Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1990-02-18 / 7. szám
Csukd be hát az eszedet, bölcsességed gyűrd a lábad alá; üdvösséged dolgában ne ezzel tapogass és okoskodj, hanem egyszerűen csak hallgasd, amit az Isten Fia mond, az igét, s annál maradj! Hallgatni, hallgatni ez az mert ez az Isten viágos akarata Luther Evangélikus ■miét i 55. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 1990. FEBRUÁR 18. HATVANAD VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 8,50 Ft Politizálhat-e az egyház? Ellentétes vélemények feszülnek egymásnak gyülekezeteinkben arról, szabad-e az egyházaknak, híveknek, lelkészeknek politizálni. Az Országos Presbitérium tavalyi decemberi döntése ugyanis megerősítette az 1989. június 2-i határozatot arról, hogy lelkészek és lel- készi jellegű munkát végző személyek ne lépjenek be politikai pártokba vagy egyesületekbe és ne vállaljanak parlamenti képviselőségre szóló jelöltséget. Amennyiben mégis képviselői megbízást vállalna egy lelkész, ennek időtartamára gyülekezeti lelkészi szolgálatáról le kell mondania. „Nagyon helyes” - vélik sokan „hiszen az egyház feladata az evangélium hirdetése és nem a politika”. „Micsoda megnyirbálása ez az emberi jogoknak” - mondják mások, „hiszen eddig is ott ültek a püspökök és egyházi vezetők a parlamentben és most, amikor sokan éppen az egyház véleményére kiváncsiak a társadalmi kérdésekben, éppen most nem szabad visz- szavonulnunk a közélettől”. Először is el kell oszlatni két félreértést. Az első az, hogy az országos presbiteri döntés értelmében az egyházaknak nem szabad politizálnia. Nem erről van szó! Hiszen politizálnia szó szép eredeti értelmében azt "jelenti, hogy az egyes ember részt vállal a lakóhelyi közösség, a nagyobb élettér, a falu, a város, az ország és a világ ügyeinek intézésében. Igenis szükséges, hogy a keresztyén hit, szeretet és reménység az egyház tagjain keresztül hassa át az emberi közösségeket. Jézus hasonlata szerint só és kovász-szerepre hivattunk el, alakítani, formálni, jobb ízűvé kell tenni környezetünket. Bizony naponta tapasztaljuk a választási előkészületek sodrásában, hogy nem árt társadalmunkat az igazmondásra, a másik ember szeretetére, a kölcsönös megértésre és toleranciára figyelmeztetni. A másik félreértés azután az, hogy az országos presbiteri döntés korlátozza az emberi jogokat. A döntés mögött az a megfontolás áll, hogy egy-egy lelkipásztor minden gyülekezeti tag számára legyen nyitott és lelkigondozói és igehirdetői szolgálatát ne korlátozza a párttagsága. Különben adottságaink, élethelyzetünk korlátozhatják emberi jogainkat. így például aki járművet vezet, nem hivatkozhat az általános emberi szabadság jogára, hanem a közlekedési szabályok értelmében kell közlekednie. A címben föltett kérdést, politi- zálhat-é az egyház, igy válaszolhatjuk meg: Igen, az egyház nemcsak politizálhat, hanem kell is, hogy politizáljon, mert a keresztyének felelősek környezetük, falujuk, városuk, országuk és világuk életéért, előrehaladásáért. A politizálás azonban nem feltétlenül jelent pártpolitikát, pártpolitizálást! A jézusi értékeket közvetítetni lehet és kell a mindennapok világába. Ha nem is tudunk tökéletes világot ígérni és kialakítani itt a földön, azért még igyekezhetünk egy kevésbé rossz világ megvalósításán. Olyan állampolgárokra van szüksége hazánknak, akik igazat mondanak, becsületesen dolgoznak és meg tudják különböztetni a jót a rosssztól. Az egyházat, a keresztyén gyülekezetei küldetése kettősségében határozza meg Jézus: „evilágban”, de „nem evilágból” valók. Ez a fogalmazás az egyházat nem a világ fölé, nem a pártok fölé, nem a politika fölé emeli, hanem Isten színe elé viszi. Az elkövetkező hetek feladata, hogy egyházunk tagjai a krisztusi etika mértékén vizsgálják meg a különböző pártok célkitűzéseit. Az Országos Presbitérium döntése az egyes pártokban való tagságról csak a lelkészekre vonatkozik. Egyháztagjaink szabadon csatlakozhatnak a politikai pártokhoz, kérjük azonban, hogy az egyes pártprogramokat vessék össze Isten igéjében kötött lelkiismeretükkel. Válasszanak olyan pártot, olyan programokat, amelyik eszményeit Isten színe előtt tudják vállalni. Bizonyos vagyok abban, hogy pártérdekek és politikai harcok közepette is azok az erők viszik előre nemzetünket, amelyek az egész magyar nép, az egész társadalom érdekeit tartják szem előtt. Harmati Béla------------------------------- Pályázati felhívás ------------------------------A M agyarországi Evangélikus Egyház pályázatot hirdet a Budapesti Evangélikus Gimnázium tanári állásainak betöltésére. Pályázhatnak evangélikus vallású, egyházhű, p'edagógiai elhivatottsággal rendelkező olyan tanárok, akik megfelelő képesítéssel rendelkeznek, tudományos munkát végeznek, legalább két idegen nyelvet beszélnek, és a gimnáziumi tanári és nevelő munkát élethivatásuknak tekintik. A következő szaktárgyakra lehet jelentkezni: magyar-angol, magyar-német, magyar-német, magyar-orosz, magyar-latin (a nyelvek más kombinációban is szerepelhetnek), matematika-fizika, informatika, kémia-fizika. A pályázók pályázatukat 1990. március 9-ig nyújthatják be a Budapesti Evangélikus Gimnázium irodájában (Bp. VII., Gorkij fasor 17-21., 1071). A pályázatnak tartalmaznia kell az erre a célra kibocsátott „Pályázati lap”-ot (beszerezhető a gimnázium irodájában); önéletrajzot; a tudományos és pedagógiai tevékenység bibliográfiáját; tanítói és nevelői tevékenységének elvi elképzelését (ez utóbbit maximálisan 1 oldalnyi terjedelemben). ÉLŐ VÍZ A szeretet hídverése: 1. Isten egy és osztatlan világa „Pál, fogoly a Krisztus Jézusért és Timotheus atyánkfia, a szeretett Filemonnak, a mi munkatársunknak és Appiának, a mi testvérünknek, és Arhippusnak, a mi bajtársunknak..." Filem 1-2 Javasolom, hogy ennek a cikksorozatnak az elején olvassuk végig a Filemonnak írt egész levelet. Nem kíván sok időt, hiszen 25 versnyi csupán. A cikkek előtt ugyan mindig szerepel egy kis részlet, de nem sorban, azért jobb, ha már eleve ismetjük az eseményt, amelynek egy-egy mozzanata kerül megvilágításra. Kezdem azzal, hogy már első olvasásra úgy tűnik, ez egy magánlevél, amit Pál kolossei ismerősének, File- monnak-ír. Egy személyes kérését közli a levélben. Abban az időben sok ilyen magántermészetű levelet írhattak - keresztyének bizonyára keresztyén tartalommal -, de ez meglepő módon belekerült a Bibliába, s a régi szent iratok alapos megrostálása - kanonizálása - után is benne maradt, ennek révén Szentírássá, Isten szavává lett a keresztyének szemében. Kérdés, hogy miért? Köznapi tartalmú magánlevél mit keres a Bibliában, Isten szent igéjében? Maga ez a tény mindjárt arra figyelmeztet bennünket, hogy talán nincs is olyan nagy különbség a magánügy és a közügy között. Legalábbis Isten szemében nincs, de akkor Isten népe szemében se lehet. Vagy: nem kellene, hogy legyen. Mi nagyon szívesen választóvonalat húzunk a profán (evilági) és a szent közé. Szerintünk más törvények érvényesek a földire és a mennyeire, a testire és a lelkire, a köznapira és az ünnepire. Isten azonban nem helyesli ezt a mi választóvonal-rendszerünket. 0 sokkal inkább egynek látja az életet, az embert, a világot, mint mi emberek - akár egyházi emberek is. Nemcsak ez az egy magánlevél került bele a Bibliába, hanem több olyan könyv, amelyre sokan azt mondják: ez puszta történelem, száraz törvénytár, csupa politika. Mit keres ez Isten szent igéjében? Kritikus bibliakutatók pl. gyakran felhozzák Eszter könyve ellen, hogy abban elő se fordul Isten neve. Hát akkor mi helye van az Isten könyvében? De hadd kérdezzek vissza: helyeselheti-e Isten a drótakadályt, a vasfüggönyt, a berlini falat, a világnak keletre és nyugatra, északra és délre tagolását? S tudjuk, hogy ezek nem csupán égtáji megkülönböztetések, hanem mögöttük nagyon mélyreható társadalmi, politikai, gazdasági, személyiség-jogi, sőt elemi megélhetési határhúzások is vannak. Isten egy és osztatlan világában! Nem is hagyta változtathatatlannak ezeket a határokat, hiszen éppen most falak ledőlésének, drótkerítések feledésének, merev frontok különbsége eltüntetésének lehetünk a tanúi. Ugyanakkor nem döbbent-e meg bennünket elfojtott ellentétek kirobbanása, még több, s talán ugyanolyan szembenállás kiderülése? Az egységes Európa álmakor nem törik-e cserepekre a mi népünk - és más népek - egysége, városok, falvak, gyülekezetek egysége? Családok egysége? - A statisztika szerint a megkötött házasságok egyharma- da felbomlik már az első évben. Gyermekek ezrei nevelkednek szülőt, testvért nem ismerve. Közösségre született, s azt szivük mélyén mindig áhitó emberek élmagányosodnak, peremre kerülnek vagy odújukba húzódnak. Azt mondhatná valaki: nem me- gyünk-e így túl messzire következtetéseinkben? De hát nem indultunk-e ki abból, hogy mit keres egy magánlevél Isten szent könyvében? Nem értjük-e, hogy ez a puszta tény: Pál magánlevele Filemonhoz mindnyájunk szent könyvében hadüzenet minden elzárkózás, megkülönböztetés, kisajátítás ellen. Isten szemében minden magánügy egyúttal közügy, minden magánérdek közérdek, a legszemélyesebb kurta közlés is mindnyájunkat érdeklő. Aki végigolvasta a Filemonhoz írt levelet, biztosan egyetért velem. MEGSZAVAZTA AZ ORSZÁGGYŰLÉS A LELKIISMERETI ÉS VALLÁSSZABADSÁGRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNYT Az országgyűlés januári ülésszakán megtárgyalták a már hosszú idő óta előkészített, az egyházakkal is egyeztetett törvényjavaslatot. Dr. Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter a törvényjavaslat expozéjában figyelemre méltó idézetet olvasott az 1895. évi 43. te. indoklásából, mélyet az akkori kultuszminiszter, Csáky Albin mondott : „Nézetem szerint a hívés szabadságát, tehát a szorosabb értelemben vett vallásszabadságot akár megadni a polgároknak, akár tőlük megtagadni az államnak hatalmában nincs, az egyéni hit az egyénnek lelkiismeretében honolván, ehhez semminemű külső hatalom hozzá nem férhet. A törvény- hozásnak meggyőződésem szerint csak az a feladata, hogy biztosítsa az állam polgárainak azon jogát, melynél fogva azok benső hitöket szabadon gyakorolhassák, az ország törvényeinek sérelme nélkül külső szertartásokban, cselekményekben is kifejezhessék és hitök gyakorlására vallási testületté egyenlő joggal egyesülhessenek.” Klasszikus megfogalmazása a lelkiismereti és vallásszabadságnak. A most elfogadott törvény is ennek szellemét tükrözi. Jó tudni azt is a törvénnyel kapcsolatosan, hogy megalkotásánál számba vették nemzetközi kötelezettségeinket is és a nemzetközi megállapodásokkal is minden tekintetben teljes összhangban áll. Az előkészítés során megvitatták az egyházak, a politikai pártok és társadalmi szervezetek ill. a tudományos élet képviselői. A törvény szerint „a lelkiismereti és vallásszabadság az embert születésétől fogva megillető, alapvető szabadságjog, amelyet nem az állam vagy a hatalom adományoz; ezektől senki sem fosztható meg és mindenkit - bármilyen feltétel és jogi, nemzetiségi, nyelvi vagy más megkülönböztetés nélkül - megillet”. Vallása, meggyőződése és (Folytatás a 3. oldalon) NYILATKOZAT A magyarországi egyházak és felekezetek vezetői indíttatva érzik magukat arra, hogy a közelgő országgyűlési választások ügyében híveikhez és az ország közvéleményéhez forduljanak. Erre Istenbe vetett hitük, hagyományaik és népünk elvárása is indítják őket, ezért fordulnak szeretetteljes szóval mindenkihez a parlamenti választások kapcsán. Ez annál is inkább fontos esemény, mivel 43 esztendővel ezelőtt volt az utolsó szabad választás Magyarországon! s így az előttünk álló alkalom döntő változásokat ígér, hosszú időre alapja,, meghatározója lehet a demokratikus jogállam létrehozásának. Meggyőződésünk, hogy honfitársaink többsége kapcsolódik az egyházakhoz és felekezetekhez, bár az elmúlt 40 esztendő közismert politikája következtében némelyek eltávolodtak vallásuktól. Most azonban ez az alkalom mindnyájunkat döntés elé állít. Sok emberben nem alakult még ki tiszta kép, a szavazás súlyos lelkiismereti kérdéssé válik és ez ebben a helyzetben a lelkészek szavát is szükségessé teszi. A parlamenti választások kapcsán elsősorban arra hívunk fel mindenkit, hogy éljen állampolgári jogaival és vegyen részt közös jövőnk formálásában. Elmondjuk ugyanakkor azt is, hogy a lelkipásztornak nem helyes részt vennie a konkrét pártpolitikában, hiszen ezzel megosztaná gyülekezetét, jóllehet neki minden lélek számára erőforrást kell nyújtania, függetlenül attól, hogy ki melyik párt tagja. Kérünk továbbá mindenkit: tegyenek meg minden erőfeszítést azért, hogy vádak és indulatok ne jellemezzék az előttünk álló választásokat. Ez annál is inkább fontos, mivel egész Európa, sőt a világ is ránk figyel és sokan lesznek, akik a választások szellemével fogják lemérni azt, hogy mennyire vagyunk az európai kultúra része. Legyenek a választások a békés átmenet eddig bevált és helyesnek bizonyult folyamatának megkoronázásává! A választások tartalmi kérdéseiről csupán annyit mondunk, hogy mindenki lelkiismerete szerint döntsön. Ám ezt a bibliai tanítás szellemében tegye: „Azt cselekedjed, ami igaz és jó az Úrnak szemei előtt, hogy jól legyen dolgod” (V. Mózes 6: 18). Ez azt jelenti, hogy a választások ne népünk megosztottságát, hanem egységének megerősítését szolgálják. A sok szín együttesének gazdagságát tárja elénk az a szivárvány, amit Isten a Noéval kötött szövetség jeleként adott nekünk (I. Mózes 9 : 13). így kell nekünk is összehangolni a sokszínűséget és az egységet. Éppen ezért kérjük minden hívünket és honfitársunkat: Tanulmányozzák a különböző pártok és jelöltek programját, tegyék azokat a Biblia erkölcsi értékeinek mérlegére, hogy felelősen tudjanak választani; kísérjék figyelemmel ne csupán a pártok programjait, hanem a pártok magatartását is a választások folyamán; imádkozzanak a választások jó rendjéért, hazánk békességéért és népünk egységéért. Hívő embereknek csak olyan politikai pártokban lehet bizalmuk, amelyek igazán a közjót szolgálják, biztosítják a vallás szabad gyakorlását, maradéktalanul képviselik az erkölcsi értékeket, az igazságosságot, a szabadságot és az ember személyi méltóságát. Nagy kísértés, sőt hiba lenne, ha választásainkat az határozná meg, hogy nem valami mellett, hanem valakik ellen irányulnának. A lehető legtárgyilagosabban, a múlt terhétől megszabadulva kell keresnünk azt, amit Isten vezetésével jónak találunk. Ehhez a mindenható Isten áldását kérjük, akihez e nehéz döntés idején ekként fordulunk: „Mutasd meg nékem a te utadat, hogy járhassak a te igazságodban és teljes szívvel féljem nevedet” (Zsolt 86:1)! Budapest, 1990. február 5. Dr. Paskai László bíboros, érsek Dr. Kocsis Elemér püspök, a Zsinat lelkészi elnöke Dr. Viczián János egyházelnök Dr. Hecker Frigyes szuperintendens Dr. Huszti János püspök Dr. Tóth Károly püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke Dr. Harmati Béla püspök Dr. Berki Feriz esperes, adminisztrátor Dr. Schweitzer József főrabbi Kiapadhatatlan erőforrás „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít." Fii 4,13 Ki gondolná, hogy ez az általánosan ismert és sokszor hangoztatott bizonyságtétel a megélhetés területére tartozó tapasztalatokból származik. Előtte azt írja az apostol, hogy „be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, bő- völködésbe és nélkülözésbe egyaránt”. (12. v.) Nem lelki tusákról, kételkedésről és hitről, bukásról és győzelemről van itt szó, szellemi világ erőivel való viaskodásról, hanem a napi életfeltételek hiányairól vagy meglétéről. Persze nem jelenti ez azt, hogy igaz volta nem volna érvényes élethalálharcban is, lelkünk üdvössége veszélyeztetése vagy bizonyossága kérdésében is, de biztatás arra, hogy meijük kiterjeszteni életünk egészére. Különösen most, amikor imádságaink lehetőségei körében kívánunk világosságot és erőt meríteni belőle. S ha most tudatában vagyunk annak, hogy egyházunk, gyülekezeteink megújulásáért, az evangelizáció ügyéért kívánunk imádkozni, akkor ez azt jelenti, hogy ennek a nagy lelki ügynek az egész területét vihetjük Isten elé: személyi feltételeket, anyagiakat, eszközöket, változatos színhelyeket stb. Az imádkozó emberek elé is odakerülnek nehézségek, melyek az evangélium terjedése útját keresztezik: nemzedékek, korcsoportok, szakterületek különbözősége, egyes rétegek, foglalkozások elérhetetlensége (más ideológiák, vallások, életmódok, szenvedélyek megrögzöttjei, menthetetlennek hitt elesettjei stb.) Mindenre van erőm a Krisztusban - azt jelenti ez, hogy az isteni szeretet hódításának nincsenek elháríthatatlan akadályai. Merhetünk nagy dolgokat kérni Istentől, a mi szemünkben elérhetetlennek tetszőket. Hát van-e lehetetlen a hívőnek? Hát szabad-e ma is Krisztus erejére építenünk? Különösen mi, mai hívők lehetünk nagyon merészek kéréseink megfogalmazásában, hiszen olyan dolgoknak lehettünk tanúi, amelyek bekövetkeztét nem sokkal előbb még joggal gondolhattuk lehetetlennek. Grönland szigetén Egede János volt az első keresztyén misszionárius. Az eszkimók az első idegenkedés után szívesen fogadták, minden hasznos dolgot igyekeztek eltanulni tőle, örültek, hogy nyelvüket is elsajátítja, annak nyelvtanát, szótárát elkészíti, de az evangélium nem kellett nekik. Egede kétségbeesetten írt az őt kiküldő dán evangélikus missziói társaságnak, hogy az eszkimók nem akarnak megtérni. A missziói háttér lecsendesitette Egede kétségbeesését: te csak végezd tovább hűséggel dolgodat, majd mi imádkozunk, hogy az eszkimók megtérjenek. Negyven év után hajtotta fejét keresztvíz alá az első eszkimó, de utána rövid idő alatt a nagy területű szigeten elhatalmasodott a keresztyénség. Istennek minden lehetséges. Imatárgyak: Evangelizációk gondolatának felvetése és bátor, találékony előkészítése. Hathatós figyelemkeltés, kiterjedt hí- vogatás. Isten Lelke által felkészített munkavégzők, technikai feltételek. A Szentlélek úttörő, léleknyitogató és hitre segítő munkája minden helyen. Gyülekezetek megelevenedése. Csepregi Béla
