Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-11-17 / 46. szám

Evangélikus Élet 56. ÉVFOLYAM 46. SZÁM 1991. NOVEMBER 17. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 25. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 12 Ft Olyan könyv, amelyet mindennap olvasok csak egy van: az Újtestámentum. Már húsz esztendőnél több ideje, hogy naponként olvasok belőle. Mindig ott van az asztalomon. A koporsóban is az legyen a szívemen. Gárdonyi Géza " A TARTALOMBÓL" MEGÉRINTENI A SZÍVEKET VEGYÜK FEL A KÉSMÁRKI FATEMPLOM ÜGYÉT ZSINATI ÍRÁSOK A szekszárdi evangélikus templom „AZ UTAK ŰJRAÉPÜLNEK” Amikor néhány héttel ezelőtt átlép­tük Zinnwald-nál Németország határát - hogy Budai Szeretetotthonunk kö­szöntését vigyük el két testvérintézmé­nyünknek -, nem is álmodtuk, hogy autósutunk legnagyobb élménye ez lesz: itt mindenütt utakat építenek. Drezdától Berlinig s a Harz hegységtől Haliéig mindenütt betonozó, aszfalto­zó gépek szorgoskodtak, s közben per­sze utunkat is állták. Bennünk még­sem bosszankodásaink emléke ma­radt meg, hanem egy nagyon szép él­mény, ami látogatásunk mottója lett azután: igen, az utakat újra kell épí­tenünk! Első állomásunk Berlin - a Wei­­ssen-See nagyon szép környezetében lé­tesült STEPHANUS ALAPÍTVÁNY. A szeretetszolgálat szinte minden ágá­ban tevékenykedik ez a „mamutintéz­mény”. Filiái pedig közel száz kilomé­teres körben szétszórva hordozzák az irgalmasság szolgálatát -, több mint egy évszázada. Az „új útra" éppen egy ilyen vidéki intézményben találtunk rá. A korábban csak szellemileg sérült gyermekeket befogadó intézmény vál­lalta árva, vagy hazulról clkényszerült gyermekek nevelését az iskolaköteles korig. Az első ilyen próbálkozás ez a volt NDK területén. - Szeretetszolgá­latunk „gyermekágának" hátha zöldell majd egyszer egy ilyen hajtása nálunk is? A másik testvér-intézmény a Harz­­hegység Dunántúlt, vagy inkább a Mátrát idéző vidékének egyik csoda­szép völgyében húzódik meg szeré­nyen, pedig volna mivel dicsekednie. A NEINSTEDTER ANSTALT-nak két jellegzetes arcéle van: az egyik az, hogy diakónusképzése magas színvo­nalú; - a másik, hogy szellemileg sérült emberek gondozására specializálták szolgálatukat. - Nemcsak a velünk lé­vő fiatal munkatársainknak, hanem nekünk „öregeknek" is az volt a nagy élményünk ebben az Otthonban: szcrc­­tetmunkánkban mindig „diáknak kell maradnunk” a tanulást nem szabad abbahagynunk! - A közös tanulmányi együttmunkálkodásra testvéri biztatást is kaptunk. Hazafelé jövet dehogy bántuk már a sok „lassújelt”-útterelő táblát, hiszen ezek arról beszéltek nekünk: „az uta­kat újra kell építenünk". Csizmazia Sándor Kéz a kézben kell dolgozni a közös értékekért Antall József miniszterelnök kongresszusi megnyitója Első országos kongresszusát tartotta október végén Budapesten a Keresztény Értelmiségiek Szö­vetsége (KÉSZ). A kongresszus védnökségét Antall József minisz­terelnök vállalta és ebben a minő­ségében ő tartotta a megnyitó be­szédet. A beszéd fontos kijelentése­ket tartalmazott a keresztyén em­bereknek a társadalom építésében, megújításában vállalható szerepé­ről, különösen is az értelmiségiek szolgálatáról. Bevezetésként párhuzamot vont az egyházak második világháború utáni és mai helyzetéről. Mindkét alkalommal újra indulás történt. Akkor az egyház főgondja a hábo­rú utáni talpraállás mellett az volt, hogy miképpen tud ellenállni a nyomásiak, hogyan tudja menteni az értékeket. A Rákosi-féle veze­tésnek kimondottan az volt a célja: mit tegyünk, hogy csökkentsük az egyház befolyását. Ehhez nem ki­sebb feladatot kellett volna megol­dani, mint azt, hogy ne legyenek betegek és ne haljanak meg az em­berek. Ma a helyzet más. Nincse­nek ugyan épületromok, melyeket újjá kellene építeni, de annál több a lelki rom, melyek eltakarításával az egyháznak magának és újjá kell lennie, és ebben a helyzetben kell új világot, új társadalmat építeni. Hangsúlyozta a miniszterelnök, hogy mindezeket a feladatokat csak ökumenikus és interkonfesz­­szionális alapon végezheti el a KÉSZ. Hogy ez ma így történik annak igazolására az elmúlt nyár református és katolikus esemé­nyeit említette, külön kiemelve, hogy hatalmas történelmi tett volt, ami a gályarabok emlékművénél történt. Magyarországon sok év­század elnyomása, politikai dikta­túra után rá kellett döbbennie a keresztyénség minden ágának, hogy kéz a kézben kell dolgozni a közös érdekekért. A konferencia programja is je­lezte azt a három területet, melyen a kihívások érik a keresztyén értel­miségieket. Ez a világiak szereplése a társadalom építésében, a keresz­tyén szellemiség az egészségügyben és a szociális védőháló kialakításá­ban. Nem klerikalizmusra van szük­ség, hanem a megújhodó egyházak segítségével rendet teremteni az agyakban, célokat, értékeket be­mutatni és azt, hogy az áldozat hozzátartozik az élethez. A szeretetre épült életnek három dologban kell nyilvánulni: a szoli­daritás vállalásában, az aktív segí­tésben és az áldozatvállalásban. Ez a küldetése az ilyen életnek. Közben nem árt figyelni arra sem, hogy milyen társadalmi szer­kezet felé halad a világ. A marxi vízióból semmi sem valósult meg. Az ország belső lelki problémáiba a keresztyén világi embereknek is be kell kapcsolódniok, hogy jobb, igazságosabb társadalmi rend épüljön. Európa és a keresztyénség ne­künk nem csupán XX. századi program, hanem maga az ezeréves magyar történelem. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után a kongresszus a három téma­kört másfél napon át részletesen tárgyalta. A megbeszélések eredmé­nyeit későbbiekben közzéteszik. SZÁNDÉKNYILATKOZAT Budapest Belváros Önkormányzata és az Evangélikus Egyház - a reformáció emléknapján, 1991. október 31-én - megállapodott arról, hogy a gazdag történelmi hagyományokkal rendelkező Deák téri iskola 1992. szeptemberétől 8 osztályos egyházi középiskolaként nyitja meg kapuit. Dr. Harmati Béla püspök és Mihályi Gábor polgármester a követ­kezőkben állapodott meg:- A jelenleg működő általános iskola munkáját folytatja.- Az általános iskola osztályainak kifutása mellett folyamatosan épül ki a 8 osztályos gimnázium.- A zökkenőmentes átalakulás céljából az összes érdekelt bevonásá­val egyeztető szakmai konzultációkra kerül sor. Budapest, 1991. október 31. Egy orgona újjászületett. . . „Az nem izgalmas hír, ha egy 200 éves templomban egy 60 éves orgona található. Az viszont annál inkább izgalmas, ha egy hatvan­­egy-néhány éves templomban egy kétszáz éves orgona található a karzaton.” Ezeket a szavakat hall­hattuk október 26-án szombat reg­gel a Kossuth rádió reggeli króni­kájában if]. Hafenscher Károly gyülekezeti lelkészünktől. S to­vább lehetne folytatni az izgalmas témák sorát: ez az orgona már egyszer leselejtezésre került, ez az orgona kis híján tönkre ment, ez a hangszer megjárta a fél országot, s tolvajok kezében is volt... A legiz­galmasabb azonban az, hogy a pá­ratlan értékű hangszerkincs újra a régi pompájában látható és hallha­tó. Szekszárd, 1991. reformáció ha­vának utolsó szombatja. Tele a csöpp kis templom, tele a mellette levő gyülekezeti terem, mindenki várja, hogy hangozzék az ige, szól­jon az ének, s eljöjjön a várva várt pillanat, amikor hosszú „beteg­ség”, majd hosszú hallgatás után újra megszólal a hangszerek ki­rálynője. Elkezdődött az ünnep, melynek kezdő himnusza - mely már refor­máció napját is előlegezte - el­nyomta az öreg, kiszolgált harmo­nium hangját. Az orgona még csöndben várt sorára. Dr. Harmati Béla püspök ige­hirdetése, az esperes, s a gyülekezet egykori és mai lelkészének liturgi­kus szolgálata nem egy élettelen hangszerre mutatott, hanem az élő Istenre, akinek lehet a zene eszkö­zével dicséretet mondani, s akit a harmóniák világa, az orgona mu­zsikája is hirdethet. Sík Sándor Tedeuma a Szek­szárdi Madrigálkórus előadásában jelezte azt a hálát, amellyel a gyüle­kezet köszönetét mondott Isten­nek a reménységen felül való segít­ségért, amellyel a templom külső és belső tatarozása után az orgona felújítása is elkészülhetett. A kis gyülekezet saját erejéből képtelen lett volna erre a munkára. Állami szervek, vállalatok, magán­­személyek fogtak össze, hogy meg­mentsék a hangszert, mely nem csak a szekszárdi evangélikusok­nak, nem csak a magyar egyház­nak, de egész népünknek kincse. Miért lehet ilyen különleges jel­zőkkel illetni ezt az orgonát? Egy­részt kora miatt. A 18-19. század fordulóján készült instrumentum két „vidéki” kismester munkája. Marschall József Bonyhádon, März Ádám pedig kistormási mű­helyében alkotott akkor világ­­színvonalon. A késő barokk idő­szak - az orgonaépítészet csúcs­pontja - kevés emléket hagyott magyar földön. Helyrehozható ál­lapotban csupán négyet-ötöt. Erre a munkára vállalkozott az Aquin­cum Orgonaüzem. Kiemelkedő színvonalú munkájukat Kovács Gábor irányította. A terveket Pour László, az intonációt Varga László készítette. A szakmai fel­ügyelő Trajtler Gábor volt. A szekszárdi gyülekezet lelkésze sokak segítségével kutatta fel mindazt, amit az orgona eredeti állapotáról tudni lehetett. A kor­szakok s az ízlés változása, és ter­mészetesen az első világháború ón­sípokat nem kímélő ágyúöntése az orgonát is alaposan átalakította. Nem volt egyszerű megtalálni azt a külső megjelenési formát, s azt a hangképet, mely bizonyára meg­egyezik az egykorival. A fáradság eredménnyel járt, hiszen egy szép barokk hangzású, jól diszponált orgona szólalt meg dr. Németh Pál kántor keze alatt a püspök szente­lő, áldó mondatai után. Egészséges hang, színes hangzás, kiegyenlített szép intonáció. S mindehhez a ra­gyogóan elkészült mechanika - amely szintén ritkaság országunk-MEGHÍVÓ A zsinat harmadik ülésszakát 1991. november 23-24. napjára összehívták. Szombaton de. 10 órától 18.30-ig, vasárnap de. 8 órától 16 óráig tartanak az ülések a Budapesti Evangélikus Gimnázium dísztermében. Tárgysorozatban szerepel: a nyilatkozat véglegesítése, a szerkesztő- a teológiai és a struktúrabizottság jelentéseinek megtárgyalása valamint a többi bizottság beszámolója. ban (három ún. függesztett mecha­­nikájú hangszert ismerünk ha­zánkban) - s ez a legtökéletesebb játékot teszi lehetővé. Az istentisztelet kiemelkedő pontja volt Bach g-moll fantáziájá­nak megszólalása Zászkaliczky Tamás előadásában. Sodró erejű hitvallásként hangzottak az ak­kordok, s szólalt meg a polifon zene: dicsérve a Teremtőt, aki szépnek, s jónak formálta világun­kat. Az ünnepi közgyűlés sok szép pillanatából csak kettőt szeretnénk kiemelni: Trajtler Gábor orgona­bemutatását, amely 20 perc alatt szinte teljes képet adott: mi min­den eszközt használ fel egy orgona arra, hogy hálát adjon, imádkoz­zon, sirjon, örüljön, Istent hirdes­se, Istent dicsérje. A másik nagy pillanat Kocsis Imre Antal polgár­­mester jókívánsága: új közösség épül a városban, s ezt az igyekeze­tei áldás kíséri. Az orgona elké­szülte ennek a reménységnek a jele. Annak az Istennek az áldása kísér­je a hangszer szolgálatát, aki Nap és Paizs, akiről joggal szól a luthe­ránus ének: Mit Isten tesz, mind jó nekem... Zászkaliczky Tamás orgonamű­vész szolgált a délutáni hangverse­nyen is - kizárólag az ötödik evan­gélista, J. S. Bach müveinek tolmá­csolásával. A színvonalas koncert igazi gyülekezeti alkalom volt: hangzott az ige szóban és zenében, s a gyülekezet válaszolt énekben és imádságban. Végezze az újjászületett orgona azt a szolgálatot, amelyre készült, amelyért érdemes volt ekkora ál­dozatot hozni: Isteni dicsérje, az Urat hirdesse, embereknek adjon örömöt, és Isten gyermekeit segítse imádságra... Zúgó harang, ének és orgonahang, mind az Ő szent ne­vét áldja! Royál K. A MAGYARORSZÁGI EGYHÁZAK ÖKUMENIKUS TANÁCSA ELNÖKSÉGE november 4-én a Ráday Kollé­giumban ülést tartott. A tárgysorozatban szerepelt a tisztújítás is. A megválasztott új tisztikar: Elnök: dr. Viczián János, a Baptis­ta Egyház elnöke Főtitkár: Bóna Zoltán református lelkész Alelnökök: dr. Harmati Béla evan­gélikus püspök dr. Mészáros István református püspök Megválasztották az ökumenikus bizottságok tagjait is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents