Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)
1991-03-24 / 12. szám
Evangélikus Élet 56. ÉVFOLYAM 12. SZÁM 1991. MÁRCIUS 24. VIRÁGVASÁRNAP ORSZÁGOS Evangélikus HETILAP ÁRA: 12 Ft Aki e királyt erős szívvel fogadja, bizton van. Nem fél sem bűntől sem haláltól, sem pokoltól, mert nem kétli, sőt jól tudja, hogy az Ő királya Úr életen, halálon, bűnön, mennyországon, mindenen. Luther Keresztúton Krisztussal SXONDY UIZhLLA RAJZA INDULÁS (22. zsoltár) Ma indulok repülőgéppel egy távoli országba. Még sohasem utaztam így. Gyors és kényelmes, de vajon biztonságos-e? Aggodalommal teli napokat élek. Egy beteg indul a kórházba. Komoly műtét vár rá - vajon mi lesz az eredmény? Hosszú, békés esztendők elé néz, vagy jön a fájdalommal terhes közeli vég? A bizonytalanság, félelem órái ezek. „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el?” Az orvos is készül a ritka és nehéz műtétre. Vajon minden műszer rendelkezésére áll? Elég a tudásom ehhez a beavatkozáshoz? Hozzá tudom segíteni embertársamat a gyógyuláshoz? Feszültséggel terhes órák ezek. Össze kell szednem minden testi és lelki erőm! „Ó, Uram, ne légy távol, erősségem, siess segítségemre!” Apáink közül sokan ültek a vádlottak padján - hamis vádakkal besározva előre kitervelt ítéletekkel. A vádlók élték világukat, az ártatlanok indultak internálótáborba, a börtön sötét falai közé, vagy a halálba. A .tehetetlenség, kiszolgáltatottság évei voltak. „Szabadíts meg az oroszlán szájából, és a bivalyok szarvai közül, engem, nyomorultat!” Emberi indulásaink minden feszültségét, szorongását, kiszolgáltatottságát átélte már Valaki. Virágvasárnapi bevonulásával Jézus elindul az Atya által kijelölt utolsó útra. De Ő nem tehetetlen! Tudatosan vállalja ezt a hatalmas feladatot. Nagyhét. Szélsőséges, megrázó, döbbenetes hét. Benne sűrűsödnek össze az emberi szenvedésnek legmélyebb kínjai a történelem legnagyobb győzelmével. Ma indul Jézus - miattad. Ma indul Jézus - helyetted. Ma indul Jézus - érted! Horváthné Zábrák Piroska Zsinati fórum 1991. március 23-án, szombaton de. 10 órakor a Budapesti Evangélikus Gimnáziumban. A fórum istentisztelettel kezdődik és rövid ebédszünettel du. 3 óráig tart. Virágvasárnappal a nagyhét küszöbére érkeztünk. Minden egyházi évben végigjárjuk Krisztus Urunk földi életének útját, születésétől kezdve szenvedésein és halálán át feltámadásáig és mennybemeneteléig. Ezen az úton nemcsak magunk előtt látjuk Megváltó Urunkat, amint tanít, gyógyít, csodákat tesz mintegy kétezer évvel ezelőtt egy távoli országban, hanem velejárjuk az utat. O ma minket tanít, a mi betegségeinket gyógyítja, csodái isteni hatalmának jelei a mi hitünk erősítésére. Amikor virágvasárnap a keresztútra induló Krisztusra nézünk, akkor az értünk szenvedő, bűneinkért önmagát halálra adó Megváltónkat láthatjuk. így indulhatunk el ma mi is a keresztúton Krisztussal. Krisztus Urunk értünk hozott áldozatának, szenvedésének és halálának mélyebb átélése érdekében születtek hajdan a passió-játékok. A Megváltót és az őt körülvevő embereket megszemélyesítő ábrázolásokban, a szenvedéstörténct eseményeit megjelenítő képekben hozták közel az emberekhez az evangélium üzenetét: Krisztus halálra adatott a mi sok bűneinkért! Ezt a régi szokást őrzik gyülekezeteink, amikor a nagyhéten vagy nagypénteken olvassák, esetleg előadják a passiót, Krisztus Urunk szenvedésének történetét. Teológusaink is immár sok-sok éves gyakorlatnak megfelelően minden évben elviszik a passiót egy-egy egyházmegye néhány gyülekezetébe. Annak a célnak az érdekében történik ez, hogy együtt járjunk a keresztúton járó Krisztussal. Krisztus szenvedései valóságos szenvedések voltak. Mivel ő valóságos emberré lett, a szenvedések sem suhantak el felette vagy mellette. A véres verítékkel való vergődés, a Gecsemáné-kertben való gyötrődés, a magáramaradottság, Júdás árulása, Péter tagadása mérhetetlen lelki kín gyanánt szakadt reá. A testét érő ostorcsapások, a töviskorona, a kezét és lábát átszúró szegek fájdalmát is el kellett hordoznia. Mindezeket nem kerülte ki, s nem emelkedett ezek fölé valami isteni magasabbrendűséggel, hanem mindezek mélységét megjárta. Elfogadta a szenvedést, hogy szenvedésével minket megváltson. Mi milyen nehezen tűrjük a szenvedést! A mi Urunk szenvedése tanítson türelemre, hogy együtt járjunk csendes békességgel a keresztúton szenvedő Krisztussal. Jézus szavai a kereszten arról tanúskodnak, hogy ő szenvedései közepette sem csak magára tudott gondolni. Első szava az őt megfeszítőkért elhangzó imádság volt. Bocsánatot kért az Atyától azok számára, akik tudatlanságukban fordultak ellene. Második megszólalásakor a magára maradó anyját és tanítványát bízza egymásra. Majd a megtérő latornak hirdet bünbocsánatot. Megváltó munkájának befejeződését, célhoz jutását teszi nyilvánvalóvá „Elvégeztetett!” szava. Nem a szenvedések miatt panaszkodó szóáradata hangzik felénk a keresztről. A minket vigasztaló, értünk közbenjáró Úr szólít meg minket, bocsátja meg bűneinket, bíz ma minket egymásra, újít meg megváltó kegyelmével. Járjunk együtt ezzel a keresztúton hozzánk szóló Krisztussal! A szenvedő embert általában erőtlennek szoktuk látni. Jézus azonban a kereszten is hatalommal cselekszik. Országába fogadja a megtérő bűnöst. A keresztfa valóban királyi trón, ahonnan uralkodói parancs hangzik el. Ennek nyomán feltárul az örökkévaló boldog ország kapuja, s a megtérő számára út nyílik a halálból az életre. Jézus a kereszten győzött a halál felett, nekünk örök életet szerzett. Nem erőtlen ember esik áldozatul a kereszten, hanem a megváltás jut diadalra, a Megváltó munkája, hatalommal végbevitt cselekedete ér célhoz. A virágvasárnap evangéliumában királyként bevonuló Úr a kereszten váltja valóra királyi uralmát. Ennek a királynak az országába érkezünk, ha együtt járunk a keresztúton is hatalommal cselekvő Krisztussal. Megyek keresztutadon... - énekeljük egyik énekünkben. Közben talán arra gondolunk: megyek keresztutamon. Megy ki-ki a maga keresztútján. Mindenkinek megvan a maga keresztje - szoktuk mondani. Ezen általában azt értjük, hogy mindenkit terhel valamiféle gond. probléma. Kit a betegség, kit az anyagi gond, az egyre nehezedő gazdasági helyzet, kit az egyedüllét, a magányosság tesz boldogtalanná, elkeseredetté. Azt gondoljuk, hogy ez a kereszt, amit hordoznunk kell, aminek a felvállalásáról Krisztus is beszél. Sokkal többről van szó! Krisztus nemcsak szenvedett, de meg is halt a kereszten. Nekünk is el kell szenvednünk óemberünk halálát bűnünk naponkénti megismerésében, a mindennapi megtérésben, hogy Krisztus által meg is újulhassunk. Induljunk hát a keresztúton Krisztussal! Velő Béla Zsinati előkészületek a központi előkészítő bizottságokban A zsinati előkészületek széles körű, sokakra számító erőfeszítéseiben jelentős előrelépést hozott a központi előkészítő bizottságok létrejötte, munkájának rendezett megindulása, medre. Még januárban, az Országos Egyházi Irodára érkezett zsinati anyagok lezárásával, rendezésével párhuzamosan indult meg a bizottságok szervezése. A három bizottság vezetőit - lelkészeket és jogászokat - az országos felügyelő kérte fel. A tagjait részben az esperesek javasolták egyházmegyéjük területéről, részben pedig a bizottságok vezetői jelölték ki, felkérésre. A több és többféle előkészítő megbeszélés egy olyan előzetes tanácskozásba vezetett, ahol a feladatok témáját, felosztását, a munka stratégiáját rögzítették együtt egyházunk és a bizottságok vezetői. Ezen a nagy szabadságot tükröző, előzetes megbeszélésen a dr. Harmati Béla püspök által készített, „A zsinati előkészítő szakértői bizottságok feladatai” című anyag témáit osztották fel, egészítették ki a maguk s csoportjuk számára a bizottságok vezetői. Ezután jött össze február 23-án egész napos tárgylásra a 30 fos munkacsoport a Teológiai Akadémián, hogy kialakítsa s munkába indítsa a három előkészítő bizottságot. A tárgyalást Zászkalicky Péter igehirdetése nyitotta meg. Az Ap. Csel. 15. részében olvasható, első zsinati küzdelmek fényébe állította zsinati készülődésünket. Majd röviden dr. Frenkl Róbert körvonalazta a bizottságok szabad, de színvonalat igénylő munkáját. Ezt követte dr. Harmati Béla néhány zsinati konkrétumot is körvonalazó felszólalása. Ezek között említette pl. olyan teológiai munkát végző csoport lehetőségét, amelyik a zsinattól függetlenül, de a zsinattal párhuzamosan rögzítené egyházunk alapvető tanításait. Rövid szünet után a bizottságok vezetői vették át az irányítást. Ismertették a csoportok szervezett feladatait. Az első csoport egyházunk területi elrendeződését, az egyházi háztartást, bíráskodást, a törvényhozás, az igazgatás, a bíráskodás elválasztását és összekapcsolódását tekinti feladatának. A második csoport az egyháztagság, gyülekezeti tagság, a presbitériumi vagy közgyűlési egyházi igazgatás kérdését, valamint a lelkészek és nem lelkészek közötti paritást dolgozza ki. Ehhez a csoporthoz tartozik még az egyházi intézmények, iskolák, egyesületek, a zsinat, a más egyházakkal, az állammal kialakított kapcsolat kérdése is. A harmadik csoport a múltat lezáró nyilatkozattal, az új egyházi struktúrával, tehát a gyülekezetekkel, az egyházmegyékkel, kerületekkel, az országos egyházzal s ezek szolgálóival foglalkozik. A vezetői tájékoztatást hozzászólások pontosították, tették teljesebbé. A légkör széleskörű lehetőségeit jellemezte, hogy a MEVISZ titkára ismertette a kétlépcsős zsinat szükségességét. Ennek a megoldásnak hátrányait sőt lehetetlenségeit az ismét felszólaló püspök világította meg. Ebéd után a jelenlevők három bizottságot alakítottak ki s a munkát csoportokra szétválva, önálló arculattal folytatták. Az április 20-i, következő tárgyalásig saját munkatársaik hozzáértésére, szorgalmára, lehetőségeire támaszkodva szervezik feladataikat az egyes csoportok. Egyházunk széleskörű zsinatelőkészítésében dolgoznak ezek a központi előkészítő bizottságok, mint szakbizottságok. Eredményeikkel a zsinat munkáját teszik alaposabbá, feladatait áttekinthetőbbé. Koczor Miklós Az Egyházak Világ Tanácsa canberrai nagygyűlése II. A kétévenként sorra kerülő nagygyűlés sok témafelvetése és a világ égető kérdéseinek megbeszélése mellett lehetőség arra is, hogy a helyi egyházak gyülekezeteivel ismerkedjenek a küldöttek. így történt ez Ausztráliában is, jóllehet az európai ember számára alig elképzelhető nagy távolságok korlátok közé szorították a gyülekezetlátogatás lehetőségeit. A küldöttek zömében a fővároshoz „közel” fekvő két nagy városba látogattak. Melbourne-be mintegy hatvanan indultunk repülőgéppel, a távolság 600 km a két város között. Mások a fővárostól 400 km-re fekvő Sidney-be látogattak. Magam az egyik anglikán gyülekezet vendége voltam Melbourneben, ahol a vasárnapi istentiszteleten együtt szolgáltam a lelkésszel, böjt első vasárnapja lévén közösen osztottuk az úrvacsorát és átadtam a magyar evangélikus egyház köszöntését. Az istentiszteletet követően pedig hosszan együtt voltunk nemcsak az anglikán, hanem a Gardenvale-i kerületben élő protestáns gyülekezetek képviselőivel. Itt sok szó esett a nagygyűlés témájáról, eseményeiről, de még több hazánkról, a mi sajátos helyzetünkről, egyházaink munkájáról s uj lehetőségeiről. Örömömre szolgált, hogy a melbourne-i magyar evangélikus gyülekezet felügyelőjével, Dabasy János testvéreimnél egész nap együtt lehettünk. Ő kísért cl a melbourne-i magyar ház szép környezetében található kies vidékre, ahol a nagy nyári melegben hüs fák árnyékában közel ötszáz magyar testvérünk töltötte együtt a vasárnap délutánt. Igazi magyaros vendégszeretet fogadott bennünket. Amikor a szabadtéri szórakoztató muzsika hangjai elhalkultak. lehetőségem kínálkozott arra, hogy szóljak a jelenlévő, a hazájukat még mindig forrón szerető - magyar testvérekhez. Hosszú beszélgetések sora jelezte azután, hogy ki és milyen körülmények között hagyta el Magyarországot. Aszódi, nyíregyházi, nógrádi, csömöri evangélikusok élnek közel húszezer kilométer messzeségben, de gondolataik gyakran tanyáznak a Kárpát-medencében. A magyarházban rendszeresen tartanak népi tánc órákat. Énektanulás és irodalmi est, alkalom a magyar kultúra értékeinek megismertetésére a távoli idegenben. Itt tartott előadást Tőkés László nagyváradi református püspök is az erdélyi s romániai helyzetről. Ausztráliai magyar nagykövetségünk örömmel fogadta a magyar delegáció tagjait egy estén a közelmúltban újonnan épült követségi épületben, s ott-tartózkodásunk ideje alatt a segítésnek és figyelmességnek feledhetetlen tanújelét adták a hazánkból legtávolabbi követségen élő honfitársaink. Egy este az ausztráliai evangélikus egyház vendégei voltak a jelenlévő evangélikus egyházi küldöttek, mintegy kétszázan. A nagygyűlések feladata új Központi Bizottság, új elnökök választása. A Központi Bizottság soraiba választották Szabóné Mátrai Marianna budapest-zuglói lelkészünket és Viczián János baptista egyházi elnököt. Az elnökök közé két ortodox és egy 30 éven aluli fiatalt is választott a nagygyűlés, s az eddigi hét elnöki helyet nyolcra bővítette, hosszas vita után. Amint az sejthető volt, a nagygyűlés ázsiai és óceániai hangja erősödött. Hangsúlyt kapott a spirituális, lelki igény, a testvériség megélése a közös imádságban, éneklésben, igehallgatásban. A távoli földrészről a hírek lassabban talán hézagosabban jutottak Európába. A biztatás, hogy Isten Szent Lelkét kérjük ez egész teremtettség megújítására, köztünk is időszerű és naponkénti imádságunk lehet csendes szobáinkban, feladatunk pedig az, hogy döntéseinket áthassa Isten mindeneket megújító akarata. Szebik Imre A nagygyűlést megnyitó istentiszteleten Emilio Castro főtitkár meggyújtja a kaktuszvirág-alakú gyertyán a hét élő lángot, a Szent Lélek jelképeként. KÜLFÖLDI HÍREK A PÁPA AZ ÖKUMENÉRŐL II. János Pál nemrég újra megerősítette a római katolikus egyház elkötelezettségét az ökumené iránt, és kijelentette, hogy az ökumenikus párbeszéd végső célja a más felekezetekkel való teljes egyházi közösség. Egy ilyen közösségnek azonban „a hitben, a szentségekben és az egyházi hivatalban való szilárd, szerves egységre” kell épülnie, mondotta február 1-én, a Pápai Keresztény Egységtanács tagjainak kihallgatásán. A „néha nagyon súlyos” akadályok legyőzésére a közös teológiai bizottságoknak munkájuk során „az egyház iránti nagy szeretetet” és „a tanítás tisztaságáról való gondoskodást” kell tanúsítaniuk. A pápa hangsúlyozta, hogy szükséges a kapcsolatok további javítása és elmélyítése más közösségekkel. „Semmilyen, a múltból származó, vagy a jelenlegi helyzet által okozott nehézségnek nem szabad bennünket feltartania” - mondotta. Felhívta a püspököket, hogy bátorítsák és vezessék az ökumenikus mozgalmat. Kifejezte annak szükségességét, hogy a nemzeti és egyházmegyei ökumenikus bizottságok fejlesszék munkájukat. Véleménye szerint a közös hitvallásban való teljes egyetértés a keresztyének egységének alapvető feltétele. (Iwi -szp)
