Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)
1991-06-30 / 26. szám
Evangélikus Elet 56. ÉVFOLYAM 26. SZÄM 1991. JÚNIUS 30. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 5. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 12 Ft ______Azért van síró, hogy vigasztald, És éhező, hogy teríts asztalt. Azért a seb, hogy bekösse kezed, Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd. ______Azért van annyi árva, üldözött, Hogy oltalmat nyerjen karod között... Ha más gyötrődik, vérzik, szenved, _____Azért van, hogy Te megmutasd, Hogy mennyi szeretet van benned! Bódis János A TARTALOMBÓL A PÁPALÁTOGATÁS - EVANGÉLIKUS SZEMMEL PÉTER-PÁL NAPJA DIAKÓNUS-LELKÉSZ AVATÁSA RÁKOSPALOTÁN A Nvujjat-Clevelandi Magyar Evangélikus Gyülekezet temploma Magyar evangélikusok között az Egyesült Államokban (1) PÜNKÖSD CLEVELANDBEN A Nyugat-Clevelandi Magyar Evangélikus Gyülekezet vezetősége és tisztségviselői. Középen Juhász Imre lelkész Az egész világon - Amerikától Ausztráliáig - szétszórt magyar diaszpórának van egy távoli központja, ahol két magyar evangélikus gyülekezet is él egymás mellett. Mivel mi, evangélikusok, jóval kevesebben vagyunk a magyar diaszpórában, mint más nagyobb egyházak, ez a két evangélikus gyülekezetünk az Óceán túlsó partján, ugyanabban a városban, valóban rendkívüli eset. Cleveland ez a nevezetes város az Egyesült Államok északi részében, a hatalmas Erie-tó partján. Ennek a két gyülekezetnek voltunk a vendégei feleségemmel az idei Pünkösdkor, az Amerikai Evangélikus Egyház meghívására tett kőrútunk befejező szakaszában. BESZÉL A MÚLT A 19. század végén és századunk elején elszegényedett, munkát kereső magyarok százezrei keltek át az Óceánon az „újvilágba”. Clevelandben, Detroitban, Buffalóban és New Jersey városaiban, gyáraiban és földjein hallatlan szorgalommal teremtettek új életlehetőséget családjuknak. Ezek a kivándorló „pionírok” megható hűséggel ragaszkodtak magyarságukhoz, anyanyelvükhöz és hitükhöz; hiszen az idegenben az egyház volt elsősorban a lelki otthonuk. Sorra keletkeznek a magyar gyülekezetek az Óceán túlsó partján. Századunk elejére már az evangélikusok száma is annyira megnőtt, hogy megszületnek az első magyar evangélikus gyülekezetek Amerikában. A legelső magyar evangélikus lelkész Rúzsa István volt, akinek missziói lelkülete és szervezőképessége nyomán 1906-ban megalakul az Első (Keleti) Magyar Evangélikus Gyülekezet Cleveland nagyváros keleti felében, a Buckeye városnegyedben. Hamarosan kis templomot vásárolnak a görögkatolikusoktól. Már 1913-ban árvaházat alapítanak. 1921-ben hatezer dollárral segítik a Budapestre menekült eperjesi Teológiai Akadémia megnyitását. 1936-ban hétszáz fölé emelkedik a lélekszám. 1940-ben új templomot és gyülekezeti otthont építenek. Sok új taggal gyarapodott a gyülekezet a II. világháború után; az 1956-os forradalom leverését követően pedig 150 menekült magyar családnak nyújtottak segítséget. Időközben a város távolabbi, nyugati részében is annyira megnőtt a magyarok száma, hogy Lejjler Andor, a keleti első gyülekezet lelkésze javaslatára az itt élő hívek 1936-ban kimondják a Nyugat-Clevelandi Magyar Evangélikus Gyülekezet megalakulását. 1937-ben Brachna Gábor lelkész - később az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia föesperese, majd egyházunk tiszteletbeli doktora - veszi át a gyülekezet pásztorolását. Egy kisebb, első templom után igen nagy anyagi áldozattal felépül a mostani otthonos, szép templom 1950-ben. A II. világháború után megkezdődnek itt az angol nyelvű istentiszteletek is, a fiatalabb „amerikás nemzedékek” és a környék evangélikusai számára. A II. világháború és 1956 után sok magyar menekült és áttelepülő tovább növeli a gyülekezetét. Brachna Gábort 1955-ben a keleti, első gyülekezet hívja meg pásztorának. 1956-tól máig Juhász Imre lelkészt hívta meg a gyülekezet, aki később átveszi az Erős Vár. az észak-amerikai és kanadai magyar evangélikusok lapja szerkesztését is. MAI TALÁLKOZÁSOK A két clevelandi gyülekezet mai életéről ezen a Pünkösdön szereztünk felejthetetlen élményeket. Pünkösd szombatján érkeztünk Chicagóból a milliós nagyvárosba. Utunk a repülőtérről egyenesen az Első Magyar Evangélikus Gyülekezet Kossuth-termébe vezetett, ahol esti szeretetvendégséggel vártak bennünket. Száznál is többen jöttek el a megható és szívet szorító találkozásra. Közöttük a 101 esztendős Mihály bácsi és sokan a legidősebbek közül. De fiatalok is, akik jórészt már csak angolul beszéltek. A számos meleg köszöntő után hazai egyházunk belső és külső átalakulásáról szóltam az új Magyarországon. Ernest Mihály, a gyülekezet felügyelője és Juhász Ferenc református lelkész, a gyülekezet 1981-ben megválasztott lelkipásztora, nehéz szívvel számoltak be gondjaikról. Megtudtuk, hogy a legutóbbi évek magyar elvándorlása ebből a városrészből és az évtizedek múltával egyre erősebb asszimiláció erősen meggyengítette lélekszámban is, anyagi erejében is a gyülekezetét. Az éjszakába nyúló beszélgetés is mutatta, hogy mégis él bennük a vágy és a reménység, hogy a nagy múltú gyülekezet átvészeli majd ezt a próbás időszakot. Pünkösd mindkét ünnepnapján a Nyugat-Clevelandi Magyar Evangélikus Gyülekezet vendégei voltunk. „Hármas ünnepen”, ahogyan a Kanadai Magyar Élet írta. Pünkösd napján ünnepelte a gyülekezet ugyanis fennállása 55. évfordulóját; búcsúzott 35 éven át szolgált, szeretett lelkészétől, Juhász Imrétől és feleségétől, Ednától; és ekkor köszöntötte az óhazából, a „lelki édesanyától” érkezett vendégeket, ökumenikus ünnep volt; római katolikus és református lelkészek imádságaival, gyülekezeti csoportjaikkal. Messze városokból, Kanadából is jöttek a résztvevők. Sok kedves, régi baráttal találkoztunk, Amerikából és évtizedek után otthonról is. Az istentisztelet első fele magyarul, másik fele angol nyelven folyt. Igehirdetésemben a magyar világ-diaszpóra egyedüli reménységéről, a Szentlélek Isten újjáteremtó, egyesítő és reményt adó erejéről szóltam. Robert Kelley, az észak-ohiói evangélikus egyházkerület püspöke, a Szentiéleknek az ige és a lelkész szolgálata mögé rejtőző munkálkodásáról szólt. Istentisztelet után a gyülekezet kétszáznegyven fós ünnepi ebéden köszöntötte a vendégeket és búcsúzott el nyugalomba vonuló pásztorától. Legelőször Kelley püspök tolmácsolta az észak-ohiói egyházkerület köszönetét. Bernhardt Béla. németül és angolul is szolgáló Juhász Imre clevelandi lelkész és felesége, Edna lelkész, az Erős Vár új szerkesztője, szólt ezután az „ötvenöt évről Isten tenyerén”, a gyülekezet jubileumára és benne Juhász Imre és felesége hosszú szolgálatára emlékezve. Dr. Brachna Gábor meleg szavakkal méltatta utódja három és fél évtizedes pásztori munkáját. Ezután adhattam át testvéri köszöntésünket az óhazából, a „lelki édesanyától” - ahogyan a meghívó írta -, együtt egyházunk művészi Luther-emlékérmével. Együtt köszöntem meg az amerikai magyar evangélikusok értünk imádkozó, segítő szeretetét a mögöttünk lévő történelmi időszakban és benne Juhász Imre pásztori és szerkesztői, hűséges szolgálatát. A távolból Markovits Pál és Tessényi Kornél nyugdíjas lelkészek küldték el köszöntésüket. Juhász Imre hálás köszönő szavai után mind a gyülekezetének, mind a közeli és távoli vendégeknek, a hatalmas gyülekezeti teremben, majd az esti órákig Juhász Imréék vendégszerető otthonában folytatódott a felejthetetlen találkozás. Imádkozzunk a két távoli, clevelandi magyar testvérgyülekezetért, hogy ne némuljon el közöttük ezután sem az anyanyelven hangzó evangélium. Hogy mind az „első”, mind a „nyugati” gyülekezet és templomaik is tovább folytathassák sok évtizedes, áldott szolgálatukat, amikor új nemzedékek lépnek az ősz hajú szolgatársak és hívek helyébe. dr. Nagy Gyula AZ EVANGÉLIKUS ÉLET ELSŐ SZERKESZTŐJE 50 éve halt meg Szántó Róbert kelenföldi lelkész 50 évvel ezelőtt, ötvenéves korában halt meg az Evangélikus Élet első szerkesztője, Szántó Róbert. A napilapok is beszámoltak, többnyire hosszabb közleményben, tragikus haláláról. 1941. június 28-án történt. Egy elmeháborodott férfi lelkipásztori beszélgetésre kereste fel hivatalában lelkészét. Levelet adott át. Ebben írta le zavaros gondolatait. Miközben Szántó Róbert a levelet olvasta, vele szemközt ült. Revolverével szíven lőtte s nyomban magával is végzett. Amikor az iroda tisztviselője átrohant a szomszédos szobából, már csak két holttest feküdt a padlón. Nemcsak halála, élete is rendkívüli volt. Újverbászon, Bácskában született. Korán vesztette el édesapját. Erős testalkata miatt hentes és mészárosnak szánták. Az özvegy édesanya azonban tovább taníttatta három tehetséges fiát. Mosás, vasalás vállalásával, majd kosztos diákok tartásával gondoskodott róluk. Középiskoláit Szászvároson és Szarvason egyházi iskolákban végezte. Teológiai tanulmányait az első világháború kitörése idején Pozsonyban fejezte be. Tanárai közül Kovács Sándor, a későbbi püspök, a szépirodalom; a nagy és széles műveltségű Szelényi Ödön (Szántó Róbert temette el Budapesten) a bölcselet és a modem szellemi élet tanulmányozására késztette. Félévi Deák téri segédlelkészkedés után Boszniában, Mosztárban tábori lelkész. Magyar és német nyelven tartott prédikációit most is őrzi kézírásos füzete. Amikor a délvidék szerb megszállás alá került, Raffay püspök Szabadkára küldi. Itt tíz évig szolgált. A magyar párt titkára. Újságot is szerkeszt. Miután kiutasították, Kőbányán vallástanár rövid ideig, majd az újonnan létesült Kelenföldi gyülekezet fiatalon elhunyt első lelkésze, Szűcs Gábor után őt választják meg. Itt is tíz évet szolgált. Magával ragadó szónok, költő és mindenkit szeretettel felkarolni tudó kitűnő szervező. Az Evangélikus Élet abban az időben az Országos Luther Szövetség lapja volt. Első szerkesztője, Szántó Róbert mindössze két évig szerkesztette 1933-34 között, öszszeütközésbe került egyházi vezetőségével és ezért lemondott a lap szerkesztéséről. Az Evangélikus Élet akkor a mainál valamivel kisebb formában, de nyolc oldalon jelent meg. Elsősorban az értelmiséghez szólt. Szabad fórum volt, olykor meddő viták porondja. Az evangélikus öntudat erősítésére törekedett. Szenvedélyesen küzdött a katolicizmus sok család békéjét feldúló reverzális követelése ellen. A kor zsurnalizmusának stílusában figyelemmel kísérte a közélet és a szellemi élet jelenségeit. Gaudy László egyik „figyelő”-jében még a nagy fizikust, Einsteint is megleckéztette. Ő tartotta élénk figyelmével számon a külföldi egyházi eseményeket is. Raffay Sándor püspök cikkei sorozatosan foglalkoztak a liturgia és (eleinte naiv optimizmussal) a hitleri Németország egyházpolitikájának kérdéseivel. A napi politikától - amennyiben nem érintett egyházi érdeket - távol tartotta magát a lap. A politikai katolicizmus ellen vívott küzdelem mellett sokszor szálltak szembe „az egyházbomlasztó erők elhatalmasodása” ellen. „A modern szellemből nem kérünk, mert nem az egyházat építi, csak magát szolgálja.” - írja húsvéti cikkében Raffay püspök, aki korának kiemelkedő, jellegzetes személyisége volt. Szántó Róbert kitűnő stílussal írt vezércikkei sem mentesek a korszak uralkodó konzervativizmusának hatásától, mégis sokszor új, előremutató hang szólal meg benük. „Mi túl sokat adminisztrálunk és személyeskedünk és túl keveset élünk igazi gyülekezeti életet” - olvassuk „Evangélium és gyülekezeti együttélés” c. cikkében. Vallja; a gyülekezet család, s nem alaptalanul utal saját gyülekezete példájára. Szót emel a nők egyházon belüli egyenjogúsága érdekében a zsinati előkészületek kapcsán. A zsinat és az új liturgia bevezetésének kérdése a hozzászólások áradatát indítja el. Nagy számmal nyilatkoznak meg mindkét ügyben a hittestvérek. A teológusokat elvontaknak tartják, a teológusok viszont a formális jogászkodást vetik szemükre. Úgy foglalkoznak az egyházalkotmány kérdésével, mintha valamely sportegylet alapszabályait kellene megalkotni. Érdekes, hogy a püspöki tekintély megerősítését elsősorban a jogászok szorgalmazzák. Erélyes egyházvezetést óhajtanak. Sokszor -bár eltérő meggondolással - a JÉZUS A CSALÁDBAN Egy drága nagymamát név szerint is megemlít Pál apostol, megemlékezve képmutatás nélküli hitéről. Lóisznak hívták, kis unokáját pedig Timóteusnak (2Tm 1,5). Magam előtt látom, amint eres, bütykös kezébe simul a pámás, kis puha kéz, hogy imádságra kulcsolja. összetartoznak. Nagyinak már lelassult az élettempója, a kicsinek még nem gyorsult fel. Ráérnek mind a ketten. Beszélgetnek, csodálkoznak. Az egyik búcsúzása, a másik kíváncsisága úgy ölelkezik össze, mint kétszólamú dallam harmóniája. A meghomályosodott szemek már az üdvösség csodáit látják, a kicsi emberpalánta pedig a Jézus-adta modell, hiszen „ilyeneké az Isten országa” (Mt 19,14). Romantikus, naiv kép a messzi múltból. Szabad-e így ábrándozva megfeledkezni arról, hogy a nagyszülőket mennyire idegesíti, ha az unokák a fotelon ugrálnak, ha nem eszik meg, ami a tányérukon van, ha szemtelenül visszabeszélnek. Szabad-e átsiklani azokon a fájdalmakon, amikor kényeztető szeretetüknek, hitre nevelő szándékuknak a szülők gátat vetnek. Szabad-e eltussolni az álmatlan éjszakákat okozó konfliktusokat, amelyek az együttlakás napi súrlódásaiból adódnak, és szabad-e elhinni, hogy a külföldről érkező fényképes levelek enyhítik a nagyszülői szív vágyakozását az unokák becéző szeretető után. teológusokkal együtt kifogásolják a „minden jog forrása a gyülekezet” elvet. Amíg a teológusok a hitvallásosság, a közegyházi tudat és felelősség széthullásától félnek; a jogászok a rend, az egyházi fegyelem erősítését kívánják. A teológusok a hit egységét, a jogászok a vallásgyakorlat egyformaságát próbálták biztosítani. Az új istentiszteleti rend bevezetését végül úgy segítették elő, hogy annak meghatározását és elrendelését püspöki jogkörbe utalták. Az akkor sokszor lehangolóan jelentkező szabadosság megfékezése elkerülhetetlenné vált, de a szabadság és felelősség megszükítésével a klerikalizmus útját is egyengették. Szántó Róbert a még Pozsonyban végzett lelkészek egyik utolsó mohikánja volt. Ott a liberalizmus és a kultúrprotestantizmus szellemét szívta magába. Az első világháború nyomán keletkezett válságban felismerte ezek korlátáit. Foglalkoztatta a fiatalabb nemzedék Ige-teológiája, biblikusabb, lutheribb egyházfogalma. Figyelemmel kísérte a látszatkeresztyénségből való ébredést szolgáló mozgalmakat. Gáncs Aladár évfolyamtársa volt! Rokonszenv fűzte Túróczy Zoltánhoz, Szabó Józsefhez, később Járosi Andorhoz és Karner Károlyhoz. - Két világ határán állt. Erre próbált rámutatni az a megemlékezés, amely születése 100 éves, halála 50 éves évfordulója alkalmából a kelenföldi gyülekezet június 1-jén rendezett szeretetvendégségen hangzott el. Benczúr László Az élet ilyen vagy olyan realitásai között egy azonban bizonyos: az „öreg szülék” emléke mélyen beivódik az unokák leikébe. Ez pedig a nagyszülői státus fontosságát és felelősségét emeli ki. Nincs helye tehát a feleslegesség kínzó érzésének. Minden szónak, gesztusnak súlya van. Szerepjátszásra ilyenkor már nincsen mód. Az öregkor igazi valónkat tárja fel. Az élet alkonyán kiderül, mi lakik az emberben. Az öregkor testi-lelki megpróbáltatásai közepette nyilvánvalóvá lesz az is, hogy őszinte, igaz-e hitünk. Unokáink fürkésző tekintete bizonnyal észreveszi, ha kegyes szavaink önző magatartást takarnak, ha az üdvösség boldog várakozása helyett a halál rettenete vibrál tekintetünkben. A nevelés a szülők feladata, de a tanúságtétel szóban és magatartásban az elköszönő nemzedék lehetősége is. Ráday Mihály közkedvelt és értékes műsora szerint unokáink sok mindent nem láthatnak majd a múlt értékeiből. A generációk váltása mindig együttjár sajnálatos értékvesztéssel, de új értékek születésével is. E változások forgatagában Isten országának kincse ránk bízatott. Ennek értéke nem devalválódik. Tolvajok el nem lophatják. Igaz, végrendelettel sem lehet örökül hagyni. Csak vallani lehet róla azzal a reménységgel és imádsággal, hogy unokáink, figyelve életünk végére, követni fogják hitünket (Zsid 13,7). Madocsai Miklós Nagyszülők és unokáik
