Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-01-19 / 3. szám

Evangélikus Elet 1992. január 19. I j PÜSPÖKIKTATÁS ZÓLYOMBAN Ján Antal, az új zólyomi püspök Zólyom, a Garam völgyében fekvő, a Balassiak ősi fészkeként szolgáló, impozáns váráról neve­zetes város, a múlt év végén két ízben volt jelentős egyházi ese­mény színhelye. Itt gyűltek össze novemberben és decemberben a szlovák evangélikus egyház veze­tő személyiségei, püspökök, teo­lógiai tanárok, esperesek, lelké­szek, felügyelők és a hívek soka­sága. Ide jöttek a cseh és szlová­kiai keresztyén egyházak képvi­selői, a szomszédos országok evangélikus egyházainak - töb­bek között a magyarországi evangélikus egyház - hivatalos küldöttei. Előbb egy szomorú, utóbb egy örvendetes oka volt a zólyomi együttlétnek. Előbb dr. Rudolf Kostial püspök váratlan halála döbbentette meg a szlovák evangé­likus egyház népét, s mindazokat, akik őt, a halkszavú embert, a tu­dós férfit, a jó püspököt, Teológiai Akadémiánk díszdoktorát tisztel­ték és szerették. Az ő temetésén voltunk együtt először. Utóbb, december közepén az újonnan választott püspök, Ján Antal ünnepélyes beiktatására gyülekeztünk össze a zólyomi evangélikus templomban. Ján Antal 1926-ban Klenócon született. Tiszolcon érettségizett. Teológiai tanulmányait Pozsony­ban és a svájci Lausanneban vé­gezte. Lelkésszé szentelése után két évig volt segédlelkész. Később Vlcanban, illetve Betléren szolgált lelkészként. 1962-ben „a köztársa­ság felforgatásának” vádjával két és fél évi fogságra ítélték. Szabadu­lása után két évig építőmunkás­ként, majd technikusként szolgált Nyitrán. Egyidejűleg egyházfi, majd gyülekezeti és egyházmegyei felügyelő volt a duna-nyitrai espe- rességben. Huszonnégy évi kény­szerű lelkészi szolgálatonkívüliség után 1986-ban a svatopluki gyüle­kezet lelkésze lett. A tudományos teológiai munkát folyamatosan végzi. Cikkei, fordításai jelennek meg az egyházi folyóiratokban. Az új ökumenikus Bibliafordítói Bi­zottság tagja. 1990. júliusa óta a Cirkevné listy főszerkesztője. Az új püspök kitűnően képzett teológus, szolgálatát odaadóan, áldozatosan végző lelkész, aki ül­döztetést, fogságot is szenvedett Krisztusért. A fogság, a szenvedés nem törte meg hitét. Nem tette őt megkeseredett, megfáradt ember­ré. Szelídségéről, kedvességéről, szeretetéről volt alkalmam meg­győződni több ízben is. Kiváltkép­pen akkor, amikor az ersekújvári Haán ünnepségek alkalmával - ahol előadást tartottam - még püs­pökké szentelése előtt svatopluki otthonában vendége lehettem. Beszélgetéseinkben szóba ke­rült, hogy egyházainknak közös a múltja, történelme. A jelenben vannak közösen megoldandó fel­adataink, többek között a teológu­sok cseréjének bővítése, s a két or­szág nemzetiségeinek anyanyelvű egyházi irodalommal való ellátása. Az a reménységünk, hogy az új püspök tevékenysége előmozdítja a két egyház gyümölcsöző együtt­működését egyházaink és népeink javára. Táborszky László EGYHÁZUNK ÚTJA 1992-BEN (Folytatás az 1. oldalról) ginéi több közgazdászra van szük­sége. Ezért, bármennyire elismer­jük a Református Egyház igényét arra, hogy második gimnáziumot indítson Budapesten, mindaddig ragaszkodnunk kell az épülethez, míg helyette egyenértékű épületet kapunk. Hozzá kell tennem, hogy ez sokkal többe kerülne az állam­nak és ezen keresztül az adózó ál­lampolgároknak, mint egy új gim­náziumépület építése a Reformá­tus Gimnázium számára. Ugyanis időközben a Lónyay utcai gimná­zium épülethez hozzáépült az egye­tem könyvtára és ebben az épület­ben helyezték el a több egyetemet kiszolgáló hatalmas IBM számító­gépet. Ezeknek áttelepítése súlyos milliárdokba kerülne. Jó lenne, ha ezeket a kérdéseket baráti és együttműködő légkörben tudnánk a Református Egyházzal és a Mű­velődési és Közoktatási Miniszté­riummal megbeszélni. A Török Bálint által írt cikk ezt nem segítet­te elő.- Köszönöm a beszélgetést. Tóth-Szöllós Mihály Közéleti megújulás , k!'fiqtyWWßt.l- oUkhtfi^t a változatlanság érzete, az aktivi­tás, a beleszólás lehetőségének a hiánya. Lehet bírálni ezt a maga­tartást, de természetes igényünk kell legyen a pezsgőbb szellemi élet. Nem a lelkészek hibája, hogy korábban az értelmiségi lét perifé­riájára szorultak, annál sürgetőbb a felzárkózás, hiszen a lelkész­értelmiség álláspontjára, vélemé­nyére az egyházon kívül is szükség van. A zsinat munkáját sürgetve, gondolok a strukturális reform szükségességére is, hogy minél előbb, minél nagyobb lendü­letet kapjon a tartalmi munka. Mindig egyértelmű volt számomra a decentralizációs trend érvényesí­tésének prioritása, az ésszerű, szol­gáló jellegű központi tevékenység mellett. - Az új, korszerű szerveze­ti modell egy olyan egyházi köz­pont kifejlesztését igényli, amelyik alkalmas arra, hogy a hasonlóan megfelelő infrastruktúrával ren­delkező decentrumokat kiszolgál­ja. Ebben az irányban már megin­dultunk 1991-ben, itt is szükséges gyorsítás, amihez az új struktúra kialakítása is hozzátartozik. - Nem csak javítani, hanem gyöke­resen megreformálni kell az egy­J^ázs^y ecetet. SojÁ|J.télről vjip szó, mint az egyházkerületek szá­máról. Minden történelmi egyház­ban mások a sajátságok. Nálunk a struktúra megváltoztatása - a tör­vénykönyvvel együtt — hordozhat­ja azt az üzenetet, amitől egyházon belül és kívül mindenki megérti, hogy nem egyszerűen az elmúlt negyven évet zártuk le - ez alapve­tő üzenet! -, hanem megkezdtük a jövő században is működőképes egyházszervezet építését. Csak a megújult egyház, egyházszervezet lehet alkalmas, társadalmi feladatán túl, az állam­mal kialakítandó új kapcsolatra. Nem ismétlődhet meg más közve­tett módon a múlt, a nem kívánt állami befolyás, ellenőrzés érvé­nyesülése az egyházban, az igény arra, hogy az egyház állami vagy pártpolitikát támogasson. Van ilyen veszély. Végül a sok tennivaló közül, a misszió prioritása mellett, csak az etikai kérdések evangéliumi alapú, a más emberek, kitüntetetten a fia­talok számára is élő megvitatását emelem ki. Csaknem törvénysze­rűen alakult ki a diktatórikus tár­sadalomban és egyházban az etikai problémák elhárítása, szőnyeg alá söprése, olykor álszent magatar­tással párosítva - „nálunk ez nem fordul, nem fordulhat elő” - köz­ben pedig .minket is elért az erő­szak, J), gyűlölködés, ( a szexuális szabadosság, a hamis tanúsagté­tel... hulláma. A szabadság nem erősítette, csak felszínre hozta eze­ket. A tízparancsolat, ebből is ki­zárólag a második kőtábla emlege­tése az egyházban még furcsább, mint a társadalomban. Hiszten egy­részt csak az első kőtábla, az Isten­nel való kapcsolat alapján nyer ér­telmet, esélyt a második, másrészt gondolkodásunk, életvezetésünk, etikánk alapja az evangélium, a két krisztusi nagy parancsolat. Szeresd az Urat..., szeresd felebaráto­dat. ..! Okulhatunk, okulnunk kell elő­deink példájából, de a holnap felé nem a tegnapelőttön át vezet az út. Ezért is kell az eddiginél erőtelje­sebb összefogás, dialóguskészség, nyilvánosság minden jó javaslat számára, egyszóval valódi egyházi közélet. No meg azért is, hogy megismerjük egymást és valóban kifejezésre juthasson az egyházi megújulásban a gyülekezetek véle­ménye. Ha sor kerül az új törvé­nyeket követő tisztújításra, ez már ne csak - mint a múltban - néhány lelkész vagy a lelkészek, hanem a többszázezer lutheránus egyháztag ügye legyen. Dr. Frenkl Róbert országos felügyelő Köszöntő Bár a kitüntetés elsősorban az irodalmat művelő és a határain­kon kívüli magyar irodalmi szige­tek között nehéz évtizedekben hi­dat építő, az anyaországban és külföldön élő írók, költők számára Bécsben, a Bornemissza Péter Tár­saságban fórumot is nyújtó Szép­falusi Istvánnak és feleségének, Szépfalusiné Wanner Mártának szólt, az esemény egyházunkat is érintette. Hiszen a magyar egyház­ban felnőtt, lelkészi végzettséget itt szerzett, ma Istennek hála ismét rendszeresen köztünk is szolgáló lelkipásztort és feleségét tüntette ki a Magyar Pen Club emlékéremmel és diplomával. A január 3-án a Magyar Pen Club helyiségében sorrakerült ün­nepségen Hubay Miklós, a Magyar Pen Club elnöke Juhász Ferenc alelnök, valamint Gálfalvy Zsolt, a Romániai Magyar Pen Club elnö­ke köszöntötte az ünnepeiteket né­pes közönség, irodalmi életünk meghatározó személyiségei jelenlé­tében. Többek között Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatá­si miniszter és felesége, Jókai An­na, a Magyar írószövetség, Bodor Pál, a Magyar Újságírószövetség elnökei voltak jelen. Egyházunk elnökségének - püspökök, orszá­gos felügyelő - részvétele is jelezte, hogy évtizedes igaztalan kirekesz­tés után egyházunk nemcsak vál­lalja, de magáénak is vallja a Szép- falusi-házaspár szolgálatát, az ér­tékes lelkipásztori tevékenységet és az irodalmi munkásságot egy­aránt, amiből most csak az Or- dass-köteteket és Wanner Márta „Csillag a máglyán” (Sütő And­rás drámája) fordítását emeljük ki. Az Evangélikus Élet mindazon olvasói nevében, akik ismerik és szeretik a házaspárt, munkásságu­kat -, ezúton gratulálunk, és kíván­juk Isten áldását további életükre. Az 1992. szeptember 1-jén meg­nyíló nyíregyházi Evangélikus Kossuth Gimnázium igazgatói állására pályázatot hirdetünk az alábbi feltételekkel:- egyetemi (tanári) végzettség,- öt év gyakorlat,- evangélikus gyülekezeti tag­ság,- lelkészi ajánlólevél,- életrajz. A beküldési határidó: 1992. ja­nuár 31. A pályázatot az Északi Evangélikus Egyházkerület püs­pöki hivatala címére (Budapest, 1085 Üllői út 24.) kell beküldeni. Arcok a fényben Zimbabwei portré a misszió vasárnapján Az ünnepélyesen megterített ka­rácsonyi asztalon a gőzölgő húsle­vest fenséges sült csirke követi. Sok év után az első magyar kará­csonyfánk előtt csendesen énekel­jük - „Krisztus megszületett” - s szívünkben valóban újra megszü­letik a Megváltó. De a karácsonyfa csillogó fényeibe merülve, azok mintha változni kezdenének, s las­san nem is piciny színes égők töb­bé, hanem csillogó szemek. Rám néznek, mosolyogva, könnyesen, szeretetre várva. Arcok, képek ro­hannak meg, nincs kitérés előlük, hat soha el nem törölhető zimbab­wei év emlékei:- a felémnyúló, használt ruhá­kért esdeklő fekete karok erdeje;- a gariyai karácsonyi ünnepé­lyünk, ahol ndebele nyelven együtt énekeltünk Jézus földrejöttéről, de számukra a nyomorúságos szadza mellé tálalt főtt kecskehús tette csak igazán ünneppé az ünnepet;- nagy, fekete szemeivel tekint rám most Mandhlenkosi is, éppen úgy, ahogy elköszönésünk pillana­tában. „Viszontlátásra! Talán csak a mennyben látjuk egymást vi­szont” - így búcsúzott tőlünk. Vajon, mint csinálhat most ka­rácsony este? Amíg Zimbabwében voltunk, a kertben segédkezett ná­lunk, cserébe szerény szállást, meg­élhetést kapott, s hozzásegítettük, hogy esti iskolába eljárjon. Mandhlenkosi Mozambikból menekült át Zimbabwébe. Az évek óta tartó harcok lehetetlen­né tették a saját és családja éle­tét. Maga termelte, betevő falat­ra is kevés kukoricáját a gerillák és a katonák évről-évre elzsák­mányolták. Ha ellenállt, egysze­rűen felégették a termést, s őt jól helybenhagyták. Egy évben, mi­kor átadta az élelmet a gerillák­nak, hetekig kellett bújkálnia mocsaras vidékeken, nádasok­ban a katonák bosszúja elől. Mikor megismertük, bőrén szörnyű elváltozások voltak az éhezés következtében. Szinte rá sem tudtam nézni. Hazatelepülé­sünkkor óriási gond volt a jövője. Végül valaki befogadta. Ő pedig boldogan újságolta: „Hála Isten­nek, nagyon jó helyet találtam! Van ágyam, és még egy takaróm is!” Egyetlen arc ő a sok millióból. De jó tudni, hogy testi nincstelen- sége mellett a lelki gazdagságra már rátalált. Elcsendesült a ház. A gyerekek boldogan szorítják magukhoz pu­ha ágyukban a vadonatúj babát, kisvonatot. Könnyed mozdulattal kikapcsolom a karácsonyfa égőit. De vajon elfelejthetjük-e ilyen könnyedén a fények idézte arco­kat, sorsokat, szenvedéseket... Bálintné Kis Beáta * * * A külmisszió ügye iránt felelősséget érző testvérek az Evangélikus Kűl- missziói Egyesült titkáránál levél­ben jelentkezhetnek az egyesület tagjainak sorába. Cím: Szentpéteriné Balog Mariann, 1142 Budapest Rákospatak u. 9. ORSZÁGOS PRESBITÉRIUMI HATÁROZATOK Lapunkban már beszámoltunk arról, hogy egyházunk országos adminisztratív testületé, az Orszá­gos Presbitérium 1991. november 25-én ülést tartott Budapesten. A határozatok közül a következő­ket emeljük ki: 1. Az Országos Presbitérium mandátuma 1992-ben lejár. Az új Országos Presbitériumot megvá­lasztó Országos Közgyűlést egyhá­zunk 1992. május 15-re, péntekre hívja össze a Budapesti Evangéli­kus Gimnázium dísztermébe. Az országos presbiteri és tisztségvise­lői jelölések egyházmegyénként történnek majd a gyülekezetek megkérdezésével. Az országos presbiteri tagságra egyházmegyén­ként 3-3 jelölt, országos bírósági tagságra egyházmegyénként 2-2 je­lölt nevezhető. Az országos szakbi­zottsági tagságra szóló jelölések is az egyházmegyék feladata. A jelöl­tek listáját a közgyűlés előtti na­pon tartandó országos presbiteri ülés véglegesíti. 2. Az Országos Presbitérium meghallgatta és jóváhagyta az El­nökség jelentését az államosított volt egyházi középiskoláink egy­házi iskolaként történtő újraindí­tására vonatkozó tervekről. Az 1991. évi XXXII. törvény intézke­dett a volt egyházi ingatlanok tu­lajdoni helyzetének rendezéséről és ennek alapján a kormánynak már 1989-ben benyújtott előzetes és 1990. januárjában benyújtott első összesített ingatlanjegyzék értel­mében egyházunk iskolaindítási tervei a következőképpen alakul­tak: 1989. szeptember: Budapesti Gimnázium (Fasor) 1991. szeptember: Soproni Gimnázium (líceum) Budapesti Teológiai Akadémia: hittanárképzés 1992. szeptember: Budapest Deák téri Gimnázium Nyíregyházi Gimnázium Orosházi Gimnázium Aszódi Gimnázium 1993. szeptember: Békéscsabai Gimnázium 1994. szeptember: Szarvasi Gimnázium Bonyhádi Gimnázium ... A gimnáziumok indulása az ille­tékes iskolafenntartó önkormány­zatokkal történő tárgyalások ered­ményétől függ. 3. Az Országos Presbitérium fel­hatalmazta az Elnökséget, hogy D. Ordass Lajos püspök rehabilitálási ügyében tegye meg a szükséges, az ügyet lezáró lépéseket. Az Elnökség három tagja 1991. december 20-án meglátogatta D. Ordass Lajos püs­pök özvegyét és átadták a Déli Egy­házkerület és az Országos Presbité­rium azon határozatait, amelyek alapján egyházmik mind jogi, mind erkölcsi vonatkozásban rehabilitál­ta a szolgálatából, püspöki tisztéből 1948-ban és 1958-ban törvénytele­nül eltávolított főpásztort. Az ira­tokkal együít került átadásra áz a jelképes jóvátétel,-amit egyházunk az elszenvedett hátrányok ellentéte­lezéseképpen felajánlott. Mi történik a Rádióban? Napokon, heteken keresztül hirdeti a rádió, hogy új műsorstruktúrát vezetnek be január 6-tal kezdődő héten. Ezt már kezdjük megszokni. Sajnos, ebbe a rendezésbe az egyházak műsorai is belekerültek és nem előnyös szempontok szerint. Először is valamennyi egyházi adást a Kossuth rádió URH sávjára tették át. Vajon olvasóink, híveink közül hány százaléknak van olyan készüléke, melyen ezt a sávot foghatja? Azután sérelmezi az egyházak vezetősége, hogy „rólunk - nélkülünk” döntöttek, egyszerűen kiosztották a műsoridőt. Ezért az egyházak vezetői megkeresték a rádió vezetőségét és tiltakoztak. Reményünk lehet arra, hogy a tanácskozások eredményhez vezetnek. Addig is, míg újabb rendezés bekövetkezik, közöljük a januári közvetítéseket. Január 18-án, szombaton reggel 8.30-tól 9 óráig félórás evan­gélikus adás lesz. Január 26-án, vasárnap de. 10 órakor istentiszteletet közve­títenek az újpesti evangélikus templomból, (élő adás!) melyen Blázy Lajos újpesti lelkész hirdeti az igét. A továbbiakról, a tanácskozások eredményeiről beszámolunk lapunkban. Az EMO-alapítvány létrejöttéről Örömmel tájékoztatjuk kedves olvasóinkat, hogy 1991. október 10-én megalakult az Evangéliumot Minden Otthonba (rövidítve: EMO) elnevezésű nyitott alapít­vány. Az alapítók baptista, evan­gélikus és református egyházhoz tartozó magánszemélyek. A kura­tórium tagjai: Alföldy-Boruss Csil­la, Göllner Pál (elnök), Hargita Ár­pád, Lukács Tamás, Mérei Lóránd- né, Tariska Zoltán (alelnök). Az EMO keretében végzett missziói tevékenység nem kötődik egyetlen felekezethez sem. Ugyan­akkor alapvető célunk együttmű­ködni minden olyan egyházzal, fe- lekezettel és gyülekezettel, mely evangéliumi alapokon áll, vagyis mindazokkal, akik számára Jézus Krisztus az egyetlen út az Atyához (Jn 14,6). Nem kívánunk új egyhá­zat, vagy vallási közösséget létre­hozni. Célunk az evangéliumot eljut­tatni hazánk minden otthonába. Ezt tervszerűen végzett, evangéli- zációkhoz kötött iratmissziós kampányok megszervezésével sze­retnénk elérni. Szolgálatunkat a helyi gyülekezetek bevonásával és azok javára kívánjuk végezni. Je­lenleg a terjesztésre kerülő evangé­liumi iratokat készítjük el. Szeret­nénk készíttetni szórólapokat, meghívókat, könyveket is. Áz evangélizációk mellett bib­liaismereti és lelkigondozói alkal­mak, szabadtéri összejövetelek, csendeshetek megszervezését segít­jük, szükség esetén azokat meg is rendezzük. A gyülekezetekből je­lentkező munkatársakat felkészít­jük erre a szolgálatra. Nagy szükség van testvéreink imádságos támogatására. Öröm­mel fogadjuk azok jelentkezését, akik szívesen bekapcsolódnak e munkába, mint az alapítvány baráti körének tagjai. A baráti kör tagjai azok a testvérek, akik érdeklődnek az alapítvány mun­kája iránt és azt imádságaikban hordozni szeretnék. E missziói munkánk kiadásait testvéri adományok fedezik. Megerősít bennünket minden le­vél, minden jelzés. Leveleiket, je­lentkezéseiket az alábbi címre küldhetik: Evangéliumot Minden Otthonba Országos Iratmissziós Alapítvány Budapest, Madách I. út 12. VI/3. Az Alapítvány nyitóistentiszte­lete 1992. február elsején, szomba­ton 10.00 órakor kezdődik a Pasa­réti Református Egyház templo­mában. Szeretettel hív erre minden érdeklődőt az alapítvány kurató­riuma. MEGJELENT Hans-Christoph Piper Beteg­ágyon c. könyve Bodrog Miklós fordításában. Meg­rendelhető és megvásárolha­tó a Sajtóosztályon 98 Ft-os áron. OLVASÓI LEVÉL „a legádventibb próféta” dolgában Az Evangélikus Élet 1991 december 15-i, ádvent 3. vasárnapi száma első oldalán a fent Idézett címmel megje­lent cikk kapcsán okvetlenül meg kell jegyezni a következőket: Ha Keresztelő János az esszénus közösség egyetértésével működött volna a pusztában, eltartották volna. De ő sáskán és vadmézen élt Isten tenyeréről. Kézenfekvő gondolat te­hát, hogy az esszénusok kitaszították. Ha nem is igy volna, az esszénusok akkor sem csatlakoztak tömegesen az ősegyházhoz. A jeruzsálemi ősgyüle­kezet a 60-as években elköltözött a Jordántól keletre Pellába, és nem vett részt a zsidó háborúban. Az esszénu­sok viszont fegyvert fogtak a rómaiak ellen, maradékuk pedig nem a keresz- tyénségbe, hanem a farizeusi zsidó­ságba olvadt be, ha volt egyáltalán. Keresztelő János maga ugyan tanít­ványai körében ismételten úgy muta­tott Jézusra, mint nála nagyobbra, de tanítványai ezt nem mind fogadták el. Pál apostol és munkatársai Efézusban János-tanftványokat találtak, továbbá a János-tanitvány Apollóst, akiket ők vetetnek Krisztus-hitre (ApCsel 18,23-19,6). A magát Keresztelő János tanítványának nevező szabeus cso­port, akik az ún. mandeus tanítást kö­vetik, Keresztelő Jánost Isten küldötté­nek vallják, Jézust viszont hamis pró­fétának tartják. A legádventibb próféta nemcsak vértanúsággal kellett, hogy megpe­csételje bizonyságtételét, de hallgatói köréből is sokan „csak egy ideig akar­tak örvendeni az ő világosságának” (Ján 5,35). Mi maradjunk vele, és ma­radjunk Jézussal a hit engedelmessé­gében! Dr. Zsigmondy Árpád mtm«mbps«»ff t:u m f ;ii aftíftöttjitiíifuisff ’MlLLWfú. H flíl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents