Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1990-06-03 / 22. szám

ISTENÜNK, HA KIBOCSÁTÓD LELKEDET, ÉLET TÁMAD, ÉS MEGÚJÍTOD A FÖLDNEK SZÍNÉT. •} Hiszek Szentiélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 55. ÉVFOLYAM 22. SZÁM 1990. JÚNIUS 3. PÜNKÖSD ÜNNEPE ÁRA: 15 Ft Hiszek Szen11 é 1 ekben Mi minden rejlik az Apostoli Hitvallás e harmadik hitágaza­tának bátor vagy bátortalan megvallása mögött! Mennyi hitbeli bizonyosság vagy bi­zonytalanság övezi ezt az isten­tiszteleteink során sokszor automatikusan elmorzsolt rö­vid mondatot! Legalább Pün­kösd ünnepén nézzünk egyszer őszintén szembe a Lélek ősi, örök kérdésével. Mind Izrael népe, mind a ke­resztyén Anyaszentegyház tör­ténetének legmagasztosabb, de ugyanakkor legingoványosabb területére lépünk a téma meg­közelítésével. Megvallom, én is csak „levett saruval” merek az égő csipkebokorhoz közelíteni. Amint Luthert is határtalan fé­lelem fogta el az első római mi­se celebrálásakor, úgy én is an­nak tudatában írom e sorokat - és így olvasd Te is, pünkösdi Olvasó! - hogy csak aki „Isten­től van”, az tudja megkülön­böztetni az igazság és a tévely­gés Lelkét (I Ján 4,6). Vagyis csak az írhat és az szólhat hite­lesen erről a kérdésről, aki ma­ga is a Lélek vezetése alatt áll. Szél zúgása - tűz lángja Akár a szél viharos zúgásá- hoz, akár a lobogó tűz forró í lángjához hasonlították bibliai őseink a Szentlélek csodáját, mindenképpen a hol elrejtőző, ’íol magát kinyilatkoztató zent és igaz Isten titkával áll- I tk szemben. Három és félezer év óta foglalkoztatja ez a kér­dés a hivő embert. Aki vándor­ló népét felhő- és tűzoszloppal vezette a pusztában negyven éven át, annak hatalmas termé­szetformáló erejét is megta­pasztalták papok és próféták, férfiak és nők egyaránt. A ter­mészet ősi Istene történelemfor­máló Úrrá lett a számukra. Megtapasztalták, hogy ami­lyen váratlan fordulatokat hoz­hat a zúgó szélvihar és a perzse­lő tűzláng, olyan hatalmas erő­ként nyilvánulhat meg egyének és közösségek életében a Lélek kiáradása. Egyházi garancia? Már Izraelnek is meg kellett küzdenie azzal a kérdéssel, hogy bár Isten Lelke mindenütt megtalálható volt a természet­ben, a prófétai tapasztalatban az mégis „idegen” hatalomként tört rá az emberre. Az ősgyüle­kezet is bizonyosságot akart, amikor megkülönböztette az igazi és a hamis prófétákat. A Didaché-ban azt olvassuk, hogy azt a vendégeskedő ván­dorprófétát, aki a „Lélektől” indítva lakomát rendel magá­nak vagy pénzt kér, mint hamis prófétát el kell utasítani. Ire- naeus egyházatya pedig arról ír, hogy az igazság Lelkének ajándékát a püspökök kapják tisztségük megszakítatlan lán­cába való belépésükkel. A Tridenti Zsinat szerint „a szent ordináció által... közölte­tik e kegyelem... s aki ezt ta­gadja, átkozott legyen”. Luther ezzel szemben szélesebbre tárja a kaput: a Lélek munkáját az egyházban munkálkodó' Ige és szentségek közvetítéséhez köti. A megszentelő Szentlélekről úgy vall az Apostoli Hitvallás III. hitágazatának magyaráza­tában, hogy „ahogyan a Fiú születésével, halálával és feltá­madásával szerezte meg azt az uralmat, amellyel magáévá tett minket, így végzi a Szentlélek a megszentelést a következők­kel: a szentek gyülekezetével vagy a keresztyén egyházzal, a bűnök bocsánatával, a test fel­támadásával és az örök élettel, vagyis azzal, hogy először is szent gyülekezetébe visz és az egyház ölébe tesz minket, raj­tuk keresztül prédikál nekünk, és elvezet Krisztushoz...” Ilyen szellemben szól az Ágostai Hit­vallás is. A II. Helvét Hitvallás­ban pedig azt olvashatjuk, hogy a Szentlélek az evangé­lium prédikálása és a hívő imádság révén „a lélekben be­lül, láthatatlanul” azt ajándé­kozza, amit az Ige és a szentség akar adni nekünk. A szél arra fúj, amerre akar Ez a kifejezés Krisztus Urunk ajkáról hangzott el (Jn 3,8). Kérdés ezért: helyes-e, hogy akár a tisztségben, akár az egyházban keressük a ga­ranciát, mert nem lehet „garan­tálni” a Szentlelket sem egyházi tisztségbe való beiktatás, sem írásmagyarázati képzettség alapján. Hiszen egy ezzel ellen­tétes vonal is végighúzódik az egyház történetén. Akár a kis- ázsiai Montanusra és próféta- nőire gondolunk, akiknek eksztatikus beszédei és paruziát váró etikája századokon át ha­tott és még Tertullianust is meggazdagította, akár a Lélek szerzetesi korszakát meghirde­tő Fiorei Joachimra a XII., vagy Jakob Böhme görlitzi ci­pészre a XVI. századból, nem feledkezve meg korunk kariz­matikus csoportjairól sem: csaknem minden kontinensen ezek körében jelentkeznek a Lélek olyan ajándékai, mint a beteggyógyítás imádság által vagy kézrátétellel, prófétai meglátások, nyelveken szólá­sok, gyökeres életváltozások. Isten valósága Hol lehet hát „rögzíteni” e magasságok és mélységek kö­zött a Szentlélek munkáját? Ott, ahol Isten - aki I Jn 4,16 szerint a Szeretet! - földünkön és jele­nünkben valóságossá válik. Ott és olyankor szerzünk megcáfol­hatatlan tapasztalatot jelenlété­ről, ahol - Barth Károly szavai­val - merőlegesen fentről, az égből tör be életünkbe. lTim 4,1 alapján tudjuk, mennyi veszélyt is jelent a Lé­lekkel való visszaélés. De azt is szívünkbe vési az apostol, hogy a „Fiúság Lelke” tesz szabaddá minden megkötözöttségtől és szolgaságtól (Róm 8). Ettől a Lélektől tanulhatunk meg szól­ni, írni és imádkozni ott is, ahol elfogynak szavaink és hiányoz­nak megfelelő mondataink. Jö­vel, Szentlélek Isten! Fabiny Tibor v PÜNKÖSD 1990 r Az Egyházak Világtanácsa elnökeinek üzenete Kedves Testvéreink a Krisztusban! Pünkösd az idén különleges ünnep, mert minden egyház - ortodox, katoli­kus és protestáns - ugyanazon a napon ünnepli. „Azon a napon megtudjátok” - mondta Jézus a Szentlélekkel össze­függésben - „hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibenne- tek.” (János 14,20.) A Lélek által le­szünk a Szentháromság részesei. Isten szeretetét a Krisztusban mi emberek a Lélek által nyertük el. A Lélek változ­tatja emberi szabadságunkat tevékeny szeretetre és általunk részesedik Isten szeretetében minden teremtmény. A Lélek hatásának és jelenlétének ta­pasztalata nem rendkívüli; sokszor a hétköznapi eseményekben is felismer­hetjük a természetfeletti dimenziót. Az igazságért folyó küzdelemben, a barát­ság keresésében, az emberi jóság meg­nyilatkozásaiban, az imádság csendes nyugalmában, mindenben, ami kőszí­vűnket megrendíti, az élet értelmét és szépségét tudatossá teszi számunkra. Mindebben megtapasztalhatjuk a Lé­lek munkáját, aki Istennek lenyűgöző szeretetét közel hozza hozzánk. A Lélek nemcsak a szív mélyén mun­kálkodik, hanem az egész emberiséget és az egész világmindenséget új életre tudja hívni a háláiból a Feltámadott Krisztus hatalmával. A Lélek munkál­kodik az elesettek igazságáért, a föld szegényeiért, mindazokért, akik össze­törtek. A Lélek ösztönöz mindenkit, aki a békéért dolgozik, aki Istennek szabadító hatalmát hirdeti. A Lélek szele fúj ma közöttünk is, egy­házainkban és a történelmi események­ben, ahol falak omlanak le és lehetősé­gek nyílnak új kezdetre. A namíbiai néppel együtt ünnepeljük függetlensé­güket, Chile népével a demokrácia ki­vívását, Közép- és Kelet-Európa népé­vel elnyert szabadságukat. Legyen Is­tennek dicsőség, akinek méltósága a népek visszaszerzett szabadságában megerősödött és aki a bizonyságtétel­nek és szolgálatnak új útjait nyitja eze­ken az eseményeken keresztül és Krisz­tus egyházát új utakon vezeti. De szenved is a Lélek. A föld sok he­lyén vérzik a békegalamb. Aggódunk a közel-keleti események miatt. Jeruzsá­lem, a béke városa, amelyben pünkösd­kor a Lélek szél és tűz formájában ha­talmasnak bizonyult, ez a város, amely a három monoteista világvallás közép­pontja, nem ismeri a békét. A béke és igazságosság ígérete még nem valósult meg; imádkozzunk a Lélekért, hogy az előítélet és gyűlölet tűnjön el és a béke és megértés új korszaka uralkodjon. Imádkozzunk közösen az egész egy­házzal: „Jöjj, Szentlélek, újítsd meg a teremtett világot”, az Egyházak Világ­tanácsa jövő évi canberrai (Ausztrália) nagygyűlés témájára gondolva. Imád­kozzunk azért, hogy a Lélek az egyhá­zat Isten szabadító cselekedetéről való bátor bizonyságtételre hívja. „Jövel Szentlélek!” Abban a remélyben, hogy imádságunk meghallgattatásra talál köszöntünk minden Testvért a Jézus Krisztusban. Az Egyházak Világtanácsa elnökei: Dame R. Nita Barrow, Cave Hill, Bar­bados Dr. Marga Bührig, Binningen, Svájc Dr. Paulos Mar Gregorios, Új-Delhi, India Dr. Johannes W. Hempel püspök, Drezda, NDK IV. Ignatios, Antiochia és Kelet patri- archája, Damaszkusz, Szíria W. P. Khotso érsek, Baborone, Botswana Dr. Lois M. Wilson, Toronto, Kanada Dsida Jenő PÜNKÖSDI VÁRAKOZÁS Kész a világ, Feszült, ünnepi várás Tereng felette. Halotti csend. Csak néha néha Sóhajt az Isten lelke. Kimérve minden pálya Megtöltve minden lélek-lámpa, Ahol csak úr a lét... De jaj, sötét van, Mélységes iszonyú sötét! A zordon tömeg-árnyék Némán zokogva kering útjain, S csak egyet tud és egyet érez... ...Most váratlanul vágyón megvonaglik és felzúg Istenéhez: Betelt az idő! Sugarat, fényt, színt adj nekünk, Mert epedünk! Fényesség nélkül oly sivár az élet! Nagy Alkotónk, oh mondd ki szent igédet Legyen világosság!... És ismételik mindig erősebben A felviharzott étheren keresztül És felharsan az egek harsonája S a végtelennek zsolozsmája zendül Zsibongva, zsongva... És nagy szavát az ŰR - kimondja! "'Á HATÁROZAT D. Ordass Lajos püspök 1958-ban hivatalából történt eltávolításáról j A Magyar Köztársaság igazságügymi­nisztere, dr. Kulcsár Kálmán 1990. áp­rilis 23-án kelt 40014(1990)711. IM IV. számú levele közölte egyházunkkal, hogy „az Evangélikus Egyház illetékes testületének 1959-ban tett intézkedését^ amelyek végső soron D. Ordass Lajos­nak a püspöki székből történt elmozdí­tását eredményezték, az akkori kor­mányzati szervek politikai megfontolá­sokon alapuló nyomására születtek, amelyekben felhasználták a hatályos jogszabályokat is. A történtek miatt - utalva Németh Miklós miniszterelnök úrnak az Országos Vallásügyi Tanács ülésén 1989. október 20-án tett nyilat­kozatára - a Kormány nevében meg­követem a Magyarországi Evangélikus Egyházat és D. Ordass Lajos özve­gyét.” A Déli Egyházkerület Presbitériuma ezért megállapítja a levél alapján a kö­vetkezőket : 1. D. Ordass Lajos 1945. szeptember 27-én, a Budapest-Deák téri templom­ban történt püspöki beiktatását köve­tően haláláig, 1978. augusztus 14-ig egyházunk törvényes püspöke volt. Szolgálatának gyakorlásában azonban megakadályozták 1948. szeptember 8- tól 1956. október 30-ig és 1958. június 24-től haláláig. 2. D. Ordass Lajos első, hivatalból történt elmozdítását és állami törvény­szék általi, valamint egyházi törvény­szék általi elítélését semmissé tette már az a rehabilitálása, amelyre a MNK Legfelsőbb Bíróságának Budapesten 1956. október 5-én történt ülésén a B. törvény I. 1584(1956)2. sz. alapján ke­rült sor. A Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem törvényszéke 1956. ok­tóber 8-án foglalkozott 798/1956. sz. alatt az üggyel és a püspököt rehabili­i ____________________________ 3. 1958. június 24-én a Déli Egyház- kerület Tanácsa Darvas József felügye­lő és Koren Emil esperes elnöklete alatt az országos felügyelő, Mihályfi Ernő értesítése alapján az Elnöki Tanács rendelkezésének megfelelően a püspöki tisztet Dezséry Lászlónak adta át, aki még azon a napon egy hosszú és helyze­tét és a múltat elemző beszéd után le­mondott. 1958. szeptember 1-jén a Ke­rületi Tanács elrendelte a püspökvá- lasztást és megválasztották Káldy Zol­tán pécsi esperest. 4. D. Ordass Lajos szolgálati viszo­nya ezek után nem volt tisztázva. Soha­sem nyugdíjazta őt a Kerületi Tanács, ő maga soha nem kérte a nyugdíjazá­sát. 1958. július 17-én a Nyugdijosztály közölte vele. hogy 798,- Ft havi nyug­díjat fog kapni. 5. Ordass püspök személye és a vele történtek önéletrajzi írásainak és válo­gatott műveinek három kötetes kiadá­sa révén váltak ismertté. Az anyag ösz- szegyüjtése, válogatása, a művek és do­kumentumok megjelentetése Szépfalu­si István bécsi lelkészünk érdeme. A kötetek bőséges jegyzetanyaggal és történelmi utalásokkal vannak ellátva és felbecsülhetetlen értékű egyháztörté­neti dokumentumoknak tekinthetők. Az Európai Magyar Protestáns Sza­badegyetem (Bem) kiadásában jelen­tek meg a könyvek. A kormány illetékes minisztere nyi­latkozata birtokában a Presbitérium a mai ülésen megállapítja a fentieket és D. Ordass Lajos püspök Hivatalából 1958-ban történt eltávolítása ügyét to­vább terjeszti az Országos Presbitérium legközelebbi, 1990. június 12-re össze­hívott ülése elé. Budapest, 1990. május 17. A Déli Evangélikus Egyházkerület Presbitériuma 1* MTttöí.i'lüí'JlK 'fii; i'll ÉMII HÍ »51 Mi StOS Vili Üi Éli

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents