Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)
1991-09-15 / 37. szám
pályafutásom alatt sportcsarnokot és edzöcsarnokokat, ipari létesítményeket, családi házakat, uszodákat, műemléki helyreállítást terveztem, melyek meg is valósultak. Jelenleg egy nagy irodaház tervezésén dolgozom. Több országos tervpályázaton vettem részt. Több alkalommal I. díjban részesültem. Szakmai tapasztalataimat és képességeimet igyekszem egyházamon belül is kamatoztatni. Zsinati taggá választásommal örömmel veszek részt egyházunk felépítésében is. Zsinatra küldő presbiter testvéreim biztató imája eddigi életem meghatározó személyeinek fohászával is egybecseng: „Épüljünk a békesség és szeretet jegyében.” KOCZOR ZOLTÁN Mivel az olvasó itt épp féltucatnyi jegyző bemutatkozását olvashatja, így publicisztikai erényeket kellene csillogtatnom nevemmel az ABC közepén, ha érdeklődésre akarok igényt tartani. Pedig a jegyzői tisztség elvállalásánál felelősen átgondolt feltételek között ezt a képességemet nem mérlegeltem. S mivel egy magunkról szóló gondolatsortól sok minden elvárható, de legkevésbé a jegyzőkönyvíráshoz szükséges objektivitás, így kérjük az olvasót, ne ezen sorok alapján ítélje meg alkalmasságunkat írással szorosan összefüggő tisztségünkre. Mivel jegyzőségemhez hivatásom nem kapcsolódik közvetlenül, hisz adjunktusként oktatok egy műszaki főiskolán, bemutatkozásomban erre részletesen kitérni nem akarok. Ezért nem szólok életemben betöltött szerepéhez méltóan a tudnivágyó fiatalság okozta örömeimről, az iparban végzett kutatások sokszínűségéről, a munkahelyi demokrácia fordulatairól, vagy a tudományos önfejlesztés nehézségeiről. Inkább tartoznék a tárgyhoz a családi háttér leírása, hisz feleségem s három gyermekem is a zsinat és jegyzőségem csendes tehervállalói. Vagy talán az általam az egyházban átélt személyes és közösségi események adnának képet, ha töredékeset is, személyemről? Ha ebbe a felsorolásba belekezdenék, nem maradna ki az a családi légkör, amibe beleszülettem. Mely egyben jelentette az otthon alaphangját és a közeli hozzátartozókban megtapasztalt példaképet és testvért. A keresztyén közösségek számára nehéz években, mint gyerek vehettem részt a Gadó Pali bácsi szervezte kirándulásokon. Ezek az alkalmak betekintést engedtek, sőt részesévé tettek egy korspecifikus közösségi létformának. Ebben lelkészek és nem lelkészek magánlakásokon és természetjárás közben vitáztak, fogalmaztak, éltek keresztyén életet. Jelentős hatással voltak rám a Foton, a kántorképző tanfolyamokon eltöltött alkalmak is. Mint kántor több gyülekezetei is megismerhettem, de szorosabban a budahegyvidéki és a fasori gyülekezethez tartoztam. 1985-ben meghívást kaptam abba a közösségbe, mely lelkészek és nem lelkészek hónapokon át tartó munkája után közreadta a Testvéri szó című iratot. Ennek a közösségnek az eredményei, válságai, munkája és átalakulása sok szempontból meghatározták számomra az elmúlt éveket. Nem kerültek a felsorolásba meghatározó olvasmányélményeim, azok az igehirdetők, hittanárok, baráti hangvételű vitakörök, amiken és akiken keresztül sokat kaphattam. Mint ahogy öntelten hallgattam bűneimről, a teljesítettnél több, mégis kevés vállalásomról. Személyemről a legaktuálisabb lenyomatot talán a jegyzőséggel kapcsolatos elképzeléseim adhatnak: A jegyzők feladata a zsinaton megtörtént események, a múlt adott formájú pontos rögzítése a jövő számára. Ahhoz, hogy minél hatékonyabb és jogilag hibátlan munkáról adhassanak számot, a jelenben is van feladatuk. Sok ponton múlik rajtuk a zsinati tárgyalások gördülékenysége. Ez nemcsak a megfelelő előkészületeken, a gyors szavazatszámláláson, hanem az ügyrend pontos ismeretén, az elnökök hatékony segítésén, a jegyzőkönyv készítése során felszínre hozott tárgyalási vagy jogi hibák ügyes felvetésén is múlik. Mindehhez olyan zsinati tisztikarra van szükség, mely a munkában közösséggé válik. PIRI MAGDA (Betegsége miatt kézirata nem érkezett meg, következő számunkban pótoljuk.) „„ / Mhl__________L. DR. SMIDÉLIUSZ LÁSZLÓ Ha saját identitását vizsgálja az ember, szükségképp a gyökereknél kell kezdenie. A családi tradícióknál és környezetnél, melynek hatása alatt fejlődött, érlelődött személyisége. Ebből a szemszögből vizsgálva gazdag és nemes örökséget mondhatok magaménak. Drága emlékű édesapám a nagymúltú nemeskéri gyülekezetből, parasztcsaládból került a Soproni Evangélikus Líceumba és az itt eltöltött évek indították a Teológiára. Anyai ágú Rónay és Horeczky családok számos kiváló tanítót, tanítónőt, lelkészt adtak. Édesanyám korai halála után második édesanyám révén a Laborczi család is a közvetlen cááládi körhöz tartozott. Édesapám több mint negyven éven át pásztorolta hűségesen a répcelakcsánigi gyülekezetét, édesanyám ugyanezen községekben folytatott sok éven át áldozatos körzeti ápolónői tevékenységet. Röviden lehetetlen összefoglalni mindazt a benyomást és hatást, amit ez a családi és rokoni környezet adott. Ami mindenképp alapvető tapasztalás volt, az a szerénység, egyszerűség, közvetlenség, az emberszeretet, a jó kapcsolatteremtési készség. Az élet és hitélet látványos külsőségektől mentes, természetes megélése. A hit örömének, a szeretet melegének és a tudásnak alázatos közvetítése és továbbadása a közösség javára való munkálkodás folyamatában. Nem lehet véletlen, hogy öcsém és . ' i-l___ rr f_. Olvasói levél TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Már évek óta az Evangélikus Életet járatom és rendszeres olvasója vagyok. Nagyon szeretem és várom lapjukat, mert sokrétű, nívós és lelki táplálékot is ad. Én most az újságból a (Zsinati Híradó aug. 25-i számából) Koczor Zoltán cikkére szeretnék reagálni. Többek között azt írja: „Ha valaki híradásában kritikus hangot is meg akar ütni, akkor nem hallgathatja el a zsinat körüli feltűnő érdektelenséget, mely a „külső" érdeklődők kicsiny számában tükröződött". (A cikk címe: Hol tart ma a zsinat?) Ez az „érdektelenség"-kicsit fáj, felfokozta lelkiismeretemet és ez a megállapítás késztetett levelem megírására. Mert igenis, sokunkat érdekel és lélekben szorítunk és imádkozunk ennek a nagy munkának „sikeréért". Állításom bizonyítására hadd hivatkozzam a zsinatot megelőző és előkészítő fórumaikra (városi és megyei szintek). Olt nagyon sokan aktívan részt vettek és javasoltak a nagy ügy érdekében. Szeretném Koczor Zoltán testvérünket megerősíteni hitében, munkájában, hogy a zsinat sikeréért igen mi is nagyon „szurkolunk" és imádságunkkal támogatjuk, mellette vagyunk. Lehet, hogy ennek nagyobb hangot kellene adnunk. Mi vidéki hívek nem nagyon értünk a sok jogi meghatározáshoz, talán azért „hallgatunk". És ez a többség: a laikusok tábora. A mi feladatunk ezért, hogy imádságos szívvel kövessük az eseményeket és mindenben „szolidaritást" vállaljunk a sikeres és új törvény megszületésére. Ehhez kívánunk nem csak Koczor Zoltánnak, hanem mindenkinek, a vezetőségnek is, kellő bölcsességet, toleranciát és Isten áldását, jó egészséget. Szeretettel: Erős vár a mi Istenünk! ,. „, . Id. Banszky Pál 1991, augusztus 28. másodfelügyelő húgom a lelkészi hivatást választotta, nővérem gyógyszertári szakaszszisztens lett, én magam pedig a család történetében új területen, mint orvos kívántam ezeket az örökségeket kamatoztatni. Mindezeket a hatásokat házasságom tovább erősítette, hiszen feleségem - akiben nemcsak társat, hanem pályatársat és munkatársat is kaptam - édesapja is lelkész, református lelkipásztor. Feleségemmel együtt tüdőgyógyász szakképesítést szereztünk és öt év kórházi szolgálat után immár 15 éve irányítjuk a nagykátai Tüdőbeteggondozó Intézet munkáját. Két gyermekünk közül az idősebb visszatérve ősei hivatásához teológus, a fiatalabb gimnazista a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában. Gyülekezeti felügyelővé a tápiószelei gyülekezet, egyházmegyei másodfelügyelővé és zsinati képviselővé a Pest Megyei Egyházmegye gyülekezeteinek bizalma emelt. DOLGOZIK A ZSINAT GONDOLATOK EGY NYILATKOZAT KAPCSÁN Bár késő délután van, mégis melegen süt a nap az Andrássy úton. Szép meleg ősz közeledik. Végre befejeződött az ülés. Milyen jó ilyenkor kirakatokat bámulni, sétálni, csak úgy jelen lenni! De lehet egyáltalán csak „úgy" jelen lenni? Lehet egyáltalán mindentől függetleníteni magunkat? Lassan kérdések teszik nyugtalanítóvá a szépnek ígérkezett utat. Miért nem fogadták el azt a nyilatkozatot? A második variációt sem. Mert nem bűnösök... mert a nyilatkozat politikai... mert voltak tiszták is. Most milyen jó a nevük mögé bújni! A valóban tiszták fedőnevek lehetnek sokak számára, hogy tisztára súrolva mentsék tovább magukat. Meghatott szavak... emlékeznek... magabiztos szavak. A tekinteteket nem látom, mert háttal állnak. Csak a mondatok: ...ki kell emelni, hogy voltak, akik az igazságért szenvedtek... nem volt mindenki kollaboráns. Igen, ez valóban így volt. Most mégis ők írnák alá elsőként ezt a bCmvallást! Mert bennük erő volt. ők igazán erősek voltak. Mert csak az erőtlen keresi önigazolásával az erőt. Az igazi nagyság soha. Csak kimondja csendben: „Hallgattam, amikor szólnom kellett volna, amikor pedig szóltam, nem volt elég erő a szavamban." Ez a nyilatkozat nem törvénycikk. Szavazásra bocsátani nem lehet. Itt nem mondhatjuk: a többség megszavazta. Itt mindenki véleménye egyformán súlyos. A zsinat, mely az egész evangélikusság reprezentánsa vajon képes lesz a következő ülésszakán elfogadni egy ilyen nyilatkozatot? Kimondva, hogy mi is vétkeztünk. Nem mások, hanem Ml. Mert csak a többes szám első személy lehet hiteles. Nem kollektív bűnvallás ez csupán. Abban a Ml-ben benne van az ÉN kitörölhetetlenül. Talán éppen ettől félnek? Tovább megyek a valamikori Népköztársaság útján, de már nem süt olyan melegen a nap. Nagy László A ZSINAT HARMADIK ÜLÉSSZAKA november 23-24-én lesz a Budapesti Evangélikus Gimnáziumban A második ülésszakon úgy határoztak, hogy munkarendje a következő legyen: 1. Beszámoló a szerkesztő bizottság munkájának eredményéről. 2. A teológiai bizottság munkájának ismertetése. 3. A szervezet-alkotmány-struktúra bizottság munkájának ismertetése. 4. Nyilatkozat-tervezet megtárgyalása. 5. Következő ülésszak napirendjének kialakítása.
