Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)
1991-06-09 / 23. szám
£-,ólUUU 111! UUU IS» I. dUNIUÜ a. BESZÁMOLÓK A ZSINATI ELŐKÉSZÍTŐ BIZOTTSÁGOK MUNKÁJÁRÓL A z 1991. június 8-án megnyíló Zsinatunkra igen sok javaslat érkezett IX különböző gyülekezeteinktől, egyházmegyéinktől, egyházi szervezeteinktől, sőt egy-egy testvérünktől is. Az igen nagy terjedelmű írásbeli anyag beérkezése után egyházunk vezetői úgy vélték, hogy a zsinat munkáját érdemben csak akkor kezdheti el, ha az előzetesen felmerült javaslatokat megismeri. Ennek érdekében lelkészekből és laikusokból álló úgynevezett előkészítő bizottságot hívott létre ez év tavaszán, mely bizottságban felkérés alapján mintegy 30 fő tevékenykedett. Az előkészítő bizottság a javaslatok sokrétűségére figyelemmel, három albizottságra oszlott. Az I. albizottság vezetője Dr. Fabiny Tibor professzor, és e sorok írója lett. Az alábbiakban röviden ismertetni szeretném nagy vonalakban albizottságunk munkáját: Albizottságunk foglalkozott egyházunk jövőbeni területi beosztásával, az egyházi bíráskodással és egyházunk gazdasági rendjével kapcsolatos javaslatokkal, azok kifejezett rendszerezésével és a javaslatok számára alapítható súlyukkal. A területi beosztás tekintetében igen széles skálát ölelnek fel a beérkezett javaslatok, és - példálózó jelleggel - a jelenlegi struktúra érintetlenül hagyásától az egy püspök - nyolc szuperintendes elképzelésig terjedt. A legtöbb elképzelés azonban három egyházkerület felállításával foglalkozott illetve értett egyet, mégpedig: Dunántúli Egyházkerület, Budapest + az északi megyék Egyházkerülete valamint a Déli Egyházkerület. A javaslatok főként azt is hangsúlyozzák, hogy minden egyházkerületi tisztség is időre szóljon, és ugyanaz a személy az adott tisztségre csak egyszer lehessen újra választható. Az egyházi bírósággal kapcsolatban kevés, de ugyancsak igen polarizált javaslat érkezett. Albizottságunk úgy vélte, hogy társadalmi életünk és jogállamiságunk keretei között meghozott és még meghozandó törvények ezen a területen fokozottan figyelembe veendők, ezért erre a területre részletes javaslatot a zsinat elé terjeszteni nem tud. Az azonban határozott elképzelés, hogy ezen a területen egyházunk keretei között is érvényesülnie kell a klasszikus demokrácia alapelveinek, és az azokból folyó törvényes garanciáknak, mint például a hatalmi ágak szétválása. Itt utalni kívánunk a jövőbeni bírósági döntések végrehajthatóságára, nem kevésbé adott esetben végrehajthatatlanságának problematikájára. Az egyház gazdasági rendjével albizottságunkon belül Martos Pál testvérünk és munkatársai foglalkoztak. Az általuk adott összegzés a gazdasági rend területén is - a lehetőségekhez képest - javasolja megszüntetni a felülről irányítottságot és a jövőre nézve az úgynevezett horizontális elv minél erőteljesebb érvényre juttatását szorgalmazza azzal, hogy a lehetőségekhez képest gazdasági-pénzügyi területen is növekedjen egyházközségeink önállósága, felelőssége. Nyomatékkai hangsúlyozandó, hogy albizottságunk, csakúgy mint a két másik albizottság, nem önálló előterjesztéseket tett, hanem mindössze igyekezett szerény lehetőségeihez mérten a beérkezett javaslatokat rendszerezni, az azokból levonható következtetéseket és általánosításokat összefoglalni, hogy a szerteágazó javaslatok a zsinat tagjai számára - csakis és kizárólag, mint javaslatok - áttekinthetővé, könnyebben kezelhetővé váljanak. Albizottságunk minden egyes tagja úgy véli, hogy ha ezen most megfogalmazott célnak eleget tudott tenni, úgy munkánk nem volt hiábavaló. Dr. Galli István KÉRDÉS A KÉPVISELŐKHÖZ A megválasztott zsinati „atyák” közül néhánynak feltettünk egy kérdést és arra kértük válaszukat. A kérdés így hangzott: Zsinati képviselőnek választottak, hogyan látom feladatomat? A kérdésre adott feleleteket alább közöljük: BENCE IMRE 1. Hatékonyan tenni azért, hogy egyházunk Jézus Krisztus evangéliumának szolgálatát a legmegfelelőbb keretek között végezhesse. 2. Strukturális kérdéseknél fontosnak érzem a vidéki gyülekezetek érdekének képviseletét. Összegyházi kérdéseknél azt, hogy a gyülekezeti-elv érvényesüljön. 3. Egyházmegyei zsinati küldöttként - az egyházmegyei javaslatok nyomatékosítását, felszínen tartását látom fontosnak. Munkámat az egyházmegyém háttér szolgáltatásával kívánom végezni. DR. HAFENSCHER KÁROLY 1. Integrálás Minden kor, minden párt, minden irányzat, minden szín, minden teológiai iskola, kegyességi forma összeölelés'e. A Lelkipásztor c. újságunkban is ezt próbálom megvalósítani. 2. Minőségi munka Mindkét szó hangsúlyos A. Minőségi A kvalitás mindig jellemző volt evangélikus egyházunkra B. Munka Széchenyi beszél „szóhazafiakról” és „tetthazafiakról”, én az utóbbiakra szavazok. Amit ránk bízott Urunk az egyházban, az munka is. 3. Evangélikus öntudat erősítése Lutheránus örökségünk drága kincs, ismernünk kell és élnünk kell vele. „Mit ér az ember, ha magyar?” - kérdeztük sokszor. „Mit ér az ember, ha evangélikus?” Különösen fiatalabb testvéreink szorulnak arra, hogy öntudatosabb evangélikusok legyenek. 4. Ökumenikus nyitottság Nem élhetünk abban a tévhitben, hogy csak evangélikusok tartozunk a keresztyén egyházba világ- és országos viszonylatban. A XX. sz. nagy csodája, egyháztörténeti jellemzője a keresztyénegység-uralom. Az utolsó 50 évben nagy lépések történtek a közeledés érdekében, ugyanakkor távol vagyunk attól, amiért Jézus imádkozott: „Hogy mindnyájan egyek legyenek”. KOCZOR ZOLTÁN A zsinatot a megújulásban nem célnak, hanem eszköznek tartom, ami szükséges, de közel sem elégséges feltétele annak, hogy hiteles, épülő, sokakat megszólító egyházunk lehessen. A zsinat által alkotott törvények, a benne megtestesülő közös munka javítják az esélyt, hogy az egyházon belül az igazságosság és a jó rend legyen általános, hogy a működési zavarok és szeretetlenség tere csökkenjen. Ehhez szeretnénk megfontolt, hasznos előkészítő és jogalkotó munkát végezni. Segítségül híva ehhez azoknak a beszélgetéseknek, együtt gondolkozásoknak az eredményeit, melyek évek óta különböző kiutat kereső közösségekben alakultak ki. Mint a küldöttek között viszonylag fiatal, felelősséget érzek az ifjúságot és egyházunk távolabbi jövőjét érintő jogszabályok súlyponti kezeléséért. Mint a Pesti Egyházmegye küldötte, a nagyvárosi körülményekhez is jól illeszkedő új szellemű törvények létrejöttén szeretnék munkálkodni. Remélem, hogy a törvényi megújulás valóságos külső és belső megújulás forrása lesz. Adr. Reuss András teológiai professzor vezetése alatt álló zsinati előkészítő bizottság a zsinat tanácskozási és ügyrendjével, új zsinati törvényjavaslattal, az egyházi iskolákról szóló állásfoglalással, az állam és az egyház kapcsolatának kialakításánál követendő általános szempontokkal, az egyháztagság kérdésével, a presbitérium és közgyűlés jogkörével, végül a zsinat tárgysorozatával foglalkozott és készített ajánlásokat. Minthogy a zsinat működésének alapvető feltétele tanácskozási és ügyrend, nemkülönben új zsinati törvény létezése, ezért ajánlásunkat törvényjavaslatba öntöttük, hogy ennek a két jogszabálynak a gyors megalkotását lehetővé tegyük. A fontosabb kérdéseknél alternatív megoldási módokat soroltunk fel. A zsinat tanácskozási és ügyrendjének célja, hogy minden zsinati tag számára egyenlően biztosítsa a részvételt a vélemények alakításában, a határozatok megformálásában és a döntések meghozatalában, de ugyanakkor biztosítsa a zsinat munkájának rendjét s tegye lehetővé a lendületes munkavégzést. 60 §-ba foglalva a lehető legrészletesebben tárgyaltuk meg és készítettük el a zsinati tagok jogállására, a zsinati ülés rendjére, a szavazásra, valamint a zsinat tisztikarára vonatkozó jogszabálytervezetet. A zsinat határozatképességénél és határozathozatalánál többek között a kétharmados, illetve a felénél eggyel több változat között lehet választani. Ugyancsak lehetőség van olyan megoldásra is, mely szerint a törvénytervezet megküldhető volna a presbitériumoknak és egyházmegyei zsinati bizottságoknak hozzászólás végett. Újszerű az a javaslat is, mely a zsinat tisztikarának a megválasztásánál egyrészt a közvetlen szavazást, másrészt a jelölés útján történő szavazást teszi lehetővé. A zsinatról szóló törvényjavaslat megalkotását az teszi szükségessé, hogy az 1966. évi törvény rendkívül hiányos, az újonnan szerveződött intézményeknek nem biztosít képviseletet, a meglevőknek pedig sok esetben aránytalan képviseletet nyújt. A javaslat szerint egyértelművé kívánjuk tenni, hogy a zsinat kizárólagos törvényhozó szerve az egyháznak, melyet az országos közgyűlés, vagy a feloszlott zsinat határozata alapján az országos egyházi elnökség hívna össze. A zsinat választott tagjai három variáció szerint nyerhetik el tagságukat. Csökkenne a tervezet szerint az egyházkerületek és országos egyház által választandó zsinati tagok száma, képviselethez jutnának viszont az egyházi középiskolák és főiskolák, a Teológiai Akadémia és a diakóniai intézmények. A zsinati tagok választása három alternatíva szerint történhet. Újítás az is, hogy a zsinat alakuló ülését a korelnökök elnöklete mellett tartja, továbbá, hogy a zsinat plénuma választja lelkészi és világi elnökét, valamint alelnökét és tisztikarát. Ugyancsak a zsinat plénuma határoz a tanácskozási és ügyrend elfogadásáról, amely a következő zsinat alakuló üléséig érvényes. A zsinati törvény életbe léptetésére nézve négy variáns található az azonnali életbe léptetéstől kezdve, amely új zsinati tag választásokat jelentene, a részbeni életbeléptetésig. Az egyházi iskolákról szóló állásfoglalás megállapítja, hogy egyházunknak nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy az egyházi szellemet árasztó s magas műveltséget biztosító iskolái legyenek. Az előkészítő bizottság szükségesnek tartja, hogy az iskolai törvényekben a zsinat szabályozza, hogy milyen tantervi és nevelési követelményeket kell érvényesíteni; hogy mindez miként mutatkozik meg az igazgatók, tanárok pályáztatásában; a tanulók lelkigondozásának alapelveit és szervezeti kereteit; azt, hogy mit várunk el a nem evangélikus tanároktól és tanulóktól; a felügyelőbizottságok feladatait és jogkörét, valamint az iskolai rendtartás alapelveit. Az állam és az egyház viszonyát érintő általános szempontok kidolgozása során megfogalmazást nyert az egyháznak az az igénye, hogy független legyen az államhatalomtól, önkormányzatát tiszteletben tartsa. Bár önellátásra kell törekednie, a jelenlegi körülmények között az állam anyagi támogatására van utalva, amelynek megszűnte kritikus helyzetet teremtene elsősorban a lelkészi nyugdíjak és szeretetintézmények területén. Felmerült olyan nézet is, hogy külön törvénycikkben nem látszik indokoltnak ezzel foglalkozni. Az egyháztagság kérdésének megbeszélésénél részletes elemzésre került sor az egyháztagságnak a gyülekezet felől történő megközelítéséről, annak tudatában, hogy a jogi szabályozásnak konkretizálható tényeken kell alapulnia s ebből a szempontból Sólyom Jenő megfogalmazása látszik jónak. Eszerint a Magyarországi Evangélikus Egyháznak tagja Magyarországnak minden olyan megkeresztelt lakosa, aki a mindenkori állami jogszabályokon belül hozzátartozhat és tanításával egyetért. Az állami jogszabályokra való hivatkozás ma talán feleslegesnek látszik, mert állami törvény nem határozza meg, hogy ki tekintendő valamely vallásfelekezethez tartozónak. A presbitérium és közgyűlés kérdésének a vizsgálata során elsőbbséget kapott a közgyűlés, mint az egyházi hatalom szélesebb körű képviselője. Felmerültek elképzelések az egyháztagok aktivizálása érdekében olyan formában is, hogy az egyes munkaágakra kellene személyeket állítani. A zsinati előkészítő bizottság végül a napirendre nézve javaslattal élt az országos elnökséghez, kérve az alakuló ülésen a mandátumok megvizsgálása után a zsinati ügyrend és zsinati törvényjavaslat napirendre tűzését. Dr. Bolcratzky Loránd DR. KOCZOR MIKLÓS A csendes szolgálat útját szeretném járni. Egyrészt a zsinattal együtt szeretném továbbgondolni egyházunk jelenlegi és közeljövöbeni feltételeit, lehetőségeit. Majd egy reformzsinat döntéseiben, küldőimet képviselve, aktívan szeretnék részt venni. Másrészt szolgálatom területének látom a zsinati iroda tennivalóiban való részvételemet. Egyházunkban elég sok a feszültség, az elvi vita. Ezért különösen fontosnak látom az adminisztratív, a mozgósítás törvényes keretei közötti csendes munkát, az egység aprólékos kovácsolását. A mi kis egyházunkban nagy szükség van az egység felé mozgósító erőfeszítésekre. DR. BOLERATZKY LORÁND Elsőrendű feladatomnak tartom, hogy a zsinat határozatain keresztül az evangélium uralma az egyházban megerősödjön; az egyház megújuló szervezetében egyrészt az eddig jól bevált hagyományoknak, másrészt a modernizálás szempontjainak, köztük a decentralizációnak kellene érvényesülnie. DR. REUSS ANDRÁS A zsinati munka számomra régen elkezdődött. Azt várom és azt igyekszem előmozdítani, hogy a különböző vélemények feszültségében mindig megmarad az összetartozás tudata és érzése. Remélem, hogy sikerül olyan medret alkotni egyházunk életének, amely nem akadályozója, hanem - amennyiben ez emberi eszközökkel lehetséges - elősegítője Krisztusban való megújulásunknak. DR. ZSIGMONDY ÁRPÁD Cromwell azt mondta katonáinak: Imádkozzatok és tartsátok szárazon a puskaport. Gondolkodással, beszélgetéssel, szeretettel, de határozottsággal is, s főként imádkozva azon kell lennünk, nekem is, hogy egyházunkban Krisztus egyházának élete számára, az evangélium hirdetése és megélése számára a lehető legkedvezőbb kereteket készítsük. Ehhez le kell győzni a lelki és szellemi restséget és visszahúzást. Amellett a zsinaton bizonyos - nem törvény jellegű - állásfoglalások is szükségesek, az állami törvényekkel érintkező területeken. A harmadik zsinatelőkészítő bizottság is széleskörű feladatokat vállalt fel. Az egyháztagság, az egyházi szolgálat, a gyülekezet, az egyházmegye, az egyházkerület és az országos egyház kérdésköreiben végeztünk előkészítést. Ebben a munkában elsősorban azt a több száz javaslatot kellett feldolgoznunk, amelyek ezekre nézve jelentek meg vagy hangzottak el lelkészi munkaközösségi dolgozatokban vagy hozzászólásokban, külön beküldött javaslatokban és törvénytervezetekben, vagy folyóirataink cikkeiben. Ez nem jelentett értékelést vagy válogatást, hiszen ez majd a zsinat feladata lesz, csak csoportosítást, rendezést, összehasonlítási lehetőséget teremtve jelenlegi és régebbi törvényeinkkel. Természetesen a bizottság is hozzátette az anyaghoz a maga észrevételeit, amely így mintegy 150 oldalnyivá nőtt. Csak hálás lehetek azért az elkötelezett közösségért, amelyben ez a munka a rendelkezésre álló három hónap alatt készre formálódott. Csak villanásszerűen néhány kiragadott kérdés azokból, amelyek ezeken a részterületeken is régóta sürgetik a zsinati munkát. Vannak újrafogalmazást igénylő törvények. Ilyen az egyháztagság kérdése is. Ma kit tekinthetünk egyházunk tagjának, mit jelent a gyülekezethez tartozás, milyen feltételei vannak annak, hogy valakinek gyülekezeti közgyűlésen szavazati joga legyen? Mindezt újra szabályozni kell. Vannak nyitott kérdések, amelyekben különösen sok, egymástól eltérő nézet ütközik. Ilyen többek között az egyházi alkalmazás időtartama. Jelenlegi törvényeink szerint a lelkészeket a nyugdíj korhatárig, a püspököt élethosszig választjuk. Sok javaslat korlátozott időtartamot igényel, a variációk közül a zsinatnak kell választania. Nincsenek törvényeink az önkéntes egyházi munkásokról, hiszen szerepük az elmúlt évtizedekben visszaszoritott, elfojtott volt. Ma létkérdés szabályos szolgálatba állításuk, legyenek hitoktatók, gyermekbibliakör vezetők, ifjúsági munkások. Rendezni kell munkavégzésük feltételeit, gondoskodni kell képzésükről. Ugyancsak nincs szabályozva a lelkésznők helyzete, hiszen ez új formája a lelkészi szolgálatnak. A lelkésznök számára legyen biztosított Istentől kapott teremtésbeli adottságuk (édesanyai hivatás) törvényes keretek között való megélése, természetesen minden hátrányos megkülönböztetés nélkül -, fogalmaz az egyik javaslat. Gondolkodni kell majd a lelkészi szolgálat újabb vagy újra megvalósuló elágaztatásaira, mint pl. a börtönlelkészi, kórházlelkészi szolgálat, önálló hitoktatói feladatkör. Végigvonul törvénykönyvünkön az a jelleg, hogy 1966-ban, a diktatúra idején született. így magán viseli a korszak torzulásait is: a diktatórikus intézkedések lehetőségét egyfelől, a fenyegetettség helyzetét másfelől. A mai egyházi közéletben ez ugyan már a múlté, de ezt nemcsak az életnek kell túllépnie, hanem a törvényalkotásnak is. Foglalkoznunk kellett egy új egyházi szerkezet, felépítés gondolatával is, hiszen ez is eltorzult: a legfelső vezetésre törvényileg túl sok feladat hárult. így alig biztosítható a püspöki szolgálat igazi feladata és lényege: vigyázás az evangéliumhirdetés tartalmi és személyi feltételeire. A megoldásokat a javaslatok többek között az egyházmegyék, az esperesi tiszt megnövelt szerepében, országos szinten az egyházi munkaágak hatékony összefogásában, és a püspököt segítő néhány tagú tanácsadó testület (konzisztórium) intézményében is látják. Ezek a valóban csak kiragadott mozzanatok nemcsak a bizottsági előkészítés sokszínűségét, hanem a zsinatra való feladatok nagyságát is mutatják. Tudjunk hozzá bölcsességet felülről kérni! Zászkaliczky Péter SZABÓ LAJOS Mindenek előtt egy reál egyházpolitikát szeretnék képviselni, egy átlagos gyülekezeti lelkészi helyzetből. Közelebbről ezen azt értem, hogy ne képzeljük magunkat, mint evangélikus egyház, nagyobbnak a valóságnál és ne hangoztassunk olyan hatalmas terveket, melyek elérése lehetetlen. De a másik oldalon küzdeni szeretnék azért, hogy a mármár beteges érzékenykedés, kicsinységünk hangoztatása eltűnjön. Szolgálni szeretném a gyülekezetek nagyobb szabadságát és bátrabb életlehetőségét. Szemem előtt vannak teológiai hallgatóink is, hiszen ez a zsinat - ha tényleg zsinat lesz - első renden az ő jövőjüket és lehetőségeiket alakítja és formálja. Szeretném, ha úgy tudnánk dolgozni, hogy néhány év múlva az aktív presbiterek és lelkészek munkája könnyebb, világosabb és áttekinthetőbb legyen, mint a mai. Fontosnak tartom még, hogy a gyülekezetek közötti óriási különbségeken valamilyen formában enyhíteni próbáljunk. Bátrabban kellene megosztani az Istentől kapott személyi és tárgyi ajándékokat. A teherhordozás mellett az örömben és eredményekben való osztozás idejének kellene követnie a zsinatot. ZÁSZKALICZKY PÉTER A zsinati munka nem a legfontosabb számomra sem, hiszen az evangélium hirdetése, a szentségek kiszolgáltatása, az egyházi tanítás végzése, röviden a lelkészi szolgálat mindenek előtt való. De az egyházi törvényeknek ennek az egyházi szolgálatnak a medrét, zavartalan végzését kell segíteniük. Mai törvényeink ennek az elvárásnak nem felelnek meg. A szabályozatlanság pedig rendetlenséget, bizonytalanságot szül, s gátlója az egyházi munkának. Ma azért válik a zsinati munka számomra is sürgetően fontossá, hogy a legfontosabbat segítse. DR. MUNTAG ANDOR Ennek a zsinatnak az a feladata, hogy felülvizsgálja, szükség szerint módosítsa, vagy megváltoztassa az eddig érvényben levő egyházi törvényt. Szolgálatomnak megfelelően arra szeretnék figyelni, hogy ez a törvény megfeleljen egyházunk tanításának. Lehet, hogy vannak, akik sokallják a zsinati tagok közt található teológusok (teológiai tanárok és teológiailag magasan képzett lelkészek) számát, de azt hiszem, hogy a választásokban irántuk megnyilvánuló bizalom azt mutatja, hogy a választók is ilyesmire gondoltak. A magam részéről nem bánnám, hogy ha újra a Magyarországi Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház lenne a hivatalos nevünk, ezzel is kifejezve, hogy a reformáció ősi hagyományai örökösének tartjuk magunkat. A fő dolog azonban az, hogy az egyházi törvény egyházunk szolgálatát segítse mindenben. Ebből az is kitűnik, bár fontosnam tartom, nem az egyházszervezet kérdése fogja megoldani egyházunk szolgálatának problémáit, ezért az egyházszervezet kérdéseit is alá kell vetnünk az evangélium hirdetése és az egyház sajátos szolgálata érdekeinek. Azt remélem, hogy azok, akik az egyházszervezet ügyét nagyon fontosnak tartják, és ezekre a kérdésekre koncentrálnak, nem fogják azt gondolni, hogy a teológusok ezekkel a problémákul nem akarnak foglalkozni, és ezekkel ellentétben akarnák megoldani egyházunk jelenlegi problémáit. Ezek szem előtt tartásával egyetértek az előkészítő bizottságnak azzal a véleményével, hogy a zsinatnak először is saját feladatát kell tisztáznia, vagyis az eddigihez képest új zsinati törvényt kell hoznia. Meg kell határoznunk, hogy kik vagyunk, és mi a feladatunk, valamint azt is, hogy törvényhozó munkánkat milyen keretek közt, milyen módon végezzük. Szeretném, ha egyházunk népe tudná, hogy a zsinat munkája nem június 8-án kezdődik, hanem már hosszú ideje folyik az előkészítése, és köszönettel tartozunk azoknak, akik semmi fáradságot nem kímélve dolgoztak azon, hogy az eddigi véleményeket, javaslatokat összegyüjtsék, rendezzék és a zsinat megválasztott tagjainak előzetesen rendelkezésére bocsássák.
