Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-02-24 / 8. szám

Egyházunk legidősebb tanítómesterét, a nyolcvanesztendős D. Dr. Pröhle Károly professzort köszöntjük születésnapján. Ma már alig van néhány olyan lelkészünk, akit nem tanított, és még most is rendszeresen tart előadásokat Teológiai Akadémiánkon. Talán szabad minden tanítványa nevében is köszöntenem őt ezekkel a sorokkal. Tőle tudom, hogy nem tart igényt semmiféle ünneplésre. Ő mindig a kötelességét végezte, teljesítette azt a feladatot, amit Isten rábízott. Az Isten iránti hála, a professzor iránti tisztelet és szeretet mégis arra indit minket, hogy néhány egyszerű szóval köszöntsük őt, és kifejezzük ezt a hálát, tiszteletet és szeretetet.

Felsorolhatnánk dátumokat, adatokat tanulmányairól, Ielkészi, tanári, professzori szolgálatairól, hazai közegyházi, nemzetközi tisztségeiről, evangélikus egyházi és ökumenikus téren végzett fáradhatatlan munkásságáról, mindarról, amit a mai napig sem hagyott abba. Mindezt megpróbáljuk megtenni a maga helyén és idejében. Itt most olyasmit kell megszólaltatnunk, amit az idős professzor iránti szeretet, tisztelet, és az Isten iránti hála diktál.

Mi, egykori és mostani tanítványai, a vele való találkozás első pillanatában láttuk, hogy szereti Isten igéjét, szereti a teológiát, és ezt nem tudja magában tartani, belső kényszer hajtja, hogy amit ebből megismert, továbbadja. Ez a továbbadás azt is jelenti, hogy legtöbbünkben az ige és a teológia iránti szeretet is gyökeret ver. Nem egyszerűen a tudást, hanem a Lelket közvetíti. Tudjuk, ez Isten ajándéka, ő Isten eszköze ebben, ezért adunk hálát Istennek.

Pröhle professzor szereti tanítványait. Sok-sok bizalmas és baráti körben, a Teológia folyosóin és a tanári szobában, konferenciákon lefolyt beszélgetés résztvevői tanúskodnak erről. Majd hat évtizedes lelkészi és tanári szolgálatának értelmét tartalmát határozza meg ez a szeretet. Nem lehet, nem is szabad erről hallgatni, hiszen ennek megtapasztalása is hozzájárult ahhoz, hogy megtanultuk: Ielkészi, gyülekezeti szolgálatunkban döntő szerepe van a ránkbízottak iránti szeretetnek.

Azt is el kell mondanunk, amit közegyházi szolgálatából láthatunk: ö szereti egyházát, a mi egyházunkat. Igen, ezt az egyházat, amelynek ma is olyan sok problémája van. Ahol Isten szolgálatot bízott rá, mindig is egyháza iránti szeretettel végezte azt. Most is így tesz és így érez. Aki csak közelről ismeri öt, tudja, milyen szívügye egyházunk sorsa. Imádságaiban, amelyek egy részét ott találjuk a Ielkészi szolgálat Agendájában és Énekeskönyvünk imádságos részében, mindenütt szerepel az egyházért, a lelkészek és a hívők szolgálatáért való könyörgés. Az egyházért vállalta, amíg erre kérték, az ökumenikus főtitkári szolgálat sok gondját, a más egyházakkal való kapcsolat tartását és elmélyítését, a sok külföldi utat és tárgyalást. És az egyházért, egyházunkért vállalja mind mostanáig a meg nem értést és a sok félreértést is. Egy hosszú élet szolgálatába ez is beletartozik, és a köszöntés alkalmával ki kell fejeznünk köszönetünket Pröhle professzor közegyházi szolgálatáért is.

Sok mindenről lehetne és kellene szólnunk még. De itt, a végén egy valamit feltétlenül meg kell mondanunk. Annak, amit előzőleg felsoroltunk, a forrása az, hogy Pröhle professzor szereti Jézust. Számtalanszor lehettünk tanúi a megdöbbent ámulatnak, amikor teológiai hallgatók csendesnapon vagy konferencián tudós professzoruktól ezt a bizonyságtételt hallották. Ilyenkor derül ki, hogy ennek a hosszú életnek minden szolgálata, öröme és kereszthordozása ebből a forrásból fakad: aki Jézus szeretetét megismeri, az csak szeretni tudja Jézust: Nem véletlen, hogy legkedvesebb éneke ez: „Jézus, te égi szép tündöklő fényű név, legszentebb énnekem e föld ölén...”

Tudom, hogy „kikapok" tőle ezért az írásért. Azt gondolom mégis: nem kell ezt emberdicsőítésnek venni. Lehet ezt úgy is érteni, hogy nemzedékek kifejezik szeretetüket és tiszteletüket annak, akitől sokat kaptak és kapnak most is. Az Isten iránti hála szavai ezek. Talán nem kell mindig várni ezzel addig, amíg nincs már közöttünk az, akit illet. Azt kérjük Istentől, hogy D. Dr. Pröhle Károly még végezhesse szolgálatát köztünk mindnyájunk örömére és erősítésére.

Muntag Andor

A KIÉ SZÖVETSÉG ISMÉT VÉGZI SZOLGÁLATÁT

A Budapest-Józsefvárosi Református Gyülekezetben 1991. február 2-án megtartotta újjáalakuló gyűlését a KIÉ (YMCA-CVJM) Szövetség. A szövetséget 1950-ben oszlatták fel. Molnár András, a vendéglátó gyülekezet lelkipásztora köszöntötte a megjelenteket és utalt az első magyar KIÉ titkár, Szabó Aladár Kegyelem által c. művére, amelyben megírta a magyar KIÉ első évtizedeit. Bonnyai Sándor volt KIÉ titkár megnyitó áhítata után Kovács Bálint ismertette a KIÉ Szövetség útját az alakulástól a mai napig. Ma már több vidéki egyesület szolgál és az osztrák, valamint az európai KIÉ segítségével két KIÉ titkár áll szolgálatban: Szeverényi János és Sóstay Judit személyében. Az alapszabályok elfogadása után került sor a tisztségviselők megválasztására. Elnökké Hajdú Zoltán enyingi lelkipásztort, képviselőt, ügyvezető elnökké Szeverényi Jánost és titkárrá Sóstay Juditot választották.

Bálint György evangélikus lelkészt a Romániai Zsinatpresbiteri Evangélikus Egyház vezetőinek engedélyével 1991. február 1-től egy évi időtartamra egyházunk ösztöndíjas tartózkodásra hívta meg. Szolgálati helye a Békéscsabai

Az egyéb tisztségviselők és választmány megválasztása után került sor egy Tanácsadó testület megválasztására első sorban a volt KIÉ tagokból és a Keresztyén Leányegyesület (KLE) képviselőiből. A helyzet ugyanis az, hogy ma már - miként a legtöbb országban - nálunk is együtt vannak a KIE- ben lányok és fiúk. A köszöntések során először Dietrich Reitzner európai KIÉ titkár kért áldást a Szövetségre, majd Bozorády Zoltán esperes az evangélikus és Boros Géza a református egyház nevében köszöntötte a tisztségben szolgálókat. A testvér mozgalmak nevében Ónody Szabó Sándor mondott köszöntést. A Szövetség reméli, hogy a volt helységei közül rövidesen kap vissza olyan helyet, ahol folytathatja szolgálatát. Jelenleg egy ideiglenesen átengedett magánlakásban folynak az összejövetelek és az ügyek intézése. Negyven év után újra él és szolgál az 1950-ig az egész országot behálózó mozgalom.

Egyházközség és a Kelet-Békési Egyházmegye lesz, ahol szlovákul szolgál és magyarul tanul. A Menekültügyi Szolgálat keretében külön megbízással román nyelven végez Ielkészi szolgálatot az áttelepültek között Békés megyében.

Scholz László

BOLDOG BÖJTÖT!

Hajts Lelked által, Istenem,

S ne ostorod hegyével!

Csak íelig-meddig győzelem, Amit fenyítve érsz el.

Lehet, hogy meghunyászkodom. Elrémülök az ostoron,

De nem kívánlak téged.

Ha téli ágon makacsul Csüng egy száraz levélke,

Hiába várjuk, hogy lehull,

Bár dér csípte, fagy érte;

Ám mihelyt jő a kikelet,

Friss rügy duzzad s a levelet Letolja szépszerével.

Ó, kivánni szeretnélek, Tavaszsugárként bírni!

Nem mint egy eltapodt fereg Porban-hamuban sírni.

Más tán kemény pálcád alatt A jobbulás felé halad - Napfénnyel gyógyítsz engem.

Bűnt büntető vessződ, Atyám, Fiadra már lesújtott.

Kiállta azt értünk a fán - Mért fognál újra sulykot? Kiengesztelte haragod,

Fölhozta ránk szelíd napod, Hogy megbékélten járjunk.

Ha Lelked hajt, én Istenem, Serkent a múló óra,

Nem kényszerből, önkéntesen Törekszem minden jóra.

Szemem Jézus sebére néz, Könnyűi az is, mi még nehéz - S igy jutok el a célig.

1986

Bibliák Erdélynek a Magyar Bibliatanácstól

A fylagyar Bibliatanács és a Bibliatársulatok Világszövetsége közös segélyakciója eredményeként február 4-5-én 20 000 újforditású Bibliát és 10 000 „gyermekbibliát” (Bibliai történetek gyerekeknek) juttattunk el erdélyi protestáns testvéreinkhez.

A bibliaküldeményböl a református, evangélikus, baptista, adventista és unitárius egyházak arányszámuknak megfelelően részesedtek.

Szívből örülünk annak, hogy 1990 után - amikor is több mint 120 000 Bibliát juttattunk el Erdélybe - idén már év elején elkészültek az erdélyi testvérek által kért és várt Bibliák.

Tarr Kálmán

• •

Ösztöndíjas lelkész Romániából

„Gyújts fényt a sötétségben”

Világméretű Nemzetközi Vöröskeresztes akció a háborús áldozatokért

A háború áldozatainak védelmére indított az egész világra kiterjedő vöröskeresztes program példa nélkül álló esemény a vöröskeresztes mozgalom történetében. Soha nem volt még ilyen a Vörös Félhold Társaságok Nemzetközi Ligája és a 148 tagország nemzeti vöröskereszt társasága által meghirdetett akcióra a reagálás a vöröskeresztes országok részéről. Ez is jelzi a téma szomorú aktualitását, a világra nehezedő súlyos feladatokat.

A múlt században egy-egy háborús konfliktusban a polgári áldozatok száma elenyésző volt. Az I. világháborúban is csak 15%, a II. világháborúban pedig 65% volt a civil áldozatok aránya. A II. világháború óta azonban a világ különböző országaiban a helyi zavargások, háborúk áldozatainak 90 százaléka a civil lakosságból kerül ki. Tíz áldozatból 9 polgári személy!

Szembe kell néznünk azzal is, hogy - bár 165 ország aláírta a

négy Genfi Konvenciót - a legtöbb esetben nem tartják magukat a nemzetközi joghoz a szemben álló felek. A sebesültekkel, a foglyokkal, a civil lakossággal nem bánnak a genfi konvenció által előírt szabályok szerint.

Ezek a megdöbbentő tények és adatok késztették a vöröskeresztes mozgalmat, hogy nemzetközi, egységes fellépést szervezzen. A program, az akció két alapvető célja:- felhívni a világ közvéleményének figyelmét a háborús áldozatok súlyos helyzetére,- segítséget és védelmet nyújtson az áldozatoknak, mert ez a védelem és segítség a nemzetközi humanitárius jog alapján megilleti őket.

A program tervezett csúcspontján, május 8-án, a vöröskeresztes világnapon a résztvevő országok fáklyák, fények gyújtásával egybekötött demonstrációkat rendeznek a kampány jelmondatának jegyében: „Gyújts fényt a sötétségben”,

azaz hozd el a reményt a háborúk szenvedéseitől sújtott embereknek.

A Magyar Vöröskereszt saját és a lakosság nehéz helyzetére tekintettel csak olyan akciókra kívánja a közvéleményt felhívni, amelyek elsősorban nem anyagi áldozatot igényelnek.

Meghirdettek egy gyermekrajzpályázatot, melyre már be is érkeztek a rajzok és elbírálásuk folyik.

Csatlakoznak a „Fénylánc a világ körül” akcióhoz. Ez azt jelenti, hogy május 8-án, közös demonstrációt szerveznek az Osztrák Vöröskereszttel a határ mentén. Fiatalokat várnak erre a demonstrációra.

A nyár folyamán jótékonysági koncertet rendeznek, melynek bevételét a háborús áldozatok megsegítésére fordítják.

Aki ezekben a programokban részt szeretne venni, a Vöröskereszt szervezeténél tájékozódhat.

tszm

FELVÉTEL A TEOLÓGIAI AKADÉMIÁRA

Evangélikus Egyházunk lelkészeinek képzése a budapesti Teológiai Akadémián történik.

Akik a Teológiai Akadémiára felvételüket óhajtják, felvételi kérvényüket az Akadémia Felvételi Bizottságához címezve az Akadémia Dékáni Hivatalának (Budapest XIV., Rózsavölgyi köz 3. 1141) 1991. május 15-ig nyújtsák be.

Az akadémiai felvételi kérvényhez a következő okmányokat kell mellékelni:

1. Születési bizonyítvány;

2. A legmagasabb iskolai végzettségi (érettségi) bizonyítvány;

3. Orvosi bizonyítvány, amely igazolja, hogy a jelentkező főiskolai tanulmányokra és Ielkészi pályára alkalmas;

4. Keresztelési bizonyítvány;

5. Konfirmációi bizonyítvány;

6. Kézzel írott részletes önéletrajz, mely feltárja a kérelmező családi és társadalmi körülményeit, valamint a Ielkészi szolgálatra jelentkezés okait;

7. Esetleg egyházi működésről szóló bizonyítvány.

A felvételhez szükséges az illetékes lelkész bizonyítványa, mindenesetre annak a lelkésznek az ajánlása a jelentkező Ielkészi pályára való alkalmasságáról, aki a folyamodónak az utóbbi időben a lelkipásztora volt. Ezt a bizonyítványt a Ielkészi hivatal a kérvénnyel egyidejűleg küldje meg külön levélben közvetlenül az Akadémia dékánjának címezve. Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hiteles másolatban is lehet mellékelni. A másolat „egyházi használatra” megjelöléssel az egyházközségi lelkész által is hitelesíthető.

Az akadémiai tanulmányi idő öt esztendő.

Az Akadémia hallgatói kötelezően lakói a Teológus Otthonnak, ahol lakást és teljes ellátást kapnak. A jó tanulmányi eredményt elért és rászoruló hallgatók ösztöndíjban is részesülhetnek. A Felvételi Bizottság döntését felvételi vizsga előzi meg.

A felvételi vizsga anyaga a következő:

írásbeli zárthelyi dolgozat után szóbeli vizsga következik, mindkettő a következő anyag ismeretéből áll.

1. Általános bibliaismeret;

2. Luther Márton Kiskátéja;

3. Az Evangélikus Énekeskönyv és a II. és III. osztályos evangélikus hittankönyvben levő énekversek ismerete;

4. Dr. Sólyom Jenő: Hazai egyháztörténelem... valamint D. Dr. Pröhle Károly: Az evangélium igazsága c. tankönyv anyagának ismerete;

5. Dr. Fabiny Tibor: Egyházismeret c. jegyzet;

6. Az Evangélikus Élet, a Lelkipásztor, a Theológiai Szemle és a Diakónia 1990. évi és ez évi anyagának vázlatos ismerete;

7. A magyar történelem;

8. Magyar nyelv és irodalom;

A fenti anyaghoz esetleg szükséges segítségért a jelentkező forduljon bizalommal gyülekezeti lelkipásztorához; a jelentkezőknek tájékoztatást küldünk a felvételi vizsga időpontjáról és anyagáról.

Kérjük a lelkészeket, hogy a fenti hirdetményt mielőbb, majd húsvét ünnepén is olvassák fel a gyülekezetekben.

*

Újból hittant taníthatok...

„Uram, kihez mennénk, örökélet beszéde van tenálad és mi elhittük és tudjuk, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten fia.” (János 6,68.)

Iskoláink államosítása óta, abban a reményben éltem, hogy több évtizedes kihagyás után a Mindenható Istenünk segítségével csak eljön az az idő, amikor bebizonyosodik, hogy nem hiába küldte le hozzánk a Názáreti Jézust, a „Megtartót.” Aki börtönöket, sírokat, koporsókat felnyit, bilincseket leold és szabaddá tesz minket, hogy újból hirdethessük: „íme hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lesz!”...

Lehet-e ennél nagyobb öröm, hogy életünk alkonyán még mi is továbbíthatjuk ezt az örömöt a gyermekeinknek. Köszönet egyházunk vezetőinek, hogy nem feledkeztek el rólunk, s segítségül hívtak minket is a „tékozlókat”. „Evangélikus Élet” c. lapunkban többször megjelent a felhívás hogy aki érez erőt magában arra, hogy a nagyon elfoglalt, megfogyatkozott lelkészeink segítségére,

egyházunk támogatására vállaljon hitoktatást.

1948-ban a békéscsabai egyházközségünkben tanítottam utoljára hittant. Emlékezetemben van most is: az akkori igazgató lelkészünk kérésére bemutató tanítást tartottam az 56 fős tantestületünk és az állami iskolában tanító hitoktatók részére. Akkor érkeztem egy féléve haza szovjet hadifogságból. „Ki dolgát mind az Úrra hagyja” c. éneket tanitottam.

Elhatároztam tehát most az ősz folyamán a hosszú tespedés, tilalom után, ha az egyházunk igénybe veszi erőmet és méltányolja 1932-1952. végzett egyházi munkámat (levitakántortanító) összeszedem minden erőmet és újból igyekszem a volt tanítványaim unokáit megismertetni vallásunkkal. Isten iránti hálánkat, hogy elküldte hozzánk szerelmetes fiát az Úr Jézust.

„Vallást teszünk Isten és ember előtt, hogy nem szégyenljük Krisztus evangéliumát, mert az Isten ereje az minden hívőnek üdvösségére. (Róm 1,16.)

Amikor elérkezett most októberben a hittanoktatási órám

előtti éjszakáján éppen olyan izgatott voltam, mint 1932.ben, amikor Miskolcon először léptem gyermekeink elé, hogy tanítsam a „Dávid és Góliát” c. bibliai történetet és annak tanulságát.

Eszembe jutott a nagy reformátorunk Luther Mártonról olvasott történet, aki íróasztalát, annak lapját, falakat teleirkálta ezzel az egyetlen latin szóval: „Vivit”. Azt jelenti, a boldog igazságot! „Ö”, Jézus él! Él most is! Élni fog! Ő segít rajtunk most is!

Vagyunk még sokan, akikből a 40 év nem ölte ki az Istenhez való ragaszkodást, a „Megtartó”, Jézus Krisztushoz való vágyakozást! Továbbítani akarják az örömhírt, csak a hónuk alá kell nyúlni és be kell állítani ebbe a hitvalló seregbe!

Aki addig bátor szóvivője volt hitünknek, vallásunknak, egyházunknak csatlakozzon csapatunkhoz!

Isten egyszülött fia, Jézus Krisztus segítségével a berozsdásodott egyházi életünkön sokat segíthetünk még most is!

Varga Koritár János Békéscsaba