Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-01-13 / 2. szám

Közös istentisztelet a városért LELKÉSZIKTATÁS A Kisalföld nevű napilap soproni kiadásában jelent meg: A soproni katolikus, evangélikus és református egyház közös imádságban fordul Istenhez városun­kért... 1990. december 1-jén, szombaton este 6 órakor a Szent Mihály templomban ökumenikus istentisztele­tet végzünk a Szent Mihály plébánia, az evangélikus és a református egyházak énekkarainak közreműkö­désével. .. A felajánlott adományokat egyházaink sze­gényeinek karácsonyi megajándékozására fordítjuk. Ökumenikus istentisztelet volt, melyen minden egy­ház lelki kincstárából azt emelte ki, ami számára a legdrágább. Protestáns egyházaink az ige egyházai, ezért lelkészeik igehirdetéseikkel álltak a sokszínű gyülekezet elé. Valljuk ugyanis, hogy az egyházaknak ma a leghathatósabb szolgálata a hirdetett és megélt ) evangéliumban rejlik. Ez a jóhír felébreszti bennünk az örömöt, ezért mondja Pál még a fogságban is: Örüljetek az Úrban mindenkor! Krisztus-központú­ság nélkül nemcsak öröm nincs, de igazi ökumenicitás sincs! A városért végzett szolgálat volt. E sorok írója a soproni gyülekezet képviseletében a városért való fá­radozást és az érte való imádkozást emelte ki Jere­miás 29,7 alapján. Ha a próféta a fogságban, idegen földön sínylődő népének azt tudta mondani, hogy a város jóléte, békessége az ö jólétük és békességük is, akkor saját hazánk, városunk, falvaink jólétéért és békességéért - ha az elmúlt évtizedekben a fogság és idegenség érzése erőt is vett - mindent meg kell tenni. Nem félszívvel és félvállal, hanem egész szívvel és mindkét vállal. Isten népe két világ polgára és így számolnia kell a kísértéssel, hogy lebecsüli a földi hazát és úgy gondolja, mint Izrael az idegen földön -, hogy majd otthon nekilátunk teljes erőbevetéssel a szolgálatnak. Az örök otthon fényei, ádventi sugarai aktivizálnak a földi otthonért végzett munkára. A város szegényei álltak a gyújtópontban. Sajnos fokozódik az elszegényedés. Sokan lépik át félve az üzletek küszöbét: ha ma drágább lett, ami kell, nem tudom megvásárolni. A létminimum alá süllyedés ve­szélye rémít sokakat. Amikor Luther így fordítja a jeremiási igét: Suchet der Stadt Bestes, akkor egy olyan légkör munkával való kialakítására gondol, melyben Isten népe a legjavát nyújtja erejével, javaival a közösségért, hogy a legszegényebbnek is legyen, aki ma már tehetetlenné vált és nem azért szegény, mert nem dolgozott. Lackner Kristóf Sopron első huma­nista, evangélikus polgármestere mondta: „Erkölcsi kötelesség az elődöktől átvett szellemi örökséget újabb szellemi kincsekkel gyarapítani, csak így lehe­tünk méltók az átvett hagyatékra”. Ma ez azt jelenti, hogy az átvett testi-lelki-szellemi örökségnek csak fo­gyasztói lettünk és nem gyarapítói, akkor nemcsak megettük tegnap a holnapot, hanem egyre szegényeb­bek leszünk minden vonalon. Az imádság nem hiányozhat ebben a szolgálatban az egyházak életében. Óra et laboía, vagyis imádkozzál és dolgozzál, azt jelenti a Luther szerinti összefüggés­ben, hogy minél több a munkánk, annál többet kell imádkoznunk. Hogy legyen erőnk az erötelenek ter­heit is hordozni. Az immár megyei jogú város képviselőtestületének tagjaival megjelent, evangélikus gyökerű polgármes­ter, Hirschler Rezső is arról tett bizonyságot, hogy számára a városért való fáradozásban nélkülözhetet­len a lelki gyökérzet. Az evangélikus résztvevők úgy készülhettek ezen az estén a másnapi jubileumi ünnepre, hogy az igehirde­tésben ez a mondat is elhangzott: 425 évvel ezelőtt ebben a templomban kezdte el szolgálatát a soproni evangélikus gyülekezetét megalapító lelkész Gerengel Simon... Szimon János Szinte már frázis, hogy az ünne­pekre szükségünk van. Valójában azonban nem is az ünnepre, hanem arra a belső örömre van szüksé­günk, ami ünneppé tesz egy-egy napot, kiemeli a szürkeségből. így volt ez a súri gyülekezetben három vasárnap egymásután. Az egyházi esztendő utolsó va­sárnapján a gyülekezet újonnan megválasztott presbitériuma és ve­zetősége: Bajnok Károly felügye­lő, Sógorka László másodfelügye­lő, Gyökér József gondnok, Só­gorka Márton másodgondnok, Szabados Pál jegyző, asszonypres­biterek és őrálló asszonyok ünne­pélyesen kijelentették az oltár előtt, hogy elhatározták: vállalják azt a szolgálatot, amellyel a gyüle­kezet megbízta őket. Gyökér Jó­zsef az új presbiterek és az új veze­tőség nevében megköszönte a meg­tisztelő bizalmat. Ádvent első vasárnapján pedig egészen újszerűén, a megszokottól eltérően kopogtatott gyülekeze­tünkben az érkező Úr. Budapesti fiatalok egy maroknyi csapata gi­tárral, fuvolával, csellóval, vala­mint énekszóval tett bizonyságot hitéről és az érkező Jézus Krisztus­­róh Ádvent második vasárnapján megint volt minek örülni. A gyüle­kezet a felújított orgonáért adott hálát Istennek. Ezen az ünnepi is­tentiszteleten Zászkaliczky Péter, a gyülekezet volt lelkésze hirdette az igét, és Zászkaliczky Tamás orgo­­namüvész szólaltatta meg az orgo­nát. Az ünnep után meleg tea és finom sütemények várták az egész gyülekezetét a parókiára még egy rövid beszélgetésre. Az ünnepek sorának azonban ezzel nem volt vége. Kicsi és nagy várta a legnagyobb ünnepet. Sok kedves vendég után vártunk a leg­nagyobb vendégre, s reméljük nem vendégnek jött, de nálunk is marad - „jöjj, ne vendégnek, de maradj velem" - velünk. Én azért imádkozom, hogy a belső öröm, amely ünnepet teremt bennünk, egyre több és több em­bert járjon át, s a súri gyülekezet­ben egyre több és több embernek legyen oka az ünneplésre, akár minden vasárnap. Bencéné Szabó Márta Megy a bőrönd vándorútra... A december eleje meghozta a rég nem látott havat. Végre esik a hó - lelkendeztek a gyerekek. Lehet szánkózni! Miyen gyönyörű ez a fehér táj - gyönyörködtek a felnőttek. S a naptár már jelezte Karácsony közeledtét. Karácsony! Mennyifele emberi érzés támad e szó hallatán a szivekben. Keresztyén ember először rácsodálkozik Isten nagy ajándékára: Jézus Krisztusra, de aztán természetesen ő is készítge­­ti a maga meglepetéseit szerettei, barátai számára, s tervezi az ünnepet. Talán együtt lesz végre a család! Talán tudunk egy kicsit hosszabban beszélgetni! Kipróbálhatjuk együtt a gyerekekkel az új társasjátékot! A Kiss családban korán kopogtatott az ajándék öröme. Kedves holland ismerősök indították útjára szeretetük jeleit nagyobb­részt használt, de jó állapotú ruhák formájában. A bőrönd tartal­ma a szoba közepére került, s a család minden tagja talált benne magának valami hasznos, új ruhadarabot. Milyen csodálatosan gondoskodik Isten az övéiről - sóhajtott fel Kissné, ahogy öröm­mel nyugtázta, hogy egyelőre a gyerekeknek megvan a legszüksé­gesebb téli holmi. Maradt néhány darab, melynek mérete nem volt jó. Majd akad gazdája, addig is eltesszük! - döntött a családi tanács. Teltek, múltak a napok, a naptár már december közepét mutat­ta, mikor egyik este Kissné a következővel érkezett haza:- Gyerekek, most hallottam, hogy holnap hajnalban munka­társaim Erdélybe indulnak, és hajlandók egy csomagot elvinni. Emlékeztek? A nyáron meséltem, hogy találkoztam egy erdélyi asszonykával, aki beteg gyermekét hozta Budapestre. Beszélget­tünk, s elmesélte, hogy otthon van még két gyermeke, és egyedül neveli őket. A címét leírtam. Most itt az alkalom, hogy készítsünk számukra egy csomagot Karácsonyra. Mindenki tegye az asztalra, amit nekik szán. Én addig elkészitem a vacsorát.- De mit lehet küldeni, édesanya?- Mindenfélét, ami hasznos. Küldhetsz csokoládét, illatszert, ruhatelét stb. Mire édesanya bejött a konyhából, maga is rácsodálkozott a sok mindenre, ami az asztalon volt. - Nem véletlenül került ide ez a doboz svájci csokoládé, amit olyan régen rejtegetsz, Palkó? - szaladt ki édesanya száján a kérdés.- Nem, édesanya, hangzott a nagyfiú válasza. Talán azok a gyermekek még soha nem ettek ilyen csokoládét. Tudod, mindig azt mondtam, hogy majd egy nagy alkalomkor felbontjuk. Itt a nagy alkalom, hogy elküldjem. Nem te mondogattad sokszor, édesanya, hogy mi már annyiszor kaptunk, és az bennünket is kötelez?- Igazad van, fiam, nagyon jól van igy! S mikor az éjszakába nyúlva Kissné rakosgatta a holmikat, szívét nagy-nagy békesség és hála töltötte be. Milyen csodálatos az Isten munkája és háztartása! Legtöbbször nem azoknak tudjuk viszonozni a jót, akiktől kapjuk, hanem mások felé nyílik meg a szívünk, kezünk, zsebünk. Isten így kapcsolja össze az ő népét, s teszi egy családdá, ha más országban is élnek, s talán más nyelvet is beszélnek. Teremtőnk felindít emberszíveket szeretetre, törődés­re mások iránt, és ez a szeretetlánc megy tovább. S mire mindezt az asszony végiggondolta, az a bőrönd, amely valahonnan Hol­landiából indult, folytatta útját Maros megyébe, Erdélybe, hogy vigye a szeretet és egymásra gondolás jeleit. T. Kathona Zsuzsanna PÁLYÁZAT a Soproni Evangélikus Gimnázium igazgatói állására Feltételek:- evangélikus egyházhoz tartozás- egyetemi végzettség, legalább ötéves pedagó­giai gyakorlat- részletes önéletrajz, amelyben a pályázó az is­kolavezetési elképzeléseit is vázolja. Az állást 1991. július 1-én kell elfoglalni. Szol­gálati lakás Sopronban biztosított, fizetés meg­egyezés szerint. A pályázat az Északi Evangélikus Egyház­­kerület Püspöki Hivatalába küldendő (Budapest, VIII. Üllői út 24. 1085) 1991. március 31-ig. Egy késő őszi szombat. Ünnep­nap. Lelkésziktatás egy kicsi gyü­lekezetben Budapest szomszédsá­gában, Vecsésen. Nem könnyű úton jutott el idáig a gyülekezet. A felső egyházi vezetés úgy látta, hogy egyházunknak ebben a mos­tani, lelkészhiánnyal küszködő helyzetében nem tud új lelkészt küldeni ennek a maroknyi gyüle­kezetnek. A gyülekezet azonban harcolt azért, hogy lelkészt küldje­nek, mert élni akar, és mert tudták, érezték, hogy egy alapjában véve szórvány jellegű gyülekezet szét­esik, ha ide-oda csatolják, ha nincs saját lelkipásztora. Harcot kezdtek és végül is győztek. Marschalkó Gyula nyugalomba vonulása miatt megüresedett lelkészi állásra több pályázó is akadt. Meghallgatásuk után a gyülekezet megválasztotta Rezessy Miklós eddigi ipolyvecei lelkészt. Az ő beiktatására gyüle­keztünk egybe lelkészek, vecsési, gyáli, üllői gyülekezeti tagok, a Nógrád megyei Ipolyvece gyüleke­zetének tagjai, vendégek, ismerő­sök. Kicsinek bizonyult a vecsési templom. . A beiktatás szolgálatát Keveházi László esperes végezte Marschalkó Gyula és e sorok írójának közre­működésével. Igehirdetésének ala­pigéje az Útmutató aznapi egyik igéje volt: „Ha hűtlenek vagyunk, O hű marad, mert Ő meg nem ta­gadhatja magát”. (2Tim 2,13.) Ige­hirdetésében Isten végtelen hűségé­re mutatott rá, amellyel mindig, mindannyiunkat körülvesz, érdem­telenül, hűtlenségeink ellenére is. Isten hűséges szeretetének és irgal­mának tanújele az is, hogy erre a lelkésziktatásra sor kerülhetett. A hűséges Istennek gondja van né­pére, az ilyen kicsiny nyájra is, mint a vecsési gyülekezet. Felemelő volt a beiktatás szer­tartásának mozzanataként a zsú­folásig megtelt templomban a lel­készeknek énekelni, a gyülekezet­nek hallgatni az ősi Confirma-t. A beiktatott lelkész, Rezessy Miklós Rm 8,28 alapján prédikált: „Azt pedig tudjuk, hogy akik az Istent szeretik, azoknak minden ja­vukra szolgál”. Igehirdetésében utalt arra, hgy ez az ige adatott számára. Visszaemlékezett a vecsé­si gyülekezet örömteli és szomorú napjaira: az első templom alapkő­­letételére, 1932. nov. 2-ra; a 12 év­vel későbbi szomorú eseményre, amikor 1944. dec. 9-én a németek felrobbantották ezt a templomot; az 1946-ban felállított fatemplom­ra; a jelenlegi templom építésének idejére, 1970-re. Tudjuk! Akik az Istent szeretik, minden javukra van! Az igazán fontos az, hogy ez a templom megteljen, akik idejön­nek, találkozzanak Krisztussal! Pál apostol bizonyságtételének üzenete egyformán szól a vecsési, gyáli, üllői testvéreknek, és az ipolyvecei gyülekezet tagjainak. „Szeressük az Urat, mert O előbb szeretett minket, és akkor átéljük: akik az Istent szeretik, azoknak minden javukra van.” Az ünnepi istentisztelet végén a gyülekezet elénekelte a Himnuszt. Az istentisztelet utáni közgyűlé­sen sokan köszöntötték az új lel­készt. A köszöntések sorát Szabó Dénesné gyülekezeti felügyelő kezdte. Megköszönte Marschalkó Gyulának és feleségének 35 éves nehéz, de hűségesen végzett szolgá­latukat. Az új lelkészt igével kö­szöntötte: Mt 16,15-16 szavaival. Kérte a lelkésztől, hogy a bűnre mutatás, a feddés mellett mindig hangozzék a feloldozás, a bünbo­­csánat. A gyülekezetei arra biztat­ta, hogy legyen hálás lelkészéért, mert nem természetes az, hogy lel­készt kapott, az új lelkész pedig legyen hálás egy-egy mosolyért, egy-egy új életért. Csordás Zita köszöntésként Túrmezei Erzsébet: A harmadik c. versét mondta el. Köszöntötte a nyugalomba vonult lelkészt és a beiktatott új lelkészt Dr. Zöldy Sándor római kát. plébános, majd Molnár Imre, a nagyközség pol­gármestere. Marschalkó Gyula köszöntésé­ben először arról beszélt, hogy nem a lelkész személye fontos, ha­nem Isten szava. Azután egy igével folytatta 1 Pt 2-ből: „Mindenki­nek adjátok meg a tiszteletet...” Pásztor és pásztoroltak egy szívvel tiszteljék Istent. Majd így folytat­ta: „Tisztelj mindenkit, mert Krisztus megváltottja, de ne tisz­teld senki bűnét”; vecsésiek pedig a Krisztust hirdető Rezessy Mik­lóst, azzal, hogy igénylik és segítik szolgálatát. A Pest megyei egyházmegye lelkészei nevében Bachát István köszöntötte a gyülekezetét és új lelkészét. Végül Czövek Olivér helyi református lelkész mondta el köszöntését, utalva arra, hogy milyen páratlanul jó viszony van a két felekezet között, mert „az Ige igazságában és erejében hi­szünk”. A beiktató istentisztelet fényét emelte a( vecsési ökumenikus ének­kar szolgálata. A közgyűlés is az énekkar szolgálatával fejeződött be, egy kánon eléneklésével, amely kifejezte mindannyiunk érzését és gondolatát: Soli Deo Gloria. Ezután néhány perc alatt szere­­tetvendégség színhelyévé alakult a templom, s a vecsési gyülekezet tagjainak szeretetét érezhettük meg a gazdagon megrakott aszta­lok mellett. B. J. Emlékezés Varga János újmalomsoki néptanítóra „S én jó mesterem szeretném a kezed áldva - átkozva, sírva megcsókolni.” (Ady Endre) Szerény, ám kedves hangú meghívó invitált Ma­lomsokra, (az 1950. évi községegyesítésig Újmalom­­sok), ahol a Baráti Kör kezdeményezésére Varga Já­nos néptanítóra emlékeztek halálának 50. évforduló­ján. A temetőben tartott koszorúzási ünnepségen, majd a helyi általános iskolában emléktábla-avatáson részt vettek a még élő tanítványai. Varga János népes csa­ládjának leszármazottai, unokák és dédunokák, vala­mint az egykori tanítót ismerő és emlékét tisztelő lakosság nagy számban. A november 3-án tartott ünnepség kedves színfoltja volt, hogy a malomsoki kisdiákok, ugyanúgy mint ötven évvel ezelőtt, egy szál virággal a kézben kivonultak sírjához és a több mint száz éve őrzött zászlót is kibontották az első tűzoltó­­főparancsnok tiszteletére. Gulyás László szép szava­lata, a Baráti Kör titkárának emlékidéző beszéde, majd az evangélikus lelkész imádsága, a hálát jelképe­ző koszorúzás tette emlékezetessé a temetői ünnepsé­get. Az emléktábla-avatás előtt pedig az iskola tanulói kedveskedtek műsorukkal, majd dr. Hunyadi Zoltán a malomsoki születésű iskolaigazgató avatta fel a márványtáblát, melyet a falu lakossága és a Baráti Kör koszorújával díszítettek. Ki. volt tulajdonképpen Varga János? Az Újmalomsoki Evangélikus Egyházközség Ha­lotti Anyakönyvének 16. oldalán 14. sorszám alatt a következők olvashatók: „1940. szeptember 10-én el­hunyt, s 12-én temettetett el Varga János nyugalma­zott evangélikus tanító, aki Lajoskomáromban szüle­tett és meghalt Újmalomsokon 95 éves korában agg­kori kimerülésben (végelgyengülésben). Eltemető lel­kész: Gerencsér Zsigmond móriezhidai lelkész." Eddig az idézet, mely szomorú tényként rögzíti egy olyan ember, halálát, akinek élete átívelte a XIX. és a XX. századot az 1848/49-es szabadságharctól a II. Oláh Gábor KIÁLTOK A MÉLYSÉGBŐL Kegyelmes Isten, oh szánj meg engem, Irgalmadat én szívvel esengem. Új gyermek-szívvel, mocsoktalan. Oh szánj meg, Uram! Sötét bajoknak árvize rám dőlt. Három halál is vont én reám tőrt. Ha te még szólnál, nagy szólaló: Irgalmazna a szó. Százszor nagy voltod én megtagadtam. Százszor szent orcád visszasirattam. Nem tudlak, látlak, mégis hiszem: Te vagy az én hitem. Valahol rémlik világnagy orcád, Én szívemen át jutok te hozzád. Oh lásd meg a szívem, téged keres, Légy könyörületes! Szerelmed palástja takarjon lágyan, Fürössz irgalmad szent patakjában; Az ó embert én levetkezem Az újat: hiszem. Varga János családja körében 1914-ben, nyugdíjba vonulása idején. világháború kezdetéig. Közel egy évszázadot élt, ezen belül 46 dolgos esztendőt töltött Malomsokon. Mint kántortanító törve a magyar ugart, nemzedékeket tanított meg a betűvetés tudományára. Szellemi föld­művelésének eredményeként tanítói pályájának végé­re minden fiatal megtanult írni-olvasni. Nagy szó volt ez az Ő idejében, hiszen munkálkodásának kezdetén, 1874-ben még nagyon sok volt az analfabéta, különö­sen a Malomsokot körülvevő puszták gyermekei és felnőtt társadalma között. A tanítás mellett kántor, az egyházközség jegyzője, színdarabok rendezője, dalárdák vezetője. Gyakorlati gazda, szakszerűen gazdálkodik a Mestertagon, mel­lette kiváló méhész és a község első tűzoltó főparancs­noka. A közélet mindenese, aki a tanítványai sorsával felnőtt korukban is törődött, miközben - a szintén közösségi életet élő - feleségével együtt 7 gyermeket nevelt fék Éppen ezért nem lehetett véletlen, hogy az egykori Újmalomsok község lakossága 1940. szep­tember 12-én a 95 éves korában elhunyt nagy halottjá­tól méltóképpen búcsúzott és most, halálának 50. évfordulóján tisztelgett emléke előtt. Héra Szabó Lajos Evngélikusok Kubában A kubai kormány az elmúlt év májusában ismerte el hivata­losan az evangélikus egyházat. Az egyház a Missouri Zsinat missziója nyomán 1911-ben alakult. 1959-ben, a jelenlegi rendszer hatalomra kerülése után a misszionáriusok elhagyták az országot. Az evngélikusoknak csak laikus vezetői marad­tak, és mivel az egyház három épületét elvették, csak lakások­ban és metodista vagy anglikán templomokban jöhettek össze. Remélik, hogy korábbi épületeiket hamarosan újra használ­hatják majd. Novemberben három lelkészt avattak és iktattak. Mivel az egyház is nagyon szegény, az evangélikusok száma néhány százra tehető, mindhárman korábbi munkájuk megtar­tása mellett szolgálnak: az egyházelnök, Ramon Benito Ebanks vízvezeték-szerelő, a másik két lelkész mezőgazdasági munkás, illetve utcaseprő. (EPS, Keston News Service - szp) Az Európai Közösség tizenkét tagállamában és Svájcban 325 millió ember él, közülük 91 millió tekinthető protestánsnak (az anglikánokkal együtt) - arányuk 28 százalék (jelentős arányban Németországban, Angliában, Dániában, Hollandiá­ban és Svájcban). (Réforme - szp)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents