Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)
1991-08-04 / 31. szám
Evangélikus Élet 1991. augusztus 4, A pápalátogatás - evangélikus szemmel „Nem ti választottatok engem” A JÖVŐ ÖKUMENÉJE Nehéz feladatra vállalkozom, amikor a pápa magyarországi látogatása kapcsán a jövő távlatait próbálom megrajzolni, merre fejlődik a kétezres években az ökumené, az egyházak együttmunkálkodása. Hiszen ki tudná pontosan meghatározni előre, hogy a gazdasági és politikai téren egységesebb Európát építő országokban milyen lesz az egyházak szerepe? A hírközlés és utazási lehetőségek segítségével egyre kisebbre zsugorodó világban mit tud nyújtani a jövőben a kétezer éves keresztyénség? Vajon az elmúlt évtizedek egyházellenes korszaka után mennyire tudnak élni az elnyert szabadsággal lelkész- és szakmunkáshiánnyal küzdő magyar egyházaink? 'A kérdőjelekre hármas a válaszom. Először is azt kell hangsúlyoznom, hogy az egyház lényegéből adódóan Jézus felöl kell tájékozódnunk. A régi megfogalmazás szerint az egyes keresztyének és az egyes egyházak akkor kerülnek közelebb egymáshoz, ha közelebb kerülnek Jézus Krisztushoz. Az Újszövetség ugyanis úgy tanúskodik az egyházról, mint amelyik Krisztus személyén és a róla való tanúskodáson áll vagy bukik. Pál apostol ezt így írja a korintusi gyülekezetnek: ....más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus”. A különféle bibliai kifejezések, mint „Krisztus teste”, az „Isten népe”, „Isten háza”, „Isten nyája”, „a szentek” vagy a „királyi papság” az egyház egyes megjelenési formáit írják körül. Mindegyik formában kötelező azonban az, amit Pál apostol a filippibelieknek írt: ...„az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt”. Protestánsok és római katolikusok, különböző egyházak és keresztyének Jézus akaratának, igéjének keresésében és követésében találhatnak egységet. Nem „kívülről”, azaz formai vagy strukturális, politikai vagy jótékonysági területről kell tehát elsősorban az egységet keresni, hanem „belülről”, a középpont felől. Hozzátartozik azután Krisztus megismerésében és akaratának követésében való egységünkhöz egymás megismerése. A pápa látogatása kapcsán kiderült, hogy protestánsoknak és római katolikusoknak sok tanulnivalójuk van egymásról. Az egyház mint emberi közösség az „úton levők” közössége, amelyik a történelemben magával cipeli az elmúlt évszázadok terheit és mulasztásait és ma is hibázhat és vétkezhet, ezért állandóan Isten bünbocsánatára szorul. A vallásháborúk idején szemben és egymással ellenségesen kiépült felekezeti frontok csak úgy építhetők# át a Krisztus küldetésében végzett missziói együttes felelősség és a szeretet munkája bástyáivá, ha például hittankönyveinkben és oktatási és gyülekezeti tevékenységünkben eltűnnek a másik felekezetről rajzolt NÉMET RÉZFÚVÓS-EGYÜTTES ; írt»» „ntvA-FASORBAN-...... Július hatodikén, szombaton délután egy német rézfúvós-együttes zenélt a Fasorban, Gier ny. lelkész vezényletével. Schmillinghausen, a Kassel közelében lévő kis helység partneri kapcsolatban van Bonyháddal, a magyarországi német kisebbség egyik központjával. Odajöttek a vendégek, -ahol hetedikén, vasárnap közös nagy, kétnyelvű istentiszteletet tartottak, - és onnan látogattak Pestre a rekkenó hőségben. - Fúvóshangszereken játszani ilyenkor valóban csak a templomok hűvösében lehet. A német hivatásos zenekarok ilyenkor „Hitzefrei” címmel külön szabadságot is kapnak, - ha még egyáltalán tart az évad valahol, - hiszen különösen a fúvósokat fenyegeti a szélütés veszélye. A kiváló együttes derék tagjait a nagy meleg nem zavarta. Nagy hagyományra tekint vissza Németországban az egyházi rézfúvós együttmuzsikálás. Szinte minden protestáns gyülekezetben működik egy „Bläser-Ensemble”, más néven „Posaunenchor”, amely nem csupán harsonákból áll. Trombiták játsszák a koráldallamot, vagy a diszkant-melódiát és kürtök, tubák és egyéb mély rezek kísérik, ellenpontozzák őket. Az ilyen együttesekben kizárólag nemhivatásos zenészek játszanak, közöttük sok fiatal; gyakran rendkívül magas nívón muzsikálnak. Gier karnagy vezetésével régi barokk tételeket adott elő a schmillinghauseni zenészek tizenöttagú együttese, kerek, telten kiegyensúlyozott hangzásban, de nem hiányzott a 19. századbeli német romantikus zene sem (Zilcher). - Kedves mozzanata volt a kb. háromnegyedórás együttlétnek, amikor a német karmester javasolta, hogy a gyülekezet, a hallgatóság válasszon egy koráit, amit ők eljátszanak. Szirmai Zoltán lelkész az egybegyűltek nevében a Jézus, én bizodalmám kezdetű éneket választotta. A régi éneket (Berlin 1653) „Jesus, meine Zuversicht” címmel jól ismerik Németországban, ahol az gyakran temetésen hangzik el. A rézfúvók játéka és a gyülekezet éneke nem csupán szimbolikusan egyesítette tehát a megjelenteket. Végezetül ki-ki a maga nyelvén mondta el a Miatyánkot. A soronlévó egyházi esküvő előtt a németek még „térzenét” is adtak a Fasori Templom lépcsői előtt, - a jegyespár és vendégeik örömére és tiszteletére. (Sz. L.) torzképek. Nekünk, protestánsoknak különösen is oda kell figyelnünk arra, hogy a második vatikáni zsinat után milyen teológiai és gyakorlati fejlődés indult meg a római katolikus egyházban a Bibliával való foglalkozás terén, az istentiszteleti élet megújításában és az ökumenikus közeledésben. Bizonyos, hogy a reformáció igazságai nem lettek érvénytelenek az ökumené évszázadában sem és nem lesznek semmissé a jövőben sem. Hiszen számos ponton lényeges különbségek vannak közöttünk és bibliai-reformátori identitásunkat meg kívánjuk őrizni. Ugyanakkor azonban hangsúlyt kell kapnia annak is, hogy sok alapvető hitigazságot köt össze és a keresztyénség első tizenöt évszázadát együttes múltunknak tekintjük. Az a reményem, hogy a jövőben az ökumenikus imahét rendezvényei vagy a tervezett együttes Pax Rádió adásai révén többet tudhatunk meg egymásról. A jövő útja az egymásról és egymástól való tanulás útja! Mély igazság húzódik meg abban a régi mondásban, hogy aki nem tudja elviselni Krisztus másfajta juhainak birkaszagát, az magamagát rekeszti ki Jézus nyájából. Végül harmadszor Krisztus és egymás mélyebb és jobb megismerése után a világ, a környező társadalom jobb megismerésére kell a következő évtizedekben törekednünk. Hiszen az egyház, a gyülekezet, Isten elhívása és kiválasztása nem öncél, hanem szolgálatra adatott. Jézus missziói parancsa nyomán kötelesek vagyunk a reánk bízott javakkal szolgálni. A mai és a holnapi magyar, európai vagy bármilyen más országbeli nemzedékeknek szüksége van szeretetre és megbocsátásra, békességre és türelemre, az élet, a munka és a család megbecsülésére és védelmére. Ezt a szolgálatot csak úgy tudjuk végezni, ha jézusi önbírálattal és a körülvevő világ helyzetének ismeretében közvetítjük az evangéliumot. Bizonyos vagyok abban, hogy az elmúlt évtizedek marxista-materialista világnézetének bírálata után ellene kell mondanunk a mai és jövőbeli azon vulgármaterializmusnak, amelyik a pénzt, az anyagi javakat tartja a legfőbb jónak és az életet csak a gazdasági oldalról közelíti meg. A „nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik” jézusi normáját a különböző egyházaknak együttesen kell képviselniük a társadalomban. Evangélikusok és római katolikusok keresztyénekként együtt végzendő bizonyságtételre, misszióra és ^szolgálatra kaptunk küldést Jézus szerint: „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat”! Dr. Harmati Béla FÜLE LAJOS „HOGY MINDNYÁJAN EGYEK LEGYENEK...” KRISZTUS egyháza, e széthull! edény, élő vizét tört cserepekben őrzi, s vannak akik még tovább tördelik. Amikor elment, így imádkozott pedig: „mindnyájan egyek legyenek, amint TE bennem s én benned, ATYÁM!” Mi meg hitünkből falat emelünk, pedig híd kell a szakadékon át felekezettől felekczetig, néptől népig, lélektől lélekig. Hisz egy nevünk van: emberek vagyunk, egyképpen szánt a bűn ekéje rajtunk, egyképp gyötör meg minden fájdalom, s ha a föld bármely pontján dúl a harc, keresztyénségünk csődje benne van. Tanuljuk hát a főpapi imát s minden imánknak refrénje legyen: a Kegyelemben és a szeretetben, az ATYÁBAN és a FIÚBAN egyek legyenek végre, kik Őt követik! Mert a bűnnek nincs felekezete, s a Kegyelemből sincs kiközösítve sem nép, sem ember, sem felekezet. ISTEN előtt nem fontosak a formák, csak a szív fontos: szeresd az URAT teljes szívedből! És a bizonyíték: felebarátod, mint magad, szeresd! „Neked két hazát adott végzeted...” NAGY ELEMÉRNÉ ULLA HAUHIA (1928-1991) Az 1732-ben, épült nemeskéri artikuláris templom padjai megteltek július 5-én, pénteken délután. Az oltár előtt, ugyanazon a helyen ahol hat éve férje ravatala állt, most özvegyének Ulla Hauhiának koporsóját borították virágok és koszorúk. Születésnapja után két nappal, 63 éves korában váratlanul állt meg szívverése Gyenesdiáson, a Balaton partján. Ravatala mellett szigorló építészmérnök fia, Nagy Dániel, a temetésre Finnországból érkezett bátyja: Jaako Hauhia, húga: Peivikki Tiraola-Hauhia és gyermekeik. A finn budapesti követségről két autón érkeztek munkatársai. Ulla Hauhia a nagykövetség kultúrális titkára volt. Számtalan autón érkeztek a fővárosból barátai, ismerősei. Autóbuszon a környékbeli evangélikusok. Nyári szabadságát megszakítva eljött Szebik Imre püspök feleségével. Gyenesdiási nyaralójukból szomszédjuk és jóbarátjuk: Jánosy Istvánék. Sztehló Mátyás büki ny.lelkész, aki évekig gondozta Nemeskért, Madocsai Miklós Ulla budavári lelkipásztora. Varga Domokos a Finn-Magyar Társaság nevében olvasta fel szép magyar ejtéssel, irodalmi szintű búcsúztatóját. Tompa Mihálynak „A gólyához” c. vénét idézte: „Neked két hazát adott végzeted.” Ulla Hauhia a dél-finnországi Kotkában született, a közeli Karhulában töltötte ifjúságát. Gondolt e arra a Balti-tenger mélyen zöld hullámai csillogó alkonyati fényében, hogy egyszer a magyar tenger partján, a finn-magyar kapcsolatok fáradhatatlan és eredményes munkásaként hunyja le szemét? A magyarul hibátlanul beszélő, választékosán fogalmazó Ulla Hauhia népfőiskolán szerzett tanári oklevelet. A háború után tizenegy évet töltött messze északon, a lappok között halóban. Ismerte nyelvüket. Közismereti tárgyakat és angol nyelvet tanított. Egy nyári egyetem alkalmával, Jyväskylä-ben előadásokat hallott a magyar történelemről és irodalomról. Felébredt érdeklődése hazánk iránt. Ösztöndíjasként került Debrecenbe, majd finn lektorként a budapesti egyetemre és rövid idő múltán a finn nagykövetségre. 1967-ben kötött házasságot Nagy Elemér építészmérnökkel, a nemeskéri templom faradhatatlan felújítójával és a nemeskéri napok kezdeményezőjével. Nemeskéren keresztelték fiát. Innen kísértük koporsóját az alsószopori temetőbe, hogy félje és férjének lelkészősei mellé helyezzék földi maradványait. A gyászjelentést Dani fia fogalmazta és irta sajátkezűleg szép, míves betűkkel. Elején édesanyjának kedves igéje: „Elég néked az én kegyelmem”. A végén, a Miatyánk harmadik kérése: „Legyen meg a te akaratod”. Ez utóbbihoz kapcsolódott igehirdetésében Benczúr László ny.lelkész, a család régi, meghitt barátja. Isten nem azt akarja, hogy beletörődjünk amibe nem lehet és nem is szabad beletörődnünk - mondotta. Isten azt akarja, hogy minden körülmények között, most is, kövessük Fiát, Jézust. Ulla így értette a harmadik kérést. Próbáljuk mi is így érteni. Élete Krisztus-követő élet volt, ez tette lehetővé, hogy vállalni és gazdagítani tudott. Ezt tette Lappföldön. Ezt tette Magyarországon. Hiszen Jézus is vállalta és gazdagította őt. Ugyanerről az igéről beszélt finn és magyar nyelven Csepregi Béla ny.lelkész is. Hangoztatta: csak a Jézus Krisztusba vetett hit által tudjuk elfogadni, hogy Isten gondolatai mások mint a mi gondolataink és az ő útjai magasabbak mint a mi útjaink. A sírnál is ő szolgált finn nyelven a finn temetési rend szerint, míg a magyar rend szerint Zoltán László ny.lelkész, a gyülekezet jelenlegi gondozója. Sokat énekeltünk. A gyászistentiszteleten ifj. Fasang Árpád szolgált az orgonánál. „Vállalni és gazdagítani!” Isten közelében, angyalainak színe előtt ez nem kérdés. Jézussal azt kérjük az általa nékünk adott imádságban, hogy ami érvényes a mennyben, legyen érvényes a földön is, a föld legföldibb pontján: szívünkben. Vállalni és gazdagítani egymást - Jézust követve - többre juthatnánk mi is Középkelet- Európá soknemzetiségű népei. Amikor az alsószopori temető kapujához értünk, a.rekkenó hőségben rövid időre felhő húzódott fölénk, üdítő permetet hintett ránk. Egy idős finn ember - Matti Pesonen - három magyar mondatára gondolva hagytuk el a temetőt. Ezelőtt őtven évvel így búcsúzott a soproni diákoktól: „Mi egyek vagyunk Finnországban, Magyarországban és a mennyországban”. b. I. 1991. június 30-án újra összegyűltek a Galga-menti falvak Aszódon a templomban, hogy két év után megint örvendezzenek annak, hogy az Aszódi Evangélikus gyülekezet ismét szárnyára bocsájtja egyik fiát, Kustra Csabát, hogy elmenjen és Jézus tanítványaivá tegyen minden népeket. Dr. Harmati Béla püspök szavait idézve „Csaba apostolaként álljon be abba a sorba mely a tanítványok évezredes hosszú sora Péter apostoltól mind a mai napig. Akik kézhez kapták Csaba meghívóját, többet tudhattak meg erről az eseményről, hiszen ennek igéje János evangéliuma 15:16 teljességgel összefoglalja Csaba indulását és megérkezését. Erről prédikál püspökünk is, hogy ha Jézus választ minket, azt nem rázhatjuk le magunkról, mint egy magunk választotta pályát, hivatást. Ha Ó választ minket, akkor erőt is ad a nehéz munkához, a lelkek mentéséhez, a sok mennivalóhoz, amit a szórvány jelent. Külön értékelte azt a tényt, hogy Csaba a benne rejlő művész szemével is tudja látni egyházunk templomait, oltárait, azt már a szülők tették hozzá, hogy szeretnék, ha ezen képességeit is az egyház javára kamatoztathatná. Az ünnep fényét emelte az énekkar szereplése és az, hogy az áldás finn és svéd nyelven is elhangzott, hiszen az alandi testvér gyülekezet is elküldte képviselőjét Sirkka-Liisa Enquist személyében s a domonyi gyülekezet finn testvér lelkésze is megáldotta. Az Isten tisztelet után a parókia és udvara adott otthont az örvendező vendégeknek. Itt szeretném megköszönni az aszódi gyülekezet presbitériumának fáradságot nem ismerő munkáját, és szeretetét. Itt került sor a köszöntésekre és egyházunk múltjának, jelenének és jövőjének nagy dolgaira. Szeretném hát közre adni a tényeket: Aszód város a magyarországi Evangélikus Egyház körülbelül másfél milliárd forint értékű épületeivel rendelkezik. Több száz éves hagyományával, szellemi életünk központja, bástyája, mozgató rugója volt. Általános Iskolája, Gimnáziuma és Leány nevelője, mely szeptember 8-án ünnepli fennállásának 100 éves évfordulóját, s melynek történetéről Detre János lelkészünk könyvet is írt, s püspökünk előszavával a napokban fog megjelenni, - alkalmas helyet biztosíthat egy Evangélikus Tanítóképző számára is. Próbáljunk meg élni lehetőségeinkkel! Isten iránti hálával emlékezünk meg arról, hogy a gyülekezet kapcsolata nem szűnik meg a Teológiával, mivel az ünnepségen közreműködő Muntág Andor dékán tarsolyában hozta egy új felvételiző örömhírét. Sok erőt kívánunk Detre János lelkészünknek, hogy még végigkísérhesse a harmadik fiatal futását és célba érkezését is. Fischlné dr. Horváth Anna IRATTERJESZTÉS RÁKOSPALOTÁN Sajtónkban ritkán esik szó az iratterjesztésről, pedig templomaink bejáratánál megszokott látvány a Bibliákkal és könyvekkel telirakott kis asztal. Szükséges elmondanunk, hogy az iratterjesztők semmiképpen sem azonosíthatók azon kufárok mai utódaival, akiket Jézus kiűzött a templomból. Mert ők a kultusz számára a törvény által kötelezően előírt állatokat és kellékeket árulták magas haszonnal a saját gazdagságuk növelésére. A mi iratterjesztőink önként, térítés nélkül vállalják azt, hogy a templomba járó hívekhez közel viszik a Biblián kívül mindazon írásokat, amelyek hitünkben erősíthetnek, egyháztörténeti ismereteinket bővíthetik, és keresztyén életünkben útmutatást adhatnak. A Rákospalotai gyülekezetben 7 éve foglalkozunk iratterjesztéssel. Isten iránti hálával számolhatunk be arról, hogy ez alatt az idő alatt a forgalom megötszöröződött. Az elmúlt évben, 1990-ben, 50,712.-Ft., míg a hét esztendő alatt összesen 175 534.-:Ft. értékben forgalmaztunk kiadványokat. Az első három évben, tehát 1984- től 1986-ig érthető módon a Bibliák vásárlása volt elsősorban tapasztalható. Évenként átlagosan 26 db különféle kiadású (Képes Újszövetség, Zsebbiblia, teljes Biblia, stb.) kötetet vásároltak meg híveink. Az átlagosnak tekinthető 1987-es év adatait figyelembe véve, amikor 311 db könyvet (zömmel az Evangélikus Sajtóosztály kiadványait) forgalmaztuk, ez azt jelenti, hogy hét év alatt legalább 2100 kötet jutott el a gyülekezet tagjaihoz. A palotaiak szeretnek olvasni. Már 1948-ban mintegy 1000 kötetes könyvtárral rendelkezett a gyülekezet, ez sajnos megsemmisült. Abban az időben a palotai ifjúság tagjai a hónuk alatt vitték az olvasnivaló könyveket. Egy mai olvasónk Tatay Sándor Csepp a tengerben című válogatásáról nyilatkozott így: „Nem tudtam letenni, míg el nem olvastam!” S ha egy sokakat érdeklő könyv már elfogyott, akkor az ismerősök, szomszédok átadják egymásnak sorbaolvasásra. Ez a kis „könyvolvasó” mozgalom nagy örömünkre ma is egyre bővül. A múltbeli hagyomány, és a mai fokozódó ércjekjpdés táplálta reménységből 1989- ben újra leraktuk egy gyülekezeti könyvtár alapjait. A parókián 2 db. ajándékba kapott üveges könyvszekrény áll rendelkezésünkre. A könyvtár 1989-ben 175, 1990-ben 150 kötettel gyarapodott, s ehhez hozzátettük a lelkészi hivatal 193 kötetéi is. Az idén 12 000.-Ft. értékű beszerzésre van lehetőségünk. A gyülekezeti könyvtár beszerzési helye elsősorban és mindenek előtt az Evangélikus Sajtóosztály, de vásárolunk az állami könyvesboltokban is a kereszténységgel és a vallással kapcsolatos szépirodalmi, ismeretterjesztő és életrajzi műveket, valamint szakkönyveket. Sajtóosztályunk méltányolta eddigi igyekezetünket, és egy 8 kötetes, teljesvászon kötésű, 3 és 5 mm-es betünagyságú újszövetséget ajándékozott a könyvtárunknak. Szívesen gyarapítanánk könyvtárunkat külföldön megjelent művekkel (pl. Finnország, Erdély, Szlovákia), valamint hazai gyermek- és ifjúsági könyvekkel. Ez utóbbiak nagyobb számban való megjelentetésére ezúton is szeretettel kérünk mindenkit. Korunk információáradatának egyre süllyedő színvonalában nem csak lehet, de kell is az iratterjesztéssel foglalkoznunk, mégpedig lelkiismeretes odafigyeléssel. Úgy tűnik, Istennek hála, Rákospalota ezen a téren is jó úton jár. Agárdi György Veperdi Zoltán Az Északi Evangélikus Egyházkerület Püspöki Hivatala garázst keres 1991. augusztus 1-től Bp. XII., I., II. kerület területén. Jelentkezés írásban vagy telefonon 1085 Bp. Üllői út 24. Tel.: 1343-737. Bérleti díj megegyezés szerint. * • • Az Északi Evangélikus Egyházkerület titkárnőt keres teljes munkaidőben (esetleg félállásban). A német nyelv ismerete ajánlatos. Jelentkezés levélben a Püspöki Hivatal címén, 1085 Budapest, Üllői út 24. TIZENKÉT ÉV MÚLTÁVAL... Ezelőtt tizenkét évvel fiatal fiú kopogtatott a Fóti Kántorképző Intézet kapuján. A kelenföldi gyülekezetből jött, Finta Gergelynek hívták, kántor szeretett volna lenni. Ujjai hamar egybeforrtak a billentyűkkel, szíve-lelke a fóti otthonnal és az egyházi zenével. Egymás után vette az akadályokat, teljesítette a vizsgafeltételeket és megszerezte a kántori oklevelet. Aki csak egyszer is részt vett egy fóti vizsgán, az tudja, hogy ez komoly felkészülést és minőséget jelent egyházzenei szolgálatunkban. Ma már a budapesti Zeneakadémia növendéke. Tizenkét év után - július 7-én, vasárnap - a kelenföldi templomban zenés istentisztelet volt. A Kántorképző idei első tanfolyamának hallgatói és előadói működtek közre. A csoportot Finta Gergely vezette. Missura Tibor esperes így jelentette be az eseményt: 13 évvel ezelőtt Kelenföldről indult el és most eljött Isten iránti hálából köszönetét mondani a gyülekezetnek, az idén rábízott 60 tagú csoporttal és előadó társaival. Változatos és igényes műsort hallgattunk végig, különböző kórusmüveket, hegedű-, fuvola- és orgonaszámokat és örültünk fiataljaink szép szolgálatának. Ez a hálaadó alkalom két szempontból volt nagyon kedves és példamutató. Először azért, mert jó az, ha a gyülekezetek időnként kapnak valami ízelítőt abból, milyen munka, felkészítés folyik egy-egy intézményünk keretében. A másik pedig az, hogy aki elindult egy gyülekezetből, jó, ha visszatér egy idő után és számot ad arról, meddig jutott és hogyan szolgál egész egyházunk javára. Korunkat szeretik a hálátlanság korának mondani. Lám azért megterem a hála virága ott, ahol a mag a szívekbe hull... tszm KÜLFÖLDI HÍREK Jugoszláviai evangélikus egyházi vezetők Szlovénia függetlenségéről Minden népnek joga van az önrendelkezéshez és a szabadsághoz a saját országában - mondotta Andrej Beredi, a Jugoszláviai Szlovák Evangélikus Egyház (Újvidék) püspöke Chicagóban, a Lutheránus Világszövetség Tanácsának ülésén, július 11-én. Szlovénia elszakadása azonban ne okozzon károkat a többi köztársaságnak. A problémákat tárgyalásokon kell rendezni. - Az LVSZ a jugoszláv tagköztársaságok elnökeihez intézett levélben követelte az ellenségeskedések beszüntetését Szlovéniában és Horvátországban. Ludvik Novak, a Szlovéniai Evanglikus Egyház esperese július 3-án levelet küldött az LVSZ Tanácsának. Ebben támogatást kért a szlovák függetlenségi törekvésekhez. A 19 ezres tagságú egyház szoros kapcsolatban van a néppel, annál is inkább, mivel a szlovéniai reformátoroknak köszönhető a nép kulturális és nemzeti identitásának megalapozása. A kiválásnak fokozatrosan, tárgyalások útján kell történnie. - A jugoszláviai evangélikusok száma 56 ezer, a harmadik a Horvátországi és Bosznia-Hercegovinai Evangélikus Egyház 4 ezres lélekszámmal, mindhárom egyház tagja az LVSZ-nek (Iwi - szp) MEGHÍVÓ Augusztus 9-én, du. 4 órakor SZEBIK IMRE az Északi Egyházkerület püspöke a Budapest-Zuglói templomban lelkésszé avatja KOCZOR GYÖRGY és MENICH ZSUZSANNA végzett teológusokat. * Augusztus 11-én, vasárnap du. 4 órakor a nemescsói templomban FATALIN HELGA végzett teológust. Mindkét alkalomra szeretettel várják az érdeklődőket. MAGYAR PROTESTÁNS TANULMÁNYI ALAPÍTVÁNY A Fővárosi Bírósága 9.Pk.66 237/1. számú végzésében 1691. sorszám alatt nyilvántartásba vette a Magyar Protestáns Tanulmányi Alapítványt. Az alapítvány célja:- a tehetséges, hátrányos szociális helyzetű diákok tanulásának segítése ösztöndíjak odaítélésével,- protestáns szellemű ifjúsági egyesületek, közösségek kultúrális, tudományos rendezvényeinek támogatása,- a protestáns és nemzeti szellemű társadalomtudományi munkák támogatása, különös tekintettel az új, polgári Magyarország kialakulását leíró, elemző tanulmányok finanszírozására,- a Protestáns Szemle című folyóirat újraindítása,- a Világban és a Kárpát-medencében élő magyar protestánsok együttműködésének segítése. Az alapítvány nyitott, bármely bel- és külföldi természetes és jogi személy csatlakozhat, ha az alapítvány céljaival egyetért, azt támogatni kívánja. Az alapítványi célok megvalósítására alapvetően az alapítvány vagyonának kamatai szolgálnak. Azok a személyek, akik 1991. szeptember 30-ig csatlakoznak az alapítványhoz, társalapítókká válnak. A kuratórium elnöke: Für Lajos Alapítók: Albert Gábor, Bartók Béla, Bibó István, Bőd Péter Ákos, Diczházi Bertalan, Harmati István, Horváth Péter, Pongor Zoltán, Pősze Lajos, Szentágothai János, Tőkéczki László Számlaszám: Kulturbank Rt KL 1-10 133-5012 Magyar Protestáns Tanulmányi Alapítvány Az ösztöndíjakat már az új tanévben meghirdetjük