Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-08-25 / 34. szám

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 56. ÉVFOLYAM 34. SZÁM 1991. AUGUSZTUS 25. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 13. VASÁRNAP ÁRA: 12 Ft A hálátlanság a jótettekre ösztönző erőt tartóztatja fel a világban Albert Schweitzer A TARTALOMBÓL TESTVÉRI EGYÜTTLÉTEK AZ ÖREG TÚR PARTJÁN KUNOS JENŐ KITÜNTETÉSE OLVASÓI LEVÉL A TERHESSÉGMEGSZAKÍTÁSRÓL AZ ÖREGSÉG NEM SZÉGYEN, DE NEM IS ÉRDEM JELENTKEZÉS HITOKTATÁSRA Az 1991/1992. iskolai tanévben mindazok a tanulók továbbra is résztvehetnek a hitoktatásban, akik az előző tanévben beiratkoztak. Azok számára, akik eddig nem jár­tak, vagy most kezdték el iskolai tanulmányaikat, a jelentkezést az il­letékes tanintézet igazgatójánál, illet­ve az illetékes lelkészi hivatalban le­het megtenni a tanév megkezdéséig. mondotta egykor egy református teológiai professzor az őt kora miatt gúnyosan lekezelő kollégájá­val vitázva. A Példabeszédek könyve 16,31 meg arról biztosít: „Igen szép és ékes korona a vén­­ség, az igazságnak útában találta­ik." A brazil/portugál bibliafordí­tás még hozzáteszi az igazság szó elé a „ha” szócskát is. Ilyen érzések töltötték el azt az idős lelkészt, akit egy kis magyar emigrációs gyüle­kezet szeretettel visszahívott egy ciklusra szolgálattételre, a brazíliai Sáo Pauloba. A beiktatást, meg­késve ugyan, Seick Henrik püspöki jogkörű regionális és Wille Her­mann helyi esperes lelkészek vé­gezték el az itteni szokás szerint négy presbiterünk segítségével. A kápolna zsúfolásig megtelt és ez alkalommal kivételesen két nyel­ven folyt a liturgia és az igehirde­tés. A püspök az egymás terhe hor­dozásán keresztül a szeretet hídve­­résére buzdított a lelkész és hívei között. A lelkész a maga bizony­ságtételében meg arról szólt, hogy valaha otthon holtukig szolgálhat­tak a lelkészek, itt a szolgálatunk feladata ebben az idegen világban sem lehet más, mint elégni, elham­vadni csonkig, mint a gyertya, de közben másoknak továbbadni a Krisztus világosságát. (Jn 5,35.) A már hét évvel ezelőtt megkezdett és azóta is épülő kapcsolat melegét sugározták a közgyűlési és az azt követő köszöntések Bálint János felügyelő, a hívek, valamint a helyi magyar egyházak vezetői részéről. Szépen szolgált Bach korállal a Bartók Béla énekkar is Bálintné Frey Ilona asszony vezényletével. A közgyűlés végén magnóról adot­­tan, hangerösítővel, megszólaltak az orosházi „pompa harangok” s ezek szavának aláfestésével csen­dültek fel a Himnusz hangjainak első akkordjai. Ez az időpont ösz­­szeesett azzal az idővel, amikor odahaza is szóltak a harangok ha­zánk tényleges felszabadulása és szuverenitásának visszanyerése emlékére. Szem nem igen maradt szárazon, emlékezett, sírt az egész gyülekezet. A sok baráti jókíván­ság személyes tolmácsolása még sokáig együtt tartotta a gyülekeze­tei. A püspök, repülőgépe kora dé­lutáni indulásáig a gyülekezet ve­zetőinek a vendége volt. Magyar nyelvű gyülekezeti szolgá­latunk az itteni közel milliós nagy­ságrendű brazil evangélikus egy­házban kissé visszafogottnak, be­szűkültnek tűnhet az ö dinamiz­musukéhoz képest, ök már több nemzedéken át azonosultak a bra­zil élettel. A kisebb lélekszámú, egyre fogyó, gyermekeikben köny­­nyebben asszimilálódó magyarság ragaszkodása egy gyülekezet kö­rén belül is kultúránkhoz, múl­tunkhoz, nemzeti hagyomá­nyainkhoz, nem a többi evangéli­kus gyülekezet sajátosságaihoz tartozik. Mégis az itteni német gyökerű egyházunk száz évig meg­tartotta szinte kizárólagosan a né­met nyelvű szolgálatait, iskoláit egészen a második világháborúig. Csak a második világháború után lett egy, illetve, ha arra szükség volt, kétnyelvűvé. Ezért akarják az itteni észt, magyar, lett, japán egy­házaink megőrizni beépültségük mellett is függetlenségüket, nyelvi önállóságukat, amíg csak lehetsé­ges ez. Sáo Pauloban a mi kis gyülekeze­tünk tartja össze a legtöbb fiatalt ökumenikus alapon, de rendszeres igehallgatással egyházunk kereté­ben a cserkészcsapataiban. Regös csoportjaiban, Arany János Szín­játszókörében, énekkarában. Van a 17 milliós nagyvárostól 65 km-re egy több hektáros Erdély cserkész­­parkunk, ahol tábori istentisztele­teket tartunk minden hónapban egyszer. Istentisztelet minden va­sárnap van, míg a nivós ökumeni­kus vándor-bibliaóráinkat, melyek igen színvonalasak, havonta tart­juk. Mióta a brazil hivatalos evangéli­kus egyházunk szakított azzal az alapfelfogásával, hogy csak a „né­metek” egyháza legyen, látva a bi­­rodalomnyi nagyságú országban a nagy missziói lehetőségeket, a 45 éves múlt leopoldvillei Teológiai Főiskolájából kikerülő fiatal lelké­szek egyre nagyobb számmal szó­ródnak szét szolgálatra egész Bra­zíliában. Csak az utóbbi években 69 új parókiát létesítettek, itt egyenlőre 62 lelkész, számos dia­konissza, diakónus nyert kihelye­zést. Ezenkívül 31 új lelkész is ka­pott más, speciális munkakört. 2000-ig nagy missziói lendülettel kívánják erősíteni evangelizációs szolgálatukat. Ezek az új támasz­pontok még kapnak támogatást részben az itteni egyházi központ­juktól, részben a németországi evangélikus egyháztól. Nagyszerű munkát végeznek a nagyvárosok­ban ezrével csavargó, kolduló gyermekek összeszedésében, em­berré nevelésében. Van országos viszonylatokban a lelkigondozás mellett működő mezőgazdasági se­gítő, tanácsadó szolgálatuk és az elmaradott helyeken igen fontos egészségügyi tanácsadást végeznek a diakonisszák és a diakónusok is. Van Diakonissza Anyaházuk is. Az itteni indiánok rezervátumai­nak a védelméért bátran síkraszáll­­nak, köztük missziói munkát is vé­geznek. Küzdenek a földreform törvény végrehajtásáért. Végeznek szolgálatot szükség szerint a kato­nák, egyetemi hallgatók körében és a kórházakban is. Mindezt a munkát 336 parókiához tartozó 1615 szolgálati helyen, támaszpon­ton végzik. Van külszolgálatuk Brazílián kívül öt más országban is. Benne vannak az itteni ökume­nikus Tanácsban és a Brazil Biblia­társulatban is. Azáltal, hogy ez az egyház kilépett a kényelmes és leszűkitetten népi összetartásra épült közösségéből s azzal, hogy szolidaritást vállalt azokkal, akik „sírnak, éheznek és Szomjúhoznak”, lett igazán egy­házzá. Elnökük dr. Gottfried Bra­kemeier püspök, aki egyben a Lu­theránus Világszövetség jelenlegi elnöke is. Az ő vezetésével minden társadalmi igazságtalanság ellen is szót emelnek. Van önálló Sajtóosz­tályuk, nyomdájuk is, a Naptáru­kat két nyelven jelentetik meg, ugyanígy a traktátusaikat is. Ha egyházközségünk kicsiny pont is ebben a közösségben, mégis egy presbiterünkön keresztül képvisel­ve vagyunk az esperességi, (regio­nális) kerületi szintű testületekben is. (Ráth Károly). Ha a finnek által támogatott japán egyház, valamint a lett, észt és más egyházak is fenn akarnak maradni az anyanyelven hirdetett igeszolgá­lat mellett, akkor addig, amig arra igény van, ezt a magyar emigrációs szolgálati pontot is fenn kell tarta­ni. Van itt svéd, időnként finn, va­lamint angol (amerikai) nyelvű evangélikus gyülekezet is, de azok munkája független a helyi brazil egyháztól, valamint a Lutheránus Világszövetségtől, mivel gazdag hazai egyházi háttérrel rendelkez­nek. A mi szolgálatunk a drága útiköltségek és gyülekezet kicsiny volta miatt is csak a Világszövetség támogatásával lehetséges. Ugyan­ilyen indokok alapján, áldozatok árán is, fenntartjuk a Tolna-Bara­­nyában lévő kicsíny^yülekezetein­­ket is. Ugyanakkor nem szigetelő­dünk el a brazil egyházunktól sem, mert összejöveteleiken, gyűlései­ken aktívan részt veszünk. Ápolva az ökumenikus, protestáns testvériséget, megrendítő volt, hogy a beiktatásomon még két he­te részt vevő Apostol János refor­mátus lelkész társam azóta várat­lanul elhúnyt. Templomépitő, gyü­lekezetalapító és közel 60 éve itt szolgáló lelkész is volt egyben. Ha­lála űrt jelent, mert nincs magyar nyelven szolgálni tudó utóda. Míg a magyar nyelvű szolgálat ott meg­oldódhat, addig a mi gyülekeze­tünkön keresztül én vállaltam a református presbitérium felkérésé­re, havonta legalább két alkalom­mal a magyar nyelvű szolgálatot, valamint az úrvacsoraosztást is. Az Ige is azt mondja: „Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsé­tek be a Krisztus törvényét” (Gál 6,2). Temetési szolgálatát és az emlékistentiszteletét is én végeztem el. (Adatok az: Infor­­maíáo IECLB. XIII. Évf. 112. számából valók.) Sáo Paulo, 1991. VII. 24. Bcnkö István A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa nevében tisztelettel és szeretettel köszöntőm II. János Pál pápát, a Római Katolikus Egyház fejét, Róma püspökét, a baráti lengyel nép nagy fiát, a testvért a Jézus Krisztusban. Hálát adunk Istennek ezért a napért, amely nyil­vánvaló jele az Ő minden gyűlölséget és meghasonlást legyőző szeretetének. Ő vezetett el bennünket a hitvi­ták és vallásháborúk századai után, hogy újra felis­merjük egymásban a testvért, akiknek Istentől közös elhívásunk és közös küldetésünk van. Meg kell emlékeznünk tiszteletadással azokról, akik az elhidegülés évszázadaiban sem feledkeztek meg Krisztus főpapi imájáról, „Hogy mindnyájan egyek legyenek... hogy elhiggye a világ, hogy te küld­­tél engem” (Jn. 17,21). 1948-ban az Egyházak Világta­nácsának megalakulása Amsterdamban és 1964-ben a II. Vatikáni Zsinat ökumenikus dekrétumának elfo­gadása döntő lépést jelentett a magyar ökumenikus mozgalom kibontakozásában is. Az évenként megtar­tott imahetek és a gyakori ökumenikus istentiszteletek lassan megváltoztatják az egyházaink közötti kapcso­lat légkörét. A Szentlélek munkája nyomán eljutottunk arra a felismerésre, hogy hitünk alapjai közösek, amikor hitvallást teszünk a közösen elfogadott ókeresztyén hitvallások, az Apostoli Hitvallás és a Nicea Konstan­tinápolyi Hitvallás szellemében a Szentháromság Is­tenről, a mindenség teremtőjéről, a történelem Urá­ról, a megváltó Jézus Krisztusról és az újjáteremtő Szentiélekről, aki létrehozta és élteti az anyaszentegy­­házat, Krisztus testét, az új teremtés zálogát. Ezek a felismerések és a 2000 éves egyháztörténet tanulságai arra tanítanak, hogy meglássuk a még kö­zöttünk lévő különbségeket is, de úgy, hogy azokat kölcsönös tisztelettel és türelemmel igyekszünk megis­merni és dialógusban az álláspontokat közelebb hoz­ni. Meggyőződésünk, hogy előre kell lépnünk nem­csak a közös imádkozás, hanem a párbeszéd területén is úgy, hogy hitünk legszentebb kérdéseit behatóan megvizsgáljuk. Reméljük, hogy ehhez a lépéshez tör­ténelmi pillanat II. János Pál pápa látogatása Ma­gyarországon és ez az ökumenikus istentisztelet. A hely, ahol ez a történelmi találkozás végbemegy, a Debreceni Református Nagytemplom, nemcsak a magyar református egyháznak, hanem az egész ma­gyar protestantizmusnak jelképe. Ez a templom jelké­pe a magyar nép olthatatlan szabadságvágyának és századokon át újra és újra feltörő szabadságharcai­nak. De jelképe a reformáció legnemesebb hagyomá­nyainak, amelyben a keresztyén hit, gyökereit és tör­zsét megtartva, keresi helyét és küldetését az újkori Európában. A hely és az ökumenikus istentisztelet történelmi órája elkötelez bennünket, krisztushívő magyar ke­resztyéneket közös küldetésünk vállalására. Európa szekularizációja már a középkor végén, a renaissance szellemi mozgalmában elindult és ezt siettették az egyházak hosszantartó ellenségeskedései is. Hogy el­higgye a világ, mind az egyén, mind a társadalmak számára Krisztus, a krisztusi lelkűiét, a krisztusi etika a megoldás, ahhoz szükséges a közös missziói fellépés. Csak így várhatunk áldást arra a törekvésünkre, hogy az evangélium szelleme újra áthatja Európát. Az elmúlt évtizedek megpróbáltatásait együtt élték át Közép-Kelet-Európa egyházai, így a mi egyházaink is. Együtt nyertük el a szabadságot és együtt kívánjuk munkálni népünk erkölcsi és gazdasági felemelkedé­sét. Együtt kívánunk reménykedni hazánk és Európa és a világ jövőjéért, a teremtett világ megőrzéséért és megújulásáért. Tudjuk, hogy II. János Pál pápának sok tennivaló­ja és sok gondja van, mégis arra kérjük Őszentségét, hogy két dolgot vegyen fel teendői listájára. Az egyik a nemzeti kisebbségek helyzetének és jogainak ügye Közép-Kelet-Európában. E kérdés rendezetlensége veszélyezteti e térség népeinek közelmúltban vissza­nyert szabad demokratikus rendjét. A másik kérdés egyházaink belső ügye. Hazai és külföldi protestáns egyházak vezetői közül sokan ösztönöztek, hogy kér­jem meg Önt a mai napon, hogy tűzze napirendre a vegyesházasságok ügyének toleráns és krisztusi szere­­tetben való megoldását. A Magyar Ökumenikus Tanács tagegyházai figye­lemmel és imádsággal kisérik 11. János Pál pápa, Krisz­tusban tiszteletre méltó testvérünk fáradozását az em­beriség sürgető kérdéseinek megoldására. Ismerjük szociális érzékenységét, szeretetben való nyitottságát nemcsak más keresztyén egyházak, hanem más vallá­sok igazságainak felismerésére. Bízunk abban, hogy látogatása hazánkban, a római katolikus testvéregy­házban, és részvétele a debreceni ökumenikus istentisz­teleten fordulópontot fog jelenteni az egyházak közötti kapcsolatban és együttműködésben. Életére és szolgá­latára Isten áldását kérjük. Isten hozta közénk! Dr. Kocsis Elemér a Tiszántúli Egyházkerület püspöke az Ökumenikus Tanács elnöke Szenteld meg az ünnepnapot! Régi afrikai mese jutott eszembe a címet látva. Egyszer regen fehér emberek mentek keresztül az őserdőn. Útjuk elején kísérőket fogadtak, bennszülöt­teket, akik felszerelésüket viszik, s az utat mutatják. Egy idő múltán megálltak a sötétbőrű kísérők, a fehé­reket pedig aggodalom töltötte el - veszélyre gondol­tak. Am a kérdésre: miért álltunk meg? - ennyi volt a válasz: azt várjuk, hogy a lelkünk utolérje a testün­ket. A Biblia első lapjain ezt olvassuk: A hetedik napra elkészült Isten a maga munkájával, amelyet alkotott, és megpihent a hetedik napon... Azután megáldotta és megszentelte Isten a hetedik napot (Gén 2,2.3). Isten az embert is úgy alkotta, hogy bizonyos ritmust szabott az ember életének. Meg kell állnia az ember­nek, s a munkával eltöltött napok után pihenőnapot kell tartania. Sőt! Isten így parancsolja: Szenteld meg az ünnepnapot! Mit jelent ez? Három dolgot: Istenre figyelsz, az embertársra figyelsz, s magaddal törődsz. Istenre figyelsz - Keresed az alkalmat a vele való találkozásra. Luther ezt írja: Istent félnünk és szeret­nünk kell, hogy igéjét és az igehirdetést meg ne vessük, hanem szentnek tartsuk, örömest hallgassuk és tanul­juk. (Kis Káté) Igehallgatás és az ige tanulása nem bizonyos szokásokhoz, személyhez, időhöz vagy hely­hez kötött alkalom. Emlékszem a Bakonyban szabad ég alatt, napsütésben gyerekek és felnőttek közösen végzett istentiszteletére. Az Isten igéje az, ami szentté teszi a pihenőnapot, a vasárnapot. Isten szavára fi­gyelni, őt dicsérni, énekelni, imádkozni - ez az, ami megszenteltté teszi az ünnepet. Ez az, ami élő és ható beszéd, ez az, ami segít, hogy „utolérje a lelkünk a testünket”. Embertársra figyelsz - az ember nem tud egyedül élni. Az, hogy igazán magadévá tetted a hallott isteni szót, emberi kapcsolataidon mérhető le. Szeretni a másik embert, akivel egy családban élsz, akivel egy tankörben töltőd időd jelentős részét, akivel hetente többször találkozol a gyülekezetben - nem könnyű dolog. Megszentelni az ünnepnapot ezt is jelenti: épí­ted a testvéri kapcsolatot másokkal. Magaddal is törődsz - a vasárnap erre is jó. Kipi­henheted ilyenkor magad, azzal foglalkozhatsz, ami a hobbyd. Isten nem tiltja a munkát! A Nagy kátéban ezt olvassuk: Hogyan történik ez a megszentelés? Nem úgy, hogy a kuckóba ülünk és nem végzünk semmi durva munkát... Ha egész héten tanultál, bi­zony jól esik egy kis fizikai munka. Ha pedig fizikai munkával keresed kenyered, jól esik pihenésképpen olvasni, zenét hallgatni. Szenteld meg az ünnepnapot! - arra figyelmeztet, hogy csak ha a „lelked utolérte a testedet”, ha Isten igéjével feltöltekeztél, akkor tudsz közösségi ember­ként élni, teljesítve a szeretet kettős parancsolatát: Szeresd az URat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erődből és teljes elmédből, és sze­resd felebarátodat, mint magadat!-ez MEGHÍVÓ A Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) tisztelettel és szeretettel meghívja az 1991. szeptember 1-i ünnepségeire 10,30 A Líceum II. világháborús áldozatai­nak emléktábla-avatása az iskola ud­varán (Sopron, Széchenyi tér 11.) 11 óra Tanévnyitó istentisztelet az evangé­likus templomban (Sopron, Temp­lom u.). Igét hirdet: Szebik Imre püspök 12 óra Tanévnyitó ünnepély a templomban 15 óra A Soproni Líceumi Diákszövetség alakuló közgyűlése az iskola torna­termében (Sopron, Széchenyi tér 11)

Next

/
Thumbnails
Contents