Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)
1991-11-03 / 44. szám
EH )ftS GYERMEKEKNEK jj£ A BENJÁMIN IS EGYIPTOMBA INDUL A testvérek megdöbbenve indultak tovább az úton. Az állatok megrakodva gabonával, a pénzük is a zsákban. Mi lehet még ebből? Nemsokára hazaértek. Apjuk már messziről meglátta őket. Szeméhez emelte a kezét, hogy a nap ne vakítsa el.- Lehet, hogy csak a távolság miatt számolom rosszul őket? - mormolta magában. Hiába számolta újra, mégis hiányzott egy közülük. A fiúk odaértek. Valóban kevesebben voltak. Egymás szavába vágva próbálták elmesélni, mi is történt velük. Amikor Benjáminra került a sor, apjuk bánata hirtelen rémületté változott.- Szó se lehet arról, hogy Benjámint elengedjem veletek. József nincs meg, Simeon is elveszett és még Benjámint is elvinnétek? Rúben próbálta menteni a helyzetet :- Bízd rám, apám! A fiaim életére mondom, hogy visszahozom őt neked. Jákob azonban hajthatatlan maradt. Nem engedte Benjámint. Számára különösen is fontos volt a fiú, hiszen a szeretett feleségétől, Rácheltől született. Józsefet is szerette, de Józsefet fölfalták a vadállatok. Ha Benjamin is meghal, nem lesz olyan fia, aki Rácheltől született. Teltek-múltak a napok és az éhínség egyre nagyobb lett. Újra gabonáért kellett volna indulni. A család ismét összegyűlt.- Menjetek - szólalt meg Izráel.- Próbáljatok meg egy kis élelmet vásárolni!- Nem lehet, apánk - mondta Júda. - Az az ember szigorúan figyelmeztetett arra, hogy csak a testvérünkkel térhetünk vissza.- Miért is árultátok el, hogy van testvéretek? - sopánkodott az apja.- Ő kérdezett ki minket részletesen.- Most mit csináljunk?- Apám, bízd rám Benjámint! - szólt hirtelen Júda. - Ha nem hozom vissza, hordozzam egész életemben a terhét ennek a kérésemnek. Jákob elgondolkodott. Tudta, hogy nincs más választása. Júdában különösen is megbízott. Mégis nehéz szívvel mondta ki a döntést: - Legyen! Rakjátok meg a zsákjaitokat mindenféle ajándékkal. Pénzt kétszer annyit vigyetek. Azt a pénzt is vigyétek vissza, amit a zsákotokban találtatok. Hátha csak tévedés volt az egész. Menjetek vissza ahhoz az emberhez. Adja a mindenható Isten, hogy az az ember irgalmas legyen hozzátok, és térjetek vissza mindanynyian. A fiúk ismét útra készülődtek. Szótlanul rakodtak. Egyetlen vidám volt a csapatban, Benjamin. Ő örömmel készülődött az útra. Nem is gondolt azokra az aggodalmakra, amikkel a család körülvette őt. A karaván lassan elindult Egyiptom felé. Jákob olyan sokáig nézett utánuk, hogy már nem is látta őket. Aztán már csak az eget nézte és magában könyörgő imát suttogott. CSENDBEN Istenem! Általában szeretem a zajt, hiszen az mindig vidámságot jelent. Ma azonban túl sok volt. Ma csak elszomorított és fárasztott. Jó lenne csendben lenni egészen. Fejemben még mindig dübörögnek a szavak, a nevetések... Te adj csendet a fejembe is! Szeretnék csendben lenni ma este, Ha akarod, szólalj meg ebben a csendben! KÍSÉRLET LEHET-E ILYET JÁTSZANI EGY ÚJSÁGON KERESZTÜL? A második szó második segítő szavához érkeztünk el. Az első segítő szó ez volt: LEJTÉS A megfejtők nem nagyon segítenek nektek, mert általában - a kevés kísérletező - jó választ írt, jó szóra tippelt. A „rossz” válasz csak az volt: HEGYOLDAL. Tehát ez nem az, amire én gondoltam, de segíthet a megfejtésben. Most egy olyan szó a segítő szó, ami formailag hasonlít, tehát a hangzásában olyan, mint a gondolt szó: LÁNC Próbáld meg kitalálni, mire gondoltam! A nagyon kevés megfejtő között a pontok így alakultak: 20 pontos: SINKÓ LAURA - Tét, KISBERKES EMÍLIA - Inke 3 pontos: Illés Adél - Egyházasdengeleg. A többiek általában tévedtek. Bár nagy bibliaismeretre vall, ha valaki egyből kitalálja a mondatot, de jobban örülök Adél válaszának, aki csak egyetlen szót tudva írt. Ha tehát valaki tud egyetlen szót is, írja meg, hogy mire gondolt. Ha rossz a megfejtése, akkor is segíti a többieket. A cím: Koczor Tamás 2373 Dabas- Gyón, Luther u. 14. F I A T A L 0 K N A K Az igaz keresztyén egység fényében Szent Benedek teológiája azért volt forradalmi, nagyszerű és előre mutató, mert mélyen bibliai alapon (regulájának nagy része bibliai aranymondások összessége) a kor kihívására, kérdéseire önálló, új mondatokat fogalmazott. Óra et labora, imádkozzál és dolgozzál dialektikus egysége kiutat jelentett a rajongás és a gazdagok semmittevő életvitele között. Szeretjük őt ezért mind a mai napig. Harc és bensőséges keresztyén élet egyidejűségének meghirdetésével a taizéi közösség vált a világkeresztyénség számára útmutató csapattá. Az egyoldalú, marxista kizárólagosság felé tolódó felszabadítási teológia és a szocialista igények letörésére útjára indított, csaknem kizárólagosan lelki magánszférával, egyéni-zártközösségi hitélettel foglalkozó amerikai lelki mozgalmak között tisztán csengőén mutatta meg a valójában őseredete szerint krisztusi utat. Ebben világossá vált, hogy a szigorú, csaknem szabályok között vezetett imádkozó élet és a társadalmi szintű szociális felelősség harcos megélése együttesen jelenti a teljes és ezért helyes keresztyén életet. Ezért vállalták fel oly sokan, már a kádárista proletárdiktatúra idején e testvérközösséggel a baráti kapcsolatokat és alkalmazták teológiájukat saját életrendjük kialakításánál. Való igaz, hogy így nagyértékű lelki kapcsolatok, szerető testvéri kötődések alakultak ki. Szinte egyedülálló volt, hogy előremutató gondolkodásmód és ökumenikus életvitel ugyanazon közösség sajátja legyen. Nagylelkűségre vall, hogy mindebben az előremegbocsátás, a kapcsolatok feltétel nélküli újrafelvétele (reconciliation) lehet az életvitel irányítója. Lehet-e más a magatartásunk, mint a testvéri együttműködés, akkor amidőn e közösség Magyarországra jön és megkísérel összegyűjteni Európából mintegy nyolcvanezer fiatalt. De az is természetes és határozott támogatást igényel mindenkitől, hogy a tiszta krisztusi teológiát képviseljük és taníthassuk mindenütt, ahol a munkában részt veszünk. Mert elmondandó - ha nem is állandó beszédtémánk - hogy aggódva figyeljük a protestáns eredetű szerzetesrend romanizálódását és máriásodását. Az ökumenikus gondolat megcsúfolása és elárulása a felekezetváltás a mozgalmon belül. Ha a szűzmáriás egyházi tanítás protestánsnak mondott kifejtését felckezethagyás követi, akkor kétségessé válik vagy az illető teológiai felkészültsége vagy szellemi férfiassága. És hitelét veszti az ökumenikus kereztyénség gondolata, akciója. Ha a pápa radikális elvetése helyett megtalált testvéri együttszolgálatot a gyors siker reményében maga a mozgalom agg vezetője keveri össze a pápa vezetőszerepénck feltétel nélküli elismerésével, akkor, az ősi, testvéri figyelmeztetés alkalmazásán túl, kinekkinek a saját területén ellent kell mondania és ki kell fejtenie a reformátori keresztyénség üzenetét, legalább azon a szinten, amelyen a második vatikáni zsinat megkezdte az igaz ökumené értelmezését. Ha kilépünk a lelki mozgalomból, a megbékélés gondolatát zászlajára tűző zarándokcsapatból, akkor a passzivitás, a begubózás veszélyét kisértjük vagy a mutogatok szomorú táborát növeljük elsősorban. Ezért választották a közösség (nem a rend) régi, magyarországi tagjai az aktív, tevőleges részvétel javaslatát és terhét magukra. így válik indokolttá, hogy az ifjúsági rovat a maga részéről támogatólag hirdesse a nagy szolgálati alkalmat. Ezért foglalkozunk intenzíven, nagy szorgalommal a budai és pesti egyházmegye lelkészi munkaközösségeiben a feladatmegoldás nehéz kérdéseivel. Együtt fogunk imádkozni, evangélikus templomokban és lakásokban mindazokkal, akik a Krisztus nevét hívják segítségül. Azonban nem hagyunk kétséget senki előtt sem atekintetben, hogy mi a szentírás alapján állunk és a pápai csalhatatlanságot, Mária mennybemenetelét még hallgatólagosan sem ismerjük el. Meg kell tanulnia az óriási többségben levő magyarországi római katolikus integrista gondolkodású keresztyének csapatrészlegének is, hogy a világkeresztyénségnek Róma csak része és nem volna biblikus magatartás a szegényember báránykáját a többi mellé begyűjteni. „Ne keresd a halált, a halál majd megtalál téged. De keresd azt az utat, amely a halált beteljesüléssé változtatja.” (Dag Hammarskjöld) Egy kultúra életképtelensége abban érhető leginkább tetten, hogy nem tud a halál valóságával szembenézni. Az élet mindenáron való meghosszabbításának divatos technikái, a hisztérikus félelem az öregedéstől és az öregségtől, a fiatalság bálványozása, a gyász szükségességének és méltóságának elfelejtése, a halálos beteg kegyes hazugságokkal való vigasztalása - mind ezt a pánikot sejtetik. A Biblia, a keresztyén hit sem akarja lekicsinyelni a halál félelmetességét. A halál ellenség, a „bűn zsoldja”. Itt azonban nem a biológiai halálról, a Toldi élet ' természetes Befejezéséről Van szó. A választóvonal máshol húzódik. Talán sokan láthattunk már szép halált: egy gyümölcsöző, termékeny, Istenben bízó élet végét. A hátramaradottak számára ez a vég is fájdalmas elszakadás, de nem jóvátehetetlen tragádia. A fenti idézet szerzője, Dag Hammarskjöld repülőszerencsétlenség áldozata lett, mégis úgy érzem, hirtelen halála teljes életet zárt le. S vannak olyanok is, akik biológiailag élnek még, mégis halottak. Vannak, akik sem az élet hozta szenvedéseket, sem az örömöket nem merik elfogadni. Mások önzésből és félelemből önként börtönbe zárják magukat. Aki a másik ember életét kioltja, halottabb, mint áldozata. Ez a halál valóban a bűn zsoldja - az Istentől való teljes elszakadottság állapota. A fizikai megsemmisülés csak megpecsételi azt, ami már jóval előbb végbement. így válik érthetővé Jézus felszólítása: hagyd a halottakra, hogy eltemessék halottaikat, te pedig kövess engem. S így értjük meg azt is, miért nagyobb csoda a bűnök bocsánata, mint a betegek -A tradicionalista evangélikus lelkészek és laikusok közösségének pedig ki kell nyitnia a szemét. Bátrabb út az, amely vállalja a testvéri lelkületű de valós konfrontációt, szembesülést, elsősorban saját de más felekezetek templomaiban is. Önmagunk abszolutizálása, kizárólagosság igényével történő elővezetése nem időszerű a XX. század végén, a limai dokumentum megírása idején. Nekünk ugyanakkor - köszönettel - meg kell becsülnünk minden olyan alkalmat, amelyet az ökumenikus szolgálat teremt saját teológiai, nevezetesen evangélikus keresztyén felismeréseink elmondására mindazok előtt, akik egyébként sohasem kerülnének hallgatóink körébe. Mindezek alapján Krisztusra alapozott bátorsággal, derűs szívvel és teljes őszinteséggel, vele összekapcsolt jóakarattal részt veszünk az európai - taizéi irányítású - keresztyén ifjúsági találkozó előkészítésében. Életünket és vérünket, templomainkat és liturgusainkat adjuk, bocsátjuk rendelkezésre. Ökumenikus lelkülettel, a bezárkózás és cgyedülüdvözítés gondolatának félretételével, evangélikus kincseink bátorságos bemutatásával együtt. Széchey Béla akár a halálos betegek - meggyógyítása. S ahogyan a halál sem pusztán a | földi élet végét jelenti, az örök élet sem j egyenlő a túlvilági léttel. Jézus azért jött, hogy bővöldödő életünk legyen, s aki hisz benne, „már átment a halálból | az életbe”. A halál továbbra is félelmetes ellenség marad, de „fullánkját” el- ( vesztette azok számára, akik már itt, ! ebben az életben hazataláltak Istenhez, j Cserháti Márta HOZZÁSZÓLÁS Az evangélikus Élet 1991. szeptember 22-i és október 20-i számaiban a I „Fiataloknak” rovatban cikkelrjclentek meg a taizéi mozgalom budapesti találkozóját hirdetve. Úgy gondoljuk, 1 helyénvaló, hogy a találkozó iránt érdeklődők számára megnevezünk két írást, amelyek kritikai értkelést adnak erről a mozgalomról. így talán elkerül- j hető az egyoldalú beállítás hibája és az | olvasók is elgondolkodhatnak a telje- I sebb kép birtokában, vajon van-e bib- ' fiai alapja, hogy egyes protestánsok el- j határolódnak és óvnak másokat is ettől a mozgalomtól. Az írások: Jakob Hitz: Taizé - evangéliumi mozgalom? Primo Evangéliumi Kiadó, Bp. 1991. Alföldy-B. Dezső: Egy lelki kaland Theológiai Szemle, Bp. 1989/ 4. sz. . Az érdeklődőknek ajánljuk az írások | beszerzését, de kölcsön is adjuk ezeket ! kérés esetén. Széli Bulcsú 1195 Bp. Nagy Sándor u. 41. tel: 127-3586 Göllner Pál 1144 Bp. Szentmihályi út 3/c. HALÁL KULTURÁLIS ÉLET e^e-A múlt nagyon kevés jelessége részesül abban a megtiszteltetésben, hogy az emberiség egész éves ünneplést szentel az emlékének. A kevesek között van Wolfgang Amadeus Mozart (1756-1791). Övé az 1991. esztendő. Halálának kétszázadik évfordulója adja az alkalmat a különleges emlékezésre, s most a zenén kívül - amely minden évben és minden nap szól a világhoz - a szó is őt idézi. December 5-én kettőszáz éve annak, hogy fiatalon, nem egészen harminchat évesen elhagyta a földi tereket az emberiség történetének legelbűvölőbb zsenije. Az én csöndes, szerény szavaim két kérdéssel közelednek hozzá. Hívő ember volt-e vagy sem? Mai kategóriáinkkal, alakuló vagy most újból alakuló fogalmainkkal nem tudjuk meghatározni. Más volt, mint az elfogadott kritériumokkal leírható ember. Nem vonhatunk le perdöntő következtetést abból sem, hogy szabadkőműves volt, s ezt zenében is vallotta. A szabadkőművesség egyetemes vallásellenessége legenda. (De az sem igaz, hogy a nagy zeneszerző páholytagsága miatt nem kapott egyházi temetést.) írt csodálatos szépségű miséket, himnuszokat. Ám ezek olyanok, mint a kor java zenéje, bár páratlan gazdagsággal tetézve. Talán az Ave verum kivétel: megrendítő átéléssel szólt Jézus haláláról, amikor hirtelen megsejtette saját halálának közelségét. De egyházi zenéje nem tör azokba a magasságokba, amelyeket J. S. Bach mutatott meg, s nem utánozza a századokkal előbbi nagy szerzők liturgikus szellemét sem (az utóbbinak a zenei feltámasztása Kodályra várt). Öntörvényű szépség és emberarcúság a lényege, mint az egész Mozart-életműé. Mégis: ez a vallási szövegekre írt zene gazdagítja a hívő ember hitét, segíti túlemelkedni a hétköznapi jámborságon. Ha az ember nemiségében bünalkalmat látsz, ne hallgasd Mozart zenéjét. Vibrál benne az erotikum. Nyugtalanító annak, aki csak a kísértésre gondol. De a teljesség áldott üzenete annak, aki mind a nagy művészetben, mind a nemiségben a teremtő Isten ajándékát látja. Bán Ervin Hárs Ernő: Éjféli tárlat Hárs Ernő töprengő költő, soká érleli a verseket. Évtizedenként egy-két kötet a termés, s ennek is egy része műfordítás. Mintha az élet átéléséhez és költészetté transzformálásához külön idősíkokra lenne szüksége; mintha többször is meggondolná, hogy szóljon-e; ám amikor a hallgatás vágyát legyőzi, meglepő újszerűséggel, roppant eredeti képekkel, lényeget láttató módon mondja el azt, ami a jóakaratú emberek szívében szándék, vágy, öröm, bizakodás vagy éppen csüggedés és lemondás, amit a „szív-némaságra születettek” nem tudnak kifejezni. A költő jól ismeri korunkat, diplomata szolgálatban töltötte jó pár évtizedét, szabadon mozog térben és időben; térben a spanyolok és a portugálok (és persze Pannónia), időben a klasszikus ókor áll közel a szívéhez. (Ő fordította magyarra a lusiadákról szóló nagy portugál eposzt, ezekről a lusiadákról szól Vajda János Lusitán dal c. allegorikus verse is, de Vajda János még nem ismerhette az eredeti eposzt.) Hárs Ernő jelen kötetét is római tárgyú színmű zárja (Marcus Aurélius halála), időszerű ez is, a filozófus császár fékezhetetlen vad fiával, Commodus-szal ütközik össze benne, mintegy jelezvén, hogy a nemzedéki ellentét mindig is megvolt, és korántsem bizonyos, hogy a világot az viszi előre, aki később született. Ez az új verseskötet olyan időszakban jelent meg, amikor „fényévekre távolodott a jóság” - és amikor sajnos az irodalom, s a vers is fényévekre távolodott a kor gondoktól gyötört emberétől; mégis érezzük az örök és az aktuális találkozását, akkor is hozzánk szól, amikor a múltba réved, és örök értékek hordozóit idézi meg. (Örök Antigoné, Szent Erzsébet) A szeretet hőseit új és meglepő képekkel állítja új fénytörésbe. Antigoné „ki nem nyílt aszfodélosz”; Erzsébet „madárdal gyerekaszszony”, „alkonyi csillag-úrnő”, de egyben „égő szálka” is, mely a mohó körmök alá hatol. Kimondva-kimondatlanul a szeretet a lényege ennek a költészetnek : „ha mosolyt csaltál egy durva szavak / huzatában fakóvá merevült / öröm nélküli arcra / már nem éltél hiába.” Szeretet minden élőlény iránt, az önzés éjszakájába hullt szörnyeteg ember iránt is, aki olyanná tette ezt az évszázadot, hogy csak szorongó lélekkel, kiábrándult keserűséggel tekinthet rá a szellem embere. Mégis, a csüggedés ellenére, úgy érzi, kockázatos minden ítélkezés, mert csak az „Istenszem fényháromszögének távlatából” szabad a világot nézni, hogy ne legyünk annak rombolói. Hárs Ernő verseit olvasva, olyan érzésünk támad, mint hogyha végeláthatatlan vízen világítótornyot vennénk észre. Felhők, hullámok el-eltakarják, hogy aztán újra elővillanjon a fénye, s tudtunkra adja; partközeiben vagyunk. És ez a part maga az Isten. (Orpheusz Könyvek, 131 old. 85 Ft.) Bozóky Éva
