Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1992-06-21 / 25. szám
Evangélikus Élei 1992. június 21 jftS GYERMEKEKNEK AZ ÚR BELÉP A SÁTORBA Amikor elkészült a sátor berendezése, Mózest hívták, hogy nézze meg. Neki kellett ellenőriznie, hogy minden az ÚR rendelése szerint történt-e. Becalél és Choliáb tisztelettudóan álltak fel, amikor Mózes megérkezett. Mózes pedig büszkén tekintett rájuk. A két mester töviről hegyire megmutatta Mózesnek azt, amit készítettek. Szeretettel simították végig a drága kelméket, szent tárgyakat, szépséges kincseket. Mózesre várt a feladat, hogy a sátrat, berendezéseivel a végső elrendezésben fölállítsa. Az első hónap első napján állította fel Mózes a sátrat az ÚR rendelkezése szerint. A sátorba elhelyezte a ládát, a hétágú gyertyatartót és a többi berendezési tárgyat. Amikor már minden bent volt, Mózes megszentelte a sátrat. A tárgyakat szent olajjal kente meg. Áron mindvégig jelen volt a sátor készítésénél. Szíve boldogsággal telt meg, amikor arra gondolt, hogy ő és a fiai ebben a sátorban fognak áldozatot bemutatni az ÚRnak. Most rájuk került a sor. Mózes középre állította őket. Papi ruhát adott nekik. Áron fiait is pappá szentelte az Isten akarata szerint. A sátor képén jól látható, hogy hol áll a hétágú gyertyatartó, a láda és az oltár. A függönnyel elválasztott rész a „szentek szentje”. Ide a főpap is csak egy évben egyszer léphetett be. Kinga rajza Minden készen volt. A gyertyatartóban égett a hét kis mécses, a ládában ott feküdt a tízparancsolat két kőtáblája, Mózes még az első tábla összetört darabkáit belehelyezte emlékeztetőül. Az oltáron bemutatták az első áldozatot. Mielőtt beléptek volna, hogy az áldozatot bemutassák, alaposan megmosakodtak. Az oltárra jó illatú füstölőszereket tettek. A sátor belsejét hamarosan betöltötte a kellemes füstfelhő. A nép néma csendben várakozott kint. Valamennyien átérezték a pillanat nagyszerűségét. Tudták azt is, hogy Mózes most viszi egész vándorlásukat az Isten elé. A sátor bejáratában megjelent Mózes és Áron. Szemükben még ott volt az áhítat. Aztán hirtelen valami különös dolog történt. A sátor felett a felhők megmozdultak, Mózes hirtelen visszafordult. A nép továbbra is néma maradt. Senki nem mert szólni. Ilyet még soha nem láttak. A felhők oszlopszerű- en gyülekeztek a sátor fölé. Inkább fenséges volt, mint félelmetes. Aztán a felhő leereszkedett. Egy darabig nem is látszott a sátor.- Isten dicsősége betöltötte a hajlékot - szólt Mózes hangosan. Az emberek leborultak a földre. Másnapra a felhők eloszlottak. A sátor ismét jól látható volt. Mózes kiadta a parancsot.- Szedelőzködjetek! Indulunk tovább! KEDVES GYEREKEK! A..nyári időszakban, nem. rende- jriinjc:,jnagy versenyeket, de azért várom leveleiteket. Kérlek benneteket, hogy újatok az elmúlt év hittanjairól. Hogy éreztétek magatokat az órákon, mivel foglalkoztatok, volt-e valami különlegesség, amiről azt gondoljátok, hogy máshol talán nem volt? írjatok, hogy így tanulhassunk egymástól. Természetesen minden más témáról szóló leveleteknek is örülök. Ha írtok, akkor az megjelenhet az újságban, hogy sokan olvashassák. A címem: Koczor Tamás 2373 Dabas-Gyón Luther u. 14. GYERMERIMÁDSÁG Fecskepár a templomban Az elmúlt istentiszteleten egy fecskepár repült be hozzánk a templomba. Te is láttad őket, Uram, hiszenm Te is ott voltál. Olyan jó, hogy Te mindenkit magadhoz hívsz. Még az ég madarai is kezedben vannak. Van úgy, hogy én is csak keveset értek abból, ami a templomban zajlik, olyan jó mégis, hogy a közeledben lehetek. Közel Hozzád, mint a fecskék. 'J/teedfcZ'tez FIATALOKN A ___K Hú svétkor kételyeimről írtam, vajon hisszük is-e, amit ünnepiünk. Erre az írásra érkezett egy hozzászólás, amelyet teljes terjedelmében közreadok. Örültem e levélnek, különösen a befejező imádságnak. Már levélben válaszoltam Pásztor Jánosné testvéremnek, de a kővetkező számban válaszom tartalmát is közlöm - természetesen. Bencze András Kedves Testvérem, Bencze András! Az Evangélikus Élet húsvéti számában a FIATALOKNAK szóló írásodra kell válaszolnom. - Habár nem számítok éppen a „fiatalok” közé, szív szerinti érdeklődéssel olvasom el mindig e rovatot és már sokadszorra érzem a késztetést, hogy a felhívásra: „várom soraitokat” megíijam gondolataimat. Sajnos „nem túl megnyugtató az eredmény” - mármint az az összkép, benyomás, ami általában is, de ezen húsvéti számban különösen is soraidból árad. Bizony csak megerősíthetem, hogy az előszóban írt vallomásod: „bennem mindig fölveti fejét a kétely. ..” rányomta bélyegét e rovat minden sorára. - És ha „megosztod velünk ezt a kételyt” - vajon mi alapon kívánod az „Életet gazdagító gondolkodást”? Miről? A közölt kételyeidről?! Hát lehet „gazdagitóan” gondolkodni kételyekről? Ha nincs semmi pozitívum, kapaszkodó, perspektíva - vihet-e valahová az efféle „gondolkodás”? Ugye nem veszed rossznéven őszinteségemet, hiszen Magad kérted: „Sőt akkor talán még inkább.” - Tehát : meg kell kérdeznem, kedves fiatal Barátom, tulajdonképpen mi ez a „kétely-vallomás”? Azonosulni akarás a többi fiatal kétely-vívódásaival azért, hogy „megértésed” által közelebb kerülhess hozzájuk, és a saját „külsőbelső verítékben fürdő” szorongattatá- said megvallása keltsen érdeklődést másokban: - vajon mire jutottál? Igen ám, de ezzel adós maradtál. Nem tudtuk meg írásodból, hogy a főcím „Húsvét öröme” Neked is öröm-e már? Megtaláltad-e és hogyan. Pedig „ha a trombita bizonytalan zengést té- szen, kicsoda készül a harcra”? Ha egy mondatban kellene megfogalmazni e húsvéti írások tartalmát, ezt mondom: „Szüntelen keresés.” Ez a lényege a versnek is. „Agyamban született...” „azóta keresem”... „És keresem. ..” - De csak a hit kételkedését érezzük ki belőle, mert keresésének nincs alanya, csak tárgya! „A növényeknek lelke van a föld felemel, a Nap megölel.” Mit sugall ez áz utolsó sor: A növények lelke, a föld,’ mely felemel, a nagybetűvel írt Nap? - A természet rejtett erőit. Panteizmust! Mely szerint Isten nem a természet teremtője, hanem a természet maga az Isten. Ez bizony nem biblikus látásmód! „Húsvét öröme” nincs Jézus Krisztus nélkül! A „szüntelen keresés” mögött valahol mélyen az a gondolat húzódik meg, hogy talán nem is lehet Krisztust és a benne való életet igazán megtalálni. Az ilyen keresés pedig értelmetlen! A keresésnek csak akkor van értelme, ha élünk a lehetőséggel, hogy a keresettet megtaláljuk. Ha odamegyünk, ahol megtalálható és ahol már mások is megtalálták. Ha engedjük, hogy Ő, Jézus Krisztus megtaláljon bennünket! „Keressetek és találtok!" (Mt 7,7) „Jöjjetek énhozzám mindnyájan" (Mt 11,28) „Azt, aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem." (Jn 6,37) „Maradjatok énbennem és én is tiben- netek.” (Jn 15,4) „Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van tenálad. És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia." (Jn 6,68) „Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvelfolyamodtok hozzám." (Jer 29,13) Ő megengedi, hogy akik őt (komolyan) keresik, megtalálják. Az ember tehát megtalálhatja Krisztust, mégpedig azt a Krisztust, akit az Apostoli Hitvallás hirdet: „szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették, alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, s ott ül a mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat.” ő tehát az Atya jobbján van, nem pedig az emberi „személyiség mélyén, a tudatalattiban”, és éppen ezért nem tudjuk őt „önmagunk mélyén feltárni.” Mint ahogy bennünk nem, ugyanúgy felebarátunkban, annak tudatalattijában sem lakik Krisztus, hanem Isten jobbján ül. Nem szabad Krisztusnak a szegényekkel való szolidaritását (Mt 25,35-46) felcserélni azzal, hogy Krisztus bennünk lakik. Aki Krisztust a felebarátban keresi, az sohasem találja meg. Ezen a fájdalmas tényen még a naphosszat való meditálás, gondolkodás, kontempláció sem változtat. (J. Hite) Egyetlen út van Jézus Krisztushoz: Bűnbánat, bocsánatkérés és benne való hit. Aki magát hitben Őreá bízza, az megtalálja Őt. Mégpedig olyannak ismeri meg, aki Szent Lelke által az Ő közelségével és jelenlétével vigasztal. (Mt 28,20) Aki hit által lakozást vesz az ember szivében! „Lakozzék Krisztus hit által a ti szívetekben; ...hogy megérthessétek... és hogy megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet felülhaladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig." (Ef 3,17-19.) Ha az ember olyanokkal beszélget, akik szintén keresnek, anélkül, hogy találnának, vak vezet világtalant! Pótmegoldások nem vezetnek célra, a meditáció vagy szemlélődésbe süllyedés a nélkül, hogy valaki megmutatná igazán a Jézus Krisztushoz vezető utat. Vagy talán helyes lehet az, hogy az ember szüntelenül kérdez, anélkül, hogy a Biblia világos válaszait felfogná és elfogadná? Végül egy imádság, melyből nem „üvölt a magány”, de a szív alázatának aranyágain új virág terem: bizalom, hit kegyelem. „Én Uram, és életemnek Birtokosa! Add nekem a várakozásnak, a vágyakozásnak, a megalázkodásnak, a Hozzád járulásnak minden tiszta érzését. Távolitsd el a gőgnek, önteltségnek, uralomvágynak és büszke fennhéjázás- nak érzését belőlem, s hogy méltóképpen fogadhassalak, add belém a lelki béke, az istenfélelem, a türelem és a szeretet ajándékát. Óh, én Urarh és Királyom! Adj nekem az én saját hibáim látására tiszta szemeket és ne engedj ítélkezni testvéreim fölött, hogy lehetővé váljék bejöveteled szegény szivembe, s hogy így az örökkévalóságnak otthona legyek. Titokkal teljes dolog az. Uram, hogy Te, aki a magasságban lakozol és senki sem tud befogadni Téged, alájöttél a mélységbe és megfoghatatlan lényedet a tieid számára érzékelhetővé tetted. Nagy csoda ez, hogy kereshetlek, s eközben Te találsz meg engem. Egyszerre vagy távol és közel, nem maradtál elérhetetlenül a messzeségben, hanem szentséges lényedet, értelmünket felülmúló módon megmutattad nekünk. így közelítesz hozzánk, de csak a hiten, de csak a szereteten, de csak az imádságon keresztül. Ámen." (Szíriái Ephraim, 306-373) Pásztor Jánosné A Nógrádi Egyházmegye idei megyei ifjúsági konferenciáját augusztus 16-23. között tartja Balassagyarmaton. Jelentkezni személyesen és írásban lehet Cím: Kalácska Béla, 2660 Balassagyarmat, Kossuth 36. Esp. Hiv. Jelentkezéseket július 31-ig tudunk elfogadni érkezési sorrendben. Nógrád megyében a gyülekezeti lelkészek is tudnak segíteni és felvilágosítást adni a heti programról. A konferencia költsége bentlakással 1200,- Ft Ezt az összeget csak az augusztus első hetében felvételt nyert kiértesítettek fizessék be. Programot mellékelünk, kérésre küldünk. 12—20 év közötti konfirmált fiatalokat várunk. „Egyformán melegít ittenit és idegent” Csanád Béla „Kutak és emlékek”, Tóth Sándor „Belül ragyoghatsz” című most megjelent verskötetét méltán sorolhatjuk az egyszerű szavakkal, kevés szóval is sokatmondó elődök írásai közé. Mindketten Sík Sándor, Keresztúry Dezső, Pilinszky János, Rajeczky Benjámin, Rónay György követői, de - más körülmények, élethelyzetek átélése folytán - saját világukat, önmagukat mégis másképpen bemutató költők. Tóth Sándornak ez az első önálló kötete. Bemutatkozása tisztán cseng: Belül ragyoghatsz, önmagadban, hogy lássa minden, ami él Benned a nyár. Ha megkeres majd, ajtódnál így érjen a tél. Nyitott szemmel járja az „Utak”-at, sok mindenre felfigyel. A „Mátrai emlékek” - az Ágasvár, a Csörgő patak másban is ébreszti az emlékeket, de ezt teszik a „Római akvarellek” is: Csanád Bélának 1963 óta ötödik kötete a „Kutak és emlékek”. Négysoros ajánlása hűen tükrözi évtizedek emlékét, mondanivalójának mélységét: Mint bibliás családfő hozom a régit, újat, e változó világban élő örök tanúnak. Megdöbbentő összefoglalása életének az 1991-ben írt „Ki vagyok?”. A kérdésre még az 1983-ban írt „Tragédiánk”-kal önmaga felel, folytatva az 1988- ban írt sorokkal: Itt volt a ház, ahol születtem. Itt voltam boldog igazán. Kiűzve a paradicsomból csupa vándorút a hazám. Máig is időszerű kérdést tesz fel a „Magánosságunk”-ban is: „Emberfia, mikor jön el országod végre már? Az ország, ahol nem kell senkinek szégyenkeznie, ha kinyújtja kezét egy másik kéz felé. (1980) A „Félig világos” az emlékek fájdalmasan szép, megnyugvó idézése: Félig világos téli este van, a hold csak épp a felhőkön keresztül küldi titokzatosan fényeit. Ez az idő az, amikor az ember oly szívesen mereng el életén, nézi a tájat, fák kontúrjait, a házak elmosódó sorfalát, és önmagára gondol, életére,- míg kint szelíden szálldogál a hó - az életére gondol, amely mint a táj egyszerre fényes és homályos, egyszerre látható és láthatatlan." A „Kutak és emlékek” a Művelődési és Közoktatási Minisztérium támogatásával a költő 65. születésnapjára jelent meg. Több verse, köztük egyik legszebb, a „Böjti szelekkel”, lapunkban is megjelent. Sebeiken Pálma „Goethe a Corsón indul, Keats is a régi szobából Klasszikus álom a tét, római pillanatok Elcsitul itt a zsibongás, autók utca-csatája, Hullám-csönd melegít, kávé illata száll Úszik a tágas kő, ez a szárnyas sokszivű bárka. Egyformán melegít ittenit és idegent..." (Piazza di Spagna) Petőfi és Tompa barátja volt Emlékezés Kerényi Frigyesre A 325 éves eperjesi evangélikus kollégium sok szellemi kiválóságot adott hazánknak. Egyikük Kerényi Frigyes költő volt. 1822. január 1-jén született (egy évvel Petőfi előtt). A régi eperjesi Christmann-család sarja volt. Szüleit korán elveszítette; ezután gyámja: Krayzell András kollégiumi tanár nevelte. Az iskolában kitűnő diák volt; az irodalmat különösen szerette. Az ifjú Christmann Frigyes 12 éves koráig csak németül beszélt. Az eperjesi evangélikus iskola nevelte őt magyarrá. Benczúr József pedagógus érdeme, hogy a magyar nyelvet olyan jól tanulta meg. Több évi hatósági tilalom után 1839-ben alakult újjá az eperjesi kollégiumi Magyar Társaság. Ebben az ifjú Christmann komoly szerepet játszott. Nevét nemsokára „Kerényi”-re magyarosította. 1840-től kezdve az Athenaeum és más pesti folyóiratok közölték Kerényi Frigyes verseit. (Igaz, hogy a kezdeti években „ Vidor Emil" álnéven alkotott.) 1844- ben, majd 1846-ban jelentek meg verskötetei. (Időközben a pesti Spiegel folyóirat több német nyelvű költeményét is közölte.) 1840-től kezdve sokat volt távol Eperjestől. Külföldi utakat tett (így 1841-ben Lengyelországban, öt év múlva pedig Németországban, Dániában és Svédországban járt.) Többször is huzamosabb ideig tartózkodott Pesten, hol több értékes barátot és sok ismerőst szerzett az irodalmi életben. . .oh barátom, azt elhiheted, Hogy szörnyű mód szeretlek tégedet." Petőfi Sándor írta e sorokat 1844-ben „Kerényi Frigyeshez” című versében. A fiatal eperjesi költő másik nagy barátja Tompa Mihály lett (aki egy ideig ebben a városban lakott). 1845 áprilisában Petőfi Sándor Eperjesre utazott és ott négy hétig volt Kerényi vendége. Igen emlékezetes a három barát költői versenye. Petőfi, Tompa és Kerényi együtt mentek a város határában lévő Erdei lakhoz és erről írtak aznap mindhárman verset. Sajnos, a következő években Kerényit sok keserűség érte. Betegsége hosszasnak bizonyult. Verseit pedig a kritika nem fogadta kedvezően. Az igazságtalan bírálókkal kapcsolatban Petőfi ezt írta barátjának: „Hadd üssék a dobot, minél inkább ütik, annál hamarabb lyukad ki.” Nem volt igazuk azoknak, akik Kerényit lebecsülték. A dal műfajában sok értékeset alkotott. Kitűnő ritmusérzékkel rendelkezett. Verseinek nyelvezetén azonban érezni lehetett, hogy Kerényinek nem magyar volt az anyanyelve. 1848. március 15. után néhány nappal Eperjes is csatlakozott a forradalomhoz. Március 21-én a sokaság tetszéssel fogadta Kerényi versét (amit a költő maga szavalt el): „Hullámzik a kor tengere, Hullámzik a világ... Ki fogja vetni gyöngyeit S medrébe visszahág." 1848/49-ben számos verset írt. A honvédségbe azonban - egészségi állapota miatt - nem vették be. A szabadságharc bukása (ráadásul barátjának, Petőfinek halála) pesszimistává tette. Egy megoldást talált: az Amerikába való kivándorlást. 1851-ben Io- waban farmerként gazdálkodott, de betegsége elhatalmasodott rajta. 1852 nyarán érkezett meg a hír, hogy az ifjú költő „emésztő kétségeitől őrülésbe űzve” meghalt. Az eperjesi hegyek aljáról indult el és a Mississippi partján nyugszik, sírjában. „Idegen föld nyomja testét” - írta halott költőtársáról Szász Károly. Tompa Mihály pedig „Barátaim emlékezete” című versében így gondolt Petőfire és Kerényire: „.. .a három közül már csak magam vagyok, Kettő felett a nap örökre leszállóit." Az eperjesi kollégium megbecsülte egykori diákjának emlékét. 1881-ben felavatták emléktábláját szülőházán. Sajnos, Kerényi műveit utoljára 1875-ben adták ki (!)', azóta nem. Feledésben részesült ő is az utókor részéről - akárcsak sok más költő... „Szép kert volt Kerényi lelke, egy gondos kultúra alkotása, egy nagy múltú város szellemi erejének szép kifejezése a magyar élet egyik nevezetes korszakában” - írta róla dr. Merényi Oszkár irodalomtörténész (ki maga is eperjesi diák volt). Halála után 140 évvel eljött az ideje annak, hogy újra felfedezzük a volt evangélikus iskola diákjának, Petőfi és Tompa barátjának, Kerényi Frigyesnek költői értékeit. Dr. Merényi László
