Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1990-03-25 / 12. szám

I Evangélikus Élet 1990. március 25. „Ha a búzaszem nem esik a földbe és nem hal meg, egymaga marad, de ha meghal, sokszoros termést hoz. Jn 12,24 VASÁRNAP „Saját világába jött, és az övéi nem fogadták be öt. Akik pedig befogadták, azoknak megadta azt a kiváltságot, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazok­nak, akik hisznek az ö nevében.” Jn 1,11-12 (Hős 11,3; Jn 12,20-26 ; 2Kor 1,3-7; Zsolt 36; Ézs 54,7—10) A szenny nem szereti a tiszta vizet, mert az ő uralmának a végét jelenti. A bűnös világ nem fogadta be Jézus Krisztust, mert ez változást, megújulást követelne az ő számára. Pedig az egész világ Istené. Akik azonban nem úgy tettek, mint a gonosz szőlőmunkások, akik elzavarták az Isten küldöttét, hanem befogadták, már nem szolgák, nem munkások, hanem fiák, örökösök lettek Isten országában. HÉTFŐ „Elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőség­ben; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben. lKor 15,43 (Zsolt 17,15; Jer 11,18-20; Jn 15,1-8) Gyalázat. Nézem az életemet, milyen szép a Teremtő keze nyomán. S milyen hamar hervadó lesz. Erőtlenség. Sok feladat vár még rám, lélekben kész is vagyok ezeknek az elvégzésére. Milyen más lesz a lelki test, a romolhatatlan, a dicsőséges és erős, amelybe Isten megígérte, hogy felöltöztet, ezután az érzéki után. Milyen csodálatos, hogy Isten már most is megadja, hogy ezek az új erők már most is átjárhatják a múlandó életet. KEDD „Ha tudjátok, hogy Ő igaz, ismeijétek fel, hogy aki az igazságot cselekszi, az is mind tőle született.” ÍJn 2,29 (Zsolt 145,17; Fii 1,15-21; Jn 15,9-17.) Minden csoport az igazság birtokosaként lép föl. Ma különösen sokfelől hangzik a hívás, itt az igazság. Igénk arra hív, hogy a Krisztusban felismert igazságot ne hagyjuk el. A Krisztus­ban felismert igazság, hogy elveszett, elkárhozott ember vagyok. Ezt mutatta meg Jézus Krisztus tisztasága. De a Krisztusban felismert igazság, hogy megváltott ember va­gyok. Ez az igazság, mint jó fa termi a jó gyümölcsöket. SZERDA „Méltó vagy. Urunk és Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te terem­tettél mindent, és minden a te akaratodból volt és teremte­tett. Jel 4,11 (Zsolt 89,9; Mk 14,53-05; Jn 15,18-25.) „Mél­tó vagy. Urunk”, vallja a huszonnégy vén. Teremtő mun­kájáért, világnak, embereknek életet adó munkájáért ad­nak hálát. Mi is láttuk, élvezzük cselekedeteit, amelyekkel életre hivott, és örökéletet szerzett nekünk. Dicsérjük mi is az Urat, méltó vagy Uram, hogy hatalmad legyen felet­tem. Dicsőségedre szolgáljanak tetteim. Méltó vagy, Uram, hogy minden örömért, sikeremért Téged dicsére­tek. Téged, aki minden vagy mindenekben. CSÜTÖRTÖK „Ezen ujjongtok, noha most, mivel így kellett tennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísér­tések között.” lPt 1,6 (Ézs 40,27; lMóz 8,2-3; Jn 15,26-16,4a) A cél mindig új erőt ad az ember életének. Életünk célja az örök étet. Itt a földön sokszor olyan mély völgyekbe kerül az életünk, hogy nem látjuk a célt. Rokon halála, betegség, kudarcok, olyan sötétté teszik körülöt­tünk az életet, hogy nem látunk már semmit. Az apostol is tudott ilyen mély sötét napokról. De ilyen napokon is remélhetjük, amit a reformátor így fogalmazott meg: „tu­dom, hogy a felhő mögött is mosolyog a nap”. A Szentlélek szele majd elfújja a bűn fekete felhőit és újra megláthatom a célt, a bűnbocsánaton át az örök életet. P&4TE3< „Nekünk egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk a Jézus Krisz­tus, aki által van a mindenség, mi is őáltala. 1 Kro 8,6 (Ézs 26,4; 2Kor 4,11-15; Jn 16,4b—11). Nagyon sokféle függés van a mai világban. Pál apostol figyelmeztet, csak egy függés van, amely megtart: Jézus Krisztus. Minden más függés, amely ennek a helyére kerül, az üdvösség útját záija el. Jézus Krisztus ott volt a teremtés hajnalán, ott volt éltem kezdeténél, ott tesz életem befejezésénél. Ezért min­den, egész életem rajta, a bűnbocsánaton függjön, s akkor Ő megtart örök életre. SZOMBAT „Hűséges az Úr, aki megerősíuiteket és meg­őriz a gonosztól.” 2Thess 3,3 (Zsolt 97,10; Ám 8,11—12; Jn 12-15) Megmutatta Isten az erejét abban is, hogy megvédi az Ő ügyét ellenségei elten. Azt látjuk, hogy nem mindenkit hódíthat meg Isten szeretete. Ennek ellenére mindenki az Ö hatalma alatt áll. Ha alkalmatlan, gonosz emberek hát­ráltatni akarják az Ő munkáját, neki gondja van arra, hogy kárt ne tehessenek benne. Ezért bízhatjuk oltalmába ma­gunkat, és az egész egyházat. Szabóné Piri Zsuzsanna ' Evangelium in nuce Súlyos beteg, idős asszonyt láto­gattam meg, akit gyermekei nem küldtek kórházba, hanem otthon - egymást váltva - ápolták szenvedő édesanyjukat. Ezúttal budapesti asszonyleánya volt a soros ápoló­nő. Látogatásom során arra kért, szerezzek neki Luther-rózsát, mert - sajnos - a régit néhány éve elve­szítette, újat meg nem lehet venni. Karácsony táján a Deák téren ígér­tek neki egyet, de azután az ígére­tet nem tudták valóra váltani. Hasonló kérést gyakran hallot­tam gyülekezetem tagjaitól, ám csak hézagosán elégíthettem ki a felmerülő igényeket. Volt úgy, hogy németországi kapcsolatokkal rendelkező fiatal lelkésztestvértől vásároltam néhányat, eladásra. Egyszer pedig holland református nőismerősömet kértem meg, leg­közelebbi hozzánk vezető útja al­kalmával lepjen meg bennünket ezzel az annyira áhított jelvénnyel. Rég volt, a „szállítmány” darabjait már elajándékoztam, de egy jel­vény megmaradt „aranytartalék­nak”, tehát az édesanyja ápolására Budapestről érkezett Éva asszony kérését teljesíteni tudtam. Miért ez a vágykozás a Luther- rózsa iránt? Egyszerűen nosztal­gia? Több annál. Ez a jelvény összeköt. Elsősor­ban evangélikus egyházunk tagjai­val. Ismeretlen emberek mellén megpillantani a Luther-rózsát, a családi egybetartozás örömét je­lenti. S nemcsak az evangélikusok­kal köt össze, hanem tágabb érte­lemben a keresztyénekkel, sőt vég­sősoron minden emberrel. Krisz­tus, akinek keresztje a Luther ró­zsa szíve közepén feketéllik, nem­csak a lutheránusokért, nem csu­pán más felekezetű keresztyéne­kért, hanem az egész világért, min­den emberért áldozta életét a ke­reszten. Mint Krisztus megváltot- tai, egymásnak testvérei vagyunk. Különleges jelvény: melegséget ad, a testvéri érzésnek, a melegét. Elembertelenedő, hideg, fagyos vi­lágunkban nagy jelentősége van minden kis melegfoszlánynak, amelyet e jelvény szívünk fölött való viselése és mások mellén való látása sugároz. Brit napilap írta a nagy októberi forradalom után, hogy Lenin meg­alapította a gyűlölet vallását. A Luther-rózsa a szeretet vallását jelképezi: Úgy szerette Isten a vilá­got, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesz- szen, hanem örök élete legyen (Jn 3, 16). Tudós teológusok az idézett ver­set így nevezik: Evangelium in nu­ce (Az evangélium dióhéjban). Ez a gomblyukban virító Luther- rózsa is az. Evangélium. Parányi, kerek fémlapocskára összetömörí- tett evangélium. Hazánkban az ateizmus és anti- humanizmus évtizedei alatt nem nagyon volt ajánlatos Luther ró­zsát viselni. Akasztás éppen nem járt érte, de az óvatosak - s kivált­képp a karrieristák - elhagyták. Kivételek persze akadtak szép számmal. Egyik presbiterünk, mint tsz- vezetőségi tag, hivatalos küldetés­ben a járás székhelyére utazott. „A jó ruha: tisztesség” alapon vasár­napi, (templombamenési) öltönyét húzta magára, amelyhez szorosan és elválaszthatatlanul hozzá tarto­zott a Luther-rózsa. A járási hatal­massággal való tárgyalás közben annak szeme megakadt és szava elakadt a Luther-rózsa keresztjé­nek láttán.- Miféle jelvény az ott a gomb­lyukában? - nézett megróvóan emberünkre. A felelősségre vonó kérdés hatá­rozott, kemény választ szült.-Luther-rózsa! Miért?! Talán baj?! Az éles szavak hallatára, illeté­kes elvtárs meghökkenve vonult fedezékbe.- Nem, nem. Dehogy baj. Napjainkban - ezerkilencszázki­lencvenben - már teljes bátorság­gal lehet Luther-rózsát hordani. Azaz csak lehetne, ha volna Lu­ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1990. március 25-én Deák tér de. 9. (úrv.) Pintér Károly, de. 11. (úrv.) Harmati Béla, du. 6. orgonazenés is­tentisztelet: Lebrecht Schilling. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. fél 4. gyermeksze­re te tvendégség: Gáncs Pétemé, du. 6. ifjúsá­gi : Zay Balázs. Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza. Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9. Ker­tész Géza. Rákóczi út 56/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, déli 12 (magyar) Kertész Géza. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. KAbánya de. 10. Fabiny Tamás. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Fabiny Tamás. Zugló de. 11. (úrv.) Szabó Lajos. Kerepesi út 69. de. 8. Szabó Lajos. Gyarmat o. 14. de. fél 10. Szabó Lajos. Kassák Lajos u. 22. de. 11. ifj. Kendeh György. Váci út 129. de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pintémé Nagy Erzsébet. Pestlőrinc de. 10. Havasi Kálmán. Pestímre: ref. templom, Rákóczi út 83. háromnegyed 8. Havasi Kálmán. Kispest de. 10. Széli Bulcsú. Kispest Wekerle-telep de. 8. Széli Bulcsú. Pestújhely de. 10. Bízik László. Rákospalota (Kistemplom) de. 10. Bolla Árpád. Rákos­szentmihály de. fél 11. Mátyásföld de. 9. Sza- lay Tamás. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Rákoshegy de. 9. Detre János. Rákoscsaba de. 9. Kosa László. Rákosliget de. 11. Kosa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Detre Já­nos. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Szitás Attila, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Szebik Imre, du. 6. Hegyi Péter. Torokckó tér de. fél 9. Szebik Imre. Óbuda de. 10. Nagy István. XII. Tart- say Vilmos u. 11. de. 9. Zsigmondy Árpád, de. II. Zsigmondy Árpád, dú. fél 7. Kősze­git y Tamás. Modori u. de. fél 10. Pesthideg- kút de. fél 11. Kőszeghy Tamás. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. II. (úrv.) Mis- sura Tibor, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) MIssura Tibor. Budafok de. 11. Szemerei János. Budaörs de. 9. Rozsé István. Csillaghegy de. fél 10. Donáth Lász­ló. Csepel de. fel 11. Mezősi György. Böjt negyedik vasárnapján az oltárte­rítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltárt igéje: Jn 6,1-15; az igehirdetés alapigéje: Gál 4,21-31. ther-rózsa, ha kapható lenne, de nem kapható. Különös dolog ez és megvallom: számomra teljességgel érthetetlen és megmagyarázhatat­lan. Ötvenhatban csak egy-két hé­tig ragyogott a szabadság napja, mégis lehetett újra Luther-rózsát kapni. Ha jól emlékszem, egy cin- kotai kisiparos kezdte el gyártani. Most meg - jóllehet hosszú hóna­pok óta gazdag virágzásban van a szabadság fája - sokféle szép vi­rágja között nem találni Luther- rózsát.- Ha nincs, hát nincs - mondja a bölcs rezignáció. Attól még nem dől össze a világ, sőt az evangéli­kus, egyház sem.Az legyen a mi legnagyobb bajunk, hogy nem gyártanak nálunk Luther-rózsát. Az ilyen apróságnak, ami ráadásul csak külsőség, nincs jelentősége. Krisztus keresztje nem hivalkodás­ra való; bent, szívünkben van an­nak a helye.- Apróság? Reményik Sándor figyelmeztet, nagy dolog a kicsi do­log. Másrészt, a külsőségnek is van létjogosultsága, ha az a belső tar­talmat fejezi ki. Sokan, evangéli­kusok, akik szívükben hordozzák Jézus Krisztus keresztjét, szeretnék ezt a keresztet szívük felett is visel­ni s így hirdetni Isten irántunk való szeretetét, megváltott voltunkat, istenfiúságunkat. Ezt tenné lehető­vé a szóbanforgó kerek fémlapocs­ka: Az Evangelium in nuce Sághy Jenő EGYHÁZI FÓRUM AZ EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUMBAN 1990. március 31-én, szombaton 10-13 óra között: Közelmúltunk értékelése - a diakoniai teológia kérdései címmel az Országos Egyházi Elnökség fórumot, megbeszéléssel egybekötött előadást hirdet. A fórumra a Gimnázium dísztermében kerül sor (Budapest VII., Gorkij fasor 17-21.). Minden érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk. DIÁKISTENTISZTELET Március 28-án, kedden 19 órakor diákistentisztelet tesz a józsefvárosi gyülekezet templomában (VIII. Üllői út 24. II. em.) DEÁK TÉRI ORGONAZENÉS AHlTAT március 25-én, vasárnap du. 6 órakor UWE KARSTEN GROSS a herfordi egyházzenei iskola igazgatója Buxtehude, Purcell és Bach műveket játszik. A belépés díjtalan Március 6-7-én Dr. FrenkI Róbert országos felügyelő Békés megyébe láto­gatott. Orosházán 6-án presbitériumi- képviselőtestületi ülésen tájékoztatót tartott egyházunk időszerű kérdéseiről és áhítattal szolgált. Március 7-én Békéscsabán résztvett a Kelet-Békés-i egyházmegye presbité­riumának ülésén, majd a gyülekezet szeretetvendégségén előadást és áhíta­tot tartott. Meglátogatta és közelgő 85. szüle­tésnapja alkalmából köszöntötte id. Dedinszky Gyula ny. lelkészt. „A SOPRONI LYCEUMÉRT” Bizalommal kéijük mindazok jelent­kezését, akik az ősi evangélikus Gim- náziuba jártak és szeretnének résztven- ni egy társaság munkájában, jelentkez­zenek minél előbb Magassy Sándorné, 2884 Bakonyszombathely Pf. 10. ci- men. Tét Teológusnap volt a téti gyülekezet­ben Böjt első vasárnapján, március 4- én. A teológusnapon Szabó Lajos ügy­vezető igazgató, Bartha István és Hala­si László V. évf., Albert Gábor II. évf. és Biharvári Andrea I. évf. hallgató vett részt. A Teológus Otthon küldöttei szolgáltak a téti, a győrszemerei, a felp- ci és a gyomoréi istentiszteleteken, va­lamint a téti gyermekistentiszteleten. A teológusnap gyülekezeti esttel zárult a téti gyülekezetben, amelyen „Lelki próbáimban, Jézus, légy vetem” cím­mel böjti meditációkkal, versekkel és énekekkel szolgáltak a teológusok. A gyülekezetek ebből az alkalomból 30 559-, Ft adománnyal támogattták a Teológus Otthont. Ez úton is köszön­jük a lelkészcsalád és a gyülekezetek meleg, testvéri vendégszeretetét és tá­mogatását. „A csillagos ég csodái” címen tart vetítéses előadást Lovas Miklós csilla­gász a Kirándulók Ökumenikus Isten­tiszteletén április 8-án, vasárnap du. 4 • órakor a pesthidegkúti református templomban (Bp. II. Hidegkúti u. 61.) ökumenikus fordítású Miatyánk és Apostoli hitvallás egy lapon kapható. Sajtóosztályunkon Ára: 2,30 Ft A Budai Szeretetotthon hírei IDŐS EMBEREKET SZERETŐ leányokat várunk szeretetotthonunkba gondozó-ápoló szolgálatra. Szüksé­günk volna még egy mosodai dolgozóra is, újjáépülő, korszerű mosodánkhoz. Szállást vidéki fiataloknak, és tovább­tanulást tudunk biztosítani. Címünk: 1029 Budapest, Báthori L. u. 8. Tele­fon: 1-761-977. A NYÍREGYHÁZI GYÜLEKE­ZETBEN végzett böjti igehirdetői szol­gálatot március 4-7. között Csizmazia Sándor, a Budai Szeretetotthon igazga­tója. Ugyanakkor a nyíregyházi hívek közel 10 000 forintnyi adományt küld­tek budai Otthonunk lakóinak. GYÜLEKEZETI CSOPORTOK LÁTOGATÁSÁT szeretettel váijuk Otthonunkba azzal a céllal, hogy ez az országos Intézményünk több telki szál­lal kötődhessen gyülekezeteinkhez. Ké­résünk csak az, hogy lehetőleg előre jelezzék az érkezés időpontját, hogy illő módon tudjunk szolgálatunkról tájé- koztatást adni. ___________________ ME GJELENT! dr. Vámos József EZÉKIEL I. 1 Magyarázatok és elmélkedések az 1-24. fejezetekről. Ára: 190,- Ft. Kapható a Sajtóosztályön. Lelkész budapesti lakásmegoldást keres. Öröklakásért kedvező életjáradék-szerződést kötne olyan személlyel, akinek ez segítséget 1 jelent - ottlakás nélkül, jogász útján. Választ „Lelkész” jeligére a Sajtóosztályra kérünk. Részletfizetésre üdülhet fenyveserdős őr­ségben, Rábagyarmaton. Kétszobás, öt­ágyas összkomfortos parasztház napi 800 forintért kiadó. Cím: Nagy László Gödöllő, Fácán sor 13. ROSSZ HARMÓNIUMOT VESZEK. Jelige: „Ármegjelöléssel” HARMÓNIUM ELADÓ. Jelige: „Jutá- nyos áron” Kiskőrösi emlékmorzsák 1928-1942 Május 21-én, Szentháromság vasárnapján kedves élmény­ben volt részünk, ötven-hatvan év előtti szolgálati helyünk, a kiskőrösi gyülekezet egy autóbusznyi kiránduló nyugdíjasa látogatott meg mindkét Békéscsabán, otthonunkban. Maga a puszta tény is, hogy hívek fel évszázad múltán fölkeresik volt pásztorukat, fölemelő érzés. Hát még mennyire az, ami­kor bemutatkozásuk során többen örömmel hangsúlyozták, hogy én kereszteltem, én konfirmáltam őket a több lelkészes gyülekezetben. Néhányan azt is megemlítették, hogy mindig örömmel olvasták az Evangélikus Életben finn fordításai­mat. Ekkor gondoltam arra, hogy talán érdemes volna kis­kőrösi szolgálatom emlékeiből megírni néhányat, ez még inkább érdekelhetné volt híveimet, de érdekelhetné lapunk többi olvasóját is, mert képet kaphatnának a Duna-Tisza köze legnagyobb és eleven hitéletéről ismert gyülekezetének közelmúltjáról. I. Templom, istentisztelet, népviselet. Kiskőrösi lelkészi szolgálatom emlékei természetesen mindenekelőtt a temp­lomhoz, az istentiszteletekhez fűződnek. A kiskőrösi hí­vek nagyon szeretik templomukat és ennek szomorú tör­téneti oka is tehet. Az 1718-ban alakult gyülekezet tagjai már 1723-24-ben tehetségük szerinti egyszerű templomot építettek maguknak, de nem sokáig örülhettek neki, mert rövid hét év múltán, a vallásüldözés során e templomu­kat földig lerombolták, s az életét csak alig megkezdett gyülekezet 53 éven át templom és lelkész nélkül tengette életét. Ilyen múlt után érthető, hogy mai templomukat sokra értékelik, szeretik s vasránapról vasárnapra meg is töltik. Ottani szolgálatom idején (is) minden hétköznapon volt a templomban reggeli istentisztelet, naponként felváltva ma­gyar és szlovák nyelven. Vasárnaponként délelőtt előbb szlo­vák, utána magyar, majd délután is magyar istentisztelet. A szlovákon átlagban kétszáz, a magyaron ezer, vagy annál is több volta résztvevők száma. Abban az időben Kiskörösön még javában dívott a népvi­selet. A szlovák istentiszteletre téli időben a férfiak bokáig érő birkabőrbundában, az asszonyok báránybőr ködmön­ben (kozsuch) jártak, s akadt még néhány férfi, aki régi módon vállig érő hosszú hajat viselt. A magyar istentiszteletek fiatalabb gyülekezete szemre is nagyon szép képet mutatott. A férfiak és a nők a földszinten külön-külön padsorokban ültek, a lányok pedig, akár százan is, az oltár körüli térségben, vagy ha ott nem fértek el, a padsorok között is álltak szemet gyönyörködtető színes nép­viseletben. A legények a kórus két végén tevő padsorokat töltötték meg. A lányok és a fiatal asszonyok ruházata: a szoknya és a blúz többnyire nehéz kasmír, vagy brokát, illetve könnyű selyem anyagból készült. A szoknya lefelé haladva egyre bővült s mivel alatta 5-6, vagy annál is több alsószoknya rejtőzött, ezáltal kifejezetten harangformát nyert. A szoknya fölé széles, kézimunkával gazdagon díszí­tett kötényt kötöttek. A nyakat fehér csipkegallér övezte, fölötte több sorban üveggyöngyöt viseltek. A lányok haju­kat koszorúba fonták, olajjal és korommal kezelték s az így ragadóssá vált hajból elől sütővassal ceruzavastagságú hur- kácskákat, vagy ujjheggyel cikcakkokat képeztek. Fejkendő nélkül jártak. Hátukon 5-6, vagy annál is több színes szalag omlott szét. A menyecskék ezekkel szemben kézihímzéssel és csillogó Bitterekkel ékesített díszfőkötőt viseltek, mely fölé rendszerint finom selyemkendő került. ­A legények és fiatal nős férfiak öltözékének legszembetű­nőbb darabja a színes, apróvirágos, nyakig gombolós bár­sonymellény volt, csizmába bújtatott szűk nadrágban jártak. A népviseletről, talán furcsának tűnő módon azért a temp­lommal és az istentisztelettel kapcsolatosan szólok, mert a népviselet minden szépsége mintegy sűrítetten a vasárnapi és nagyünnepi istentiszteleten volt szemlélhető. De a templomon kívül rendszeresen tartottunk istentiszte­leteket a két filiában, Csengődön és Kaskantyún, valamint a tanyai iskolák közül Alsócebén, Feketehalmon és Tabdi- ban. Időnként a szórványokban is, Kalocsán és Kecelen, ott csak magánházakban. A kiskőrösi gyülekezet istentiszteleti élete fél évszázaddal ezelőtt is igen kiteijedt és dicséretesen látogatott volt. id. Dedinszky Gyula Istentisztelet a váci börtönben 1990. február 17., 14 óra. Ez a dá­tum sokáig emlékezetes tesz nekem. Ekkor léptem be először a Váci Bün­tetésvégrehajtási Intézet komor ka­puján. Férjemmel istentiszteletre jöt­tünk, aki már másodszor jött, én először. A formaságok után elénk jött az ügyeletes tiszt, aki az isten­tisztelet helyére, a kultúrterembe ki­sért. Míg odaértünk, több rácsos ajtó nyílt meg előttünk. Mindenütt ragyogó tisztaság, és néma csend. Ez a csend nem a templomok csendje volt. Nem is az iskolákban a tanárt figyelő, vagy a szónokokat hallgatók csendje. Ez a csend más volt. Ezt éreztem, amikor felértünk arra a folyosóra, ahonnan a cellák nyíltak. Ezek a cellák és a folyo­só tükörsima, fényében szinte meglát­tam magam. Vigyázni keltett, hogy el ne csússzak. Az elítéltek egy része a cellákban volt, más részük a folyosón állt. Említettem kísérőnknek, hogy itt nágyon meleg van. O tréfásan azt felel­te: talán csak nekem! A kívülállónak úgy tűnik, hogy itt minden rendben van: tisztaság, meleg, ellátás, önkénte­lenül is a TV-ben látott hajléktalanok­ra keltett gondolnom. Ebben a tekin­tetben ég és föld a különbség. Csak az a csend, ami itt van?! Amikor köszöné­sükre visszaköszöntem az elítélteknek, és a szemükbe néztem, akkor meglát­tam a szemükben a szívükben dúló iszonyatos lármát. Azután jöttek az istentiszteletre. 50 fő vett részt. Az előző alkalommal férjem kérésükre kiosztott és náluk hagyott 80, az ökumenikus imahétre készített énekfüzetet. Figyeltem, hogy ezek mi­lyen állapotban vannak. Tiszták, gyü- retlenek, mint néhol a polcokon lévő porosodó Bibliák? Hát nem! Látszott, hogy használták, olvasták. Ahogy az egyik fiatalember mondta: ő nem tud énekelni, de olvasgatta. Itt jegyzem meg: jó tenne minél több Bibliát, vallá­sos könyveket, folyóiratokat, Evangé­likus Életet bevinni nekik. Ez lehetséges is. Majd közéjük ültem, és énekeltem: „Az Isten Bárányára leteszem bűnöm én...” Az első verset egyedül énekel­tem. A másodiknál már ketten énekel­tünk: „Megtörve és üresen adom ma­gam neki...” Azután énekeltük a har­madik verset, mindig több hangot hal­lottam, és a negyedik verset már az egész gyülekezet énekelte: „Szeretnék tenni, mint ő...” Az ének végén szinte egybehangzóan jött a kérés: mégegy- szer! És elénekeltük, most már valame- nyien: „Hogy újjá ő teremtsen...” Az igehirdetési alapige: Lk 19,1-10 volt. Zákeus története. A legnagyobb csend­ben és figyelemmel hallgatták az igehir­detést Több szemből kicsordult a sok- mindenről árulkodó könny. A befejező imádság után hangosan mindenki imádkozta az Úrtól tanult imádságot. Meggyőződésem szerint őszinte bűnbánattal tolult a kérés az ajkakra: „És bocsásd meg a mi vét­keinket. ..”. Mert ha nem így volt, ak­kor miért imádkozták volna?! Ezt ne­kik ott senki nem parancsolta. Én hit­tem, és hiszem, ahogy énekeltük is: „Itt van Isten köztünk...” Újból elhangzott részükről a kérés: énekeljünk még! Azután énekeltünk:” Ne szállj perbe énvelem... Neked bű­nöm megvallom...”. Majd: „Szelíd sze­med, Úr Jézus, Jól látja minden vétke­met...”. Befejezésül: „Adjon Isten jó éjszakát...”. Mindegyiket töbször is el­énekeltük. Az istentisztelet után volt aki féijem- mel kívánt beszélgetni. Voltak, akik velem beszélgettek. Kitárulkoztak. Van, akit szabadulás után várnak ott­hon. Ezt mondta egy 26 éves fiatalem­ber, akit felesége és 16 hónapos kisfia valahol Tolnában egy kicsiny faluban vár. Nem sokáig kell már nekik várni! Van azonban, akit nem vár senki haza. Nincs otthona. Mi tesz az ilyenekkel?! Visszaesőként újra visszakerülnek Vác- ra?! 45 év után a komor falakon belül újra felhangzik az ének, újra hangzik az ige. Hiszem, hogy az elhintett magok jó földbe is hulltak! Február 17-e óta egy- gyel több kérés száll az Istenhez: Már­cius 3-án újra találkozhassunk! Bachát Istvánná Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: TÓTH-SZÖLLÖS MIHÁLY Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 138-2360 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Fényszedő Központ Kft. (900035/20) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 90.20011 PETŐFI Nyomda, Kecskemét Felelős vezető: BIRKÄS BÉLA vezérigazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivatalában közvetlenül vagy postautalványon. Templomi terjesztés az Evangélikus Élet Kiadóhivatala útján. Előfizetési díj: fél évre 220 Ft, egy évre 440 Ft. Csekkszámlaszám: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza!

Next

/
Thumbnails
Contents