Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-08-25 / 34. szám

hvangehkus tlet 1991. augusztus 25. Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia ötvenéves jubileuma I* :lh‘ Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia (AMEK) ötven évvel ez­előtt, 1941, május 4-én alakult meg Clevelandban. Jelentősége kezdettől • fogva abban volt, hogy egységbe fog­­; Malta az Amerikában, azaz az Egyesült ^Államokban és Kanadában élő magyar ' 'híveket, lelkészeiket, s gyülekezeteiket. Nem volt senkinek soha nehézsége arra kinézve, hogy hová forduljon, ha evangé­likus egyházi ügyben akadt kérdése. ){\;S annak ellenére, hogy az egyháztest, ^amelybe az AMEK tartozott, ill. tarto­­!: zik, háromszor változott már, igaz ne­dvében esetenként csak egy-egy betűt vagy szót változtatva, mi mindig meg­­'/maradtunk annak az összefogó szerv­nek és kapocsnak, amelyre az alakulás alkalmával elköteleztük magunkat. I94l-ben a „United Lutheran Church in America" egyházban történt meg az alakulás, 1961-től négy egyház egyesülése folytán a „Lutheran Church j: in America (LCA)” egyházban, s 1988- tói újabb egyesülési folyamat következ­eiében az „Evangelical Lutheran Church in America (ELCA)” egyházba ii tartozóan végezzük szolgálatunkat, ofc A történeti hűség kedvéért meg kell u, jegyezni, hogy az amerikai magyar ; evangélikusok összefogása tulajdon­aképpen 1931-gyei kezdődött. Akkor . alakult meg a Magyar Luther Szövet­ség. Ez a szervezet azonban nem bizo­nyult életképesnek. Alig négy éven be­lül meg is szűnt. A lelkigondozás körül­ményei azonban elkívánták, hogy le­gyen az amerikai magyar evangéliku­soknak valamiféle összefogó szerve. ' Kellő előkészítés után jött aztán létre ■ az AMEK. A hivatalos megalakulással h párhuzamosan a clevelandi Első Ma- U: gyár Evangélikus Egyházban temp­­.. lomszentelést ünnepeltek, á' Magyar gyülekezetekkel együtt be­soroltunk az AMEK-be két vend evan­gélikus gyülekezetei is. Ezekben hcten­­... te tartottak magyar nyelvű istentiszte­leteket. Másfelől pedig szívesen muta­­; tunk rá arra, hogy magyar gyülekeze­teinkben a vend egyháztagok mind V templomlátogatásban, mind adakozás­ban legpéldásabb híveink sorába tar­toztak. Az AMEK ötvenéves történetében nem merültek fel ellentétek vagy töré­sek. Szerény kereteink között kérdé­seinket mindig erőnk határainak tuda­tában igyekeztünk megoldani. így vi­szonyultunk a magyar élet politikai vagy felekezetközi problémáihoz is, melyek tekintetében nemegyszer fájdal­makat is elviseltünk. Számunkra az volt fontos, hogy azokra a feladatokra összpontosuljunk, melyek közvetlenül tartoztak a mi missziós körünkbe. Ez a meglátás már a szervezés idején is és későbben is megnyilvánult, mert nem éltünk az alkalommal, vagy nem követeltük ki, hogy egyházkerületet al­kossunk, hanem megelégedtünk a kon­ferenciaijelleggel. Nem akartunk önál­ló, széles körű adminisztrációt és erőn­kön felüli anyagi áldozatokat igénylő egyháztestté válni, hanem önkéntes, egymást szeretettel támogató, hitün­kön alapuló szervezetet tartottunk szük­ségesnek. Amikor a vezetésre főesperest, továbbá keleti és nyugati esperest vá­lasztottunk, nem a tekintélyt kívántuk kiemelni, hanem inkább egyesülésünk egyházi jellegét hangsúlyoztuk ki. Most, az AMEK gyorsan és váratla­nul ránkköszöntő alkonyával meg kell emlékezni arról a fontos tényről, hogy már jóval Konferenciánk megalakulása előtt, egészen a század elejéig visszame­nően nagyon értékes munkát végeztek lelkészeink, akik a szétszórtan élő híve­ket összegyűjtve, megszervezték, elindí­tották a gyülekezetek életét. Szorgal­muk, egyéni áldozatuk minden dicsére­tet megérdemel. Ők voltak a hit lángjai­nak az élesztői, az éledő hit táplálói, szórványgyülekezeteink megalapítói. Ezért volt 9 lelkésszel és 13 világi delegá­tussal 14 gyülekezetünk képviselve 1941. május 4-én, a megalakulás idején. De látható alkotások is igazolják munkájuk értékét. Ilyenekvoltak a megépített templomok, Clevelandban az árvaház - mely az amerikai magyar­ság első szeretetintézménye volt! -, s még havonta megjelenő lapjuk is a tizes évek kezdetén már. Gyülekezeteink sokszor buzdultak fel, amikor hazai egyházunk vagy népünk sokféle fájdal­máról hallottak. Áldoztak minden ha­zafias célra, segélyt küldtek sokféle sze­retetszolgálatra, bevándorlók idejöttét könnyítették meg. A jószándékot csak számbeli gyengeségünk korlátozta. Ilyen eset volt az, amikor tíz házhely­nek megfelelő telek volt birtokunkban öregotthon felépítése céljára. Vissza kellett adnunk az ajándékozónak, mert nem volt emberünk arra a munkára, amit ilyen vállalkozás megkívánt volna. Lélekszámúnk megértéséhez elég ez a kép: Száz, előbb nagy-, majd csonka­­magyarországi bevándorló között ha­zai számarány szerint 5-6 lehetett evangélikus. Amikor szétszóródtak Amerika 50 államába, Kanada 10 tar­tományába, volt közöttük olyan, aki német vagy tót evangélikus templom közelébe került, s ahol mint bevándor­ló társat szívesen fogadták. Még mele­gebb fogadtatásra talált, ha magyar re­formátus vagy római katolikus gyüle­kezet volt a közelben, főként, ha élet­társa ehhez vagy ahhoz tartozott. Ugyanakkor meg nem talált magyar evangélikus gyülekezetét száz mérföl­­dön belül. Ezekről legtöbbször csak hazai hírekből vett tudomást, hogy az­tán keresse a találkozás lehetőségét. Ha pedig Holéczy Sámuel- vagy Láng Fe­­renc-féle egyházi munkásokkal jött össze, ők felébresztették benne egyhá­zuk és magyarságuk iránti szeretetüket, mert ilyen buzgó laikus tagja bizony minden gyülekezetnek volt. Híveink között pedig sokan voltak és vannak még mindig, akik szülőföldünk és ma­gyarságunk ügyét a rájuk bízott talen­tummal hűségesen szolgálták a külön­féle tudományágak, az irodalom, a mű­vészet, a sajtó, a zene s a politika terén is, akárcsak odahaza, számarányunkat messze meghaladóan! (Az amerikai Erős Vár c. lapból) nyári élmény ul ár Elmúlt a nyár. Akik két és fél hónapig nyaralók voltak, ni most újra iskolások. „A legszebb nyári élményem" címmel es fogalmazást írnak minden iskolában. Örökzöld téma ez. b Lehet, hogy pedagógiailag hasznos, de nem szeretem. Azt er sem, amiről írni fogok. ni Mást vártam, más volt az elképzelésem a cserkésztáborok­éi, ban megvalósuló ökumenicitásról. Mintha elfelejtették vol­­v na nem evangélikus lelkésztársaim, hogy nemcsak ők van­­en nak. Volt reformáció! Vannak a reformációnak egyházai! íkHVannak'PrótfiStánsokJ ^ OU:, J/nil ,.1|M Á „Más .az értéke a misének, mint az istentiszteletnek" - tik közölte velem egy az első misét alig túlélt kolléga. Pedig úgy >c- tudtam eddig, hogy a legproblémamentesebb szolgálatunk - ig. római katolikus szóhasználat szerint - az igeszolgálat volt. ía- Erre épült - eddig - ökumenikus alkalmaink sora. Híveink í - felekezetre való tekintet nélkül - ennek a közös nevezőnek áa örültek már évek óta. Cserkészeim döbbent arca nem a legszebb nyári élmé­nyünk. éí Törékeny még az ökumené, ha csak egy számháborúig al közös a csapat, imában pedig mozaik. A jézusi imát csak it cselekedve lehet megtanítani. )r. Nem hiszem, hogy Giordano Bruno meghalt volna, ha ,-al valaki a „vitapartnerek” közül belenézett volna távcsövébe, hogy belepillantson abba, amit ő látott, us Jó, hogy nem vagyunk egyformák és így - ezzel együtt - le- tartozunk össze. Pompás gyermekek és felnőttek együtt di­­csérhetjük Istent énekben, játékban, tanulásban, imában és ismeretszerzésben. us Nagyot változott a világ, de nem a katolikus egyház az a) egyetlen. Ha már a táborban egy a sátor, akkor készüljünk aii jövőre jobban abból, hogy a másikat is Jézus Krisztus paran­csolata szerint keresztelték meg. Remélem, jövőre érettebbek leszünk, talán még ökumeni­­- kus liturgiánk is lesz! Káposzta Lajos PUSZTA SÁNDOR IDEÁL Úgy történt, a tanítványok Kutatták, mi legértékesebb? Mindegyik mást tartott annak S vitájuk egyre hevesebb... S szólt Péter, legszebb a tenger, A mély és benne a halak. Dehogy, szól rá Bertalan, Legszebbek a madarak! Legszebb a csend, vélte Fülöp, Tádé rá, a csillagok. Legszebb az arany, suttogta Júdás, Szivárványnál szebben ragyog... Mégszebb a kalász, szóla Máté, Belőle lesz a kenyér, Jakab megtoldta, szebb a szőlő, Belőle bor lesz s borból vér. Tamás komoly volt, legszebb az ég, Merengett a teremtett világ, János mosolygón álmodott, Legszebb a rét s a hóvirág! S folyt a vita... Sose lenne vége. Sodra nőttön, gyorsabb, hevesebb. Jézus ott állt, fehéren a napban S magához vont egy gyermeket... 1 OLVASÓI LEVÉL A TERHESSÉGMEGSZAKÍTÁS KÉRDÉSÉHEZ Testvéri együttlétek az öreg Túr partján A júniusi kalászt érlelő napfény Kölesét sem kerülte el, s aki tehette, vizek menedékét kereste. Isten szere­­tetének melege azonban a szívet járja át és ezt érezni, tapasztalni, tudni bizony ajándék. Ezt az ajándékot kaptuk mi kölcseiek június 16-án, amikor finnek jöt­tek látogatóba a messzi északról, az ezertó országából ide az „öreg” Túr partjára. Kajaaniból jöttek, az ottani gyülekezet énekkarából 34-en. A tájjal ismerke­dő útjuk során kerestek meg bennünket és adtak fe­lejthetetlen hangversenyt. Népviseletbe öltözve szol­gáltak az oltár elé állva s a zsúfolásig megtelt templo­mi gyülekezet az egész falu népét képviselve - hisz ott még külföldi csoport soha sem járt - megérzett vala­mit abból a titokból, mely képes eggyé tenni, határo­kat megszüntetni. Magyar László nyíregyházi lelkész volt kísérőjük, aki igehirdetésében arról beszélt, ha nem is értjük egymás szavát, a szívből fakadó cseleke­detek jelek, felejthetetlenek. Azok is maradnak ne­künk, akiket felkerestek, szolgálatukkal megajándé­koztak. De hisszük azt is, hogy a kajaaniak sokat látott, tapasztalt szívük sarkában mi is „helyfoglalók” lettünk, s az öreg Túr partján szerzett emlékek a maradandók közé soroltatnak... Június utolsó napján újból határokon túlról érkez­tek vendégeink. A volt anyagyülekezetünk, a nagyká­rolyi gyülekezet tagjai, a szatmárnémetiekkel együtt - jöttek viszontlátogatásra, a májusban megkezdett, felvett kapcsolat ápolására. Autóbusszal jöttek mint­egy 40-en. Az istentiszteleten lelkészük, Zelenák Jó­zsef hirdette az igét, majd együtt térdelt a két gyüleke­zet az Úr oltárához, hogy a mindeneket felülhaladó isteni ajándékban részesüljön, magához vegye az egy­gyé tevő, megtört Krisztus-testet s igya a bűnökért kiontott drága vért. Az istentiszteletet gazdagította még Bartos Ildikó színművésznő - aki a szatmári színház tagja - átéléssel elmondott Reményik- és Köl­­csey-verse, valamint a helyi gyülekezet felnőtt ifjúsá­gának éneklése. Az udvaron felállított és megterített asztaloknál a gyülekezet asszonyai bizonyították ven­dégszeretetüket, szivük készségét. S oldódott a hangu­lat, s testvéri beszélgetésekben fonódtak a szálak, az újra felvettek a két gyülekezet tagjai között. Délután a környék nevezetességeinek megtekintése következett. így vezettük testvéreinket Tiszacsécsére a szalmatetős kicsiny házhoz, melyben Móricz Zsig­­mond született s emlékét őrzi. Letették az otthonról hozott, rózsákkal teletűzdelt koszorút is, és Istennek adtak hálát e kicsiny faluból indult óriásnak, népek tanitójának. Szatmárcseke volt utunk következő állo­mása. A védett, kopjafás temetőbe látogattunk, s ott kerül sor a második koszorú elhelyezésére: Kölcsey Ferenc síremlékére. Álltunk csendben s gondolatain­kat vitte a szél tovább, fel a magasba, Isten trónusá­hoz, s a Himnusz költőjének sírja mellől a szív legmé­lyéből fakadt felszabadultan könyörgő imádságként: „Isten áldd meg a magyart... hozz reá víg eszten­dőt...” Ezzel az élménnyel is gazdagodva, ha szívbe­­markolóan is, de mégis erőt merítve köszöntünk el egymástól a viszontlátás reményében. A júniusi melegben az „öreg" Túr vize enyhet ad egy időre, de Isten szeretetének melege, mely a szívet átfor­­rósítja s a testvéri együttlétek alkalmát késziti, adja, hálát fakaszt, melynek nem lehet vége, csak teljessége. - Áldott legyen az Isten érte! Lábossá László KUNOS JENŐ KITÜNTETÉSE Kunos Jenő magyar evangélikus lelkész 55 év óta áll az evangélium szolgálatában. Mint a Magyar Evangélikus Egyház lelkésze 1939-1947-ben Kínában mint misszionárius szolgált. Négy gyer­mekük ott született. A háborús események következtében az Egye­sült Államokba kellett távoznia. Ott először magyar gyülekezetek­ben, majd 30 éven át amerikai finnek között hirdette a Krisztus evangéliumát. Egy időben irányí­totta a tanzániai és a japán misz­­sziói munkát. Tagja volt az Ameri­kai Finn Konferencia elnökségé­nek, Illionis állambeli finn gyüle­kezetek vezetőjének is megválasz­tották. 1979-ben ment nyugdíjba. de utána angol nyelvű gyülekeze­tekben szolgált mint nyugdíjas lel­kész 1990 augusztusáig. Most a Rock Islandban (Illionis állam) tartott egyházkerületi közgyűlésen az Amerikai Evangélikus Egyház Kunos Jenőt köszöntötte 55 éves lelkészi szolgálata alkalmából és díszoklevelet nyújtott át neki jú­nius 15-én. Mi is szeretettel kö­szöntjük a Dunántúlról elindult volt kínai misszionáriust, kíván­juk : legyen vele ezután is Isten gaz­dag áldása. Vele együtt szeretettel köszöntjük feleségét, gyermekeit és unokáit, az Úr áldása és oltalma legyen mindnyájukkal. Kunos Jenő 1991 márciusában írt levelében így emlékezik vissza életére. „Kínába indulásom előtt a győri öregtemplomban családom tagjaival együtt külön úrvacsorát vehettünk. Az igehirdető lKir 19,7 verse alapján szólt Isten üzenetéről. »Kelj fel és egyél, mert erőd felett való útad van néked..« Lelkipászto­rom nem gondolt csupán a 40 napos hajdúira, hanem beszélt a jövendő missziói életutamról. Az Úr szám­talanszor megbizonyílotta, hogy nem csak akkor és aznap táplált a templomban kegyelmi eszközének erejével, áldásával, hanem évtizede­ken át velem, velünk volt erőm felet­ti missziói szolgálatunk végzésében. Az Úr a mi hű pásztorunk. Aldassék érte az ő szent neve." Brebovszky Gyula A SZLOVÁKIAI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ MÉDIUMCENTRUMÁNAK VEZETŐI ŐSAGÁRDON Juraj Török vezetésével négytagú küldöttség kereste fel az ösagárdi parókián a Zákeus Video vezetőjét. Az alábbiak­ban hadd adjunk rövid beszámolót a megbeszélésről, mely 1991. július 12-én zajlott le.- Kedves Juraj! Mi késztetett benneteket arra, hogy ebben a témában keressetek kapcsolatot a Zákeus Videóval?- Mindenekelőtt arról kell szólnom, hogy a Szlovákiai Evangélikus Egyházban is megalakítottuk a Médiumcentru­mot, s annak keretén belül a videós részleget. Hogy miért éppen ide ősagárdra jöttünk, annak az az oka, hogy hozzám is eljutott a dolgozatod, melyet a Lelkipásztor folyóirat is közölt. Mi éppen ennek a munkának alapján kezdtük felépí­teni az evangélikus eszköztárat. Nemcsak az ötlet szintjén, de egyes részeit konkrétan is felhasználtuk. Mai ittlétünknek az a célja, hogy felvegyük a kapcsolatot a környező országokban élő evangélikus egyházak ezen a területen dolgozó és szolgálni kívánó testvéreivel, hogy egy­más segítségére legyünk, s ezen keresztül is egymásban test­vérre találjunk, és testvéri kapcsolatok alakuljanak ki, mé­lyüljenek el. Azt gondolom, hogy ez utóbbi sem megvetendő dolog, sőt az eszközökön keresztül ez fő cél!- Konkrétan hogyan gondolod ezt a segítséget?- Hadd mondjak egy példát. Itt ül mellettem Vladimir Ferencík, aki evangélikus lelkész. Ő most éppen egy egyház­történeti diasorozat készítésével van elfoglalva, mely az eper­jesi vértörvényszék eseményeit dolgozza föl. Úgy gondolom, hogy ez az esemény összeköt bennünket, s a Magyarországi Evangélikus Egyházban is számíthat érdeklődésre ez a soro­zat. - Vagy amiről szó volt már közöttünk, hogy a Zákeus Video segítséget nyújtana egy Comenius-film elkészítésében a közelgő évforduló kapcsán. A beszélgetések folyamán konkrét tervek rajzolódtak ki, melyeknek kidolgozása és megvalósulása igen sürgős feladat lenne. Érdekes módon testvéreink igen nagy érdeklődéssel fordultak a katechetikai sorozatok felé. Szlovákiában is nagy feladat a hitoktatás nívós beindítása. Abban a reményben búcsúztunk, hogy a kapcsolat tovább erősödik, s legközelebb már konkrét „cseréről" is szó lehet majd. Testvéreink biztosítottak két film készítésének támo­gatásáról: az egyik a már említett Comenius-film, a másik a Tranoscius-énekeskönyvről készítendő alkotás, melynek sok eredeti helyszínen forgatandó jelenetét tervezi a Zákeus Video. GY. S. Ezzel a kérdéssel már évekkel ezelőtt foglalkozott egyházunk hetilapja. Ez most megváltozott viszonyok közt és a római katolikus állásofglalás kapcsán újra időszerű. A reformáció egyik fő vívmányának általában a lelkiismereti szabadságot tekintik. De ez a szabadság nem szaba­dosság, hanem egyedül Isten igéjéhez kötöttség. Evangélikus egyházunkra nem a receptszerű előírások törvényes­kedése a jellemző, hanem az Isten igéjé­hez kötött lelkiismcret. Isten igéje nem is foglalkozik külön a méhmagzat megölésének tiltásával, mert az Ószövetség népe számára az anyaméh gyümölcse nem teher, hanem áldás volt. A zsoltárírók hálát adtak Istennek, aki életükre gondot viselt fo­gantatásuktól. Nem úgy öntöttél-e, mint a tejet, és mint a sajtot, megoltot­tál engem? (Jób 10,10.) Te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében... Látták szemeid az én alak­talan testemet... (Zsolt. 129,13., 16.) - A görög-római világban az első század végén a Tizenkét apostol tanítása c. óskeresztyén irat szükségét érzi kimon­dani: „Ne öld meg a gyermeket sem megszületése után, sem anyja méhé­ben !” Előfordulhat olyan eset, mikor a lel­kiismeret szorongatóan nehéz válasz­tás elé kényszerül, mikor vagy élőha­lott lenne a magzat, vagy az anya életét veszélyeztetné kihordása még császár­­metszés esetén is. De a kényelem és jólét önzése senkinek nem szentesíti a jogát emberölésre. Emlékezhetünk a -Néma sikoly” című film különleges felvételeire, melyeken látni, hogy a magzat menekül a műszer elől és az utolsó pillanatban még a száját is ki­nyitja. Nem feladatunk a méhkaparások kockázatának részletezése (fogamzás esélyének csökkenése és méhrák). Ha már elviselhetetlen teher valakinek az, ami ő volt másnak, akkor válasszon más utat! A száz év előtti helyzethez képest, mikor a megszületettek fele érte meg a felnőttkort, ma érthető a családterve­zés aggodalma és a felelősség kérdés­­fölvetése. Ennek azonban nálunk nem lehet célja vagy végeredménye egy fo­gyó nemzet és társadalom, melyben a munkaképesek vékony rétegére nagy­számú eltartott öreg nehezül, akik vo­nakodtak a szülés és nevelés terhét vál­lalni. A születéskorlátozás legdivatosabb módja a hormontabletta. Ennek súlyos hátulütőit a szakemberek ismerik. De ezen kívül is vannak elég egyszerű és meglehetősen biztos fogamzásgátló el­járások. Ismertetésük nem ennek a cikknek keretébe tartozik. Aki a szere­lem virágzásának örömét, Isten ajándé­kát meg akarja fosztani annak gyümöl­csétől és megtisztelő feladatától, és a terhességmegszakítást választja, az em­berölésének mentségeként csak müve­­letlenségére és tudatlanságára hivat­­kozhatik. Nyilvánvaló, hogy helyzetünkben a méhkaparások tilalma a zugkaparások fokozott veszélyét idézné föl. De itt és most talán nem a törvényes tilalom, hanem a más családtervezési lehetősé­gek ismertetése és főleg az erkölcsi fele­lősség légkörének kialakítása az idő­szerű. Az utóbbira nézve pedig világo­­sanki kell mondanunk: Isten „Ne ölj!” parancsa a sehányéves emberpalántát ugyanúgy védi, mint a nyájas olvasót! Végül egy megjegyzés: Arra, hogy Isten a legnagyobb terhességmegszakí­tó, azt feleljük: Mondhatja-e az agyag a fazekasnak: Mit csinálsz? (Ézs 45,9.) Ne mi szelektáljuk ki esetleg a legér­tékesebb, legéletrevalóbb lehetséges utódainkat, hanem bízzuk magunkat és magzatunkat az Isten kezére, aki a természet erőivel rostáltatja ki az első napokban, hetekben a megfogant mag­zatok jelentős nem életrevaló részét. A mi családtervezési rostánk egyébként számos kiválóságot nem engedett vol­na megszületni; pl. Arany János ötödik gyermek volt. A nőegyenjogúság kérdéseivel külön kell foglalkozni, de igazat kell adnunk a hazai római katolikus püspöki kar­nak abban, hogy nem magától értődő joga az anyának magzatát megölni. Dr. Zsigmondy Árpád Anya mindig veszekszik Jézus, ki vagy a mennyben, áldjad meg eledelem, de azt nyíltan megmondom, hogy hallevest nem eszem. Anyám nem ért meg engem, ki hallevest nem eszem, Anya mindig veszekszik, kérlek, szelídítsd meg őt. Paloheimo Oiva „Asztali imádsága" talán Finnország legis­mertebb ily nemű „imádsága”. Ez a versike jutott eszembe a 4. imanap üzenetével kapcsolatban. Hazánk kormánya e napon arra hív fel bennünket, hogy ez évben különös figyelmet fordítsunk az étel-italért való imádkozásra is. Paloheimo Oiva e versecskében csufondáros-humoros formá­ban villant fel egy képet köznapi életünkből. Ez az „imádság” nyilván nem éppen a leghitelesebb imádságok közül való, a lénye­ge mégis komoly: Istennel való beszélgetés. Mert mi történik a házastársakkal, akik többé nem beszélget­nek egymással? Milyen a helyzet a családban, ahol a gyermekek­nek és a szülőknek nincs mondanivalójuk egymás számára? No, és a barátok, a munkatársak, a szomszédok, ha nincs szavuk egymáshoz? Kapcsolatuk megszakad, ha nem ápolják beszélgetés­sel is. Szerintem fontos, hogy beszélgessünk az Istennel életünk min­den dolgairól. Öröm és bánat, halleves és veszekedő anya, minden szóba jöhet e beszélgetésekben. Az Isten, életünk Teremtője és Fenntartója ismer minket és ismeri életünk minden kis és nagy problémáját is. Aranyat érnek azok az anyák, apák, nagyszülők, keresztszülők, barátok, akik a gyermekeket imádkozni tanítják. Lehet, hogy egyszer eljön az a nap is, amikor - aki imádkozik - megérti, hogy nem igazi anya az, aki örökké csak veszekszik. Az Istennel való kapcsolatunk megváltoztathat bennünket. Hála érte! írta: Laitinen Marjatta Finnből fordította: D. Gy. Lelkészavatások a Déli Egyházkerületben Teológiai tanulmányai befejezése után a következő testvéreket avatta lelkésszé dr. Harmati Béla püspök: Június 30. Aszód, Kusztra Csaba Augusztus 10. Szepetnek, Horváth Ferenc Augusztus 24. Békéscsaba, Kovács László Augusztus 31. Dunaharaszti, Rohn Erzsébet Isten áldását kérve a szolgálatba induló fiatal lelké­szekre, életüket és munkájukat a gyülekezetek imád­­ságos szeretetébe ajánljuk. FELHÍVÁS Lapunk augusztus 11-i számában közöltük, hogy Rádiószolgálati Evangélizáció lesz Budapesten szep­tember 6-7-8-án, a kelenföldi evangélikus templom­ban. Ekkor norvég evangélizátor és Thorsen Haktor norvég evangélikus misszionárius tart előadást, előadá­sa a missziói munka bibliai alapvetéséről fog szólni. Ezen az Isten által nekünk adott alkalmon szomba­ton szeptember 7-én a déli órában szeretnénk újra meg­alakítani a Magyarországi Evangélikus Külmissziói Egyesületet. Hisszük, hogy evangélikus egyházunkban ma is vannak olyan hívő testvérek, akik érdeklődnek modem világunk mai külmissziói munkája iránt. Itt Magyarországon közöttünk élnek ma is tízezrével nem keresztyén - indiai, arab, ázsiai, afrikai emberek. Tehetünk értük valamit? Ha úgy érzed: van a szívedben szeretet és felelősség a nem keresztyén, pogány lelkű emberek iránt, ha szíve­sen hallasz a mai külmissziói munkáról, ha kész vagy imádsággal és anyagi áldozattal a külmisszió evangéli­kus egyházi munkája mellé állni, úgy tedd szabaddá magad szeptember első hetének szombatján és jöjj el a kelenföldi evangélikus templomba és írd be a neved a külmissziói munka iránt érdeklődök névsorába. Szeretettel várunk, imádságod kérjük, javaslataidat a külmissziói egyházi munka végzéséhez szeretettel várjuk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents