Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-06-30 / 26. szám

S3 jfts GYERMEKEKNEK Jj[ Ű. FIATALOKNAK IZSÁK FIAI Ábrahám boldog volt, hogy a fia jó feleséget kapott. Almában sem gondolt arra, hogy még megérheti unokái születését. Isten azonban megadta neki, hogy halála előtt látta a két kis újszülöttet. Sok imádság után adta meg Isten Rebekának azt, hogy gyermekei lehettek. Már azt gondolta, hogy a gyermektelenség szégyenét kell vállalnia. Izsák is so­kat könyörgött, hogy az ÚR vigye tovább azt az ígéretét, amit elkezdett. Egyszer aztán Rebeka gyerme­ket várt. Mindenki boldog volt. Ahogy telt az idő, a kismama egyre gondterheltebb lett. Még férjének sem merte bevallani, hogy olyan érzése van, mintha egyszer­re két gyermeket hordozna a szíve alatt. Ez még nem is lett volna baj, de az ikrek - ha valóban azok voltak- mintha állandóan birkóztak volna a hasában. Rebe­ka megrémült. AZ ÚR azonban megvigasztalta:- Két nép van a méhedben, két nemzet lesz gyerme­keidből. Az egyik erősebb lesz a másiknál, a nagyobb fogja szolgálni a kisebbet. Rebeka ugyan tovább aggódott, de mégis erőt adott neki az, hogy az Isten tud arról, ami velük történik. Hamarosan elérkezett a szülés ideje. Az első gyer­mek nagyon csúnya volt. Vöröses szőr borította a testét. A riiásodik már valamivel szebb volt.- Nézd ezt a kis csalót! - szólt boldogan Izsák.- Hogy fogja a másik gyerek lábát! A kisebbet el is nevezték Jákobnak, ami azt jelenti: csaló. Az idősebb fiút pedig Ézsaunak, ami azt jelenti: szőrös. Izsák nézte fiait. Nem tudta még, hogy születé­sük későbbi viaskodásuk előjele lesz. Nem tudta, hogy a csaló valóban csaló lesz. Nem tudta, hogy milyen fontos lesz egy napon, hogy melyikük is szüle­tett először. KI VAGYOK ÉN? - MI VAGYOK ÉN? A negyedik ember után így alakultak a pont­számok: 19 pontos: Hegyi Emőke - Soltvadkert, Do­­náth'Ferkó - Ózd 17 pontos: Szabó Mihály - Bököd, Aradszki Tímea - Békéscsaba, Oberling Zsanett - Bököd 14 pontos: Csillag Gábor - Molnaszecsöd, Za­lán Eszter - Bp. VIII. 13 pontos: Kohuth Jolán - Dabas-Gyón 12 pontos: Zalán András - Bp. Vili., Maulis Judit - Békéscsaba, Hrabovszky László - Békés­csaba, Kisberkes Emília és Vera - Inke II pontos: Béledi hittanosok. Bárány Nikolet­ta - Békéscsaba, Jansik Balázs - Pilis, Lázár Krisztina - Bököd, Hegedűs Zoltán - Nyíregy­háza, Hegedűs Márton - Nyíregyháza 10 pontos: Dunaegyházi Ifjúsági Kör 9 pontos: Korim Katalin - Békéscsaba, Marthon Ildikó - Bököd, Borsos Pál - Békés­csaba 8 pontos: Ördög Zsuzsanna - Békéscsaba, Rákospalotai hittanosok 7 pontos: Bánki Renáta - Várpalota, Gyar­mati Tibor - Békéscsaba, Molnár Miklós - Bé­késcsaba 6 pontos: Fancsali GyBK 5 pontos: Babinszki Andrea - Békéscsaba 4 pontos: Benke Sándor - Ajka 3 pontos: Sinkó Laura - Tét, Némethy Kál­mán - Bp. XII. 1 pontos: Gombár Éva - Kiskőrös, Nyisztor Krisztina - Békéscsaba Szeretnélek kérni Titeket arra, hogy egy em­berre vagy tárgyra csak egyszer tippeljetek. Csak az első ötleteket pontozhatom. A mostani rejtvény beküldési határideje a lap dátuma utáni kedd. A cm: Koczor Tamás, 2373 Dabas-Gyón, Lutheru. 14. Mielőtt a meghatározásokat írnám, vázlato­san megismétlem a szabályokat azok kedvéért, akik szeretnének bekapcsolódni a játékba. Eze­ket a mondatokat - amiket most láttok a szabá­lyok után - egy ember vagy egy tárgy mondhat­ja magáról. Ki lehet ez az ember? Természetesen bibliai szereplő. Mi lehet ez a tárgy? Természe­tesen ez is bibliai tárgy. Igen ám, de melyik? A megfejtést akkor lehet beküldeni, ha már gon­dolod, hogy ki vagy mi lehet. Minél előbb talá­lod ki, annál több pontot lehet rá kapni. Vi­szont így nagyobb a tévedés lehetősége. Egy személyre vagy tárgyra pedig csak egyszer „lő­hetsz". Most még érdemes bekapcsolódni, mert a tárgyakkal új forduló kezdődik. Mindig hét meghatározás van. A megfejtésre rá kell írni, hogy hányadik meghatározás után küldted be a tippedet. Ha az első után jó választ írtál, 7 pon­tot kaphatsz érte. A második meghatározás után 6 pontot és igy tovább. A hetedik meghatározás után is lehet még egy pontot kapni. Ha tévedtél, akkor arra az emberre vagy tárgyra nulla pon­tot kapsz. Most tehát a meghatározások. Első­ként a 6. ember megfejtése: 6. ember 1. A hegyekben lakunk. - Lukács ev. 1,39 2. Papi családból származom. -1,5 3. Férjem az utóbbi időben nem valami be­szédes. - 1,20 4. A rokonom fia bár később születik, mégis nagyobb lesz, mint az enyém. 1,36 és 43. 5. Fiunk kora szerint akár az unokánk is lehetett volna. - 1,7 6. Angyali hír volt, hogy gyermekünk szüle­tik majd. - 1,13 7. A férjem főnökének neve Abijá. - 1,5 8. A nevem: ERZSÉBET 7. ember 1. A férjem tisztességes ember volt. 2. Jobban szerettem volna, ha fiam az apja mesterségét folytatta volna. 3. Fiam egyik szeretett társa gondoskodott rólam életem végéig. 4. Férjemmel együtt szívesen betartottuk mindig a mózesi törvényeket. 5. Egyszer olyan lakodalomban voltam, ahol a víz borrá változott. 6. Előbb lettem anya, mint feleség. 7. Kismama koromban pásztorok és bölcsek látogattak meg. 1. tárgy 1. Szeretem a nagy körforgásokat. 2. Ellenségem leggyakrabban az oroszlán és a medve. 3. Bőröm 5-6 centiméter széles. 4. Köveket hajigálok.- 5. Egy gyerek kezében veszedelmessé válha­tok. 6. Isten eszköze voltam Góliát legyőzésében. 2. tárgy 1. Általában tüzelésre használtak. 2. Azelőtt éltem is. 3. Koronaként ritkán kerültem fejre. 4. Testvéreim Pétert is melegítettek. 5. Szúrós a természetem. 3. tárgy 1. Egyszer egy víz partján álltam meg. 2. Kerekeim bizony nagy utat tettek már meg. 3. Szívesen fölveszek még valakit. 4. Örömmel hallgatom, ha régi írásokat ol­vasnak fel rajtam. 4. tárgy 1. Vizeket mozgattam. 2. Bizonyítani tudtam, hogy az ÚR az Isten. 3. Néha akár vedleni is tudnék. 5. tárgy 1. Engem mindig visznek. 2. Jézus fölöslegessé tett. 6. tárgy 1. Égyszer egy szép éneklést hallottam, pedig az ritka nálunk. O' „Isten muzsikusa”, a „zenélő lutheránus”, az „ötödik evangé­lista" - igy emlegetik őt a zene teológusai. Az ő muzsikáját hallgattuk egy héten át a Deák téri templomban, a 2. Bach-héten. A sorozat művészeti vezetője Kamp Salamon, a Lutheránia karna­gya volt. A szervezés gondjait Trajtler Gábor, valamint a Luthe­ránia vezetősége és tagsága vállalta. Június 3-án, az ünnepélyes megnyitáskor dr. Harmati Béla püspök köszöntőjében elmondta, hogy ezen a héten az ötödik evangélista segítségével meditálunk minden este, hogy érezzük Isten közelségét. Ugyancsak köszöntötte a résztvevőket dr. And­­rásfalvy Bertalan miniszter, aki megnyitó szavaiban többek kö­zött arról beszélt, hogy Bach zenéje hozzátartozik Európához. Fontos dolgokat mond nekünk újra meg újra, a végtelen íze van benne és mindnyájan vágyunk valami végtelen után. Az idei Bach-hét műsorát a ciklusok jellemezték. Bach zenéjé­nek természetéből adódik, hogy a sorozatban hallgatás nem untat, sőt segíti a megértést és koncentrálást. Az első este az orgonáé volt. Ulrich Knörr kempteni orgonista (Németország) „Lutheri mise Bach orgonaműveivel” címen maga állított össze egy igen frappáns sorozatot Bach korálelőjátékaiból. Kényes kérdés a ko­­rálelőjátékok játszása. A regisztrálás jóval nehezebb, mint a pre­lúdiumoknál és fúgáknál. Szerencsére a Deák téri orgona szinte kínálja a jobbnál jobb megoldásokat. A dallam mindig más és más szólamban van. Gyönyörködve hallgattuk a Regal, Schalmei vagy Trombita színeiben megszólaló koráldallamokat. Valóban a li­turgiát éltük végig. Ez a műsor elsősorban a gyülekezethez szólt, amely vasárnaponként a templomban énekli koráljainkat. Bach üzenete ma: vissza a Gyülekezetbe! A fiatal német művész játékát liturgikus szellem, kiforrott technika és ügyes regisztrálás jelle­mezte. Kedden fuvola- csembalóesten vehettünk részt, Drahos Béla, Hegyesi Gabriella és Dobozy Borbála közreműködésével. A gyors tételek vidám és virtuóz jellege fogott meg. Az elgondol­kodtató sőt szívbe markoló lassú tételeket sokáig nem fogjuk elfelejteni. Drahos Béla Bach avatott tolmácsolója, fuvolajátékát, lebilincselő technikáját gyönyörködve hallgatták a jelenlévők. Szerdán egy teljes ciklus hangzott el: a „Goldberg-Variá­­ciók”. A csembaló hangja szelíden csillogott és másfél órán át bűvkörébe vonta a hallgatóságot. A hosszú sorozat percig sem volt unalmas. Bach soha nem ismétli önmagát. A gyors tételek pergő hangjai úgy hatottak, mint a patakcsobogás. Albert Schweitzer szerint, aki beleéli magát a Goldberg-variációkba, azt szelid, vigasztaló derű keríti hatalmába. Ezt éltük át mi is. Dobo­zy Borbála egyénisége, végtelen nyugalma, fölényes technikai felkészültsége nagy hatással volt a hallgatóságra. Játéka szuggesz­­tív, mert teljességgel benne él Bach világában. A 3., 4. és 5. Brandenburgi verseny csütörtökön este szólalt meg a Concentus Hungaricus előadásában, ismét zsúfolt temp­lomban, még álltak is... Igazi bachi muzsika ez: férfias, markáns és büszke. A mozgás percre sem szűnik. Rádión, lemezen sokszor halljuk, de milyen más, mint élő zene! Közreműködő szólisták voltak: Hegyi Ildikó - hegedű, Hegyi Gabriella - fuvola, Dobo­zy Borbála - csembaló, Drahos Béla - fuvola. Pénteken kamarazenét hallgattunk. Bach világához hozzá­tartozott a család és benne a házi zenélés. Volt iskolatársának írja Lipcséből, hogy családjából egész énekes és hangszeres együttest tud kiállítani. Nekünk is élményt jelentett, hogy ezen az estén a Fasang-család jóvoltából megelevenedett előttünk egy muzsikáló család. Id. Fasang Árpád három fia muzsikált. Zoltán (fuvola), János (fagott), Árpád (orgona-pozitív), menye, Éva (nagybőgő) és két unokája: László (orgona), Eszter (hegedű). Élményt jelen­tett a nyitó szám, egy orgonakorái átirata. A 6 szólamú mű szépen rajzolódott ki a fuvolák, a hegedű, fagott, csembaló és nagybőgő tolmácsolásában. Luther bűnbánati éneke igazi bűnbánati hangu­latot teremtett. A négy korálelőjáték az orgonapozitívon gyüleke­zeti, templomi légkört teremtett. Kiemelkedett még két nagysza­bású orgonaszám, majd megrázó erővel koronázta meg az estet a Musikalisches Opfer 6 szólamú Ricercar-ja. Szombaton ismét az orgonáé volt a szó. A „Die Kunst der Fuge” sorozatnál Bach nem jelezte, hogy milyen hangszerre vagy hangszerekre gondolt, de az orgona a legjobb. Tegyük hozzá: nem akármilyen orgona! Deák téri orgonánk ismét bebizonyította, hogy nagyszerű eszköz a Bach-művek stílusos megszólaltatására. Zászkaliczky Tamás or­gonaművész hatalmas koncentrálóképességről, fölényes techniká­ról tett bizonyságot. Jó volt hallani Trajtler Gábor bevezető szavait: A Die Kunst der Fuge-nak nincs ugyan szövege, mégis az egy téma és variációi a teremtést szimbolizálják. A hívők számára ez a zene a teremtett világ jelképe és a Teremtő magasztalása. Valóban ez a kulcsa a mű szellemi megértésének. A teljes művet 1930-ban Fritz Heitmann játszotta végig először (addig csupán Június 30. - a szovjet csapatkivonások szerződés szerinti határideje. Ezért olvashattok ebben a rovatban sokat a szabadságról, hátha nem késő még fölkészülni erre a „nyakunkbaszakadt” - azaz javarészben nem általunk elért lehetőségre. Emellett a nyári szabadságról szóló sorozat is folytatódik. NYARALUNK Víz mellett „Újra itt a nyár!" - énekelte a Hungária együttes. Mennyi­re vártuk ezt az évszakot. A vízpart megtelt pihenni vágyó emberekkel. Vidám zsivaj, egy napozó néni hátán csattan a gumilabda, Bagaméri utódja kínálja áruját. A vízben ezernyi buksi fej látszik, mint tavaszi eső után zöld mezőn a gombák. Egy kisfiú lábujjával „kóstolgatja" a vizet. Nem mindenkinek jó a 24 C-os víz. A nagy lármából egy figyelmeztető hang száll barátunk felé: Előbb futás zuhanyozni! Szárazföldi ténykedé­sed után frissítsd fel testedet, mosd le róla a napolajat, nem akarok kuvaiti pelikán lenni. Eszembe jutott gyermekkorom motttája: „Bőg a tehén, nincs kalap a fején, napszúrást kap szegény." Kellemes a napsütés, először élvezzük is, mikor kikászálódunk a partra. Mi leszünk a strand csokireklámja. Ám este. ha fáj a fejünk, szemünk előtt megjelenik egy szalmakalap. A stégről kamaszfiúk ugrálnak fejeseket. Mit számit a tiltó tábla! Nyár van! Ránézésre a tó mélye nem rejteget veszélye­ket. Felelőtlenek? Bátrak? Nem tudom. Megszólal bennem a tanácsot osztogató ,jó bácsi": Nem féltek ? Gondoljátok vé­gig, mi történhet veletek! Felhevült test. hirtelen hideg víz, rosszul sikerült ugrás. Aztán jönnek az emlékek. Én nem ezt csináltam? Akkor mire gondoltam? Nem fogom ismét csinálni? Nyár van! Napsütés, víz, fürdés, szemünket elvakítja a nap. Vegyünk fel napszemüveget és gondoljunk arra, Valaki adott nekünk valamit, s Ö szeretné, hogy mindig nyár legyen a szivünkben! Bognár Tibor Gondolkodók a szabadságról „...az a legújabb kori racionális elképzelés, hogy a reformá­ció önmagában a politikai szabadságnak1,valamiféle különle­ges hirdetője lett volna, annak sem lutheránus, de még kálvi­nista formájára nézve sem áll meg, legfeljebb a szabad szek­ták vonatkozásában. Az igazi hatása nem is az, hogy közvet­lenül politikai szabadságra irányult volna, hanem inkább az, hogy segített létrehozni egy olyan erkölcsileg nagy igényű emberfajtát, amelynek aztán a politikai szabadságra nézve is nagyobbak lettek az igényei.” (Bibó István: Válogatott tanulmányok) 111. k. 64. o. „Pozitív értelemben a szabadság jelenti a kötelékéből felülről megszabadított szív elevenségét, ami a Lélek ajándéka: ez az elevenség a kinyilatkoztatásból, valamint a Jézus Krisztus­ban kinyilvánított megváltó, isteni szeretet közléséből fakad, és voltaképpeni alapformája a szeretet mint a „legnagyobb kegyelmi adomány”. Ez egyrészt nyitott, bizakodó szabad­ságot jelent az Atyához való viszonyban, másrészt - Isten megváltó szeretetének Lelke által - szerető közelséget min­den teremtményhez, minden emberhez, kiváltképpen pedig azokhoz, akik „elfáradtak és terhet hordoznak”.« (K. Rahner, H. Vorgrimler: Teológiai kisszótár) „Szép az Egyház helyzete, amikor immár csupán Isten oltal­mazza.” „Igazságosság. - Amint a divat szabja meg, mi a szép, az dönt arról is, mi az igazságos.” (B. Pascal: Gondolatok) Szabadon jó- énekelte Zorán valamikor régen álmait. Ma pedig zászlók­kal ékesítettek az utcák - legalábbis itt Fehérváron - mivel 47 év után először nincsenek idegen csapatok Magyarorszá­gon. Egyszerű dolgokban is lehet érezni ezt: kevesebbszer zárják le a lőtéren keresztülvivő közutat, ritkábban lassítja a közlekedést hosszú katonai konvoj, s talán a borospincéket is gyérebben látogatják hívatlan vendégek. Ma, amikor a szerződés szerint be kell fejeződnie a csapat­­kivonásoknak, mégsem tartsunk dínom-dánom ünnepet. Ne igyunk előre a medve bőrére! Ne is csak azért, hogy a szélső­séges megnyilatkozásoknak így ne adjunk teret, ne is csak azért, hogy a távozókat ne bántsuk meg vele, hanem azért, mert a kapott szabadság a józanság, a felelősség, az igényes­ség szabadsága. Világos, hogy az az üveg, amelyből kiöntöm a vizet, nem marad üres, megtelik levegővel. Az az ország, ahol megszűnik egyfajta nyomás - és ez nálunk már régen elkezdődött! -, másfajta nyomás alá kerül. Ha most ünnep­iünk, annak örüljünk, azt ünnepeljük, hogy - TALÁN - lehetőségünk van választani, miféle nyomás töltse meg az országot. Az amerikai kábítószerek - a most nem is a külön­böző „füvekre” gondolok, hanem inkább a zenére, sőt vallá­sos irányzatokra is; a nyugat-európai fogyasztói társadalom, amelyben idegenné válik a másik ember, idegenné a termé­szet, idegenné a tárgyak is, a tulajdonaim; a keleti misztika- olykor keveredve keresztyén eszmékkel? Vagy - s hű, de nehezen irom most tovább - vagy valami olyasmi, ami ránk szabott, ami múltunkból nő ki, vagy legalábbis hozzánk idomul, akárhonnan származik is, hogy soha ne feledjük el, honnan jöttünk, hogy mit jelent kiszolgáltatottnak lenni, hogy milyen érték az igaz szó, a közösségvállalás (hű, de lejárattuk ennek idegen megfelelőjét, a szolidaritást!) és a becsület (ami nem mindig azonos a feddhetetlenséggel, hi­szen a legnagyobb maffiavezérek is őrzik feddhetetlenségü­ket), és milyen nyomor ezeknek hiánya! Természetesen nem lehet elszigetelődni. Nem is jó. Amit kívánok ezen a napon, az az, hogy legyünk igényesek minden beáramló dologgal szemben, többet ne hagyjuk magunkat sodortatni - vagy ahogy nálam szebben írta Bródy János: „akkor lennék boldog, ha kifeszitenének, s nem lennék játé­ka mindenféle szélnek." Bencze András koncertre alkalmatlan, elméleti műnek tartották). Akkor indult el a Kunst der Fuge diadalútjára. A ciklus közepén üdítő színfol­tot jelentett néhány tétel, amelyet a művész és Lakos Ágnes két orgona-pozitíven adtak elő. Megrázó volt az utolsó tétel félbesza­kadása, amely az emberi múlandóság mementója minden alkalom­mal. (A hagyomány szerint ui. ennél az ütemnél Bach halála miatt félbeszakadt a mű). Köszönet a művésznek, hogy ezt a ritkán hallott művet teljes egészében megszólaltatta. Méltó befejezése, sőt megkoronázása volt a Bach-hétnek a Lu­theránia Ének- és Zenekarának Kantáta-estje vasárnap. Itt az ötödik evangélista valóban mint teológus és prédikátor lépett elénk, aki az énekhangok és hangszerek nyelvén hirdette az evan­géliumot. Az F-dúr misét, melyet a Lutheránia most mutatott be először; a „Jesu meine Freude” motettát, melynek szövegét a teológiailag is képzett Bach a korái szövegéből és Róma 8 egyes verseiből maga állította össze, és végül a 79. Kantátát magyar szöveggel a kezünkben hallgathattuk, úgy hogy a zenei hangfesté­seket, vagyis szöveg és zene összefüggéseit megcsodálhattuk, amit a Lutheránia együttese kitűnő pontossággal, lelkesedéssel tolmá­csolt. Az előadásnál feltűnt, hogy nagy súlyt helyeztek a szöveg tartalmi és hangulati elemeinek kidolgozására. Az együttes kiváló felkészültséggel, karnagy, kórus, zenekar és szólisták pontos össz­munkájával ritka zenei élményt nyújtott. Kamp Salamon végig tökéletes kontaktusban volt az együttessel, biztos kézzel tartotta a ritmust és a tempót. Az est szólista közreműködői: Koós Flóra (szoprán), Németh Judit (alt), Berczelly István (basszus) Trajtler Gábor (orgona). Hangversenymester: Tátrai Vilmos. 1950 óta a Lutheránia a budapesti Bach-kultusz hivatott és hűséges képviselője. Ez a hagyomány a háttere a Bach-betek­­nek is. Örömmel mondhatjuk, hogy már közismertté lett a ren­dezvény: a látogatottság több mint duplája volt a tavalyinak. A Rádió is felvételt készített minden estéről. A Lutheránia hagyományaihoz híven istentiszteleti keretben rendezte a hangversenyeket. A rövid igehirdetések összefoglaló címe: „Ige variációk egy témára -az Isten országáról szóló örömhír Jézus példázataiban”. A tapsot elkerülendő - a művészekkel egye­tértésben -, a hangversenyek Miatyánkkal és áldással értek véget. A záró hangversenyt követően sor került a templom udvarán lévő Bach-emléktábla megkoszorúzására. Gáncs Aladár „Eljöhet az idő, amikor a csőcselék leend az úr és sekély vizekbe fojt majd minden időt, múltat. - Ezért, óh én véreim, azért kell egy új nemesség, ami minden csőcseléknek és min­den zsarnoknak ellensége és amely új táblákra újjonnan írja ezt a szót: „nemes”. - Óh, én véreim, új nemességre avatlak és utallak titeket: kell, hogy nemzői és tenyésztői és magvetői legyetek a jövendőnek. Valóban nem oly nemességre, amit kalmármódra kalmárpénzen megvehettek: mivelhogy cse­kély az értéke mindennek, aminek ára vagyon. Ezentúl ne az adja becsületetek, ahonnan jöttök, hanem ahová mentek!... Nemességtek ne hátra tekintsen, hanem ki, előre!” (Nietzsche: Zarathustra) „A legrosszabb rabszolgaság, ha tulajdon gondolataink rab­szolgái vagyunk s azoknak áldozunk föl mindent.” (Romain Rolland: Jean-Christophs) „...nem minden láz történik szabadság érdekében és ... egy nemzet, midőn a szabadság kivívására törekedik, legköny­­nyebben jut a szolgaság jármába, azáltal, ha túlhág a korlá­tokon.” (Kossuth Lajos) A SZERETET BREVIÁRIUMA „Szóljak bár az emberek, vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincsen bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc, vagy a pengő cimbalom" - írja Pál apostol az 1 Kor 13-ban. A keresztyén felebaráti szeretet egyik legrégibb megfogalma­zása ez, amely az őskeresztyén irodalom kezdeteitől a mai modem prózairodalom és költészet kincsesházáig eljutva, a magyar és a világirodalom remekműveit hatotta át. A helle­nista Görögország irodalmától Verlaine, Rainer Maria Ril­ke, Mauriac és Thomas Mann magaslatáig. Az apostoli szeretethimnusz élő-eleven, személyes Krisztus-élményt je­lentett az antikvitástól kezdődően, a keresztyénség első év­századain, a középkoron át a reformáció megszületéséig, majd azon túl az újkori Európa költőinek, íróinak. Akár a keresztyén líra mélységeiben tallózunk, akár az európai né­pek prózáját csodáljuk, mindenképen felfigyelhetünk arra a művészi hatásra és emberformáló élményre, amelyet a Bib­lia, a páli vallomás közvetve kivált bennünk. A világirodalom klasszikusainak a keresztyéni felebaráti szeretetről szóló legbensőségesebb bizonyságtételeit magá­ban foglaló antológiánkat most egy látszólag elfeledett, újra megjelent összeállítás gazdagítja. Nem sokkal a második világháború testi-lelki megpróbáltatásait követően, előbb 1947-ben, utóbb 1948-ban látott napvilágot a hazai könyv­piacon Sík Sándor és Juhász Vilmos tudós válogatásának eredménye: A szeretet breviáriuma. Az akkori ínséges idők­ben nemcsak szépirodalmi kiadványként volt keresett és népszerű, hanem épületes, valláserkölcsi kívánalmakat kielé­gítő vers- és prózagyűjteményként is. Sajnos, a két egymást követő kiadás hamar elfogyott, s később már egyáltalán nem jelent meg. így most, közel 45 év kultúrcenzúrája elteltével, ismét hozzáférhető az igényes, szép könyveket olvasók szá­mára. Aki ezt a könyvet először veszi kezébe, s felüti a tartalom­­jegyzéket, biztosan meglepődik a szerkesztés zavarbaejtő sokszínűsége, a válogatás alapossága, változatossága láttán. A tudós filológusi szerkesztettséget garantálja az összeállítás univerzális jellege, a szerzők gondos anyagválasztása, körül­tekintő aprólékossága. Buddha tanításaiból, kínai közmon­dásokból, Aesopus meséiből, Marcus Aurelius Elmélkedé­seiből,_az Újszövetség gazdag levelezéséből, a Talmudból, Szent Ágoston müveiből, Luther és Erasmus írásaiból éppen úgy talál szemelvényeket az olvasó, mint Petőfi és Babits verseiből, vagy Shakespeare, Kant, Dickens, Dosztojevszkij és Gorkij írásművészetéből. Számomra - a választott anyagmennyiség és a szeretet­­téma harmóniáján túl - a breviárium ökumenikus jellege is hangsúlyos. Szerzőink - Juhász Vilmos és Sík Sándor - köztudomásúan katolikusok. Talán nem lényegtelen, ha az ökumenikus szellem jelentőségét e könyvvel kapcsolatban, elismeréssel illetem: öröm olvasni ilyen antológiát, amelyben egyszerre megfér Pázmány Péter és Luther Márton. Ez is mutatja, hogy az összeállítók munkáját a tolerancia, a művé­szi alkotások vallásérdekek felett álló értékítélete vezette. Ezért különösen hálás e sorok írója és hálásak lehetünk mindannyian, mint magyar evangélikusok. A sok szép szemelvény közül bizony nehéz lenne a legszeb­bet kiemelni a többi közül. Mégis, hadd idézzem befejezésül Szent Ágoston személyes vallomását a szeretetről: „Az Isten szeretete elsőbb a parancs rendjében, a megvaló­sítás rendjében azonban elsőbb a felebaráti szeretet. Nem mintha a kettős szeretetparancs szerzője előbbre valónak adná eléd a felebarátot és csak aztán az Istent: nem, első az Isten, aztán a felebarát. Te azonban, mivel Istent nem látod, ha szereted felebarátodat, evvel kiérdemied, hogy meglásd Istent, a felebaráti szeretettel megtisztítod szemedet Isten látására, amint világosan megmondja János: Ha testvéredet, akit látsz, nem szereted, Istent, akit nem látsz, hogyan szeret­heted? (I. Ján 4,20.)” ifj. Tompó László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents