Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)
1991-12-01 / 48. szám
FIATALOK N A K A decemberi számokban a pécsi ifjúság tagjai fognak megszólalni - András felkérésére. Biztos. JTm. hogy egy-egy közösséget a közös munka tart és kovácsol össze. Hogy miképpen lehet közösen, vagy akár egy közösség nevében írni, nem tudom. Majd kiderül. Nehéz megtalálni a formát, amiben szót kaphat mindenki, de arra mindenképpen törekedni fogunk, hogy ne csak azt mutassuk meg, amivel dicsekedni lehet. Nem szeretnénk a „szuper ifjúság" szerepében tetszelegni, amely olykor mint pécsié- ' két megkísért minket. Bár sokan vagyunk és sokszínűek vagyunk, de kevésbé vagyunk egységes közösség. Gondolom, nem vagyunk egyedül a gonddal, hogy ne mindent a „mag” csináljon, hanem mindenki aktív taggá váljon. Hiszen ha megnézzük programjainkat, bőven van lehetősége mindenkinek, hogy találjon neki tetszőt. Három ifjúsági csoportunk van, külön témákkal, más-más hangvételben, stílusban. Van lehetőségük az ügyeseknek és kevésbé ügyeseknek is, hogy agyagozzanak, formázzanak. A gyerekmunkába is bekapcsolódhat bárki, aki kedvet érez hozzá. Van egy kis zenekarunk, ahová a zenészhajlamúakat várjuk. Nagyon jól működik a cserkészcsapatunk is. Nemrég alakult a Bárka csoport, amiről majd olvashattok bővebben is. Havonta két ifjúsági istentiszteletet tartunk, ahol prédikálni is lehet. Az állandó programok mellett számtalan más alkalom is van, ahol lehet szolgálni, tanulni, beszélgetni, imádkozni. Ennyit elöljáróban, most pedig részletesebben a bárkáról. _óz_ A PÉCSIEK BÁRKÁJA jfts GYERMEKEKNEK JAKOB ES CSALÁDJA EGYIPTOMBA KÖLTÖZIK Bizony nagyon boldogok voltak mindannyian. A testvérek újra egymásra találhattak. Júda máris indulni akart, hogy megvigye a hírt apjuknak. Ahogy az indulásról tanakodtak, egyszerre nagy kürtzengés hallatszott. Lovak dobogása verte fel a csendet. Szolgák rohantak, hogy az utat megtisztítsák. Maga a fáraó közeledett. A fáraó fényes kocsiján ült. A kocsi előtt ragyogó paripák toporzékoltak. József és háza népe földig hajolt az uralkodó előtt. A fáraó azonban kedvesen szólt hozzájuk:- Ők tehát a testvéreid? Hallottam róluk és hallottam, hogy miként fogadtad őket. Tetszett a történet. Nagylelkűségedben nem csalódtam. Most málházzátok fel az állatokat és menjetek Kánaán földjére - szólt a testvérekhez ezután. - Vegyétek magatokhoz apátokat és házatok népét! Költözzetek mindannyian Egyiptomba! Megígérem nektek, hogy a legjobb földet kapjátok meg Egyiptom földjén. Ne sajnáljátok azt, ami ott marad, jobbat kaptok itt ezerszer. A testvérek alig akartak hinni a fülüknek, maga a fáraó hívja őket országába. Ez mindent felülmúlt. A gazdag ajándékokkal megrakott karaván lassan indult kelet felé. A férfiak magukba merülve hallgattak. Mindegyikük a jövőt forgatta a fejében. így értek haza, Kánaán földjére. Apjuk most is kint állt az úton és várt. Nem is olyan régen volt az, amikor pontosan itt állva számolgatta a hazatérőket, akkor egy hiányzott. Most vajon hazatérnek-e mindannyian? Jákob azonban most nem tudta megszámolni fiait messziről. Álmában sem gondolt arra, hogy ez a gazdagon megrakott szekerekkel, csodálatos állatokkal menetelő karaván éppen hozzá érkezett. így aztán úgy kellett a fiúknak megszólítaniuk, hogy észrevegye őket. Már az asztalnál ültek, amire el tudták mondani mindazt, ami velük történt. Nem volt könnyű történet. Nem csupán az elmúlt napok eseményeit kellett elbeszélni, hanem bünbánattal elevenedtek meg a réges-régi napok. Hogy jött József az úton, milyen fiatal volt még és milyen kis ostoba dicsekedő. Hog csillogott a szeme, amikor álmait mesélte. Aztán mindanynyian hallották szinte újra azt a tompa puffanást, amivel József földet ért a kút alján. Legélesebben azonban a kiáltásokra emlékeztek, egyszer a kút mélyéről jött, aztán a távolodó karaván soraiból. Jákob megdöbbenve hallgatta, de nem szólt semmit. Ha József megbocsátotta mindezt, ő mit is mondhatna. Sokkal jobban aggasztotta az ígéret, amit apjától kapott. Amit az apja a nagyapjától. Az Isten ígérete. Ezen a földön kell maradnia. Hogy is mehetne el idegen tájakra? Nem halnak-e éhen viszont, ha itt maradnak? Tele volt kérdéssel. Aztán a fiúk akarata győzött mégis. Ők hallani sem akartak maradásról. Ők már látták az egyiptomi gazdagságot, a fáraó pompáját. Egy napon búcsút mondtak hazájuknak. Jákob - még mindig kétségek között - nehezen vált meg attól a földtől, ahol életének az igazán boldog éveit élte. A karaván Beérsebában táborozott le először. Jákob áldozatot mutatott be Istennek. Aztán nyugovóra tértek. Jákob egyszerre érezte, hogy az Isten megáll mellette. Milyen régen nem szólt már hozzá így. Jó volt újra érezni az Ő melegségét.- Jákob! Jákob! - szólította meg Isten.- Itt vagyok - felelte Jákob.- Én vagyok az Isten, atyádnak Istene! - szólt újra az ÚR. - Ne félj Egyiptomba menni, mert nagy néppé teszlek ott. Én veled megyek és én vissza is hozlak onnan. Ott vár téged a fiad, József. Veled lesz még halálod óráján is. Másnap Jákob fényesebbnek látta a napot, amikor fölébredt, már bátran indult, tudta, hogy Isten útján halad. ÚJ JÁTÉK ORSZÁG-VÁROS Biztosan ismeritek ezt a játékot. A szabályok nagyon egyszerűek. írnotok kell nekem minél több országnevet a Bibliából. Nem kell azonos hanggal kezdődnie, mint az igazi ország-város játékban. Egyszerűen csak írjatok minél többet. A követkeő számban majd városokat gyűjtünk, és így tovább. Most tehát országokat. Minden jó ország egy pont. Csak olyan ország számít, ami a Bibliában benne volt. Figyelem! Nem ér pontot, ha országrészt, vagy tartományt írsz! Csak az igazi ország számít. Beküldési határidő: 1991. december 17. A lapra írd rá: ORSZÁG Cím: Koczor Tamás 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14. IMÁDSÁG Zenét hallgatok Olyan szépen szólnak a hangszerek. Cincog a hegedű, énekel a fuvola, dörmög a bőgő, pujfog a dob. Mégis alig hallom őket külön-külön. Teljesen együtt vannak. Istenem, add meg, hogy mi otthon ilyen együtt játszó hangszerek lehessünk. Hogy örüljön annak a szíve, aki hall. Hogy ne akarjon egyikünk se hangosabb lenni a másiknál. „AZ ISTENI SZERETET ÉS ÖRVENDEZŐ REMÉNYSÉG FÉNYÉVEL” „Szeretnék egy színpadot, amely valójában a templom fiatalabbik testvérének lenne nevezhető; színpadot magas etikai jelleggel, nevelő erővel, építő akarattal, a szó legjobb értelmében színpadot, amely más módon, mint ahogyan az egyház (szószék) képes, az erkölcsi világrend szentségéről és változatlanságáról tesz bizonyságot és az emberi élet szomorú tragikumát az isteni szeretet és örvendező reménység fényével ragyogja be...” (Gunning, utrechti lelkész.) Giovannini Kornél az általa rendezett előadások naplójához mottóul írta ezt az idézetet. Majd ezt írta abban a tervezetben, mely megfogalmazza mindazt, amit a bábművész a Kőbányai Gyülekezetben induló keresztyén motivációjú bábelőadásaiban üzenni szeretne fiatal hallgatóinak, nézőinek :” A báb és meseelőadások, hivatásos bábművészek közreműködésével, a gyermekek lelki-esztétikai fejlődését kívánják segíteni. Közösségi alkalmak, melyek a keresztyéni életvitel kapaszkodóinak megismertetését tartják feladatuknak. A hasznos és tartalmas szórakozást nyújtó előadásokat kötetlen beszélgetések egészítik ki, melyek megnyilatkozási lehetőségek a nézőknek és bizonyságtételi alkalmak a hallgatóknak.” Kőbányán az egyre szépülő, alakuló színpadot néztük meg mindketten, amikor először találkoztunk. Megkapó volt az a lelkesedés, amivel beszélt arról, a munkáról, nyugodtan mondhatjuk misszióról, amit vállalt a bábművészeten, irodalmi alkotások tolmácsolásán keresztül. Újra éreztem, hogy az evangélium hirdetésének ezek az indirekt módjai mennyire hiányoztak eddig. Sokszor feledkeztünk meg ezekről a lehetőségekről. Pár szót váltottunk mindarról a munkáról amit végez. Giovannini Kornél: A Budapesti Bábszínház bábszínésze vagyok. Rendeztem a Bóbitában és most a Győri Bábszínházban. Úgy érzem, hogy az esztétikumot a hittel párosítani lehet és kell is, örömöm telik benne. Nagyon szeretem a gyerekeket és úgy érzem, hogy azt a sok riadtságot, amit én a második világháború alatt átéltem, azt most egy szelíd előadással vagy egy nagyapai mosollyal talán egy kicsit lehet így törleszteni. Nagy László: Itt Kőbányán csak előadások lesznek, vagy valami többről is szó van? G. K.: Az együttléteknek lesz egy kb. 30-40 perces előadási része, ezután szintén kb. ugyanennyi idő marad a beszélgetésre, ahol a műből kiindulva azokról a kérdésekről beszélgethetünk, amelyik igazán foglalkoztatják a gyerekeket. Én a kis társulatommal, a Sáfár együttessel, pl. a Toldival, Buda halálával járom az általános iskolákat. Volt olyan hely, ahol a Toldi után még legalább másfél órát beszélgettünk. Olyan kérdéseket tettek föl ezek a kisgyerekek, amiket talán másoknak nem is tennének föl. Ezek a beszélgetések legalább olyan fontosak, mint az előadásaink. N. L.: Milyen darabokat láthatunk majd a Kápolna színpadon? G. K.: Három Mikszáth-meséhez már készítjük a bábukat is. Olyan előadási formában láthatják majd ezeket a darabokat, ahol egyszerre látszik a bábos és a bábu, egyszerre az elbeszélés és a drámai rész is. A Hókirályban a hóember azt hiszi magáról, hogy az állatok királya lehet, majd jön a napocska és bizony kiderül, hogy ő nem alkalmas a királyságra. Az elégedetlen fazék és furkósbot története a hazugságról, lopásról és azok elkerülhetetlen büntetéséről szól. Számomra Gazsi kalandja a legszebb. Elcsavarog Gazsi és egy mackó fogadja be. A kismackóval játszik, amikor jön a vadász, Gazsi apukája, aki meglövi a mackót. Aztán ő gyógyítja meg. Valami mesebeli, de mégis nekünk szóló üzenettel a barátságról és a ma oly hiányolt emberi kapcsolatokról szól. Mackó és ember legalább a színpadon kibékülnek. Mindezek tehát Mikszáth meséi, melyekbe nagyon beleszerettem. N. L.: Valóban elgondolkodtató, nyugodtan mondhatjuk keresztyén üzenetet is hordozó darabok ezek, melyekkel a gyerekeket el lehet gondolkodtatni azokról az értékekről, melyekben nekik is dönteniük kell. Milyen korosztályoknak szólnak az előadások? G. K.: Egész kicsiknek kis meséket pl. Mátyás királyról, az évszakokról. Van egy-két nagyon szép marionett bábu, amiket nagyon szeretnek a gyerekek. Főleg nagycsoportos óvodásokra és alsós iskolásokra számítunk, akiket reménységünk szerint szüleik hoznak majd el. A másik korosztály a konfirmáció környéki gyerekek csoportja. Akik, ha itt megnézik a Toldi estéjét, akkor az utána következő beszélgetés során rájöhetnek a mű aktualitására. Az üzenetre a fáradt emberekről, akik nem értik a világ változását, nem értik, hogy mi is történik az életben. Ezt pl. hasábfákkal játszuk és amikor a földre leejtjük iszonyatos hangot adnak. Sokkal félelmetesebb ez, mint a színpadon eljátszott halál. N. L.: 'Hogyan fogalmazná meg ars poeticáját? G. K.: Azt a derűt szeretnénk átadni, amit egy műalkotás adhat, avval a komolysággal - nem komorsággal! - felségességgel, amit az ima és a hit tud adni. Egyszerre átélni és megláttatni a közönséggel, hogy közel állnak egymáshoz. Olyan csendet teremteni, hogy meghallják a kopogást. Erre képes a műalkotás. Kicsik és nagyok között egyaránt. N. L.: Köszönöm a beszélgetést és kívánok sok örömöt a Kőbányán elinduló munkájához. Nagy László A Magyar Evangélikus Ifjúsági Szövetség egyik leghatékonyabban működő szakcsoportja a szociális munkára szerveződött Bárka csoport. Pesti és Pesten tanuló fiatalok végzik mozgáskorlátozottak és állami gondozottak között munkájukat. Az immár három éve zajló nyári táborozások révén sokan kötődünk a csapathoz szerte az országban élő fiatalok. Egy szervezetnek sem tesz igazán jót, ha működése egy városra korlátozódik, létének jogosságát az adja, ha minél inkább jelen tud lenni országszerte. A „kell egy csapat” érzését sokan szertevihettük a nyári táborokból. Nem kell azon sopánkodni, hogy miért is nem tartozhatunk ehhez a jól működő közösséghez, ahol közösen mérik fel a feladatokat, és meg tudják találni az alkalmas embereket, ehelyett inkább vennünk kell a bátorságot, és a magunk környezetében keretet találni az együtt munkálkodásra. A gyülekezetünk ifjúságából néhányan megpróbáltuk ezt, és már alakul, épülget a mi Bárkánk is. Hat felekezet ifjúságához jutottunk el a hívogatásunkkal. Szeretnénk teljesen nyitottan, ökumenikusán végezni a segítő, szolgáltató arculatú munkánkat, hiszen ha nem szétforgácsoltán, de összehangoltan végezzük a feladatainkat, akkor talán hatékonyabbá válhatunk.” Szeretnénk, ha egymásra lelnének mindazok, akik úgy érzik: az a dolgunk a világban, hogy valakinek az emberévé váljunk. Az elmúlt évek és a mostani idők nem igazán élesztik az emberekben az egymásra figyelés, a törődés, a közös teherhordozás indulatát. Sokszor közömbösek vagyunk a körülöttünk élők sorsa iránt. A fiatalokat is leköti a tanulás, a pályaválasztás és a társkeresés, és talán nem is látnak túl saját rétegük, mozgásterük keretein. Pedig kiáltó a szükség körülöttünk és „A világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését”. Nem szuper, életüket és energiájukat rátevő szentekre van igazán szükség - a szent helyettünk is az, mi olyanok nem leszünk -, de időnkből, szeretetünkből adnunk kell, hisz ez egy örök forrásból táplálkozik. Jézus ételünkké, italunkká vált, hogy emberek lehessünk egymás számára. A konkrét feladatok felmérésénél tartunk. Szeretnénk két helyi alapítvány - a „Kerek világ” és a „Fogd a kezem” - hátországává válni, valamint a mozgáskorlátozott gyerekek Bercsényi utcai napközijében segíteni. Kirándulásokat, ünnepi délutánokat, kézműves foglalkozásokat, korrepetálást és nyári táborokat tervezünk, ezekhez keressük a tenniakaró fiatalokat. Megoldani emberek sorsát biztosan nem tudjuk, de együtt lenni, együttérezni és meghallgatni egymást mindenképpen. A Magyar Evangélikus Ifjúsági Szövetség és a Keresztyén Ifjúsági Egyesület támogatja törekvéseinket, tőlük kapunk anyagi támogatást, a nyári táborokhoz helyet és többéves munkálkodásaik tapasztalatait. önálló jogi személyként mi is pályázhatunk, de előbb szeretnénk munkával bizonyítani létjogosultságunkat. Bátorítunk minden fiatalt, akit valami - hitünk szerint Valaki - elhív egymás terhének hordozására, hogy kapcsolódjék be egyegy ilyen csoport munkájába, amelynek sokszínűsége biztosítja mindenki számára a jóleső érzést: szükség van rám. Muth Eszter TEOLÓGIAI KISSZÓTÁR HIT - MINT ISMERET Ha Isten megérinti a szívet és megmozdítja az intuíciót, megszületik a hit, mint bizalom. Ha megvilágítja az értelmet, megizmosodik az ismeret is, a hitnek az előbbivel egyenrangú összetevője. Ma különös szellemi zavarban élünk. A gondolkodást egyfelől az utolsó háromszáz év fejlődése határozza még, mély elév'e'tagadta a hagyományos keresztyén tanítást, másfelől pedig az utolsó háromszáz év érdemeit vonják kétségbe, s eleve tagadják az értelem használatának szükségességét. „Értelmes keresztyénség” - ma különösen keskeny út. A modern tudományok megerősödése óta szokás megkülönböztetni tényeket és értékeket. Tény, hogy a Föld a Nap körül forog, és tény, hogy a vízmolekulában két hidrogénatom kapcsolódik egy oxigénatomhoz. Ezeken senki nem vitatkozik. Ezzel szemben a szeretet, a megbocsátás, a hűség, az áldozathozatal értékek, melyeket az ember személyes döntésének megfelelően választ vagy elutasít, s a döntés tárgyilagossága mindig vitatható. Ebben a szemléletben a vallás, vagy azon belül a keresztyén élet magánügy, személyesen vállalható és vitatható, nem tényeken, hanem értékválasztáson alapúi. Ebben a szemléletben élve komoly szellemi erőfeszítést igényel annak meglátása és megláttatása, hogy a keresztyén hit alapja tény - a Történet, melynek magja a názáreti Jézus élete, halála és feltámadása - és a hit következményei is tények, nem csupán többleteképpen értelmeriiéfő jelenségek vágy'VélekédéSék.''Néfn könnyű ragaszkodni ezekhez a lényekhez egy olyan-világban, ahol az igazság mértéke „demokratikus”, azaz valami attól lesz igaz, ha sokan és hangosan képviselik. A másik oldalon egyre hangosabb a képviselete annak a véleménynek, hogy a hitnek és az értelemnek Isten szándéka szerint sem lehet köze egymáshoz. A vélemény részben érthető: sokan csalódtak a felelőtlen emberi értelemben. Ugyanakkor, aki értelme számára nem kéri a világosságot, s azt átengedi a Gonosznak, életveszélynek teszi ki magát. Hallgassunk Pál apostolra, aki a hit mégoly különleges megnyilvánulásánál is, mint a nyelveken szólás, többre becsült néhány értelmes szót. Az ismeret is Istené. Csak mert adja nekünk a megismerő hitet, lehet miénk a megváltó ismeret. Csepregi András SrHfíI 7 I ÁS7I />• A Bánk bán szerzője Nemcsak Kecskemét mint a szülőváros, hanem az egész magyar kultúra számára jelentős esemény Katona József a nemzeti dráma megteremtője kétszázadik születésnapja. (1791. november 11.) Az ünnepre újjászületik az írónak a régi városrészben levő szülőháza a róla elnevezett utcában, a nevét viselő társaság koszorúzásokkal, középiskolásoknak rendezett versennyel, tudományos előadásokkal és gálaesttel tette emlékezetessé az évfordulót. Katona József ősei 1658-ban érkeztek a Partiumból Kecskemétre, ahol paraszti, iparosi munkát végeztek. Édesapja takácsmester volt, fiát a gimnázium után jogi pályára szánta, amely ekkor a társadalmi emelkedés útját jelentette. Katona József azonban sokkal szélesebb érdeklődésű volt; képzeletét megragadták az alföldi város homályba vesző múltja, a népvándorlás és a török kor emlékei, a puszta romos templomai. Bár 1815-ben jogi vizsgát tett és ügyvédként kezdett el dolgozni, erős hatást tett rá, irányultságát jelentősen befolyásolva Kecskemét Kelemen László által kialakított irodalmi-színházi hagyománya. 1820-tól kecskeméti városi ügyész, majd főügyészként dolgozik viszonylag kielégítő anyagi körülmények között, bár élete utolsó éveiben nagy hévvel vetette bele magát a „sercegő pennájú” hivatalnok a mulatozásokba, emiatt pénzügyi nehézségekbe keveredett, úgy, hogy még pénzügyi visszaélés vádja is érte. Zárkózott, különc egyéniség volt, utolsó éveinek elkeseredését az is fokozhatta, hogy színházépítési javaslatát elvetve, a város egy mészárszék létrehozását fontosabbnak találta. Katona József irodalmi, művészi fejlődését egyre sikeresebb drámák jelezték a tízes években: Ziska, Jeruzsálem pusztulása, majd 1820-ra az Erdélyi Múzeum pályázatára elkészült a főmű, a Bánk bán. A színházi cenzúra a bemutatót megakadályozta, de 1820-ban nyomtatásban megje.lenhetett. A XIII. század elején játszódó történetét a közelgő reformkor nemzeti ébredése küszöbén, Ferenc császár abszolutizmusával szembeni hazafias ellenállás szelleme ihlethette. A krónikás hagyományból zseniálisan bontotta ki a nemzeti drámát: a személyes sérelméből az idegen uralommal szembeforduló Bánk, azonosulni tudott a nemzet problémáinak súlyos terhével, Tiborccal való párbeszéde a kossuthi nemzeti érdekegyesítés gondolatának irodalmi előrevetítése. Katona nem érhette meg drámája bemutatóját, 1830. április 16-án, a millenium csodálatos szeceszsziós városházának helyén lévő egyszerű hivatalának kapuján kilépve - mint egy emlékkő is jelzi - „ ...meghasadt a szíve Kecskemét legnagyobb fiának.” Nem véletlen az, hogy annyi tévút után a magyarság ma a reformkor szellemi örökségében találja meg talán legfontosabb értékeit. Ebben segít Széchenyi István, és Katona József is. Károlyfalvi József
