Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-03-31 / 13. szám

Evangélikus Élet 1991. március 31. 03 )ftS GYERMEKEKNEK LÓT ELVÁLIK ÁBRÁMTÓL FIATALOKNAK HALLELÚJA Amikor kijöttek Egyiptomból, is­mét Kánaán felé vették útjukat. Is­mét arra a földre kerültek, amire az ÚR azt mondta, hogy az Ábrám népéé lesz. Rá is találtak arra az oltárra, amit Ábrám akkor emelt, amikor hallotta Istennek ezt az ígé­retét. Ebben az időben Ábrámnak már nagy nyájai voltak. Hozzájá­rult ehhez a fáraótól kapott sokféle ajándék is. A nagy nyáj bizony szé­les legelőt kívánt. Lót vagyona is egyre gyarapo­dott. Neki is egyre több állata lett. Kettőjük nyájainak már kevés volt a legelő. Nap mint nap újabb hírek ér­keztek a pásztorok veszekedésé­ről. Ábrám pásztorai nem enged­ték közel Lót pásztorait. Mind­egyikük a jó legelőket igyekezett megszerezni. Néha bizony még össze is verekedtek. Lót persze mindig a saját pásztorainak adott igazat. Ábrám aztán így szólt egy nap:-Kedves unokaöcsém! Nem akarok én veszekedni veled, hiszen rokonok vagyunk. Az látszik, hogy a legelő kevés. Érthető, ha a pásztoraink veszekednek. Mi azonban ne legyünk haragban. Elég nagy ez az ország. Válassz magadnak területet. Ha te balra tartasz, én jobbra megyek, ha te jobbra mégy, én balra tartok. Bizony Ábrám nagyon nagylel­kű volt, amikor ezt mondta. Elvég­re ő volt az idősebb. Lót csak csat-9. sorozat Ki mondta ezt? 1. „Senki. Uram!” (7 méter) 2. „Jöjjetek, egyetek!” (6 méter) 3. „Vajon megtagadhatja-e a vizet va­laki ezektől?” (5 méter) 4: „így felelsz a főpapnak?’’ (4-méter) 5. „Bizonyára az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam!” (3 méter) 6........amikor gyermek voltam, úgy gondolkodtam, mint gyermek...” (2 méter) 7. „Talán őrzője vagyok én a testvé­remnek?" (1 méter) A 6. sorozat megoldásai: 1. Ráchel és Lea, Jákob feleségei voltak. Jákob anyja Lábánnak, Ráchel és Lea apjának volt a testvére. A neve Rebeka volt. Ráchelnek és Leának tehát a nagy­nénje egyben az anyósa is volt. 2. Bartimeusnak. Mk 10,46 3. Nábál durva és rossz természetű volt. lSám 25,3 4. 2Móz 8,11: „Amikor a fáraó látta, hogy föllélegezhetik...” Mindez pedig a békák tömeges pusztulásakor tör­tént, amikor az országot irdatlan bűz árasztotta el. 5. Roboám nagyapja Dávid volt. 1 Kir 11,43 - 2Sám 12,24 6. Volt. 2Móz 32,2 7. Jákob fiai. IMóz 35,22-26 A KŐVETKEZŐ SZÁMBAN ÚJ JÁTÉK INDUL! A JÁTÉK CÍME: KI VAGYOK ÉN? A LEGNEHEZEBB SZÓ A legnehezebb szó nem a Popocatepetl, ahogyan egy hegyet neveznek Mexikóban, és nem is Chichicastenango, amely egy település Guatemalában, cs nem is Ouagadougou, amely egy afrikai város neve, A legnehezebb szó sokunk számára: Köszönöm! (Göllner Pál fordítása) lakozott hozzá. Ábrám sokban se­gített unokaöccsének. Most pedig még választani is engedte. Ráadá­sul nem volt kétséges, hogy Lót mit választ. Lenéztek a hegyről. A Jordán egész környéke zöldellt a gazdagságtól. Kövér legelők, gazdag városok tárultak elé. Lót nem is értette, hogy lehet Ábrám ennyire jó hozzá. Tudta, hogy most érkezett el annak az ideje, hogy igazán meggazdagodjék. Ilyen legelőkön hízna csak igazán a nyáj.- Köszönöm Bátyám a nagylel­kűségedet, és hogy ilyen jó voltál hozzám mindig - szólt Ábrámhoz. A-mezőny állása az 5. sorozat után: 142. méternél: Zalán Eszter és András, Bp. VIII. 140. méternél: Ördög Zsuzsanna, Békéscsaba - Ko­­huth Jolán, Dabas-Gyón 138. méternél: • • ■ Szabó Mihály, Bököd 137. méternél: Styecz István, Szarvas 131. méternél: Hugyccz Kornél, Balassagyarmat 130. méternél: Beledi hittanosok - Nádasdi GYBK - Zimmermann Dániel, Szügy 127. méternél: Fischl Anna Tuóvi, Aszód - Marthon Ildikó, Bököd - Szöllősi Anett, Tata­bánya 124. méternél: Pityer Gabriella, Sopron 123. méternél: Dunaegyházi Ifjúsági Kör 122. méternél: Kollár Tamás, Dunaegyháza 120. méternél: Pathó Gyula, Csabacsüd - Sinkó Lau­ra, Tét 119. méternél: Matus Klára, Keszthely 117. méternél: Zoltai Ágnes, Bp. III. és Sándor Bp. XI. 114. méternél: Donáth Ferkó, Ózd 112. méternél: Bánki Renáta, Várpalota - Kovács Or­solya, Ászár 109. méternél: Hegyi Emőke, Soltvadkert - Illés Adél, Egyházasdengeleg 102. méternél: Cseh Krisztina, Bp. II. 97. méternél: Szemenyei Krisztina, Nádasd Nehéz feladat egy szűkre szabott írás keretében mindazt elmondani, amit ennek az évfordulónak alkal­mából a cikkíró el szeretne monda­ni, s amit az olvasó elvár tőle. A keleti területet választom magamnak. Váljunk el békesség­ben. El is indultak két irányba. Lót egy nagy és szép városban telepe­dett le. A várost Sodornának hív­ták. Ábrám pedig a másik irányba indult, az ottani soványabb lege­lők felé. Számára a békesség min­dennél fontosabb volt. Hamarosan kiderült azonban az, hogy ami a hegy tetejéről szép­nek és gazdagnak látszott, az kö­zelről gonosz és kegyetlen volt. Lót hamarosan észrevette, hogy a vá­ros, amiben letelepedett, a bűn és a romlottság városa. 96. méternél: Hegedűs Márton, Nyíregyháza 93. méternél: Csillag Gábor, Molnaszecsőd 87. méternél: Varga Ferenc, Bakonytamási 84. méternél: Schell Ferenc, Rcgöly 77. méternél: Drenyovszki Mária, Vácegres 75. méternél: Fancsali GYBK - Benke Sándor, Ajka 70. méternél: Mészáros Szilvia, Homokbödöge 51. méternél: Gazsó Csilla, Békéscsaba A kilencedik forduló minden bizonnyal az elsők számára a befutást jelenti majd. Meg kell mondanom, hogy egész fantasztikus küzdelmet folytattatok. Bevallom, volt olyan sorozat, amiben megpróbáltam a nehézségi fokot mesz­­sze a ti elképzelt szintetek fölé helyezni, hogy ne legyen százszázalékos megol­dás. Nem sikerült. Nem látom túl nagy bajnak azt, hogy felnőttektől kérdezté­tek sokszor a megfejtéseket. Bizony még a szülőket is gyakran zavarba hoz­ta talán a kérdések egész sora. Ötlete­sek és ügyesek voltatok. Remélem, ak­kor sem bosszankodtatok, amikor a kérdés túl nehéznek bizonyult, vagy vé­gül más volt a megoldása, mint amit ti megtaláltatok. Mindenkinek gratulá­lok, aki futott. Lehet, hogy az élen majd holtverseny alakul ki, hiszen mi­nimálisak a pontkülönbségek. Bár: „...akik versenypályán futnak, mind­nyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat”, nálunk talán többen nyernek majd. A 9. sorozat beküldési határideje a tap dátuma utáni 8. nap. A cím a régi: Ko­­ezor Tamás, 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14. A lapra írjátok rá: 9. sorozat. Nehéz, mert Szokolay Sándort egy ország ismeri, nemcsak zene­műveit, de derűs, szellemes, s ha kell, nagyon komoly egyéniségét lelkes, magával ragadó előadásai, megnyilatkozásai kapcsán a rádió­ból vagy a televízióból. Olyan em­ber ö, akinek életművében példamu­tató egységbe forr az elsődleges hi­vatás, a zene gyakorlása és a legne­mesebb értelemben vett közéleti szereplés. Nemcsak mint zeneaka­démiai professzor tanít, de társa­dalmi, kulturális életünk bajainak megláttatásá val, megoldás-keresé­sével szellemi életünk markáns arcú formálója is egyben. Sokat vállal magára. Itt most nemcsak munkabírására, munka­tempójára gondolok, amelyek ered­ményeként született öt operája, szá­mos zenekari és vokális műve, ha-Húsvét - ahogy egy kortárs köl­tő látja. Szeretem ezt a verset. Nem magyarázkodik, miként történt, és hogy történhetett-e egyáltalán fel­támadás. Nem használ megszo­kott, egyházi szavakat. Tömören, egyértelműen mondja ki az egye­dül Jézusban adatott új lehetősé­get, a teljes életet. Virágok bújnak ki a földből és nyitott kabátban jönnek a fiúk az iskolából. Bár felhős az ég, érzed a tavaszt. Cella a tér? Igen, meg le­het feledkezni róla. És dönteni is lehet: a halál realitását figyelembe • Péter! Miért volt szükség a „sze­mélycserékre”?- Bárdossy Gyuri kora és elfog­laltsága miatt sem vállalhatta to­vább az érdemi munkát. A közgyű­lés ezért kérésére az elnöki tisztből felmentette, és megválasztotta őt a MEVISZ első tiszteletbeli tagjá­nak. Felmentését kérte még Cser­hátiné Szabó Izabella, feleségem az összeférhetetlenség okán. Új elnök­ké engem, a megüresedett két el­nökségi tisztre pedig Vogel Juditot és Zászkaliczky Esztert, illetve a finn ösztöndíjas Baranyai Csaba helyére ideiglenesen Ittzés Andrást választotta a közgyűlés. • Kérlek, hogy mutatkozz be né­hány szóban!- 1963-ban születtem Pécsett. 10 éves koromig egy kis Pest megyei faluban éltünk, de a középiskolát, egyetemet már Budapesten végez­tem. Jelenleg az Országos Trauma­tológiai Intézetben dolgozom, mint baleseti sebész gyakornok. Egyetemistaként kapcsolódtam be a kelenföldi gyülekezet életébe, fel­nőttként is ott konfirmáltam. Egyidejűleg vettem részt abban a kisirtáspusztai mozgalomban, amely összejöveteleivel, táboraival már 1985-től gyűjteni és szervezni kezdte a szenior ifjúságot, többek között előkészítve ezzel a MEVISZ megalakulását. • Emlékszem Kelenföldön tett „első lépéseidre”. Hogyan, miért jöttél akkor közénk?- Azt hiszem, a családom élete kicsiben modellezi az elmúlt évti­zedek történéseit. Nagyszüleim Pé­csett ébredő gyülekezeti élet aktív tagjai voltak a negyvenes években. Aztán a nagycsalád szerteszét szó­­ratott az országban és világban; elszakadtak a gyökerek. Én ma­gam mindig is kereső ember vol­tam, nem hagyott nyugodni a kér­dés: miért születtem? És nem ha­gyott nyugodni mindaz, amivel már műtősként, majd orvostan­nem arra, hogy sokszor nagyon népszerűtlen, „nem aktuális" dol­gokért vállalja a küzdelmet, a rosz­­szallás és mellőzés kockázatát is. így vállalta személyes hitének és egyházhoz tartozásának minden ódiumát, amikor 1970-től kezdve sorozatban komponálta egyházi műveit, a kifejezetten a Lutherániá­­nak írt kantátáit: a Karácsonyi pasz tor ált, a Pünkösdi éneket, a Gályarab-, a Bornemissza- és Lu­ther-kantátákat, valamint a Con­fessio Augustanát. Ezek a művei a magyar lutheránus zenekultúra leg­jobb hagyományainak folytatói és továbbéltetöi egy olyan korban, amelyben annak halálos ítélete „hi­vatalosan" már aláír altatott. Ugyanezzel az elszántsággal vál­lalta a magyar népzene ügyét is, amelyért, mint a Kodály Társaság Cella a tér. Vaskos idő a rácsa. Idő-rudak, mint vaspipák kigörbítve széthajtanak; valaki megszökött. Vasadi Péler véve is azt mondom, szabadok va­gyunk. Mégis olykor tapasztalod, milyen masszív rács is az idő. Mi­kor a felvételi példa megoldása hir­telen eszedbe jut, de nincs már idő kidolgozni; mikor arról hallasz, milyen hős korban éltek eleink, s hallgatóként megismerkedtem: az értelmetlen szenvedéssel szembeni tehetetlenség érzése. Jóbarátok se­gítettek abban, hogy „hazatalál­jak” egy csendes, gondolkodó úton - testvérek közé, közösségbe, egyházamba. Az utóbbit ma nem divatos hangoztatni, de én a kato­naság hányattatásai közepette ér­tettem meg, hogy mit jelent itt is, ott is Otthonra lelni... • Véleményed szerint mit tett, tesz és kellene tennie a MEVISZ-nek ezért az Otthonért? Kérdezem ezt akkor, amikor érzésem szerint egy kissé „csönd üli” a házatok táját! Igen, a közgyűlésen is mind­össze negyvenen képviselték a 370 fős, zömében budapesti tagot. így talán furcsának tűnhet, de én kife­jezetten jótékonynak érzem ezt a csendet. Alkalmasnak arra, hogy hálát adjunk azért a segítő kézért, amely tapasztalatlanságunk elle­nére megóvott a szélsőségektől, erőt adott a közömbösség, vagy bizalmatlanság elhordozásához. És alkalmasnak arra, hogy útkere­sés közben elgondolkodjunk a két év történésein is... • Milyen új utat láttok magatok előtt?- A kezdeti „egyedüllétet” köve­tően sorra megalakultak a más fe­lekezetű, vagy profilú keresztyén ifjúsági szervezetek, feladva a lec­két szeretetből, együttműködni tu­dásból. Talán ennek is köszönhe­tő, hogy elmúlt az újdonság vará­zsa, mára mindannyiunknak csö­möre lett az öncélú taggyüjtő, egyesületieskedő, rendezvényes léttől. Érdekes módon azok a munkaágak éltek tovább, ahol a fiatalok valamiben szolgálni tud­tak : táborok szervezése, diákisten­tiszteletek, zenei, gyermekbiblia­­körös, szociális gondozó szakcso­port, könyv- énekfüzetkiadás, Hír­mondó, erdélyi, felvidéki kapcso­latok ápolása stb. A MEVISZ le­hetősége és feladata tehát szerin­tem, hogy ezekre építve gyűjtse és nevelje a fiatalokat. Olyanokat, akik felelősnek érzik magukat egy­házunkért, van véleményük annak problémáiról, olyan, amelynek hi­telét a végzett munka adja meg... • Ennek a véleménynyilvánításnak egy formájával én is találkoztam, a „magyarországi evangélikus egy­ház lelkészeinek és gyülekezetei­nek” írt körleveletekben...- Igen, bennünket érthetően na­elnöke is küzd a közönnyel és értet­lenséggel szemben. Mind kulturális alapítványok kuratóriumának tagja, éberen figyeli és támogatja más mű­vészeti ágak sajátosan magyar és nemzeti értékeket felmutató és őrző alkotóit is. Kemény küzdelem ez egy hitében s önbizalmában megrendült nép történelmi megmentéséért. Amikor most, hatvanadik szüle­tésnapján Szokolay Sándort kö­szöntik tanítványai, tanártársai, művészeti és társadalmi életünk je­lentős személyiségei, az ünneplők közé hadd álljunk oda mi is, evangé­likus egyházunk népe és az Evangé­likus Elet olvasótábora. Egyházunk nagy zeneszerzőjének Istentől egészséggel gazdagon megáldott sok-sok esztendőt kívánunk, hogy munkássága nyomán tovább gyara­podjon a magyar zenekultúra, és erősödjék népünkben a hit és ma­gyarságszeretet. Trajtlcr Gábor nekünk ez nem adatott meg; mi­kor először köszönnek neked csó­­kolommal az utcán; mikor két he­lyen szeretnél lenni egyszerre. Cel­la a tér. Ez a valóság. Ez a valóság Húsvétkor hajolt szét. Valaki megszökött mondja a vers - egyértelműen Jézusra utal­va. S a rés, amelyen áthatolt, már nyitva áll előttünk. Döntő hát hin­ned: Jézus föltámadt. Tényleg föl­támadt. Hiszen csak általa lesz ez a világ minden korlátja ellenére is tágas térré. B. A. gyón foglalkoztat a megújulás, a zsinat ügye, hiszen hamarosan mi leszünk az a „derékhad”, amely­nek át kell vennie a stafétabotot az ébredési mozgalom nagy nemzedé­kétől. Könyörögnünk kell a Szent­lélek erejéért, és „készítenünk az Úr útját”: dolgozni a gyülekeze­tekben, táborokban, munkaágak­ban és lehetőség szerint hozzájá­rulni az Isten törvénye szerinti rend és szellem helyreállításához egyházunkban. Ezért próbáltunk már 1989-ben kerekasztalt szervez­ni, hogy lehetővé váljon az építő vita a különböző egyházpolitikai, kegyességi irányzatok között - si­kertelenül. A következményeket mindannyian látjuk: a növekvő fe­szültség botrányos módon csapott túl az egyház falain is. A már a zsinatot is kudarccal fenyegető vi­ták és az általános rezignáció köze­pette fogalmazta meg a Pest me­gyei Zsinati előkészítő bizottság javaslatát a kétlépcsős zsinatról. Ennek jelentőségét belátva, érez­tük szükségét, hogy a Felhívással országos támogatást kérjünk hoz­zá... • Mi a javaslat lényege?- A június 8-án összeülő zsinat alkosson új törvényeket a zsinati választásokról, a zsinat összetéte­léről és tisztségeiről, hívja össze az új zsinatot az új törvények alapján, majd oszlassa föl magát. így jog­szerűen, de határozottan szakít­hatnánk mindazzal, ami a múlt­hoz, a politikai kényszerhelyzet­ben alkotott, 1966-os törvények­hez kapcsolná a zsinat munkáját. Az új választások során érvénye­síthető lenne a régi elv: minden hatalom forrása a gyülekezet. Az időközben jelentősen átalakult egyházmegyék képviselete is ará­­nyosithatóvá válna. Jogszerűen helyet kapnának azok a régi-új in­tézményei egyházunknak, amelyek 1966-ban még nem is létezhettek. Nagyban segítené a törvényhozó fórum munkáját, ha tisztikarát is saját maga választhatná meg... • Milyen fogadtatásra találtatok a Felhívással?- A nagy felelősséget kívánó lé­pés előtt többeket megkerestünk egyházunk idősebb tagjai közül, és 34-en aláírásukkal támogattak bennünket. így küldtük meg leve­lünket minden lelkésznek és gyüle­kezetnek, a MEVISZ-tagoknak, az Evangélikus Életnek és a Keresz­tyén igazságnak. Jelenleg az alá­írások gyűjtése folyik, hiszen tud­juk, hogy egy ilyen döntést (amely­re egyébként az 1934-es zsinat ese­tében is volt példa) csak sokak vé­leménye alapján lehet meghozni. Nem vagyunk álmodozók, ismer­jük azt az állapotot, amelybe a gyülekezetek kényszeríttettek az elmúlt években. Mégis azt gondol­juk, hogy épp e lépés lehetne az az ünnep egyházunkban, amikor visszaszerezhetjük egészséges ön­becsülésünket, megnyerhetünk sok kételkedőt a zsinat ügyének, s így elindulhatunk azon az úton, amely a Hazatalálást jelenti egyénnek és gyülekezetnek, laikusnak és lel­késznek, vezetőnek és alárendelt­nek - mindannyiunknak egy­aránt... • Köszönöm a beszélgetést! Azzal váltunk el egymástól, hogy a közeljövőben e hasábokon részletesen ismertetjük a MEVISZ életét, munkáját, terveit. Bencze András ÚGY FUSSATOK, HOGY ELNYERJÉTEK 1 Kor 9. 24 SZOKOLAY SÁNDOR 60 ÉVES IIAZATALALXL.. A Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség február 16-i közgyűlésén új elnököt és elnökséget választott. Dr. Cserháti Péterrel beszélgettünk a változások okairól, a MEVISZ életéről, terveiről.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents