Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-02-10 / 6. szám

lie Evangélikus Élet 56. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 1991. FEBRUÁR 10. ÖTVENED VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS ÁRA: 12 Ft wmmm Szállj, Ábel füstje, terjedezve szállj, mindenfelé, ahol szívet találsz. Szűnjék harag, gyűlölség és viszály, a béke lelkét vidd, amerre szállsz. Áprily Lajos in „Krisztusban mindannyian kegyelmet nyertünk” ] BESZÉLGETÉS A KERESZTYÉN EGYSÉGRŐL fi • Napjainkban sokszor beszélünk a keresztyén egységről. Ökumeni­, kus kapcsolataink ha néha döcce­­í nőkkel is, de előbbre tartanak, • mint korábban. Örvendetes, hogy 1 egyre többen ismerik fel: azt kell ’ keresni egymásban, ami összeköt bennünket. Olyan szolgálatok, fel- i adatok tornyosulnak az evangéli­kus egyház előtt is, amelyeket meg­oldani a többi felekezettel közösen nagyobb sikerrel és hatékonyság­­. gal lehet. Nagy Józseffel az ökumenikus 1 nyitottságú óvári plébánossal a ka­­' tolikus és evangélikus párbeszéd | helyzetéről, lehetőségeiről váltot­tunk néhány szót.- Mit jelent az Ön számára a keresztyén egység?- Számomra az ökumené egy­más kölcsönös megbecsülését je­lenti, nem feladva identitásunkat, tisztelve egymás hitbeli meggyőző­dését. Elkoptatott frázisként szok-1 ták kijelenteni: „Egy az Isten!” De végül is van igazság ebben a megál­lapításban. Mindannyian abban az Istenben hiszünk, aki annyira sze­rette a világot, hogy Krisztust küldte el hozzánk. Mindannyian Krisztusban hívők vagyunk és az ö halála árán bűneinktől megváltot­tak. Ez olyan közös alap, amelyet minden hivő ember vállalni tud.- Mely az a terület, ahol szoro­san együttműködhet a két feleke­zet?- A karitatív tevékenység min­denképpen ilyen terület. Mind­egyik egyház számára felértékelő­dött ez a szolgálat az utóbbi idő­ben. Ahogy egyre nagyobb műkö­dési teret kapunk, úgy látjuk egyre világosabban a megoldandó fel­adat nagyságát. Amit az elmúlt négy és fél évtizedben elrontottak, tönkretettek, azt most az egyhá­zaknak kell helyrehozni, kijavíta­ni. Olyan hatalmas feladat ez, hogy megoldására csak abban az esetben van remény, ha azokat kö­zösen, egymás kezét fogva próbál­juk megoldani. Azután sokat lehet kapcsolatun­kon javítani azzal, ha a szolgála­tunkban nem elidegeníteni akarjuk híveinket a másik felekezettöl, ha­nem inkább közelíteni egymáshoz. Vegyesházasságoknál például nem szabad célként kitűzni azt, hogy a házasfeleknél a má3ik vallás kö­vetőjét hozzánk térítsük és ezzel papíron nyerjünk egy új csalá­dot, hanem indítani kell, hogy saját egyházával is erősítse kap­csolatát.- Miben látja az ökumenikus kapcsolatok javulását akadályozó veszélyt?- A legnagyobb veszélyt a régi szemlélethez való ragaszkodásban látom. Az ökumenikus kapcsola­tokon sokat ronthat a helytelen emberi hozzáállás, elzárkózás, me­revség. Jobban oda kellene figyelni egymás munkájára, megbecsülni a pozitív dolgokat a másik lelkipász­tori szolgálatában. Ki kell lépni a merev, konzervatív gondolkodás csapdájából. Egy Istent szolgá­lunk, más úton, de az egység felé haladva.- Voltak-e korábban evangélikus kapcsolatai, ismeretsége?- Korábbi szolgálati helyem egy Győr melletti község volt. Ott az evangélikusok is és a reformátusok is szórványban éltek, mindkét gyü­lekezetei Győrből gondozták. Is­mertem ott az összes evangélikus és református embert is. Családom tiszta katolikus, de baráti körömben sok evangélikus ember volt, akik egy-egy családi esemény alkalmával, mint a kon­firmáció, meghívtak nemcsak a te­rített asztalhoz, hanem az evangé­likus templomba is. Ezen kívül be­iktatásokon, gyülekezeti ünnepé­lyeken vettem részt, mindenféle fenntartás nélkül. Lelkészi szolgálatom indulása óta próbáltam XXIII. János pápa és a II. Vatikáni Zsinat szellemé­ben végezni szolgálatomat, kor­rekt kapcsolatokra törekedve az evangélikus lelkipásztorokkal is.- Advent első vasárnapján vezet­ték be a katolikus egyházban is a Miatyánk és az Apostoli Hitvallás ökumenikus szövegének használa­tát. Nálunk ez már tavaly megtör­tént. Miért volt ez a késés?- A Szentszék már korábban meghozta a döntést zz ökumeni­kus szöveg használatát illetően, de a helyi püspökkar határozhatja meg, mikor látja jónak annak be­vezetését. Nem a mi hibánk és dön­tésünk volt ez a késés, hanem az, hogy meg kellett várnunk a Püspö­ki Kar ez irányú rendelkezését. Ez ádvent első vasárnapját jelölte meg az ökumenikus szöveg használatá­nak kezdetéül.- Sokan féltik az ökumené szel­lemét a pápalátogatás évében. Mi a véleménye erről?- Én nem hiszem, hogy ez reális veszély lenne. A pápa minden láto­gatásakor keresi a más egyházak­kal való találkozás lehetőségét. Ennek jó példája az, hogy ellátogat Debrecenbe is a „református Ró­mába”. Én inkább azt szeretném hinni, hogy ez a látogatás is az ökumenikus szellemet erősíti és a közeledést szolgálja. A pápa test­vérként kíván hozzánk jönni. Útja nem diadalát, hanem zarándokút, amelynek célja: megerősíteni hi­tükben, emberségükben az embe­reket. Ha mi ezt komolyan vesz­­szük, áttételesen az ökumené ügyét is szolgáljuk.- Hogy készül az óvári katolikus egyházközség a pápalátogatásra?- Lelki felkészítés már folya­matban van. Csütörtökönként imaórákat tartunk. Hitoktatásban ez az egyik alapvető gondolat. Az éves lelkigyakorlat is ezt szolgálja. Szentbeszédeinkben kitérünk a pá­pa látogatására is. A gyülekezet kirándulást szer­vez. Mi a pápa Szombathelyre ter­vezett szentmiséjére kívánunk el­menni. Hiszem, hogy lelkiekben gazdagodni fogunk. Köszönöm a beszélgetést. Kiss Miklós Üvegházhatás és egyházi hatás Az üvegházhatásról néhány év óta nagyon sokat beszélnek. Röviden: bizonyos gázok a napsugárzást átengedik, de a meleg jelentős részét visszatartják. Ez az élet egyik nélkülözhetetlen feltétele, kicsiben egy üvegházban is hasonló történik. E gázok (széndioxid, klór-fluor-szénhidrogének, metán stb.) mennyisége azonban az emberi tevékenység (energiatermelés, köz­lekedés, szórópalackok, hűtőgépek* rizstermelés, ál­lattartás stb.) miatt állandóan növekszik. A kutatók előrejelzései között jelentős eltérések vannak, de a legtöbben már a jövő század folyamán katasztrofális következményekre számítanak. Az átlaghőmérséklet 2-5 °C-os növekedése az éghajlati övék eltolódásával, a szél- és csapadékviszonyok megváltozásával, a mér­sékelt övi erdők kipusztulásával, a sivatagok terjedé­sével, a tengerszint emelkedésével jár, és százmilliókat kényszeríthet menekülésre. Nyilvánvaló, hogy az egyház sem él valamiféle kü­lön (légkondicionált) üvegházban. Mit lehet tenni és mi az egyházak szerepe? Erre keresett választ az a konferencia, amelyet a svájci egyházak és az Egyhá­zak Világtanácsa rendezett a Thuni-tó partján lévő Gwattban, az ottani református üdülőközpontban, január 13-18. között. Összehívását az 1989 májusá­ban Baselben tartott európai ökumenikus gyűlésen határozták el, és egyúttal az EVT mostani Canberrái nagygyűlésére is előkészület volt. A 70-80 résztvevő Európából és Észak-Amerikából jött. A számos érdekes (és megdöbbentő) előadás közül név szerint hadd utaljak csak Walter Pfister berni professzoréra a közép-európai éghajlat történetéről. Az idén 700 éves Svájcban fellelhető feljegyzések alap­ján megállapította, ezalatt nem fordult elő három (immár a negyedik) enyhe tél egymásután. Bár ez önmagában még nem bizonyíték, de írjindenesetre figyelmeztető jel. Régen (csak akkor?) az emberek a rossz időjárást Isten büntetésének tartották. Az okok elemzéséhez szorosan hozzátartozik a tár­sadalmi háttér ismerete. Az egyes tudományok, tech­nikák, iparágak fejlődéséhez különböző érdekek kap­csolódnak. A különböző érdekcsoportok - általában nem valamiféle rosszakarat miatt - önmaguktól alig­ha veszik figyelembe a nagyobb összefüggéseket. A ci­vilizált életmód, például az autózás (mégha kétütemű is) nem bűn, a fűtés a legelemibb létszükséglet, a vegyipar termékei nélkülözhetetlenek, a repülés dön­tően hozzájárult az emberiség egységének tudatosítá­sához. Mégis, a mellékhatások összegződése okozza a már elkezdődött katasztrófát. Ekkor már felelőtlen­ség azzal nyugtatni magunkat, hogy amit a tudomány és a technika elrontott, azt ki is javítja, és nyugodtan folytathatjuk a pazarló, környezetromboló életmó­dot. Ma az emberiség 17 százaléka (a fejlett orszá­gok) használja fel az energia 80 százalékát. A ke­resztyén kultúra talaján kialakult ipari társadalom A svájci egyházak környezetvédelmi munkaközösségének plakátja. „Mentsetek meg a Föld bőrét! Évente 2 százalékkal kevesebb energiát használjatok!" elfelejtette, hogy „az Úré a föld és ami betölti” (Zsolt 24). Végül több példát hallottunk arról is, hogy az egy­házak a figyelmeztetés, a Teremtő iránti hit megvallá­­sa mellett konkrét lépéseket is teszlek. (A nyugati egyházaknál környezetvédelmi megbízottak is mű­ködnek.) így például az Ausztriai Evangélikus Egy­ház zsinata az elmúlt évben ajánlás-sorozatot foga­dott el: az újrafeldolgozott papír alkalmazásától kezdve a lutés-höszigetelés felülvizsgálatán és az ön­kéntes sebességkorlátozáson át a környezetvédelmi nevelés kiterjesztéséig. (Ez utóbbinak, különösen is Svájccal összehasonlítva, még jelentős tartalékai van­nak nálunk.) A nehéz gazdasági helyzet, ezen belül az energiaárak drasztikus emelése miatt amúgy is elemi érdekünk a takarékosság. Ha nem is elsősorban az egyház feladata a környezeti problémák megoldá­sa, mérséklése, mindenképpen jó példát kell mutat­nia. A XXI. század előestéjén küldetéséhez ez is hozzá­tartozik. Szentpctery Péter A lutheri teológia mély kút, amiből még igen sokat lehet meríteni- mondta az új helsinki püspök, Eero Huovinen, akit január 11-én nevezett ki Mauno Koivisto finn köztársasági elnök. A finn evangélikus egyházban a püspököt az egyházkerülethez tar­tozó lelkészek - s az utóbbi évek­ben kisebb számban hozzájuk csatlakozó nem-lelkészek - szava­zatával választják. Minden válasz­tó három személyt nevez meg, és­pedig első, második és harmadik helyen az általa alkalmasnak ítélt lelkészekből. A szavazatok össze­sítésénél tekintetbe veszik ezt a he­lyezést is. A legtöbb első helyezést nyert lesz az 1. jelölt, a további első és második helyezést elért a 2. je­lölt, s a 3. jelöltnél számításba ve­szik mind a három helyre elért sza­vazatok számát. így alakul ki a püspökjelöltek sorrendje, közülük a köztársasági elnök bárkit kine­vezhet püspöknek. Amióta figye­lemmel kísérhetem a finn egyház életét, többször előfordult, hogy a köztársasági elnök nem az 1. szá­mú jelöltet nevezte ki, viszont arra is volt példa ismételten, hogy a mellőzött 1. jelölt a következő püs­pökválasztásnál is a legtöbb szava­zatot nyerte, s akkor már kinevezte a köztársasági elnök. A most kinevezett Eero Huovi­nen teológiai tanár, hittudományi kari dékán két szavazattal előzte meg az utána következő 2. számú jelöltet. Az új püspök munkaköre eddig jobbára a teológia művelése, kutató és tanító munka volt. Ko­rábban az ökumenika, egy év óta a rendszeres teológia tanszékén volt vezető professzor. Az elmúlt szeptember óta dékán. Egyike a legnevesebb finn Luther-kutatók­­nak. Kinevezésénél már emlegetik, hogy az ő püspöki szolgálata át­nyúlik a 3. évezredre, sőt az érseki szék jelöltjeként is tippelik, amely legkésőbb 2001-ben ürül meg. A finn evangélikus püspökök 65 évesen érik el a nyugdíjkorhatárt, és amennyiben kívánják, még 5 évig tovább szolgálhatnak. A je­lenlegi helsinki püspök Sámuel Lehtonen is 70 évesen megy nyug­díjba. Az új püspök beiktatása 1991. április 28-án lesz a helsinki dómtemplomban. Eero Huovinen 46 éves, a többi püspökök 60 év körüliek, úgyhogy 2000-ig lepereg a meghosszabított szolgálati ide­jük is. Az új püspök nem kívánt hang­zatos programot adpi. Szerinte az egyházkerület életét a gyülekeze­tek és lelkészek munkája jelenti. Ő csak egy kíván lenni a lelkészek közül, akire a lelkészek és gyüleke­zetek pásztorlása is rábízatott. Csepregi Béla A FÉBÉ DIAKONISSZA EGYESÜLET alapítványt létesített, hogy diakóniai és missziói terveit valóra válthassa. Azok számára, akik Jézus szeretet-parancsának engedelmeskedve, élethivatásuknak választják a diakonissza, vagy diakónus szolgálatot, „anyaházat”, olyan otthont szeretnénk létesíteni, ahol hitbeli és szakmai kiképzésük is megvalósulhat. A piliscsabai „Siló” területén mozgássérültek rehabilitációs otthonát tervezzük. Itt a szükséges gondozás és lelki légkör mellett önálló életvitel keretében kenyérkereső munkára is nyílik majd lehetőség. A mátrai Bagolyirtáson lévő telkünkön pedig testi-lelki pihenésre alkalmas telep kialakítására gondoltunk. Sátoros táborozás már ezen a nyáron is lehetséges. (Jelentkezni lehet irodánk címén: Bp. 1021 Hűvösvölgyi út 193.) Terveink megvalósításához Testvéreink imádságát és áldozatát kérjük. Az alapítvány csekkszáma: 566-22500/54079-7 OTP 1023. Frankel Leó u. 21-23. A feladóvevényen kérjük feltüntetni az adomány rendeltetését. Testvéri köszöntéssel: • Túrmezei Erzsébet főnöknő Madocsai Miklós lelkész A szomszédban magyar testvéreink között Ausztria megkülönböztetett helyet foglal el a körülöttünk élő népek között. Történelmi összefonódásunk, a közelmúlt időszakában tapasztalt jó szándék és évtizedes vizummenteség lehet erre a magyarázat. Napjaink­ban pedig a sokat vitatott Bécs-Budapest Világkiállítás együttes megren­dezése áll az érdeklődés homlokterében. Szívből kívánjuk, hogy sor kerül­hessen rá, miután a szükséges feltételek megteremtődtek. Mindezek alapján érthető, ha Ausztriában más országokhoz képest sok magyar él. Részben Burgenland területén (Őrsziget, Felsőőr) részében a történelmi viharvonulatok következtében egész Ausztriában szétszóródot­­tan. Jó áttekintést ad erről Szépfalusi István szociográfiája. Az ő személyé­ben kaplak-a magyar protestánsok hűséges lelkigondozót. Az ez évi ökumenikus imahét alkalmából Szebik Imre püspök kapott meghívást a salzburgi és bécsi magyarok közti szolgálatra. Salzburgban fogadta őt Schmiedt szuperintendens és a német nyelvű istentiszteleten is köszöntötte az osztrák gyülekezetei. A salzburgi magyar istentisztelet résztvevői, mintegy 100 római katoli­kus és protestáns hívő két igehirdetést hallgattak, Bognár Vilmos római katolikus plébános és a magyar evangélikus püspök szolgálataként. A templomi együttlétet követően hosszabb ideig beszélgettek a hívek a püspökkel, kifejezve örömüket, hogy az „óhazából” először látogatott hozzájuk föpásztor. A bécsi istentiszteleten a református templomot zsúfolásig megtöltötték a magyar hívek, köztük sok erdélyi, akik a közelmúltban hagyták el szeretett hazájukat. Ajkukról a magyar és erdélyi himnusz megrendítő erővel hangzott. Az istentiszteleten Soós Mihály helybéli református lelkipásztor kö­szöntötte az egybegyűlteket. Hegyi György bécsi római katolikus lelkész imádkozott és az imahét értelméről szólt. Igehirdetéssel szolgált dr. Tőkés István ny. kolozsvári teológiai tanár és Szebik Imre evangélikus püspök. Énekszámokkal gazdagította az istentiszteletet a közös magyar énekkar, kifejezve az imahét alapgondolatát: dicsérjétek az Urat, mind ti népek. Az istentiszteletet követően testvéri együttléten találkoztak a római katolikus, görögkatolikus, református és evangélikus magyar hívek, so­káig kérdezték az Erdélyből és Magyarországról érkezett vendégeket a szóbanforgó ország társadalmi és egyházi viszonyairól. Az ige és imádság melletti találkozás újra erősítette bennük a Krisztus iránti elkötelezettséget és a halárainkon kívül élő magyarság iránt érzett felelősséget. Sz. I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents