Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1990-12-23 / 51. szám

3

3

i

i

Evangélikus Élei 1990. december 23.

KARÁCSONY ELSŐ NAPJÁNAK IGÉJE „Egy gyermek születik nékünk”

Lukács 2,1-14

Híradás a megszületett gyermekről

Ha ennek az ismert történetnek a lényegét keressük - minden más szép vonást lefejtve - ide kell érkeznünk : „megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette”. Ezt halljuk az angyaloktól is: {.találtok egy kis gyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban”. Ennek az igének, a karácsony üzenetének, az igazi ünneplésnek a szíve, lényege: újszülött a jászolban. Amíg ez a lényege ünneplésünknek, addig jó, ha ezt kivesszük, elfelejtjük, semmi nem marad. Igénk erről szóló híradás. De ha igy nézzük az egész történetet, akkor ez a híradás megszínesedik, tartalommal telik meg és világraszóló, hallatlan üzenetté válik.

A kisgyermek születése világtörténeti esemény. Figyeljünk most először Lukács~ híradására. így ír az evangélium elején: „mindennek pontosan utánajártam, sorjában leírtam”. Vagyis a maga korának történészeként is tudósít. Jézus születését is úgy iga le, hogy meghatározza az időt és a helyet, keretbe teszi az eseményt. Augustus császár utolsó éveiben vagyunk, amikor Szíriában Cirénius (Quirinus) a helytartó, akkor történt az összeírás. Mindenkinek a maga városába kellett mennie, így vették számba. így ment József és Mária Betlehembe. Az összeírás valóságos népvándorlást indított a birodalmon belül. A célja nem egyszerűen az volt, hogy megtudják, hányán élnek az akkor ismert római birodalomban. A cél a „fejadó” rendezése volt, amit minden állampolgár köteles volt ettől fizetni a császárnak. Megmozdult és forrásba jött az akkor ismert világ. Ez a rendelet mindenkit izgat, és mozgat. A gyűlölt, elnyomó hatalom újabb rendelete az adó, lerázhatatlan teher. Erről beszél mindenki. És ehhez egy eldugott kis falu istállójában egy gyermek születése világraszóló esemény? Mert Lukács pontosan erről tudósít: ez az esemény, nem más, sőt szinte minden mozgás ezért történt. Jézus születése a világtörténelem leglényegesebb eseménye, sőt fordulópontja. Jézus „ügye” ma is szerénynek tűnik a világtörténelem eseményeiben. Ki beszél erről, amikor a világ annyi nehézséggel, vagy reménynyel ván tele? De mi tudhatjuk, ez a világ legszebb, legnagyobb és legreményteljesebb eseménye, ügye: az emberiség jövőjének, boldogulásának, üdvösségének ügye, nem kevesebb. De még tovább mehetünk.

A kisgyermek születése két világ találkozása. S most az angyalok énekére, híradására figyeljünk. Ez a híradás, boldog magasztalás egybefogja a magasságot és a földet. Isten dicső világát és az ember világát. Azt a kettőt, ami kettészakadt a bűnnel. S most, amikor a kisgyermek ott fekszik egy istálló sziklafalába vájt jászolban: a két világ újra találkozik. Isten világának küldöttei, képviselői az angyalok, pillanatra látható

lesz Isten láthatatlan világa. A földi világ képviselői pedig a pásztorok, a legszegényebb, a mástól, gazdától függő réteg, akik most sem hajlékaikban vannak, hanem a „szabad ég alatt”. Angyalok és pásztorok. Amiben a két világ találkozása valósulhat: dicsőség és békesség. Dicsőség Istennek és békesség az emberek között, akikben Isten jóakarata él. S a kettő összetartozik szintén: dicsőség és békesség. A kettő csak együtt teljes és igaz, ha bármelyiket elhagyjuk, nem igaz az egész. És akiben a találkozás valósul:' a bepó- lyált gyermek. Igen, Jézusban, csak benne találkozik újra a két világ: Isten és ember, de benne igen, és máris valósulhat valami az angyali híradásból. Igénk azonban még tovább vezet.

A kisgyermek születése egy új világ készítése. Most annak az egy angyalnak híradására figyeljünk, aki megszólal. Amikor szövegünkben így olvassuk: „ezt mondta”, az eredeti szövegben ez áll: „az evangéliumot hirdette, evangelizált”. Ige, mert amit meghirdetett, evangélium: „Üdvözítő született ma nektek, az Úr Krisztus a Dávid városában”. Érdemes volna a híradás minden szavánál megállni, de nincs rá hely és idő. De: a bepólyált csecsemő Üdvözítő. Nemcsak Ura a világnak, ahogy Lukács tudósít, hanem ő a Krisztus is. Úr Jézus Krisztus, ahogy az első hitvallás szólt. Ennek az evangéliumnak meghallása és elfogadása „nagy öröm”. Mindenütt, ahol a szívbe érkezik. Igazi, tiszta és elvehetetlen öröm. De nagy reménység is, hiszen igaz, hogy ő a világ Ura, sőt benne két világ találkozik, tehát megérkezett Isten világa, ez a világ mégis romlott és bűnös világ marad velünk együtt. De ő, az Üdvözítő egy új világot készít övéinek, övéit is új testbe öltözteti és összegyűjti ott.

Fogadjuk el a híradást a megszületett gyermekről. Lukácsét: a megszületett gyermek a világ Úra, a világ életében és a miénkben is fordulópont. Az angyalokét : a két világ találkozásáról, karácsonykor és hétköznap is hangozzék együtt a dicsőség és békesség, s valósuljon mind több helyütt együtt a kettő. És az angyali evangéliumot: ő az Üdvözítő, aki új világot készít, benne nekünk is helyet.

„Jer tárjunk ajtót még ma mind,

A legnagyobb király van itt,

Kit Úrnak vall a föld és ég,

De mint Megváltó jön közénk,

Hogy hozzon békét, életet.

Jer, mondjunk néki éneket:

Ó, áldlak boldogan,

Én alkotó Uram."

Keveházi László

I. Bécsikapa tér de.' 9.'(úrv.) 'Mádticsaí" Miklós, de. 10. német istentisztelet, de. 11. (úrv.) Szebik Imre, du. 6. Szilas Attila. II. Torockó tér de. fél 9. Balicza Iván. □. Modori u. 6. de. fel 10. Csizmazia Sándor. Pesthideg- kút, II. Báthory u. 7. de. fél 11. Takács József. Csillaghegy, III. Mátyás király út 31. de. fél 10. Donáth László. Óbuda, III. Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Nagy István. (Ijpest, IV. Leibstück Mária u. 36-38. Blázy Lajos. V.. Deák tér 4. de. 9, (úrv.) Pintér Károly, de. 10. (úrv.) dr. Harmati Béla, de. 11. gyermekistentisztelet: Zászkaliczky Péter, du. 6. Pintér Károly. VII. Gorkij fasor 17. de. fél 10. (úrv.) Szirmai Zoltán, de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Muntag Andorne. VIII. Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Kertész Géza. VIII. Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9. Kertész Géza. VIII. Rákóczi út 57/b. de. 9. szlovák istentisztelet: Cselovszky Ferenc, déli 12. magyar istentisztelet: Kertész Géza. Vili. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Fabiny Tamás. IX. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya, X. Kápolna u. 14. de. 10. Fabiny

ISTENTISZTELETI REND

Budapesten,

1990. december 25-én

Tamás. X. Kerepesi út 69. de. 8. Szabó Lajos. Kelenföld, XI. Bocskay u. 10. de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du.

6. Missura Tibor. XI. Németvölgyi út 130. de. 9. Missura Tibor. Budahegyvidék, XII. Tart- say Vilmos u. 11. de. 9. (úrv.) Kőszeghy Tamás, de. 11. (úrv.) Kőszeghy Tamás, du. fél

7. Takács József. XIII. Kassák Lajos u. 22. de. 11. ifj. Kendeh György. XIII. Frangepán u. 43. de. 8. ifj. Kendeh György. XIV. Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Szabó Lajos. XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabó Lajos. Pestújhely, XV. Maxim Gorkij tér de. 10. Bizik László. Rákospalota, Kistemplom, XV. Juhos u. 28. de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály, XVI. Hősök tere de. 10. dr. Karner Ágoston. Cin- kota, XVI. Kultúrház u. de. fél 11. Szalay Tamás. Mátyásföld, XVI. Prodám u. 24. de. 9. Szalay Tamás. Rákoshegy, XVI. Tessedik

tét9: (úrv.) Kosa László. Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de„9. (úrv.) Detre János. Rákoskeresztúr, XVII. Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László. Rákosliget, XVII. Gázon Gy. u. de. 11. (úrv.) Detre János. Pestszentlö- rinc, XVII. Kossuth tér 4. de. 10. Havasi Kálmán. Pestszentimre, XVIII. Rákóczi út (Református templom) de. háromnegyed 8. Havasi Kálmán. Kispest, XIX. Bajcsy-Zs. tér de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú. XIX. Kispest, Wekerle- telep de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú. Pestszenterzsé- bet, XX. Ady Endre u. 89. de. 10. Pintérné Nagy Erzsébet. Csepel, XXI. Katona J. u. de. fél 11. Mezősi György. Budafok, XIL Játék u. 16. de. 11. (úrv.) Rőzse István. Budaörs de. 9. (úrv.) Rőzse István. Törökbálint du. S. (úrv.) Rőzse István. Budakeszi de. 8. Takács József.

Karácsony első napján az oltárterítő színe fehér, a délelőtti istentisztelet oltári igéje: Tit 2.11-14(5); az igehirdetés alapigéje: Lk 2,1-14.

Az egész nap az üdvtény hirdeti: Születeti nektek a Megtartó.

MEGSZÜLETETT!

Beküldendő a vízszintes 1. és a függőleges 27. sorok megfejtése.

VÍZSZINTES: 1. Az örömhír első része. 13. A vadászat római istennője. 14. Kuruc brigadéros, Tarpa szülötte (Tamás). IS. Egy helyben vesztegelt. 16. Olthatja a szomját. 17. Őr, strázsa irodalmi kifejezéssel. 18. Hám betűi keverve. 19. Liter rövidítése. 20. Heves megyei község lakója. 21. Kedvesség, báj régiesen. 23. Az őrszemélyzet tagja. 25. Szóösszetételek előtagjaként repüléssel való kapcsolatot jelöl. 26. Haragos veszekedés. 27. Kiélesít. 29. Szemlélem. 30. Az a mennyiség, amennyit valamely szállítóeszközre fel szoktak rakni. 31. Ilyen lovon lovagolunk. 32. Világos angol sör. 34. Hangszer, íj húija. 35. ...barát, testi-lelki jóbarát. 36. Esztendők. 37. Ilyen a tenger vize. 38. Merész. 39. Valami felé, irányában. 40. Fejér megyei község, vagy ékezettel szürkés- barna kis madár. 4L Kertelés nélkül, idegen szóval. 42. Tasakokba rak. 45. Vértanúink városa. 46. Nevezetes igevégződés. 47. Az pseményt követően. 48. Tévesen ír valamit. 50. Az Áfor benzinjében levő adalékanyag neve. 51. Fotócikkmárka. 52. A stájer szövetségi tartomány székhelye. 54. Idegen Ádám. 56. Vágórészei. 57. Vármegyei altiszt neve volt.

FÜGGŐLEGES: 1. Frissítő, felüdülést nyújtó. 2. Vissza: két vízpartot köt össze. 3. Folyó a Dél-Afrikai Köztársaságban. 4. Az öntőmunkás teszi. 5. Visz- sza: határozott névelő. 6. Becézett női név. 7. ...rózsa, temetői virág. 8. Vásznat készít. 9. Fél zeke! 10. Nyomatékosan kétszerezett figyelemfölkeltő szó. II. Bizonyos ideig nem romlik meg. 12. A taliium vegyjele. 17. Szemmel tart valamit. 18. Az iskolában egy hétre szóló feladattal megbízott gyerek. 20. Mókus. 21. Szalmából rakott szabályos rakás. 22. Spanyol és olasz gépkocsik nemzetközi jelzése. 24. Alarm. 25. Dunakeszi része. 26. Férfinév. 27. Az örömhír második, befejező része. 28. Díszes. 29. Dúsgazdag ember. 31. Hétszámra tartózkodik valahol. 32. Névelővel, falakkal, bástyákkal megerősített hely. 33. Alul levő. 35. Hangot ad a varjú. 36. Tetten..., rajtakapod. 38. Hirtelen szájába kap valamit. 39. A gazdaság egyik

ágazata. 40. Meg nem határozott tárgy. 41. Zenekarral kísért magánének. 43. Az asztácium vegyjele. 44. Erősen maró hatású sav. 45. Mascagni: Parasztbecsület című operájának egyik szereplője. 48. A hős nők városa. 49. A húsos sertéshátgerinc neve. 51. Nem fölé. 52. A gallium és a bróm vegyjele. 53. A volt NDK hírügynöksége. 55. Kettőzve: kisgyermeket veréssel fenyegető szó. 56. Esztendő. 57. Mássalhangzó kiejtve.

ÚJRA EL FOG JÖNNI .. ÍTÉLETET TESZ

Urunk, Jézusunk!

Az ünnep előtt, melyen foldre- jöttödért hálát adunk, üdvözlőlapok özönét indítottuk útnak. Ezek legtöbbjén Mária karjában, vagy a jászolbölcsőben szendergő újszülöttként látunk. A betlehemi csillag ragyogása, az angyalok szózata, a homlokodat körülvevő gló- riás fény a képeken csaknem elfelejteti velünk világba érkezésed nyomorúságát, számkivetettséged tényét. Egymás számára ajándékokat készítgető iparkodásunk közepette alig jut . eszünkbe, hogy számodra, aki Isten ajándéka vagy a teremtett világnak, nem volt hely Betlehemben a szálláson. Arra még kevésbé gondolunk, hogy mi is csak nagy üggyel-bajjal ismerjük föl a segítséget kérő,-jövevényként hozzánk érkező emberekében a te arcodat.

Urunk! Kedves nekünk gyermeki mosolyqd s az a pillanat is, mikor a köréd sereglő kicsinyeket magadhoz öleled, vagy' amikor megállsz a betegek mellett, hogy érintésed enyhülést, gyógyulást hozzon számukra. Ó milyen közelinek érzünk, mikor Lázár sírjánál gyászt átérző emberként könnyezel. Megkínzott arcod, gyötrelmeid a kereszten már riasztanak, s legszívesebben azt tennénk, amit a próféta mond: „eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele.” (Ézs 53,3b)

Húsvéti, tanítványaid közé top- panásod tele fénnyel, örömmel, az

élet diadalával annyira magával ragadó, hogy egy kis időre még kétségeink és kérdéseink is a háttérbe kerünek. Nem csak énekelni szeretünk szelíd, bűneinket megítélő s mégis felemelő tekintetedről, de ilyennek is akarunk látni szinte mindig. Vannak azonban földi utadnak pillanatai, melyeket nehezen tudunk beleilleszteni a rólad alkotott képbe. Asztalokat fölborogató indulatod, kezedben a kötélből font korbács a jeruzsálemi templomtisztításkor - megdöbbent bennünket s riadozva hallgatjuk a farizeusok képmutatását leleplező szavaidat is. Vajon ha ma lépnél közénk, nem neveznéd-e mai népedet meszelt síroknak, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belülről tele vannak mindenféle tisztátalansággal? Urunk, várjuk visszajöveteledet! A színről színre való találkozás öröme ajkunkra adja a kérést: „Jöjj Uram Jézus” de, hogy utolsó visszajöve- teled egyúttal az utolsó ítélet napja is lesz, erről hallgatunk sokszor. Pedig Te világosan tudtunkra adtad, hogy még haszontalan szavainkról is számot kell adnunk. Nem titkoltad, hogy van életre és pusztulásba vezető út, s lesz bezárt ajtó és sírás. Sosem rejtetted el előlünk, hogy a most még együtt növő konkoly és búza az aratáskor nem marad ugyanúgy, hanem a konkolyra a megégetés, a búzára a betakarítás vár. Elmondtad, az igaz, hogy a kerítőháló minden halfajtát

összegyűjt, de a hitványakat a partra vetik. Szereteted sohasem a bűnnel való titkos összekacsintás volt s ma sem az! Az utolsó nap mindegyikünk számára világossá teszi majd, ki vagy te, s kik vagyunk mi előtted. Úram, te azon a napon, mint nyitott könyvben olvasol majd életünkben. Napfényre jut mipden tagadásunk, mulasztásunk, megbocsátani nem akarásunk, képmutatásunk. Hogyan lehet megmenekülésünk azon a napon? Hozzád fordulhatunk s Te segítesz nekünk, aki egykor ítélő- bíránk leszel, de aki egyúttal szószólónk, védőnk is vagy. ítéletre figyelmeztető szavaddal nem fenyegetni akarsz, hanem felkészíteni arra a napra, amikor eléd kell állnunk. Hiszen rajtunk, házad népén kezded az igazságos ítéletet, s ezt már most kell komolyan vennünk, bűnbánattal odafordulni hozzád, hogy életünket megújíthasd. Megújulásunk úgy történhet, ha meglátjuk igéd világosságában bűneinket s azt, hogy bűneink büntetését Te vetted magadra a kereszten. Köszönjük, hogy ajándékul kapott kegyelmi időnket nem az ítélettől való rettegésben kell töltenünk, hanem bizalommal hagyatkozhatunk ígéretedre, mely szerint: „... aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe”. (Jn 5,24) Mi mást kérhetnénk hát Tőled, mikor az ítélet napjára gondolunk: „Jézus, szánj meg minket, készítsd el szívünket józan vigyázásra, boldog távozásra, hogy hitben halhassunk és örömre jussunk”. (136 ének 6. verse)

Deme Dávid

BABITS MIHÁLY KARÁCSONYI ÉNEK

Mért fekszel jászolban, ég királya? Visszasírsz az éhes barikára.

Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt: Mégis itt rídogálsz, állatok közt.

Bölcs bocik szájának langy fuvalma jobb tán mint csillag-ür szele volna? Jobb talán a puha széna-alom, mint a magas égi birodalom?

Istálló párája, jobb az neked, mint gazdag nárdusok és kenetek? Lábadhoz tömjén hullt és arany hullt : kezed csak bús anyád melléért nyúlt...

Becsesnek láttad te e földi test koldusruháját, hogy fölvetted ezt? s nem vélted rossznak a zord életet? te, kiről zengjük, hogy „megszületett”?

Szeress hát minket is, koldusokat! Lelkűnkben gyújts pici gyertyát sokat. Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk törékeny játékunkat, a reményt.

. Molnár ( . Pál: Oltárkép

Evangélikus egyházunk a nemzetiségi nyelvek szolgálatában

Bábel tornyának építése óta soknyelvű a világ. Ez Isten rendelése. Büntetésnek is mondhatnánk, én azonban inkább próbakőnek hiszem: - ilyen körülmények között mire jut vajon az ember?

Egyházunk mindenkori küldetése az evangélium, az örömhír közlése. A hír közlését azonban bárki is csak a saját nyelvén érti meg. A magyar magyarul, a tót tótul, a német németül.

Evangélikus egyházunknak ez a lutheri felismerése lassan félezer éves, s azt hiszem, semmi köze a nemzetiségi politikához, mely napjainkban összetűzések, háborúskodások okozója.

Egyházunk nyelvőrző gyakorlata, ha szolgálta is a nemzetiségek lelkiségét, kultúráját, hagyományőrzését, csak következménye az Ige érthető, anyanyelvi közlésének. Valósága mégis olyan példa, melynek ismerete és követése orvossága lehet a nemzetiségi betegségek gyógyításának.

Nem vállalkozhatom arra, hogy az elmúlt évtizedek nemzetiségi nyelvű igehirdetését, a gyülekezetek számát, a két és három nyelvet ismerő lelkészeket feltérképezzem. Ezek úgyis csak számok. A véres évtizedek megtanítottak hallgatni. Voltak elhurcolások, kitelepítések, áttelepítések, s nem csodálkozom azon, ha megfogytak a templomban a tót istentiszteletek, s a kőszegi templomban a kitelepítés után csak délután óvakodott be a német nyelvű áhítatra a megmaradt németség.

Azt is tudom azonban, hogy a lelkész egy embernek is elimádkozta az Ocsenást, s néhány öreggel énekelte: - Ein feste Burg ist unser Gott. Mindezt espereseink, püspökeink, egyházi vezetőségünk indításával, s a maguk szent meggyőződésével.

így hát arra szorítkozom, hogy a magam néhány éves lelkészi szolgálatával bizonyítsam egyházunk ötven évvel ezelőtti egyházi engedelmességet, a „tegyetek tanítvánnyá minden népeket” nyelvi kötelezettségét, mely egyházi főhatóságunknak, a lelkészeknek, a segédlelkészeknek nem parancs volt, hanem mentalitás. Nemzetiségi nyelveink tudása, megtanulása nem előbbrelépést, anyagi javakat jelentett, hanem az igehirdetés tágabb, olykor nélkülözhetetlen lehetőségét.

Szarvason születtem, magyar nyelvű elemibejártam, meg az Ótemplomba, ahol pán farár Kelló tartotta a reggeli modlitbákat öregasszonyoknak. A nagycsaládban azonban ezek az öregek kovász voltak. Én is nagyanyám - hajsó, kalajsóján aludtam el, tőle tanultam meg a tót himnuszt, a Szuszedova Marát, meg a Verhovinát is.

Apám, aki tekintélyes szabó volt, az ipartestület elnöke és gazdag parasztoknak varrt, jól tudott tótul. Ha nem, a tanyasi gazda elment a Kugyelához.

A főjegyző, a főszolgabíró nem volt evangélikus, küldték őket, de hamar rájöttek, hogy magyarul csak az értelemhez lehet szólni, a szívedhez nem.

A nyelvet az evangélikus egyház őrizte a tót nyelvű istentiszteletekkel, konfirmációval, temetéssel, az öreg Tranoszciuszokkal. Ez akkor is így van, ha az egyház szándéka szerint csupán csak a tótul értő lelkeket kívánta megtartani a szentek gyülekezetében.

A teológia elvégzése után a pilisi gyülekezet segédlelkésze lettem. A gyülekezet jórészt tót ajkú volt. Principálisom, néhai Holéczy nagytiszteletű úr, kérdezés nélkül kiosztotta rám a reggeli modlitbákat.

Mit tehettem? Tudásom alig haladta meg a piaci nyelvet:—tágyeme na kirgátu vízállás megtekintuvagy, - de szarvasi voltam, Medvegynek hívtak, indexem tanúsága szerint egy évet hallgattam a tót nyelvet a teológián is. így hát tanultam, az Ocsenást könyv nélkül, meg az Ároni áldást is. Megtartottam a modlitbákat, s megtartottam a templomnak azt a néhány mamókát, akikhez csak tótul jutott el az Ige.

Azt pontosan, hogy mi volt ugyanekkor az állami gyakorlat, népi tudom. Egyházunk azonban, bár céljai evangélizációsak voltak, nyelvükben is megtartotta-a híveket.

Nem tudom azt sem, hogy a képviselők, jegyzők és elöljárók Pán boh daj-jal köszönnek-e ma a tót tengerek megmaradt szigetein. Úgy érzem azonban, hogy a Jeszenszkyeknek, a Roszikoknak kell tótul tudniok, mert a kényszerű elmagyarosítás vádjára csak tótul - mai használattal -, csak szlovákul lehet válaszolni.

A választ senki sem várja egyházunktól, de gyakorlata példa lehet a mindenkori állam számára, ha tenni és lépni akar. Nehéz vizek ezek.

Tagadhatatlanul tót származású apám mellett anyámat Tóth Júlianná- nak hívták. Mi vagyok hát? Kétszer tót? A nemzetiségi vitákból kivonom magam: - evangélikus.

1943-ban Soltvadkertre helyezett a püspök. A hívek jó része német anyanyelvű volt. Principálisom, Sikter András, egy hónap után rám bízta a vasárnap reggeli német istentiszteletet.

Németül annyit tudtam, amennyit egy jeles tanuló a gimnázium nyolc éve alatt kitűnő tanárától megtanulhat. Már ez sem kevés. Ezt tetézte a teológián áttanulmányozott néhány német nyelvű lutheri irat. Mindez elég volt egy alig kifogásolható német nyelvű prédikációhoz. A hívek azt hitték, hogy hazulról hoztam a nyelvet, pedig csak az igehirdetés parancsa kötelezett rá. Sem nekem, sem principálisomnak nem jutott eszébe, hogy nemzetiséget is őrzünk. A nyelv eszköz volt, az igehirdetés eszköze, melynek használatára reformációs múltunk és jelenünk kötelez.

A kép, melyet felrajzoltam, fél évszázados. A mai helyzetet nem ismerem, csak figyelek, nézek és olvasok. így hát inkább érzem, mint tudom, hogy egyházunk mentalitása ma sem változott. Kis városunkban a lelkész a templomba betérő osztrák turisták kedvéért németül is felolvassa az aznapi textust. Hallottam, hogy Soltvadkerten német nyelvű óvoda indult. Az Evangélikus Életben német és szlovák nyelvű írásokat olvastam, így hát joggal hihetem, hogy egyházunk ősi mentalitása, az anyanyelvi igehirdetés, főhatóságunk és papjaink és ifjú timóteusaink elkötelezettsége soknemzetiségű egyházunk gyülekezetei felé ma is töretlen.

Ez a magatartás szolgálja a hívek, az egyház javát, de talán a világ hasznát is.

Medvegy Antal

J