Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-03-31 / 13. szám

Lelkész - író - szervező

Beszélgetés az Osztrák Evangélikus Egyház Magyar Lelkigondozó Szolgálatának lelkészével,

Szépfalusi Istvánnal.

Amikor Kolumbusz Kristóf visszatért első útjáról, az új világ felfedezése után, letörölték Gibraltár faláról az addig ott olvasható három szó közül az elsőt: Non plus ultra = nincs tovább és azóta ez áll ott: Plus ultra! = Van tovább. Nem igaz, hogy ott van a világ vége: Van tovább! Ez a mondat egy új kor kezdetét jelenti sok tekintetben. Az addig ismert világ egyszerre csak kitárult. Új lehetőségek nyíltak.

Húsvét hajnala hasonlót hirdet, új korszak hajnalhasadása. Van tovább! Nem igaz, hogy a halállal vége mindennek. Van tovább! Valóban új lehetőségek nyílnak.

Márk ősi evangéliuma csak annyit közöl: Nincs itt, feltámadt! Nem volt könnyű elhinni. Ez a fordulat az asszonyokat is meglepetésként érte. Az üres sír látványa megdöbbentette őket. Erre igazán nem számítottak. A szeretet és kegyelet cselekedetét akarták végrehajtani, emlékezve a múltra és végtisztességet adva a halott Jézusnak. Gyászolták Őt, de nem találták a holtak házában, a sziklasírban. Félelmükben örülni sem mertek, remegés fogta el őket, szinte menekülve futottak el a sírtól. Később is, más húsvéti híradásban is előkerül a jogos emberi félelem a szokatlan hír hallatán. Páratlan esemény ez. Az emberben ott él a beidegződés: a halál a vég, nincs tovább. Húsvét ezzel szemben beszél: Mégis van tovább! Szükséges a biztatás, a húsvéti evangélium: Ne féljetek!

Van tovább a hitben. Nem állhatunk meg ott, hogy hiszünk Jézus szavaiban, életművében és kereszthalálában mindennek a végét sejtjük. A „Nincs itt” evangéliuma kitágítja hitünket. Van tovább is. Luther így ír: „A halál birodalmában már hiába keresitek. Az 0 neve most már „Nincs itt” Pál is ezt mondja: „Ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van...” A keresztyén sem lehet itt. Sem Krisztust sem az övéit nem lehet földi formák között megragadni. A keresztyén ember neve is: „Nincs itt.”

Van tovább időben is! Nincs vége a jézusi mozgalomnak a Mester halálával. Nem korlátozódik három évre működése. Jézus újra cselekszik. Ugyanaz a Jézus, aki halála előtt volt - ezért közli Márk is, hogy a megfeszített Názáretiröl van szó - de már nem korlátozza Őt az idő. Újszövetségünkben is az evangéliumokat a Cselekedetek könyve követi, s benne nem az apostolok cselekszenek, hanem Jézus mutatja meg sok jellel, hogy Ő él, majd a kánon szerint a levelek s bennük a gyülekezetekről szóló tudósítások, intések és tanácsok arról beszélnek, hogy folytatódik, terebélyesedik a Jézus-mozgalom. A Jelenések könyve pedig már a jövő vízióját tárja elénk, sőt az időtlen jövőjét: ha viszontagságok között is, de megmarad

Jézus népe az idők végezetéig és majd a mennyei trónus előtt összegyűlik minden tájról az Úr dicséretére. Már csaknem 2000 éve tanúja a világ, hogy az egykor elkezdett jézusi mozgalom él, hat, tovább folytatódik. Jönnek, mennek, változnak korok, de az egyház, Jézus népe él. Korszakokon, mint alagútban a vonat áthalad, már-már úgy tetszik elfedi, magába zárja egy-egy kor, de aztán megint kijut, kifut az alagútból és folytatja útját. Van tovább! Őseink is így vallották: az egyház mindvégig megmarad.

Van tovább a térben is! Jeruzsálem után Galilea, a pogány világra nyíló, nyitó kapu. A Római Birodalom maroknyi tartománya nem korlátozza Jézus mozgalmát, a zsidó népen túllép a krisztusi egyház, Pál a pogányok apostola viszi kis-ázsiai, majd görög városokba a Megfeszített és Feltámadott jóhírét, s munkája nyomán gomba módra szaporodnak a gyülekezetek. Eljut az evangélium az akkori világ fővárosába is, Rómába és a Földközi-tenger egész térségébe, majd túl a római limeseken s a mai napig hat világrészbe. Eljutott hozzánk is. Nagyszombaton nem rekedt a sírban. Húsvét =Van tovább!

Van tovább a tanítványok életében is. A félénkszívü, kételkedő, gyáván szétszóródó, sőt tagadó tanítványok húsvét után újra egyek Jézus követésében. Bocsánatot nyernek, újra feladatot kapnak, megbízatásuk, hogy a Föld végső határáig vigyék az evangéliumot. Alkalmatlanná váltak hitetlenségükben, de a Feltámadott újat kezd velük. Alkalmas voltuk nem önmaguktól van. Micsoda fantáziadús szeretet! - levitézlett, megbotlott, elesett, hitelvesztett emberekkel tud újat kezdeni Jézus, aki „mindvégig szerette őket”. Van tovább velük is.

Van tovább a mi életünkben is! Minden vonatkozásban. Gyakran érünk erőnk, fizikai, lelki, szellemi, képzelőerőnk végére, mégis lehet tovább. Ápolgatjuk a múltat keresztyénségünkben, de Isten előrefordítja tekintetünket. Új feladattal bíz meg: Menjetek. Máskor azt hisszük, mi teszünk mindent: korán kelünk, későn fekszünk az Úr szolgálatában, de kiderül, hogy Isten korábban kel fel, ahogy megelőzte a koránkelő, hajnalban sírhoz siető asszonyokat is, s ha mi este, vagy éjjel már elfáradunk, elálmosodunk, nem szunnyad el Őrizönk. Őt nem lehet megelőzni, mint Húsvét hajnalán, úgy mindig megelőz s nem lehet túllépni szeretete határán. Húsvét fényében új értelmet nyer az ősi zsoltár is: „Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak házában feküdnék le, Te ott is jelen vagy, ha a hajnal szárnyaira kelnék és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne (Zsolt 139, 7-12).

Márk evangéliuma húsvéti híradása szerény és viszszafogott. Még a Feltámadott megjelenéseiről sem tudósít, csak annyit közöl, hogy üres a sír, többé már nem a halottak között kell keresni az ÉLŐT, de ez elég ahhoz, hogy hitben feleljünk: Köszönjük Urunk, hogy van tovább!

Hafenscher Károly

tvangeliKus tleí 1991 március 31.

Canberrái naplótöredék

Akik személyesen nem ismernek, azok is ismernek az Ordass könyvek alapján vagy közvetítésével. E könyvek hazai bemutatása alkalmával hallottunk arról, hogy folyik e könyvek anyagának ellenőrzése, revideálása. bővítése újabb anyagokkal. Valóban folyik-e ilyen irányú munka és hol tart? Mi várható a továbbiakban? A Veöreös Imre könyv megjelenése után szükséges-e valamijeié egyeztetés, magyarázás?

A múltkutatást a megváltozott körülmények között bizonyára többen végzik. Hozzám a „lila-kötetek” megjelenése óta számos részletre kiterjedő anyag érkezett, ugyanakkor 35-40 oldalnyi kiszedett, apróbetüs jegyzetanyag hátramaradt a megjelentetés idejéből. A terjedelem miatt ki kelleti hagynom, így is túl sok olyan jegyzettel tömtem meg a köteteket, ami ma már folyóiratba való lenne. Akkoriban azonban más publikálási lehetőség nem állt rendelkezésemre, s naivitás lett volna más esélyre várni.

Veöreös Imre idejében megjelentetett könyve, valamint mások memoárjai hozzásegíthetnek a nagyvonulatok és a jelentős részletek jobb megértéséhez, A közelmúlt részletes feldolgozása előtt azonban cl kellene dönteni, a megváltozott körülmény között mi az egyház mindenkori, illetve mai elsődleges feladata, s annak megvalósulását hogyan segíthetjük elő. Ezzel semmiképpen sem kívánom a közelmúlt feltárását elnyomni, hogyan is tehetném ezt, amikor változatlanul, két újabb kötetemben ezzel foglalkozom, s rengeteg eddig még fel nem nyitott akta áll rendelkezésemre. De vitaképes írások közléséhez előbb alkalmas egyházi folyóiratokat kell létesítenünk.

Ordass a második világháborút követő társadalomváltás idején említette volt, hogy „zavaros idők zavaros embereket” is felszínre vetnek, szerephez juttatnak. Ez ma folyamatosan történik kelet-európai térségünkben. A legelrettentöbb példák a volt NDK területéről ismeretesek. Megteszik ebben az összefüggésben a magukét országokszerte a nem katolikus lelkészképviselők is.

Néhány évtizede külön antennánk van Bécsbcn a magyar televízió számára. A parlamenti viták közvetítése esetén hónapok óta azonnal lekapcsoljuk készülékünket... A hazaiak ezt bizonyára nem tehetik meg, ök nem húzódhatnak vissza a napi pártpolitikai kérdésektől, nekik állást kell foglalniok, készülniök kell a következő választásokra. Soraikban a keresztyének köny-. nyen tájékozódhatnak. Jézus igéi szerint ugyanis „gyümölcseikről” felismerhetők a fák. Gyümölcs nemcsak a szószékről, a palástban hirdetett Ige, hanem minden írás, felszólalás, (körlevél, interjú, útjára eresztett hangulatkeltő hazugság vagy rágalom stb.

Azon az estén zárszavadban szóltál arról, hogy a keresztyénséget jó lenne nem az egyházfőkön tájékozódva látni, hanem a hívők seregében és azok életében. Ez engem is megfogott. A soproni teológián Sólyom Jenőtől egyik szemeszterben a hazai egyháztörténetet ilyen címen hallgattuk: Az evangéliumhirdetés története. Itt nem az egyházfőkről hallottunk, hanem arról, hogy koronként hogyan történt az evangélium hirdetése és mi volt annak következménye. Ezen az alapon. - mint szociológiával is foglalkozó embertől - kérdezem, nem kellene-e az elmúlt 40 év egyházi életét nem a „nagyokon” tájékozódva, hanem a gyülekezeteken, az elhangzott evangéliumon és annak hatásán táijékozódva,felkutatni és publikálni?

Előadásomból kedvemre való következtetést vontál le. A gyülekezetek történetének feldolgozása tudomásom szerint országszerte még a népfrontos, a sok jó ügyet támogató honismereti mozgalom fénykorában megkezdődött, illetve „hivatalos” elismerést nyert. Általánossá lehetne tenni ezt a törekvést - világszerte, amíg még megközelíthetők a közelmúlt tanúi. Feladatköre lehetne ez minden magyar protestáns cgyháztanács, vagy katolikus képviselő-testület egy-egy köztiszteletben álló történészének, avagy pedagógusának. Az illetők felekezeti kötődése másod-, vagy inkább harmadlagos szempont lehetne, hiszen elsődlegesen a történelmi hűség keresése közben, ebben a közös nemzeti értékmentő

munkában attól kellene óvakodni, hogy az ne a sérelmet szenvedettek önigazoló gesztusával, avagy korábbi hatalomrészesek színeváltozásának igazolásával fogalmazódjék meg. Nagy Gáspár szavával élve: „amúgy sem tudjuk még, mit hoz ránk - a múlt".

Zsinat előtt áll egyházunk. Milyennek látod helyzetünket a Te szemléletedből? Bizonyára eljutnak Bécsbe is a különböző felfogások, elképzelések. Az evangélikus zsinat sajátossága meglátszik-e ezeken az előmunkálatokon. javaslatokon, próbálkozásokon? Mi a legfőbb feladata ennek a zsinatnak ?

A református egyház végre, behozva négyéves lemaradását, felzárkózott az evangélikusokhoz. Sok barátom került felelősségteljes hivatalba. Az evangélikus egyházban 1987. októberével kezdődöleg - a körültekintő csendes lépések útján - folyamatosan és tudatosan folyt a tisztújítás. Több szoros, titkos választási eredmény a zsinatpresbiteri egyházakat jellemző örvendetes pluralizmus megnyilatkozása: nem kell szégyenkeznie azalúlmaradtnak, nem bíz, hatja el magát „a győztes". így van ez jól! Ezzel elszigetelődhettek az egyház életében amúgy sem kívánatos radikális szélsőségek, s megnőtt a törvényalkotó evangélikus zsinat számára a konszenzuskercsö készség, a kibontakozás békés esélye. így a szenzációéhcsek háttérbe szorulhatnak, magam bízom benne, hogy a zsinati küldöttválasztások már eleve megteremtik a higgadt, tárgyalóképes légkört. Az evangélikus egyházakat mindig a visszafogott, mérsékelt megnyilatkozások jellemezték.

Az Ausztriában élő magyarok lelkigondozása milyen keretek között, hány gyülekezetben folyik ?

A Magyar Lelkigondozó Szolgálat osztrák egyházunk zsinat által elismert országos egyházi intézménye. Érte 6 esztendőre megválasztott 16 tagú cgyháztanács felel. Nem alkotunk népegyházi értelemben önálló egyházközséget, noha számos magyar, német, svájci stb. példa van erre világszerte. A kérdés rendezése a jövő feladata.

Teljes éves, országos istentiszteleti rendünket mindig a reformátusokkal egyeztetve, de a katolikusokhoz is alkalmazkodva dolgozzuk ki. Bécs és a két burgenlandi magyar gyülekezeten kívül országszerte közös protestáns istentiszteleteket tartunk. Ezeket 3 beszolgáló református lelkész - osztrák, vagyis német nyelvű munkát végeznek - és magam, az egyetlen főállásban magyar munkát végző lelkész végzem. Van olyan városunk, ahol kéthetenként tartunk istentiszteletet, mindig váltakozva a katolikusokkal, hogy híveink havonta kétszer mehessenek magyar istentiszteletre. Rendszeres magyar istentiszteleteket ma Bad Vöslauban, Bécsbcn, Brcgcnzbcn, Felsőőr/ Oberwarton, Grazban, Innsbruckban, Klagenfurtban, Linz-Lcondingban, Őrisziget/Rotcnturmban, Salzburgban, valamint minden szenteste Traiskirchenbcn tartunk. Istentiszteleteink zöme „bátyus”, vagyis híveink utána 2-3 órára fehér asztal mellett együttmaradnak.

A gyülekezeti élet tartozéka Bécsbcn a heti bibliaóra, valamint az újonnan létesített könyvtári óra, továbbá az évi kétszeri hétvégi integrációs találkozó, valamint minden szeptember harmadik vasárnapján az őriszigeti magyar csendesnap.

Az országos szórványmunkának nyilván vannak sajátos munkamódszerei és alkalmi súlypontjai. Jelenleg mik ezek?

„Másokért együtt" címen évente

15-18 alkalommal jelentkezik sajtótájékoztatónk. Ennek összterjedelme, a minden címre kiküldött 20-25 oldalas évi jelentéssel együtt, 60-80 A/4-cs oldal. Értesítőnk ma 1900 példányban jelenik meg, olvasóink száma 8-9000.- Egyháztanácsválasztások előtt állunk, szerencsére könnyüszerivel fiatalíthatunk. mert 80-100 családot magában foglaló nagyon lelkes munkatársi gárdánk a Magyar Lelkigondozó Szolgálat hordozója. Sok új, a nyolcvanas években Ausztriában megtelepedett magyar vállalt feladatokat, ők a szervezői, „háziasszonyai” istentiszteleteinknek. - Az 1992—1998-as időszak egyháztanácsának kell megoldania a lelkészutánpótlás kérdését, ennek elősegítésére felajánlottuk magyarországi egyházunknak, hogy létesítsen Bécsbcn évi kétszer három hónapos időszakra exmissziós szórványkiképző állást, negyedéves teológusok számára. Örülnénk ha kezdeményező javaslatunkat elfogadnák és más nyugati gyülekezet is látna benne esélyt.

Lelkészként az év elején megkezdtem annak a kb. 900 családnak a felkeresését. akiket sikerült a nyolcvanas években Ausztriában végleg letelepíteni (munkavállalási engedélyek és -igazolások, lakáskölcsönök, Bécsben rövidített állampolgársági időszak stb.).

A budapesti TVl képernyőjén febr. 24-én sokan látták „A bécsi szószék" c. adást. Erre hivatkozva kérdezem, hogy az ott elhangzottak szerint mint „lelkész- író - szervező" mennyiben érzed hivatásodnak .feladatodnak a magyar szó és irodalom ápolását ott ahol élsz és ezt a missziót, beleértve az irodalmi tevékenységet is, hogyan gondolodfolytatni.

A magyar szó és irodalom ápolása kisebbségi és világszórvány helyzetben egyházunknak mindig másodlagos feladata volt, szoros tartozéka tehát az egyház életének. A protestantizmus a reformáció, a katolikusok főleg a II. Vatikáni zsinat óta végzik ezt a munkát.

A nyugat-európai magyar evangélikus lelkigondozók munkaközössége ún. Útitárs-kiadójának 1957-1974, az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (Bern) kiadójának pedig 1972-1984 között voltam irodalmi lektora, nyomdai szerkesztője. Beleszámítva a máig megjelent munkákat, eddig 56 kötetet írtam, szerkesztettem, rendeztem sajtó alá, szóval bábáskodtam körülöttük.

Bécsben minden hónap első vasárnapján közművelődési intézményünké Bornemisza Péter Társaság rendez irodalmi estet. A közelmúltban Dobos László, Duba Gyula, Gál Sándor keresett fel minket Szlovákiából, Albert Gábor, Lükö Gábor és Nagy Gáspár Magyarországról. Néhány nappal ezelőtt volt közöttünk Jókai Anna, a Magyar Írók Szövetségének elnöke. Számára adott fogadáson ausztriai magyar és osztrák írókkal, művészekkel is találkozott lakásunkban. Szerzői estjének igen nagy visszhangja volt. Áprilisban I lubay Miklós professzort, a Magyar PEN-Club elnökét várjuk, akit Mészöly Miklós követ.

Jelenleg Robert Stauffer svájci költővel a magyar nyelvterület második, világháború utáni lírai antológiájának közös, második kiadásán dolgozunk. Mozaikképek lesznek ezek a salzburgi Otto-Müllcr-Verlag gondozásában. Stauffer a magyarországi anyagot rendezi sajtó alá, magam a nyelvterület peremvidékeivel foglalkozom, vagyis a szlovákiai, a kárpátaljai, a romániai és a jugoszláviai költőkből válogatok, fordíttatok.

Új köteted nem készül?

Alig várom a tavaszt. Heti szabadnapjaim idei terve a Pótszigorlatok után, vagyis az előző kötet folytatása. Első bécsi napomtól, 1955. október 20- tól 1956. november 3-ig követem nyomon az eseményeket, kétnapos budapesti utazással zárom ezt a munkát, az előző kötethez hasonló megoldásokat alkalmazva. Demokratikus társadalomba kerülésem kezdeti lépéseit, integrálódási feszültségeimet szeretném rögziteni, s egyúttal hozzászólok a kapcsolatkeresés és -teremtés mai társadalmi kérdéseihez. Mikó Imrével vallom: „a múlt nem mögöttünk van, azon állunk!”

Köszönöm a beszélgetést

Tszm

VAN TOVÁBB! Mk 16,1-8

Huszonegy óra a levegőben Londontól Sidney-ig. Egy szűk órás pihenő Szingapúrban. Vasárnap délben hagytuk el Budapestet, szerda hajnalban lépek canberrai szobámba. Február hatodika van. Nyár vége. Az órák tíz órával mutatnak többet, mint Budapesten. Tombol a nyár. A hőmérséklet állandóan 40 fok környékén. Canberrában 11 éve nem mértek ilyen meleget ebben az időszakban.

A főváros inkább egy kedves vidéki város benyomását kelti. Itt minden új. A század elején még juhok legeltek a mai főváros helyén. Az épületek többsége a második világháború után épült. Látszik az igyekezet: ne legyen barátságtalan betonrengeteg. Mégis különös. Nincs egyetlen régi emléke, műemlék háza. Nincs egy szöglete, ami a múltat idézné.

Talán az egész város minket várt. Az utakon végestelen-végig az Egyházak Világtanácsának zászlói. Minden parkban, út mentén, hirdetőtáblán a Szentlélek galambja, a nagygyűlés szimbóluma. Az emberek kedvesek, meg-megszólítanak. Még az üzletekben is kijár nekünk néhány kedves szó: honnan jöttünk, remélik, tetszik nekünk Ausztrália.

A résztvevők? Egy szines kavalkád. 3500-4000 ember van jelen naponta. Nemcsak a bőrszínünk más. Látunk itt olyan egyházi formaruhákat, hogy fogalmunk sincs, viselőjük a világ mely tájáról jött és melyik felekezetből.

Az Ausztrál Nemzeti Egyetem egyik főterén hófehér sátor. Ez lesz a templomunk. Hatalmas, képtelen vagyok úgy helyezkedni, hogy egyszerre lefényképezzem. A részletekre fanyalodom: felét jobbról, másik felét balról. Szép tágasan elhelyezve 3500 szék áll a sátorban.

Előtte biztonsági emberek cirkálnak. Több szervezet is vigyáz ránk. Háború van. Vannak itt rendőrök, az egyetem megduplázott biztonsági személyzete, sőt még egy magánvállalkozás biztonsági szakemberei is. Háború van. Bagdad ortodox érseke eljött ugyan, de nem valószínű, hogy haza is tud menni. A repülőtér zárva, a Jordánia felől Bagdadba vezető utakat bombázzák.

Gyönyörű, egyöntetű, békét sürgető keresztyén nyilatkozatok születnek a háborúval kapcsolatban. Csak néhány afrikai keserű. Elmondják, hoy '89-ben a szudáni kormány vegyi fegyverekkel támadta a dél-szudáni lázadókat, saját népét. Ők is

segítségért kiáltottak. Nemzetközi politikai szervezetekhez. Nemzetközi egyházi szervezetekhez. Mindenki biztosította őket együttérzéséről. Semmi több nem történt. Bárcsak a mi érdekünkben is születtek volna ilyen szép nyilatkozatok! - sóhajtják. Elszomorodom. Politika. Mindenütt. Itt is.

Szeretnénk Kelet-Európáról beszélni. Nemigen sikerül. Érezzük, milyen gyilkos gyorsasággal rohan az idő. Ami nálunk történt, már csak megemlítik itt-ott. Hja, egy év óriási idő! Mi már nem vagyunk téma. A Baltikum még igen. Egy kicsit. Mert rögtön utána ortodoxok szólnak. Nyugat-Ukrajnában üldözik az ortodoxokat. A görög katolikusok elvették a templomaikat. Csak visszavették! - mondják néhányan. Hiába. Nyugat-Ukrajna bekerül a világ nagy problémáival foglalkozó bizottság jelentésébe. Rögtön a Baltikum után. Ugyanolyan terjedelemben. Hát mindig a hangosabbnak van igaza? Itt ft?

Zúg a fejem. Jó közeledni hűvös reggeli órán az istentiszteleti sátor felé. Minden reggeli áhítatra. Tudom, ha elérem a patak vonalát, meg fogom hallani az első hangokat. Itt legalább félórával korábban kezdenek énekelni. Gyakorolják az énekeket. Szinte vonz a hang. Észreveszem, a patakig mindnyájan sétálunk. Utána szaporázzuk lépteinket. Szeretnénk már ott lenni. Közöttük ülni. Énekelni.

Nem véletlen, hogy a hatalmas sátor minden reggel megtelik. Az istentiszteletek felemelőek, áhítatot keltőek, gyönyörűek. Ökumenikusak a szó minden lehetséges értelmében. Szakértő kezek úgy állítanak össze minden istentiszteletet, hogy benne helyet kap sok felekezet és sok régió. Mégsem kaotikus. Magával ragadóan gazdag inkább. A vitákban zavarnak néha a nagy különbségek. Az idegen nézetek és teológiai gondolatok. Itt minden különbség elsimul. Pedig néha szokatlan módon dicsérjük a Mindenhatót! Itt mégis mindig, szünet nélkül érzem a közös okot és a

közös célt. Istent dicsőíteni, és leborulni előtte, könyörögni, mert elképesztően hitetlenek és engedetlenek vagyunk. A föld különböző sarkaiból érkezett hét egyházzenész vezeti az éneket. Zeng. Gyönyörűen. 3500 ember énekel minden reggel. A plenáris terem. Kis szünet. Kérik a zenei vezetőket, énekeltessék meg kicsit a népet. Jönnek ők heten. A teremben ugyanaz a háromezer ül. Az ének nem szól. Valami kényszeredett dünnyögés hallatszik helyette. Lennének dolgok, amik nem mennek csak istentiszteleten? Csak a templom csendjében? Csak igazán áhítatos légkörben? Milyen könnyű érvekkel szoktuk magyarázni istentiszteletről való hiányzásunkat! De jó lenne mindig érezni, ami ott történik, máshol nem történhet meg. Amit ott kapunk, pótolhatatlan. Ez itthon is így van. Kis templomainkban is. Megszokott gyülekezetünk körében is.

Jöjj, Szentlélek - újítsd meg az egész teremtettséget! Parázs vita az egész teremtettégről. Benne az emberről. Az ember helyéről. Szerényebben, alázatosabban! - mondja az egyik tábor. Ne kezeld úgy a teremtett világot, mintha a birtokod lenne! Része vagy! De mégiscsak gondjainkra bízta Isten! - érvel a másik..Felelősek vagyunk érte. Csak mi. Egyetlen más élőlény sem. Teológiai nézetek csapnak össze. Egy világos. Egyetlen kor embere sem érezte ennyire az összetartozást, mint mi. Az öszszefüggést. Semmi sem elkülöníthető. Minden függ mindentől. Minden hat mindenre. Semmire sem mondhatjuk: ez minket nem érint. így hát kiegyezünk a szóban: harmónia. A megteremtésére lenne szükség. Ez lenne a keresztyén magatartás. Harmónia fűvel, fával, vízzel, levegővel, tengerrel és erdővel. Harmónia. De foként egymásai. A robbanásveszélyes gócokon. De a békésebb helyeken is. Itthon is. Határokon belül. Településeken belül. Egyházakon és templomokon belül. Házakon és lakásokon belül. Emberieteken belül, jöjj, Szentlélek, teremts harmóniát körülöttünk! Harmóniát közöttünk. Harmóniát bennünk.

Szabóné Mátrai Marianna

MAGYAR ISTENTISZTELETEK AUSZTRIÁBAN

Bécsben (7., Lindengasse 44, kápolna)

minden hónap első vasárnapján 16.00 órakor,

utána 18.00 órakor irodalmi est;

minden sátoros ünnep első napján 10.30 órakor.

Őriszigeten (evangélikus templom)

minden vasárnap 10.00 órakor.

Tájékoztatás vidéki istentiszteletekről is: Bécsben (6., Capistrangasse 2/15, a Mariahilferstrasse 31-nél, a lelkészi hivatalban) fogadóórák kedden-szerdán-csütörtökön 9.06-12.00, kedden 17.00-21.00 órakor is.

Különben kizárólag telefonmegbeszélés szerint: 0043/222/58 777 12 (hívható: 9.00-21.00 között).

MEGVÁLTOZIK A NORVÉG MISSZIÓ ÁLTAL FENNTARTOTT MAGYAR RÁDIÓADÁSOK IDŐPONTJA

A nyári időszámítás bevezetésével, 1991. március 31-től kezdve, a norvég misszió által fenntartott magyar adásoknak az időpontja és hullámsávja megváltozik. Ezeket az adásokat a Monte Carlo-i rádió sugározza ki. Ezután az adások szombatonként és vasárnaponként a 31 méteres rövidhullámon (9435 kHz) 20.30-kor kezdődnek. Minden, az adásokkal kapcsolatos észrevételeiket közöljék a hallgatók Kelemen Erzsébet diakonisszatestvérrel, akinek a címe:

E. Kelemen, Grensen 19, N-OSLO 1, Norvégia

PÁLYÁZATI FELHÍVÁS

A Magyarországi Evangélikus Egyház pályázatot hirdet a Budapesti Evangélikus Gimnáziumba, intemátusi nevelő tanári állásra. Pályázhatnak evangélikus vallású, egyházhü, pedagógiai elhivatottsággal és középiskolai tanári oklevéllel rendelkező tanárok, akik a nevelőmunkát élethivatásnak tekintik. A pályázatnak tartalmaznia kell az erre a célra kibocsátott „Pályázati lap”-ot (beszerezhető a gimnázium irodájában), önéletrajzot, a nevelői tevékenység elvi elképzelését (ez utábbit maximálisan 1 oldalnyi terjedelemben.)