Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-04-14 / 15. szám

56. ÉVFOLYAM 15. SZÁM 1991. ÁPRILIS 14. HÚSVÉT UTÁNI 2. VASÁRNAP : MISERICORDIA DOMINI EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 12 Ft Az ember gyógyíthatatlanul vallásos, és ha nem kap igazit, pótlékok után nyúl. Carl Gustav Jung A TARTALOMBÓL „Aki egyenes irányba vezetést biztosít...” Olvasói levél Első teológusnapom Soltvadkerten A repülőhíd ANDREAS GRYPHIUS A JÓ PÁSZTOR VASÁRNAPJÁN János 10 Pásztorom, jaj, én, a drága véren Megvásárolt juhod, vigasztalan Bolyongok a pusztán. Jaj, rám rohan A farkas, ó, segíts, mert nincs, ki védjen. A l?ősz oroszlán, jaj, meg ne emésszen! Poklok medvéjét űzd! Oly kínosan Szereztél, zsákmányul ne adj, Uram! Készíts helyet Te szent aklodba nékem. Megismerem, ha hangod hallhatom. Követlek én egyetlen Pásztorom: Utat, békét, mezőt elömbe társz Te. Idegen, béres elfut. Ó, siess, Te jöjj magad, és markodba mess: Örök tulajdonod, kit a,bba zársz be. Fordította: Szénást Sándor PÁSZTOROLÁS ÉS GYÜLEKEZETÉPÍTÉS Föníciai pásztorfigura NEMESKÉRI NAP A nemeskéri evangélikus műemlék templomban 1991. április 28-án, vasárnap egésznapos egyházi ünnepséget tartunk, amelyre minden érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk. A gyülekezet vezetősége De. 11 órakor istentisztelet. Igét hirdet Szebik Imre püspök. Az istentisztelet ke­retében a győri ifjúsági énekkar, Szabó Judit énekművész és Váray Tamás orgo­nista szolgál. Du. 3 órakor: templomi ünnepély. Elő­adást tart: dr. Andorka Rudolf „A ma­gyar falu jövője”, és dr. Reingrabner G. szuperintendens „A burgenlandi falvak s evangélikus gyülekezetek jövője’’ címmel. T Jó pásztor vasárnapján Jézusra, föpásztorunkra nézünk, aki ismeri övéit, életét adta juhaiért. (Jn 10,11-16) De a húsvét utáni idő­ben arra is gondolnunk kell, hogy a Feltámadott tanítványokra bízta nyáját: legeltessétek juhaimat. Ezen a vasárnapon meg kell vizs­gálnunk, hogyan pásztoroljuk a nyájat, egymást, a ránkbízottakat. Hogyan folyik a pásztorolás szol­gálatával a gyülekezet építése? Az elmúlt hetekben került ke­zembe Or dass Lajos püspök egy írása a Keresztyén Igazság c. fo­lyóirat 1940. januári számában. Az öt évtizeddel ezelőtt írt sorok mint­ha ma születtek volna. Néhány gondolatot idézek írásából: „Jézus szavát nem lehet elalkud­ni :,Tüzet bocsátani jöttem a világ­ra és úgy szeretném, ha már égne!’ (Lk 12,49) Valóban határozott vo­nalat kell húzni a jó és a rossz között és világosan láthatóvá kell tennünk Isten szent törvényét. Ez persze küzdelemmel és fájdalom­mal jár. De minden születés a vajú­dás fájdalmait követeli meg. Az újjászületés is. Harcot kell vállal­nunk (...) Ki az alkalmas eszköz ennek a küzdelemnek felvállalásá­ra? Sokáig úgy látszott, mintha az egyesületi keresztyén közösségek lennének hivatva arra közöttünk, hogy a harcot felvegyék. Ma a Bib­lia alapján megtanultuk, hogy a keresztyén hívők gyülekezete az, amely az evangélium hordozására hivatott a világban (...) Milyen fájó látni, hogy amikor gyülekezeteket keresünk, mindösz­­sze egyházközösségeket találunk. Értsük meg jól: nem az zavar meg bennünket, hogy evangélikus hí­vek olyan kis számban élnek itt az országban - hiszen ez erőnk is le­het hanem az, hogy meg kell látnunk, sok gyülekezet életéből a vigyázatlanság, a megpróbáltatá­sok lassan kiáztattták a sót és csak a sótartó maradt meg. Vagy más bibliai képpel élve: a gyertya meg­van, de a lángja kialudt. Intéz­ménnyé lettünk, melyből a lélek sokszor hiányzik. Sokan vannak, akik hirdetik, hogy az intézmény, a hivatalos keret nem tölthető meg olyan tartalommal, mely a keresz­­tyénség igazságát mindenki előtt világosan bizonyítani képes. Ha a sótartó nem tölthető meg új sóval és ha a kialudt gyertya nem gyújtható lángra, akkor mi is hiába viaskodunk más jövő képei­vel, akkor nekünk is a legcélsze­rűbb búcsút venni a keresztyénsé­­günktöl és minden hozzá fűzött reménységünktől (...) Megállapít­hatjuk, hogy nem külső változás az, amit keresünk és amire rászo­rulunk. Mert a gyülekezetek újulá­­sa nem jöhet el azon az úton, hogy a lelkészek mellé odalállítunk a gyülekezetekbe egész sereg segítő­társat: titkárokat, diakónusokat, szakavatott belmissziói munkáso­kat, nem használ az sem, ha a gyü­lekezeti tagokat mind beállítjuk valamilyen szolgálatba. A szolgá­lat aktivitása csak másodrendű kérdés. Nem hozhat magában úju­­lást az sem, ha a szervezetben más berendezkedésre térünk át. Ez mind a külsőségekre tartozó, ki­sebb rendű érdek. A gyülekezetépítés egyetlen alapja Jézus Krisztus, a megfeszí-JÉZUS A CSALÁDBAN tett. Őrá kell mutatnunk, mert benne ragadja meg a hívő Isten megmentő kegyelmét. Nem emberi erőlködés segít Istenben, hiszen az ember teljes egészében ítélet alatt áll. Amit Isten tett Jézus Krisztus kereszthalálában, az a mi váltsá­­gunk, az segít az újuláshoz. Gyüle­kezetépítésről szólunk, mert az új életben erősödő gyülekezeteken át vezet Isten nyomorúságunkból a szabadulás felé. Mindenek előtt magunkat kell átadnunk Isten­nek.” Egyházáért felelős pásztor­püspök szavai szólítják a ma egy­házát is. Jézus erejével, megtisztult ajkakkal és megszentelt élettel szolgáljunk, pásztoroljunk, épít­sük a gyülekezetét, - mert erre hí­vott el Urunk! tszm ZSINATI FÓRUM A Nógrádi, a Borsod-Hevesi és a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye gyülekezetei részére 1991. április 20-án, szombaton de. 10 órakor ZSINATI FÓRUMOT tart a miskolci evangélikus templomban. (Miskolc, Hunyadi u. 8.) Minél több gyülekezeti tag részvételét várjuk. Az étkezés megszervezése érdekébe kérik a részvétel jelzését sürgősen a lelkészi hivatalba a fenti címen. APRÓSZENTEK KIÁLTÁSA A LELEK TITOKZATOS BIRODALMA- Érzelmi gondolatok a magzatelhajtásról -A lélek határaihoz nem tudsz eljutni, még ha minden utcát végigjársz is, olyan mélységesen mély a lélek. Hérakleitosz Lapunk múlt évi május 13-i szá­mában olvashattunk a 91 éves ko­rában, elhunyt Köbér le professzor­ról, kinek hallgatója voltam. Uni­verzális érdeklődésű, nagy felké­szültségű professzor volt, korunk egyik jelentős evangélikus teológu­sa, egész életében az „egészséges tanítás” (Tif 2,1) elkötelezettje. 1984-ben jelent meg, ma különö­sen is érdekes könyve: „A lélek titokzatos birodalma.” Ebből két jó cikkel foglalkozunk röviden: A tudattalan lelkivilág felfedezése a nyugati szellemtörténetben, és A lé­lek határmezsgyéin - parapszicho­lógia. 1. Előttem több nyelvre lefordí­tott nagy munkája: „A kereszt eti­kája”. Gáncs Aladár egykori szé­kesfehérvári hitoktatóm szerint e munka „lutheránus szempontból egyike a legfigyelemreméltóbb könyveknek”. Ebből megtudjuk, hogy Köberle már a húszas évek­ben felfigyelt teológiai, filozófiai és pszichológiai tanulmányai köze­pette lélekbúvár kortársai (Freud, Adler, Jung) tanulmányaira. Ez el­­gondolkoztatóan jelentkezik a hit­beli helytállás kérdésénél. Itt a gyónásról ma is érvényes dolgokat mond. A törvény és evangélium hirdetése nyomán Isten adhat töre­­delmet: „Vétkemet bevallom” (32. zsoltár). Luther mellett szerzőnk megszólaltatja a magángyónás kérdésében mély hitű elődeit, majd így ír: „A be,nem vallott vétek a hitélet súlyos zavarával járhat, amit a pszichoanalízis (lélekelem­zés) a maga nyelvén az elfojtott komplexusok (lelki „gubancok”), a tudattalanba leszorított rende­zetlenségek, konfliktusok okozta betegségként jelöl meg, a hívő pe­dig a meg nem gyónt, meg nem bocsájtott bűnök kárhozatos hatá­sának ismer fel, mely a lelkiismere­tet a kétségbeesésig megterhelhe­ti.” E korai megnyilatkozás az alap­ja Köberle hjírom tanulmányá­nak: „A magángyónás felfedezé­se”, „A teológus tanul a pszichiá­tertől” és „A vétek problémája mélylélektani szempontból.” E témákkal fóglalkozik ,,'A lélek titokzatos birodalma” is. Mivel Köberle tudott a lélek titkairól, ar­ról, hogy milyen mélységes szaka­dékok rejtőzködnek az emberi szívben, „az egészséges tanítás” je­gyében szívügye volt áz igehirdetés- és a lelkigondozás is. Az ige teoló­giája netp lehet száraz és elvont. „Krisztus mint lelkigondozó” c. gyűjteményéből pár sor: Augusti­nus, Luther, Pascal, Kierkegaard nagyon is tudatában voltak annak, hogy a bűn bűn marad, mégis meg­tapasztalták, hogy a fájó vétek ha­szonra szolgál, amennyiben Isten végtelén jósága folytán határtala­nul együttérző emberek lesznek azok javára, ákik lelkuvívódásaik­­ban betekintést engednék maguk­ba. Csak így közeledhetünk em­bertársunkhoz, gyógyítva, belső rendhez segítVe. A nagy Lelkigon­dozó, Jézus iskolájából kikerülő tanítvány, ki saját magán tapasz­talta meg, hogy Ő a megrepedezett nádszálat nem töri el, lehet csak igazán pásztori lelkületű. 2. Köberle másik cikke a para­pszichológiával foglalkozik. Ez a tudományág a rejtélyes lelki és fizi­kai jelenségekkel foglalkozik. Pl. a Tel Aviv-i Úri Geller érintés nélkül villákat, kulcsokat görbít meg, a legszigorúbb ellenőrzés mellett, a csalás minden lehetőségét kizárva. Hogy ítéljük meg ezt? Mindeneset­re különös adottság ez, de Köberle rámutat a modern atomfizika ered­ményeire. Az elektronmikroszkóp alatt a szilárd anyag dinamikus fo­lyamatnak mutatkozik, s nem élet­telen matériának, így a lelki befo­lyás lehetősége nem zárható ki. A távolbalátás, a telepátia, a tá­­volbaérzés érzékeny egyének azon képessége, mellyel messze lefolyó történésekről és mások gondola­tairól szereznek tudomást, úgy hogy az öt közül egyetlen érzék­szervük sem működik közre. Az emberi lelket adó-vevő készülék­hez lehet hasonlítani. „Üzenetet” lehet váltani, s a távolság egyálta­lán nem számít. Valóban rejtélyes a lélek világa, erre is érvényes, amit Shakespeare móhd: vannak dol­gok mennyen és földön, melyeket emberi elmével fel nem foghatunk. Különleges adottságú emberek megéreznek megrázó dolgokat, sú­lyos eseményeket (pl. halál a csalá­di vagy baráti körben). Ezeket az élményeket sokszor úgy érzékelik,' hogy a transzcendencia határához jutnak el. Valláspótlékká :is lehet az ilyesmi, mint sok minden egyéb is ha nem jól élünk vele. Túl ne becsüljük! A „függönyön” csak a kegyelem tör át. Végzetes hiba viszont az érzékfe­letti képességeket démoninak bé­lyegezni - int Köberle. A szélsősé­gektől határoljuk el magunkat. Vannak sajátos tehetségek, mint ahogy zenei talentum is lehet vala­ki. A parapszichológia tapasztala­tai szerint az emberből hatások su­gároznak ki. Ilyen érzékfeletti ta­lentum birtokában döntő kérdés, mire használja fel ezt az illető? A sötétség vagy világosság szolgá­latára, áldásra vagy átokra, segí­tésre vagy ártásra? Szörnyű dolgo­kat is véghezvihet az ember, ha visszaél ilyen sajátos adottságok­kal. 1933. május 1-jén Berlinben a repülőtéren egymillió emberhez szólt Hitler, aki hatásosan tudta terjeszteni saját lelkének torzulá­sait. Valósággal őrjöngött a tö­meg, visszahatva Hitlerre, s így még hatványozottabban sodród­tak az önkívület felé. Szorongva ültem ott egy kis nép fiaként egy német barátommal. Én azért nem kerültem sodrásba, s barátom sem vette nehezen a lélegzetet, mint az önkívületben levők. Azt mondta: szorongásommal leárnyékoltam. A kiforratlan vagy ingatag lel­­kűeknek fokozottabb vigyázásra van szükségük. Ahol túl nyitott a lélek, ugrásra készen állnak a sö­tétség, a békétlenség erői is. Krisz­tus Urunk közelsége nélkül köny­­nyen birtokba vehető a gyenge, de fogékony lélek. Ám Krisztus az „Erősebb”, aki „Isten ujjával” le­győzi a Gonoszt. Mikor e sorokat írom, az „Útmutatódban Lazarus Spengler bizonyságtételét olva­som: semmiféle hatalom az Ő ke­zéből nem szakíthat ki. Lehel Ferenc A kérdés soha nem társadalmi­lag, népességpolitikailag vagy or­vosilag érdekelt. Úgy élem át, mint egy szorongató nagy fájdalmat, mint valaminek az elvesztését. Életre meghatározó volt szá­momra egy általam nagyon tisztelt idős lelkész elbeszélése. (Talán nem veszi zokon, ha így látja vi­szont.) Arról beszélt, hogy annak­idején hányán szóltak megvető ci­nizmussal egyre szaporodó család­ja ellen. Jó lenne már, ha „lehúzná a rolót”. Aztán az elbeszélés leg­drámaibb része következett. Kezd­te sorolni a gyermekei nevét. Előt­tük kellett volna „lehúzni a rolót”. A nevek közben elcsuklott a hang­ja. Akik hallgattuk, nyeldestük könnyeinket. Ez a hangulat ért el újra, amikor erről a témáról gondolkodni kezd­tem. Három gyermekünk van. Né­zem a mindenki által ismert ször­nyű filmet. Fantasztikus a techni­ka. A méhen belüli ultrahangos vizsgálatban látszik a magzat, amint „sikoltva” menekül a szá­mára érthetetlen gyilkos betolako­dás ellen. A gyermekeinket Dávid­nak, Kingának és Kristófnak hív­ják. Magam előtt látom hirtelen őket, bármelyiküket - menekülnek az Eszköz elől. Isten megőrizte őket ettől és minket is. Nem hiszem, hogy ez elvi kérdés lehet. Általában azok írnak erről a témáról rögzített etikai kódexet, akik már nincsenek abban a hely­zetben, hogy aktív szereplőivé vál­janak a magzatelhajtásnak; A mű­tétet rendszeresen végző orvosok megkeményedtek a rutin miatt. Az anyák lelkükön és testükön ütött sebeiket próbálják felejteni. Apák közönyösen fordítják el fejüket. Beszéltem közülük olyanokkal, akik még mindig a maguk jogos igazának tartják gyilkosságukat. Egyikük sem írt erkölcsi kódexet. De ki az, aki egyáltalán ítéletet tudna kialakítani gyilkosok és ál­dozatok fölött? Hiszen mi mind­annyian részesei vagyunk a magza­tok halálának. Nem akarom ezzel elkenni a felelősség kényszerítését. Azt sem akarom viszont, hogy va­laki békésen hátradőljön a széké­ben. Ha Magyarországon nem len­ne megvetett állapot édesanyának lenni, ha nem vállalnánk föl a tör­vényt ülő farizeusi vallásosságot, ha nem mondanánk le könnyen emberekről, talán több gyerek ma­radhatna élve. Azzal kezdtem azonban, hogy a kérdést csak érzelmi síkon tudom őszintén vizsgálni. Mint ahogy Jé­zus ölébe vette a megszületett gye­rekeket. „Aki befogadja ezt a kis­gyermeket - mondta - az engem fogad be.” Szeretettel ült le a sa­­máriai asszony mellé és a halálra szánt bűnös nőnek ezt mondta: „Menj el és többé ne vétkezzél!” Úgy hiszem, a probléma csak így oldható fel évtizedes bénultságá­ból. Csak Jézus jelenlétében válha­tunk életünkkel olyan példává, mint azok a keresztyének, akikről a Diognétoszhoz írt levél szerzője ezt írhatta: „Mint mindenki más, házasodnak, gyermeket nemzenek, de a magzatot nem hajtják el.” Ránk telepszik a bűnök hálózata. Van, amikor kényszeres döntések elé állít: végül gyilkossá leszünk mindahányan. Bizony boldog az, aki tud kiáltani. De még boldo­gabb az, aki meghallja. Hogy még­se legyünk gyilkosok. * * * Dávid fiam jött be a szobába. Megint náthás egy kicsit. De él... Hála Istennek. Koczor Tamás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents