Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1990-03-11 / 10. szám

GYERMEKEKNEK 2373 DABAS-GYÓN LUTHER U. 14. Nagyon szeretek levelet kap­ni. Minden napnak sajátos iz­galma az, amikor hallom, hogy a kapunál zörög a postás bá­csi. Mostanában különösen sok öröm ér, hiszen sorra ka­pom leveleiteket. Nagyon örü­lök, hogy nem csak szavakkal, hanem rajzokkal is szóltok hozzám. Egészen meghatód­tam, amikor az egyik borítékból egy csodálatos virág rajza hul­lott ki ezzeí a felirattal: Szere­tettel Tamás bácsinak. Ezt a levelet Nagy Edit küldte: Ezt ír­ja: „Kedves Tamás bácsi! En most be szeretnék mutat­kozni. Fábiánsebestyénre a 6. osztályba járok. A falun kívül lakunk egy kis tanyán. Hárman vagyunk testvérek, mind a hár­man lányok. Mind a hárman megkonfirmáltunk. Mi a szen­tesi evangélikus templomhoz tartozunk. Halasy Endre a lel­készünk, nagyon aranyos pap bácsi. Olvastam az újságból a gyermekrovatot. Énnekem az jutott eszembe, hogy Tamás bácsi szervezhetne korban hozzám illő gyerekeket a nyá­ron és elmennénk kirándulni valamilyen templomhoz. Szere­tek kirándulni, főleg ilyen szép helyre. Nagyon szeretem a ter­mészetet. Továbbra is olvasom a gyermekrovatot. Kíváncsi va­gyok, tetszett-e a levelem." Kedves Edit! örülök annak, amit írtál. Én is fontosnak tartom azt, hogy keresd hasonló korú keresz­tyén gyerekekkel a kapcsola­tot. Lelkészed jobb segítséget tud ebben adni, mint én. Ezen a nyáron sok lehetőség adódik erre. Talán éppen Gyenesen fogunk találkozni? Budapestről Nyerges Éva és Kati ezt írták: „Mi is nagyon szeretünk temp­lomba járni. Különösen a csa­ládi istentiszteletet szeretjük, mert akkor gyerekek is szere­pelnek. Tamás bácsi sok érde­kes és tanulságos dologról me­sél. A jövő vasárnapi családi istentiszteleten én is fogok he­gedülni. Verset szavalunk, éne­kelünk. Ezt a levelet a tizenhá­rom éves testvéremmel írom. Engem Évinek, nővéremet Kati­nak hívják. A templomban szo­kott lenni szeretetvendégség, ahol érdekes dolgokról hal­lunk. Utóbb Puky Éva mesélt izraeli útjáról. Szép ország." Kedves Éva és Kati! Biztos vagyok abban, hogy sokan irigykedve olvasnak a kőbányai családi istentisztelet­ről. Biztos nagy élmény lehet számotokra is ez, hiszen az is­tentisztelet akkor válik a legna­gyobb örömmé, ha érezhetjük, hogy mi magunk is hozzájáru­lunk az Isten dicsőségének to­vábbadásához. Különösen nagy örömmel ol­vastam Vincze Kati sorait Szombathelyről: „Olvastam az istentiszteletről szóló cikket. Igaz, én már rég­óta járok templomba, de ez a cikk hozzám is közel áll. Most 13 éves vagyok. Nyáron Gye- nesdiáson voltam az ifjúsági konferencián. Talán ekkor vál­tozott meg alapjaiban az éle­tem. Azóta örömmel megyek templomba. Ha az istentiszte­letre idegesen indulunk, akkor is a végén már örömmel né­zünk a világba, és szeretettel pillantunk egymásra. Talán az istentisztelet varázsa hajtott ar­ra, hogy megtaláljam azt, amit „hivatásomnak" érzek, hogy másokkal is megismertessem ezt az örömöt. Az egyik barát­nőmmel egy osztálykirándulá­son ébredtünk rá arra, hogy ezt az érzést még gyerekként is meg tudjuk ismertetni mások­kal. Az emberekhez szeretettel szólunk, és ha szomorkodnak, néhány, bánatukon könnyítő szót fülükbe súgunk, mert ez Isten szolgálatának alapja, és ezt bárki megteheti! En ezt ajánlom mindenkinek, mert így vidámabb lesz az élete, és azé is, akinek ezzel örömet szerez." Köszönöm Kati, hogy a Ben­ned levő örömből mi is kaphat­tunk valamit. Köszönöm a töb­bi levelet is. A kőbányaiak raj­zai csodálatosak. Talán itt-ott még találkozunk velük. Írjatok még! Tudjátok a címet: 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14. Koczor Tamás S A VASÁRNAP IGÉJE 1 Thessz 4,1-8 A SZERETET TELJESSÉGE Ennek a bibliai szakasznak a központi mondanivalója a har­madik versben van: „Az az Isten akarata, hogy megszentelőd- jetek”. Magyarul talán helyesebb lenne azt mondani, hogy „szentekké legyetek”. A különbség abban van, hogy míg az első egy szinte magától végbemenő folyamatot jelöl meg, addig a második kifejezésben a mi igyekezetünkről, aktív közreműködésünkről van szó a megszentelődés folyamatá­ban. f A szent szónak ma más lett a jelentése, mint ami a biblia korában volt. Ma egy különösen jó embert, egy kimagasló személyiséget nevezünk szentnek. A bibliában viszont minden megkeresztelt személyt, tehát az egyház tagjait nevezték szen­teknek. Az egyház volt a szentek közössége. A mai értelmezés szerint ez a szóhasználat bizony eléggé helytelen lenne. Ki merné összefoglalóan ma az egyháztagokat szenteknek nevez­ni? Mégis, ez Isten akarata, hogy szentek legyetek. Az ember élete ebbe az irányba indul, amikor már mint csecsemő elhangzik felette az Atya, Fiú, Szentlélek Isten neve és a bűnbocsánat és újjászületés reményében indul útnak Isten szerető gondvise­lése mellett. A kezdet szép, de az út hosszú, egy életre szóló feladat eljutni a célhoz, és ez részünkről is aktiv részvételt, igyekezetét és akaratot igényel. Különös az, hogy az ember már gyermekko­rában figyel arra, hogy milyen képességeket tud magában kifejleszteni, mihez van érzéke, de az örök életre való elrende­lést, az üdvösség érzékelése iránti képességet igen gyakran elhanyagolja, sőt el is felejti. Ezért kell tehát mai igénk kapcsán először is az apostol intésé­re figyelnünk: Kérünk titeket, hogy jussatok előbbre az Isten­nek tetsző életben. A keresztény ember nem ülhet babéijain, nem elégedhet meg azzal, hogy életének iránya jó, hanem haladnia, növekednie, tökéletesednie kell. De hibás lenne azt gondolni, hogy itt elméleti tökéletesedésről van szó, mintha például teológiai ismeretekben kellene gyarapodnunk. Pál apostol a mindennapi élet átalakulásáról és megszenteléséről beszél. Ebben a szakaszban Pál apostol a paráznaságot említi, a szexuális kicsapongást és lazaságot, mint ami elsősorban aka­dálya a megszentelődött életnek. Az egyházban igen gyakran ezt tartották a legfőbb bűnnek, holott az embernek sok más megnyilatkozása ugyanolyan mértékben, sőt bizonyos esetek­ben sokkal inkább akadálya a szent életben való növekedés­nek. Ennek oka talán az, hogy a bűnös kívánság ezen a területen a legáltalánosabb és legszembetűnőbb. Szomorú, hogy éppen a családban, a házastársak viszonyában vakíthat el bennünket önző kívánságunk és élvezethajszolásunk leg­jobban és legtragikusabb következményekkel, a család fel­bomlásával. De ugyanígy lehetne beszélni a pénz szerelméről, vagy a hata­lomvágyról, ami szintén ellentétben van a keresztény hitben való növekedéssel. Ki tud megállni mindezekben a kísértésekben, ki tud növe­kedni egy Isten tetszése szerinti szent életre? Csak az, aki állandó kapcsolatban van az egyetlen jóval és szenttel, Isten­nel. Ezért mégis vissza kell térnünk a megszentelődés szóhoz. Isten jelenlétének kell hétköznapjainkat is áthatnia, csak így növekedhetünk, nem valamiféle világtól elkülönülő szentség­re, hanem a szeretet teljességére az emberi viszonylatokban. A legszentebb élet az, amely szeretetben a másik ember felé fordul. Szitás Attila IMÁDKOZZUNK Urunk, kérünk, indíts minket Feléd és feladataink elvégzésére segíts Szentlelked által! Add, hogy látszódjék életünkön, hogy Benned hi­szünk és Te szeretsz, vezetsz bennünket! Ámen. „írok nektek, ifjak.. Transsylvania 1990 január Teológusok Erdélyben Karácsony óta - a felszabadulás óta - már sokan megfordultak Ro­mániában. Mi sem maradhattunk ki ebből. Éppen egy hónappal a forradalom után elhatározta né­hány teológus, hogy segélyekkel megrakott hátizsákokkal, szóbeli jókívánságokkal és egy videoka­merával felül az Orient expresszre. Irány Brassó. Feladatunk, hogy el­juttassuk a testi és szellemi táplálé­kot a rászorulóknak, valamint megnézni az ottani magyarság éle­tét. Utunkról több mint három­órás videofilmét készítettünk. A képeket nézve szeretnék beszá­molni élményeinkről. A hosszú út után reggelre értünk Brassóba. Gyönyörű hóesés foga­dott bennünket, természetes havas tájjal. Azért volt természetes, mert a havat sehol sem takarították. Fél­tünk, hogy nem tudunk eljutni vég­célunkhoz, a Brassótól mintegy ' húsz kilométerre lévő kis faluba, Pürkerecre. A gondviselés itt sem hagyott árván bennünket. Külön- busz jött elénk az állomásra. A he­lyi közlekedési viszonyokat, a ben­zinhiányt figyelembe véve, ez való­ban csoda volt. A magyar evangéli­kus gyülekezet lelkésze fogadott minket. Még délelőtt rövid áhitatra voltunk hivatalosak, amelyet az ál­dozatok és halottak emlékére tar­tottak. János 16,33 alapján a lel­kész szomorúan beszélt azokról a mártírokról, akik a szabadság kiví­vásáért haltak meg. Hálát adott a szabadságért, hiszen a kegyetlen zsarnoki elnyomás alatt a fájdal­mat még elpanaszolni sem volt sza­bad. A nehéz időkben csak Istentől vártak szabadítást, mert Őt nem vehette el senki a szívükből. Na­gyon mély imádságok voltak ezek. Ebéd után elmentünk Brassóba, hogy megnézzük a szétlőtt parókiát és beszélgessünk azokkal, akiknek át kellett élniük a nehéz perceket. Először a lelkész feleségével készí­tettünk interjút. Elmondta a lövöl­dözés körülményeit. Két órán ke­resztül feküdtek a földön, majd le­mentek a pincébe. Hét órával ké­sőbb jöttek fel onnan felszólításra, felemelt kezekkel, szerencsére kato­náik voltak a felszólítok. Ez idő alatt egy gyújtógolyótól kiégett az egyik ablakkeret, de magától el is aludt. Beszélt a templomot védő katonákról, az áldozatokról és a körülményekről. Brassó egyik köz­kedvelt tanárnőjét is kamera elé szólítottuk. Ő elmondta, hogy az emberek nincsenek hozzászokva a szabadsághoz, és egyelőre nem tud­nak vele mit kezdeni. A televízióval sem tudnak betelni, hiszen éjszaká­ba nyúlik a műsoridő. Megválto­zott az emberek életritmusa. Szólt még az egységről is, hiszen eddig rettegtek egymástól. Most már egy­más szemébe mernek nézni az em­berek. Végül egy nénivel készítet­tünk riportot, aki a diktatúra idejé­ről beszélt. Az utolsó öt esztendőt tartották a legelviselhetetlenebb­nek. Egy állampolgár egy kiló krumplit és öt darab tojást kapott egy hónapra. Szólt a fütetlen laká­sokról és az áramellátásról. A lakás területére meghatározták a felhasz­nálható áram mennyiségét. Beszélt még a templom melletti temetőről is, amit egyszerűen elvettek és par­kot létesítettek a helyén. Néztük, ahogy beszélnek ezek a meggyötört emberek, mert most már elpana­szolhatják fájdalmukat. Es­te visszaindultunk Pürkerecre. A közvilágítást a hó oldotta meg. A fapados távolsági buszon csak a megállóban kapcsoltak világítást. Pürkerecen vacsoráztunk, majd be­szélgettünk Mátyás Bélával, a gyü­lekezet egykori lelkipásztorával, aki negyven évig pásztorolta a falu e vangélikusságát. Elbeszélte életút­ját. Érdekes módon az elmúlt rend­szert ő kommunizmusnak nevezte. Ami viszont feltűnt, hogy - meggyötörtén bár, de - szeretettel tudott beszélni róla. Ő is áldozata volt, de krisztusi lelkülettel. Más­nap . Sepsiszentgyörgyre látogat­tunk. A lelkésznőnek váratlan meg­lepetést szereztünk. Éppen a segély­szállítmányok szétosztásával volt elfoglalva. Beszélt nekünk a nehéz­ségekről, majd rövid áhítatot tar­tott Máté 10,32 alapján. A mi szol­gálatunk is bizonyságtétel. Délután visszamentünk Brassó­ba. Két csoportra oszlottunk. Né- hányan ott maradtunk és megpró­báltuk megszólítani az utca embe­rét. Sétáltunk és beszélgettünk. A többiek elmentek Predealba, a Kárpátok szép hegyi településére. Végül elérkezett a búcsúzás nap­ja. Délelőtt még beszélgettünk két gyerekkel, akik tragikomikusán beszéltek arról, amit láttak és hal­lottak a diktatúra idejéből. Szo­morú volt hallani, hogy narancsot és sajtot még nem ettek. Békét kí­vántak a magyár gyerekeknek is. Időnkbe még belefért egy rövid be­szélgetés egyik házigazdánkkal, aki fegyverrel vett részt a forrada­lomban. Megmutatta nekünk az idegen fegyverből származó löve­déket is. Bizony, siralmas lehetett szembenézni a bukott diktatúra utolsó erőfeszítésével és a „látha­tatlan” ellenséggel. Rövid hócsata után készülnünk kellett hazafelé. Búcsúztunk Er­délytől. Élmentünk egy felszabadult or­szágba, hogy megnézzük az embe­rek életét, és vigyünk segítséget anyagilag és lelkileg. Amit ezen a videofilmen látunk, az történelem. Európa legújabbkori legújabb tör­ténelme. Menyes Gyula Mit hoz egy szeretetcsomag? .kellemes illatként és áldozatként, amely tetszik Istennek." Fii 4,18. FelvételaTeológiai Akadémiára Tanulságos, hogy az anyagiak mi­lyen közeli kapcsolatban vannak a lelkiekkel, hogy a filippiek támo­gatása Pál fogságában, hogyan hull vissza rájuk lelki áldásban. Pál tovább is megy, amikor ennek az egyszerű küldeménynek kellemes illatáról beszél. Az illat sem tárgyi természetű. Láthatatlanul terjed és hat. Pál már ezt a keresztyének bizonyságtételéről és életéről is el­mondta: „Isten ismeretének illatát teijeszti mindenütt, mert Krisztus jó illatja vagyunk az Isten dicsősé­gére...” (2Kor 2,14-15.) Benne van ebben az akaratlan, erőltetés nélküli hatás, amit hívő emberek puszta jelenléte, közelsége kivált másokból. A fenti versben még többről, messzebb is terjedő hatásról van szó. A filippiek adománya a meny- nyekig illatozott: Istennek tetsző kellemes illatként és áldozatként. Imádságra készülve jó tudnunk, hogy az evangélium ügyéért hozott minden áldozat, a legszerényebb is kellemes, jóleső illatként jut Isten­hez. Olykor használjuk az illatár ki­fejezést, tavaszi rügyfakadáskor, virágos mezőn, virágba borult fák alatt. Nem tudom, mérte-e már va­laki, milyen magasságokig észlel­hető a virágillat. Itt ma azt olvas­suk, hogy a gyülekezet áldozata és a megsegített apostol hálaadása következményeként illatárban úszik Isten trónusa. Isten bizonyosan örül a termé­szet virágba borulásának is, hiszen az ő ígérete alapján váltják egy­mást az évszakok, és nevel kalászt az elvetett mag, lMóz. 2,22. Épp­úgy megörvendezteti őt a lelki ta­vasz is, az egyház, a gyülekezetek lelki ébredése. Az említett mózesi vers természetet kifejező szavai mind előfordulnak a lelki élet ké­peiként is az Újtestamentumban. Ez is ösztönözzön bennünket az egyház ébredéséért, gyülekezetek megújulásáért, misszióért való imádkozásra. Az is indulhat na­gyon alacsonyról, alázatos szívből, szerény ajkakról, mégis eléri a ma­gasságokat is, Isten jótetszését, aki „odafordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádsá­gát meg nem utálja.” Zsolt 102,18. Jézusnak a kereszten mondott imádságát: „Én Istenem, én Iste­nem, miért hagytál el engem?” - szokták a meg nem hallgatott imádságok példájaként is emleget­ni. Pedig arra is következett a meg­hallgatás gyakori tapasztalata: ha késik is, nem marad el. Hiszen har­madnapon feltámadt a halálból. Ezért a 456. énekünk is a fenti ige­vers igazságát hirdeti: „Kegyelemnek szép rózsája: Vi­rágoknak a virága, Könnyek között mélységekben, fájdalmaknak földjén terem. Ez a rózsa: Krisztus-kereszt, Il­latozik, sebet hegeszt. Bár nem tetszik a testednek, Üd- vösséges a lelkednek.” Imatárgyak: a böjti alkalmak sok igeszolgálata (áhítatok, sorozatok, evangélizációk), azok áldása; az imádkozok számának szaporodá­sa és a konkrét kérések körének kitágulása; az egyház szolgálatá­nak jó betöltése sorsdöntő felada­tokban, Isten készítette kegyelmi időben; népünk, társadalmunk életében zajló események jobb jö­vőt hozó kibontakozása hazánk­ban, a szomszédos országokban, egész Európában. Csepregi Béla Evangélikus egyházunk lelkészeinek képzése a budapesti Teológiai Akadé­mián történik. Akik a Teológiai Akadémiára felvé­telüket óhajtják, felvételi kérvényüket az Akadémia Felvételi Bizottságához címezve az Akadémia Dékáni Hivata­lának (Budapest XIV., Lőcsei új 32. 1147) 1990. május 15-ig nyújtsák be. Az akadémiai felvételi kérvényhez a következő okmányokat kell mellékelni: 1. születési bizonyítvány, 2. a legmaga­sabb iskolai végzettségi (érettségi) bizo­nyítvány, 3. helyhatósági vagy más bi­zonyítvány, amely a kérelmező lakását, szociális helyzetét, szülei foglalkozását és keresetét, ill. szociális viszonyait fel­tünteti, 4. orvosi bizonyítvány, amely igazolja, hogy a jelentkező főiskolai ta­nulmányokra és lelkészi pályára alkal­mas, 5. keresztelési bizonyítvány, 6. konfirmációi bizonyítvány, 7. kézzel írott részletes önéletrajz, mely feltárja a kérelmező családi és társadalmi kö­rülményeit, valamint a lelkészi szolgá­latra jelentkezés okait, 8. esetleg egyhá­zi működésről szóló bizonyítvány. - A felvételhez szükséges az illetékes lel­kész bizonyítványa, mindenesetre an­nak a lelkésznek az ajánlása a jelentke­ző lelkészi pályára való alkalmasságá­ról, aki a folyamodónak az utóbbi idő­ben a lelkipásztora volt. - Ezt a bizo­nyítványt a lelkészi hivatal a kérvény­nyel egyidejűleg küldje meg külön le­vélben közvetlenül az Akadémia déká­nénak címezve. Az okmányokat erede­tiben kell beküldeni, de indokolt eset­ben hiteles másolatban is lehet mellé­kelni. A másolat „egyházi használatra” megjelöléssel az egyházközségi lelkész által is hitelesíthető. Az akadémiai ta­nulmányi idő öt esztendő. Az Akadémia hallgatói kötelezően lakói a Teológus Otthonnak, ahol la­kást és teljes ellátást kapnak. A jó ta­nulmányi eredményt elért és rászoruló hallgatók ösztöndíjban is részesülhet­nék. A Felvételi Bizottság döntését fel­vételi vizsga előzi meg. Ennek időpont­járól a jelentkezőket értesítjük. A felvételi vizsga anyaga a követke­ző: írásbeli zárthelyi dolgozat után szó­beli, vizsga következik, mindkettő a kö­vetkező anyag ismeretéből áll: 1. Általános bibliaimeret (a négy evangélium és Mózes öt könyve), 2. Luther Márton Kiskátéja, 3. Énekes­könyvünk Luther-énekei, 4. A „Hi- tünk-életünk” című hittankönyv, vala­mint dr. Pröhle Károly. Az evangélium igazsága c. tankönyv anyagának isme­rete, 5. Dr. Fabiny Tibor: Egyházisme­ret c. jegyzet, amelyet kérésre megkül­dünk, 6. Az Evangélikus Élet, a Lelki- pásztor, a Theológiai Szemle és a Dia- kónia 1989 és ezévi anyagának vázlatos ismerete, 7. A magyar történelem, 8. Magyar nyelv és irodalom. A fenti anyaghoz esetleg szükséges segítségért a jelentkező forduljon biza­lommal gyülekezeti lelkipásztorához. Kérjük a lelkészeket, hogy a fenti hir­detményt mielőbb, majd húsvét ünne­pén is olvassák fel a gyülekezetekben. NYILATKOZAT A Lutheránus Világszövetség VIII. világgyűlése Brazíliában elfogadta az ifjúság 15%-os részvételét min­den határozathozó szervében. Fő­leg a kelet-európai változások, va­lamint a következő zsinat iránt ér­zett felelősségünk indított minket arra, hogy mint teológus ifjúság is tevékenyen részt vállaljunk egyhá­zunk és teológiánk életének alakí­tásában. Ezért szükségesnek lát­juk, hogy a Magyarországi Evan­gélikus Égyház határozathozó bi­zottságainak 15%-a az ifjúság kül­dötteiből álljon. A legsürgetőbb kérdéseknek a következőket tartjuk: A teológus ifjúság felszólalási és szavazati jog­gal való részvétele az alábbi kérdé­sekről döntést hozó bizottságok­ban.- Zsinati Előkészítő Bizottság; az Akadémia és a Teológus Otthon jövendő rendjével foglalkozó bi­zottság- Zsinat- Az Evangélikus Teológiai Akadémia egyetemi fakultássá té­tele- Igazgatóválasztás, a már fo­lyamatban lévő választást is bele­értve. Továbbá a teológus ifjúság mint gyülekezet rendelkezzen egy szavazati joggal minden országos jelentőségű választáson. Mind­amellett folyamatos tájékoztatást kérünk az egyházi élet minden fon­tosabb eseményéről. i Az Evangélikus Teológiai Aka­démia hallgatósága Budapest, 1990. február 20.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents