az ilyen szeretet harcol és győz. Luther A TARTALOMBÓL BEIKTATTÁK ERDÉLY ÚJ EVANGÉLIKUS PÜSPÖKÉT ISKOLAÜGY AMADÉ DOMINIKA GRÓFNŐ ÉS A MALOMSOKI EVANGÉLIKUSOK Szabadtéri oltárnál Káposzta Lajos esperes, dr. Harmati Béla püspök és Szabó Vilmos Béla hartai lelkész Ég és föld összeért Újabb Makovecz-épület szentelése Siófokon A gyülekezeti ház bejárata- Hiszen ezt a templomot a sevillai világkiállítás magyar pavilonjáról mintázták! - szólt hangosan egy asszony, amint belépett a Siófok központjában fekvő Oulu parkba. Fel kellett világosítani, hogy ennek a fordítottja az igaz: Makovecz Imre először Siófokra tervezte meg a ma már európai hírűvé vált evangélikus templomot, majd ennek motívumait használta fel a sevillai Héttorony megalkotásában. A kicsiny Siófok ilyenformán kilépett a világ nyilvánossága elé. Június végén pedig a templom mögött egy épületegyüttest avathatott fel Harmati Béla püspök: a gyülekezeti házat, ugyancsak Makovecz Imre egyedi tervei nyomán. * Több gyülekezetből érkeztek autóbuszok, sok külföldi is jelen volt az avatás napján, amelyre két évvel a templomszentelés után került sor. Ez a két esztendő a maroknyi szolgálattevő részéről ugyanolyan lázas tevékenységben telt el, mint a templomépítés csodája során. Állandó anyagi gondok, emberhiány, sokak kételye vetette volna vissza a munkát, de néhány megszállott ember hite nem ismert lehetetlent. * „Uram Jézus, drága kincsem..., hozd idején segítséged...”, énekeltük a 380. éneket, amely az évek során az építkezés himnuszává lett. Csodákat élt át a gyülekezet: a legnagyobb reménytelenségben is, amikor úgy tűnt, le kell állni az építkezéssel, megtapasztalták a segítséget, amely mindig „idejében” erkezett. Az ünnepség első fele annál az egyszerű tábori oltárnál zajlott a gyülekezeti ház átriumában, amelynél 5 éve az alapkőletétel folyt, s amelyre gondos kezek szinte mindig tettek, észrevétlenül is, virágot. * „Egy lelkész álma valóra vált... Suomi fája templommá nemesedett. .. Sevillába is eljutott ez a torony. ..” ilyen mondatok hangzottak el dr. Harmati Béla püspök igehirdetésében, amelynek további részében a kétségről és a könyörgésről szólt, Salamon király templomszentelési imádsága nyomán. Az ősi kétely máig: hat: lakhat-e Isten a földön, az Örökkévaló az idő dimenziójában? Az elmúlt 40-45 év is felerősíthette sokak kételyeit, de a legutóbbi évek történései is. Ám a templomban minden kételkedő találkozhat Jézussal, megszólalhatnak a fák: Immánuel, velünk az Isten. S a templom a könyörgés háza is. A Makovecz- templom homlokzatán mintha két nyitott szem figyelne. Ez a nyitott szem azt sugallja: Isten számon tart minket. Ideológiák jönnek, a különböző korszellemek mennek, de Isten és igéje változatlan. A finn fa és a magyar építészet találkozott - Isten dicsőségére. * Körülnézek a zsúfolt templomban. Egy fejkendős néni végigzokogja az istentiszteletet. Tudom, Celldömölkről jött, hogy ezen az ünnepen együtt lehessen régi papjával. A padokban sokan könnyű nyári ruhában, talál innen egyenesen a strandra mennek. Arvu Sáp- penen, a finn püspökhelyettes most is egyszerre méltóságteljes és közvetlen. S Mária néni! Igen, meg kell említeni egy ősz hajú asszonyt, Patakyné Bucsky Máriát, aki idős kora ellenére hallatlanul sokat fáradozott, anyagi ügyek intézésével, szervezéssel, mikor mivel kellett, a siófoki építkezések sikeréért. A gyülekezetben ö vette igazán föl azt a tempót, amelyet Józsa Márton diktált. Nézem a lelkészt, aki hivatalosan évek óta nyugdíjban van, de valójában mást se csinál, csak megszállottként építkezik. Arcán leírhatatlan fáradtság, kimerültség, járása lassú. Am amikor az építkezésről megteszi jelentését, szavai egyszerre megfénye- sednek, redői kisimulnak, derűje, humora a régi. Néhány nap múlva 75 éves. Az igazi születésnapi ajándék ez a csodálatos épületegyüttes. *- Az oltártól néhány méterre talán ugyanaz a kakas kukorékol, mint két évvel ezelőtt, a szentelés során - mondja Koren Emil, aki finn kapcsolatai révén ugyancsak sokat tett az építkezésért. Igazat kell adnom tréfás megjegyzésének, hiszen valóban méltatlan, hogy a templom környezete még mindig olyan gondozatlan: egyik oldalt tyúk- és kacsaólak a szomszédban, másik oldalt nyomorúságos szükséglakások. Elkeserítő latvády, a polgármester, Molnár Árpád csak reményét tudja kifejezni, hogy a régóta húzódó csatát végre megnyeri az önkormányzat és az egyház. Makovecz épületeit ő is a város legszebbjeinek mondja, amelyeknek a világ minden részéről csodájára járnak. * „Gloria in excelsis Deo” - dicsőség a magasságban Istennek, énekli csengő tisztasággal Faragó Laura a templom karzatáról. Valóban Istené a dicsőség! Sok ember munkáját dicsérhetnénk, Makoveczét és Józsa Mártonét, a gondnok házaspárét, a presbitérium munkáját a művezető mérnökét, a kötcseiek segítségét, az iparosok precizitását - de mindez abba az irányba kell hogy mutasson, hogy Istené a dicsőség! * Gulácsy Lajos esperes a kárpátaljaiak köszöntését hozta, arról a Munkácsról, ahol szolgálatát Józsa Márton is elkezdte, s ahol már ugyanilyen merész álmokkal építkezett. A református esperes, börtönnel és lágerral a háta mögött, szomorúan utal arra, hogy Magyarországról mennyi panaszt hall, ami mögött pedig hitetlenség húzódik. A magyar nép nem szegény, nem nyomorult - az erőforrást Krisztusban találhatja meg. Hasonló gondolatot fejez ki a finn püspökhelyettes is: Kelet-Európá- ból sok rossz hír érkezik hozzájuk Suomiba, de Magyarországról nem. Itt béke van, s a legszebb, hogy ebben az országban megajándékozott emberek élnek. ♦ Jelentésében Józsa Márton arról szól, hogy a templom, Krisztus hajója már két éve úszik, s húzza- vonja maga után a többit: a gyülekezeti termet, a parókiát, a vendégszobákat, amelyekből kis konferenciatelep fejlődhet ki. A ma- koveczi terv próbás feladatait remekül oldották meg az építők. Isten háza után felépülhetett az ember háza, a papiak is, de a legfontosabb, hogy közben maga a gyülekezet is épült. Egyszer, a segédkező fiatalokkal tábortűz körül ülő Makovecz Imre ezt így fejezte ki: „templomot azért nehéz építeni, mert közben magunkat is kell építeni.” Az építő lelkész számára az elmúlt évek legnagyobb üzenete ez volt: „van tovább!” S abban a pillanatban, amikor 13 évvel ezelőtti agyérgörcsére utalna, meg- csuklik a hangja. De aztán erőt vesz magán, s immár a tőle megszokott öblös hangon mondja: van tovább! * A közgyűlés végén a püspök két szép, egyedi érmét adott át a lelkésznek illetve a tervezőnek. A míves munkán névre szóló felirat mellett Jákob álma nyomán a létra látható, rajta az angyalokkal. Igen, Jákob ott templomot épített. Az angyalszárnyak ott láthatók a siófoki templomkapu fölött is. A létráról pedig Makovecz Imre hitvallása jut eszembe: „Az építészet funkciója, hogy az eget és a földet összekösse." Siófokon összeért az ég és a föld. Fabiny Tamás együtt - egymásért / miteinander - füreinander Amint a cím mutatja, június 21- én Hartán nem egyszerűen a templom felújítása utáni hálaadást tartották, hanem ennél többet. Találkozóra hívták a hazánkban élő, német istentiszteleti nyelvű gyülekezeteket. Együtt - egymásért! Ez nem csupán mottója, felirata volt a találkozónak. Az ünnepség előzményeiből és az ott látottakból ítélve ez valósult meg Hartán. Együtt dolgoztak az önkormányzattal és ez az együttműködés valóban példásnak mondható. Együtt a többi egyházakkal, mert Harta „3 templomos” falu. Együtt magyarok és németek, mert kétnyelvű a gyülekezet. Együtt egyházunk német istentiszteleti nyelvű gyülekezeteivel, hiszen voltak ott Tolna-Baranyából, és Pusztavámról, Soltvadkertről, Mezöbe- rényből és a budavári németajkú gyülekezetből szép számmal. Együtt a németországi testvérgyülekezetek küldöttségével, mert van a nagyközségnek is testvérvárosa (Löss- burg) és van a gyülekezetnek még egy testvérgyülekezete is (Hohen- stein-Emstthal). És együtt ünnepelt mindezekkel dr. Harmati Béla püspök, Káposzta Lajos és Dudla Imre a Bács-Kiskun Egyházmegye vezetősége, Nagy Ferenc József tárcanélküli miniszter és Lukáts Miklós államtitkár a kormány képviseletében, dr. Alexander Arnot német nagykövet, dr. Hambuch Géza a Magyarországi Németek Szövetségének elnöke, dr. Balogh László a megyei közgyűlés aletaöke, dr. Leiten János Harta polgármestere, Négy esi Lajos református lelkész; dr. Pribitek László római katolikus plébános. Ott volt Pintér János nyugat-békési esperes és Szabó Lajos adjunktus feleségével, a Teológiai Akadémia képviseletében. Az ünnepi istentiszteletet nem a templomban tartották, mert ez a hatalmas gyülekezet nem fért volna be, hanem a templom körüli szép, rendezett, parkszerű téren, ahogy azt felvételeink is mutatják. Az „együtt” szó a felsoroltakat foglalta egybe. Az pedig az ünnepség tartalmából, beszédekből és üdvözlésekből tűnt ki, hogy mindez nemcsak együtt volt, hanem egymásért is, hiszen a hartaiak mindig is, most is arról tettek bizonyságot, hogy nem a különbözőségeket nézik és erősítik, hanem minden vonalon: gyülekezet és társadalom, magyarok és németek, helybeliek és más vidékről valók, itthoniak és külföldiek tudnak egymásért élni, cselekedni. Jeremiási próféciát (Jer 7,1-7) választott a püspök igehirdetése alapigéjéül, mert - mint mondotta - „olyan kérdések szerepelnek a próféciában, melyek azóta sincsenek, megoldva. Csak egyet emelek ki, ilyen az idegenek, a jövevények, a másfajta emberek elviselése a magunk körében.” Az első dolog: Halljátok az Úr szavát... Bemenni a templomba, - ez egy dolog. Más dolog meghallani az Úr szavát. Nemcsak mi keressük Istent, Isten keres bennünket! Ez a mai évforduló hálaadás azért, hogy az ősök nemcsak házaikat építették meg, de templomot is építettek. A templomtól azonban el kell jutnunk a templom Urához, Jézushoz! Különben a templom nem más, mint emlékmű, múzeum. Nem a templom véd meg, mint egyjcor a jeru- zsálemiek gondolták, - hanem az a Krisztus véd meg, aki követhető és meg tudja változtatni életünket. Mert azért van a templom, hogy .jobbítsátok meg életeteket és cselekedeteiteket, akkor veletek lakozom ezen a helyen”. Nem szabad bent maradni a templomban, hanem ki kell jönni mindannak az igaznak és szépnek, ami ott hangzik. A mai hálaadás nyomán legyen erőnk meglátni a közös feladatokat. Jézus üzenete szóljon, hogy igazabb legyen az élet, jobb munka, boldog család, egymást segítő falu- közösség, boldogabb társadalom legyen. Ünnepi közgyűlés volt a folytatás, melynek megnyitójában Káposzta Lajos esperes vázolta a török dúlás utáni települések történetét, kiemelve azt a vonalat, mely az evangélikus német telepesek jövetelét jelentette és amelynek során Harta, Mezőberény és Soltvadkert népe is letelepedett. Szabó Vilmos Béla helyi lelkész a templom megújításának rövid történetét ezzel kezdte: „Hosszú távú tervet készítettünk, mely összezsugorodott a végrehajtásában két évre”. Kezdtük a torony helyreállításával és a régi hagyomány szerinti pirosra festéssel. (Ezt a piros tomyú templomot énekelte meg versben a néhai előd, Palotay Gyula.) Azután a folytatásban gyorsított a helyi és megyei önkormányzat segítése, majd a Műemléki Hivatal, az egyházkerületi Gusztáv Adolf-segély, a gyülekezet tagjainak adakozása és kétkézi munkája. Segítettek a német testvérgyülekezetek, sőj az Ul- mi Dunabarátok is. (Ez német hajósok társasága, akik kétévenként végighajózzák a Dunát, és kikötnek Hartán, tartani a barátságot. Meglátva a szükséget, ők is hozták adományaikat.) így készültek el a munkákkal jóval előbb, mint gondolták, sőt még a gyülekezeti ház és más melléképületek külsejét is „hozzáigazították” a templomhoz, hogy szebb legyen a tér képe. Számos köszöntés hangzott el. Nagy Ferenc József miniszter a kormány köszöntését tolmácsolta és a 122. zsoltár 7. versét olvasta üzenetképpen. Lukáts Miklós államtitkár arról szólt, hogy egy hete Szarvason volt magyarok és szlovákok közötti találkozás a Tesse- dik-ünnepségen, ma itt magyarok és németek találkoznak. Ez mutatja, hogy egyházunkban a két nemzetiségű gyülekezetekben békés építő munka folyik. Dr. Alexander Arnot német nagykövet azt köszöntötte, hogy magyar és német gyülekezetek jól megférnek, mutatta ezt a kétnyelvű istentisztelet is. Identitását élje minden nemzetiség, de legyen toleráns is. Kifejezte óhaját, hogy a keresztyének erőteljesebben érvényesíthetnék hangjukat, hogy Európában kifejlődhessen a közösség és a békés együttműködés. Dudla Imre egyházmegyei felügyelő köszöntötte a hartai gyülekezetét, a jövőnek szóló munkát, építést, - kiemelve, hogy miközben déli határainkhoz közel háború dúl, itt építő szándékú kézfogás történik. Ez példaértékű. Pintér János esperes a gyülekezet igyekezetét méltatta, hogy a Krisztustól kapott értékeket építi bele a társadalomba. Né- gyesi Lajos református lelkész és Pribitek László plébános a lelki életben való megerősödést kívánta továbbra is. Dr. Hambuch Géza a Magyarországi Németek Szövetségének elnöke is a kétnyelvű gyülekezetét kérte e hagyomány ápolására, mert ez jó a hartaiaknak, jó az országnak és jó Európának is. A két németországi testvérgyülekezet lelkésze is örömmel üdvözölte ünneplő testvéreit, megajándékozva őket. A közgyűlés után koszorúzás volt a hősök emléktáblájánál. Kiállítást is nyitottak a gyülekezeti házban, melyet Leitert János polgármester nyitott meg. A gyülekezet lelkésze a kiállításról így nyilatkozott: nem múzeumi jellege volt elsősorban, hanem lelkipásztori indíttatásból, beszélgetésekkel, hosszú előkészítéssel épült, hogy megnyíljanak egymás előtt az emberek, vállalják önmagukat, munkájukat.” A nap műsora ebéd után is folytatódott. Több, mint hatszázan voltak a gyülekezet asztalának vendégei, majd visszamentek a térre, ahol először a vaskúti fúvószenekar adott térzenét, majd az óvodások magyar és német nyelven, a kisiskolások pedig német nyelven adtak műsort. Ezután a helybeli néptáncosok, majd a sportolók következtek cselgáncs-bemutatóval és végül ifj. Róth Márton hartai fiatal, aki a Szegedi Zeneművészeti Főiskola növendéke, a templomban orgonahangversenyt adott. A közönség délutánra sem fogyott el, jól érezte magát s talán ez a felszabadult, jó hangulat, közérzet volt Isten egyik ajándéka a gyülekezet közösséggé formálódásán felül. sy A gyülekezet. Első sorban az állami és a német vendégek A vendég lelkészek Készül az ebéd Áldás a gyülekezetre, áldás a házra
