Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-09-15 / 37. szám

„Krisztus Jézus megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet...” 2Tim 1,10 abban, hogy minden tervét megvalósíthatja. Mi azért kö­­nyörgünk, hogy Isten Jézus Krisztushoz térítsen minket, aki nem elmúlt napokat, hanem soha el nem múló „napo­kat” ad az ő országában. LAKJÉK KRISZTUS HIT ÁLTAL A SZÍVETEKBEN! Ef 3,13-21 VASÁRNAP «Menj el, az Úr legyen veled!” lSám 17,37 (2Tim 2,1; Jn 11,1(2)3,17-27(41-45); lTim 1,7-10; Zsolt 114) Ezzel az áldó mondattal Saul küldte el Dávidot Góliát legyőzésére. Isten kegyelme ma is olyan erőt ad az ö népé­ért küzdőknek, amely legyőzi a kicsinyeit gúnyoló Góliáto­kat. Krisztus a mi erőforrásunk. Őbenne van velünk az Isten, Ő segít minket is győzelemre. HÉTFŐ ..Fényözön árad az igazra, és öröm a tiszta szívű­­ekrc." Zsolt 97,11 (Jn 12,46; Mk 6,14-29; Mt 15,28-39) Életünket beárnyékolják és szomorúvá teszik sötét vágya­ink és gondolataink. Küzdünk ellenük, de legyőzni nem tudjuk őket. Egyedül Jézus tisztíthatja meg szívünket, ha a róla szóló örömhír szétárad bennünk, és megtisztít min­den bűntől. Éljünk az Ő világosságában, amely Szentlelke által reánk is kiárad. KEDD-Kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a folyóvíz forrását elhagytak, hogy víztartókat vájjanak; repedezett falú víztartókat, amelyek nem tartják a vizet." Jer 2,13 (Róm 6.13; ApCsel 12,1-11; Mt 16,1-12) Ha valaki nem becsüli meg az igazi értéket, hamis pótlékokra kényszerül. Ha elhagyja, sőt megtagadja az igazságot, a hamisságot kell igazságul elfogadnia. De sokan cserélik fel Krisztust, az élet vizének forrását emberek által alko­tott „tározókra", melyek nem megőrzik, hanem elapaszt­ják az életet. Maradjunk a Forrásnál, hogy cselekedhes­­sük a jót! SZERDA -Téríts meg Uram, és mi megtérünk; tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen volt.” Jer Sir 5,21 (Róm 5,18; Zsid 12,4-11; 16,13-20) Az ember minél idősebb, annál erősebben vágyódik arra, hogy visszatérjenek ifjúsá­gának' napjai. Szeretne megtérni az elveszített múltba, ami­kor még tele volt reménységgel és életörömmel; amikor hitt CSÜTÖRTÖK -Mindnyájan tévelyegtünk mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az Úr őt sújtotta mind­nyájunk bűnéért.” Ézs 53,6 (Róm 4,25; Lk 7,11-16; Mt 16,21-28) A tévelygő juhok veszélyérzet nélkül járnak a maguk választotta útjukon. Az őket kereső pásztor aggó­dik értük, mert ő ismeri a juhaira leselkedő veszedelme­ket. Minket is keres Pásztorunk, aki mindnyájunk bűné­ért halt meg a kereszten. Egyedül Ő az Út, az Igazság és az Élet. Ha nem őt követjük, bizony tévelygő juhok va­gyunk. PÉNTEK -Az Úr minden ösvénye szeretet és hűség azok­nak, akik megtartják szövetségét és intelmeit.” Zsolt 25,10 (Mt 7,13; Zsid 10,35-39; Mt 17,1-13) Az üdvösség felé vezető út emberi léptékű. Keskeny út, ösvény, melynek végén a szoros kapu áll. Elembertelenedett, elgépiesedett ritmusú széles útjaink és tágas kapuink Jézus tanítása sze­rint a kárhozat felé vezetnek. Ezeken nincs sem szeretet, sem hűség, sem szövetség, csak intelmek. Becsüljük meg a szeretet és hűség ösvényeit, melyeken az Úr oltalmaz min­ket. Ha megtartjuk szövetségét, kiment minden bajból. SZOMBAT..Ö alkotott minket, az övéi vagyunk: az ö népe és legelőjének nyája.” Zsolt 100,3 (Ef 1,4-5; Jel 2,8-11; Mt 17,14-21) Sokan kínlódnak identitászavarok­kal. Nem ismerik szüleiket, megtagadják származásukat, bölcsebbnck tartják, ha hallgatnak múltjukról. Köszönjük meg Istennek, hogy holnap együtt vallhatjuk meg hitünket a templomi istentiszteleten; az ő népének közösségében tehetünk bizonyságot arról, hogy „Ő alkotott minket, az övéi vagyunk”. Tudjuk, hogy honnan jöttünk, kik között élünk, és hová megyünk. Ő táplál minket holnap is az örök élet igéjével. R. M. Sokkal több „Isten országa nem úgy jön el, ahogy az ember jelekből következtethetne rá” Lk 17.20 Az ember állandó törekvése, hogy a természet, a jelenségek, az esemé­nyek fölé kerüljön. Megismerje, kiszámítsa - ha közvetlenül nem teheti is azt -, kikövetkeztesse azokat. így viselkedik Istennel szemben is. Ha kény­telen is lemondani arról, hogy közvetlen bizonyítékai legyenek felőle, vagy munkájáról, legalább következtetéseire kíván támaszkodni. Tulajdonkép­pen minden istenbizonyíték, amire a hitet a racionalizmus idején alapozni igyekeztek, ezek közé a következtetések közé sorolható. A .jelek” is ezt a szerepet töltik be az emberi váradalomban. Amikor Jézustól azt kérdez­ték : „mikor jön el az Isten országa?", akkor is valami alapot tudakoltak, amiből következtethetnek rá. Barth Károly, neves református teológus, ezzel a gondolkodásmóddal szegült szembe, amikor meghirdette, hogy a hit, az Isten országaegészen más". Nem mérhető fel, nem következtethető ki. Túl van az ember értel­mén. Széttör minden értelmi tevékenységet, számítást, magyarázatot. Most szeretném hozzátenni ehhez a közismert barthi mondathoz: sokkal több. Nyilván ez is benne van Barth gondolatában, de általában nem értjük bele. Isten országa útban van, eljövóben, kiteljesedőben. Azért helytelen a jelvárás, a „mikor" kérdése. Isten országa nem egy elhatárolt, másoktól szigorúan megkülönböztetett nép vagy jelenség, hanem mindenüvé elható, az egész teremtett világra kiterjedő uralom, akarat: a kegyelem és a megbocsátás birodalma. Eggyé teszi a szegényt és a gazdagot, a rabot és a szabadot. Lerombolja az elzárkózás és az ellenségeskedés falait. Isten országa érkezte óta minden másként van, mint azelőtt. Minden addig hallott és tanult megváltozott. Ennek az országnak - uralomnak - Jézus a hírnöke, képviselője. Ha úgy tetszik: jele. ő pedig már közöltetek van. Az ó tettei, szavai felfedik „az ország" lényegét. Nem is csak azt, hanem Istent magát, legtitkosabb és legmélyebb valóját: a szeretetet. A keresztyének örök tapasztalata, hogyan változik meg minden Isten előtt. Ami hatalmasnak látszott, s amire addig büszke voltam, semmivé lesz, és feledésbe hull. A jelentéktelennek tetszők viszont - mint az emberi kapcsolat, a természet bája, a virág illata - egyszerre új tartalmat nyernek. Isten előtt a vereség győzelemmé változik. A botlást megmosolyogják, míg a dicsőség szégyelnivalóvá lesz. Megváltozik a dolgok fontossági rendje. Előre kerül az, ami eddig sor végén volt, és fordítva. Egy svéd író, David F. Olson mondja ezt el nagyon találóan: „Istentől erőt kértem, hogy boldoguljak. Ogyengévé lelt, hogy engedelmességet tanul­jak. .. egészségei kértem, hogy nagy dolgokat vihessek végbe. O összetört, hogy még nagyobb lettekre legyek alkalmas... Gazdagságot kértem a bol­dogsághoz. ó szegénnyé tett, hogy bölccsé váljak... Tekintélyt kértem, hogy emberek megbecsüljenek, erőtlenné lettem, hogy Istenre szoruljak... Min­dent akartam, hogy élvezhessen az életet, ö életet adott, hogy örömöt szerez­zen minden. Semmit se kaptam meg, amit kértem, de minden osztályrészem­mé lett, amit csak reméltem. Szinte minden ki nem mondott imádságomra választ kaptam. Minden ember közölt éppen én nyertem a legnagyobb ál­dást. " CS. B. Alapigénk Pál apostol imádsága, amely ugyan könyörgésként kezdődik, de közben áttűz rajta az apostol imádatának bősége, s végül csodálatos Isten-dicsőítéssel fejező­dik be. A kérés lényege, hogy Isten adja meg az efezusiaknak, hogy „Krisztus lak­jék hit által a szívünkben”. A kérés háttere a gyülekezet számára problémákkal teljes történeti helyzet. Az apostol fogságban van, a gyülekezetben pedig hamis tanítók jelennek meg, akik szerint nem a Krisztus­ban való hit, hanem bizonyos isteni titkok ismerete a fontos. Fogsága csüggedést okoz, a hamis tanítás pedig Krisztus cso­dálatos szeretetét és annak tényeit homá­­lyosítja el. Ezért a könyörgés és imádság. Mert csak akkor, ha hit által maga Krisz­tus lakik a szívükben, tudnak megállni. A hit ugyanis olyan csodálatos erővel kap­csol össze Krisztussal, hogy általa eggyé leszünk vele, szívükbe ő költözik és lakik. A hitnek erre a Krisztussal ilyen szoros egységbe kötő erejére van szüksége a gyü­lekezetnek. Jó figyelnünk a „lakjék” kife­jezésre. A lakás állandó tartózkodást jelöl. Ez pedig a vele való szoros egység állandó­ságára utal. Ez a szoros egység a hitnek a világtól való teljesen különböző látását és értékelé­sét is jelenti. Az igazi hit ugyanis másként lát és értékel. Ez az adott helyzetben Pál apostol fogságára és szenvedésére nézve ép­pen az ellentétes valóságot mutatja: nem csüggedni kell miatta, hiszen Krisztusért szenvedni dicsőség. Az elbizonytalanodott magatartás, lehajtott fej, roskadozó tér­dek, reményvesztettség helyére így lép az Istent dicsőítő himnusz és hálaadás. Jó len­ne kissé elgondolkodnunk azon, hogy mi minden csüggeszt el hitünkben. A legki­sebb próbatételre mennyire elbizonytala­nodunk, elreménytelenedünk, mennyire megroskadunk. Pedig éppen ellenkezőleg: dicsőítenünk kellene Istent, hogy méltó­nak ítélt erre. A hit más látása és értékelése Isten tit­kainak ismeretére nézve pedig azt jelenti, hogy a Krisztus szeretetének nagyságát lá­tom meg, megértem, hogy ezt a csodálatos szeretetet a maga csodálatos nagyságában felfogni sem vagyok igazán képes. Ez a Kápolnaavatás Salgótarjánban Szeptember elsején délután történt meg a salgótarjáni kórházban kiala­kított új ökumenikus kápolna felava­tása. Surján László népjóléti és egészségügyi miniszter jelenlétében. Az ökumenikus ünnepen dr. Harmati Béla püspök, dr. Seregély István egri római katolikus érsek és Égető Fe­renc református lelkész, valamint Deme Károly helyi evangélikus lel­kész szolgáltak. SZÜKSÉGBEN, SZORONGATTATÁSBAN DICSŐSÉG szeretet átfog világkorszakokat a kezdet­től a végig, ez a szeretet átfog mennyei magasságot és minden mélységet. Ez a vég­telen beláthatatlan szeretet ölel körül öröktől fogva bennünket és az egész embe­riséget. És, ha van teljesség és tökéletesség, akkor ez csak az lehet, hogy Istennek ben­ne megjelent tökéletes szeretetét ismerem meg. Lám, a hit látásában mennyire leegy­szerűsödnek a dolgok. Egyetlen hatalmas ténybe fut össze minden szál: Krisztus cso­dálatos, örök, imádatra késztető szemeté­be. E mellett a szeretet mellett eltörpül minden ismeret és emberi okoskodás. Az ő szeretetének nagyságát imádja az egyház, dicsérete zeng benne nemzedékek egymás­utánjában örökké. Végre egy vallomással tartozom: szere­tem Pál apostolt. Nem különbségtétel akar ez lenni a szentirók között, csak an­nak a ténynek megállapítása, hogy közel áll szívemhez. Közel azért, mert hitének látásában Krisztus mindent átfogó szerete­­te ilyen csodálatos nagyságában tűnik fel, hogy elhomályosít mindent. Urunk olyan lényben ragyog, hogy mellette kicsivé, s lényegtelenné válik minden. Minden, ami emberi: okoskodás és bölcselkedés, vélt ér­demek és erények, de ugyanúgy gondok és örömök, s folytathatnám a sort. Egyhá­zunk élete is ő lehet csupán, ha hit által ő költözik híveink szívébe. Óhajom, kívánságom és könyörgésem csak az lehet: ő lakjék hit által a szíveink­ben. Ez pedig nem hiú kívánság, alaptalan ábránd és reménykedés csupán. Isten meg­­cselekedheti ezt sokkal bőségesebben, mint azt gondolni, vagy kérni merészelnénk. Bánfi Béla IMÁDKOZZUNK Mennyei Atyánk, imádunk és áldunk Téged Krisztus minden értelmet és embe­ri elképzelést meghaladó szeretetéért. Kérünk, ajándékozz meg minket azzal a kegyelemmel, hogy hit által ő lakhassák szívünkben, s így vele teljes egységben éljünk és dicsőítsünk Téged most és örökké. Ámen. Augusztus 20-án az Ópusztaszeri emlékműnél nemzeti ünnepünk alkal­mából ökumenikus istentiszteletre ke­rült sor. Szolgálatot végeztek: Kreto­­vics László r. k. plébános, Kádár Lász­ló ref. esperes, Halasy Endre ev. espe­res, ifj. Szabó Andor metodista lelkész, Imrényi Tibor ortodox lelkész. Istentisztelet után került sor az em­lékparkban a kijelölt helyen felépíten­dő ökumenikus kápolna alapkövének letételére. Mindkét alkalom magas rangú álla­mi vezetpk részvétele mellett történt. Az alapkövet imádság és áldás kísére­tében Kocsis Elemér református püs­pök helyezte el. IPOLYVECE „De én nyomorult < siess hozzám Zsolt Ha már lelkészevangélizáció gondolata, terve foglalkoztat bennünket imádsága­inkban, akkor gondoljunk azokra is, akik­re fontos szolgálatuk különös súllyal nehe­zedik. Nincstelennek tudják magukat ak­kor, amikor azt várják tőlük, hogy tele kézből osztogassanak. Erőtlenek, amikor erősíteniük kellene. Miközben felfelé kelle­ne mutatniok tanácsolásul, magukat a mélységben tudják elesetten. Sokszor el­mondott imádságuk a 70. Zsoltár: „Örül­jenek és örvendezzenek benned mindazok, akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy az Isten! De én nyomorúlt és szegény vagyok, siess hozzám, Istenem!” Lelkészevangélizáción őket is várja Is­ten kegyelmének terített asztala, az evan­géliumnak a leginkább rászorulókat vi­gasztaló, gazdagító és megörvendeztető üzenete. Nem érzem szükségesnek fejteget­nem Jézus ilyen tanítványaival va]ó talál­kozásának különböző módjait. Ő tudja, kinek mire van leginkább szüksége, és bi­zonyosan el is készíti a nekik legalkalma­sabb ajándékát. Itt csak egy-két üzenetet ajánlok figyelembe abból, amit az egyház Úra gyülekezeti vezetők szívére helyez: Tudok nyomorúságodról és szegénységed­ről, pedig gazdag vagy. Ne lelj attól, amit el fogsz szenvedni... Légy hű mindhalálig, s neked adom az életnek koronáját!” Jel 2,9-10. Még egyet biztatásul: „Én va­gyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizéből ingyen.”ic\ 21,6. Malmivaara Vilmos, finn lelkész, teme­tésekor rendezett búcsúösszejövetelen (1922) mondta el lelkészkortársa: Még­is szegény vagyok, [, Istenem!" 70,6 boldogult testvérünk úgy lett áldás Isten kezében, hogy megmaradt mindig nagyon kicsinynek. Amikor igét hirdetett, mindig nagy szorongás közepette jött le a szószék­ről, hogy nem maradt-e elmondatlan az, amit Isten vele akart üzenni, s a helyett nem foglalkozott-e beszédében olyannal, amire semmi szükség nem volt. Elégtelen­sége tudatában élt, pedig az Úr páratlan előadói képességgel áldotta meg. Szószéke alól soha senki nem jött el üresen. De szol­gálata virágkorában is mindig szegénynek és nyomorultnak tudta magát. Éppen ezért a legnyomorultabbhoz sem közeledett so­hase felülről, hanem alacsony szinten, a bukott, vergődő ember hasonmásaként. Ezért tudott reménységet ébreszteni abban a szívben is, ahol emberileg már nem lát­szott semmi biztató. Isten felségének, kiku­­tathatatlanságának a tudata előtt egészen megnémult, mint ahogyan a zsoltáros is tanácsolja: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” Zsolt 46,11. Az ember Isten előtt szavát vesztve lesz igazán várakozó, elfogadni tudó, áldásra szomjazó, amilyennek teremtetett is. Imádkozzunk a kegyelem igéje kiára­dásáért szószékeinken, az evangélizáció­­kon, a tervezett lelkészevangélizáción is. Könyörögjünk a hírüladás, a hívogatás szolgálatáért, hogy már az támasszon vá­gyat és indítson mindenkit, akinek Isten üzenetet készít. Adjon az Úr áldott talál­kozókat Vele és a testvéri támogatásra szo­rulók között. Épüljön a szolgálati és test­véri közösség elválasztó falakon felül is. Valósuljon az egy keresztyén anyaszent­­egyház Jézus imádsága szerint. Csepregi Béla „...a Lélek bizonyságot tesz a mi lel­kűnkkel együtt, hogy Isten gyermekei va­gyunk. Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenve­dünk, hogy vele együtt dicsöüljünk is meg." Róm 8,6-17. Mennyi örömöt és bizonyosságot tük­röznek ezek a szavak! Bárcsak mindig ott visszhangoznának a szívünkben! Mennyei polgárjogunk örömével járnánk életünk útját. Sugároznánk másokra is az örök di­csőségnek azt a sugarát, amellyel Isten ben­nünket megajándékozott. Jézusban van ez az öröm. Őbenne adja Isten. Általa leszünk gyermekeivé. „Akik befogadták öt, hatal­mat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legye­nek...” (Jn 1,12.) Jézussal és Jézus által leszünk Isten örökösei. Az ő dicsősége ra­gyog ránk. Abból tapasztalhatunk meg va­lamit már itt, a földi életünkben is hit által. A Lélek bizonyságot tesz bennünk! Az ő Lelke! Valóban Isten gyermeke vagyok! Ez csodálatos! Hogyan is lehet az, hogy az Atya engem, méltatlan, nyomorult bűnöst egy szintre helyez az ő szent, ártatlan, egy­szülött Fiával? Felfoghatatlan! De Jézu­sért, az ő kereszten kiontott véréért mégis igaz, és hitben átélhető csoda ez. Az Ur elkészítette számunkra a jövőt. Hozzá me­gyünk. Minden elvégeztetett. Jöjjetek és higgyetek az Úr Jézus Krisztusban! „Ha hiszel, meglátodmajdaz Isten dicsőségét..." Jn 11,40b. Akit a Szentlélek Jézus mellé állít, annak a földi élete is Jézussal való élet. „Nem nagyobb a tanitvány az ő mesterénél. ” Lk 6,40. Jézus követői ugyanazt az utat kell, hogy járják, amit a Mester. A szenvedés természetes velejárója a Jézussal való élet­nek. E világ ura, a Sátán minden erejével azon van, hogy Isten gyermekei elveszítsék örömüket, hitüket és azzal együtt mennyei örökségüket. De vele szemben diadalmas­kodik Jézus ígérete: „Én örök életet adok nékikéssohaörökkéelnem vesznek, éssenki ki nem ragadja őket az én kezemből." Jn 10,28. Jézus nélkül az embert relativizálják a körülmények. Olyanná lesz, mint egy cél­talanul sodródó falevél. Jézussal viszont a körülmények relativizálódnak. Mintha mindig ott lenne a legsötétebb pillanatban is a mennynek egy sugara. Ezért írhatja Pál a börtönből: „Örüljetek az Úrban! Ismét mondom, örüljetek!" Fii 4,4. Ezért írja meg Luther az Erős vár a mi Istenünk utolsó versszakát: „Kincset, életet, hijvest, gyer­meket mind el vehetik. Mit ér ez őnekik? Mienk a menny örökre!" Ha már ebben az életben ilyen öröm a számunkra az Úr jelen­léte, milyen öröm lesz majd, ha megláthat­juk őt! Ott teljes fénnyel ragyog majd ránk az a dicsőség, amelynek itt csak egy-egy sugarával vigasztal, bátorít minket a Szent­lélek. Ugyanaz az öröm vár ránk ott, amit itt érzünk Jézusban megváltozott életünk fölött. De ott lesz teljessé az örömünk. Ott, ahol színről-színre láthatjuk őt. Jó lenne már ott lenni a célnál. Megpihenni az Úrnál a megharcolt „nemes harc" után. Elmondani Pállal és azokkal, akik előt­tünk jutottak oda: „futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam; Végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, melyet megád nékem az Ur ama napon, az igaz Biró; nem­csak nékem pedig, hanem mindazoknak, akik vágyva várják az ő megjelenését." 2Tim 4,7-8. Jézus nyílt megvallása maga után hozza, hogy ő is vállal minket az Atya előtt. Ha itt vele éltünk, ott is vele fogunk élni. Nem szégyell minket, mert megmo­sott, megtisztított és megszentelt minket az ő vére által. „Annak okáért mozdíthatatlan országot nyervén legyünk háládatosak, melynél fog­va szolgáljunk az Istennek tetsző módon, kegyességgel és félelemmel." Zsid 12,28. így várjuk az Urat és ígéretei beteljesedé­sét. A nékünk adott örök élet meg nem érdemelt, óriási ajándéka tegyen bennün­ket mindenkor alázatossá, türelmessé, de­rűssé és önzetlenné! Legyen velünk az Úr, hogy sose fogyjon el a Benne való örö­münk! Jövel Uram Jézus! Ámen. Zólyomi Mátyás Szeptember 22-én, du. 3 órakor Ka­lácska Béla esperes diakónus lelkészi állásába beiktatja a gyülekezet által megválasztott Benkö Ferencet. Országos ifjúsági csendesnap A tavalyihoz hasonlóan idén ősszel is lesz országos ifjúsági csen­desnap Kőbányán, 1991. október 5-én, szombaton 10 órától. A szervezők mindazokat várják, akik- hitükben erősödni szeretnének- a nyári táborok után találkoz­ni kívánnak távolabbi barátaikkal is- közösségre vágynak- szeretnének tartalmasán eltöl­teni egy szombatot- szívesen énekelnek. Cím: Budapest X., Kápolna u. 14. Karasszon Istvánnak a Ráday Refor­mátus Teológiai Akadémia docensé­nek doktori disputációja 1991. szep­tember 17-én, du. 4 órakor lesz az Evangélikus Teológiai Akadémián (1141 Rózsavölgyi köz 3.). Téma: Az ószövetségi írásmagyarázat módszerei. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. A kispesti evangélikus gyülekezet 1991. szeptember 22-én tartja átépített orgonája felszentelését a templomban de. 10 órakor dr. Harmati Béla püspök szolgálatával. Du. 5 órakor orgonabe­mutató hangverseny lesz. Születés BÁLINT LÁSZLÓ és VARSÁNYI VILMA celldömölki lelkészéknek au­gusztus 26-án, Celldömölkön ötödik, DOROTTYA LUCA nevű gyermekük született. Isten áldása legyen az újszü­löttön és családján! ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1991. szeptember 15. I., Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Szilas Attila, de. 10 német istentisztelet; de. II (úrv.) Ba­­licza Iván, du. 6. II., Torockó tér de. fél 9 Balicza Iván. II., Modori u. 6. de. fél lo Csizmazia Sándor. Pcsthidegkút, II., Bátho­ry u. 7. de. fél 11 Takács József. Csillaghegy, IB., Mátyás kir. út 31, de. fél 10 Donáth László. Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér. de. 10 Nagy István. Újpest, IV., Leibstück Mária u. 36-38. de. Blázy Laios. V., Deák tér 4. de. 9 (úrv.) Brebovszky Eva, de. 11 (úrv.) Pintér Károly, du. 6 Brebovszky Éva. VII., Gorkij fasor 17. de. 11 (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6 Fodor Viktor. VIII., Üllői út 24. de. fél 11 Kertész Géza. VIII., Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9 Kertész Géza. VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9 szlovák istentisztelet: Cselovszky Ferenc, déli 12 magyar istentisztelet: Kertész Géza. VIII., Vajda Péter u. 33. de. fél 12 Kinczler Irén. IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11 Rédey Pál. Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10 Kinczler Irén. X., Kerepesi út 69. de. 8 Szabó Lajos. Kelenföld, XI., Bocskay u. 10. de. 8 (úrv.) Missura Tibor, de. 11 (úrv.) Mis­­sura Tibor, du. 6 Fcrenczy Erzsébet. XI., Németvölgyi út 138. de. 9 Ferenczy Erzsébet. Budahegyvidék, XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9 (úrv.) Kőszcghy Tamás, de. 11 (úrv.) Kőszeghy Tamás, du. fél 7 Takács József, XIII. , Kassák Lajos u. 22. de. 10 (tanévnyitó) Vámos József és ifj. Kendeh György. XIII., Frangepán u. 43. de. 8 ifj. Kendeh György. XIV. , Lőcsei út 32. de. 11 (úrv.) Szabó Lajos. XIV. , Gyarmat u. 14. de. fél 10 Szabó Lajos. Pestújhely, XV., Maxim Gorkij tér de. 10 Bízik László. Újpalota XV. Hártyán köz du. ökumenikus. Rákospalota, Nagytemplom, XV. , Régifóti út 73. de. 10 Bolla Árpád. Rá­kosszentmihály, XVI., Hősök tere de. 10 Kar­ner Ágoston. Cinkota, XVI. Kultúrház u. de. fél 11 Szalay Tamás. Mátyásföld, XVI., Pro­­dám u. 24. de. 9 Szalay Tamás. Rákoshegy, XVII., Tessedik tér. de. 9 Kosa László. Rákos­csaba, XVII., Péceli út 146. de. 9 Detre János. Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11 Kosa László. Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11 Detre János. Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 4. de. 10 Havasi Kálmán. Pest­­szentimre, XVIII. Rákóczi út (Református templom) de. háromnegyed 8 Havasi Kálmán. Kispest, XIX., Bajcsy Zs. tér de. 10 Széli Bul­csú. XIX., Kispest, Wekerle-telep, de. 8 Széli Búcsú. Pestszenterzsébct, XX., Ady Endre u. 89. de. 10 Vető Béla. Csepel, XXI., Katona J. u. de. fél 11 Mezősi György. Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11 Rözsc István. Törökbálint, Szt. István út de. 9. Szentháromság után 16. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. Az istentiszte­let oltári igéje: Lk 7,11-17; az igehirde­tés alapigéje: Ef 3,13-21. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTE­LET A MAGYAR RÁDIÓBAN. Egy­házunk félóráját közvetíti a Petőfi Rá­dió szeptember 29-én 7.05-kor. Igét hir­det ZÜGN TAMÁS körmendi lelkész. Salgótarjánban augusztus 25-én ifj. Deme Károly evangélikus lelkésznek és feleségének nyolcadik gyermeke a szent keresztségben az Eszter nevet kapta. Keresztelési ige: János ev. 3,3: „Bi­zony, bizony mondom néked: ha vala­ki újonan nem születik, nem láthatja az Isten országát.” Keresztelte id. Deme Károly ny. lel­kész. Köszönetnyilvánítás Békés Józsefné fiai és a család nevé­ben hálásan köszöni mindazoknak, akik Békés József ny. lelkész temetésén részt vettek, illetve virággal, táviratban vagy levélben részvétüket nyilvánítot­ták. Hibaigazítás Lapunk augusztus 25-i számában dr. Zsigmondy Árpád olvasói levelének rajzát sajnos a nyomda megfordította. Helyesen nézve Isten nyújtja áldó-védő kezét felülről a magzatra (nem alulról nyúlnak érte). Óbudai fiatal család sürgősen keres megbízható háztartásvezetőt. Tel.: 1-886-293. Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: TÓTH-SZÖLLŐS MIHÁLY Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 138-2360 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Fényszedő Központ Kft. (910060/20) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 91.20035 PETŐFI Nyomda RT, Kecskemét Felelős vezető: SEBESVARI LÁSZLÓ vezérigazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivatalában közvetlenül vagy postautalványon. Templomi terjesztés az Evangélikus Elet Kiadóhivatala útján. Előfizetési díj: fél évre 300 Ft, egy évre 600 Ft. Csekkszámlaszám: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents