Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)
1991-06-02 / 22. szám
VÉGRE MEGSZÜLETETT A VÁRVA VÁRT FIÚ Nehezen teltek el a várakozás évei. Isten ígérete a születendő fiúról már régóta Ábrahám egyetlen reménysége volt. Aztán végre eljött az idő és Sára gyermeket várt. Ábrahám a sátor előtt üldögélt. Hány év óta várt erre a pillanatra. Bent a sátorban asszonyok segítettek feleségének. Sárának, aki kilencvenévesen most adott életet első gyermekének. Ábrahám tudta, hogy fiú lesz. Tudta, hogy ami történik, Isten nagy csodája. Aggódott ugyan, de csak a felesége egészségéért, tudta, hogy a fiú az ígéret gyermeke. Mozdult a sátorlap. Egy aszszony jött ki. kezében a síró gyerek. Ábrahám könnyes szemmel vette a kezébe. Szép kisfiú volt. Ábrahám a szíve mélyén hálaimát próbált megfogalmazni, de csak alaktalan mondatfoszlányok törtek fel belőle. Mégis érezte, hogy az Isten valahol láthatatlanul együtt örvendezik vele. Föltápászkodott és belépett a sátorba. Odabent meleg volt és félhomály. Egyszerre Sára hangját hallotta:- Nevetségessé tett engem az Isten. Kinevet majd mindenki, aki meghallja, hogy kilencvenéves koromra szültem. Ki jósolta volna meg neked, hogy a feleséged vén korára még fiakat fog szoptatni?- Édes feleségem - szólt Ábrahám. - Miért törődsz most másokkal? Boldog vagyok, hogy Isten ígéretei rajtunk együtt teljesültek. Sára felnevetett.- Mennyi nevetés veszi körül ezt a kisfiút - gondolta magában. - Nem hittük el, hogy meg fog születni, azért nevettünk. Most meg szégyenünkben, hogy mégis igaz lett az ÚR szava. Aztán hangosan ezt mondta:- Bizony sok nevetést hozott ez a gyerek. Valóban legyen a neve is az: Izsák. A fiúcska szépen növekedett. Teltek az évek. Ámikor leszokott az anyatejröl. Ábrahám nagy lakomát rendezett. KI VAGYOK ÉN? - MI VAGYOK ÉN? Bár még mindig nem tudom a győztesek nevét ebben a fordulóban, a megfejtések hadd álljanak itt. 1. ember Már tudjátok, hogy a neve Absolon. Sámuel második könyvének 16-19. részében olvashattok arról a felkelésről, amit ő indított el apja. Dávid ellen. Az igehelyek a következők : 1. 2Sám 18.9 vagy 2Sám 14.26. 2. Ez a meghatározás a felkelésre utal. 3. Absolon apja Dávid volt. 2 Sám 3.3. 4. 2 Sám 14. 25. 5. 2 Sám 13. 6. 2 Sám 18.9. 7. 2 Sám 15-től. 2. ember 1. Fiatal vagyok még. (1 Tim 4.12) 2. Anyám is. nagyanyám is hívók voltak. (2 Tim 1.5) 3. Mesteremet még a fogságába is elkísértem. (Fii 1.1 és Fii 1.13) 4. Nem csak a nevem szerint vagyok Istent tisztelő. (Timóteus neve ezt jelenti.) 5. Gyomromra való tekintettel egy kis bort tanácsoltak nekem. (lTim 5.23) 6. Efezus lett a hazám. (Him 1.3) 7. Mesteremtől szép leveleket kaptam. (Pál levelei ezek.) 8. Timóteus a nevem. Most pedig lássuk a többi embert és a tárgyakat. 3. ember 1. Három fiam van. 2. Elődeim elfordultak Istentől. 3. Két nagy birodalom között őrlődöm. 4. Évtizedek óta én rendeztem az első igazi páskaünnepet. 5. Nyolcéves voltam csupán, amikor már komoly tisztet bíztak rám. 6. Megiddóban többet vesztettem, mint csatát. 7. Halálom után Jeremiás írt rólam siratóéneket. 4. ember 1. Fiaim meghaltak. 2. Tíz évig külföldön éltem. 3. Volt idő, amikor csak a mózesi törvényeknek köszönhettük, hogy nem haltunk éhen. 4. Jó anyós vagyok. 5. Unokám unokája hires király lesz. 6. A menyem nem is olyan rút. 5. ember 1. Hasznos ember vagyok. 2. Semmi jogom sincs. 3. Egy rövid levelet írtak velem kapcsolatban. 4. Kolosséból Rómába menekültem. 5. Egy nagy apostol kelt a védelmemre. 6. ember 1. A hegyekben lakunk. 2. Papi családból származom. 3. Férjem az utóbbi időben nem valami beszédes. 4. A rokonom fia bár később születik, mégis nagyobb lesz, mint az enyém. 7. ember 1. A férjem tisztességes ember volt. 2. Jobban szerettem volna, ha fiam az apja mesterségét folytatta volna. 3. Fiam egyik szeretett társa gondoskodott rólam életem végéig. 1. tárgy 1. Szeretem a nagy körforgásokat. 2. Ellenségem leggyakrabban az oroszlán és a medve. 2. tárgy 1. Általában tüzelésre használtak. A megfejtéseket a lap dátuma utáni keddig kell postára adni. Ne felejtsétek ráírni a megfejtéseitekre, hogy a játék hányadik meghatározása után és melyik emberre vonatkozóan született. A cím: Koczor Tamás 2373 Dabas-Gyón Luther u. 14. Ha valaki beszél, mintegy Isten szavával szóljon!” - int minket Péter I. levele (1. Pt 4,11. / y Békés-Dalos ford.). Isten belealázkodik a szóba. Ahogyan testté lett Jézusban, ahogyan az urvacsorai jegyek Krisztust hordozzák, ugyanúgy belealázza magát az emberi beszédbe. Erről szól Sylvester János is, kinek Újszövetség-fordítása idén 450 éves, ezért mondhatjuk a Bibliáról, hogy Isten igéjét tartalmazza, és ezért keresi a könyvhét apropóján íródott cikk a tiszta, értékes magyar szó éhét. Isten belealázza magát a szóba. Ez az alázat felelősséget jelent ránk nézve, akik követői vagyunk: hogy szavunkban, kimondott vagy leírt gondolatainkban megnyilatkozhassék Isten. És ha olvasunk vagy mások beszédét figyeljük, tegyük ezt avval az igénnyel és avval a reménységgel, hogy az igaz és őszinte szavakon keresztül megszólíthasson az Úr! Egy kameruni elemi iskolában (Mbengwi) Fotó: E. Strub Kiadó: Svájci Evangélikus Missziótanács SYLVESTER JÁNOS AZ MAGYAR NÍPNEK, KI EZT OLVASSA (Előszó az Újszövetség fordításához) Próféták által szólt rígen néked az Isten, Az kit igírt, ímé vígre megadta fiát. Buzgó lílekvel szól most es néked ez által, Kit hagya, hogy hallgass, kit hagya, hogy te kövess. Néked azírt ez lűn prófétád, doctorod ez lűn. Mestered ez most es, melyet az Isten ada. Ez próféta szavát hallgasd, mert tíged az Isten Elveszt, és nyomos itt nem lehet a te neved. Itt ez írásban szól mostan es néked ez által, Hiitre hiú mind. hogy senki se mentse magát. A ki zsidóul és görögül, és vigre diákul Szól vala rígen, szól néked az itt magyarul: Minden nípnek az ü nyelvin, hogy minden az Isten Törvínyin íljen. minden imádja nevit. Itt vagyon az rejtek kincs, itt vagyon az kifolyó viz. Itt vagyon az tudomány, mely örök íletet ad. Lelki kenyír vagyon itt, melyben mikor iszel, örökké Élsz, mely az mennyből szállá, halálra mene. Az ki teremt tíged s megvált, örök íletet es ad Ez szent által: nincs több bizodalmád azírt. Ennek azirt szolgálj mindenkor tiszta szüedVel, Ennek mindenkor tígy igaz áldozatot, Tígedet ez hozzá viszen el s nem hágy, mikor ígymond: Bódogok, eljövetek, vesszetek el gonoszok. A könyvhét kapcsán „Éhezzük a mag}'ar betűt''- panaszolták régóta és egyre hangosabban a határon túli magyarok. Ennek hallatán pár éve megindult, és azóta is tart az az akció, melynek keretében a szervezők könyveket gyűjtenek és küldenek határainkon túlra, így enyhítve valamit ezen a nehezen csillapítható éhségen. Jóleső érzés ilyen dicséretes kezdeményezésről hallani a kultúra területén. Mégsem tudok nem gondolni arra, hogy az éremnek - és határainknak két oldala van. Vajon itthon fellelhető-e ez az érzés a magyar betű, az értékes magyar szó iránt? Félő, hogy - korosztályra való tekintet nélkül - tömegek „kulturális" igényét kielégítik a végeláthatatlan televíziós filmsorozatok. vagy a videokazettákon kézről kézre járó horrorfilmek. Sokak számára az irodalom csak krimit és érzelgős regényeket jelent, ha pedig zenét akarnak hallgatni, akkor a sokat reklámozott lakodalmas kazettákhoz nyúlnak. Nem csodálkoznék, ha velem együtt mások is elpanaszolnák, hogy számtalanszor éppen azok veszik el a magyar szó iránti étvágyunkat, akiknek hivatásukból fakadó kötelességük lenne a tiszta magyar szó terjesztése és megszerettetése. Nem ritka már, hogy meg nem nevezett forrásokra hivatkozó, közvéleményformáló álhírek jelennek meg nyomtatásban, hallhatunk már beteg emberből gúnyt űző kabarétréfát, olvashatunk kegyeletsértő újságcikket - és sajnos folytathatnám még ezt a gyászos fölsorolást. Mit tehet egy keresztyén ember, aki érzi ezeket a negatív környezeti hatásokat, és látja a kulturális igények fokozatos - néha rohamos - csökkenését? Egyetlen szót kell megtanulnia; azt a szót, amelynek a legroszszabb körülmények között is ott kell lennie a keresztyén ember szívében: mégis. Annyi ember és emberi szó vesztette már el a hitelét, mégis hiszem, hogy van még, aki és ami tisztán maradt. Annyi nívótlan műsor és kiadvány szennyezi már kulturális környezetünket, mégis hiszem, hogy kerülhet még papírra és adásba ma is értékes magyar szó. Sok honfitársunk ma a boldogulás, a megélhetés lehetőségeit keresi, mégis azt mondom, meg kell keresni és meg lehet találni a tiszta magyar szót is, mert ez is létfeltétel számunkra. Akad a leértékelt könyvek között is értékes olvasnivaló. Lesz a könyvhétre megjelenő kötetek között is mindannyiunknak szóló „kötelező” olvasmány. Lehet találni még ma is olyan lapot az újságárusoknál, amelyből tisztán hangzik felénk az Igen és a Nem. Próbáljuk meg megtalálni és továbbadni ezeket, nehogy lassan már csak a határainkon kívül élőkről lehessen elmondani, hogy éhezik a magyar betűt, a tiszta, értékes magyar szót! Zsednai Józsefné IFJÚSÁGI VEZETŐKÉPZŐ TANFOLYAMOK A tanfolyamokra még lehet jelentkezni. Az új határidő: június 20. A részvételi díj - támogatások miatt - 1500 Ft helyett 1200 Ft. Az útiköltséget visszatérítjük. A tanfolyamokat a KIÉ rendezi a REFISZ és a MEVISZ közreműködésével. A lehetőségek; segítő Sopron segítő Sopron ifjúsági vezető Piliscsaba csoportvezető Piliscsaba csoportvezető Piliscsaba július 21-28. július 28-augusztus 4. augusztus 4-11. augusztus 11-18. augusztus 18-25. segítő: aki segít vagy szeretne segíteni az ifjúsági munkában csoportvezető: aki részt vett már egy tanfolyamon ifjúsági vezető: aki részt vett már két tanfolyamon Jelentkezni lehet: Szeverényi János 1131 Budapest Keszkenő u. 13. IFJÚSÁGI KONFERENCIÁK BALATONSZÁRSZÓN Egyházunk idén is rendez ifjúsági konferenciát 18 és 30 év közöttieknek Balatonszárszón, az evangélikus üdülőben. Időpontok: augusztus 18-24. és augusztus 25-31. Részvételi díj teljes ellátással 1200 Ft. Jelentkezni június 10-ig lehet Fabiny Tamás címén: 1102 Budapest, Kápolna u. 14. KIÁLLÍTÁS A CSERKÉSZETRŐL A szegedi Móra Ferenc Múzeumtól meghivó érkezett a Fekete Házban rendezett, „A külföldi magyar cserkészet 1945-1990.” című kiállítás megnyitására. A kiállítás már a második, mert 1988-ban már rendeztek cserkészettörténeti kiállítást, sőt azzal kapcsolatosan konferenciát is, melyen a külföldi cserkészvezetők is nagy számban vettek részt. Ez a mostani éppen az elmúlt 45 év külföldi magyar cserkészetéről igyekszik képet adni. Arról az időszakról, amikor a magyar cserkészek magyar szokásokat és történelmi példákat követtek és gyakoroltak, magyar zászló előtt tisztelegtek, magyar népviseletbe öltöztek, de ezen kívül semmi más nem volt körülöttük magyar, mert mindezt Géniben, NSZK-ban vagy az USA-ban cselekedték. Sokan közülük most jöttek haza a kiállítás megnyitására. A kiállítás megnyitásán Katona Tamás külügyi államtitkár éppen arról a vágyról beszélt, mely e kiállítás gazdagságában is megmutatkozik, mely arra mutat, hogy az emigrációban is a nemzetben megmaradás vágya élt bennük. Magyarországnak ma igen nagy szüksége van arra a tapasztalatra, melyet ezek a nyugaton nevelkedett cserkészek magukkal hoznak és itt utalt gr. Teleki Pál egykori föcserkész jelmondatára: „Keressünk kötelességei!” A szegedi kiállítások immár hagyományteremtők. Az elózó kiállítás hozzájárult a cserkészet megítélésének újragondolásához. Marosvári Attila feldolgozta a kiállítás fogadtatását, bőséges példákkal illusztrálva a látogatók könyvébe bejegyzett reflexiókkal. Érdemes néhányat meghallgatni. megfontolni. „A mai társadalomnak meg kellene ismernie, mi volt a cserkészmozgalom s annak lényege, szelleme, célja. Olyan nemes törekvés volt ez, amely számtalan kiváló, jellemes embert indított el becsületes, kiemelkedő pályára, a nemzetért folyó munkára, az egyetemes emberi testvériség, összefogás útjára." Egy másik vélemény: „A cserkészmozgalom nemeslelkűségre, rendre, fegyelemre, kötelességteljesítésre és jól értelmezeti hazaszeretetre nevelt. Cserkész csak az lehet, aki ezeknek a feltételeknek megfelelt és jól tanult." Ilyen és hasonló megjegyzések buzdítanak arra, hogy ahol lehet, az ifjúság nevelésének egyik jó eszközét használjuk fel bölcsen, okosan. Még él az a korosztály, mely a saját tapasztalatait átadhatja, hazalátogatnak a külföldi magyar cserkészek és erősítik e tapasztalatokat. Még nem késó! T. Gömör megyében a XIV-XVII. században nem volt könnyű az evangélikus iskolák helyzete, hiszen állandó háborúk dúltak és a protestánsok üldözése gyakori volt. A XVIII. században azonban nyugalmasabb időszak következett be. 1704-ben került a gömöri Ránk községbe Terray György evangélikus tanító, (aki 1666 táján született). Itt dolgozott évtizedekig. Sok olyan család élt a községben, ahol a nagyszülők, a szülők és gyerekeik egyaránt Terray-tanítványok voltak. Mesterségét követte fia, ifjabb Terray György is. 1740-ben (apja halála után) ő lett a község tanítója. Az apa is jó pedagógus volt. Fiának azonban még nagyobb lett a tekintélye. Jó munkáját elismerte az 1743. április 28-i ellenőrzés (akkori néven „canonica visitatio”) is. A jegyzőkönyv megállapította: „A tanító Terray György 50 éves. A tanítólakot maga költségén egészítette ki... A tanító kitűnő." (Aláhúzás tőlem. M. L.) Ifjabb Terray György részt vett a Mária Terézia idején meghirdetett nemesi felkelésben. Ez nem véletlen. A Terray-család ugyanis már 1643-ban nemesi oklevelet kapott. Ugyanakkor azonban a família Gömörbe került ága nem rendelkezett földbirtokkal és nem is ment katonai vagy hivatali pályára. A Terrayak több nemzedéken át pedagógusok voltak, ami nem számított tipikus nemesi foglalkozásnak... Ifjabb Terray György 1754-ben halt meg. A pedagóguspályát folytatta két fia is. Egyikük: Terray Márton volt, aki 1725-ben született. Fél évszázadon át tanított Ránkon. Szép kort ért meg; 1803-ban halt meg. Másik fia: legifjabb Terray György 1719-ben született. Nagyréde községben lett az evangélikus iskola tanára. Az odavalósi Markovich Ráchelt vette ugyanis feleségül. (Egyik unokájának, Terray Mi-Egy evangélikus pedagógusdinasztia hály lelkésznek emlékezése szerint nagyapja „igen tanult és vallásos ember volt.”) 1747 és 1766 között hét gyermekük született. Közülük kettővel érdemes közelebbről megismerkednünk. A legelső fiú, Terray János 1747. június 8-án született. Az iskolában kitűnően tanult. Érdeklődése azonban a papi pálya felé vonzotta. Teológiai tanulmányokat folytatott. Ennek során 1773-ban lél évig a szászországi Jénában tanult. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy kitűnő német nyelvtudással rendelkezzék. Előbb a Zólyom megyei Osztrolukán volt lelkész. Innen ment át a Nógrád megyei Alsó-Sztregovára. Itt nemcsak papi teendőket látott el. A helyi iskolában is tanított egészen 1793-ig, haláláig. Tanítványainak egyikét Madách Imrének hívták. Terray János latinra és magyar nyelvtanra tanitotta e földbirtokos család leszármazottját. Nevelői munkája nem volt hiábavaló. Madách Imre, későbbi császári és királyi kamarás, a művelt magyar nemes típusát testesítette meg. A családban ez öröklődött. Fiát, ifjabbik Madách Imrét az irodalom érdekelte. (Nevét Az ember tragédiája tette halhatatlanná.) A második fiú, Terray András 1748. november 30-án született. Ő is eltért a család hagyományos foglalkozásától. Szabómester lett. Leporini Máriát, egy evangélikus lelkész lányát vette feleségül. A hagyományos pálya azonban ezen az ágon is folytatódott később. Gyermekei közül a negyedik: Terray Mihály, lelkész lett. (Az ő templomépítő tevékenysége külön cikket igényel.) Terray Mihály egyik fia: Terray Károly, igen neves pedagógus lett. (Vele foglalkoztunk lapunk 1991. március 3-i számában.) Az előbbiekben vázoltuk a gömöri Terray család kezdeteit. Tény, hogy egy évszázad folyamán több generáción át öröklődött a tanítói hivatás. Apáról fiúra szállt az a tevékenység, hogy a gyerekeket becsületes, hazaszerető, evangélikus hitükhöz hű emberekké neveljék. Tevékenységük tiszteletre méltó. Ezzel kapcsolatban egy gondolat vetődik fel. Magyarország különböző vidékein több ilyen pedagógusdinasztia volt, s ezek különböző generációi nevelték evangélikus hitre a diákokat. Vajon nem lenne-e szükséges, hogy az ilyen családok történetére az eddiginél nagyobb figyelmet fordítsunk? Merényi László KÖNYVHÉT 1991 Az 1991. évi Ünnepi Könyvhét május 31-én kezdődik országszerte. A protestáns egyházak könyvkiadóinak könyvsátrát ez évben Budapesten a Blaha Lujza téren állítják fel és itt várja széles választékkal az érdeklődőket. A hagyományoknak megfelelően a könyvhét vasárnapján, június 2-án, a kiadványok szerzőivel találkozhatnak az olvasók. Az író-olvasó találkozóra vasárnap 11 órától kerül sor. Az író-olvasó találkozón dedikálja müveit dr. Gyökössy Endre kutatóprofesszor, kinek írásai az utóbbi évek során a legkeresettebbek. Többek között a rövid időn belül 2. kiadást megért A növekedés boldogsága c. könyvét, az emberi lelket igazi boldogsággal megajándékozó Jézus Hegyi Beszédéről. Ugyancsak találkozhatnak az olvasók számos keresett könyv szerzőjével Tóth-Máthé Miklóssal, aki a Pecúrok c. ifjúsági regénye után Szenczi Molnár Albert életéről írt regényt „Élet zsojtárhangra" címmel. Új helyükön is számos újabb és régebbi kiadvánnyal várják olvasóikat a protestáns könyvkiadók. Természetesen a könyvek mellett nagy választékban lesznek elérhetők különféle Bibliák és bibliai segédkönyvek, vallásos szépirodalom csakúgy, mint tudományos müvek. A Református Sajtóosztály legújabb kiadványaiból Rákosi Viktor: Elnémult harangok cimü egykori sikerkönyve, valamint Pap Béla: Új teremtés c. müvének mindkét kötete. Könyvheti újdonságként ajánljuk Alfred Ziegner: Szeretctböl élni c. kötetét, egy keresztyén pszichológus életből merített, élethelyzetekben segítséget nyújtó könyvét. Evangélikus Sajtóosztályunk is jelentkezik a könyvsátorban legújabb kiadványaival. A könyvhétre jelent meg Vajta Vilmos: Hitből fakadó élet c. munkája. Kis dogmatika, a lutheri tanítás összefoglalása hitünk és életünk dolgairól. Kapható ezenkívül a Blaha Lujza téri könyvsátorban Prőhle: Lukács evangéliuma kommentár. Karner: Apokalipszis, a Jelenések könyve kommentár. Napi áhítatoskönyv. Jer örvendjünk keresztyének. Ifjúsági meditációskönyv: Fabiny T.-Tekusné Szabó Izabella: Nézz föl. Scholz László: Fények s felhők alatt c. verseskötete. Ugyancsak kapható lesz még a legújabb Reményik-kötetünk: Isten közelében. A protestáns egyházak könyvkiadói szeretettel várnak minden érdeklődőt és vásárlót a könyv ünnepén, a könyvhéten és utána is a Blaha Lujza téren július 31-ig naponta 10 órától 18 óráig. T. L.
